Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)
1963-11-17 / 317. szám, vasárnap
I tt ül előttem a kávéházi asztal mellett. Csinos, harminc év körüli leány. Nagy mandulaszemét tágra mereszti. Hosszú szempillája a természet ajándéka... Egyáltalán kevés rajta a mesterséges, egész megjelenésében természete®. Rövid, hátra fésült haja hollófeketén csillog. Mély ktvágásű fekete pulóvere kiemeli bársonyos bőrének fehérségét. Ezüst cigarettatárcájából füstszűrős szivar két húz elé. Hosszan hallgatunk. Fogalmazom a kérdéseket. Munkatársai azt jósoltáik, úgyse szedek ki belőle semmit. Kár az időért. Tekintetéből olvasom a kérdést: Mit óhajt tőlem? Tehát lényegében választ és nem kérdést vár tőlem. Közlöm hát vele, hogy az élete érdekel. Felkacag. — Ne vegye szerénytelenségnek, 'de sok férfivel akadt már dolgom és minden közül az életem érdekelte őket a legkevésbé. Mondtak üres bókokat, megcsodálták bájaimat, és... és olyan Is akadt, aki térdre hullt előttem. De nem azért, hogy az életem történetét ismertessem vele... Kacag. Őszintén, jóízűen. Az elkészített kérdések egyszerre összekavarodnak az agyamban. Nevetése tovább fokozza zavaromat. Szívesen le ls mondanék e riportalanyról, de most már ő irányítja a beszélgetést. Követeli, hogy kérdezzek... Mí az, ami az életéből a leginkább érdekel. Kajánul mosolyog, pajkosan, kacsint. Megkérdezem, hová való? Jobb ötletem hirtelen nem támadt. S ő váratlanul elkomolyodik. — Nyitrán születtem. Felhajtja a konyakot, még egyet kér. Lassan beszélni kezd. Felhívás, kérés nélkül. Váratlan fordulat. Egy ijedt kérdés, és felpattan a zárkózottság burka. Mi történhetett? Próbálom megfejteni a titkot. Nem kell találgatnom, ő maga fedi fel... — A gyermekkorom? — Nem szívesen beszélek róla. Az anyámat nem Ismertem. Szabadulni akart a harmadik gyerektől, vérmérgezésben halt meg. Ketten maradtunk anya nélkül. Az apám részeges volt. Nemsokára megnősült. Jöttek a további gyerekek. A mostohánál szörnyű dolgunk volt. Emlékszem ezekre az évekre. Két évvel idősebb nővéremmel sokat nélküléztünk, sokat éheztünk. Később meg akart tőlünk szabadulni és árvaházba adott Képzelheti, mekkora fordulat volt ez számunkra. Az árvaházban jobb dolgunk volt, mint a mostohánál. Pedig ott is csak árvák maradtunk. Az intézetet jótékonysági alapon tartották fenn. Nem bővelkedtünk, de nem éheztünk és nem verteik. — A háború éveiben romlott a helyzet Akkor másoknak ls kevesebb kenyér, kevesebb ruha jutott, hisz tudhatja. Nővérem megkapta a gümőkórt. A rokonságban ekkor mozdult meg valami... — Hja, a rokonság. Sokat lehetne rólak beszélni. Felesleges... Nem is bizonyos, hogy érdekelné, és táléin meg sean értemé De tudja meg: az apám testvérei nagyon gazdagok voltak. Az egyik nagykereskedő, millió mos. A másik nagy kávéház tulajdonosa. Az apámat néhányszor talpra állították, de a kártya, meg az alkohol mindent felemésztett. Azután már nem törődtek vele. A nővéremet a milliomos vette magéhoz és gyógykezeltette. De eltértem a tárgytól... Újabb cigarettára gyújt. Az njjal remegnek. Ideges. «— Tudja, az apám ezért nem volt rossz ember, csak gyenge. Gyakran meglátogatott Egészein a felkelés kitöréséig. Azóta nem láttam. Ä vidám, különben fölényes, különcködő leány érzései feloldódnak ez emlékezésben. Most nincs rajta Semmi különös, semmi feltűnő. Szenved. Apró zsebkendőt kotor elő és szeme sarkait törülgeti. — Gyermekkoromban mindig áriéi álmodoztam, ha nekem egyszer pénzem lesz, vehetek cukorkát, csokoládét, mint a többi gyerek... Erre nem Jutott se a mostohánál, se az árvaházban. Nem tudom, meg tudja-e érteni egy gyerek elérhetetlen óhaját? Bajosan. Az árvaház udvaráról láttuk a többi gyereket szép ruhában, ml meg az Intézet egyenruháját hordtuk... A kerítésen túli világ egyszerűen elérhetetlennek tűnt. S mégis... A háború után a gazdag nagynéni, hatalmas kávéház tulajdonosa vett magához. Tíz éves voltam. Egyszeriben mennyországban képzeltem magam Gyönyörű lakás, új ruhák, új cipők. Es vehettem cukorkát, csokoládét, amennyit akartam. — Egy vasárnap kettesben voltunk otthon. Az asztal mellett ültünk és a nagynéni beszélt. Elmondta, hogy nagyon elhagyatottnak érzi magát. Férje a háború alatt halt meg, gyermeke nincs. Azért fogadott magához, hogy legyen valakije. Homlokon csókolt, és közölte, hogy minden, amit Itt látok tegnap óta az enyém. Papírokat mutatott. A ház, a bútor, a kávéház. Minden! Kábultan hallgattam. Egy árva leány egyszerre dúsgazdag lesz. Ä szerencse, a sors, a gazdag nagynéni... Regénynek is túl szép. Szóval egyszeriben mindenem meglett és mégis hiányzott valami. — Egyetlen esetet említek. Egy alkalommal játszótársakat hívtam meg. Nem volt otthon senki, csak mi. Játszottunk, és én boldog voltam A saját otthonomban Játszótársak! Saját otthoni — egy árvának. Nem, maga azt nem tudhatja. De Jött a nagynéni. És 6 se tudta... Kikergette a gyerekeket — Ilyen csürhét nekem ne hordj Ide! Tönkre akarod tenni a lakást? Nemrég még én Is ilyen csürhe lehettem mások szemében. De most háztulajdonos voltam, nem állhattam szóba azokkal, akik nálamnál rcszszabbul öltöztek. Nem furcsa, háztulajdonos? Anyám, apám nem volt, háSorsom megpecsételődött. Kimaradtam az Iskolából, hivatalba álltam. A nagynéni szerezte az állást. A keresetemet haza kellett adnom, ö tartott el, ő osztott ki. G szerzett udvarlót is... Mit mosolyog? Nem hiszi? így volt. Egy ismerősének a fiát meghívta hozzánk. Bemutatott. Újra meghívta és a szobában magunkra hagyott. De csak látszólag. Egy alkalommal valamiért átmentem a másik szobába, és tudja, mit láttam? A nagynéni egy lábast tartott a falon és fülét a falhoz szorította. Ezt a módszert kíváncsiságból magam is kipróbáltam. A másik szobából nagyszerűen hallatszik minden szó. Mit tett volna a helyemben? Biztosan azt, amit én. A fiút kiutasítottam. Pedig csinos, megnyerő külsejű, kedves teremtés volt. Ha más körülzam Igen. De egyik nem pótolta a másikat. Lassan kezdtem gyűlölni a szép bútort, a szőnyeget. Ezek választottak el játszótársaimtól, akiknek nem volt szabad hozzám jönniük. Néha visszakívánkoztam az árvaházba, ahol pajtásaim voltak, együtt játszottunk. Most egyedül maradtam. Egyedül, teljesen egyedül... A nagynéni sohasem tudott a közelembe férkőzwi. Talán nem is aka-rt. Nem tudom. Szóval így teltek ez évek és nem egyszer gondoltam szökésre is. De hová mehet egy senkifia? Nem, nem szöktem meg. Lassan megszoktam a gazdag otthon sivárságát. A könyv maradt az egyetlen barátom, azt a nagynéni se száműzhette a szép lakásból. Könyvtára nagy volt, vadonatúj könyvek. Nagyon ritkán olvasott, de a könyvtár a ház méltóságához tartozott Tanulni szerettem volna. Kereskedelmi akadémiára Jelentkeztem. De a felvételi vizsgán a szemembe röhögtek és megkérdezték, mit gondolok, ebben az országban akármilyen kétes elemek tovább tanulhatnak. Először életemben hivatkoztam az apámra, aki fegyverrel a kezében harcolt ezért ez országért. Részvéttelenül, közömbösen mosolyogtak. Kávéháztulajdonosnak semmi helye az ő Iskolájukban! Még rám is pirítottak, hogy burzsuj lettem, az apám emlékét megbecsteleníteném... Én... Apátlan, anyátlan árva nem érdemeltem meg az új társadalom támogatását. A felvételi bizottság tagjai közül aligha élte át egy Is az árvasorsot, de a hangzatos szólamokat jól betanulták..-, Nem ők tehettek róla. mények között találkozunk, talán másképp alakul minden. Dehát már Mark Twain megmondta, hogy a munka is csak addig öröm, amíg nem kényszer. így van ez a szerelemben is. A nagynéni rettenetes szemrehányást tett. Nem becsülöm meg, hogy ilyen partit szerzett. Eszembe juttatta a rám költött pénzt, hálátlansággal vádolt. Sok is lenne mindent egyhamarjában felsorolni. Szóval a vége az lett, hogy elköltöztem tőle. Képtelen voltam a hálára, és ő ezt nem bocsátotta meg nekem. Albérleti szobát szereztem. A bútorra ő adott pénzt, de elvette azt a betétkönyvet, amelyen az apám után kapott segély gyűlt össze tizenötéves koromig, összesen tizenhatezer korona — régi pénzben. Ötvenháromban a pénzváltáskor két ötliteres uborkás üveget ásott ki a kertjében. Kerek hétszázötvenezer korona volt bennük ezres bankókban. Könyörgött, hogy legalább százezret vigyek el beváltásra. Egyszeriben — életében talán először — maga is megijedt a sok pénztől. De a két üveg már akkor is a földben volt, amikor a betétkönyvemet elvette. Nos, így történt. Akkori fejjel sok mindent nem értettem, ami ma már világos számomra. Lehet, nyersnek és hálátlannak tart. Alkosson rólam véleményt, amilyet csak akar, de meg kell mondanom: a nagynénit nem a részvét, nem a szeretet késztette arra, hogy engem magához vegyen. Nem hiszi? Sajnos, így van. Először ls a vagyonát mentette. A halott apám ós az én árvaságom mögé bújt, rám Íratta a házát, kávéházát és cukrászdáját. Később 1 megtudtam, hogy az elhúnyt nagybácsi a németekkel meg a fasisztákkal bratyizott. Jól jött egy partizán árvája... Meg azután önmagának ls, másoknak is bizonyítani akarta jóságát. Emberi jóság... Hm El tudja képzelni azt az embert, akinek szüksége van arra, hogy lónak, emberségesnek tartsák? A nagynénim ilyen volt! Kérkedett azzal, hogy megesett a szíve egy árván. Nagyszerű emberi cselekedet! Mindenki úgy látja. Tudja mire hasonlít ez? A .templombajárásra... A legnagyobb tolvaj minden vasárnap vaskos imakönyvvel rohan a templomba. És ez a legnagyobb csalás, mert külsőségekkel takarja, titkolja igazi énjét. Érti maga ezt? Nehezen... De én tudom, mert ilyen volt a nagynénim is. A vagyonát mentette és fölöttem gyámkodott Szép ruhát vett nekem, nemcsak azért, hogy örömet szerezzen, hanem, hogy saját jóságát fitogtassa. Önmagával is el akarta hitetni, hogy jó ember... — Nyugodtan mondhatja, hogy az is volt. Hisz felnevelt, méghozzá jó sorban. Nem ís, tagadom, mindenem megvolt De neki is megmaradt a vagyona. A partizán árvájának kiváltságait kivételes jogok biztosították, de mint vagyonos személyt nem vettek fel a kereskedelmi akadémiára. A kétes tulajdon a jövőmet törte ketté. Érti ezt az ellentmondást? Hangja egyszeriben ingerült lett. Reszkető ujjaival dús fekete hajába túrt, arcizma vonaglott Megsajnáltam. — Folytatom! Kíváncsi volt az életemre. Most hallgassa. Lássa, hogy e tervteljesítésein, munkafelajánlásokon és műhelybizottságon túl más problémák ls akadnak. Nálam legalábbis! A negyedik konyakot rendelte. Próbáltam lebeszélni. Legyintett. Az 6 dolga, ebbe ne avatkozzam. — A vége? Nem, a nagynéni nem halt meg. Nem ís örököltem utána Nem ls kellene. Nem ls volna mit. Eladta a házat, a kávéházat és a cukrászdát Is. Csodálkozik? Igen, minden az én nevemen volt. De csak addig, amíg a nagybácsi háború alatti tettei feledésbe nem mentek. Azután újra magára Íratott mindent. Az én tudtom nélkül. Nincs ebben semmi különös, hisz a rámiratás ls a tudtom nélkül történt. Miért kérte volna a beleegyezésem a visszairatáshoz? Elvégre a hivataios gyámom volt. Nagykorú még nem voltam, és a hivatalokban volt ismeretsége. Meg pénze is volt... És ez manapság sem megvetendő. Higyje el nekem, pénzért mindent lehet. Ezt a tételt a nagynénim vallotta és a gyakorlatban ls érvényesítette. Nem kutattam a körülményeket, a tetteseket sem. Nem érdekel sem a ház, sem a cukrászda. Inkább nevetnem kell. A nagynénim pénzzel, vagyonnal akart megvásárolni. Férjet Is szerzett volna. Lehet, könnyelmű voltam, hogy visszautasítottam. De nem bántam meg. Kérdezhetné, nem vágyom-e néha a családi fészek melege után. Tudja, harminc év felé egy magányos lány sok minden után vágyik. De nem pénzért szerzett férj után! Ezt nem. Volt nekem Is vőlegényem. — Magam választottam. Szerettem. Na* gyon. Halálosan... Meghitt pillanatainkban fantasztikus terveket szót* tünk. Családi otthonról, nagyon szé® lakásról gyermekekről... autóról... és m! történt? Amikor megtudta, hogy álmainkat csak kettőnk munkájának eredményéből válthatjuk valóra, mert nekem semmim sincs, egyszerre feladta álmait. Elszámította magát. Furcsa? Tudom, azt akarja mondani, hogy ez társadalmunkban nem tipikus. Nem is állítom, de előfordul. Nekem Igazán elhiheti. Azóta jöttem rá, hogy pénzért minden megvásárolható: családi otthon, vőlegény, okmányokat módosító hivatalnok, sőt partizán árvája feletti gyára* ság is... Csak egy, egyetlen egy nem — a szerelem. Pillanatnyi gyönyört is kaphat az enjber pénzért, de szerelmet — tartósat nem. Ez ez egyedüli kivétel. így volt ez ezer évvel ezelőtt, és Így van most is. S csak akkor hiszek nagy társadalmi változásokban, ha a pénz uralma végleg megszűnik. Amíg megvan, addig lesznek álnokok, csalók, hamisítók, ferde jellemek, akik pénzért a becsületüket ís áruba bocsátják. Ezt mondom én, az árva, akinek apja ezért a társadalomért áldozta az életét S én erre, hlgy.je el, büszke vagyok #„ Intek a pincérnek. — Nem, nem fogadom el. Ne firgy* Jé ezt, hogy négy konyak fejébaá vallomást csikart ki belőlem. A szán* Iámat fizetem... Most először mondott ellent öfttn^gának. Pénzen még sem lehet mindent megvásárolni. Még egy őszinte vallomást sem. A fáradtság, keserűség egyszeriben eltűnt az arcáról. Az ólomsúlyú emlékek a pillanat töredéke alatt eltűnnek a lélek legmélyebb rejtekeiben. Megszokott mosolya, kedvessége ezeket a rejtekeket álcázza. Csak a szemében, ebben a csodálatos tükörben csillan valami rejtelmes szomorúság. Érdekes leány. Munkahelyén mindenki dicséri. Kiváló, becsületes munkaerő. Úgy mondják, hogy a kisujjában van a könyvelés. Munkából sohasem marad ki. Az esti tagozaton végzi a kereskedelmi akadémiát. Munkatársai elragadtatással nyilatkoznak róla. Csak a szakszervezeti műhelybizalml panaszkodik, hogy semmiféle társadalmi munkát nem vállal, mindennemű megbízatást eleve visszautasít. Szigorúan elzárkózik és magánéletéről vajmi keveset tudnak. Micsoda különc nőszemély. ZSILKA LAS-ZLÖ i Márts? Hiszen a kSk hullámok közt még nem úszkálnak légtáblák, s a fehér vízibuszok még élvezettel sütkéreznek ebben a ritka szép novemberi napsütésben. Valóban így igaz, de a Csehszlovák Ďunahalózásl Vállalat már a fBtdény végét jelzi B ez azt lelentl, hogy Itt az alkalom az idei számvetésre. Kevés vagy sok? A hosszú tél miatt március helyett ezidén áprilisban Indultak útnak a dunai jármüvek. A hajók október végéig 1619 551 utast láttak vendégül fedélzetükön. A legtöbben — körülbelül 800 000-en — Bratlslavából a petrlalkai ligetbe hajóztak át és vtssza. A többiek egy Illetve két órás sétahajózáson, budapesti és komáromi hajókiránduláson vettek részt, vagy a Lidóra, a Farkastorokba, és a Kultúra és Pihenés Parkjába ruccantak kl, a vízibuszok valamelyikén. Kevés vagy sok az utasoknak e t a létszáma? Sok, ha a múlt ivek átlagához viszonyítjuk, de kevés, ha a lehetőségeket vesszük figyelembe. Melyek azok a kihasználatlan lehetőségek? Oroszvár kiesett Először: a statisztika bizonyltja, hogy Bratislava és környéke lakossága leginkább az oroszvári hajókirándulások iránt érdeklődött. A nagyon ls kedvező természeti adottságok ugyanis lehetővé tették, hogy a dolgozók Számvetés a Dunán a hatalmas Ss szépséges Oroszvári Dunaparton szabadidejükben kellemes perceket tölthessenek. Az oroszvárt part ünnepnapokon 3—4000 ember kényelmes fürdőzésére, napozására, pihenésére nyújtott alkalmat. Szükség volt erre már csak azért ls, mert mint ismeretes, a bratislavai strandok a nyárt napokban enyhén szólva túlzsúfoltak. Csakhogy ez év júniusában jött egy rendelet, amely az oroszvárt hajókirándulásokat betiltotta. Ennek persze nemcsak a Dunahajózási Vállalat, hanem a lakosság is kárát vallotta. Kihasználatlan szépség Másodszor: a hajósok véleménye szerint turisztikai szempontból Bratislava az egyik legkedvezőbb fekvésű dúnapartl város. A Duna öblei, holtágai sokhelyütt lehetőséget kínálnak strandok, kirándulóhelyek létesítésére, de mindeddig Ilyesféle lényegében még sehol sem épült. Pedig tulajdonképpen minimális befektetésről van szó: néhány büfésátrat, nyilvános Illemhelyet és a kedvezőtlen időjárás alkalmával védelmet nyújtó „várótermet" kellene építeni a kirándulásokra alkalmas helyeken. A Turista n. v. azonban a hajósok minden eddigi kérelmére süket füllel válaszolt. Ki hiányzik Harmadszor: A sétahajózás lényegében csak Brattslavától lefelé valósítható meg, Komáromig vagy legfeljebb S túr óvóig. Hányan volnának azok, akik ha csak hajóról ts, szívesen elgyönyörködnének a nevezetes devini várban, vagy akár Budapest, illetve Bécs látképében. A Cedok azonban csak külföldi üdültetések utieszközeként veszi igénybe a hafót. Pedig mindez megvalósítható lenne, hiszen a haj$k kapacitását egy-egy évadban általában alig 60 százalékra sikerül kihasználni. A várható megoldás Egyelőre még nincsenek pontosabb tervek a jövő évi hajóutakat illetően. Ha az említettek közül semmt sem valósulna meg, a Jövő évt Idényvégi számvetés még kedvezőtlenebb arányokat mutatna, mert Bratislava az elkövetkező esztendő első felében két szárnyas hajót kap a Szovjetunióból. De lényegében nem ts az ökonómiai mutatók a legfontosabbak, hanem az, hogy a Duna s a partja a lakosság számára azzá váljék, amivé kissé rugalmasabb ügyintézéssel válhatna. Nem ártana, ha ezt az Illetékesek már most, a jövő évi tervek készítése ideién fontolóra vennék. (szú) A turnovl drágakőcslszoló és ékszerészen iparművészeti középiskola diákja, Dana Vozenilková egy saját tervezetü karéken äoigAZfk, í'Barsi I. íeivétéla] Úf SZO 4 * 1963. november f?.
