Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-13 / 283. szám, vasárnap

E' rgy indiai szociológus nem sajnálta a fáradságot és i táblázatba foglalta azo! kat az okokat, amelyek ax indiai ^ paraszt eladósodását okozzák. ^ Az elsíi helyen áll a katasztro> fáiis aszály, a másodikon a lakó > dalmak és a harmadik helyen pe | dig az árvizek. Ami más szóval annyit jelent,' • hogy ha Indiában közvetlen 'a be! takarítás előtt hatalmas felhősza ; J kadás mossa el e termést, egy fok- < ; kai még mindig jobban járnak,! ! mintha családi ünnepélyt kellene rendezniük. „Szó, ami sző, he kell vallanom, | hogy már gyerekkoromban viszo I lyogtam az esküvőktől. Még ma is a fülembe cseng a szülői hang. egy mukkot sem, mit szólnának a rokonok, öltözködj és megyünk! ' Pedig akkor még csak inkább sej| tettem, semmint tudtam, hogy ! azok a szegény fiatalok miért örülnek annyira, amikor végre szétoszlik a vendégsereg és mindenki megy a maga dolgára." „No, nálunk ettől nem kel) tar tanod. Az a két fiatal — amenynyiben a menyasszonyt és a vőlegényt gondolod — minél több is merőst hív meg, hogy segítsenek nekik átvirrasztani a nászéjszakát. Gyere csak, majd meglá tod ,.." Rádiónk egyik levelezője csalo; gatott ilyen ékesszólóan s hangja ' éppen olyan meggyőző volt, akár £ ! a múltbeli „egy mukkot sem, mit s ' szólnának a rokonok, öltözködj és megyünk!" Dzsaszbir Szingli rokonai ugyanis írásbeli meghívót is küldtek nekünk. így történt, hogy kényszerűségből hosszú évek után ismét részt I vettem egy esküvőn. Éppen jókor érkeztünk. Valahonnan egy mellékutcából hangos zeneszó hallatszott dobkisérettel, és a házakból, amelyek előtt megálltunk, legények szállingóztak ki furcsán csavart tartókban lámpásokat vittek. A lámpások sziszegtek és olyan vakítóan fehér fényt árasztottak, hogy a sötét bolthajtásokból,' ajtó- és ablakrésekből egyre-másra szikh turbánok és lefátyolozott női fejecskék, kunkorodó bajuszok és szép asszonyszemek, de legtöbbnyire a várakozás lázában égő gyerekarcocskák bukkantak elő. Minket a vőlegény bátyjai fogadtak, mint ahogy az írott meghívóval érkező vendégeket dukál és azonnal a vendégsereg középpontjába akartak cipelni, ahol a fehérfényű sziszegő lámpások fénykörében kimagaslott a lovon ülő felcicomázott vőlegény. Nem volt érdemes bemutatkoznom, egyrészt azért, mert körülöttünk, mint valami méhkasban hemzsegett a nép és másrészt egyáltalán nem láthattuk az arcát. Turbánjáról különböző fityegő csecsebecsék csüngtek alá. csillogó-villogó meghatározatlan valamik az aranyozott karácsonyfadíszek és egy líbiai borbély láncszerű ékességei között. Mindehhez még erős lámpalázzal ls küzdött, s úgy hadonászott maga körül, mint a szembekötősdinél. Időnként újabb díszeket nyújtottak át neki aprólékos magyarázat kíséretében, hogy hová aggassa fel őket. Elhatároztuk, hogy nem járulunk hozzá kínjai gyarapításához és a Szinghtestvérek szeme elől eltűntünk a tömegben. Széles fehér szalaggal övezett piros kabátos muzsikusok nyaggatták a klarinétokat és hatalmas szárnykürtökkel feszegették az ég sötét kárpitját, mások a dobokat verték. Aztán valaki megállapította, hogy a vőlegény toalettje már eléggé díszes ahhoz, hogy jövendőbelijének szeme elé kerülhessen. Az illető elkurjantott valamilyen varázsigét és erre, mint vezényszóra az egész násznép, a szomszédok és szomszédasszonyok, az ifjúság és az apróság felkerekedett s megindult a menyasszony házához. Közöttük hervatagon, mint Don Quijote csengőbongó parádéjában a vőlegény. Kocsikba ültünk és hajrái A Tibbis College-ig csaknem egy kilométer az út, s mint vérbeli riportereknek, előnyt kell szereznünk... „Tulajdonképpen egy ilyen tudósítónak Indiában eléggé nehéz á" helyzete" — hangzott egyszerre csak a volán mellől. „Mondjuk meg akarnád írni, hogy: ... a vőlegény elindult szíve hölgyéhez. Vagy a kedveséhez. Vagy a kiválasztottjához. De lehet itt ilyesmit Írni? Nem lehet. Hogyan lehetne ő kedvese vagy drágasága amikor még jóformán nem is váltottak szót egymással. Hát még „választott"?! Hiszen az egész ügyet a rokonok intézték, s azoknak, akiket a legjobban illet, még csak beleszólásuk sincs a dologba! LAKODALOM - UTÁNA AZ ÖZÖNVÍZ „így tehát a vőlegény „jövendőbelijének" a házához megyünk." Bagh negyed utcáinak esti képe nem sokban különbözik Ö-Delhi többi utcájától. Félhomály, elvétve egy egy kerékpáros, itt-ott egy kordé vagy zöldségeskocsi, időnként egy autó. A Tibbis College kapuját átlépve megsűrűsödött a sötétség, jó helyen járunk? ÍRTÁK: ZIKMUND HANZELKA „Jó helyen" bólintott Szűri úr, megcsipkedjék. Körös-körül mint felbolygatott méhkas zúgott a násznép, mindenki összevissza beszélt, nevetett vagy a válogatott fnyencfalatokkal tömte a fejét. Nem, szó se lehet és valaki benn a házban kézi harmóniumon skálázott Kisvártatva hozzánk szegődött megint az a kislány, aki tegrtap a táskánkat és a filmtekercseinket hordozta. És — no de ilyet — most látjuk csak, hogy nem is kislány, hanem liú. Ma csinos kék szvetteréhez nyakkendőt kötött, csak a frizurája volt változatlanul kislányos. Egy darab papirosra nagy nyomtatott betűkkel ráírta a nevét. Ma is szabad vinnem a táskát? Aztán küldjenek nekem emlékbe egy levelezőlapot.. jó? £s boldogan mosolygott. Maji Mohán Szing az állától felfelé helyre kis süldőlány, nyakkendődnek csomójától letelé azonban igazi jóa kísérőnk. „Egészen a kert végébe róla, hogy mindegyiket felsoroljam, kötésű szikh legényke. Hogy hány éves? kel! mennünk, arra balra." Még mielőtt előkészítettük volna a magnétofónt, a menet már be is tódult a kapun. És egyszerre csak a sötét kertből elörajzott a menyaszszony rokonsága, bunkókkal felszeSzúri úr hiába nevezte meg őket sor- Kilenc, jobban mondva kilenc és fél — ra és hiába többször,! figyelmeztetése, javította ki gyorsan.hogy a nevüknek mégiscsak be kel- Aztán elvitték a választófalat és — lene kerülniük a noteszomba. ámulj világi — ismét olyan volt min„Igy házasodik és megy férjhez az den, mintha királyi udvarban lettünk indiai jegyesek 57 százaléka" — volna. A méltóságteljes szikhek bajsza relve és civakodni kezdtek az érke- mondta később, amikor már újra a kifenve kunkorodott egészen a turbánzőkkel; ha a leányzó szívéért a vőlegény nem harcolhatott kocsiban ültünk. „Apámuram és jukig, s az asszonyok mint mesebeli szimbo- anyámasszony ütik nyélbe a dolgot, tündérek olyanok voltak áttetsző tarka fátylaikban. Most nem tolongtak egymás hegyén hátán, mint tegnap este. hanem komolyak és fennköltek voltak, valami nagyon nagy és fontos várakozásban. S a tér közepén, a dobostól és a két bajuszostól, akik a kézt harmóniumokat tartották, oldalvást ott ült maga alá húzott lábakkal a bhájdzsl pap egy vörös posztóval bevont és fehér virágfüzérekkel teli ravatal előtt várva a jeladásra, hogy megkezdhesse a ceremóniát. A szikhek nagy tréfakedvelők. Kitűnő anekdótákat tudnak mesélni s olykor saját magukon Is jót nevetnek. De hogy a;: arcukra erőltetett komolyságot Ilyen hirtelen közvetlenséggel tudják levetkőzni, még álmunkban sem tételeztük volna tel. Most nagy hajlongások következtek egv vaskos könyv, a guru granth száhib — a szikh ..Biblia" előtt, amelyet a bliajdzsi a? emelvényre helyezett. A méltóságteljes bajuszosok egymás után szép sorban homlokukkal érintették a könyv elé terített kis szőnyeget, a két harmóniumból búbánatos, c1e egyúttal félreérthetetlenül szerelmesen andalító, halkan cirógató dallamok szálltak. Ügy éreztük, hogy a vászontető alatt csendes szárnysuhogással angyalok és kerublnok likusan — legalább a rokonoknak megegyeznek a hozományban, aztán lebegnek. Egyszóval minden együttvéve kellett. megkérik a papot, derítse ki, milyen nagyon megható és egzotikusan nagyA leányt őrző családtagok szünt'e- csillagzat alatt, melyik nap lesz a szerű volt. Most a vőlegény és a meny*—— " asszony következett. Csaknem teljesen beborítva a rájuk szórt virágoktól, ültek a pappal szemben. A bhájdzsl éneklő hangon felolvasta a lawant, a négysoros Strófákból álló esküvői versezeAZ IFj

U PÁR len vihogás közepette feltűnő gyorsasággal hátráltak, ameddig csak lehetett. Ekkorra a tülekedés már áthelyeződött egy további kapuhoz, illetve a második védősánchoz. Itt rövid időközökben tarkafényű lámpák villantak fel, majd tüstént ki is alud legszerencsésebb az ünnep megrendezésére és ezzel minden befejeződött. Vagyis, hogy elkezdődik." „És maga hogyan nősült?" „Ugyanígy. A feleségemet akkor let. Majd a térdeplők sorából kilépett láttam először, amikor a nyakamba a menyajSzony apja és reszkető kézzel tak ŕs maidnem ehhpn a ritm.whľn a

l«sztotta a virágfüzért — pontosan kendőt borított a lánya fejére. „Itt van mormoKoTa pVľsMzzadt kezllen ilyen kapU a,at

t' P°

nt0San Üyen sá

l" tla

m' átaUom nekeU a lrinyoma

t" ~ watott könyvből Amikor ennen ga vir

áS

okbó

1- Másn

aP est

e' * mozdulat. - „Jól bánj vele, longatott könyvből. Amikor eppen az ágyunk szélén üldüg

éi

tünk- nem nehogy panasza l

eg

yen rád!" Ezután letudtuk, miről beszélgessünk. Hisz ér- vette a fátylat, egyik csücskét a vőletik — két vadidegen ember és egy- gény kezébe nyomta, a másik csücskét rélte a házasulandók nevét. És egyszer csak a komoly gyülekezet vidám hahotában tört ki, de csodálatosképszor belekezdett üdvözlő szónoklatába annyira megijedt fényképezőgépeink Snunk

étóľ

é

ÍhÓÍľ ľavS

en

e

tfelcse: SZe

n'

e házastársak lettek. Ilyen volt a lányának adta, és . harmónium újra rotonunktól, , hogy zavarában felese az én nászéjszaká

m. De azért vannak r8lhangzĎ mennye

l muzsikájától kísérve olyan esküvők is, ahol az asszonyka a fiatal pár elindult. A férfi h^rom méaz egybekelés után még teljes hat terrel a nő előtt haladt, ez a távolság npn senki sem haramirintt iuPt sem h6n

aP'S nem fedi fel az arcát a fé

r" éPP

e

n annyi, mint amennyit a dupatta, ránk, sem a papra je elöt

t' Együtt élne

k' együtt étke

z" a kend

ö hosszúsága megenged és amenyAztán végre valahára a fiatalok szemtől szemben álltak egymással. A vőlegény leszállt a lóról, a tömeg szétnyílt előtte, s valaki a kezébe nyomott egy sárga virágokból font koszorút. Az ara alázatosan fejet hajtott, hogy a vőlegény a koszorút a nyakába akaszthassa, aztán ugyanezt cselekedte az ara — és ezzel vége. A vőlegény szemébe nem lehetett betekinteni, erről a csillogó fityegők gondoskodtak. És a hajadon? Lehet, hogy a sűrű fátyol mögött a szemében felvillant egy csipetnyi kíváncsiság, vagy talán egy futó mosoly, dehát ez mindenki előtt rejtve maradt. „Ma látták egymást másodszor" — mondta Szúrí úr. „Először két hónappal ezelőtt találkoztak, amikor közölték velük, hogy horoszkópjuk a mai és a holnapi napot jelölte a legszerencsésebbnek." Meglehetősen kiábrándultan tértünk haza. Nem azért, mintha a vendéglátás szegényes lett volna. A kivilágított kapu mögötti sátrak alatt az asztalok csak úgy roskadoztak a sok ennivalótól, innivalóban sem volt hiány, de — sehol semmilyen esküvői szertartás. Dzsaszbir Szlng Púri az első sátorban üldögélt barátai körében és szemmel láthatólag unatkozott. Minden Jel arra mutatott, hogy egyáltalán nem szórakozik. A szeme előtt még mindig ott himbálózott a sok mütyür, meg zsinór és nyakában még mindig ott lógott a nehéz virágfüzér. Szatvant Kaur, a tizenhét éves menyasszony a másik sátorban ugyanolyan hallgatagon ücsörgött az asszonyok között organtinba bugyolált fejével, amely olyan volt, mintha egy óriási szőlúfürtöt csomagoltak volna be, nehogy a falánk rigók A HANGSZEREKBŐL ANDALÍTÓ DALLAMOK SZÁLLTAK... nek, lehet, hogy már hatodik hónapja szíve alatt hordja gyermeküket, de még egyszer sem néztek egymás szemébe." Régi igazság, hogy a nappal Józanabb, mint az éjszaka. Amikor a következő nap reggelén a Tibbis College kertjébe érkeztünk, hogy az ünnepség másik részét se mulasszuk el, megint nagy volt a nyüzsgés. De a sátrak, melyek éjjel fejedelmi lakosztálynak tűntek, reggelre összezsugorodtak és a fő sátrat ls hiába díszítették fel hevenyészve rádobott értékes hímzésekkel, a sátorlapok közötti réseken mégis áthatolt a szomszéd házak friss vakolásának a szaga. Elől, az Itt hált vendé gek után takarítottak, akik éppen reggelijüket fogyasztották, az eresz alatt pedig újra cicomáztálí a menyasszonyt nyit a hagyományok előírnak: látod, egész életeden át így kell engem követned, nehogy eszedbe jusson a szentírás ellenére tenned! És az asszony engedelmes bárányként lépkedett az ura- nyomában. Már háromszor körüljárták az emelvényt s mire a negyedik kört rótták, a jelenlevők már alaposan felcsigázva várták, hogy a fiatalok a helyükre érjenek és meghallgassák végre a befejező szónoklatot. Ekkor tört kl a gyalázat. Dzsaszbir helye jobboldalt volt, de mert balfelé indultak el, és ő volt elől, visszatértükkor Szatwant helyére ért. Már éppen igazította a nadrágját a leüléshez, ne hogy összegyűrődjék rajta a búg, amikor az egész vendégsereg mind a méltóságteljes ténsurak és ténsasszonyok, mind a meseszerűen méla tündérek, fékevesztett kacagásban törtek ki. Rázkódtak, fulladoztak", visongak: Na most aztán jól megjártad kis komám! Te ügyefogyott, lehuppantál a baloldali helyre, az asszony helyére, he-he-he; Most már életed végéig nyöghetsz a papucs alatt, és az asz, szony fog előtted járni hár#m lépŔs- nyire. Ha-ha-ha, hát ezt szépen megcsináltad! És a nagy nevetéstől csak úgy hemperegtek a szőnyegeken, nem maradtak ki a zenészek sem, de még, a Bhajdzsi sem, aki pedig pár pillanattal előbb olyan volt, mint maga Szent Péter. A combját csapkodta és hétrét görnyedt az emelvény előtt, mintha kigyó marta volna. Egy szó, mint száz, az egész fejedelmi udvartartás fenekestöl felborult. Szegény Dzsaszbir pedig, a haja tövéig elpirulva, rákvörösen állt ott. Nagy szégyenében a legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Természetesen, mit^d a négy kört meg kellett ismételniük. Most már Dzsaszbir ugyancsak iparkodott, még méltóságteljesebben lépkedett. Szegény Szatwant pedig csak kullogott mögötte, és amikor az utolsó kör után virágdíszes szőnyegeik elé értek, Dzsaszbir katonás feszességgel állt meg a magáé előtt, míg Szatwant a háta mögött átcsusszant az övére, ahol szinte leomlott a földre. Minden mozdulata s fátyla mögött bizonyára a pillantása is azt a hő óhajt fejezte ki, bárcsak már vége lenne az egésznek. ,A házassági kötelék megszeghetetlen, sérthetetlen és bonthatatlan" — hirdette ki szónoklata végén a bhajdzsi, aki időközben ismét átvedlett Szent Péterré. „Ezt csak ott nem tartják be, ahol a társadalmi kapcsolatok zjilöttek és erkölcstelenek. A szikh guru granth száhib nem ismeri el és nem engedi meg a válást" — és ezz^l jelentőségteljesen körülhordozta tekintetét a hallgatóságon, mintha mindenkinek a veséjébe akarna látni. S ezzel a vesékig hatoló jelentőségteljes pillantással hordozta körül tekintetét a hallgatóságon. - Még délelőtt elbúcsúztunk, noha újabb eszem-iszomra marasztaltak és kérték, hogy a délutánt és az estét is töltsük a fiatalokkal, és hogy segítsünk nekik átvirrasztani a nászéjszakát. Vasárnap volt és a nagykövetségen barátaink vesepecsenyével, „knédlivel" vártak bennünket. Ezzel ugyan nem indokolhattuk korai távozásunkat, tehát azzal mentettük ki magunkat, hogy nem ismerjük eléggé azokat a szokásokat, amelyekkel el lehet űzni a nászéjszaka unalmát. Azzal búcsúztunk el az ifjú pártól, hogy „az egek csatornái egész életükben bőven ontsák fájuk áldásukat". Ezt a formulát' szérericsére néhány nappal ezelőtt fedeztük fel a delhi telefonkönyvben: lásd a 16. számú üdvözlő táviratot. Végül búcsút vettünk asszisztensünktől is, a lányosképű legénykétől és kocsiba ültünk. Tehát ma a barátaik segítségével átvirrasztják a nászéjszakát. Nos, ez csak a mai nap. A lakodalom holnap véget ér. Aztán leszáll az est, s ők ketten elmondhatják: „Végre egyedül". Ennek a két idegen embernek, akik még nem nézhettek egymás szemébe, vajon mi 'lesz az első szavuk egymáshoz? Váltanak-e csókot mindjárt az első éjszakán? Vagy Indiában ezt nem teszik? Hogyan alakul majd kettőjük érzelmi kapcsolata? Hiszen még sohasem üldögéltek együtt egy padon, nem számolták meg a csillagokat,' és nem suttogták el egymásnak az édes vallomások bohó, boldogító szavait. Nem jártak a barátaikkal kirándulni, még nem is táncoltak, nem voltak komlószedő brigádon, nem vesztek össze valamilyen csacsiságon, hogy utána rögtön kibéküljenek. Soha sem böngésztek együtt verset, nem vitáztak semmilyen filmen, s mi több, nem kaptak össze afelett, hogy ml az élet értelme és — nem álmodoztak a közös jövőről. Kezdhet-e egyáltalán ez a két ember egymás mellett új életet? Még hozzá olyan életet, amelyet a bhajdzshi minden előzmény nélkül és már eleve megszeghetetlennek és felbonthatatlannak minősített? S

zúri úr gondolatai egészen másfelé kalandoztak. Valószínűleg azon töprengett, hány évig kell dolgozniuk a fiataloknak arra, hogy visszafizessék a lakodalomra felvett kölcsönt. Ugyanis váratlanul megszólalt: „Az öreg Prata Singh elárulta, hogy az esküvő 31 000 rúpiába került. Az egész hozomány, 20 000, elúszott rá. És a többi 11 000-et Szingli Púri kölcsönözte. Szép kilátások a jövőrel ' 31 000 — szép kis összeg. Ha az a kelekótya, akin ma annyit nevettek, mert az asszony helyére ült, havonta megkapja a 300-at, örülhet. Ez egy év alatt 3600. Tehát a kölcsön viszszafizetése tíz évet jelent, mert a kamatokkal bizony felszökik 36 ezerre. És ezalatt a tiz év alatt tulajdonképpen még nem is ehetne és mezítelenül kellene járnia. Ogy látszik, az özönvíz és az indiai lakodalom között mégiscsak van valamilyen kapcsolat. Ül SZÖ 4 * 1963. október 13. I