Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-19 / 319. szám, kedd

Rosszul gazdálkodunk a lakásvagyonnal Hanyagság miatt kallódó milliós értékek • Akik csak a vadonatúj lakást te­kintik lakásnak • Komáromban se legyen Csáki szalmája a népvagyon • Nem használják ki eléggé a javítócsoportok munkáját K népi ellenőrző bizottságok meg- lakásprobléma megoldásáról szóló felakulásuk óta Jelentős tevékenysé- párthatározat. Ogy fest a dolog, mint­kásoknál feleslegeseri is költekeizik _ w, a házkezelőség, addig az Ő lakásaik get fejtenek kl. A népgazdaság min- ha az egyes Járásokban az illetéke- évről évre romlanak. Amit tavaly né­den területén rámutatnak a hiányos- sek így gondolkodnának: „Mit ne­künk a régi, 20—25 éves lakások, Rágok ra, ostorozzák a bürokrácia ká­fcos kinövéseit — egyszóval a népi ezervek az országépítés tervének ínegvalósítását segítik. Az SZNT mellett működő Népi El­A párthatározat alapján építünk mi elég új lakást, nem érdemes a régiek javításával vesződni." Egyes építőipari funkcionáriusok Jenőrzési és Statisztikai Bizottság a és házkezelőségi tisztviselők szinte közelmúltban felülvizsgálta, hogyan elvként fogadták el az ilyen nézete­teljesltlk Szlovákiában a pártnak a ket. Amíg 1957-ben Szlovákiában át­Jakásprobléma mielőbbi megoldására, lag még 1420 koronát fordítottak egy vonatkozó határozatát. Talán mindéin- lakás karbantartására, addig 1962-ben hány száz koronából meg lehetett vol­na javítani, annak a hibának helyre­hozása jövöre már tízezrekbe kerül­het. Nyltrán például 1962-ben a tataro­zásra szánt 1 millió 360 ezer koro­nából nem kevesebb mint 463 ezer koronát „csoportosítottak" át Jogtala­nul az új lakóházak javítására. To­polőanyban tavaly ez az összeg — hasonló célokra felhasználva — 138 kl előtt világos, hogy 1970-lg az ez az összeg már csak 628 koronát ezer koronát tett kl. Trenőínben pe­egész ország lakosságát vadonatúj tett kl. Az ellenőrzésnél kiderült, lakásokba költöztetni — erőnket meg- hogy a Járási házkezelőségi vállala­toknál az Illetékeseknek nincs átte­kintésük arról, milyen állapotban vannak a kezelésükben levő lakó­haladó feladat volna. Ezért a Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bizottság többek között azt is felülvizsgálta, _ _ Ihogyan gazdálkodnak Szlovákiában a házak. így a tatarozás! tervet sem nemzeti bizottságok a lakásvagyon­nal, s hogyan végzik az egyes járá­sokban a kötelező Javításokat. Jelen­tős feladat ez, mert Szlovákia szer­tudják a szükségleteknek megfele­lően elkészíteni. Az ellenőrzés során különösen a komáromi, žilinal, tren dig 1960 és 1963 között 630 ezer ko­ronáért „tataroztak" vadonatúj háza­kat. Könnyen rájött mindenütt az SZNT Népi Ellenőrzési Bizottsága, hogy Itt rendszerint a helyi lakás­kezelőség és a járási építővállalat ösz­szejátszásáról volt szó. Jól járt az épl­tővállalat, mert az új lakásokat köny­nyű kijavítani, így jelentős hasznot te ezrével vannak még a felszabadu- fedeztek fel e téren komoly hibáikat. Cini, trnaval és a košicei járásokban lehetett elérni, a lakáskezelőség dol­Jás előtt épült lakóházak, amelyek — természetesen gondos tatarozás, karbantartás után — a szakemberek egybehangzó véleménye szerint még 10—15 évig is megfelelnek a lakók Igényeinek. A lakások" fele a felszabadulás után épült Szlovákiában a nemzeti bizottsá­gok gondozásában több mint'21 600 ^kaztána munkák elvégzése után lakóházat tartanak nyilván. Ezeknek néhány hónappal kiderült, hogy fe . - mo .orrno tmi r a n.nmi 18 százalékát — csaknem 4000 lakó- ,„ .„ . . , . , , „, házat - még a múlt században ép!- k*5ü!: tettek. A nemzeti bizottságok által kezelt — többnyire városi jellegű — házak több mint 48 százaléka — csaknem a fele — 1946 és 1961 kö­zött épült. A csak valamivel több, gozóinak ls lényegesen leegyszerűsö­dött a feladatuk, mert a modern há­zak javítása nem Jár annyi utánajá­rással, de százalékarányban — a ki­mutatások céljaira — mégis könyen ki lehet fejezni, hogy a meglevő la­kásvagyon elég jelentős százalékát ja­víttatták egy-egy évben. „Csak" a la­kók és a társadalom Járt rosszul a népvagyon kezelésének ilyen értelme­zésével. De mit törődnek azzal né­mely emberek. Kevés a karbantartó A szlovákiai járásokban az ellen­lesleges volt a nagy erőfeszítés, mert örzés utôn a lakáskezelőségek felelős Ezekben a járásokban az esetek több­ségében teljesein tervszerűtlenül, csak „szemmérték" alapján határoz­tak a házkezelőségek egy-egy lakó­ház megjavlttatásáról. A gazdaságosság sem mellékes tényező Sokszor megtörtént már, hogy egyik-másik lakóház tatarozására, vagy főjavítására százezreket kiad­Ki itt a hibás? Vagy — hogy meg­felelőbb kifejezéssel éljünk — kit le­hetne ezért, a nép vagyonának hűt­len kezelése címén, bíróság elé állí­tani? Kérdik bizonyára a feleslege­mint másfél évtized alatt tehát sokat ľf n '® vItott h/ Mklak 6>- « z tettünk Szlovákia lakáskultúrájának fejlesztéséért. Ha mindent összeve­tünk, könnyen kiszámíthatjuk, hogy ez utóbbi 15 év alatt Szlovákiában ilyen hanyagság már a bűntett hatá­rát „súrolja"! dolgozói rendszerint azzal védekez­tek, hogy ők nem vádolhatók a nép­vagyon hűtlen kezelésével, mert kar­bantartók hiányában,nem állt mód­jukban elvégeztetni a szükséges Javí­tásokat. Aztán ilyenkor rendszerint előkerültek a statisztikai adatok, ame­lyek szerint mintha Igazuk ls lett Kétségtelen, hogy a laká9kezelőség volna az elmarasztalt hivatalnokok­vezetői követték el a legnagyobb hi­csaknem annyi lakás épült, mint a bát. Komáromban például a lakáskeze­imúltban fél évszázad alatt. Szép eredmények ezek. A sajtóban vagy a dolgozók körében végzett sze­lőségen az illetékes hivatalnoknak csak a szomszéd szobába kellett vol­na átmennie és megnézhette volna a rnélyes egitációk során gyakran em- városrendezési tervet. Bizonyára ész­legetjük ezt a tényt, mint a szocia- vona hogy a Slovanská ut­lista rendszer egyik nagy vívmányát. Arról azonban már kevesebbet be­szélünk és írunk, azzal már keve­sebbet törődnek a nemzeti bizottsá­gok dolgozói, milyen sors vár az utolsó 25—30 évben épült lakásokra, hogyan tatarozhatják őket az llleté­ca 7-es, 36-os és 44-es házakat a tervek szerint rövidesen lebontják. Bizonyára kényelmes férfiú volt a tatarozás! tervet készítő tisztviselő, mert nem vett magának annyi fárad­ságot, hogy ezt megtette volna. Ehe­lyett elrendelte a három ház Javítá­kesek, hány évenként végzik el a ré- sát. Mindez „csekély" 100 ezer koro­gebbi, de még használható lakóhá­zakon a Javításokat. Az utóbbi évek­ben — bizonyltja a Szlovákia szerte nájába került az államnak. Jegyezzük meg Itt mindjárt azt is hogy a tör­vényeink ezt mondják: „Nem csak a végrehajtott ellenőrzés - egyre kl- lopás> csalási vesz tegetés stb. tekint­sebb összegeket fordítanak a meglé- h6tő bűntényne k. Bűnt követ el az Is < "ülüí.f ak l a gondjaira bízott népvagyont hűtlenül kezeli". Ebben az esetben a Járási népbíróságnak éppen ezt a nem lennének erre a célra eszkö­zeink. Ellenkezőleg, az állami költ­ségvetés és az állami terv egyenesen paragrafust ^keHen'volna^alkaímaz­kötelezővé teszi a rendszeres lakás­Javítást. Az erre a célra fordított összeg az érvényben levő törvények szerint nem ls jelentéktelen — a la­kóházak összértékének csaknem há­rom százaléka. Nem Használják kí a költségvetés adta lehetőségeket i 'Az államkasszában tehát van pénz a lakóházak Javítására. 1957-ben pél­dául Szlovákiában még a lakások összértékének 2,4 százalékát fordítot­ták javításokra, tehát aránylag Jól gondoskodtak a régi lakóházaik kar­bantartásáról. Alig volt Járás, ahol ez évben — és a megelőző években elhanyagolták volna ezt a fontos fel­adatot. öt évvel később — 1962-ben — azonban ez a százalékarány 0,83­ra csökkent. Érdemes talán megemlíteni, hogy éppen 1958-ban látott napvilágot a nla. A komáromi lakáskezelőség több más esetben Is túlságosan „nagyvo­nalúan" Járt el. Ahelyett, hogy több házban megjavította volna a gázme­legítőket, újakkal cseréltette ki, mondván: nincs a gázmelegítők meg­Javíttatására elég szakemberünk. A kárt az SZNT népi ellenőrei Itt is 60—70 ezer koronára becsülték. nak. Mert a kimutatások szerint a nyugat-szlovákiai kerületben például (ahol a legrosszabbul végezték a múlt évben a tatarozásokat) egy karban­tartóra nem kevesebb, mint 339 la­kásegység gondozása esik. Jelentős, szinte teljesíthetetlen fel­adat ez, ha az eddigi munkamódsze­reket alkalmazzák csak a lakások ta­tarozásánál. A legtöbb járásban mind­eddig még nem szervezték meg a kar­bantartó csoportokat. Az egyes mes­teremberek külön-külön dolgoznak. A gépesítés fejlesztésében a lakáske­zelőségek szinte semmit se tették. Sok esetben a legelemibb szerszámok sem állanak a karbantartók rendelke­zésére. Bratislavában például nemrég még az olyan szerszámok is hiányoz­tak a karbantartók műhelyéből, mint a véső, a fúró, a menetvágó stb. Ilyen körülmények között, természe­tesen, az elszórtan dolgozó tatarozók sem képesek csodákra. Az ellenőrzés megállapította, hogy az illetékesek egyáltalában nem törődnek vele, ho­gyan végzik munkájukat a karban­tartók. Az ellenőrzés után mi a teendő Egy szó, mint száz: elhanyagoltuk a lakások karbantartását, Ismerték be, a legtöbb helyen a járási építőválla­latok és a lakáskezelőségek. És mi a teendő, hogy ez az áldatlan állapot jóra forduljon? Hogy megmenthes­zelőségi Igazgatóságon a régi lakások sük azokat a lakásokat, amelyek sok wt*<r«™ ei/íiríin™* ň™*!^ „ esetben még évtizedekig jó szolgá­Csak az új lakásokat szépítik Gyakori eset, hogy némely házke­javítására előirányzott összegeket a ...... , ,, vadonatúj, vagy csak két-három óv- ^^ ^Xn^éldálTegves kerüle­vel ezelőtt épült lakóházak javítására „ľ® »fľAv gľ L^Vľt fordítják. Igaz, az építővállalatok ís ^™síLlért HS kirčľntar szívesebben vállalják az ÚJ házak kar- meggyorsításáért Héttagú karbantar­bantartását, mint a régiekét, mert l^f ' t^í^t^flJ?? ° egy-egy épület tatarozásának időtar­tamát a lehető legrövidebbre csök­kenthessék. A nagyjavításokat ls na­kevesebb vesződséggel és nagyobb ha. szonnal jár. Az Ilyen „klrakatpolltlka" A POSTA PANASZKÖNYVÉBE A zalabai posta átszervezésével ramsallón keresztül kapjuk a napi kapcsolatban vagyok kénytelen kérni postát. Viszont Garamsalló kapja a a panaszkönyvet. Mégpedig a nyilvá­nosság előtt, mivel soraimat egy egész község nevében írom. A lévai járási postaigazgatóság bi­zonyára jót akart az átszervezéssel. Mi zalabaiak is reméltük, hogy a postával szemben támasztott Igé­nyeink nem szenvednek csorbát. Nos, mi történt? Az évtizedek óta meg­végeztetik, hogy az erők összpontosl­.ásával ezt a tevékenységet ls meg­gyorsítsák. A gépesítés fejlesztése te­rén ls sok tennivaló van még ezen a munkaszakaszon. A kisgépesítés ma­gasabb színvonalra emelése érdeké­ben a gépfejlesztési kutatóintézetek ís ígéretet tettek, hogy ők ís hozzá­járulnak a lakóházak jobb karbantar­tásáért indított mozgalom sikeréhez. • * a Sokmilliós népvagyont képviselnek klsölvedl postát ls, s az egyetlen személy, úgy vélem, képtelen az osz­tályozást — három község részére — pontosan elvégezni, mivel a szombati postát Zalabán számtalan esetben ez évtizedek folyamán felépült lakó­csak a következő szerdán kapjuk meg! A táviratot hasonlóképpen 7—8 nap múlva. Elvárjuk, hogy a postaigazgatóság szokott postahivatalt megszüntették, ezen az áldatlan állapoton változtas­Kézbesítőnk van csupán, aki Zselíz- son. zel került kapcsolatba, ahonnét Ga­Csontos Vilmos, Zalaba házak. Gondoskodjunk az eddiginél jobban a rendelkezésünkre álló laká­sok karbantartásáról, mert ezzel ís jelentékenyen hozzájárulunk a lakás­kérdés mielőbbi sikeres megoldásá­hoz TÖTH MIHÁLY SCuííum A rangos színjátszás útján Dobozy Imre: Holnap folytatjuk című drámája a MATESZ színpadin! A BEMUTATÓ RÖVID jellemzéseként elég volna egyetlen szót ejtenünk: slkerl S ez magába foglalja a szerző időszerű politikai-társadalmi esemé­nyek iránti kitűnő érzékének jellem­zését, s dicséri a színház bátorságát, mely ebben az évadban már másod­szor okozott valóban kellemes megle­petést. Kritika és közönség egyre hallha­tóbb kívánsága volt az elmúlt évek, hónapok során, hogy a művészi tes­pedést és áporodottságot végre Thá­lia hazai magyar színpadán is fel­váltsa az Igényesség, a korszerű, Iz­galmas színjátszás. Utólagos bölcses­ség volna, ha csak Nezval Manonja, és Dobozy most bemutatott darabja nyomán ébrednénk arra, hogy szín­házunk művészgárdája tehetséges. Azt sem akarjuk tagadni, hogy a színház működésének tíz éve alatt nem lett volna részünk élményt nyújtó fellé­pésben. A korszerű, izgalmas színját­szást azonban éppen az utóbbi évek­ben — elsősorban dramaturgiai rög­tönzések, merev műsorpolitika stb. miatt — általában lekéstük. A művé­szi színvonal stagnálása aztán gyak­ran a hivatásosnak is, műkedvelőnek ls titulált kettősség nem egyszer sér­tő gondolattársítását hozta. Nem célunk a múlt hibáiban való vájkálás. Azt azonban örömmel látjuk, hogy a művészi érdektelenség és kö­zömbösség, a színház művelődés-poli­tikai meddősége éppen az igények és a feladatok helyes értelmezésével, az utóbbi hónapok során ellenkező elő­jelűvé vált, s a több siker, a Járha­tóbb út reményével bíztat. A fokozott művészi Igényesség, s kulturált szín­házvezetés mellett a színészi telje­sítmények és az elmélyült, alapos rendezői munka gyümölcseként érett be mind a korábbi, mind a mostani siker. Annak Idején elképzelni ls nehéz volt, hogy a MATESZ Nezval: Manón Lescaut-Ja után mindjárt Dobozy igé­nyes, gondolatilag rendkívül gazdag drámájával lépjen a közönség elé. Az aggályoskodók joggal kérdezték: „Nem lesz ez túl sok?!" A feleletet ma már tisztán és egész érthetően mondhat­juk: N E M 1 DOBOZY IMRE DARABJA szocialista társadalmunk sok fontos, sőt kényes­nek mondható kérdését veti fel. A hu­mánum drámájának is mondhatnánk a Holnap folytatjuk-ot, hisz a bizalmon keresztül az emberiessé­gért hadakozik. S bizalomról, ember­ségről éppen az elmúlt hónapok so­rán mennyi, de mennyi szó esett. Ahogy kitárulkozik előtted a darab lényeg-mondanivalója, szinte publi­cisztikai műfajban, de mégis maga­sabb áttételekben, érzed a közvetlen­séget, az időszerűséget. Agass László mérnök-tudós 17 évvel a felszabadulás után úgy érzi, tisz­tázni valója van a társadalommal. Azzal a renddel szemben, mely szá­mára évekig Idegen volt, s a legke­vésbé sem bízott benne. A törvényt tisztelte ugyan, de szive nem tudott együtt dobbanni a mlliókéval. Tulaj­donképpen nem történt vele semmi. Dolgozott, munkáját megbecsülték. Az építés első évelnek eseményei koráb­bi erkölcsi fenntartásait ugyan lndo-' kolttá tették, később ezonban fokoza­tosan ráébred arra, hogy a társadal­mi életben tapasztalt vadhajtások — nem a szocialista rend törvényszerű­ségei. Bár éppen a törvényszerűségek felismerése okoz számára a legtöbb gondot, az évek megtanítják arra, kl kell törnie az önzárkából. Értelmet­lenné és nehézzé válik ugyanis az otthon menedéke, ha az ember el­jut a felismerésig, hogy „már odakint, a szabad ég alatt Is nőhet az ember, a többiek között..." Amikor megérzi a különbséget a „köztetek lenni, vagy hozzátok tartozni!" között — vég­eredményben az igaz barátok után s a fiáért ls nyújtja a kezét. Ha a dráma csak ezen a vonalon haladna, végeredményben a „régi ér­telmiség" s az új rendszer közötti — konfliktusgazdag — kettősség jelle­mezné. Dobozy azonban ennél többre vállalkozik. A „réglek" félelmének és bizalmatlanságának rugóit, indítékait ls ki akarja kutatni. S bár esztétikai szempontból Agass büntetlenségének tudatosítása, állandó hangoztatása mellett kissé furcsának tűnik vallo­mása, a minden áron tisztázni akaró szándék, emberileg mégis elfogadha­tó, hogy tiszti múltja nehezék számá­ra. őszinte szándéka — Agass mér­nöknek —, hogy tiszta lapot kezdjen életében, ezért akarja, hogy munka­társai, felettesel a múltját ls Ismer­jék. Tudja, hogy a partizán-kivégzés­ben bűntelen — parancsa ellenére történt — úgy érzi azonban, a tiszta laphoz ezt a számlát ls tisztáznia kell. Vallomással akarja kezdeni űj éle­tét — hangszalagra mondva Igazát. A megértés helyett azonban a canos­sa-járás lesz osztályrésze. Agass új főnöke, Barla alezredes előtt — aki a kivégzés elől elmenekült partizánnal azonos — sem titkolja gondolatait. Barla nem hisz Agass vallomásának, megveti öt, s halálra ítélőjét és baj­társa gyilkosát látja benne. Ágasst ál­lásából is felfüggesztik. A kilátásta­lanság emberszakajtó percei után az enyhülés végül a rendőrségen keresz­tül érkezik. Bertók volt horthista hadnagy — akit Agass fia juttat a rendőrségre — bevallja ugyanis, Ágass parancsa ellenére lövetett a partizánokra. AZ IZGALMAKBAN, KONFLIKTUSOK-* BAN rendkívül széles skálán mozgó darab főereje: gondolatisága. Bár az okok keresése túlzsúfoltnak tűnik, az egészében izzó téma napjaink eleven-, jébe vág. Ágass mérnök nem eszmé­nyi hős, és a dráma sem válik rajta keresztül igehirdetéssé. Egy ember, ő, akit fenntartásai ellenére ls a be­csületes szándék vezet a többi ember­hez. A Cserepes-féle akarnokokkal s érdekemberekkel szemben — akikre talán még a Nap ls csak a miniszté­riumon keresztül süt — a kommunis­ta Laczkó mérnök magatartása a voni zó, akinek nyíltszívűsége s mély embersége erkölcsi erőként ragyog. A rendezés és a színészi Játék egy' aránt a maximumot kívánta nyújtaní|í s érzésük szerint ezt a szándékukat; sikerült ls utolérnlök. Ágass Lászlá alakját Tnrner Zsigmond játszottak Sok színnel, szenvedéllyel s árnyalj tan alakítja szerepét, anélkül, hogy' „elesettségén" meghatódnék, vagy igazságkeresésében hőssé akarna ma-' gasodní. Csupán tónusainak — he-: lyenként — kissé szentimentális fű-j töttsége kifogásolható, s az állójele* netek — ezt a rendezés számlájára^ — cselekményessé tétele Indo.iol Gyurkovlcs Mihály Laczkó mérnök ízzig-vérlg hiteles figura, komoly mű­vészi teljesítmény. Különösen jó ala­kítást nyújtott még Várady Béla (La­ci szerepében), Fazekas Imre (Barla alezredes és Lengyel Ilona (Mária), Várady póztalanul nagy átéléssel — s meglepő beszédtechnikával — Ját­szott, Fazekas Imre pedig kellő! arányérzékkel és a tőle megszokotl szenvedéllyel, őszinte átéléssel forff málta meg szerepét. Konrád József rendezése méltán so­rakozik a színház legjobb rendezései közé. Helyesen, jó érzékkel, s művééi szl ösztönnel mérte fel a dráma súly^ pontját, s a sokszor Indokolatlan mó-" tiváló elemek ellenére sikerült végig erre koncentrálni a fő erőt. Prágai tanulmányútja tehát — ez a rendei zésből is érződik — gazdag művészi hozadékkal járt A FÜGGÖNY LEGÖRDÜLÉSE után hosszú percekig méltán és megérde­melten zúgott a bemutatót köszöntő vastaps, ünnepelve szerzőt és szfv nészt; műben és alakításban pedig a férfimunka igaz sikerét. FÚNOD ZOLTÁN Fazekas Imre (Barla), Várady Béla (Laci) és Turner Zsigmond (Ágas? mérnök) szerepébea, ^Fptö:. Nagy^Lií­1963. november 19. * (|f SÍÍ0 JE i

Next

/
Thumbnails
Contents