Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-26 / 326. szám, kedd

VALERIJ KLIMOV A SZLOVÁK FILHARMÓNIÁVAL Valcrl) Klimov, szovjet hegedűművész Csajkovszkij hegedűversenyével lépett a bratislavai hangversenyközönség elé. A fiatal művész nem tartozik a markáns egyéniségek közé, de kapcsolata a művel őszinte volt és átélt, Csajkovszkij áradé dallamokkal telített romantikus mester­művében érezhetően megtalálta az at­moszférát, amely művészi alkatának meg­felel. Az első tételben a szólistának nagy nehézségekkel kell megküzdenie, bár kívánhatna magának hálásabb fel­adatot. Valerij Klimov általában győzte a tétel technikai Iramát, ha nem is mindenütt bravúros könnyedséggel. Ezzel szemben a harmadik tétel szilaj táncrit­musalt már felszabadult temperamentum­mal formálta és tolmácsolásában az úgynevezett briliáns részek is eleven ze­nei értelemmel szólaltak meg. Valerij Klimov előadásmódjának erőssége a dal­lamformálás. Érvényesítette az első tétel nemes rajzolatú, könnyedén folyfi dal­jellegét, és szép ..hosszú vonókkal" da­lolta el a szláv bánattól áthatott, me­lankolikus Canzonettát. Tónusa különö­sen a mély fekvésekben nemes fényű, zengő hegedűhang, a hallgató úgy érzi, hogy hegedűjének szivhangjait valóban a sziv vérkeringése táplálja. Az est kar­mestere, dr. Rajter Lajos érzéke nyen követte a művészt és az előadás koncepcióját összehangolta a szólista produkciójával. A hallgatóság szűnni nem akaró tapsát fiatal szovjet vendégünk egy Ysaye szonáta kitűnő előadásával köszönte meg. A műsor második felében felhangzott Beethoven V. szimfóniája, a Sors-szimfó nia, amely Szabolcsi Bence szavaival él ve „a Beethoven zene legszorítább mar kolása, a legkoncentráltabb feszültség, amelyet a zene Bach óta felidézett. Ál arc nélkül, mezítelenül közeledik minden élet nagy fenyegetése, a hatalom, a ha Iái, a végzet. Szembe kell vele fordulni az akarat, az egyéniség, a szabadság ne vében, az élet nevében, hogy az élet és a szabadság végül is győztes maradhas­son." Angliai vendégszerepléséről visszaér­kezett Filharmóniánk dr. Rajter karmes­teri pálcája alatt életteljes muzsikálás­sal örvendeztette meg hallgatóságát. A hatalmas mfi kezdve az első tétel rob­banásig bevitett feszültségétől a Finálé ujjongó, diadalmas fokozásáig nagy ki­fejező erővel hangzott el. HAVAS MARTA Jubilál ez Ipolysági Közszolgáltatási Üzem Tlz évvel ezelőtt alakult ez az Özem, melynek célja az volt, hogy a lakosságnak felajánlja szolgálatait, könnyítsen a lakosság helyzetén. Az üzem kezdetben nagy nehézségekkel küzdött, mert az egyes részlegek szá­mára nem tudtak megfelelő helyisé­geket biztosítani. A kezdetben 14 kü­lönböző szolgáltatási részlege volt, a számuk ma 27-re szaporodott. Tlz év alatt több Ízben nyerte el az üzem a JNB vándorzászlaját. Hogy az üzem ilyen jelentős sikereket ért el az elsősorban a szakszerű vezetés­nek köszönhető s főleg Mravec Jero­nym Igazgatónak. Neki volt nagy ré­sze abban is, hogy Ipolyságon egy olyan Szolgáltatások Házát létesítet­tek, amilyennel kevés város dicse­kedhet. Modern épület, melyben meg­található a fodrászok, a borbélyok, az üvegesek, az emeleten a fotósok. Az üzem célkitűzése a vidéki szol­gáltatások kibővítése. Már most ls működnek vidéken a tűzífafűrészelők, a vándor ruha begyűjtők, akik meg­határozott napon és órában járják a falukat. — A jövö évben nagyobb forgal­mat várunk — mondta Gémesy Ká­roly főkönyvelő — a Santovka-1 Gyógyfürdőtől is, ahol az Idén jelen­tős javítási munkálatokat végeztünk. Jövőre is, mint az idén, a fürdőző­ket rendes autóbuszjáratokon kívül még az üzem mikrobusza ls szállíta­ni fogja a fürdőbe. Részlegeink közül legjobb eredményt pillanatnyilag a festők, a fuvarosok és az üvegesek érik el, de általában emelkedett az összüzemi termelés is. Szabó Sándor, Ipolyság Králiky is emlékeztet Králiky forgalmas Ipari kisváros Cseh- és Morvaország határán Hu­szonöt évvel ezelőtt azt híresztelték a városról és környékéről hogy a „halál völgye". A csehszlovák had­sereg fővezéi'kara ugyanis indokoltan föltételezte, hogy a fasiszta Német­ország ezen a területen indítaná leg­erősebb támadását hazánk ellen. A Wehrmacht haditervei szerint a né­met motoros egységeknek a králikyi völgyön keresztül kellett volna Olo­mouc felé előretörniük, míg Ausztrián keresztül Brno irányába a 14 had­sereg nyomult volna A fasiszták így akarták kettészelni és azután meg­szállni a Csehszlovák Köztársaságot. Králiky környékén éppen ezért hatal­mas erődítmények épültek az 1935— 1938-as években A Harmadik Biro­dalom hadvezetősége ezt számításba is vette, de Hitler lebecsülte az erő­dítmények ellenállóképességét és ki­nevezte tábornokait. Alig két hónappal a müncheni áru­lás és a határvidék megszállása után — már 1938. december 5-én — azon­ban mindnyájan meggyőződhettek a csehszlovák határerődítmények kivá­ló minőségéről. Hitler a fasiszta Wehrmacht vezérkarának kíséretében büszkén és mosolyogva érkezett Krá­likyba. Rövid pihenő után kiutazott az erődítményekhez. A Wehrmacht tüzéreinek ütegei szeme láttára csu­pán két kilométernyi távolságból per­gőtüzet zúdítottak az erődítmények­re, melyeken azonban még csak egy karcolást sem ejtettek. A lövedékek lepattantak a vasbeton homlokfalak­ról. Bebizonyosodott tehát, hogy határ­erődítményünket még a legnehezebb ágyúk lövedékei sem rongálhatták meg. Hitler elsápadt. Parancsot adott a visszatérésre. A králikyi Rotter-szál­lóban kényelembe helyezkedett, meg­gémberedett végtagjait melengette, majd a teritett asztalhoz ült. Hitler komoran hallgatott és még a hozzá Intézett kérdésekre sem válaszolt. Szórakozottan, bosszúsan járt fel és alá. Többször türelmetlenül nézett kl az ablakon. A motoros összetkötőt várta. Amikor megérkezett, Hitler kísére­tével ismét az erődítményekhez ment. A tüzérek, közben az ellenkező oldal­ra állították az üteget. A Führer alig lépett a megfigyelőhelyre, az üteg egészen rövid távolságból ismét tüzet nyitott az erődítmény hátulsó falaira. A pergőtűz most sem volt na­gyon eredményes. A lövedékek ugyan némileg megrongálták a külső fala­kat, de az ellenség erről az oldalról sem tudta volna bevenni az erődít­ményt. Ez a 25 évvel ezelőtti esemény megszégyenítette Hitlert és vele együtt Chamberlaint és Daladiert, de alaposan felsültek a helybeli nácik is. A csehszlovák batárerődltmények ellenállóképessége, kipróbálásának Ilyen eredménye viszont Ismét lelket öntött a králikyi és a szomszédos Zábfeh és Lanškroun, valamint a kör­nyező községek cseh lakosságába. Ezenfelül félremagyarázhatatlanul iga­zat adott Ludvík Krejől tábornok ak­kori vezérkari főnöknek is. Beneš el­nökhöz 1938. szeptember 29-én kül­dött táviratában ugyanis kijelentette, hogy a csehszlovák hadsereg két na­pon belül teljesen felkészülve feltar­tóztathatja a fasiszta Németország akár minden rendelkezésére álló had­erejével Indított támadását ls. Beneš azonban nem adott hitelt Krejčl sza­vainak... Most — huszonöt év után — külö­nösen azért emlékezünk meg ezekről az eseményekről, hogy még jobban tudatosítsuk a csehszlovák—szovjet baráti és kölcsönös megsegítési szer­ződés mérhetetlenül nagy jelentősé­gét. Ez a szerződés megbízhatóan ke­zeskedik arról, hogy már sohasem ismétlődhet meg a müncheni árulás hazánk történetében. František Raven Időszerű közgazdasági kérdések Előnyös-e Csehszlovákiának az együttműködés a KGST-vel? Tsmeretes, hogy a termelőerők nagy méretű fejlődésével a gazdasági élet egyre inkább nemzet­közi jelleget ölt, és egyre jobban érvényesül az egységes világgazdaság­ra Irányuló törekvés. Lenin ls rámu­tatott a gazdasági életnek Ilyen irá­nyú átalakulására már a kapitaliz­mus időszakában. Napjainkban ez ki­fejezésre jut a Közös Piacban és a többi kapitalista tömörülésekben. A szocialista országokban, ohol a technikai fejlődés szintén gyors ira­mot vett, nagyobb lehetőség és szük­ség van a szocialista államok nép­gazdaságának egybehangolására. A technikai fejlődés jelenlegi fo­kán általában nem szervezhető meg gazdaságosan a termelés, ha minden ország csak a saját belső piacához igazodik. A szocialista országok ter­melőerőinek kapacitása különben is nagyrészt már túlnőtt az ország ha­tárain, és ezért szükségessé vált a szocialista országok gazdasági együtt­működése. Azonfelül figyelembe kell venni, hogy a kapitalista országok hátrányos megkülönböztetésben ré­szesítik a szocialista országokat a gazdasági kapcsolatok terén, pedig ezek azelőtt jelentős szerepet játszot­tak a szocialista országok külkeres­kedelmében. Ez is arra készteti a szocialista országokat, hogy saját népgazdaságukat egybehangolják és egységesítsék. Ez a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa (KGST) keretében tör­ténik, mely 1949-ben alakult. Kez­detben az árucsereforgalom bővítése volt a KGST fő feladata, és ezért a tagországok gazdasági együttműkö­dése elsősorban az árucsereforgalom területére szorítkozott. A gazdasági együttműködésnek ez a formája azon­ban nem volt kielégítő, és ezért a KGST tagországai áttértek népgazda­ságfejlesztési terveik koordinálására, Ennek segítségével a tagországok az 1951—1960 közötti időszakban éven­ként 13,6%-kai növelték ipari terme­lésüket. A nem szocialista országok pedig ugyanabban az Időszakban évenként csupán 5%-kal fokozták ipari termelésüket. Az adott feltételek között a szo­cialista országok csak úgy folytat­hatják sikeresen a gazdasági ver­senyt a kapitalista országokkal, ha a legfejlettebb termelőerőket alkal­mazzák. Vagyis, fejlett technikájú nagyüzemek segítségével, melyek nagy sorozatokban fognak termelni. A z Ilyen nagyüzemek létesítése azonban csak a nemzetközi szakosítás útján történhet, amely Ily módon a szocialista országok gazda­sági fellendülésének fontos tényező­jévé válik. A szakosítás alapján a ter­melés az egyes szocialista országok között oly módon oszlik meg, hogy bizonyos termékfajtákat csak bizo­nyos tagországok termelnek a többi tagország számára is, és így lehetővé válik, hogy sorozatokban gyártsák őket. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a tagországok olcsón és 16 minőség­ben jussanak ezekhez a termékfajták­hoz. Erre annál inkább is szükség van, mert egyetlen ország sem képes arra, hogy korlátlanul fejlessze a ter­melés valamennyi ágát és fajtáját. Ebben az esetben ugyanis arra kény­szerülne. hogy szakadatlanul fokozza a kis sorozatok termelését, ez pedig csökkenti a termelés gazdaságoságát. A kellő szakosítás hiánya különösen Csehszlovákiát érinti súlyosan, mert így nem tudja eléggé kihasználni nyersanyagforrásait és bizonyos ipar-' ágak kapacitását. Kénytelen sokféle termékfajtát gyártani, és emiatt a termékfajták választéka nálunk na­gyobb, mint\ Franciaország vagy Olaszország Iparában. A gépipar va­lamennyi termékfajtájának vagy 70%­át gyártjuk. Éppen ezért sok ter­mékfajtát szinte kisipari módon kell gyártanunk, ami persze nagyon meg­drágítja a terméket, ez pedig meg­nehezíti eladásukat. I smeretes, hogy Csehszlovákiá­nak Igen fejlett feldolgozó Ipa­ra van, főképp gépipara és könnyű­ipara. Ez az Ipar nagy mennyiségű fűtőanyagot, energiát, nyersanyagot és fémet Igényel. Csehszlovákia ezek­kel nem rendelkezik kellő mennyi­ségben, és ezért külföldről be kell hoznia. A fűtőanyagok, nyersanyagok, fé­mek behozatala az egész csehszlovák behozatalnak több mint a felét te­szi. A kőolajnak, mangánérceknek, bauxitnak, kénnek, kaucsuknak, szí­nes fémeknek, gyapjúnak, gyapotnak és a bőröknek majdnem teljes szük­ségletét külföldről fedezzük. Egyéb anyagoknak, például a vegyi nyers­anyag-, műtrágya-, dohány- és hús­szükségletnek pedig majdnem 80°/o-át szintén külföldről hozzuk be. A nyersanyagokat, a fűtőanyagot és élelmiszert elsősorban a szocialista államokból, főként a Szovjetunióból kapjuk. A nyersanyagoknak és a fűtőanyag­nak hazai forrásokból való része sok költséggel jár. A széntelepek nagy gáztartalma, mélysége és tetemes ha­mutartalma kedvezőtlenül befolyá­solja a fűtőanyag-termelést és növe­li a termelés költségeit. így például az ostravai bányakörzetben 1955-ben ej;y tonna kőszén jövesztésének költ­ségei 143 koronára rúgtak, 1962-ben pedig már 177-re emelkedtek. A gé­pesítés és a munkatermelékenység növekedése ellenére a jövőben sem lehet kiküszöbölni ezt a tendenciát. Noha az energiatermelést tervsze­rűen fokozni tudjuk saját forrásaink­ból, mégis a szükséglet gyors növe­kedése miatt kénytelenek leszünk az energiaszükségletnek egy részét kül­földről behozni. 1980-ban az ener­giaszükségletnek körülbelül egy harmadát külföldről hozzuk be. Eb­ből is kitűnik, hogy a csehszlovák népgazdaságnak milyen nagy érdeke fűződik a KGST tagállamaival való együttműködéshez. A fűtőanyag- és energiatermelés kérdésének megoldása különben a KGST egyik legfontosabb feladata, mert a tagországok (Szovjetuniót ki­véve) energiaszükséglete 1970-ig egy ötöddel meghaladja a meglevő ener­giaforrásaikat. A hiányt Jelentős mértékben a Szovjetunió fedezi kő­olaj-, szén- és villamos energia szál­lításával. Éppen ez a körülmény arra kész­tette Csehszlovákiát, hogy hitelt és tudományos-műszaki segítséget nyújt­son a fűtőanyag-termelés bővítésé­hez azokban az országokban, ahon­nan fűtőanyagot behozunk. így például, hogy elég villamos energiát biztosítsunk, gépek és be­rendezések szállításával vettünk részt egy lengyelországi vlllanyerő­mű építésében. Továbbá a Német De­mokratikus Köztársasággal együtt a lengyelországi Turoszóvban bánya- és energia kombinátot építünk, mely gyárainknak és háztartásainknak áramot fog szolgáltatni. Romániának pedig beruházási kölcsönt nyújtot­tunk hőerőművek létesítésére. Az ott fejlesztett áram felét Csehszlovákia kapja. Gyors előkészületek történnek egy Duna menti nagy villamos erő­mű létesítésére Magyarországgal kö­zösen. Ez az erőmű háromszor ol­csóbb áramot szolgáltat majd, mint a Vág menti erőművek. TTgyancsak fontos és nem köny­nyen megoldható kérdés Cseh­szlovákia számára a szükséges fémek és egyéb nyersanyagok beszerzése. Kohóiparunk számára nincs elegen­dő ércünk. Azonfelül érceink 70%-a olyan minőségű, hogy csak olvasz­tásra való előkészítésük annyi költ­séggel jár, amennyibe a szovjet ércből olvasztott nyersvas kerül. Ha­zai érceink feldolgozása gyakran többe kerül, mintha kész terméket (pl. rezet, nikkelt, ólmot, ónt) ho­zunk be a KGST államaiból. Ezért részt veszünk ilyen külföldi vállalatok építésében gépek és be­rendezések szállításával. — így pél­dául a Szovjetunióval és a Német Demokratikus Köztársasággal együtt részt veszünk a réztartalmú ércek feldolgozására szolgáló bulgáriai Medet kombinát építésében. A Szov­jetunióban pedig a mi közreműködé­sünkkel felszíni rézbányák nyílnak meg. A Szovjetunió ennek ellenében 20 éven át szállít nekünk színes fé­meket. Romániával együtt segédke­zünk a magyarországi Tiszai Vegyi­kombinát építésénél. Lengyelország­gal és a Német Demokratikus Köz­társasággal együtt cellulóz-kombiná­tot építünk a romániai Braila mellett. Ez az üzem a Duna-delta sásából gyártott rendkívül olcsó cellulózt fog szállítani nekünk. Lengyelország­nak 2%-os kamattal kölcsönt nyúj­tottunk kénfejtésl célokra. Lengyel­ország ezt a kölcsönt kénszállítással fizeti vissza. Azt a hitelt pedig, ame­lyet rézbányák és rézfeldolgozó üze­mek létesítésére nyújtottunk Lengyel­országnak, rézszállltásokkal fizeti vissza. Eddig a nyersanyagok és fűtőanya­gok beszerzését főként hitel nyújtá­sával sikerült biztosítani. Ez azon­ban most már nem elegendő, és ezért kellett új formákat keresni a szük­séges anyagok biztosítására. Az egyes hitelek helyett szükségesnek mutatkozott a felhalmozási eszkö­zöknek közös alapba való pénzelése. A jövő tervek szerint államközi tár­sulások alakulnak az érdekelt or­szágokból, és ezek a társulások köz­vetlenül részt vesznek a beruházá­sokban és a termelésben. A KGST már most hozzálátott, hogy az egyes tagországok be­ruházásait egybehangolja, egyelőre csak az 1964—1965-ös évekre. Ezek­ben az években már sok beruházás kö­zös lesz. A beruházási építkezések egy­behangolása már csak azért is szük­ségesnek mutatkozik, hogy a terme­lésnek lehető legnagvobb koncent­rációja valósuljon meg óriásüzemek formájában. Csak az Ilyen nagy ter­melő képességű üzemek teszfk lehe­tővé a termelés olcsóbbá tételét. így például a szakértők számítása szerint egy 12—13 millió tonna kapacitású acélműnél — 5—6 millió tonna kapa­citású acélműhöz viszonyítva — ton­naként évi 150 korona megtakarítha­tó beruházásokban, a termelési költ­ségek 5—10%-kal csökkenthetők, és a termelékenység 5—10%-kal emel­hető. Ezek a megtakarítások milliár­dokra rúgnának. A nagy kapacitású üzemek előnyét bizonyítja, hogy Ford egyik autógyárában egy autó gyártása 15 000 munkaórát igényelt, amíg évente 220 000 autót gyártottak. Amikor a gyártást 1960-ban évi 430 000 darabra emelték, az egy autó gyártására szükséges munkaidő 1000 munkaórára csökkent. — Az ilyen nagyművek azonban csak az érdekelt tagállamok közös erőfeszítésével hozhatók létre, és ezért a KGST tevékenysége ebben a tekintetben is minden tagállam érdekelt fejezi kl. Nemcsak a feldolgozó ipart, ha­nem a kitermelő ipart is szakosítani kell és aszerint fejleszteni. Ezért a KGST tagállamai közötti szakosítás nemcsak a feldolgozó, hanem a ki­termelő iparban is szükséges. Azok az országok, amelyekben megvannak az egyik vagy a másik kitermelő iparág fejlesztésének feltételei, fi­gyelembe veszik a baráti országok szükségletelt is. így Lengyelország szenet és ként szállíthat, Csehszlo­vákia magnezitet, kaolint és szenet, Magyarország bauxitot, Bulgária re­zet, ólmot és ónt, NDK pedig kálisó­kat. A szocialista országok nyers­anyagellátásában különösen a Szov­jetunió játszik Jelentős szerepet, mert nagy mennyiségű vasércet, kőolajat, kőszenet, kokszot és egyéb nyers­anyagot szállít a tagállamoknak. A szocialista munkamegosztást a KGST-én belül nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági ter­melés is megkívánja. Annál is inkább, mert a szocialista államok a mező­gazdasági termelés terén kisebb sike­reket értek el, mint az Iparban. Ál­talában a szocialista államok mező­gazdasági termelésében is mutatkozik haladás a múlthoz képest, de ez ko­rántsem elegendő. Fokozódott a mű­trágya használata, s ezzel együtt a hektárhozam is. Az állattenyésztés szintén fejlődött, de még nem érte el a fejlett kapitalista országok me­zőgazdasági termelésének színvona­lát, és még nem tudja kiegészíteni a megnövekedett szükségleteket. Ezért a mezőgazdaságban Is okvetlenül kö­vetni kell a nemzetközi munkameg­osztás elvét. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a szocialista államok egyedül Jártható útja a szocialista munka­megosztás, vagyis a szakosítás, meg a termelés összehangolása a tagál­lamok legfontosabb népgazdaság­fejlesztési terveinek koordinálásával. Ez Csehszlovákiára is vonatkozik, és azért köztársaságunk alapvető érde­ke megkívánja az egyre szorosabb együttműködést a KGST tagállamai­val. Teljesen alaptalan a suttogó propagandának az az állítása, hogy „ráfizetünk" a KGST-vel való együtt­működésre, és hogy „a gottwaldovl és partizánske! cipőgyárat Magyar­országra vagy Lengyelországba he­lyezik át" stb. Némelyek tévesen azt hiszik, hogy a szakosítás következté­ben összeszűkül a termelési program, és nem lesz elegendő munka. Figye­lembe kell venni, hogy a KGST ál­lamainak lakossága 300 millió, és mindez népgazdaságunk piacává vá­lik. Országunk nem termelhet min­dent, de amit termel, nagy soroza­tokban fogja termelni, és ez lehetővé teszi a termelékenység növelését, Il­letve a termelés olcsóbbá tételét. Csehszlovákia már ezt bebizonyította pl. a cipőgyártás terén. • • » A feltett kérdésre, hogy előnyös-e a KGST-vel való együttműkö­dés a csehszlovák népgazdaság szá­mára, az elmondottak alapján csak Igenlően válaszolhatunk, ha még most ezek az előnyök nem ls min­denben és teljesen jutnak kifejezés­re. Inkább azt fájlalhatjuk, hogy a szocialista országok közötti szorosabb gazdasági együttműködés még nem érte el a kellő színvonalat, mert ez a körülmény megnehezíti a kapita­lista világrendszerrel folytatott ver­senyt és a szocialista országok lakos­sága életszínvonalának gyorsabb emelkedését. DR. BALOGH-DENES ÁRPÁD I 0j SZÖ 4 * 1983. november 28.

Next

/
Thumbnails
Contents