Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-22 / 292. szám, kedd

Problémák a fa körül Megint panasi... És mint az esetek túlnyomó többségében, egyéni kérelem miatt. Ez az igazság. Kezdjük azonban talán mindjárt az elején: A Belkereskedelmi Minisztérium rendelete értelmében a lakosság tüzelőanyag-ellátásának zavarmentesebbé tétele érdekében az állami erdészet hulladékfából fedezi a lakosság tüzelőanyagszükségletének egy részét, legalábbis ott, ahol erre lehetőség van. A vihardöntötte és a betegséglepte faanyagot, az erdőgazdaság főtermeléséből fennmaradt hulladékfát és a főtermelés szempontjából érdektelen fát az igénylő meghatározott mennyiségben összegyűjtheti és jutányos áron megveheti. így Jutott hozzá Szabó István balogfalai lakos Is a fához és a kellemetlenséghez is. Persze előbb annak rendje és módja szerint PuttS főerdésztől engedélyt kért fagyűjtésre. Ezt meg ls kapta: hat köbmétert gyűjthetett, ö azonban BartoS segéderdésszel megállapodott, hogy többet ls gyűjthet. Gyűjtött ls, alighanem kétszeresét. (Bartoš persze tagadja, hogy Szabó Istvánnal megállapodott volna.

J Amikor azonban Szabó István felesége ki akarta fizetni a fát — hangsúlyozzuk: az engedélyezett hat köbmétert — bár tudta, hogy a fa ennél jóval több —, a főerdész nem fogadta el a pénzt, s mint Szabó István leveléből is kitűnik, azért nem, mert az engedély hátlapjáról hiányzott a segéderdész felmérési igazolása... Érdekes, hogy levélírónk rosszallja az erdész vele szemben tanúsított magatartását. Az esettel kapcsolatos megjegyzését első leveléből idézzük: „Hát nem mondom, helyes az eljárás, de ugyanakkor, nagyon sokszor fordult már elő, hogy meg se nézte.. A helyszínen tapasztaltak után elhiszszilk, hogy a segéderdész ritkán nézett utána rendesen munkájának, amit pozitívan semmiképpen sem értékelhetünk, csak sajnos, Szabó István leveléből nem az következik, hogy 8 az erdész hanyag munkáját bírálja. Inkább azt kifogásolja, miért nem volt éppen az ő esetében is hanyag .. .?l No, de folytassuk, az erdészek a fát végül mégiscsak felmérték, s Szabó István kifizethette a hat köbméterért járó száznegyvenkilénc korona ötven fillért, ötven fillér borravalóval. Közben azonban a Szabó István gyűjtötte fából valami hét-nyolc köbméternyit az erdészek „átpöccintettek" Bakalárnénak, aki akkor a helybeli vendéglőben kiszolgált. Hangsúlyozzuk: a koesmárosnénak szállított fa mennyiségét Bakalárné és Széplaky Gyula, a helyi nemzeti bizottság titkára szájából vesszük. Bakalárné tehát hét-nyolc köbméternyi fát kapott, de Szabó István állítása szerint kilencet (csak tudja, hisz ő gyűjtötte). Bakalárné egy szem fát sem gyűjtött, s mégis ugyanannyit fizetett, mint Szabó István, tehát hat köbmétert... Ez Putiš főerdésznél is így van elnyugtázva. — Én ls tudom, hogy Bakalárné több fát kapott hat méternél — mond ta szenvtelen arccal a főerdész, bár a hat köbméterről szóló nyugta ott feküdt előtte. — Egyébként is az egész ügy £sak egy nagy hülyeség volt (veľká hlúposť) — hangsúlyozta — s voltaképpen már rendeződött is. Igerr „rendeződött", Szabó István kártérítést kap: hat méternél több fát és jobbat, mint amilyet gyűjtött, elvégre a gyűjtésért járó külön bözetet ls meg kell valahogy fizetni... De azt, hogy Bakalárné mikor fogja megfizetni a gyűjtésért járó különbözetet és a hat méteren felüli fa árát, azt a főerdész nem tartotta említésre méltónak. Elvégre azzal csak az állam károsodik, és mit tudhatja az állam, hogy mennyi fa hiányzik a balogfalai erdőkből; de egy Ilyen magánember, mint Szabó István, az más, annak még adunk az államéból fe lül is, csak hallgasson már végre. És most térjünk vissza a számokhozi Panaszosunk azt állítja, hogy Bakalárné az általa gyűjtött fából kilenc métert kapót, az ő udvarán pedig ott van belőle három, tehát ki lene meg három az tizenkettő — enynyl fát gyűjtött Szabó István, pedig csak hatért fizetett, s csaknem meg sértődött, amikor az erdész utána akart nézni a fa mennyiségének .. A fa fele tehát már ottjártunkkor otthon volt, s Szabó István már arra is ígéretet kapott, hogy a másik felét is megkapja, sőt, a hat köbméteren felül összegyűjtött fa gyűjtési díját is fában kapja meg. Az ő részéről tehát az iigy befejeződött. Minket azonban érdekel az udvarán látott három köbméter fa, mert ennek kü lön története van. Szabó Iván villanyszerelő — aki egyébként Szabó István rokona — az erdésznek egy kis fusimunkáért annak Idején száz koronát számlázott, Az erdészek ezért fát ígértek neki, s így most a Szabó István gyűjtötte fát Szabó Iván udvarára akarták bevinni. Szabó Istvánná ezt észrevette, s a fát hazadirigálta... Az erdészeti hivatalban a nyugtákon ennek a históriának nyoma sincs. Így lehet három köbméter fát nyomtalanul elpotyázni... I Három köbméter gyűjtött fa ér téke különben sem száz korona; de az erdészekkel kapcsolatos panaszokon még a matematika ls nehezen igazodik el. Hogy csak egyet emiitsünk: Az iskolás gyerekek napi díját — akiket ők toboroztak munkára — úgy számlázták ki, hogy azok is, akik mindig együtt dolgoztak, különböző gok konkrét helyzetét. Mindamellett az arab népek nemzeti felszabadító mozgalmának van néhány általános feladata is. Az eszmecsere részvevőinek egyöntetű véleménye szerint ilyen általános feladatok a következők: 1. Harcolni kell a világbékéért, az újabb világháború megakadályozásáért, támogatva azokat a szovjet Javaslatokat, amelyek az általános és teljes leszerelést, az atomfegyver megtiltását, a békés egymás mellett élés politikájának érvényesítését, a Földközi-tenger térségének atommentes övezetté nyilvánítását célozzék, harcolni kell az arab népeknek az Arab Keleten létesített katonai támaszpontok likvidálásét sürgető követelései mellett, bármiféle agresszív katonai és politikai tömbhöz való csatlakozás ellen, imperialista hatalmakkal való kétoldalú katonai szerződések megkötése ellen. 2. Harcolni kell a demokráciáért — ez az arab kommunistáknak és a nemzeti felszabadulásért küzdő öszszes haladó erőknek a legfőbb feladata. Demokrácia nélkül nem biztosítható az arab országok normális fejlődése, enélkül nem lehet fenntartani és megszilárdítani nemzeti szuverenitásukat. Az imperialisták és a belső reakciósok a „kommunizmus elleni harc" ürügyén mindent elkövetnek, hogy az arab országokban megnyirbálják és teljesen megszüntessék a demokratikus szabadságjogokat, s reakciós fasiszta diktatúrákat vezessenek be. 3. Támogatni kell az Ománban, az Arab-félsziget déli részén, Adenben és más arab országokban felszabadulásukért küzdő arab népek harcát. 4. Ki kell vívni a gazdasági függetlenséget a nemzeti Ipar maximális fejlesztése útján, melyet a Szovjetunió és a többi szocialista állam sokoldalúan támogat. Ahol bármilyen formában letérnek erről az irányvonalról, ott gyengül a nemzeti felszabadító mozgalom az imperialista monopóliumokkal szemben. Az a segítség és támogatás, amelyben a Szovjetunió és a többi szocialista ország az arab néppk felszabadító harcát részesíti, a fiatal szuverén államoknak korlátlan lehetőségeket nyújt független nemzetgazdaságuk megteremtéséhez, az imperializmus cselszövéseinek és mesterkedéseinek meghiúsításához. Ez a támogatás kifejeződik például abban, hogy a szocialista orsszágok szolidaritást vállalnak az iraki népnek a véres baathísta diktatúra ellen vívott harcával, és síkraszállnak a kurd riép jogos követelései mellett. Az arab felszabadító mozgalom e fő feladatainak teljesítésével teremthető meg a nemzeti demokratikus állam, amely az arab országok számára ma járható út a mélyreható társadalmi és gazdasági átalakulások felé, a szocializmusba való átmenet objektív feltételeinek előkészítése felé. A szocialista világrendszer egysége, az összeforrott nemzetközi kommunista mozgalom, amelynek tapasztalt és kipróbált élcsapata a Szovjetunió Kommunista Pártja, döntő tényező a világbéke fenntartásában, a gyarmatrendszer végleges felszámolásában, a nemzeti felszabadító mozgalom és a világszociallzmus győzelmében. A

z arab országok kommunistái, amint ezt az eszmecsere részvevői mind egyöntetűen hangsúlyozták, híven a marxizmus—leninizmushoz, az 1957. és 1960. évi nyilatkozathoz, minden erejükkel azon vannak, hogy biztosítsák a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, és továbbra is harcoljanak majd a dogmatizmus, a szektásság ellen, a marxi—lenini tanítás alkotó továbbfejlesztéséért. napidíjat kaptak ... Putiš főerdész elismeri a gyerekek ágálását, s rövidesen rendezni akarja ezt az ügyet is. Furcsa, amikor az iskolás gyerekek tanítják az erdészeket matematikára. így fest egy ügy, amelyikben min denki a neki járó (vagy nem járó) végét húzza. S ha azt valaki kiragad ja a kezéből, akkor nincs isten, nincs ember ... Mert Szabó István sem szól, ha engedik, hogy hazavigye a tizenkét köbméter fát, bár csak hatért fi zetett. Bakalárné elégedett, hisz csak hatért fizetett és kilencet kapott, Szabó Iván még akkor sem ágált, amikor a fával már elhajtottak az udvaráról — no, nem azért, mert ro konnak vitték, vagy mert talán az dolgozott vele, hanem inkább azért, mert úgyis tudta, hogy van még ott, ahol az volt. Az erdészek sem zavartatták volna magukat egy ilyen „hülyeségért", ha a tizenkét köbméterből tizennyolcat ki tudtak volna rak' ni: 9-et Bakalárnénak, 3-at Szabó Ivánnak, hatot meg Szabó Istvánnak — akkor könnyebben rá tudták volna mondani, hogy csak a hat méteren felüli különbözetet adták el; Szabó Iván esetében ugyan nem is lehet nagyon adás-vételről beszélni... így keletkeznek a bajok, a panaszok, mert a sok „egyéni érdek" nem egyeztethető sokáig össze ... KOBÄK KORNÉL ŕ Tudósítóink írják: Régi leletekre bukkantak A Kelet-Szlovákiai Múzeum régészeti osztályának dogozól Košice környékén július 15 óta ásatásokat végeznek s e közben komoly leletekre bukkantak. A Szalánci-hegy mellett Boldog község határában régi település nyomait fedezték fel. Romjaiban a régészek termelőeszközöket találtak, többek között csiszolt kőbaltát, kvarcpengéket, késeket finom és durva edények töredéket. A cserepek bevésett vonalakkal, domborításokkal és a szájnál lyukakkal vannak díszítve. A berendezésből tűzhelyet és körülötte földkiugrásokat taj.áltak, melyeken az odúk lakói üldögéltek és aludtak. Az úgynevezett „Dolina" fekvésben folytatták a kutatást egy késő római településen. Feltártak egy kétrészes és több egyrészes égető fazekas kemencét és két cölöpkunyhót a cölöpök gödreível. A. S. Elegendő takarmányt készítenek A Királyhelmeci Állami Gazdaság perbenyíki részlegén mindent elkövettek, hogy e takarmányalapot ez évben is biztosítsák. A gazdaságnak 175 fejőstehene van. Ezek részére ez idő szerint kazlakba raktak 1900 mámázsa elsőrendű szálas takarmányt és 406 tonna slťót készítettek. Most sllózték a kukoricaszárat és a répaszeletet. A napokban fejezték be 24 hektár lucerna ötödik kaszálását. A lucernát is silóznl akarják. Z. J. Zöldségmagvakat termesztenek 3la(iáxa A rádióban hallottuk Október 20-án, a Csehszlovák Rádió magyar irodalmi adásában, néhány zavaró mozzanattól eltekintve, tartalmas műsort hallhattunk. Két beszélgetés hangzott el a szlovákiai magyar ifjúsági irodalom problémáiról, mégpedig dr. Ladislav Meislingerrel, a Szépirodalmi Könyvkiadó vezető szerkesztőjével és Petrík Józseffel, a Pionírok Lapja főszerkesztőjével. Dr. Meisltnger válasza alapján főleg annak örülhetünk, hogy a magyarországi kiadókkal való közös könyvgondozás a jövő években tovább fejlődik, s ennek keretében még több színvonalas ifjúsági könyv kerül a magyar gyermekek kezébe. Petrík József sok érdekeset mondott a hazai magyar ifjúsági irodalom gyermekbetegségeiről (csak kezdő írók művelik, a produkció szürke, kényszerűen alacsony színvonalú," az ifjúsági Irodalmat nem becsülik eléggé), de megfeledkezett arról, hogy a gyermekirodalom specifikus terület, egész embert kíván, ha pedig valamelyik könyv mégis ifjúságivá válik, az többnyire más, írójától független tényezők hatására történik (Swift, Defoe, Kipling, sok Jóka^-regény, Némcová, Ondrejov, Móric). Szerintem éppen a kezdő tollprőbálgatókból kellene kinevelnie a Pionírok Lapjának, s talán a Pedagógiai Kiadóval szorosan együttműködve egy ifjúsági írógárdát, amely aztán hivatásszerűen, tehát megfelelő művészi színvonalon írna az ifjúságnak. Ezeket az elvi és gyakorlati kérdéseket a Petrík elvtárs által is jelzett sliáől értekezleten feltétlenül tisztázni kell. Koczka István sok érdekes ötletet felvető írásában a tavasszal indult irodalmi és művelődéspolitikai vitákhoz kapcsolódott. A szavalóversenyek és irodalmi színpadok kérdéseivel foglalkozott. Egyetértett a vitázókkal abban, hogy a komáromi országos szavalóverseny színvonala alacsony, s az okot abban kereste, hogy a pedagógusokat senki sem oktatja a szavalás, a versmondás technikájára. Ez valóban hiba. A* idősebb tanítónemzedék még ma l» a régi szónoklás, teátrális felfogás szellemében készíti elő a versenyzőket, s ebben a stílusfelfogásban a mai szlovák szavalóstílus is megerősíti őket. Nem követik ugyanakkor figyelemmel az évek óta kialakult magyar gyakorlatot (Ascher, Major Tamás, Gábor Miklós, Bicskei, Bástl), Kár, hogy a rádió műsorába iktatta Péterffy Gyula szatírának mondott jelenetét. Ugyanis éppen az hiányzott belőle, ami szatírává avatta volna: a humor, a szellem, az eredetiség. Az, amit az Író (Nagy ö) szájába adott, csupa közhely, s így az előadás sem lehetett sikeres: túlexponálták, s így célt tévesztett. Jó volt Veres János tudósítása a košicei Batsányi emléktábla leleplezéséről, csak újra az élményszerűséggel volt baj. Vonzóbb, színesebb lett volna, ha legalább egy rövid hangképpel tarkítják. Végül még egy technikai kérdés az adásba állandóan belejátszik, beleduruzsol valami idegen zörej: tánczene vagy (többnyire szlovák nyelvű) beszéd. Talán rossz a szalag, vagy nem törlik le rendesen a régi műsorokat, vagy esetleg a kapcsolásnál van valami hiba a leadóban, s párhuzamos műsorok szűrődnek bele az irodalmi adásba? Mivel a rádió akusztikai eszközökkel dolgozik, egy irodalmi adásnál különösen ügyelni kellene, hogy minden zavaró mellékzörejt kizárjanak a műsorból. KONCSOL LÄSZLO HARC A NÉZŐÉRT A NYUGATI FILMGYÁRTÁS GONDJAI A közép-csehországi kerület Jened Magtermesztő Állami Gazdaságában eredményesen foglalkoznak zöldségmagok termesztésével. Az elmúlt napokban az NSZK-nak szállítottak spenótmagot és Angliának borsót. A felvételen Koláíová Jiŕina, Psotová Venuša, Clialoupková Marié és Hezanová Jirína, akik a salátauborka termesztéséről gondoskodnak. (Kruliš — CTK — felv.) AZ UTÓBBI IDŐBEN a jelentős nyugati filmgyártó országok filmművészetük Jövőjét mérlegelve pesszimisták. Témahiány, anyagi problémák, formakeresés, ilyen és ezekhez hasonló gondokról számolnak be. A francia filmgyártás helyzete — a nouvelle vague ellenére, sőt Francoise Giroud, a L'Express kritikusa szerint éppen annak következtében — súlyosbodott az utóbbi időben. Kétségtelen, hogy a nouvelle vague friss légkört teremtett, de a hozzáfűzött üzleti reményeket — legalábbis azok többségét — nem váltotta be. Az akkori konjunkturális helyzetben a gyártók, a' kezdeti ellenállás után, teret adtak az új rendezőknek, mert úgy vélték, hogy ami az eddigitől eltérő, vagy egyszerűen, amit fiatalok csinálnak, az már magában hordja a siker magvát. Ez a számítás nem vált be, néhányan ugyan fennmaradtak a hullám tetején (például Truffaut, Godard, Resnais), de a többség belefulladt a középszerűségbe. Ha pedig az angol film helyzetét vizsgáljuk, egyetlen adat is elegendő, hogy képet alkossunk róla: a nézők száma 1948 óta hetvetnöt százalékkal csökkent, és ez még mindig nem olyan rossz, mint Hollywoodé, ahol 1945-ben még 438 filmet készítettek, 1962-ben viszont már százat sem. Az angol filmkészítők rendelkezésére Siló 48 nagy stúdióból mindössze 10—12-ben forgatnak és még ez ls részben az angliai MGM-nek köszönhető. A TV ugyan foglalkoztat egykét stúdiót, de nem állandóan. Mindez kevés ahhoz, hogy elhárítsa a filmipar dolgozóinak feje fölül a munkanélküliség fenyegetését. A problémával foglalkozó nyilatkozatok és cikkek főként az anyagi szanálás módjaira vonatkozó elgondolások ismertetéséig jutnak el, da a bajok gyökeréig nem hatolnak. A filmhelyzettal foglalkozó angol lapok hangsúlyozzák, hogy ha valami nem történik, a filmipar egy éven belül a legsúlyosabb válságba kerül, javasolják, hogy a nagy stúdiók adják el területeik egy részét, a bevételekből modernizálják felszereléseiket. Sokan ilyen és ehhez hasonló tüneti kezeléstől várják a megoldást. Hollywood problémái eléggé Ismertek és a vita az amerikai filméletben, szóban és írásban, főleg ekörül forog. Különféle megoldásokat vetnek fel, egészen addig, hogy fokozatosan el kell vinni a gyártást Hollywoodból, megszabadítva így a filmkészítést a jelenlegi hollywoodi atmoszférától. Persze sokkal Inkább anyagi meggondolások vannak az Ilyen Javaslatok mögött és egyrészt csak azért Invesztálnak az áttelepülésekbe sok pénzt, mert a keleti partvidéken Jobb gazdasági körülmények között lehet filmeket készíteni,. másrészt, mert így közelebb kerülnek a New York-i színházi élethez, amely mindenkor Jelentős forrása volt az új tehetségeknek. (Legutóbb Mlchael Mverberger épített új stúdiókat Long Island-on közel két és félmillió dollár költséggel). FIGYELEMRE MÉLTÖ Burt Lancaster egyik legutóbbi nyilatkozata. Szerinte olyan filmekre van szükség, amelyek a társadalom hangját tolmácsolják és amelyek a körülöttük zajló mindennapi életet tükrözik. Ugyanezt mondja Abby Mann filmíró ls, hozzátéve, hogy Hollywood azóta vesztett pozíciójából, amióta abbahagyta az olyan filmek készítését, amelyek valódi problémákat vetnek fel, napjainkról szólnak és a mai életet viszik vászonra. Az Ilyen nyilatkozatok nem rendkívüli „újszerűségük" miatt érdemelnek figyelmet, hanem azért, mert magukban foglalhatják Hollywood megújhodásának csíráit. Talán még annyit, hogy néhány európai, főleg olasz film amerikai' slkera alapján, ismert rendezők hozzáláttak ahhoz, hogy valami hasonlót készítsenek. Így például elhatározták, hogy a „Válás olasz módra" után elkészítik a „Válás amerikai módra" című filmet. Kétségtelen az a jobb, ha egyes olasz filrfrfeK hatnak termékenyítőleg Hollywoodra és nem fordítva. Kevés sikerről számolhat be a nyugatnémet filmgyártás, amely a nemzetközi fllmújságok szerint is az utóbbi, mintegy négy évben művészi és anyagi válságot élt át. Jelentős rendezők és főleg kiemelkedő forgatókönyvek hiányában a termés gyenge. Találóan fogalmazta meg Helmut Kflutner a nyugatnémet filmgyártás problémáját: »A nyugatnémet közönség „érzelmes". Nem kívánja látni múltját és nem túl kíváncsi a Jövőjére sem. Ha valaki valóban társadalomkritikai filmet akar készíteni, akkor legjobb, ha elmegy Szicíliába, vagy Spanyolországba forgatni és ekkor az emberek majd- azt mondják itthon: milyen borzalmas Is a helyzet ottl"« AZ OLASZ FILMMŰVÉSZET, amely a' második világháború után a neorealizmus fénykorában képes volt a filmek egész sorát létrehozni, amelyekben a politikai és társadalmi élet való konfliktusai Jelentkeztek, elférő helyzetben van az eddig említett filmgyártókkal szemben. Az antifasiszta, ellenállási és partizán-témák után a társadalmi rend szüN te problémák kerültek előtérbe, mint például a paraszti nyomorúság, a kisember kilátástalan küzdelme a felemelkedésért, a közélet botrányai, a korrupció, a prostitúció vagy éppen a felső tízezer tartalmatlan és visszataszító élete. E periódust olyan nevek fémjelzik, mint Felllnl, Vlscontl, Pasolini. így nem minden Igazság nélküli az a korszakfelosztás, amely szerint Olaszország története hat periódusból áll: az ókoriból, a papák.korából, a Savoyai monarchia korából,'Mussolini és végül Fellini korából. AZOK A VILÁGSIKERŰ FILMEK, amelyekből jő néhányat nálunk ls láthattunk, olyan művészi rangot és anyagi feltételeket biztosítottak több gyártónak és rendezőnek, hogy nincsenek a többi nyugat-európai országokhoz hasonló problémáik. Talán csak annyi, hogy sok a fiatalok között az, aki első szárnypróbálgatásai után már nagy filmet szeretne készíteni és szembe találja magát a gyártókkal, akik éppen az utóbbi Idők egy-két bukása mia,tt igen óvatosak. A „biztosra menés" hozta azt a gondolatot, hogy a „befutott" rendezők közös produkciókat hozzanak létre. Pél« dául Btni közös filmbe hozta össze Pasollnlt, Godardot, Gregorettlt és Rosseíinlt. Hasonló ötlete van Corvinák, aki Fellinlt, Bergmannt és Kurosawat akarja összeházasítani, továbbá De Laurentilsnek, akinek már sikerült is a „Biblia" című készülő filmjével kapcsolatban a következőkkel megállapodni: Vlscontl a „József" című részt, Fellini a „Noé bárkája" című, Bresson: az „Ádám és Évá"-t, ^Orson Welles pedig a „Jákob és Ézsaiás"-t rendezné. Nem kétséges, hogy a nyugati filmművészetek közül az olasz van újra feltörőben. Ami megint csak azt bizonyítja, hogy a filmművészet válságát sehol sem lehet pusztán pénzügyi alapon megoldani. CS M. 1963, október 22. • (jj SZŐ 5