Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-13 / 283. szám, vasárnap

E' rgy indiai szociológus nem sajnálta a fáradságot és i táblázatba foglalta azo­! kat az okokat, amelyek ax indiai ^ paraszt eladósodását okozzák. ^ Az elsíi helyen áll a katasztro­> fáiis aszály, a másodikon a lakó > dalmak és a harmadik helyen pe | dig az árvizek. Ami más szóval annyit jelent,' • hogy ha Indiában közvetlen 'a be­! takarítás előtt hatalmas felhősza ; J kadás mossa el e termést, egy fok- < ; kai még mindig jobban járnak,! ! mintha családi ünnepélyt kellene rendezniük. „Szó, ami sző, he kell vallanom, | hogy már gyerekkoromban viszo I lyogtam az esküvőktől. Még ma is a fülembe cseng a szülői hang. egy mukkot sem, mit szólnának a rokonok, öltözködj és megyünk! ' Pedig akkor még csak inkább sej­| tettem, semmint tudtam, hogy ! azok a szegény fiatalok miért örül­nek annyira, amikor végre szét­oszlik a vendégsereg és mindenki megy a maga dolgára." „No, nálunk ettől nem kel) tar tanod. Az a két fiatal — ameny­nyiben a menyasszonyt és a vőle­gényt gondolod — minél több is merőst hív meg, hogy segítsenek nekik átvirrasztani a nászéjsza­kát. Gyere csak, majd meglá tod ,.." Rádiónk egyik levelezője csalo­; gatott ilyen ékesszólóan s hangja ' éppen olyan meggyőző volt, akár £ ! a múltbeli „egy mukkot sem, mit s ' szólnának a rokonok, öltözködj és megyünk!" Dzsaszbir Szingli ro­konai ugyanis írásbeli meghívót is küldtek nekünk. így történt, hogy kényszerűség­ből hosszú évek után ismét részt I vettem egy esküvőn. Éppen jókor érkeztünk. Valahon­nan egy mellékutcából hangos zene­szó hallatszott dobkisérettel, és a há­zakból, amelyek előtt megálltunk, le­gények szállingóztak ki furcsán csa­vart tartókban lámpásokat vittek. A lámpások sziszegtek és olyan vakí­tóan fehér fényt árasztottak, hogy a sötét bolthajtásokból,' ajtó- és ablak­résekből egyre-másra szikh turbánok és lefátyolozott női fejecskék, kunko­rodó bajuszok és szép asszonyszemek, de legtöbbnyire a várakozás lázában égő gyerekarcocskák bukkantak elő. Minket a vőlegény bátyjai fogadtak, mint ahogy az írott meghívóval ér­kező vendégeket dukál és azonnal a vendégsereg középpontjába akartak cipelni, ahol a fehérfényű sziszegő lámpások fénykörében kimagaslott a lovon ülő felcicomázott vőlegény. Nem volt érdemes bemutatkoznom, egyrészt azért, mert körülöttünk, mint valami méhkasban hemzsegett a nép és másrészt egyáltalán nem láthattuk az arcát. Turbánjáról különböző fi­tyegő csecsebecsék csüngtek alá. csil­logó-villogó meghatározatlan valamik az aranyozott karácsonyfadíszek és egy líbiai borbély láncszerű ékessé­gei között. Mindehhez még erős lám­palázzal ls küzdött, s úgy hadonászott maga körül, mint a szembekötősdinél. Időnként újabb díszeket nyújtottak át neki aprólékos magyarázat kíséreté­ben, hogy hová aggassa fel őket. El­határoztuk, hogy nem járulunk hoz­zá kínjai gyarapításához és a Szingh­testvérek szeme elől eltűntünk a tö­megben. Széles fehér szalaggal övezett piros kabátos muzsikusok nyaggatták a kla­rinétokat és hatalmas szárnykürtök­kel feszegették az ég sötét kárpitját, mások a dobokat verték. Aztán valaki megállapította, hogy a vőlegény toa­lettje már eléggé díszes ahhoz, hogy jövendőbelijének szeme elé kerülhes­sen. Az illető elkurjantott valamilyen varázsigét és erre, mint vezényszóra az egész násznép, a szomszédok és szomszédasszonyok, az ifjúság és az apróság felkerekedett s megindult a menyasszony házához. Közöttük her­vatagon, mint Don Quijote csengő­bongó parádéjában a vőlegény. Ko­csikba ültünk és hajrái A Tibbis Col­lege-ig csaknem egy kilométer az út, s mint vérbeli riportereknek, előnyt kell szereznünk... „Tulajdonképpen egy ilyen tudósí­tónak Indiában eléggé nehéz á" hely­zete" — hangzott egyszerre csak a volán mellől. „Mondjuk meg akarnád írni, hogy: ... a vőlegény elindult szíve hölgyéhez. Vagy a kedveséhez. Vagy a kiválasztottjához. De lehet itt ilyesmit Írni? Nem lehet. Hogyan le­hetne ő kedvese vagy drágasága amikor még jóformán nem is váltot­tak szót egymással. Hát még „válasz­tott"?! Hiszen az egész ügyet a ro­konok intézték, s azoknak, akiket a legjobban illet, még csak beleszólá­suk sincs a dologba! LAKODALOM - UTÁNA AZ ÖZÖNVÍZ „így tehát a vőlegény „jövendőbe­lijének" a házához megyünk." Bagh negyed utcáinak esti képe nem sokban különbözik Ö-Delhi többi utcájától. Félhomály, elvétve egy egy kerékpáros, itt-ott egy kordé vagy zöldségeskocsi, időnként egy autó. A Tibbis College kapuját átlépve meg­sűrűsödött a sötétség, jó helyen já­runk? ÍRTÁK: ZIKMUND HANZELKA „Jó helyen" bólintott Szűri úr, megcsipkedjék. Körös-körül mint fel­bolygatott méhkas zúgott a násznép, mindenki összevissza beszélt, neve­tett vagy a válogatott fnyencfalatok­kal tömte a fejét. Nem, szó se lehet és valaki benn a házban kézi harmó­niumon skálázott Kisvártatva hozzánk szegődött megint az a kislány, aki teg­rtap a táskánkat és a filmtekercseinket hordozta. És — no de ilyet — most látjuk csak, hogy nem is kislány, hanem liú. Ma csinos kék szvetteréhez nyak­kendőt kötött, csak a frizurája volt vál­tozatlanul kislányos. Egy darab papiros­ra nagy nyomtatott betűkkel ráírta a nevét. Ma is szabad vinnem a táskát? Aztán küldjenek nekem emlékbe egy levelezőlapot.. jó? £s boldogan mosoly­gott. Maji Mohán Szing az állától felfe­lé helyre kis süldőlány, nyakkendőd­nek csomójától letelé azonban igazi jó­a kísérőnk. „Egészen a kert végébe róla, hogy mindegyiket felsoroljam, kötésű szikh legényke. Hogy hány éves? kel! mennünk, arra balra." Még mielőtt előkészítettük volna a magnétofónt, a menet már be is tó­dult a kapun. És egyszerre csak a sötét kertből elörajzott a menyasz­szony rokonsága, bunkókkal felsze­Szúri úr hiába nevezte meg őket sor- Kilenc, jobban mondva kilenc és fél — ra és hiába többször,! figyelmeztetése, javította ki gyorsan.­hogy a nevüknek mégiscsak be kel- Aztán elvitték a választófalat és — lene kerülniük a noteszomba. ámulj világi — ismét olyan volt min­„Igy házasodik és megy férjhez az den, mintha királyi udvarban lettünk indiai jegyesek 57 százaléka" — volna. A méltóságteljes szikhek bajsza relve és civakodni kezdtek az érke- mondta később, amikor már újra a kifenve kunkorodott egészen a turbán­zőkkel; ha a leányzó szívéért a vő­legény nem harcolhatott kocsiban ültünk. „Apámuram és jukig, s az asszonyok mint mesebeli szimbo- anyámasszony ütik nyélbe a dolgot, tündérek olyanok voltak áttetsző tarka fátylaikban. Most nem tolongtak egymás hegyén hátán, mint tegnap este. hanem komolyak és fennköltek voltak, valami nagyon nagy és fontos várakozásban. S a tér közepén, a dobostól és a két bajuszostól, akik a kézt harmóniumokat tartották, oldalvást ott ült maga alá hú­zott lábakkal a bhájdzsl pap egy vörös posztóval bevont és fehér virágfüzérek­kel teli ravatal előtt várva a jeladásra, hogy megkezdhesse a ceremóniát. A szikhek nagy tréfakedvelők. Kitűnő anekdótákat tudnak mesélni s olykor saját magukon Is jót nevetnek. De hogy a;: arcukra erőltetett komolyságot Ilyen hirtelen közvetlenséggel tudják levet­kőzni, még álmunkban sem tételeztük volna tel. Most nagy hajlongások következtek egv vaskos könyv, a guru granth száhib — a szikh ..Biblia" előtt, amelyet a bliajdzsi a? emelvényre helyezett. A mél­tóságteljes bajuszosok egymás után szép sorban homlokukkal érintették a könyv elé terített kis szőnyeget, a két harmóniumból búbánatos, c1e egyúttal félreérthetetlenül szerelmesen andalító, halkan cirógató dallamok szálltak. Ügy éreztük, hogy a vászontető alatt csendes szárnysuhogással angyalok és kerublnok likusan — legalább a rokonoknak megegyeznek a hozományban, aztán lebegnek. Egyszóval minden együttvéve kellett. megkérik a papot, derítse ki, milyen nagyon megható és egzotikusan nagy­A leányt őrző családtagok szünt'e- csillagzat alatt, melyik nap lesz a szerű volt. Most a vőlegény és a meny­*—— " asszony következett. Csaknem teljesen beborítva a rájuk szórt virágoktól, ül­tek a pappal szemben. A bhájdzsl ének­lő hangon felolvasta a lawant, a négy­soros Strófákból álló esküvői verseze­AZ IFj U PÁR len vihogás közepette feltűnő gyor­sasággal hátráltak, ameddig csak le­hetett. Ekkorra a tülekedés már át­helyeződött egy további kapuhoz, il­letve a második védősánchoz. Itt rövid időközökben tarkafényű lámpák villantak fel, majd tüstént ki is alud legszerencsésebb az ünnep megren­dezésére és ezzel minden befejező­dött. Vagyis, hogy elkezdődik." „És maga hogyan nősült?" „Ugyanígy. A feleségemet akkor let. Majd a térdeplők sorából kilépett láttam először, amikor a nyakamba a menyajSzony apja és reszkető kézzel tak ŕs maidnem ehhpn a ritm.whľn a l«sztotta a virágfüzért — pontosan kendőt borított a lánya fejére. „Itt van mormoKoTa pVľsMzzadt kezllen ilyen kapU a,at t' P° nt0San Üyen sá l" tla m' átaUom nekeU a lrinyoma t" ~ watott könyvből Amikor ennen ga vir áS okbó 1- Másn aP est e' * mozdulat. - „Jól bánj vele, longatott könyvből. Amikor eppen az ágyunk szélén üldüg éi tünk- nem nehogy panasza l eg yen rád!" Ezután le­tudtuk, miről beszélgessünk. Hisz ér- vette a fátylat, egyik csücskét a vőle­tik — két vadidegen ember és egy- gény kezébe nyomta, a másik csücskét rélte a házasulandók nevét. És egy­szer csak a komoly gyülekezet vidám hahotában tört ki, de csodálatoskép­szor belekezdett üdvözlő szónoklatába annyira megijedt fényképezőgépeink Snunk étóľ é ÍhÓÍľ ľavS en e tfelcse: SZe n' e házastársak lettek. Ilyen volt a lányának adta, és . harmónium újra rotonunktól, , hogy zavarában felese az én nászéjszaká m. De azért vannak r8lhangzĎ mennye l muzsikájától kísérve olyan esküvők is, ahol az asszonyka a fiatal pár elindult. A férfi h^rom mé­az egybekelés után még teljes hat terrel a nő előtt haladt, ez a távolság npn senki sem haramirintt iuPt sem h6n aP'S nem fedi fel az arcát a fé r" éPP e n annyi, mint amennyit a dupatta, ránk, sem a papra je elöt t' Együtt élne k' együtt étke z" a kend ö hosszúsága megenged és ameny­Aztán végre valahára a fiatalok szemtől szemben álltak egymással. A vőlegény leszállt a lóról, a tömeg szétnyílt előtte, s valaki a kezébe nyomott egy sárga virágokból font koszorút. Az ara alázatosan fejet haj­tott, hogy a vőlegény a koszorút a nyakába akaszthassa, aztán ugyanezt cselekedte az ara — és ezzel vége. A vőlegény szemébe nem lehetett be­tekinteni, erről a csillogó fityegők gondoskodtak. És a hajadon? Lehet, hogy a sűrű fátyol mögött a szemé­ben felvillant egy csipetnyi kíváncsi­ság, vagy talán egy futó mosoly, de­hát ez mindenki előtt rejtve maradt. „Ma látták egymást másodszor" — mondta Szúrí úr. „Először két hónap­pal ezelőtt találkoztak, amikor kö­zölték velük, hogy horoszkópjuk a mai és a holnapi napot jelölte a legszerencsésebbnek." Meglehetősen kiábrándultan tértünk haza. Nem azért, mintha a vendég­látás szegényes lett volna. A kivilá­gított kapu mögötti sátrak alatt az asztalok csak úgy roskadoztak a sok ennivalótól, innivalóban sem volt hiány, de — sehol semmilyen eskü­vői szertartás. Dzsaszbir Szlng Púri az első sátorban üldögélt barátai kö­rében és szemmel láthatólag unatko­zott. Minden Jel arra mutatott, hogy egyáltalán nem szórakozik. A szeme előtt még mindig ott himbálózott a sok mütyür, meg zsinór és nyakában még mindig ott lógott a nehéz vi­rágfüzér. Szatvant Kaur, a tizenhét éves menyasszony a másik sátorban ugyanolyan hallgatagon ücsörgött az asszonyok között organtinba bugyo­lált fejével, amely olyan volt, mint­ha egy óriási szőlúfürtöt csomagoltak volna be, nehogy a falánk rigók A HANGSZEREKBŐL ANDALÍTÓ DALLAMOK SZÁLLTAK... nek, lehet, hogy már hatodik hónap­ja szíve alatt hordja gyermeküket, de még egyszer sem néztek egymás szemébe." Régi igazság, hogy a nappal Józanabb, mint az éjszaka. Amikor a következő nap reggelén a Tibbis College kertjébe érkeztünk, hogy az ünnepség másik részét se mulasszuk el, megint nagy volt a nyüzsgés. De a sátrak, melyek éjjel fejedelmi lakosz­tálynak tűntek, reggelre összezsugorod­tak és a fő sátrat ls hiába díszítették fel hevenyészve rádobott értékes hímzések­kel, a sátorlapok közötti réseken mégis áthatolt a szomszéd házak friss vakolá­sának a szaga. Elől, az Itt hált vendé gek után takarítottak, akik éppen reg­gelijüket fogyasztották, az eresz alatt pedig újra cicomáztálí a menyasszonyt nyit a hagyományok előírnak: látod, egész életeden át így kell engem követ­ned, nehogy eszedbe jusson a szentírás ellenére tenned! És az asszony engedel­mes bárányként lépkedett az ura- nyo­mában. Már háromszor körüljárták az emelvényt s mire a negyedik kört rótták, a jelenlevők már alaposan felcsigázva várták, hogy a fiatalok a helyükre érjenek és meghallgassák végre a befejező szónoklatot. Ekkor tört kl a gyalázat. Dzsaszbir helye jobboldalt volt, de mert balfelé in­dultak el, és ő volt elől, visszatértük­kor Szatwant helyére ért. Már éppen igazította a nadrágját a leüléshez, ne hogy összegyűrődjék rajta a búg, ami­kor az egész vendégsereg mind a méltóságteljes ténsurak és ténsasszo­nyok, mind a meseszerűen méla tün­dérek, fékevesztett kacagásban tör­tek ki. Rázkódtak, fulladoztak", visong­ak: Na most aztán jól megjártad kis komám! Te ügyefogyott, lehuppantál a baloldali helyre, az asszony helyé­re, he-he-he; Most már életed végéig nyöghetsz a papucs alatt, és az asz­, szony fog előtted járni hár#m lépŔs- nyire. Ha-ha-ha, hát ezt szépen meg­csináltad! És a nagy nevetéstől csak úgy hemperegtek a szőnyegeken, nem maradtak ki a zenészek sem, de még, a Bhajdzsi sem, aki pedig pár pilla­nattal előbb olyan volt, mint maga Szent Péter. A combját csapkodta és hétrét görnyedt az emelvény előtt, mintha kigyó marta volna. Egy szó, mint száz, az egész fejedelmi udvar­tartás fenekestöl felborult. Szegény Dzsaszbir pedig, a haja tövéig elpi­rulva, rákvörösen állt ott. Nagy szé­gyenében a legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Természetesen, mit^d a négy kört meg kellett ismételniük. Most már Dzsaszbir ugyancsak ipar­kodott, még méltóságteljesebben lép­kedett. Szegény Szatwant pedig csak kullogott mögötte, és amikor az utol­só kör után virágdíszes szőnyegeik elé értek, Dzsaszbir katonás feszes­séggel állt meg a magáé előtt, míg Szatwant a háta mögött átcsusszant az övére, ahol szinte leomlott a föld­re. Minden mozdulata s fátyla mögött bizonyára a pillantása is azt a hő óhajt fejezte ki, bárcsak már vége lenne az egésznek. ,A házassági kötelék megszeghetet­len, sérthetetlen és bonthatatlan" — hirdette ki szónoklata végén a bhajd­zsi, aki időközben ismét átvedlett Szent Péterré. „Ezt csak ott nem tart­ják be, ahol a társadalmi kapcsolatok zjilöttek és erkölcstelenek. A szikh guru granth száhib nem ismeri el és nem engedi meg a válást" — és ez­z^l jelentőségteljesen körülhordozta tekintetét a hallgatóságon, mintha mindenkinek a veséjébe akarna látni. S ezzel a vesékig hatoló jelentőség­teljes pillantással hordozta körül te­kintetét a hallgatóságon. - Még délelőtt elbúcsúztunk, noha újabb eszem-iszomra marasztaltak és kérték, hogy a délutánt és az estét is töltsük a fiatalokkal, és hogy se­gítsünk nekik átvirrasztani a nászéj­szakát. Vasárnap volt és a nagykövetségen barátaink vesepecsenyével, „knédli­vel" vártak bennünket. Ezzel ugyan nem indokolhattuk korai távozásun­kat, tehát azzal mentettük ki magun­kat, hogy nem ismerjük eléggé azokat a szokásokat, amelyekkel el lehet űzni a nászéjszaka unalmát. Azzal búcsúztunk el az ifjú pártól, hogy „az egek csatornái egész életükben bőven ontsák fájuk áldásukat". Ezt a formulát' szérericsére néhány nap­pal ezelőtt fedeztük fel a delhi te­lefonkönyvben: lásd a 16. számú üd­vözlő táviratot. Végül búcsút vettünk asszisztensünktől is, a lányosképű le­génykétől és kocsiba ültünk. Tehát ma a barátaik segítségével átvirrasztják a nászéjszakát. Nos, ez csak a mai nap. A lako­dalom holnap véget ér. Aztán leszáll az est, s ők ketten elmondhatják: „Végre egyedül". Ennek a két idegen embernek, akik még nem nézhettek egymás szemébe, vajon mi 'lesz az első szavuk egymáshoz? Váltanak-e csókot mindjárt az első éjszakán? Vagy Indiában ezt nem teszik? Ho­gyan alakul majd kettőjük érzelmi kapcsolata? Hiszen még sohasem ül­dögéltek együtt egy padon, nem szá­molták meg a csillagokat,' és nem suttogták el egymásnak az édes val­lomások bohó, boldogító szavait. Nem jártak a barátaikkal kirándulni, még nem is táncoltak, nem voltak komló­szedő brigádon, nem vesztek össze valamilyen csacsiságon, hogy utána rögtön kibéküljenek. Soha sem bön­gésztek együtt verset, nem vitáztak semmilyen filmen, s mi több, nem kaptak össze afelett, hogy ml az élet értelme és — nem álmodoztak a kö­zös jövőről. Kezdhet-e egyáltalán ez a két ember egymás mellett új éle­tet? Még hozzá olyan életet, amelyet a bhajdzshi minden előzmény nélkül és már eleve megszeghetetlennek és felbonthatatlannak minősített? S zúri úr gondolatai egészen más­felé kalandoztak. Valószínűleg azon töpren­gett, hány évig kell dolgozniuk a fiataloknak arra, hogy visszafizessék a lakodalomra felvett kölcsönt. Ugyanis váratlanul megszólalt: „Az öreg Prata Singh elárulta, hogy az esküvő 31 000 rúpiába került. Az egész hozomány, 20 000, elúszott rá. És a többi 11 000-et Szingli Púri köl­csönözte. Szép kilátások a jövőrel ' 31 000 — szép kis összeg. Ha az a kelekótya, akin ma annyit nevettek, mert az asszony helyére ült, havon­ta megkapja a 300-at, örülhet. Ez egy év alatt 3600. Tehát a kölcsön visz­szafizetése tíz évet jelent, mert a kamatokkal bizony felszökik 36 ezer­re. És ezalatt a tiz év alatt tulajdon­képpen még nem is ehetne és mezíte­lenül kellene járnia. Ogy látszik, az özönvíz és az indiai lakodalom között mégiscsak van va­lamilyen kapcsolat. Ül SZÖ 4 * 1963. október 13. I

Next

/
Thumbnails
Contents