Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-08 / 278. szám, kedd

NAGY LELEPLEZÉS Lehűlt a lepel a világ legnagyobb bűnszövetkezetéről • A Cosa nostra az amer^cJ lapok legnagyobb szenzációja • Évente 40 milliárd „forgalmat bonyolít le" az alvilági szindikátus • A maffia amerikai változata A Saturday Evening News, a Washington Star és a Newsweek amerikai lapok hetek óta izgalomban vannak: szenzációként tálalják az olvasóközönségnek egy börtönben levő amerikai bűnöző, a hatvan éves Jošeph Valacci megdöbbentő vallomását, mellyel lerántja a leplet századunk legnagyobb bűnszövetkezetéről Cosa nostra A Cosa nostra az olaszországi maffiához hasonló bűnszövetkezet, melynek tagjai olasz származású amerikai banditák. A Cosa nostra magyarul annyit jelent — a mi ügyünk, a mi dolgunk. A kereskedelmi hangzású szindikátusnak nevezett bűnszövetség a bankrablások, a kábítószer-csempészés és kereskedelem, a hírhedt játékbarlangok, a lánykereskedelem, a zsarolással foglalkozó ügynökségek koordináló szerve. Keze mindenüvé elér: a hivatalokba, az igazságügyi apparátusba, sőt még a börtönökbe is. A „szindikátus" népe „családokból" tevődik össze. Egy-egy „család" élén főnök, „boss" áll. Tizenkét boss alkotja a bűnszövetkezetet országosan irányító „nagytanácsot". Az egyes „családok" osztagokra tagolódnak, élükön hadnagyokkal. Az osztag tagjai a „katonák", akik kötelesek vakon végrehajtani a felsőbb utasítást: ők teszik el láb alól a kellemetlen embereket, felügyelnek az „érdeklődésük" szerint egymás között felosztott „vállalatokra". Az Ifjoncok, akik a „tekintélyes öregekből", azaz kivénhedt banditákból álló nagytanácstól felvételüket kérik, kötelesek „vérszerződést" kötni. Tőr és revolver mint szimbólumok előtt vérükkel pecsételt esküt tesznek. „Hallgatok vagy meghalok" „Esküszöm, hogy hallgatni fogok vagy meghalok" — így fogadkozik az újonc és ezzel szörnyű kötelezettséget vállal. Lebukás esetén vállalnia kell mindent, de nem szabad vallania, mert ezzel halálos ítéletét pecsételné meg. Az is igaz, hogy a szindikátus lebukott tagjáért mindent megmozgat. Nem egy hétpróbás gonosztevő szabadult ki határidő előtt a börtönből, sőt arra is volt példa, hogy egyes vádlottak iratai és bűnjelei még .a vizsgálati fogság idején „nyomtalanul" eltűntek. Az alvilági szindikátus még a bírákat ls lefizette... Kik ezek a félelmetes személyiségek, akiknek keze még a börtön rácsain túl is eléri az „esküszegőket", akik „köpnek"? Látszatra tisztes személyiségek, sok esetben befolyásos milliomosok. A rendőrség persze ismeri előéletüket, fiatalkori banditizmusukat. De ki bizonyítja rá ma ezekre az előkelő urakra, hogy tisztességtelen úton szerezték és gyarapítják vagyonukat? Senki, mert a szindikátus elfogott tagjai inkább mindent magukra vállalnak, de nem árulják el a nagy bossokat; tudják, hogy búcsút mondhatnának életüknek. Pedig a valóság az, hogy a „családok" főnökei a legpiszkosabb „üzlefcäket" bonyolítják le. Például kezükben tartják a kábítószer-kereskedelmet. Egy font heroint Marseilleben 5 ezer dollárért vásárolnak orrgazdáktól, New Yorkban pedig 32 ezerért adják tovább. Sokan örömházakat tartanak fenn álnéven, mások előszeretettel kölcsönöznek pénzt heti 2D százalékos uzsorakamatra. Bonanno, Gambino, Lucese és társaik hivatalosan tiszteletreméltó üzletemberek, most azonban kiderült, hogy a veszélyes szindikátus vezető személyiségei. Áruló félelem Ismerte-e az említett és a többi „úriember" valódi kilétét az amerikai rendőrség, a sok nyomozó iroda? Kétségtelenül, de nem voltak ellenük terhelő bizonyítékok, mert a szindikátus lebukott tagjai inkább mindent magukra vállaltak, de a „bossok" közül senkit sem mártottak be, amíg... Nem a véletlen, hanem a törvényszerű félelem lett a banda árulója. Egy bizonyos Joseph Valacci többszörösen büntetett megrögzött bandita, aki már 1930 óta a szindikátus szolgálatában áll, 1960 óta legújabb, 15 évi börtönbüntetését tölti. Kábítószerekkel bukott le és felkeltette Vito Genovesenek, a 12 nagyfőnök leghatalmasabbjának gyanúját, hogy egyetmást elárult. Rögtön megszületett a halálos Ítélet. Genovese hasonló ügyből kifolyólag börtönlakó, Fort Livenwort kényszervendége. Ez azonban nem gátolja őt üzleti ügyeinek lebonyolításában és a „családok" irányításában, személyi „ügyek", likvidálások Intézésében. VaiacCl észrevette, hogy cellatársa — nyilván a szindikátus megbízásából életére tör — ezért bilincsével halálra sújtotta őt. A vizsgálat folyamán rádöbbent kilátástalan helyzetére, s inkább elmondott mindent, amit a bandáról tud. Szigorúan elkülönített helyen tartják, még az újságírók sem tudják, hol. Ebédjét fegyveres kíséret szállítja, zárkája körül elektronikus berendezések biztosítják, hogy hívatlan személyek a közelébe se juthassanak. Immár egy éve nagyon vigyáznak életére, hisz Valacci sokat tud (a szindikátus százezer dollár vérdíjat tűzött a fejére). Több mint három évtized története elevenedett meg elbeszélése nyomán, fény derült sok rejtélyes bűntényre, a szindikátus praktikáira. Valacci elmondotta, hogy szabadul meg Genovese vetélytársaitól. Jellemző eset: Anastasia bandavezér bérgyilkossal 1952-ben eltette láb alól Arnold Schuster fiatalembert, egy bankrablás tetteseinek nyomravezetőjét. Utána a gyilkost is likvidáltatta. Hosszú listát lehetne összeállítani a Cosa nostra gaztetteiről. Valacci sokat segített a rendőrségnek, főként bizonyítékokat szolgáltatott tanúvallomásával. Az eset komolyságát bizonyltja az is, hogy Kennedy igazságügyminiszter kénytelen volt nyilatkozni róla. Kennedy az Egyesült Államok egyik legnagyobb rákfenéjének minősítette a szervezett bűnözést, amely évente 40 milliárd „forgalmat" bonyolít le, azaz a nemzeti jövedelem tíz százalékát. Az amerikai nép nem lehet vele szemben közömbös, mert már a saját hazájának biztonsága forog kockán. Az amerikai rendőrség nagy hadjáratra készül az alvilág ellen. Munkáját azonban nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy a bűnözést maga a kapitalista rendszer szüli és táplálja a maga korrupt szellemével. L. L. Á KGST o Mi nemzetközi vásár tükrében A brnói nemzetközi árumintavásár elsősorban a szocialista országok gépipari termékeinek seregszemléje volt. Ezért egy fontos nézőpontból szükséges Brnóról szólnunk: hogyan jelentkezett Itt a szocialista államok közötti munkamegosztás, hogyan tanúskodott az idei vásár a KGST keretében kialakuló együttműködésről. A VÄSÄR KEPE Aki végigjárta az egyes pavilonokat, s a szocialista országok termékei iránt érdeklődött, azt tapasztalta, hogy ez államok kiállítói sok olyan gépet, különböző műszert, közlekedési eszközt, ipari közszükségleti cikket hoztak Brnóba, amelyek azonos célt szolgálnak, azonos méretűek és teljesítményűek. Vonatkozik ez az elektromos és elektronikus műszerekre, a televíziókra, a rádiókra, a hűtőszekrényekre, a személygépkocsikra, a motorkerékpárokra stb. Minek tudható be ez a helyzet? A szocialista országok iparuk fejlesztése során számos párhuzamos kapacitást hoztak létre, azonos termékek termelésére rendezkedtek be. Az ez évi brnói vásár még jobbára ezt a tényt tükrözte, — ezért sok a gyártásbeli párhuzamosság —, tehát azt, hogy a múltban a szocialista országok nem fektettek elég súlyt a nemzetközi szakosításra. A vásár tehát — a kiállított termékek után ítélve — még a tegnapi állapotokat tükrözte. A nemzetek pavilonja viszont azt az időt kommentálta, amely alatt a szocialista országok együttműködése előbbre jutott, jóllehet ez az előrehaladás majd a következő évek során megrendezett vásárokon lesz jobban érzékelhető. A pavilon előcsarnoka jelezte, hogy a jövőben a szocialista országok szakosítottén gyártják majd az elektromos motorokat, az orvosi műszereket és a megmunkálógépeket. Például az 500 millimétertől 1500 milliméterig terjedő asztalszélességű vízszintes marógépeket hazánk, a kisebb és nagyobb méretűeket a KGST többi országa állítja maid elő. Lengyelország a Jövőben a KGST-országokban gyártott megmunkálógépek 182 típusa közül 32-re, a mezőgazdasági gépek 53 típusa közül 13-ra, az építőIpari gépek 65 típusa közül 21-re specializálja termelését. A nemzetek pavilonja továbbá bemutatta a megvalósult villamosenergia-rendszer egybekapcsolását, a nemzetközi olajtávvezeték felépítését, és rámutatott arra, hogy bizonyos intézkedések már meg is történtek a közös vasúti teherkocsipark létesítésére. MIT VÁRHATUNK A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN Senki sem várja és nem is várhatja, hogy minden végtermék teljesen kompletten csak egy-egy országban készüljön az összes KGST-ben részt vevő ország számára. Nincs arról szó, hogy kivétel nélkül minden ipari termék gyártását fel kell egymás közt osztani. Már csak a szállítási adottságok is korlátot szabnak ez elé, másrészt viszont bizonyoc szükségletek kielégítése még a kisebb országokban ls lehetővé teszi a tömegtermelést. Ezért hiba lenne továbbra is csaknem kizárólag végtermékben gondolkodva vizsgálni a szakosítás lehetőségeit, mert a szakosításnak ki kell terjedni az alkatrészekre, a szerelésre és a gépegységekre. A szakosítás ilyen formáját tükrözné például az, ha jövőre és azt követően ls ott lenne a csehszlovák, a magyar, a lengyel, a bolgár stb. hűtőszekrény, rádió vagy gépkocsi Brnóban, de azokban azonos, egy helyen készült lenne az aggregát, a motor, a hangszóró, a kondenzátor stb., tehát, ha az alkatrészek a termelés nemzetközi kooperációja és szakosítása alapján készülnének. E megjegyzések alapján kell elképzelnünk a következő brnói vásárokat a nemzetközi szocialista munkamegosztás szempontjából. A nemzetközi szakosítás azoknak a kis országoknak, tehát hazánknak is az érdeke, mondhatnánk létérdeke, amelyeknek saját belső piaca a legtöbb terméknél nem teszi lehetővé, hogy olyan nagyságrendben állítsanak elő ipari termékeket, amelyeknél a legkorszerűbb technológia alkalmazható. Az Idei brnói vásár ezt határozottan alátámasztotta. Mészáros György Kinek van igaza, ki követte el a hibát ? A minap több Košická Nová Ves-I lakos keresett fel bennünket. Telekkönyvi kivonatokkal, folyamodványokkal, végzésekkel bizonygatták, hogy a hatóságok nem veszik tekintetbe érdekeiket s törvényellenesen jártak .el velük szemben. A HNB a tulajdonukban levő háztelkeket megkérdezésük nélkül kiutalta a községben lakó telekigénylőknek. Ezek már azóta rég beköltöztek új házaikba, de a telekiért nem fizettek. — A telekkönyvben a mi nevünkön van a föld, de más építkezett rajta. Ilyen esetek csak a mi falunkban történhetnek meg. Azért, mert az itteteni vezetőknek a felsőbb helyeken pártfogóik, támogatóik vannak... — hangzottak el a panaszos megjegyzések. Amikor a felháborodott panasztevők elmentek, az volt a véleményem, hogy bizonyára több fontos, vagy kevésbé fontos beosztásban levő helyi és járási „kiskirály" visszaél hivatali beosztásával és „sajátos" megoldást választ a közügyek Intézésében. Ha valaki basáskodik, visszaélést követ el, rontja közéletünk hangulatát, csökkenti dolgozó népünknek az Igazságba vetett hitét, az semmiképpen sem érdemel kíméletet. Közös feladat: leleplezni az Ilyen eseteket. Első utunk a JNB ellenőrzési ügyosztályára vezetett. A Košická Nová Ves-i ügyet itt már jól ismerik. Megállapíthattuk, hogy a JNB építkezési ügyosztályát mulasztás terheli, mert kidata az építkezési engedélyeket annak ellenére, hogy a kérvényezők n'em mutatták fel a telekkönyvi kivonatot, mely igazolta volna, hogy saját telkükön építkeznek. De ha ez már megtörtént, azt tanácsolták az ügyfeleknek, hogy utólag egyezzenek meg az eladási, illetve vételárban. Amennyiben nem tudnak dűlőre jutni, kérjenek hivatalos ármegállapítást, annál is inkább, mert a község távlati fejlesztési tervébe ezek a parcellák már beleestek. Ezeken a telkeken azóta több utca van és mintegy hatvan ház épült fel. A helyi nemzeti bizottságon megtudtuk, hogy minden egyes esetben tárgyaltak a telektulajdonosokkal, figyelembe vették egyéni érdekeiket is. Ajánlatot tettek, hogy az akkor érvényben levő hivatalos áron, vagyis négyzetméterenként 1,50 koronától 2 koronáért veszik meg a telkeket. A tulajdonosok a felkínált árat nem fogadták el. Ragaszkodtak négyzetméterenként a 7—10 koronás árhoz. A HNB helyesen Járt el, amikor pártJát fogta az új tulajdonosoknak, akik többségükben munkásemberek, volt nincstelenek. Nem engedte, hogy a spekuláló tulajdonosok tetszés szerint megszabott magas áron adják el az építkezési telkeket. Tette ezt azért is, mert az új utcák és házak építése a községben nemcsak egyéni érdeket szolgái, hanem elsősorban a köz Javát hivatott előmozdítani. Azért, mert az egyiknek a kertrésze, vagy földecskéje beleesett a falu új építkezésének tervébe, most busásan fizettesse meg a másikkal?i ... A faluban elterjedt annak a híre, hogy azért nem fizetnek a telkekért, mert a helyi nemzeti bizottság az új telektulajdonosoktól négyzetméterenként egy koronát szedett be és most mindenki abban a hitben él, hogy megfizette a telke árát. Megtekintettük az új lakásokat, szót váltottunk tulajdonosaikkal. Beszélgetés közben elmondták örömüket, gondjaikat. Elismerőleg nyilatkoztak a HNB igazságos Intézkedéséről ' a telkek szétosztását Illetően. Egy esetben sem fordult elő, hogy olyan családok kaptak volna házhelyet, akik már rendelkeztek ilyennel. A HNB a Geodéziai Földmérési Hivatalhoz fordult, amely elkészítette a terveket és felmérte a házhelyeket. Ha mindenki külön-külön kéri a felmérést, sokkal többe került volna. A „Geodézia" 10 575 89 koronát számlázott ki az elvégzett munkálatokért. A HNB ezt az összeget felosztotta és telektulajdonosok teljes megelégedésére négyzetméterenként 22 fillért inkasszált b© tőlük négyzetméterenként. Vannak még fonákságok, sérelmek ls előfordulhatnak, de azt általánosítani, hogy mindenütt a sógorság-komaság vagy a „kéz-kezet mos" elve érvényesül, nemcsak helytelen, de káros is lenne, miután ez egyenetlenséget Is szülhet. Országunk törvényei mindenkinek lehetőséget adnak arra, hogy panaszával, ügyes-bajos dolgával a legmagasabb helyeken kopogtathasson. A bejelentéseket az Illetékesek kötelesek igazságosan kivizsgálni, az ügy végére járni. Mivel hozzánk fordultak, ml is megtettünk mindent, hogy az igazságnak megfelelően kivizsgáljuk az ügyet. A HNB az előirásoknak megfelelően, a törvényesség betartásával járt el a háztelkek felmérésénél és kiosztásánál. A telkek új tulajdonosai tudják, hogy kötelesek a házhelyekért fizetni, de a törvényes megérdemelt árat. Hogy ez nem így történt, nem rajtuk múlott, hanem a telkek panaszkodó régi tulajdonosain, akik saját maguk idézték elő az ügy rendezésének halogatását. Mulasztást követtek el azonban a JNB építkezési osztályának dolgozói is. Az ügyet azonban az illetékes szerv már rég rendezhette volna. MÚZES SÁNDOR A

jelenkori trockizmus központja, az ún. IV. Internacionálé, nagy helyesléssel fogadta azt az uszító hadjáratot, amelyet a kínai vezetők a Szovjetunió Kommunista Pártja és más kommunista pártok ellen folytatnak. A kínai vezetők politikáját eléggé egyértelműen jellemzi már az ls, hogy a trockistákkal: a marxizmus—leninizmus halálos ellenségeivel, megrögzött szakadárokkal és politikai hullákkal barátkoznak. Meglepő rokonvonásokat fedezhetünk fel a jelenkori világ számos létfontosságú kérdésében képviselt kínai nézetek, a kínai vezetőség politikai kalandorkodása, valamint a kommunista világmozgalom egységének megbontására alkalmazott szakadár módszerei és a trockizmus ideológiája, szelleme között. Valójában mi is ez a hírhedt IV. Internacionálé, amelynek létezéséről nemrégen még keveset tudtak és amelyet csak a kínai dogmatikusok és revizionisták buzgó igyekezete emelt ki az ismeretlenség homályából? A IV. Internacionálét, vagy ahogy hangzatosan a renegátok nevezik: „a szocialista forradalom világpártját" 1938-ban Trockij követői hozták létre. A szervezet főként a kommunista és munkásmozgalomból kiűzött szélsőbaloldali opportunisták és szektások, gyakran közönséges politikai kalandorok menedékhelye lett. A IV. A trockizmus új szövetségesre talált Az Ű J SZÓ számára írta: J U R I

J B O R K O Internacionáléban megalakulástól napjainkig olyan emberek a hangadók, akik ádázul gyűlölik a marxista—leninista pártokat. A

negyvenes és ötvenes években a trockista csoportok aljas aknamunkát végeztek az Egyesült Államokban, Mexikóban, Chilében, Bolíviában, Argentínában, Peruban, Ecuadorban, Franciaországban, Olaszországban, Angliában, Hollandiában, Japánban, Ceylonban és sok más országban. Bár nagyképűen dobra verték, mennyi szervezetet alakítottak (Chilében „Forradalmi Munkáspárt", Bolíviában „Nemzeti Forradalmi Mozgalom" néven stb.), e „pártok és csoportok többségének legfeljebb néhány tucatnyi tagja van, sőt egyes pártok tagjait öt ujjunkon megszámolhatjuk. Csődöt mondott az a trockista kísérlet, hogy befurakodjanak a munkásmozgalom soraiba, tömegbázist teremtsenek és maguk mellé állítsák a szakszervezeteket. A IV. Internacionáléhoz tartozó csoportok ma is a munkásosztálytól elszakadt, zárt, gyér számú propagandaszekták. Antikommunista hangulat szításában érdekelt burzsoá pártok és körök segítségével trockista irodalmat, folyóiratokat és mindenféle szennylapot adnak ki, köztük a „IV. Internacionálé", az „International Socialist Revue" folyóiratokat az Egyesült Államokban, a „Lucha obrera" lapot Bolíviában. A trockisták szokásukhoz híven titkos üzelmeikkel antimarxista nézeteket akarnak rákényszeríteni a dologzó tömegekre az osztályharc kérdésében, szembe akarják állítani őket a kommunistákkal és a velük szövetséges szakszervezetekkel. K

udarcot vallott a IV. Internacionálénak az a kísérlete, hogy tömegbázisra tegyen szert a munkásosztályon belül, ezzel egyidejűleg belső ellentétek marcangolták a szervezetet. A IV. Internacionálé 1953-ban két csoportosulásra oszlott: „Nemzetközi Titkárságira és „Nemzetközi Bizottság" ra. A „Nemzetközi Titkárság" 1961-ben kettészakadt, mert a latinamerikai trockisták kiléptek belőle. Az így kialakult három csoport (központjuk Franciaországban, az Egyesült Államokban és Argentínában van) állandóan marakszik egymással. Az egyik trockista szekta, az „Egyesült Államok Szocialista munkáspártja" kénytelen volt megállapítani, hogy „a IV. Internacionálé évek óta tartó komoly belső válsággal küszködik, melyet nem tud könnyen és azonnal megoldani". A renegátok nemzetközi szervezete a valóságban a teljes összeomlás szélén áll. Ezért érthető, hogy a IV. Internacionálé vezetői nagy örömmel kaptak a lehetőségen, hogy a Kinai Kommunista Párt vezetőségének jelenlegi politikai irányvonalát kihasználva felélénkítsék a trockista központ tevékenységét. A IV. Internacionálé minden módon reklámozza nézeteinek és a kínai dogmatikusok, revizionisták „elméletének" megegyezését. A trockista központ még 1960-ban nyílt levelet intézett a Kínai Kommunista Párt vezetőségéhez és tagjaihoz. A levélben azt írta, hogy a IV. Internacionálé , örömmel fogadja ... az önök által megkezdett vitát" és „önök mellett áll a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a kommunista pártok vezetői nagy részének opportunista nézetei elleni küzdelmükben". A levélben kiemelték, hogy a IV. Internacionálé a kínai vezetőkkel egyetemben elítéli a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikáját és a leszerelésért folyó küzdelmet; elítéli a Szovjetunió külpolitikai irányvonalát; helytelennek tartja azt a tézist, hogy egyes országok békésen átmehetnek a kapitalizmusból a szocializmusba; azzal vádolja a világ kommunista pártjainak többségét, hogy feladták a forradalmi harcot. A IV. Internacionáléba tömörült renegátok úgy tartják, hogy a kínai vezetők velük azonos elveket vallanak, ezért felszólították őket, lépjenek fel együttesen a marxista—leninista pártok ellen. A trockista darázsfészek végrehajtó bizottságának 1963 júliusában tartott 23. plénuma „egyetértett azzal a történelmi feladattal, hogy a kínaiakkal egyesüljenek és küzdjenek a IV. Internacionálé és a kínai elvtársak egységfrontjának megteremtéséért". A plénum vállveregetően kijelentette a kínai vezetőkről, hogy ők „azokat a téziseket védelmezik, amelyeket évekkel ezelőtt a IV. Internacionálé dolgozott ki". "így fest a halva született IV. Internacionálé, amely a kínai dogmatikusok és revizionisták személyében most új szövetségesre talált. (Novósztyi) ÜJ SZÖ 4 * Í9

0

3- október 8.