Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-16 / 316. szám, szombat

SÜRGETÉSÜL... IGEN, EN ,VAGYOK az üzemi klub vezetője. Jozef Trnka a nevem, fíom, az irodámba nem vezethetem be. Egyszerűen nincs irodám. De ha min­denáron ragaszkodik hozzá, itt a földszinti olvasóteremben leülhetünk egy pillanatra. Sietek ugyanis. Új­várba kell még ma beszaladnom. Ma­guk újságírók mindig váratlanul Jön­nek. és nem ls a legjobbkor. S a vé­gén rendszerint még valami kala­majkába keverik az embert. Ezekkel a szavakkal, elég bizal­matlanul fogadott a Bajcsi Állami Gazdaság üzemi klubjának ősz hajú, fiatalos tekintetű vezetője, aki azon­kívül, hogy a 780 lelket számláló község kulturális életét, művelődését szervezi, színdarabot, esztrádműsort rendez, filmet forgat, fényképez, irá- ( nyitja a faliújságok szerkesztését, egyszóval lelke az üzemi klubnak, még a fűtő- és karbantartó munkáját ís ellátja. Munkatársa a takarítónő, aki egyben a könyvtárosi tisztséget ls betölti. — Most, sok jót igazán nem írhat rólunk — mondja egy kis elkesere­déssel hangjában — mert hiába, he­lyiségek nélkül nem létezik klubélet. Értetlenül nézek rá. Hiszen a tá­gas előcsarnokban három ping-pong és két biliárdasztal mellett jöttem el, s amíg a vezetőre vártam, bekukkan­tottam a 300 férőhelyes nagy mozi­terembe is. Most az olvasóteremben ülünk, ebből nyílik a könyvtár. Lo­gikusan következne, hogy az emele­ten ekkora térséget célszerűen ki­használva lenne bőven hely a klub­tevékenységre. Lenne bizony, de ahhoz előbb na­gyobb átalakítás szükséges. Az a helyzet ugyanis, hogy 1959-ben, ami­kor ezt a régi épületet több mint 1 millió koronás befektetéssel kultúr­házzá átalakították, az emeletet la­kások céljára vették igénybe. Azóta az állami gazdaság már ragyogó vá­rosi lakásokat épített alkalmazottai­nak, akik ki is költöztek az üzemi klub emeletéről. Csakhogy az eme­let életveszélyes állapotban van, és amíg rendbe nem hozzák, a klub nem veheti birtokába. A szakszerve­zet 750 ezer koronát szavazott meg az emelet felújítására. Ez még ta­valy történt. Azóta — ahelyett, hogy hozzáláttak volna a munkákhoz — a kerületi szakszervezeti tanács és a bank vitatkoznak egymással. Magya­rán mondva nem tudnak nevet adni a gyermeknek. Az. ôsšzég,a bank szer rint sok nagyjavításra, tehát ilyen címen nem fizetheti ki. De beruhá­zás címen sem folyósíthatja, mert an­nak a feltételei sincsenek meg ma­radéktalanul. Nevet kell tehát találni a gyermek­nek. Am a természet törvényei olya­nok, hogy a névkeresést nem lehet a végtelenségig húzni, mert ha eljő az ideje, a gyermek a név miatt nem vár. Jó lenne, ha a kerületi szakszer­vezeti tanács megúnná már a bábás­kodást és mihamarabb dűlőre vinné ezt az ügyet. Hiszen nem a név, a helyiségek Itt a fontosak. AZ ÁLLAMI GAZDASÁG dolgozói ki­mondottan nélkülözik a klub-életet. Nem lehet azt mondani, hogy azért, mert nem lenne más szórakozásuk. Nem így van. Kivétel nélkül minden családnak van rádiója, és két-három kivételével minden családban van te­levízió is. De van TV az üzemi klub­ban ls, a rendszeresen járó 52-féle újságról és folyóiratról, valamint a gazdag könyvtárról nem is beszélve. Csakhogy mindez passzív szórako­zást jelent. S a bajcsiak, — különö­sen a fiatalok — ma már ezzel nem érik be. Nemcsak szemlélői, élvezői akarnak lenni a kulturális értékek­nek, hanem tevékenyen részt akarnak venni a kulturális élet forgatagában. A mi mozilátogatóink körében is figyelmet érdemlő visszhangra talált a Jánošík című új szlovák film. Ké­pünk a film iránti külföldi, moszk­vai érdeklődést mutatja. (Novosztyi felv.) Ne higgye senki, hogy ölhetett ke­zekkel várják, amíg a vita eldől és a klubhelyiségek elkészülnek. Szó sincs róla. Az újítók a volt tanonc­iskola egyik helyiségében jönnek össze rendszeresen, az üzemi klub emeletének egyik kamrányl szobájá­ban a rádiósok szorgoskodnak, egy másik aránylag biztonságos szobában a modellezők rendezkedtek be. A fo­tó- és filmszakkör hol Itt — hol ott ver tanyát. Az olvasóterem egyúttal a TV szoba is, ami éppen elég okot szolgáltat a nézeteltérésekre, mert olvasni csak világosban lehet, TV-t nézni viszont jobb félhomályban. Nincs az a bölcs Salamon, aki ebben igazságot tenne. A két és félszer há­rom méteres könyvtár zsúfolt, pedig a gazdag műszaki könyvtárat kény­telenek voltak hely hiányában a gaz­daság igazgatósági épületében elhe­lyezni. AZ ÜZEMI KLUB tágas előcsarno­kát az asztaliteniszezők és biliárdo­zók foglalták le, de ott rendezik a kiállításokat is. Legutóbb érsekújvá­ri képzőművészek alkotásaiból, előző­leg a helyes táplálkozásról és kor­szerű lakásról rendeztek kiállítást, melynek kapcsán több mint négyezer korona értékű képlenyomatot adtak el. Sok helyiséget pótol a nagy mozi­terem, amely csaknem állandóan fog­lalt. Hetente kétszer van filmvetítés, ezenkívül kétszer gyermekelőadás, amelyen az összes iskolák részt vesz­nek. Itt próbál, és Itt lép fel a szlo­vák- és magyar színjátszó együttes, gyakran rövid számokból összeállí­tott közös műsorral. írókkal, újság­írókkal rendeztek ez évben beszélge­téseket, vitaesteket ebben a terem­ben, amelyben a társastánckör és a dzsessz-zenekar gyakorol, és amely egyben a társas összejövetelek szín­helye is. A moziterem helyettesíti a torna­termet ís. Ügyesen úgy szerelték fel a tornaszereket, hogy azok nem za­varják a kulturális tevékenységet, és a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola egyik szaktanárának vezetésével tor­náznak a fiúk és leányok. Igen, 14 lány, a farmon dolgozó XII. kongresz­szus nevét viselő brigád tagjai, veze­tőjükkel, Keresztes elvtársnövel együtt rendszeresen tornásznak. Sőt, itt tornásznak az iskolák is. Van olyan nap, hogy délelőtt az egyik, délután a másik iskola tanulói tor­násznak a moziban, utána a lányok, majd a fiúk, végül pedig a felnőtt labdarugók következnek. — Jól összeszidtak ezért legutóbb az üzemi klubok vezetőinek értekez­letén. Azt mondták, hogy mit avat­kozom bele a testnevelésbe, az nem az üzemi klub feladata és főleg nem a moziteremben! — mondja Trnka elvtárs, de mosolyából hiányzik a bűntudat. — Pedig mennyi erőmbe került amíg, különösen a lányokat rábeszéltem a tornázásra. Sajrtos az asszonyoknál még nem sikerült át­törnöm az elzárkózás falát. Én úgy tartom — feladat, nem feladat, — fontos, hogy tornásszanak, hisz ez ls része a kulturális felemelkedés­nek. A bajcsi üzemi klub vezetője nem­csak a kultúrház falai között végzi népnevelő munkáját. A meggyőzés fegyverével hivatalában és magán­életében egyaránt harcol azért, hogy — az ő szavaival élve — a majoriak minden vonalom a város kulturális színvonalára emelkedjenek. Ha valaki új lakást kap, vagy házat épít, fel­keresi, elbeszélget vele, tanácsokat ad, hogyan rendezze be új otthonát. Nagy érdeme van abban, hogy egyre több lakásból száműzik a giccset, s hogy a bajcsi üzemi klub neveltjei­vel mind gyakrabban találkozunk ez ifjúsági alkotóversenyek kerületi sze miéin I s NEM VÁRJÁK tehát csipkerózsika álmába merülve a klubhelyiségek kérdésének megoldáséi Ügy véljük azonban, éppen aktivitásuk lehetne sürgető figyelmeztetés az illetékesek­nek, ne húzzák tovább a vitát, in­kább intézkedjenek! SKALINA KATALIN. k Hyolcvon éves o prágai Nemzeti Színház BESZÉLGETÉS BEDŔICH PROKOS IGAZGATÓVAL November 18-án lesz nyolcvan esztendeje annak, hogy az ország első színpada, a prágai Nemzeti Színház megnyitotta kapuit. A város szívé­ben lévő neoreneszánsz stílusú épület a cseh építőművészet egyik reme­ke. Josef Zítek műépítész alkotása nagyvonalúságával, harmonikus szerkeze­tével a legszebb prágai műemlékek közé tartozik. Az épületet díszítő szpborcsoportok, az előcsarnokban a Nemzeti Színház felépítésében nagy érdemeket szerzett hazafiak, neves színigazgatók, rendezők, színészek, zeneszerzők mellszobrai kiváló szobrászművészek alkotásai. A festmé­nyek, a nézőtér gyönyörű mennyezete František Ženišek, Mikolaš Aleš és Adolf Liebscher művészetét dicsérik. A színpad feletti aranybetűs jelszó: „A nemzet magának" a Nemzeti Színház felépítésének rendkívül érdekes történetére utal. A nagy évforduló alkalmából felkértük Bedflch Pro­košt, a színház államdíjas igazgatóját, beszéljen a színház múltjáról, jele­néről és terveiről. — A színház hivatásánál fogva a nemzeti kultúra szószólója. A cseh nemzetnek a XIX. század végéig nem volt állandó színháza, ahol cseh nyelven játszhattak volna eredeti operákat, színműveket. Az 1848-as forradalmi év felébresztette az embe­rekben a saját színház utáni vágyat. Sok huzavona, politikai torzsalkodás után 1868 májusában rakták le a színház alapköveit és 13 esztendővel később 1881 júniusában végre meg­nyílt a színház. De alig játszottak néhány előadást szerencsétlen vélet­len folytán tűz keletkezett és a szín­ház kiégett. Nagy csapás volt ez. Évtizedekig vártak míg a nép ada­kozásából felépült a forrón óhajtott nemzeti színház, a cseh kultúra szen­télye és a tűzvész néhány óra alatt megsemmisítette. Az egész ország gyászolt. Az újságok feketekeretes gyászjelentésekben hozták a döbbe­netes hírt. S akkor összefogtak a cseh hazafiak, elhatározták, hogy adakozásból a legrövidebb időn be­lül ismét felépítik a tűzvész sújtotta épületet. Két év alatt kétszer annyit gyűjtöttek össze, mint előzőleg húsz éven át. Özönlöttek a szerény adomá­nyok és akinek semmije sem volt, két keze munkáját, ingyenes segít­ségét ajánlotta fel. így született a forradalmi jelszó „A nemzet magá­nak", és így támadt fel két évvel a katasztrófa után a cseh nemzet első színháza. — Milyen tartalmat kap ma, a szo­cialista Csehszlovákiában ez a jelszó? — Pontosabban talán azt kellene mondanunk, hogy Igazában csak a felszabadulás után kapta, meg azt a tartalmat, amit a nép akkor akart és elképzelt. Színházunk egész mun­kájával, minden erőfeszítésével, mű­vészi tevékenységével a néphez for­dul, a népet szolgálja. Törekszik be­tölteni azt a szerepet, amelyet tőle a dolgozók várnak: segít az új társa­dalom formálásában, gazdag, tartal­mas életünk ábrázolásában. A régi jelszó új politikai tartalmat kapott és nekünk leghőbb óhajunk, hogy való­ra váltásáért munkálkodjunk. A Jubileumi évforduló tiszteletére tartott nyári szabadtéri előadásainkat Litomyšlben, KonopištSn, a határvi­déken 70 000 ember látta míg a vidé­ki üzemek, földművesszövetkezetek részére rendezett 55 prágai külön­előadásokat 60 000 ember tekintette meg. — Mi lesz az ünnepi napok prog­ramja? — Az évforduló napján, november 18-án délelőtt színházunk tagjai ré­szére belső ünnepséget tartunk. Este a díszelőadáson új rendezésben ke­rül bemutatásra Az eladott meny­asszony, Krombholc vezényli, a dísz­leteket Svolinský nemzeti művész tervezte. Ezt és a további ünnepi előadásokat a Libušet, Drahomíra és fiait közvetlen adásban átveszi a rá­dió, televízió, Intervízió és Eurovfzló. Ezekben a napokban Ideológiai kon­ferenciát ls tartunk és november 20­én A Nemzeti Színház munkájáról nyilvános vitanapot rendezünk ezer meghívott részvételével. A Jubileumi évforduló megünneplésén részt vesz­nek a baráti országok művészeinek képviselői is. Az ünnepségek kereté­ben sor kerül a Szlovák Nemzeti Színház drámai együttesének vendég­szereplésére. A szlovák művészek Ily módon Is kifejezésre juttatják test­véri kapcsolatukat színházunkkal. — Milyen az új idény műsorterve? — Cseh és szlovák szerzők új mű­veinek bemutatására készülünk: Jan Hanuš Prometeus című operája, Jo­sef Topol Vége a farsangnak, Jan Drda Mese Jancsiról színdarabjai, Vi­liam Bukovský Hirosima balettje, Jo­sef Kalnar felújított Naszredinje sze­repelnek egyebek között műsorter­vünkben. A Prágai Tavaszra több éne­kest és világhírű karmestert hív­tunk meg vendégként. Operaegyütte­sünk részt vesz az edinburghi szín­házi fesztiválon, amelyen Smetana, Dvofák, Janácek és Cikker művelt ad luk elő. Megköszönve Bedflch Prokeš tájé­koztatását sok sikert kívánunk a prá­gai Nemzeti Színház művészeinek to­vább! munkásságukban. KIS ÉVA .... • * • v • >3* > \. - , SE ä »3kmp - - "z - > ^ í lftftľS- > ílfflŕi, f .­V-^íSfA 'P, mm > Délen még szürke a táj. A Tátrában már havazik... [V. Bendl — CTK — felvétele} F.ORBÁTH IMREj A költőkhöz Ó költök, ha nem tudtok reflektorok lenni és fároszok a sós vizek fölött, lesztek-e mécsesek az Ember kezében, vagy bulvárokon unott transzparens?, faj, tán kandúrnyávogás a háztetőkön, hirdetői a nyájas szerelemnek, vagy délesti gyönge szelecske, harangjátékok heroldfai.,, legyetek inkább kötéltáncosok, lilaszínü mélységek fölött, kardnyelők és tüzevők, tragikus pofácák és repedthangü hisztrlók, ha nem tudtatok szuronyok lenni, legyetek reflexfény a szuronyok hegyén, farkasvér a steppék homokján: a nagy szürkében koncentrált vöröst A hatvanöt éves Forbáth Imre "Forbáth Imre, a csehszlovákiai magyar líra egyik legsajáto­sabb képviselője a dunántúli Böhö­nyén született 1898 november 17-én. Az ifjú költő a Magyar Tanácsköz­társaság bukása után először Bécs­be emigrált; ott a szocialistákból és kispolgári lázadókból álló aktivista írók programját vallotta magáénak. A Ma adta ki Forbáth első verskö­tetét (Versek, Bécs, 1922). A 48-ol­dalas versesfüzetben még kevés az időt álló alkotás, de ekkor még nem volt magyar szocialista költészet, s e versekre minden fogyatékossá­guk ellenére ls jellemző a tévelygő forradalmi útkeresés. Forbáth köl­tészetének másik jellemvonása a ku­riozitásra való hajlam: a költői for­mákat tagadó szabad versekben meghökkentően naturalista sorokat, groteszk és egzotikus témákTÓl Irt verseket találunk. (A Gyöngyhalász. Szélképek, Jingli, Ütban a sark felé). Második verseskötetében, az Ér­sekújvárott 1923-ban megjelent Ván­dordalban már tisztábban cseng a költő egy-egy eszméje, kisebb ará­nyú a gondolatok káosza, de forra­dalmisága még mindig a társada­lomtól különálló lázadóé, a kapita­lizmusra köpködő villoni költőé. Költészete egészében társadalmi, politikai jellegű, szinte teljesen hiányzik belőle a szerelmi líra. Forbáth volt a XX. század elején feltűnő modernista költői irányok legfőbb képviselője a csehszlová­kiai magyar irodalomban. A húszas évek elején költészetében a szürrea­lizmus imagináciős képei uralkod­nak, de egy-egy verse már túl mu­tat Kassákék modernizmusén és erősen realista motívumokat is tar­talmaz (pl. a Barátról, Anyám­nak, Szolga éneke). A Vándordal verseiben egy érdekes eszmével ís találkozunk: az ateista humanizmus­sal, mely Forbáth bonyolult költői képeiben is világosan igazolja, hogy az emberszeretet nem a vallás mo­nopóliuma. Forbáth költői fejlődésének csú­csát a Favágók c. verseskötet jelen­ti, s elsősorban ez a mű tette Is­mertté a költő nevét a magyar iro­dalmi életben. A Nyugatban Illyés Gyula írt róla Ismertetést: bírálja egyes fogyatékosságait, de Így is „a fiatal magyar líra egyik legfi­gyelemreméltóbb alkotásának" tartja. A Bratislavában 1930-ban megje­lenő verseskötet nem Jelent szakí­tást Forbáthnak itt Ismertetett köl­tői útjával: témaválasztásában erő­sen meglátszik a különcködő haj­lam, képalkotásain pedig a szürrea­lizmus hatása, dé a költemények egy részében Forbáth magas mű­vészi színvonalon teremti meg a szocialista líra első csehszlovákiai magyar alkotásait. A címadó költe­ményben már nem a lázadó, kü­löncködő Intellektuel, hanem a szo­cialista forradalmár énekli: Mert édesebb bornál a bosszú, Százszor finomabb: Hej, társaim.! Gyullad már az erdő? Igen...l Pipacsnál pirosabb/1 Ekkor Irt verseiben már kapcso­latot talál a szlovákiai élettel ls, méghozzá a proletár Internaciona­lizmus szellemében: néhány költe­ménye a hegylakó szlovák szegény­ember bánatát énekli meg (Egy tál krumpli, Szlovák tájkép, A fekete irtványon). Utolsó költeményében, az 1938 őszén írt Látomásban megmutatja azt, amit a burzsoá nacionalizmus ködfátylától akkor sokan nem lát­tak Csehszlovákiában: a második világháború előrevetett árnyékát. Forbáth 1938 után, mint író elhall­gatott, Londonban volt emigráció­ban, a felszabadulás óta pedig a csehországi Teplicén él; a szlová­kiai magyar kulturális élettől el­szigetelten. Czabadverselnek, szürrealista ^ strófáinak egy részén már túlhaladott az idő kereke, de szép számmal vannak olyan költeményei is, melyekkel kitörttlhetetlenül be­írta nevét a szocialista magyar líra történetébe. Ezek a versek a szlo­vákiai magyar irodalomnak ma is élő értékei. Költészetének váloga­tott gyűjteményét Mikor a néma beszélni kezd címen 1958-ban adta ki a Szlovákiai "Szépirodalmi Kiadó. CSANDA SÁNDOR 1983. november 18. * tJJ SZÖ 7

Next

/
Thumbnails
Contents