Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-03 / 273. szám, csütörtök

Megvédik a parasztbecsületet Röpgyűlés a gazdasági udvaron. Bal­rói- jobbra Takács Vilmos, Toncsko Rudolf és Körösi Ernő. A z állattenyésztéssel sem dicse­kedhettek. Áprilisban tehenen­ként a fejési átlag napi 2,8 liter volt. Ez azonban nem kedvtelenítette el őket. Tudták hol a hiba, hol kell se­gíteni. így került be az akciótervbe, hogy terven felül 70 000 liter tejet, 100 ezer tojást, 15 mázsa baromfi- és 150 mázsa marhahúst termelnek ki. Nagy szó volt ez. A járásiak túl magasnak tartották az alsőszeliek ígéretét. A szövetkezet tagsága és vezetősége azonban tudta, hogy ígére­tük teljesíthető. Csupán alaposan munkához kell látníok. — Ahhoz a régi közmondáshoz tar­tottuk magunkat — mondja Toncsko Jíudolf, a szövetkezet elnöke — „Akt mer az nyer". Ez a mi esetünkben is beigazolódott. Ezt mutatja az akció­terv teljesítésének értékelése is. — Jobbak az eredményeink, mint amilyenekre számítottunk — veszi át a szót Varga Ferenc zootechnlkus. — Ma már azzal büszkélkedhetünk, hogy az évi tejeladási tervünknek eleget tettünk. Az év végéig nem 70, hanem 200 ezer liter tejet adunk terven felül a közellátásnak. Eredményeik titka? (De egyáltalá­ban titok-e ez?) A jó minőségű és elegendő mennyiségű takarmány s nem utolsó sorban a szakszerű gon­dozás és takarmányozás. Amint mond­ják — a tehenek a múlt télen csak tengődtek. Ezért nem tejeltek. A je­lenlegi napi fejési átlag 6,6 liter. S ezt a tejhozamot a tél folyamán, ts meg akarják tartani. Még nem szökött kalászba a búza, amikor az alsószeli szövetkezet tag­jai papírra vetették akciótervüket. Sokat nem ígértek. Mostoha volt a tavasz, a fagy megtépázta a vetést s az évelő takarmányokat. Több mint 200 hektárt kellett kiszántaniuk. így á növénytermelésből nem ígérhet­ték, hogy túlteljesítik a tervet. Csupán annyit — s ez sem lebecsülendő, — hogy mindent megtesznek, hogy az állammal szemben ne maradjanak adósak. — Elegendő szálas takarmányt biz­tosítottunk az idei télre — mondja a zootechnikus. — Silóból sem lesz hiány. Míg a múlt évben csak 70 vagonnyit készítettünk, az idén 200— 220 vagonnal számolunk. A silókuko­rica és a kukoricakóró mellett 20 va­gonra való lesz a tarlóheréből ké­szült siló ls. A tojáseladással kapcsolatos válla­lásaikat is becsülettel teljesítik. Az évi eladási tervből már alig 8 száza­lék hiányzik. A szövetkezeti tagok is a háztáji gazdaságból több mint 100 Ö00 tojást adtak el. így tehát a valóságban a terv 110 százalékos tel­jesítéséről lehet beszélni. A terven felül ígért 100 000 tojásból alig né­hány ezer hiányzik. — Sertéshúsból nem ígértük a terv túlszárnyalását — mondja az elnök. — Nem azért, mert nem tudtunk vol­na néhány mázsával többet kitermel­ni, hanem azért, mert a jövő évi terv­feladatok teljesítésére az idén aka­runk felkészülni. Nem dicsekvéskép­pen mondom, de eddig mintegy 900 malac áll rendelkezésünkre a Jövő évi tervfeladatok biztosítására. Az egy évvel ezelőtt épített „ezres" sertés­istálló Jól bevált. Két ember látja el bennük a teendőket, s így kisebbek a termelési költségek. A napi súly­gyarapodás 40—50 dkg körül mozog. Így sikerül elérnünk, hogy míg ta­valy a leadott sertések átlagsúlya 91,3 kg volt, addig az idén már 102,4 ki­logramm. —• Van elég szemes takarmányuk? — vetjük közbe a kérdést. — Nem bővelkedünk. Igyekszünk azonban magunkon úgy segíteni, ahogy tudunk, minél kevesebb álla­mi segítséget akarunk igénybe ven­ni. — Éppen az imént egyeztünk meg az elnökkel — szól közbe Takács Vilmos, a járási mezőgazdasági ter­melési igazgatóság termelési előadó­ja —, hogy 100 vagon cukorrépát adunk el terven felül, amelyért cse­rébe 15 vagon árpát kapnánk. Ez há­rom vagon hús kitermelésére lesz elég. Aztán meg a répafej és a szelet is hozzájön. A százötven mázsa marhahús ter­ven felüli eladása sem majadt pusz­ta ígéret. Szeptember elsejéig e té­ren is eleget tettek az évi eladási tervüknek. Az ígért 150 mázsa he­lyett az év végéig közel 200 mázsát juttatnak a dolgozók asztalára. A több­leteladás nem történik a szarvasmar­haállomány rovására. Az akciótervben foglaltak teljesí­tése nemcsak népgazdaságunknak nagy segítség. A szövetkezet is több mint 600 000 kororíával lesz gazda­gabb. Ehhez még hozzájön a kerté­szetben mutatkozó 100 000 korona ter­ven felüli bevétel ls. Az eredmények mögött emberek, a szövetkezet szor­gos tagjai állanak, akik tudják, hogy munka nélkül nincs eredmény. — A heremagból ls szép bevételünk lesz — újságolja Váczy István agro­nőmus — ugyanis az esős napok előtt betakarítottuk. A tervezett 70 mázsa helyett 100 mázsát adunk el, ami to­vábbi 180 ezer korona terven felüli bevételt jelent. — Csak a tavasz né lett volna Hoz­zánk ilyen mostoha, mérgelődik az elnök. A vetések kiszántása, no meg a múlt őszről maradt szántani való kisSé megterhelte a kiadások mér­legét. Tizenhét korona előleget fizet a szö­vetkezet munkaegységenként, amely­nek egyébként tervezett értéke 24 ko­rona. A jelenlegi mérleg arra enged következtetni, hogy ezt ki is tudják fizetni .A zárszámadáskor nem egy szövetkezeti tag részesül majd jó munkájáért különjutalomban. Az alsószeli szövetkezet tehát az akcióterv nagy részét már teljesítet­te. Az esztendő végéig adott szavu­kat nemcsak valóra váltják, de túl is szárnyalják. Az idei esztendőt a jövő évi tervjeladatok teljesítésére való felkészülésre ls jelhasználják. Teljes ütemben haladnak az őszi munkálatok. A lánctalpas traktorok két műszakban dolgoznak. Szántanak, vetnek, törik a kukoricát, ássák a cukorrépát. Ogy megy a munka, mint­ha nem is emberi kéz, hanem valami finom műszer irányítaná. Szerte a határban mindenütt szorgos igyeke­zetet lát az ember. Nem fér hozzá kétség, hogy az alsőszeli szövetkeze­tesek megvédik a parasztbecsületet. NÉMETH JÁNOS ^^^^ rw Szlovákia legnagyobb gyiimölcstermeISi közé tartoznak a zvoleni járásban levő ladzanyi szövetkezeti parasztok. Az idén 160 hektárnyi gyümölcsösükből 15 vá­jton almát adnak a közellátás céljaira. Képtinkön a gyümölcs osztályozása lát­ható. K. CIch .—. CTK felvétele így már érthető Délután öt óra. Az avatatlan szem­nek semmi különlegességet nem nyújt a bodrogi tehénistálló. A 96 tehén a jászolban matat. A fajtában, színek­ben és bizonyára hozamban is eléggé eltérő állomány nem valami jó benyo­mást gyakorol a látogatóra. Mivel ép­pen fejési idő van, azt se nehéz észre­venni, hogy egyik-másik tehén talán még a kosztját sem érdemli meg a U­terke tejért. A szomszédok ltehenek] között elég gyakori az összekoccanás. Szin­te jurcsa, hogy a fejőket sem ez, sem az idegenek jelenléte nem zavarja, legalábbis ez látszik ügyes, de nyu­godt mozdulatukból. Pedig bizonyára azt is jól hallják, hogy Zelenák Józsej elnökkel a tejről beszélünk. Arról, hogy a napi 6 literes átlag nem kiváló eredmény, meg az is szóba kerül, hogy beléptünk a negyedik negyedév­be, a terv teljesítése tehát egyre job­ban sürget. — Nekünk a tervteljesítés már nem okoz gondot — szól bele a beszélge­tésbe az éppen közelünkben levő Bor­si Jolán, miközben szaporán mossa az egyik tehén tőgyét. — Jó, jó — mondja az elnök — az rendben van, hogy az egész évi tejbe­adást teljesítettük, de amit terven fe­lül vállaltunk, abból sem hiányozhat egy deci sem. — Józsi, te úgy beszélsz, mintha nem tudnád, hogy a terven jelüli vál­lalást is túlteljesítjük. — Nem is azért mondom. Másra terelődik a szó. Arra, hogy a 3,4 literes tehén miért kap több abra­kot, mint a 10,3 literes. A fejőnő vá­laszol. — Az a 10,3 literes nemrég ellett, most onthatná a tejet. De abból J0 kg abrakkal sem tudnánk sokkal töb­bet kicsalni. A Zsemle pedig novem-. ber végén borjazik és talán 20 literig ts felviszi naponta. — Egyedi takarmányozás? — kér dezem. — Nem egészen az, de olyasféle « magyarázza az elnök. A szövetkezet irodájáig még sofc minden szóba kerül. Az alig 6 literes tejhozam is. — Nem olyan egyszerű a 'dolog, amilyennek látszik — fejtegeti a léi nyeget Zelenák elvtárs. — Aránylag sok a tehenünk, de a minőség nem a legjobb. Hiszen láthatta. De a selejte-. zésre egyelőre nem kerülhet sor, mert a hústermelés szempontjából sok bori júra van szükség. így még olyan tehe­net is tartunk, amelyik átlagosan alig 4 liter tejet ad. .— S a gondozók nem bosszanko'di nak emiatt? — Nem mondhatom, hogy lelkesedi nének az alacsony hozamú tehenei kért. De megértik, hogy amíg a kör-, nyéken nem szakosítják a termelést, addig így kell megbirkózni a felada-i tokkal. A bodrogi szövetkezet e sek 'fterebesl járás] jól megbirkóznak a feladatoki kai. 'Az év elejétől arra törekedtek, hogy nemcsak tejből, hanem húsból és tojásból is rendszeresen teljesítsék a dekádtervet. Sőt, valamivel mindig többet adtak az előírtnál s már hetek óta terven felüli termékekkel járul-, nak hozzá piacunk jobb ellátásához, így, a rendszeresség alapján már ért-, hető, hogy náluk nincs utolsó negyede évi hajrá. HARASZTI GYULA' 3. MAKSZIM AKCIÓBA LÉP Rajsza Okipnaja vállalta, hogy ál­láshoz juttatja Makszim emberét a Színházban, hogy megismerkedjék a helyszínnel és előkészíthesse a rob­banást. Az akció azonban elmaradt. A németek nem engedték kitűzni az tikrán nemzeti színű zászlókat, min­flenütt horogkeresztes lobogók leng­tek, s ezzel is értésére "adták a na­cionalistáknak, hogy ők, a hódítók az tirak, az ukránok pedig csak kiszol­gálhatják őket. Tarasz, a bajuszos közben jelentette Makszimnak, hogy november 7-e előtt a németek nagy razziát rendeznek a kommunisták kézrekerítésére. Kudrja azonnal figyelmeztette Jeli­garovot a veszélyre. Távoznia kell Ki­jevből. Visszatérve jelentse a köz­pontnak, hogy „Tyerpelihát" nem ta­lálta meg, elégett a címe. Anyagi se­gítségre szüksége lenne, de inkább nem kér. Ha küldenek embereket, biztonságba helyezi őket. A jelszavak és a találkozóhelyek — a Ginzburg­ház kivételével — az előzök. — Nincs hozzád egyéb kérésem, kedves barátom, csak az: kózöld a fe­leségemmel és a gyermekeimmel, hogy élek, egészséges vagyok és ott dolgozom, ahová a párt küldött. Soha sem feledkezem meg róluk. A két barát elbúcsúzott. Makszim beiratkozott az orvosi egyetemre, hogy legális alapot nyerjen tevékeny­ségére. Senkinek sem tűnt fel a reg gelente irattáskával előadásokra in­duló férfi. Nem is maradt el a siker. Makszim mindenüvé bejuttatta em béreit. Az -Ő megbízottja volt a városi hivatal helyettes vezetője, egy másik emberét a városi hivatal közlekedési osztályán helyezte el. A Gestaponál Is volt bennfentese. Másokat vasúti műhelyekbe, garázsokba épített be. Nem titok, ki tett üzemképtelenné 30 személyautót, mely magas rangú náci tisztek rendelkezésére állott. Rajsza Okipnaja Gribb ezredesnek, B dél-oroszországi rendőrfőnöknek bizalmába férkőzött, Zsenya Bremer­rel együtt kapcsolatban állott a ma­gyar vezérkarral és összebarátkoztak Stunde ezredessel, a kijevi ukrán rendőrség parancsnokával. Kudrja egyik felderitőjét tisztviselőnőnek he­lyezte el von Volhausen kijevi helyet­tes főbiztos mellett. Mitya Szoboljev csekista — az ille­galitásban Szemjonov — Makszim utasítására Rovnóba ment, ahol Erich Koch, az ukrán nép hóhéra székelt, de innen vissza kellet térnie, mert minden pillanatban lebukhatott. Út­közben partizánokkal találkozott, el­látta őket fegyverrel és pénzzel, majd olasz katonai autón (ezeknél is volt ismerőse) az igazoltatást elkerülve visszautazott Kijevbe. Makszim emberei felvették a kap­csolatot az illegális pártszervezettel és csakhamar hét diverzáns csopor­tot alakítottak Kijev környékén. A fegyvert Csornij szerezte be, aki a városi rendőrségnél szolgált. Kudrja egyszer isinerős asszonnyal találkozott az utcán. Sirt. Kiderült, hogy örömében. Egy papírlapot nyúj­tott Kudrja felé. Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, az UKP KB titkárának üzenete volt az ukrán néphez. Igaz, bátorító, reményt keltő szavak. — Jobban örülök, mintha a fiamról kap­tam volna hírt — mondta az asszony. Makszimban mindjárt megfogamzott az ötlet: illegális lapot kell kiadni. A híreket Zsenya Bremer lakásán hallgatta éjjel, amikor Georg nem volt otthon. Zsenya volt a gépírónő, 300 példányban gépelte le a moszkvai rá­dió híreit. Később az írógépet lakás­ról lakásra hurcolták, hogy kattogá­sa ne legyen feltűnő. Összekötők terjesztették a röplapokat Kijevben és környékén. MEGINDUL A HAJSZA A sikereket kisebb kudarcok követ­ték. Makszim észrevette, hogy figye­lik. A bajuszos bombázáskor életét vesztette, ez a kapcsolat is megsza­kadt, most magára volt utalva a Ges­tapóval szemben. Eleinte azt hitte, hogy az idegei mondták fel a szol­gálatot és rémeket iát. Előfordult olyasmi, hogy gyanútlan ukrán öreg­asszony talicskázott Makszim közelé­ben. Amikor Makszim bement egy ka­pu alá, az öregasszony kiborította a talicskát és ott motoszkált, amíg Mak­szim elő nem jött... A kapuban egy csinos, közepes termetű fiatalemberbe ütközött Kudrja. Ráismert. Viagyik Koreckij volt, az egykori híres lvovi labdarúgó. Elmondta, hogy tűvé tet­te érte a várost. Egy ügyért dolgoz­nak. Pénzt hozott a NKVD-től. Jóma­ga nem kapcsolódik be az illegális munkába, mert fél és óvatos, de leg­alább anyagi segítséget akar nyújtani. Embereket is küldhet Makszimnak, például rádióst. Makszimban gyanú ébredt. Egy szó­val sem mondta, mit keres Kijevben; leadott egy mesét, hogyan szökött meg a fogolytáborból s most Itt tele­pedett le. Nagyon kellett volna rá­diós, hisz az egyik rádió szárazelemei kimerültek, s mindkét rádiósát figyel­ték. Makszim ezért adatokkal ellátva mindkettőjüket a front mögé küldte. Lvovi Ismerősével abban állapod­tak meg, hogy másnap a Krescsatyl­kon Sato és Vasszo söntésében bemu­tatja a rádióst, aki állítólag egy par­tizánosztagból került ki, Makszimnak. Makszim másnap pontosan megje­lent a találkozás színhelyén. Tudta, hogy a Gestapo is itt találkozik be­súgóival. Marija Iljinyicsa tisztes tá­volságból követte őt. Feltűnt, hogy a bejáratnál egy szürke felöltős ma­gas, vállas férfi és egy fehér baret­sapkás lány ácsorgott. Amikor Mak­szim megjelent, a férfi valamit súgott a lány fülébe, majd kitért Kudrja út­jából. A füstös helyiségben Viagyik már várt Ivanra. Átadott 15 ezrest, de közölte, hogy a rádiós nem jö­hetett el. Gyanús volt ez Makszimnak, s mindjárt távozott. Marija Iljicsnyi­nának kint odasúgta, hogy figyelje a szürke felöltős férfit. Makszim a besz­szarábiai piac felé tartott, s hátranéz­ve megpillantotta a fehér baretsap­kás lányt. Követik. Kudrja elvegyült a tömegben. Napok múlva ismét összetalálkozott Koreckijjal. Két Gestapo-ember kísé­retében ment a Sevcsenko úton. A ta­lálkozás drámai volt. Pisztolyt rán­tottak, de Makszim befutott egy át­járó házba és egérutat nyert üldözői elől. Most már tisztában volt min­dennel. Közben Marija Iljinyicsna a magas férfit figyelte, s így jutott él a Kuz­nyecsnaja utcába. A férfi bement egy emeletes házba. Később Koreckijt pil­lantotta meg egy elegáns férfi társa­ságában ugyanitt. Szerencsére itt élt ismerőse, Sauerné, egy német asszony, akitől megkérdezte, ki az az elegáns férfi. — Ez? Ruszeckij nyomozó. Kudrja és Gruzdova átláttak a szi­tán. Koreckij (alias Zaremba) provo­kátor és rendőrségi ember. Makszim­nak rendkívül óvatosan kell dolgoz­nia, ha már nyomára akadtak, s lehe­tőleg ne mutatkozzék az utcán. A Kuznyeckaja utcai házat tovább fi­gyelték. Egy szép napon magas ran­gú náci tisztek társaságában katona­köpenyes öreg ember szállt ki autó­ból és tért be a házba. Előre enged­Makszim fegyvertársai (Balról jobbra): Dniitrij Szoboljev, Jevgenyija Bremer, Rajsza Okipnaja, Anton Pecse­nyev, Zsorzs Dudkin, Marija Szusko, ték, udvariasak voltak. Látszott, hogy a szürke öregember valamilyen náci főkolompos. Ha valaki a neve után kutat, érdekes felfedezést tehetett volna. Az öreget éppen úgy hívták Meyernek, mint Anton Ivanovics Mil­csevszkijnek, a valóságban azonban Müller őrnagy, az Abwehr német kémszervezet vezetője volt. Az Abwehr veszélyes ellenfélnek bizonyult. Már a háború előtt elhe­lyezte kémeit. Müller, alias Milcsev­szkij 1936 óta Umanyban élt mint köztiszteletben álló malommérnök. Igaz, a csekisták egyszer leleplezték, de nem volt ellene elég bizonyíték. Akkor Japánba szökött és onnan haza Németországba. AZ ELLENSÉG BARLANGJÁBAN A Kuznyecsnaja 4/6 számú ház, aho­vá gyakran jártak német tisztek és nyomozók, az Orion és Valii fedőné­ven dolgozó kémközpontok vezérkara volt. Ebben a házban kellett letele­pednie Marija Iljinyicsnának. De ho­gyan? Hisz nem akárkit tűrnek meg itt. Sauerné és egy kis furfang se­gített. Sauerné a házfelügyelőnél ajánlotta be Gruzdovát. Az eleinte vo­nakodott, de egy nagyobb összeg meg­tette a hatást. Megígérte, hogy gon­dolkozik a dolgon, mert akadt üres lakás a házban. Gruzdova ezután fel­kereste Szkortinszkijt, a városi lakás­hivatal vezetőjét és előadta kérelmét. Férje egykori barátja volt, bízott ben­ne. Udvarias elutasítás volt a válasz, de amikor a tisztviselő tudomást szerzett a megvesztegethető házfel­ügyelőről, kész volt a döntéssel: a házfelügyelő repül, helyét pedig Ma­rija Iljinyicsna foglalja el. Gruzdova beköltözött, elrejtette a rádiót, a fegyvereket, titkos felsze­relésüket. Makszim mindennapi ven­dég volt nála. Az ablakból figyelte a Míillerhez érkező ügynököket. Lá­tásból már mindegyiket ismerte, csak a nevüket kellett megtudnia és a fényképüket megszereznie. A sötétség beálltakor távoztak a kémek, persze nem mind, mert amelyikkel Müller nem volt megelégedve, vagy akik ne­ki gyanúsak voltak, élve nem hagy­ták el az épületet. A hullákat az ud­varon ásták el. Következik a befejezés 4. A SZAKADÉK SZÉLÉN (JJ SZÖ 2 * 1963. október 4. J

Next

/
Thumbnails
Contents