Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-25 / 295. szám, péntek

Ny i kJ ta Hruscsov levele F ide! Castróhoz Ä Szovjetunió nagy segítséget nyújt Kubának az orkán okozta károk helyrehozásában NYIKITA HRUSCSOV, A SZGVJETU MIÖ MINISZTERTANÁCSÁNAK ELNÖKE A KŐVETKEZŐ LEVELET KÜLDTE FIDEL CASTRO KUBAI MINISZTERELNÖKNEK: Kedves FIdel Castro elvtárs! A kubai nép hősiessége és kitartása, amelylyel az elemi csapások következményei ellen küzd, nagy tiszteletet ébreszt a Szovjetunió népeiben. Tudjuk, milyen óriási erőfeszítést tesz az Egységes Szocialista Forradalmi Párt központi vezetősége, a kubai forradalmi kormány és ön, Fidel Castro elvtárs személyesen a katasztrófától sújtott keleti tartományok gyors gazdasági helyreállítására. Amikor az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány megtudta a kár nagyságát, elhatározta, hogy az előzően küldött gyógyszer és élelmiszer-szállítmányokon kívül ingyenes segítséget nyújt. A Szovjetunió építőipari berendezéseket, gépeket és anyagot, élelmiszert éo közszükségleti cikkeket küld Kubának. Az elemi csapástól sújtott vidékeken a lakásépítés szempontjából nagy jelentősége lesz a nagypaneles lakóházak nagyipari módszerű építésének. Ezért a Szojetunló 1964-ben évi 70 ezer négyzetméter kapacitású nagy panel-gyár komplett berendezését szállítja Kubának. A szovjet szervezetek megadják a szükséges műszaki dokumentációt és technikai segítséget a gyár építésében. Szakembereket küldünk a szerelési munkák elvégzésére és a gyár üzembe helyezésére. A szovjet szakemberek kubai tartózkodásával összefüggő kiadásokat a szovjet állam fedezi. Az építőipari gépek — kotrógépek, földgyaluk, daruk, önbillentős teherautók és egyéb berendezésék lehetővé teszik a kubai építőknek a fárasztó helyreállítási munkálatok gépesítését. A gépeken és berendezéseken kívül a Szovjetunió még 30 ezer tonna cementet, 20 ezer köbméter deszkafát. 100 ezer négyzetméter ablaküveget és 100 km hosszú villanydrótot küld Kubának. Az elemi csapásokat átvészelt vidékek lakosságának ötmillió méter anyagot, készruhát és 250 ezer pár cipőt küld a szovjet kormány, ezen* kívül utasítást adott, hogy a Kubá» ban levő szovjet áruból fehérneműt, ruhát, cipőt, húskonzerveket, zsiradékot és szárított burgonyát adjanak a kubai kormánynak. Egyúttal közöljük önnel, hogy a kubai kormány kérésére a szovjet külkereskedelmi szervezetek az év végéig — az 1984". évi kereskedelmi egyezmény keretében — 3 ezer tonna húskonzervet, ezer tonna tejkonzervet, 900 tonna vajat, 8 és fél tonna növényi olajat, gyermektápszert és egyéb cikket szállítanak. Ügy vélem, hogy a Szovjetunió testvéri segítsége a kubai népnek hozzájárul az elemi csapást átélt tartományok gyors gazdasági megújhodásához. Kedves Fidel elvtárs! önnek és a hős kubai népnek szívből kívánjuk, hogy mielőbb felszámolják az elemi csapás következményeit. Meggyőződésünk, hogy a kubai nép az Egységes Szocialista Forradalmi Párt vezetésével önfeláldozó munkájával leküzdi az orkán okozta nehézségeket és még nagyobb gazdasági fejlődést ér el. A valóra váltott akcióterv Ki felel elsősorban az akcióterv teljesítéséért? • Nem mindig az akaraton múlik • A legfontosabb szempont: nem raktárra termelni • A télre való felkészülés az akciótervek fontos feladata • Az akcióterv teljesítése feltételezi az új gazdasági terv sikerét Az akciótervekkel kapcsolatban sokan olyan egyszeri akcióra gondolnak, amelynek csak ebben az évben van jelentősége. Magától értetődő, hogy nem ez az igazság! Az akciótervekre nemcsak azért volt szükség, hogy a tél okozta lemaradás behozására ösztönözzék és kötelezzék a dolgozókat, hanem hogy az idei termelési terv jelentős túlteljesítését, vagy teljesítését feladatul szabva megalapozzák a jövő évi igényes gazdasági tervet, tehát kedvező feltételeket teremtsenek ennek teljesítéséhez. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk az akciótervek jelentőségét, rájövünk, hogy ezek a tervek igen fontosak, s igen messzire kihatnak. Sok helyütt újat szövegeznek Azokban az üzemekben és vállalatokban, amelyekben a fentebb em1 lített módon mérlegelték az akciótervek jelentőségét, nem kétséges, hogy — legalábbis amennyire tőlük tellett — mindent elkövettek teljesítésük érdekében. A nyitrai járásban is sok ilyen ipari termelőegység akadt, s mint az eredmények tanúsítják, igyekezetük nem volt hiábavaló. Például a húsfeldolgozó vállalat 170 ezer koronával, a sörgyár hatvanezerrel, a nyitrai kommunális üzem százezerrel teljesítette túl akciótervét. A járás ipari üzemei az esztendő elejétől együttvéve 22 millió 450 ezer koronával teljesítették túl a teljes termelés tervét és több inint tizennégymillió korona értékű áruval az árutermelés tervét. Globálisan már az akciótervek árutermelési mutatóját is túlszárnyalták, mégpedig több mint kilencmillió korona értékben. Nem véletlen tehát, hogy a nagyszerű eredmények az egyes vállalatokat, üzemeket még merészebb feladatok kitűzésére serkentik. Az akciótervet többek közt a kommunális üzemekben, a cukorgyárban, az autójavító üzemben s másutt Is kiegészítették, azaz újabb kötelezettségeket vállaltak a termelési terv túlteljesítésére. A pártszervezetek viselik a felelősséget A jó eredményeket természetesen áldozatkész, felelősségteljes munkával érték el. A járásban tudták, hogy az akcióterv — bármilyen merész ős példamutató legyen is — nem válhat valóra akkor, ha teljesítésének jó megszervezése és propagálása árán nem válik minden dolgozó szívügyévé. A járási pártbizottság többek közt meghagyta a pártalapszervezeteknek, hogy elsősorban ls ők felelősek az akcióterv teljesítéséért. A pártszervezetek magukévá tették a feladatot, gyűléseiken elemezték és szétosztották az akciótervből eredő tennivalókat. A tervek teljesítését — a helyi szerveken kívül — rendszeresen ellenőrizte a járási pártbizottságon működő ún. hatékonysági bizottság. Ez a bizottság már eddig Is többször egybehívta a járás üzemeinek gazdasági vezetőit, 111. pártfunkcionáriusait, s megtárgyalta velük a járás legidőszerűbb gazdasági problémáit. Egyszer a minőségről, másszor az önelszámolásról, az önköltségről, a tervteljesítésről, az áruk keresletéről vagy éppen a műszaki fejlesztésről tanácskoztak. A járási pártbizottság szüntelenül ügyel arra, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Bratislava, 1963. október 25. péntek • 30 fillér • XVI. évf. 295. szám A határozatok és Erősen lüktető mindennapi életünk számtalan megoldást sürgető problémát vet fel. A probléma felismerése, megtárgyalása, majd megoldása módjának határozatba foglalása — az az általános mó~dszer, amellyel a mindennapi kérdéseket rendszerint „kezeljük". A jó határozat azonban csak feltétele a jó eredménynek, hiszen a határozat és megvalósulása között a gyakorlatban döntő szerepet játszik az emberek készsége, akarata. Természetesen a párthatározatok tekintetében Is ez a helyzet. S miután a párthatározat hatékonyságának egyetlen fokmérője a gyakorlatban elért eredmény, a határozatot a párttagok és tagjelöltek alkotó munkájának kell követnie, hogy azt betűből élő valósággá változtassák. Ez volna a helyes és egyedül értelmes, érdemleges eljárás, azonban sok helyütt a gyakorlat egészen mást mutat. A határozatok legszembeötlőbb fogyatékossága általában az, hogy bennük nem jut szerep a szélesebb tömegeknek. A pártszervezetekben sok helyütt az a szokás, hogy a határozatok révén pártfeladatot kapnak egyes pártfunkcionáriusok és a kommunista gazdasági vezetők. Ez legtöbbször azért van így, mert a pártfunkcionáriusok egy része nem szívesen fáradozik azon, hogy az embereket érdekeltekké tegye a határozatok teljesítésében, s Inkább önmaguk vállalnak minden feladatot. Mondanunk sem kell, mennyire helytelen ez a munkamódszer; feltétlenül ahhoz a nemkívánatos helyzethez vezet, hogy a tagok és tagjelöltek elidegenülnek a pártmunkától, kialakul bennük a pártmunka iránti közömbösség, passzivitás. A határozatoknak még nagyobb fogyatékossága az, hogy igen sokszor csak általánosak. Nem a legfontosabb feladatok konkrét megszövegezését tartalmazzák, nem mondják meg, ki felel a teljesítésükért és meddig kell őket valóra váltani. Az ilyen határozatok már a gyűlések előtt megszületnek, s nem találjuk meg bennük azt, ami élő, ami időszerű, ami a gyűlésen elhangzott. Természetesen aligha lehet szó az ilyen határozatok teljesítésének ellenőrzéséről, s még kevésbé hasznosságukról a pártmunkában. Mert az ilyen határozatok életbe léptetéséért mindenki felelős, ami a gyakorlatban rendszerint azt jelenti, hogy senki. A határozat akkor életképes, ha a feladat pontos meghatározása mellett a feladat megvalósításáért egyénileg felelős elvtársak nevét is tartalmazza, tehát ha már a gyűlésen világos: ki miért felelős. Ellenkező esetben teljesítésének elmulasztásáért senkit sem lehet felelősségre vonni. A határozatok életútjának kirívó gyengéje továbbá a teljesítés ellenőrzésének elmulasztása. Vajon mit ér az a határozat (lehet minden tekintetben a legkonkrétabb), amelynek valóra váltásáról „megfeledkeztünk" (szándékosan vagy nem), és erre a mulasztásunkra senki sem figyelmeztet? Felesleges válaszolni a kérdésre. Az egyik — egyébként sem a legaktívabb — szövetkezeti pártalapszervezet elnökének az a megrögzött szokása, hogy a pártbizottság határozatait „általánosított pontokban" csupán egy noteszba jegyzi fel. A noteszt azzal a céllal hordja állandóan magánál, hogy alkalomadtán „kioszta következetesség hassa" a feladatokat. A szokványosnál meglehetősen kényelmesebb módszer ez, de nem egyszer azt eredményezi, hogy a feladatok megosztása, illetve végzésük ellenőrzése csupán a véletlen műve. Tehát ez a módszer is éppúgy helytelen, mint a határozatok valóra váltásának nem ellenőrzése. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a feladatok végrehajtásának ellenőrzése nemcsak az egyének, hanem az alapszervezet szervezeti munkájának is szerves része. Ha nem ezt az elvet követjük, megsértjük a párton belüli demokráciát, melynek legfelsőbb formája éppen abban ölt testet, hogy a pártszervezet minden tagjának nemcsak a feladatok megtárgyalásában van joga részt venni, hanem e feladatok teljesítésének ellenőrzésében is. A pártmunkának ez is Igen fontos követelménye, mert ha a feladatok helytelen szétosztásával — mint említettük — közvetve vagy közvetlenül paszszivltásra „neveljük" a tagság nagyobb részét, ugyanezt tesszük azáltal is, hogy „kizárjuk" őket a feladatok valóra váltásának ellenőrzéséből. A pártszervezetekben ezért a munka olyan feltételeit kell megteremteni, melyek minden kommunistának lehetővé teszik az aktív részvételt, a felszínre került, meghatározott, megvitatott és megszövegezett feladatok valóra váltásában, Illetve a feladatok teljesítésének ellenőrzésében. A következetes pártmunka nélkülözhetetlen módszere ez, hiszen a tapasztalatok igazolják, hogy akkor, amikor a feladatok mögé nem egy emberként sorakozik fel az egész pártszervezet, nem érhetők el átütő, tartós eredmények. Tudnunk kell, hogy a párthatározat a párttagok számára nem „agitációs anyag", melyet ha akarom : figyelembe veszek, ha nem, hát nem 1 A párthatározat olyan Irányvonal, melyet a tagság maga elé tűzött, s amelynek teljesítéséért, valóra váltásáért a tagok kötelesek minden erejüket és képességüket latba vetni, a pártmunka minden eszközét felhasználni. A határozatok megvalósítása közben senkinek sincs joga a félmunkára, a nehezebb feladatok észrevétlen „átugrására", a bonyolultabb, igényesebb munka elhanyagolására. S mert ez néha mégis megtörténik, éppen ezért szükséges az egész pártszervezet rendszeres, következetes ellenőrző munkája. Viszont éppen a következetes ellenőrző munka nem jelenti azt, hogy „körömszakadtáig" ragaszkodjunk a határozatok maradéktalan valóra váltásához. Ha kitudódik, hogy a határozat az új körülmények hatására esetleg ellenkezik a legfőbb érdekekkel, nem reális, nem szabad félni az új feltételekhez igazítani, megváltoztatni. Mindezt különösen azért ls szükségesnek tartottuk elmondani, mert, mint ismeretes, közeleg az esztendő vége, s a pártszervezeteknek számot kell vetniök arról: hogyan tartották meg az év elején tett ígéreteiket. S ekkor csak a hatékony, következetes, kollektív ellenőrzés fedheti majd fel a valóságos eredményeket és kendőzetlenül — a jövő tanulságául — a vétett hibákat, a kiküszöbölni nem sikerült fogyatékosságokat, a határozatok megvalósításának tényleges helyzetét. A Valašské Mezifíőí-i új vegyipari üzem építkezésén már próbaüzembe helyezték a benzol-gyártó részleget. Teljesen elkészült már a hőmü, a vízszabályozó, a szivattyúállomás, a benzoldesztilláló részleg és a hidrogenációs finomító berendezés. Képünkön a liidrogenációs benzolfinomító -részleg. (CTK — V. Svorölk felv.) Világ proletárjai, egyesüljetek l