Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-28 / 328. szám, csütörtök

Világ -proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava 1963. november 28. csütörtSk • 30 fillér • XVI. évf. 328. szám. Jó szomszédság Sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a parasztember képes volt egy barázda föld miatt bepörölni szomszédját. Sőt, olykor azért is pereskedtek, ha Itt-ott elnyesett valamit az eke a barázda „egyenesítése" ürügyén a másik földjéből. Igaz, az akkori és mai falu között nagy a különbség. Régen az „aki bírja, marja" elv uralkodott, s bizony erősnek, agyafúrtnak kellett lennie annak, aki állni tudta a sarat. A sok pereskedésnek mindig áldozatul esett néhány négyszögöl föld, s ha az ügyvéd észrevette, hogy az illetőt lehet nyúzni, 1—2 holdja is odaveszett a bíráskodásnak. Tagadhatatlan, hogy ennek ellenére is voltak Jó szomszédok a régi világban. Más tekintetben is meg volt falun a torzsalkodás, az irigység, a neki lehet, nekünk miért nem — elve. Persze, ma sem angyalok az emberek. A faluban még ma ls sokszor ott kísért a műit, a gőg, a „vagyok olyan legény, mint te" virtuskodás. Van rá eset — nem is egy —, hogy valaki csak azért épít új házat, s lebontatja a lakhatót, a régit, mert a szomszéd új „villát" épített. „Miért ne lenne nekem is, én ls dolgozom, megkeresem a házra valót. Ne mondja a falu, hogy a harisnyaszárba rakom a bankókat. És miért ne építenének. Módjuk van rá, nem ügyvédi segédlettel szerezték a vagyont, nem lopták a pénzt, hanem megdolgoztak érte. Nem szeretnénk olyan színben feltüntetni a mai falut, hogy ott minden jól megy, egyáltalán nincs nézeteltérés, nincsenek haragosok. De hogy más már a falu népe, másképpen viszonyulnak egymáshoz az emberek, másképpen tekintenek a közvagyonra, felelősségérzettel viseltetnek a társadalom iránt, az bizonyos. Az egymásrautaltság, a közös célért való munkálkodás kialakít az emberekben valami újat, valami olyat, ami egymás bajainak a hamarabbi megértésére és orvoslására ösztönzi az embereket. Természetesen tagadhatatlan az is, hogy az új életforma hozta új munkaviszonyon kívül még sokat tesz a közösségi életért a falusi kommunisták személyes példamutatása. A jó kommunista első a munkában, nem Ismer fáradságot, ha a közös érdekéről van szó. Az új közösségi életnek nagyszerű példája nyilvánult meg aratás .idején is. Csehországból jöttek hozzánk kombájnosok, majd tőlünk mentek a cseh szövetkezetekbe segíteni. „Hát igen, mert küldték őket", vélekedhet valaki. Azok között, akik Csehországba mentek, minden bizonnyal akadt néhány, aki nem szívesen ment, inkább maradt volna otthon. Ám a többség — aratás alatt jónéhány traktorossal volt alkalmunk elbeszélgetni — szívesen ment, mert az ország érdeke így kívánta. Különben is, nem csupán egyénekről van szó. Itt van például az idei őszi munka, az őszi mélyszántás. A becsületes, józanul gondolkodó szövetkezeti tag megérti, hogy segítenie kell a másikon. Hiszen csak arra kell gondolnia, milyen jól esett nekik, hogy az üzemekből jött brigádosok segítettek letörni a kukoricát, felszedni a répát. Milyen szomszéd volna az olyan, aki, ha teheti, nem segít a másikon, amikor tudja, hogy az a másik ugyanazért munkálkodik, mint ő. Kétségtelen, a példás munka a legjobb agitáció. Az a traktoros, aki naponta 7—8 hektár földön végzi el lánctalpas traktorával a mélyszántást, talán nem is tudatosítja, hogy ezzel a tettével egyúttal agitációs munkát végez. Magával ragadja társait s még jobb eredményekre ösztönzi őket. Több ízben az ilyen közvetett agitáció eredményeképpen születnek a szebbnél szebb sikerek A jó példamutatás eredményezte a rimaszombati járásban is, hogy hét nap alatt 3500 hektár földet szántottak fel. Kezdetben a szövetkezetekben nagy volt a lemaradás. Az állami gazdaságokban viszont csaknem minden lánctalpas kettős, vagy nyújtott műszakban dolgozott, s mikor végeztek a munkával, mentek segíteni a szomszédos szövetkezeteknek. így csinálták ezt a losonci járásban ós sokhelyütt máshol is. A hurbanovói szövetkezetesek már november 10-ig végeztek a mélyszántással. Äm a traktorosok jószomszédok módjára elmentek a közeli szövetkezetekbe segíteni. November derekáig a komáromi járásban is sok szövetkezet tett pontot az őszi munkák után. A járásban azonban akkor még nyolc ezer hektár föld várta az ekét. A járási termelési igazgatóság javaslatot tett, hogy segítsenek a szomszédoknak, mert szeretnék, hogy ha határidőre az egész járás befejezné a mélyszántást. Az emberek hallgattak a jó tanácsra, pedig mondhatták volna: „Mi kőzünk hozzá, miért kopjon a mi traktorunk a más földjén!" A jószomszédi érzés — meg sokszor a meggyőző munka is — mást sugallt és mentek. A štúrovóiak megtudták, hogy a gűtaiaknak még 150 hektár kukoricájuk a határban van. Két kombájn, 8 pótkocsi és 5 traktor indult a távolabbi „szomszédhoz". Ezenkívül még öt lánctalpas traktor, a kezelőszemélyzettel együtt jelent meg a szóban levő szövetkezet határában. A szövetkezetek és az állami gazdaságok e nagyszerű tette minden ékesszónál többet mond. Túl a jó szomszédság fogalmán ez már a közös élet, az egymásrautalság érzésének legszebb megnyilvánulása. Bizonyos, hogy nem egy traktoros, aki a szomszédnak ment segíteni, szívesebben ülne a kerekes traktoron és fuvarozgatna, mint a csípős, hideg éjjeli szélben a lánctalpason. Ám fűti őket egyrészt a büszkeség, az, hogy segíthet a „gyengébbnek", meg aztán sokan úgy gondolják, vastagabb a boríték is, ha többet felszánt. A terven felüli hektárokért még prémium is jár. Ez is valami I Ahá — jöhetnek megint a kételkedők — pénzért teszik csupán, az anyagiak hajtják őket. Az is, kétségtelen. Pénzből él a traktoros is, ha jobban akar élni, motorkerékpárt meg új házat is szeretne, meg kell fognia a munka végét. Hiszen nem is erről van szó. Saját szövetkezetében is kereshet. A legnagyszerűbb az, hogy a traktorosok többsége szívesen megy a szomszédba segíteni. Ezek után (elhiheti mindenki, még a kételkedők is), nem a véletlen, hanem a szervezés, a Jó munka eredménye, hogy az idén — bár nagyon kedvezett az időjárás — mint olajozott gépezet, úgy megy az őszi munka. Tagadhatatlan, hogy a traktorosok, a szövetkezeti tagok szorgalmán kívül ebben a nagy sikerben része van a kommunisták, a Járási termelési Igazgatóságok és az oktatók igazán odaadó munkájának is. S ha így haladnak majd tovább a megkezdett úton, a jövőben még több Jó szomszédról, a Jó szomszédság igazi megnyilvánulásáról adhatunk számot. S Jó lel ez azért, mert az idejében és jól végzett munkáért majd nagy hozamokkal örvendezteti meg a föld mezőgazdaság* üzemeinket. Húsz évvel meghosszabbították j szovjet-csehszlovák barátsági és együttműködési szerződé

st Egyezmény a csehszlovák—szovjet tudományos-műszaki vegyes bizottság létesítéséről Moszkva (CTK) — Moszkvában kedden, november 27-én több egyezményt írtak alá a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége további politikai gazdasági együttműködéséről. Legnagyobb jelentőségű a Szovjetunió és Csehszlovákia között 1943. december 12-éin megkötött barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződésnek meghosszabbításáról szóló jegyzőkönyv. A szerződést további 20 évre hosszabbították meg és az erre vonatkozó jegyzőkönyvet a délutáni órákban írták alá a Kreml palota márványtermében. A jegyzőkönyv bevezető része leszögezi mint ahogyan azt az 1943-ban kötött szerződés is kimondja, a békebontás veszélye még nem szűnt meg és a második világháborút kirobbantó erők ma is veszélyeztetik Európa és az egész világ békéjét. A bevezető rész megállapítja, hogy a volt Német Birodalom területén két szuverén állam alakult, amelyek közül a Német Demokratikus Köztársaság fontos szerepet tölt be az európai biztonság megőrzésében s a háború veszélyének elhárításában. A jegyzőkönyvet csehszlovák részről Antonín Novotný, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, és lozef Lenárt miniszterelnök, szovjet részről N. Sz. Hruscsov, a Minisztertanács elnöke és L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke frták alá. A jegyzőkönyv aláírásánál jelen voltak G. I. Voronyiti, N. P. Kirilenko, A. N. Koszigin, N. V. Pod-? gornij, V. Sz. Poljanszkij, M. N. Svernyik, valamint az SZKP és a szovjet kormány további vezetői. Az ünnepélyes aláírásnál jelen voltak a cseh-' szlovák párt- és kormányküldöttség tagjai: O. Ši-; műnek, O. Cerník és F. Hamouz elvtársak, valamint O. Pavlovský, Csehszlovákia moszkvai nagykövete és a csehszlovák nagykövetség dolgozói is. A jegyzőkönyv aláírása után a jelenlevők dísz-' ebéden vettek részt a Kreml palotában. 0. Siműnek miniszterelnök-helyettes és M. Ä. Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának al< elnöke, más egyezményeket is aláírtak. Az első egyezmény szerint Csehszlovákia és a Szovjetunió kormánya tudományos-műszaki együttműködési vegyes bizottságot létesít. A bizottság közös kor-: mányszerv, amely rendszeresen fejleszti és elmé-i lyíti a két ország együttműködését, továbbá segítséget nyújt a gazdasági tervek egybehangolásában. További egyezmény szerint a Szovjetunió részt vesz a szovjet—csehszlovák határtól Košicéig ve-' zető vasútvonal építésében. Ezen a vonalon a legközelebbi években szélesnyomtávú pályatest épül, amelyein szovjet szerelvények a Kelet-Szlovákiai Vasműbe vasércet szállíthatnak. Ezzel lényegesen csökkennek a Čierná nad Tisou-i állomáson eddig szükséges átrakodás! költségek s jelentősen meggyorsul a teherforgalom is. Az egyezmény aláírásánál is felen voltak az SZKP és a szovjet kormány vezető képviselői. Egyetlen család sem maradhat tüzelő nélkül Elég egy pillantást vetnünk a naptárra, s látjuk hogy voltaképpen már itt a tél. Ez késztet arra, hogy feltegyük a kérdést: A szénellótást Illetően ls okultunk-e a múlt tél okozta nehézségekből s ha igen, miben nyilvánul ez meg? A fantasztikus feladat Szlovákia különböző részein az adottságok legjobb Igénybevételével oldották meg a szénellátás problémáját. Egyes területekre a Szovjetunióból, Magyarországról, a bányák környékére pedig közvetlenül a bányákból szállították a szenet. A cél az volt, hogy a lehető leggyorsabban még az őszi szállítási kampány előtt lerakatokba jusson a kiosztandó szénmennyiség. Ez, természetesen nem egyöntetű sikerrel, de általában mindenütt megtörtént. A nyugat-szlovákiai kerület volt a legnehezebb helyzetben, mert rengeteg szénre volt Igénye, és mert minden szenet a kerületen kívülről kellett behoznia. kerület azonban nagyszerűek bírta a szállítási ha|rát, s a valószerűtlennek tűnő feladatot — hogy a kerület évi „szénjáradékának" több mint 83 százalékát szeptember végéig felhalmozza a lerakatokban — teljesítette, sőt néhányszáz tonnával túl is szárnyalta. Hol kezdődtek a bajok? Ez a szállítási hajrát azonban nem sikerült lényegesebb zökkenők nélkül lebonyolítani. Mert bár ez a vasúti Csúcsteljesítménynek is beillő űn. előzetes szénellátás azt eredményezte, hogy a kerület lakossága a tervezett szénmennyiség 99,8 (!) százalékának birtokába jutott, holott még csak november derekán járunk, a vanéhány családnak még egyáltalán nincs tüzelője. Miért? Az Illetékes minisztériumok közötti megállapodás értelmében a vasút dolgozói a szenet egységes, teljes szerelvényekben szállították rendeltetési helyére. Sok tekintetben előnyös volt ez a módszer, gazdaságosabbá, gyorsabbá tette a szállítást, de a hiba ott kezdődött, hogy a „szénvonatok" járásonként egy állomásra futottak be, itt kellett őket kiüríteni, mégpedig kerek négy óra alatt, ha az adott esetbien tíz vagy hatvan vagonról volt is szó. Alkalom a kapzsiságra Az első problémát tehát a felgyülemlett szénmennyiségnek a járás távolabb eső községeibe való eljuttasása leientette. A vasút eleinte nem volt hajlandó egyes vagonokat előbb lecsatolni, vagy a kiszemelt állomástól tovább vontatni. így kerülhetett sor az olyan fonák helyzetre, hogy Veiké Levárera Senicáról kellett a szenet gépkocsikon áthordanl. De még ez sem lett volna komoly akadály, hiszen a lárási nemzeti bizottságoknak idejében embert és járművet kellett blztositanlok a kirakodáshoz és a széthordáshoz. Ez azonban már nem ment fennakadás nélkül. A dunaszerdahelyi szénlerakatban például hegyeket alkotott a felhalmozott szén, de Nagymegyerre ebből egész októberben egy kilogramnyl sem jutott el. Viszont ha a vagonok kiürítése és a szén elhordása meg ls valósult, néha abban sem volt köszönet Hogyan is tőrtént ez? A JNB-ek felszólították az üzemeket, EFSZ-ket, hogy saját maguk s dolgozóik számára a rendelkezésükre álló forgalmi eszközökkel szállítsák „házhoz" a kinek-kinek tój^Ó széipeí^yig&^t Kis^gt i^gy óra alatt ezer tonna szenet elhordani a vagonokból nem könnyű feladat, szervezésileg nehezen átfogható, s éppen ezért alkalmat adott egyes kapzsi emberek túlméretezett igényelnek kielégítésére. Mi történt Nagymegyeren? Mielőtt a szén megérkezett volna az üzemek megkapták a dolgozók névsorát azzal a tétellel, hogy kinek-kinek mennyi szén jár még. Tehát az üzemek vezető embereinek, akik a szénelosztásért felelősséget vállaltak, ügyeinlök kelett volna arra, hogy mindenki a nekijáró menynyiséget kapja. De a rohammunkában lehetetlen volt az ellenőrzés, a gépkocsivezetők félre Is vezethették az illetékeseket, mondván, hogy még más családoknak is visznek szenet, de a valóságban az autó egész terhét saját házukhoz szállították. Megtörtént ezenkívül az Is, hogy megvesztegették a gépkocsivezetőt, s másoknak is nagyobb szénmennyiséget vitt. S hogy nem éppen kivételes esetről van szó, bizonyltja az, hogy ebben a községben harminchat család jutott 10—35 (összesen 560) mázsányi többletszénhez, s ugyanakkor huszonnyolc család még egyáltalán nem kapott szenet. A mások rovására menő becstelen önzésnek kirívó példája ez. Hatalmi visszaélések Az Imént említett esetek, sajnos, nemcsak Nagymegyeren történtek meg. Tanúi lehetünk egyes falvakban is, ahol a funkcionáriusok „én érdekem"-je kerekedett az Igazságosság fölé. Kisebb üzemek vezetőivel ls előfordult. Sok helyütt a helyi nemzeti bizottságok azzal tetézték aa áldatlan helyzetet, hogy a (rp|ytaW» a 2. oldalon)