Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-02 / 302. szám, szombat

'AMIKOR ÉVEKKEL EZELŐTT Turczel Lajos könyvéről írtam, meg kellett állapítanom azt az általa ls vallott tényt, hogy ítéleteiben, kritikai hozzáállásuban Fábry Zoltán megállapításaiból indul ki. Nem hibáztattam Turczelt, s ma, amikor elolvastam Fábry Zoltán „Harmadvirágzás" című gyűjteményét, örömmel látom, hogy igazam volt. Lehet részítéleteket másként fogalmazni, lehet szó hangsúlyeltolódásról, de Fábry gondolatvilágának szilárdsága megingathatatlan, s ma a csehszlovákiai magyar irodalomról lényegesen újat mondani Fábry mellőzésével nem lehet. Ez a keményre kalapált gondolatrendszer, ez a szigorú következetes-; séggel megszerkesztett logikai kon-, strukció az, amik Fábryt végső soron naggyá, művét becsessé teszi. Szilárdságának, a következetességé-: nek és egységének oka, hogy Fábry szigorú erkölcsi alapokon áll. Szem-I lélete következetesen etikai megala-i pozottságú, az erkölcsöt állítja méri céül minden bölcseleti, esztétikai és politikai kategória mellé, s fejet kell hajtanunk előtte, mert Fábry tiszta élete, erkölcs hitele, egész példamui tató közéleti szereplése ugyanezt pél-. dázza. A csehszlovákiai magyar szeli lemi élet kétszer indult a semmiből: 1918-ban és 1948-ban. Fábry mindkét indulásnál jelen volt, s lényegében ma, 1963-ban ís az, aki a 20-as éveki ben volt. Egymással ellentétes politi-. kai rendszer átívelő pályája végig megőrizte töretlen vonalát. Néhány maradandó bizonyíték: az 1932-ben megírt és elkobzott döbbenetes erejű írás, „Az éhség legendája", a hitleri fasizmust támadó cikkei, tanulmányai, s a szlovák nacionalizmus düi höngése idején keletkezett, páratlan erkölcsi bátorsággal megírt röpirat: „A vádlott megszólal". Ebből a rövid felsorolásból is világos, hogy Fábry. nem is tehetett másként. Olyan kori ban élt, amikor pont az erkölcsi kai tegórlák szilárdsága, sőt léte vált kéti ségessé, két világháború vihara söpört végig országainkon, kizsákmái nyoló társadalmi rendszerek és dei magóg politikai hatalmak váltogati ták egymást világszerte, de különösen nálunk, Európában. Ady, Romáin Rolland és Thomas Mann kora volt ez, az erkölcsi züllésé, de szellemi síkon az erkölcsi folytonosságé is. Romáin Rolland írta 1916-ban: „Hadd tudja meg az utókor, hogy egyike voltam azon kevesednek, akik látták a nyugati lélek szívbemarkoló küzdelmét, szenvedéseit, kétségeit, reményeit, az Európa' Szellem egész tragédiáját, amint elborítja a háború, mintha elevenen temetné el ezt a sztoikus és hűséges kis csapatot, amely üldöztetésében ís tovább hitt a keresztrefeszített Európa egységében, s hitével föl ts támasztotta." Ady, Rolland, Thomas Mann, Gorkij, József Attila a több ezer éves emberi kultúrát féltette a háborús pusztításoktól, s Fábry ugyanezt a kultúrát védte féltőn egyrészt a proletkultos törekvésekkel, másrészt a fasiszta demagógiával szemben. Védelmeznie kellett annál is inkább, mert az első indulásnál, 1918-ban a csehszlovákiai magyarság hagyományta-. lan volt, s Fábryék akkor a többezeréves világműveltséget kiáltották ki hagyománynak. FÄBRY MAGA AZ ELEVEN FOLY-t TONOSSÁG nemzetiségi műveltségünkben. S ma az új, szocialista társadalom eleve kedvezőbb szociális és művelődéspolitikai viszonyai között ls ugyanazt a szerepet szánja nekünk, mint korábban: a közvetítő a híd szerepét. Nemzeti kultúrák érintkezési vonalán élünk, s lehetőségünk folytán erkölcsi kötelességünk történelmi küldetésünk, hogy a szláv népek kultúráját magyar, a magyar kultúrát szláv területre közvetítsük. Mivel pedig sorsunkat nagyobb összefüggések alakítják, szemünket az egész világra kell függesztenünk, benne kell élnünk a világ politikai és szellemi vérkeringésében. Feladatunk a becsületes, szorgalmas, kitartó munka, belső értékeink szüntelen gyarapítása és állandó mély kapcsolat a világgal, lankadatlan közvetítő szorgalom, mert ezáltal magunk is gazdagodunk, erősödünk erkölcsben és szellemiekben. Mindez elsősorban az Irodalomra vonatkozik, mint a társadalmi tudat egyik meghatározó, nálunk szinte kizárólagosan művészeti formájára. Fábry a lehető legszigorúbb Igényeket támasztja a kultúra művelőivel szemben. „Csak az hagyomány, ami útmutató erkölcsi többlet. A hagyói mányi erkölcs halálában is éltet* Szókratészt idézi: „A tudás — erkölcs, az erkölcs — tudás.". Az író szerepe: nyelvféltés, de ugyanakkor a legszorosabb kapcsolódás a világhoz, tehát szakítás a provincionalizmussal és a kozmopolitizmussal egyszerre: szeri ves beilleszkedés a világkultúra árami körébe. „Az otthonlaknak: világtudat; a világnak: alaphűség" — írja a „Res poeticá"-ban. A marandóság feltételeiről szólva: „A v'sszhang... (végső fokon: a halhatatlanság) két tényei zón múlik: a nyelvhüségen, a nyelvjöt vőn és a világtudaton, a világhorizon-i ton. Ahol csak az egyik érződik, ott nem adódhat teljes visszhang: vers-t jövő." (195. oldal.) Példamutató az a mód, ahogy, Fábry a csehszlovákiai magyar irodai lom jelenségeivel foglalkozik. Ugyani olyan figyelemmel boncolgatja-elemzi, mint bármilyen más átfogó Jellegű problémát. Nincs külön mércéje a nagy, és kis irodalmak számára. Igényes, Maximális normákat szab a művéi szeknek. „A költészet: őrszerep. Amit véd, amit óv, amiért kiáll és kiált, az az ember. A költészet a mindenki ált tal érthető beszéd: az emberiség anyai nyelve." A költészetnek különösen fontos szerepet tulajdonít, s joggal, mert a lírának az egyetemes magyar irodalomban, már zsáner-adottságaii nál fogva is, reprezentatív társada-. lomtörténeti funkciója volt. A költéi szet legfontosabb feladata Fábry szerint a gondolatkifejezés. „A költészet: névadás. Maradandó definíció, mondanivaló töretlensége. A költészet a gondolatkimondás művészete: formába szabott koncentráltság. A költészet a nyelv kinyilatkoztató felsőfoka . .."• (91. oldal.) Végül egész tömören: „A magyar vers filozófia is egyben". Ezért követel erkölcsi felelősségtudatot a költőktől: „Ahol a gondolat igazat mond, ott erkölcsi tényező lesz, maradandó társadalomformáló erő..." EZ PEDIG NEM MÄS, mint a lírai realizmus eszménye. Nem a könnyítés, nem a felszín tükrözése, hanem a valóság pontos és gazdag, mély megragadása a feladat. Herzent idézi („A népben mindig az Igazság jut kifejezésre. Egy nép élete nem ala-. pulhat hazugságokon"), majd Gorkij-, jal érvel f „Mi a realizmus? Az embe-. rek és életkörülményeik igaz, való-, szerű, kendőzetlen ábrázolása." j. Ezi zel azt is elmondja, hogy a modern művészet sem szakíthat lényegében a hagyománnyal, mert minden egyes korszak láncszeme egy megszakíthatatlan folytonossági láncolatnak. Két' fronton küzd így Fábry: a hagyományi talan, öncélú moderneskedés, mini; lehetőség ellen (nálunk ilyen nincs), és ami fontosabb: a dogmatizmus légi köre, mint kísértő jelenség ellen, A realizmus, a valóság kendőzetlen kimondásának igényével támadja az irodalmi sematizmust, s ezt a harcod példázza az egész kötet. Ez a realizmus-eszmény azonban nem zárja ki azt, hogy Fábry értse, szeresse, sőt követelje a modern művészi törekvéseket irodalmunkban. Mivel látta, hogy a fiatal költők legtehetségesebbjei, Tőzsér és Cselényi eleget tettek minden lényeges követelménynek, már 1958-ban oda állt melléjük, sőt megvédte őket a támadásokkal szemben. „Az ifjú költő repüljön, éne-, keljen, imádkozzon, ha kell, károm-, kodjon, de ne álljon, ne rostokoljon egy helyben, és mi ne kössük meg száguldani- muszáj lendületéti... Az ifjú verselőktől „több modernséget és több fiatalságot" kér számon, „egy kis nyugtalanságot, egy kis szabályt talanságot, kiruccanást..." Fábry egyik legfölszabadítóbb meg-, látása, hogy a művész és a világ vii szonya a pillanatnyi helyzetben diai lektikusan egymásraható kapcsolat, tehát a művész és a társadalom töbi bé-kevésbé szembenáll egymással. Épp ez az egymásrahatás biztosítja a műi vészét eleven mozgását, ez szabadíti ja ki abból a statikus helyzetből, amelyben eddig meg kellett rekednie, Nem szabad itt elfelednünk azt a egyi szerű tényt, hogy a dialektika töri vényei a szocialista társadalomban is hatnak, tehát ezek a rendszerek is fejlődnek, így a művész, mint az eszmény hordozója és hirdetője csak az adott helyzet előtt járhat. Ez a művész, különösen a költő természetes ősi szerepe, s ha megtagadjuk tőle, magát a költészetet tagadjuk meg. MŰVELTSÉGÉNEK TERJEDELME KÖZISMERT, gyakran hivatkoznak rá hazai és külföldi kritikusai. A műi veltség minősége azonban még a mennyiségi mérték fontosságát is meghaladja Fábry esetében. Évezi redek kultúráját szívta magába, s egy: sajátos, magasrendű szintézisbe oli vasztotta, amely így aktív, egyséi ges tudatformáló erővé alakult. Egész különös jelenség, hogy akár Descartes-ot elemzi, akár — mondjuk — Tőzsérről ír, és felfedezi bennük azt, aki az ő elveivel azonos, interpretációjukon át mindig Fábry beszél, az idegen anyag megszelídül és Fábryvá alakul át. Azt hiszem, itt a magyarázata Fábry kritikusi tekintélyének. Szigorú értékrendje már önmagában is kényszerítő hatást gyakorol alkotókra és olvasókra egyi aránt. KELLENE MÉG ÍRNUNK '.ARRÖL, mennyire szereti és félti Fábry a nyelvet. (Csak a nagy magyar nyelvféltők Kazinczy, Arany, Kosztolányi aggodalma mérhető hozzá.) Lehetne méltatni szigorú, mégis ösztönző-bátorító elemzéseit. Ízlelgethetnénk rövid mondatait, ezeket a tömören megfogalmazott mély Igazságokat, amelyekre tanulmányokat is építhetne. (Szemléltetésül: „A magyar vers filozófia is egyben". „A frázis egyetlen ellenszere: a realizmus.".'/ írni kellene sajátos stílusáról, amely a tömör tudományos írásmód és a szépirodalmi stíluskellékek és irányzatok sajátos, kifejező, de egészen egyéni szintézise. (Lényegében ugyanazt valósította meg Fábry a stílusában ís, mint műveltségében, s amiért a csehi szlovákiai magyar kultúra megteremtéséért vívott harcában is töreki szik: a szintézist.) DE FELTÉTLENÜL MEG KELL azorii Ban említenünk még valamit: menyi nyire szereti, figyeli, dédelgeti az ifjúságot. Amikor az 50-es években a fiatalok értetlenségébe ütközött, megdöbbent: „Ez a halál: az ifjúság nem ért meg!". Hogy ez akkor így lehei tett, až akkori idők áldatlan szellemével magyarázható, s bár Fábry gondolatait megközelíteni ma sem könnyű feladat, azt hiszem, a legjobb úton halad a csehszlovákiai magyar értelmiség, hogy Fábryt (főleg A Héti ben épp most napvilágot látó tanul-, mánya alapján J véglegesen a magáénak vallja. KONCSOL LÄSZLÓ Angol és német nyelven egy időben j'elenik meg Chaplin önéletrajza Charlle Chaplin évek óta dolgozik önéletírásán. Életrajza angol nyelven rövidesen megjelenik Londonban. Ezzel egyidejűleg lát napvilágot Chaplin memoárja németül, a nyugatnémet S. Fischer kiadónál is. Arkagyij Rajkin az Oroszországi Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársaság nemzeti művésze, a leningrádi Állami Miniatűr Színház tagja a napokban Prágába érkezett. A prágai fő pályaudvaron az Iskola- és Kulturálisügyi Minisztérium, a CSSZBSZ ós a szovjet követség képviselői forr xt -'CTK — gadták a kedves vendéget. (J. Nősek felvétele) • A moszkvai idegennyelvű irodalmi könyvkiadó a külföldi olvasókigényeinek kielégítésére rendkívüli politikai és társadalmi fontosságú brosúra-sorozatot ad ki. öt kötetben megjelenteti N. Sz. Hruscsov 1956— 1963-ban elmondott beszédeinek kivonatait. A brosúrákat öt nyelven adják ki: angolul, franciául, sponyolul, németül és arabul. Greiner Szibill: CEYLONI TÁNCOSOK (1963) F R A Ň O KRÁĽ: A PÁSZTOR MERENGETT Ahová nap lövi nyilait a hegyen, lankás királyságban szélszórt juhnyáj legel. Pásztor ül }a tönkjén festői táj felett. Mögötte nyír, éger, galagonya gátja, előtte a mélység arany sugárzása árkolt, barna földtest ölében csillan meg. A völgység sziigyéből harmat ragyog elö, mintha megolvasztott ezüst ere volna; s a csend maga volna az ámbrás levegő, lia rigó nem fütyölne, pinty nem dalolna. Merengett a pásztor, kék szeme beolvadt távol kék színébe. Ezer fájdalomtól bolygatott szívébe kín tölult, mit megélt a múltban százszor, mikor a szolga agya mozdult. Most visszanéz... és minden sötét emléket felidéz: Mért kapta rabszolga anyától életét? Miért nem élvezte anyaszív melegét? Miért nem született nagyurak fiának? Miért űzte éhség a széles világnak? Iskola padjába mért nem segítette társadalom rendje? Mért volt kivetettje? Ok nélkül, gyalázva, köréből kizártán? Miért kell élnie havasi magányban? Merengett a pásztor? Mi végre? Gyűlöltség rétege rakódott szívére... (Fekete szín a palettán, 1930). Sipos Győző fordítása FRANK PARKS (GHANA): DÖNGJETEK, DOBOK! Fekete lelket adjatok nekem! De az még feketébb legyen, mint az erdő fekete mélye. Legyen földszínű, mint az esti part fövénye; De ez sem elég — hacsak lehet, fekete legyen, fekete. És néhány dobot adjatok, három dobot vagy négyet, ha tetszik. De mind legyen még feketébb, mint a sárba fulladt ösvény. És dobjaim készüljenek a dzsungelek fáiból és jól cserzett juhbőrből. És ha lehet, úgy döngjenek, akár az erdő, ha zivatar csap rajta át. Visszhangja döngjön és dörögjön, mint az égiháború. Még! Erősen! Még hatalmasabban! S ha zengésiik már elhalt, dörögjön újra, fönt az égben dobjaim hívó szava! Az angol nyelven írt eredetiből fordította: FRANYÖ JOSEF HORA : ZOLTÁN UTCA Esik, mosolyt oldva esik, hervadt most a lámpafény. Léptek árnya sötétedik a nedves aszfalt tükrén. Szőlőfürtök drága gyöngye csábít kirakatokból. (Merülő árnyak, 1933) Aki szegény, az belőle csupán szemével kóstol. A sötétben zord szél kerget rideg gondolatokat. A megperzselt tekintetek fakó porrá hullanak. Fordította: Fügedi Elek A MŰVELTSÉG ŐRHELYÉN FÁBRY ZOLTÁN: HARMADVIRAGZAS CÍMŰ KÖNYVÉRŐL 1983. november 2. * ÜJ SZÖ Z