Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-26 / 296. szám, szombat

/ Üj irodalom a karibi térségben A FRANCIA, HOLLAND, PORTUGÁL ÉS BRIT gyarmati rendszer meglepő gyorsasággal omlik össze. Afrika, Ázsia és Amerika karibi térségében az üj, többé-kevésbé független államok megalakulásával egy időben a felszabadult népek rohamos kulturális felemelkedése tapasztalható. Ma már nem vitás, hogy nemcsak a nagy birodalmak, hanem a volt kisebb angol gyarmatok is kialakítják saját irodalmukat. Ezt vagy saját nyelvükön — amennyiben megőrizték —-, vagy angolul művelik. Az angol nyelv ugyanis rendszerint megmaradt közigazgatási és oktatási nyelvként, valamint a világgal összekötő kulturális kapocsnak. Az egyiik ilyen földrész a Karib tengerben, ahol alakulóban van a sajátos kulturális élet, a nyugat-indiai-szigetek s a dél-amerikai szárazföldön hozzájuk kapcsolódó Guayana gyarmati terület. A spanyol, francia, angol és holland gyarmati uralom az irodalmi nyelvben teljes zavart hagyott hátra. A rajkeveredés, a lakosság vándorlása — a gazdasági helyzet és a két világháború hatása — csak fokozta a nyelvi zavart és a szociális forrongást. A közelmúltban azonban e szigetek színpadán megjelent az az erő, amely idővel elkerülhetetlenül befolyásolja a fejlődést, sőt Irányt mutat az egyelőre még széteső politikai és kulturális törekvéseknek. Ez az erő a kubai forradalom. Kubán kívül ma még viszály és bizonytalanság uralkodik. Ezúttal azokkal a területekkel foglalkozunk, ahol angolul beszélnek. Tehát: Guayana, Jamaika, Trinidad, Barbados — ezek nagyobb szigetek — ée Grenada, Antigua, St. Lucia és más, kisebb szigetek Irodalmával. Itt is — talán még éretlenebb formában ugyan — olyan éles ellentétek mutatkoznak, amilyenek Kubában a forradalomhoz vezettek. A nyugat-indiai angol irodalmat tehát fájdalmas tétovázás és komoly útkeresés jellemzi. Ez az irodalom az idén 20 esztendőd. Jamaicán ugyanis 1943-ban jelent meg a Focus című magazin. Ez versekből, elbeszélésekből és színművekből összeválogatott 130 oldalas könyv volt. A kiadvány annak az élénk kulturális és politikai életnek volt a lecsapódása, amely a második világháborúval kezdődött és 1944-ben Jamaica önkormányzatához vezetett. Az ötvenes években ez a. mozgalom tovább izmosodott, s eredményeként néhány sziget kivívta önállóságát, majd ezt követően az egész angol gyarmaturalom térségében fellángolt a felszabadítási mozgalom. MIELŐTT AZ EGYES NYUGAT-INDIAI szerzők műveivel foglalkoznánk, szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a szigetlakók csaknem hatvan százaléka néger. Fölöttük áll a régen letelepedett fehér bőrű patrícius családok elenyésző rétege és a bevándorolt- angol tisztviselők maroknyi csoportja. Ezek mellett egyre Jelentősebb anyagi és társadalmi szerepet játszanak a félvérek és kevert vérűek. Ez azonban nem minden. Kevésbé ismert tény, hogy ezeken a szigeteken Jelentős számú

1 kisebbséget alkot a kínai és a hindu lakosság, amely ugyancsak befolyásra törekszik. Ehhez járulnak még az eredeti indián települések és az újabb spanyol, német és zsidó menekültek is. Ily módon képet nyerhetünk arról, milyen sok nemzetű és fajú keverék nép él itt, mely valamilyen eltorzított helyi angol nyelvet beszél. Az alsóbl? és felsőbb fokú oktatás az angol kulturális formákra támaszkodik. Csakhogy az a tudás és műveltség, amit a gyarmati hatalmak — nem szívesen, inkább kényszerből — a szigetlakóknak nyújtanak, végül is a gyarmatosítás ellen fordul. Természetes, hogy az ilyen sokrétű társadalomban az irodalom sem lehet kikristályosodott. A szigeteken rendelkezésükre álló szerény publikációs lehetőségek arra kényszerítik az írókat, hogy műveikkel a londoni kiadókhoz forduljanak és az angol kritika elismeréséért harcoljanak. Ezzel tekintélyre tesznek szert, és hatékonyabb kulturális tevékenységet fejthetnek ki hazájukban. A nyugat-indiai írók bizonyos tisztelettel beszélnek Edgár Mittelholzerról, aki mint ottani hivatásos irodalmár elsőként vívta ki az angol kritika elismerését. Mittelholzer, a karibi irodalom uj szakaszának megalapítója, német származású. Brit-Guayanán született és mint tisztviselő ott is kezdett dolgozni. 1950-ben megjelent Reggel a hivatalban című művében — Trinidad kikötővárosa hivatalnokainak életét írja le. Oj korszak kezdetét jelenti ez a mű a nyugatindiai irodalomban. További témáit Angol- és Holland-guayana gyarmati történetéből meriti. Az ötvenes évek elején regény-trilógiába kezd, amelynek már első kötete — hatásos jeleneteivel és alakjaival — az Igénytelenebb közönségnél sikert arat. Háromkötetes történelmi regény ez, az angol és amerikai regénysorozatok irodalmi sablona szerint,. egy kis plantázsromantikával fűszerezve. Vitathatatlan azonban, hogy az író egyszerű vonásokkal és naturalista túlzásokkal, ám energikusan rajzolta meg alakjait. TOVÁBBI TRILÓGIÁJA a mai Guayanáról szól. írásában a fehér bőrű tisztviselők és vállalkozók kolóniáját dohos kisvárosi fészekként mutatja be, amely kulturáltságban félévszázaddal Anglia mögött maradt. Nincs itt más szórakozás, csak legújabb típusú autókkal száguldani a dzsungelen át vezető országutakon, hogy az ember az egyik régimódi társaságból a másikba kerüljön. E trilógia első kötete feltűnő „experimentális" technikájával vonta magára a figyelmet. A szerző azonban utólag kénytelen volt könyvét az olvasóknak külön megmagyarázni. Az olvasó így rájöhetett, ha csak a könyv minden második mondatát olvassa el, a modern kísérlet, egyszerű, átlagos regénnyé szürkül. Mittelholzer ezen újabb művéről Inkább azért szóltunk, hogy szembe állíthassuk vele'a nyugat-indiai megújhodás tehetségesebb irodalmárait. Hadd figyelmeztessünk azonban arra is, hogy ez az Irodalom nehéz körülmények között fejlődik s a magasabb színvonal kérdése ezért hiányt is szenved. Roger Mais a Focus magazin irodalmi köréhez tartozott (1905—1955)'. Félig realista, félig költőien ködös képeket vázolt a jamaicai városi és falusi proletariátus életéről. ' Mivel csak idősebb korban ketedett írni, és korán elhunyt, küldetése — közelebbről — nehezen körülhatárolható. LÉNYEGESEN ÁTÜTŐBB ennél VÍC Reid alkotása. Az 1949-ben kiadott Üj nap című regényében az 1865-ös jamaicai véres felkelést dolgozza fel, bemutatva, milyen durva megtorlással nyomták azt el az angol hivatalok. Ebben a műben fordult elő első íziben, hogy a regény hőse a falusi néger, a fehér gyarmatosító pedig — gazember. További jelentős alkotása a Leopard című, 1958-ban megjelent műve, amelyen Hemingway-hatás érezhető. Az elbeszélés a négerek faji problémájával foglalkozik. Reid érdeme, hogy szélesebb horizontot nyit a karibi birodalom előtt. Andrew Salkey: Az erőszak kirobbanása című regényében sikeresen ábrázolja a vallási szertartásokat. A mű 1900-ban, egy néger falucskában játszódik le. Newille Dawes viszont a mai jamaicai város és falu képét festi az Utolsó elbűvölés című regényében. A cselekmény a negyvenes évek végén, s az ötvenes évek elején játszódik, amikor a jamaicaiaknál fellendült a politikai élet és az önállóságra törekvés. Sámuel Selvon és V. S. Naipaul a trinidadi hindu kisebbség hétköznapi életét rajzolja, sok gonddal és szeretettel, az útóbbl magasabb művészi színvonalon. A titokzatos masszőr című műve kiváló szatíra. Ebben a rövid könyvben bíráló erejét a jelentéktelennek tűnő šarlatán figurájára összpontosítja, hogy váratlan támadást mérjen a gyarmati burzsoáziára. Naipaul a háborgó felszín alatt tisztán látja a társadalmi Jelenségeket, s erről alkotott benyomásait sikerrel tömöríti alakjaiba. A trinidadi- kormány 1960ban ösztöndíjjal tüntette kl, hcgyviszszatérhessen Angliából — ahol oxfordi tanulmányai után letelepedett — s regényt írhasson élményeiről. A nyugat-indiai írók közül a legnagyobb elimerést George Lamming barbadosai fiatal néger regényíró érte el. Bőröm várában című 1953-ban kiadott regényében — bár kissé vontatottan, — felejthetetlen élményt nyújtva írja le gyermekkorát. Második regénye Az emigránsok a londoni néger negyedről szól. A harmadik regénye színhelyéül San Cristobal néven kitalált egy szigetet, hogy ne kerüljön összeütközésbe Barbados® élő személyeivel. A kalandok kora című negyedik regényében a kitalált gyarmati szigetet önálló köztársasággá fejleszti. A szociális feszültség itt a néger és a félvérü lakosság között keletkezik. A konfliktust nem gazdasági és szociális okokból vezet! le, hanem inkább pszichológiaiakból. Geoffrey Drayton Christopher című regényében egy barbadosai fehér ültetvényes fiának gyermekkorát meséli el, — különösen megkapó a néger dajka gyönyörűen, sok érzéssel megrajzolt alakja. MEG KELL MÉG EMLÉKEZNÜNK )ohn Hearne jamaicai íróról ls, akinek eddigi műveit elismeréssel fogadta a közönség. Ez az író üti meg az angol nyelven megjelenő új karibi irodalom kórusában a legidőszerűbb hangot. Az írók e kis csoportja a rohamosan fejlődő élet, az eszmék és érzések forrongásának csak töredéknyi bizonyságát szolgáltatja. Hatása, ereje azonban mégis figyelmet érdemlő. A néptömegek öntudatosodásával ugyanis elérhetik azt, ami az Irodalom magasztos feladata, hogy az ma még névtelen milliókból a holnap hőseit neveljék. — s — Űj regények a lipcsei vásáron Az őszi lipcsei vásár könyvújdonságai között néhány érdekes, új német mű szerepelt. Ezek közé tartozik Erwin Strittmatter Ole Bienkopp című munkástárgyú regénye, továbbá Stefan Heym Andreas Lenz írásai című, az 1848-as forradalmat megörökítő regénye és Ludwig Renn Infláció című könyve, amely Renn híres első világháborús regénysorozatának folytatása. T. Jablonszkaja: Gabonabegyűjtés (olaj, 1949.) 11II M O B RÓBERT MUSIL: Gyermekded történet PIFF ÜR, PAFF ŰR ÉS PUFF ÚR együtt ment vadászni. És mert ősz volt, nem nőtt semmi a szántóföldeken; az eke úgy felhasogatta a talajt, hogy a csizma szára jó magasan barna lett tőle. Nagyon sok volt itt a föld, s amerre a szem ellátott, csak barna hullámokra tekinthetett; néhol egyegy kőkeresztet cipelt a hátán, egy szentet, egy üres ösvényt; nagyon elhagyatott volt. Mikor az urak megint egy mélyedésbe értek, nyulat vettek észre maguk előtt, s mivel ez volt az első állat, amellyel ezen a napon találkoztak, mind a hárman vállhoz rántották fegyverüket és elsütötték. Piff úr jobb felől célzott, Puff úr balról, Paff úr pedig pontosan a kettő között, mert a nyúl körülbelül egyenlő távolságra üldögélt mindegyiküktől, és szembenézett velük. A három lövés nyomán félelmes mennydörgés hallatszott, a sörétszemek úgy süvítettek a levegőben, mint a jégeső, és a talaj porzott a találatok nyomán; mikor azonban a természet magához tért ijedtségéből, a nyúl ott hevert a földön, és nem látszott benne élet. Ámde egyikük sem tudta, melyiket -lleti, hiszen mind a hárman lőttek rá, Piff űr már messziről kiabálta, ha a nyulat balról érte találat, úgy őt Illeti, mert ő lőtt balról; ugyanezt állította Paff úr a másik oldalon; Puff úr azonban úgy viselkedett, hogy a nyúl még az utolsó pillanatban is megfordulhatott, ami döntő lehet, mert ha a nyulat mellén vagy farán érte találat, minden körülmények között őt illeti! Amikor odaértek, sehogysem tudták megtalálni, hol érte találat a nyulat, s természetesen joggal különböztek össze azon a kérdésen, kit illet igazán. Ekkor a nyúl felemelkedett és udvariasan megszólalt: — Uraim, ha önök nem tudnak megegyezni, akkor én szabad vagyok, és tovább élek! Amint látják, csupán az ijedtségtől estem össze. Ekkor Piff úr és Puff úr, ahogy mondani szokás, egészen paff lett, ami Paff úrnál egyébként Is magától értetődő volt. Azonban a nyúl zavartalanul folytatta. Nagy, ideges szemeket meresztett — valószínűleg azért, mert a halál megérintette —, és nekikezdett megjósolni a vadászok jövőjét. — Megjósolhatom sorsukat, uraim — mondotta —, ha életben hagynak! önt, Piff úr, már h't év és három hónap múlva eléri a halál kaszája egy bika szarvának alakjában; Paff úr ugyan nagyon öreg lesz, azonban a végén valami szerfelett kellemetlen dolgot látok ... olyasmit, amit nem egykönnyen lehet elmondani — megállt, és résztvevően nézett Paffra, majd abbahagyta, és sietve kimondta: — Puff úr egy őszibarackmagtól fog megfulladni, egyszerűen. Erre a vadászok elsápadtak, a pusztaságban süvített a szál. NOHA A LÁBUKON LEVŐ csizma még islkorgott a szélben, kezükben már Tsmét a fegyvert szorongatták, s így szóltak. — Hogy* tudhatsz te olyan dolgokról, amelyek még meg sem történtek. Te hazudozó! — A bika, amely engem hét év múlva fog felöklendezni — szólalt meg Piff úr —, ma még világra sem Jöhetett; hogy tud öklelni majd akkor, ha talán meg sem születik? Puff úr is vigasztalódott, mondván: — Nem eszem több őszibarackot egyáltalán, így te máris csaló vagyl Paff úr csupán ennyit mondott — Na, na! A nyúl válaszolt: — Az urak úgy vélekednek, ahogy akarnak, nem segít önökön. Ekkor a vadászok olyan mozdulatot tettek, mintha csizmájukkal akarnák halálra taposni a nyulat, és így kiabáltak: — Akkor sem hiszünk a babonákbanl Ebben a pillanatban azonban feltűnt egy csúnya vénasszony, aki nagy csomó rőzsét cipelt a hátán, és a vadászok kénytelenek voltak háromszor klköoni, hogy látása meg ne árthasson nekik. Erre az asszony, aki észrevette ezt, dühös lett, s rájuk rivallt: — Eccer én is szép vótaml Egyikük sem tudta megmondani, hogy milyen tájszólásban beszél, de éppen úgy hangzott, mint a pokolbeli dialektus. Ezt a pillanatot használta fel a nyúl, hogy kereket oldjon. A vadászok puskája utána mennydörgött, de a nyúl sehol sem volt látható, és eltűnt a vénasszony ls, s a három lövés után mintha féktelen gúnykacajt hallottak volna. Ekkor Paff úr letörölte homlokáról a verejtéket, és vacogni kezdett. Megszólalt Piff úr: — Menjünk haza! És Puff úr már felfelé baktatott a meredeken. Mihelyt elérték fent a kőkeresztet, annak védelmében valamennyire biztonságban érezték magukat, és Ismét megálltak. — Egész jól tartottuk magunkat — szólalt meg Puff úr —, közönséges nyúl volt csupán. — De beszélt — mondotta Paff úr. — Az csak a szél lehetett..., vagy a vér, amelyet a hideg a fülünkbe hajtott — oktatta ki Piff úr és Puff úr. Ekkor a jóisten suttogni kezdett a kőkereszten: — Ne öljl... EZEK H..RMAN ISMÉT ALAPOSAN megijedtek, és legalább húsz lépésnyire távolodtak a kőkereszt közeléből; fura helyzet, ha az ember már Itt sem érezheti magát biztonságbanl És mielőtt valamiféle válaszra gondolhattak volna, gyors léptekkel sietve hazafelé Indultak. Csak amikor meglátták a házak felett gomolygó füstöt, s csaholtak a falusi kutyák, a gyermekhangok meg úgy cikáztak a levegőben, mint a fecskék, akkor ismét érezték a lábukat, megálltak, s kimelegedve, hangulatuk megjavult. — Végül is egyszer mindenki meghal — vélekedett higgadtan Paff úr, aki a nyúl jóslata szerint a legtovább húzhatja: elátkozottan is Jól tudta, miért mondotta ezt, mégis, most egyszerre kétség bántotta, vajon társai is tudják-e ugyanúgy, s szégyellte megkérdezni tőlük. Azonban Piff úr pontosan Így válaszolt: — Ha nekem nem szabad ölnöm, akkor hogyan szabad megölni engem? Ergo, mondom, ez alapvető ellentmondás! Most mindenki odamehetett, ahová akart; erre ugyanis nem lehetett okosan válaszolni, s Piff úr hunyorgatott filozófus módján, ezzel rejtegetvén mily lobogva vágyik pontosan tudni, vajon a többiek megértették-e őt, vagy éppen az ő fejében valami nincs rendben. Puff úr, a harmadik, elgondolkozva nyomott szét egy molyt a csizmáján és válaszolt: — Mi nemcsak öljük az állatokat, hanem gondozzuk is őket, és rendet tartunk a mezőn. Ekkor mindegyikük tudta, hogy a többi is tudja, és mialatt titokban még emlékezett rá, már hozzákezdett ahhoz, hogy az átélt dolgokat úgy tegye semmissé, mint ahogy az álom szétfoszlik a felébredés után. Mert amit három ember hallott, és látott, az nem maradhat titok, és nem lehet csoda, legfeljebb csak káprázat. És hirtelenül mindhárman egyszerre sóhajtottak: Hál'istennek! Piff úr sóhajtott egyet bal cslzmaorra Irányába, Puff úr pedig az ő Jobb csizmájának orra irányába, mext mindketten titokban a mezőn levő istennek hálálkodtak, hogy igazán nem történt semmi; Paff úr azonban, míg azok ketten másfelé néztek, egészen a kereszthez fordult, megcsípte saját fülét, és így szólt: — Ma reggel éhgyomorra ittuk a pálinkát, vadász ne tegyen ilyet soha. — IGY VAN EZ! — MONDTÁK mindhárman, majd eldanoltak egy vidám vadásznótát, amelyben sokszor fordult elő a zöld szó, kövekkel dobálták meg a macskát, amely tilos úton lopódzott a mezőn keresztül, hogy nyúltojást szerezzen'; mert a vadászok most már a nyúltól sem féltek többé. Azonban a történetnek ez az utolsó része nem hiteles, mint a többi, mert vannak olyan emberek is, akik úgy vélekednek, hogy a nyúl csak húsvétkor rak tojást. Flórián László fordítása • •CB • • - Tudod, a férjem rfiindenáron fiút akart! ... (•Manchester Guardian] Ű] SZÓ 8 * 1963. október 28,