Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-21 / 291. szám, hétfő

ALFRÉD NOBEL Százharminc évvel ezelőtt, 1833. októ­ber 21-én született Stockholmban az a világhírnévre szert tett svéd vegyész­mérnök, aki egész életét a robbanóanya­gok felfedezésének, gyártásának és tö­kéletesítésének szentelte. Elete vége fe­lé azután meghasonlott önmagával. Tu­datára ébredt annak, milyen pusztító fegyvert adott az emberiség kezéba, ezért mesés vagyonának Javarészéből ala­pítványt létesített a tudomány békés Irányzatú ágazatainak fejlesztésére. Erről szóló végrendelete tette nevét halhatat­lanná. Nobel apja ls robbanóanyagok felfe­dezésével kísérletezett. Pétsrvárott, az egykori Oroszországban gyárat alapított és Alfréd fiát ts bevonta munkásságába. Amerikába Indult tanulmányútra, hajó­gyárakban dolgozott, majd huszonkét évi újbóli oroszországi tartózkodása után családjával együtt visszaköltözött hazá Jába, Svédországba. Ottani gyárában si került a már régebben feltalált nltrogll­cerln gyakorlati alkalmazását tökéletesí­tenie és szabadalmaztatnia. 1883-ban azonban felrobbant a heleneborgl roh bantószergyár. A sok száz — Jóllehet Nobelék hibáján kívül — elpusztult emberélet mélyen megrendítette a felta­lálókat és agy Időre megakasztotta mun­kásságukat. A Nobel-féle dinamit felfedezését a vé­letlennek köszönhették a tudósok. Labo­ratóriumukban a földre ömlött egy pa­rányi nltrogllcerln, beszívódott az agya­gos talajba és menten robbanékonnyá vált maga a föld Is. Nobelék 1867-ben Németországban, Prágában, Finnország­ban, Portugáliában, Magyarországon és Svájcban ls alapítottak gyárakat és min­denütt szabadalmaztatták találmányukat. A fiatal Alfréd Nobel egymás után fe­dezte fel a robbanó gumit, a kénsav cseppfolyósltásét, a robbanómentes gőz kazánt, az Önműködő féket, a füst nél küll puskaport és egyebeket. Mesébe Illő vagyonra tett szert az évek sorén, de a pénz se nem vonzotta, sem nem érdekelte. Tettvágytól fűtött természete űzte, hajtotta. Rengeteget utazott. Hol vonaton, hol hajón látták. Gyárainak ve­zetését csak később vette kezébe, majd azzal ls felhagyott és Párizsban tele­pedett le. Elte alkonyán 18 évet töltött a Szajna-parti városban telj > vlsszavo­nultságban. Csak a munkának élt. Ami­kor a francia fővárosban ellenségei igaz­ságtalanul támadni kezdték, San Remó­ba költözött és ott maradt 1896-ban be­következet haláláig. Világraszóló találmányainál ts nagyobb Jelentőségű Alfréd Nobel végrendelete. A világ álmélkodva vette tudomásul, hogy a tömeghalál első gyakorlati felta­lálója nem volt gonosz természetű. Sőt, halála után megállapították, hogy minél hatékonyabbá fejlesztette a dinamit fe­szítőerejét, annál Jobban furdalta a lelki­ismerete. Becs- és tettvágya viszont nem engedték félúton megállni. Ez az ön­magával való meghasonlás keserves lelki tusát váltott ki benne. Végül ls felülke­rekedett Jobbik énje és azon fárado­zott, hogy olyan egyetemes robbantó­szert fejlesszen, amely eleve lehetetlen­né teszt az esztelen háborúskodást. Ez azonban mindmáig — sajnos — még senkinek se sikerült. Hogy a halál helyet legalább némi­leg az életet, a tudomány békés célú fejlődését szolgálja, Ötvenmillió svéd koronát kitevő alapítványt létesített vég­rendeletében. Ennek kamataiból fizetik kl azóta évenként az ún. Nobel-díjakat a fizika, a kémia, az orvostudomány, az Irodalom és a békeharc legjelesebb út­törőinek. Az egykori halálgyáros — jól­lehet a dinamit a bányászaton is nagyot lendített — végrendeletével Igyekezett Jóvátenni azt, amit találmányaival vé­tett. 8-ki A rövid hét eleji értekezlet után a rozsnyói Mária Bánya üzemvezető­ségének Irodájában ketten maradtak: Batta főmérnök és Ján Krbavec mun­kabiztonsági felelős. Gondterhelt arc­cal dolgoznak íróasztalaik mellett. Az utóbbi időben munkájukat megnehe­zítették a gyakori balesetek... Pontosan 8 óra 43 perckor csen­gett a telefon. Mindketten összenéz­tek. — Csak nem...? — villant ót agyukon az aggodalmas gondolat. A főmérnök felemelte a kagylót s még mielőtt szóhoz jutott volna, a drót másik végéről izgatottan pattogtak a szavak: — A 82-es rakodónál Havrán Lajos vájárt betemette az omladék .. A munkabiztonsági felelős a 47 éves, háromgyermekes apára, az üzem egyik legjobb bányászára, jóbarátra, példás férjre gondol. — Ml a helyzet? — kérdi a fő­mérnök. — Elég rossz... A rakodótölcsér­be esett bele... —• hangzik a válasz. Ilyenkor egy perc ls számit. Ha­laszthatatlan Intézkedésre van szük­ség. Akit átkarolnak a kemény szik­lák, azon csau a gyors beavatkozás segíthet... Ha ugyan már nem késői? Nem ls látni a betemetett bányászt... Kilenc órakor Batta főmérnök már ň helyszínen trányltla a mentési mun­kálatokat. Senki sem kérdi, hogyan történt, ml történt. Nincs most erre idő. Egy ember, egy munkatárs éle­téről ven szó, akit kl kell emelni a sziklasírból. Vajon él-e még? Nem lenne jobb számára, ha már nem él­ne? Nemi Mindenáron meg kell menteni. A z eső sem moshatta el • • Ázt az októberi vasárnapra vlr­radó éjszakát kevés ember aludta ét nyugodtan a kisgéreslek közül. Egész éjjel esett, vagy inkább szakadt az eső. Ebben még nem lett volna semmi hiba, mert szomjas volt a magra váró föld, de ezt a viharral szövetkezett ítéletidőt még a legkö­zömbösebbek sem kívánták. Hát még azok, akik napok óta azon fáradoz­tak, hogy minden eddiginél sikere­sebb legyen a CSEMADOK rendezte Járási szüreti ünnepség, Illetve a környék legjobb dal- és táncegyütte­seinek bemutatkozása, no és a nép­viselettől tarkított szüreti felvonulás. A virradat a felhőtlen hajnalok­hoz viszonyítva legalább egy órát késett. Késleltették a viharhordozta sötét felhők. Mondták is a kisgére­slek: — No, úgy látszik, ezt a mai cere­móniát ls elmossa az eső. Elemében volt az őszi szál, Inkább fokozta, mint csökkentette az Ira­mot. Erre pedig az egyik idősebb géresi bácsi Jegyezte meg: — Meglátjátok, ma még árnyékot vet ez a fa, (ugyanis a szemerkélő eső elől a gyérülő lombú fa alatt ke­restek menedéket). Néhányan mosolyogtak a jóslá­son, a rendezőség egyik tagja meg azt mondta rá: — Angyal szólhatna magából, Já­nos bátyám .,. Még egy óra sem telt el, amikor délnyugat felöl világosodni kezdett az ég, és... igen, árnyékot vetettek a fák. Nosza, munkához kellett látni, még­hozzá serényen, mert az eső szom­baton még annyit sem engedett meg, hogy a pódiumot feldíszítsék. Pedig most már, alig egy óra múlva, tíz órakor... I gen, a program szerint tíz órakor a királyhelmeci gép­állomásról elindul a tarka menet. És ml lesz, ha pontosan Indul? Hiszen Itt, az emelvény hátterét képező gyékényből font falon, a Búzát, Bort mellé még csak most születik a Bé­kességet. Szalaba Karcsi is most Il­lusztrálja a három kívánságot. Lázas Igyekezet mindenütt, bár a szűkebb körű rendezőség úgy egyezett meg a „vidékiekkel", hogyha netalán az eső közbeszólna, elmarad az-, ünnep­ség. De kl tudhatja? Igaz, hogy szombat délutántól vasárnap reggel csaknem félkilencig esett, most meg felöltő nélkül csak vacogva lehet elviselni a szelet, ám ha a környék­beliek mégis eljönnek ... Klsgéres — apraját-nagyját mozgó­sítva — nyüzsög. Különösen azóta, hogy néhány autó, motorkerékpár stb. megállt a még munkában levő pódium mellett. Felülvizsgálják a termőföld kihasználását A Košicei járási pártbizottság e napok­ban megtárgyalta a CSKP KB szeptember 10-1 Ülésének határozatait a földalappal való helyes gazdálkodásról. Járásunkban is sok a kihasználatlan terület. Ezek fe­lülvizsgálására 33 albizottság létesült, amelyek noveiber 10-ig bejírják az egyes községek határait és ott megvizsgálják a helyzetet. J6 példával jírnak elöl a pe­rcnyi kommunisták, akik e napokban már két hektár földet felszántottak. M. G. Lassan a lacikonyha megbízottjai ls elfoglalják „tüzelőállásalkat" az akácosban. Egyelőre még nem a pe­csenye Illata, hanem a füst csalogat­ja közelebb a korábban érkezőket, talán attól a mondástól biztatva, hogy ahol a füst, ott a meleg. Körülálljuk az éledező tüzet. A lá­bunk térdig már melegszik, de hátul­ról még belénk mar a szél. — Úgy látszik, elfogyott a kisgé­reslek bora. Pedig lélekmelegítőnek most nem ártana meg egy olyan fél­literes pohárkával — Jegyzi meg az egyik fázós melegedő. A bajuszos bácsi, aki akkurátosan rakja a tüzet, egy kicsit odafigyel, éppen csak egy Icipicit, látszik rajta, hogy válaszolni akar, de még rágja a szót. — Hát, öcsém — kezdi jelentőség­teljes hanghordozással —, azt tudd meg, hogy a géresi embernek a bor­ból sose lehet hiánya. Mintha csak az öreget akarnák Igazolni, a csapáson megáll az üve­geket szállító szekér. Néhány perc múlva már belülről melegít a hideg bor. Emelgetnénk Is a poharat szaporán, ha Jobban csúsz­na. De nem csúszik, bár az egyik szakértő már a második pohárnál megállapítja — tavalyi. T avalyi ide, tavalyi oda, mégis olyan érdes, hogy korcsolya nélkül nem csúszik. Talán a friss kolbász, vagy a jól sózott géresi ká­posztás béles megtenné. Csakhogy az még nincs. A pecsenye ugyan már illatozik előttünk, ínycsiklandozóan kívántatja magát, ám még várni kell, mert a kenyérfelelős kissé el­feledkezett nem kevésbé felelős fel­adatáról. Bár az is lehet, hogy a péküzem a „tettes", mert itt Bodrog­közben, a búza hazájában elég gyak­ran mondják az elárusítók, hogy el­fogyott a kenyér. A szőlőlé táplálja a szellemességet. Egyikünkből — miközben a barna­piros pecsenyén legelteti tekintetét — ilyképpen oldódik a mondanivaló: — Most már értem, miért fordítot­ták a feliratnál a sorrendet úgy, hogy a Búzát, Bort... — Csak sejted, öcsém — vágja rá a bécsi, miközben bajusza fölött ki­szélesedve megemelkednek a ráncok. Majd, mintha csak magának motyog­ná: — Honnan Is tudná azt egy si­heder, hogy a szőlő a pincében, a bú­za a mezőn terem. Szerencsére megérkezik a kenye­res, elvágja a beszéd fonalát, Lassan gyűlnek, gyülekeznek az emberek. A lelkes szentesleket pótkocsis lo­vasfogat hozza, de a vidám kedélyt gyorsan lehűti, hogy Itt jóformán még sehol semmi. Pedig már féltizen­egy ls elmúlt. A felvonulás elmarad, adják száj­ról szájra a hírt az emberek csa­lódottan. — Majd kárpótolja a délutáni prog­ram, meg az esti mulatság — Jegyzi meg az egyik bizakodói A szomszéd falvakban már elha­rangozták a delet, amikor a menet mégiscsak felsorakozott. Mert nem azért géresiek a kisgéreslek, hogy hagyománytiszteletből elégtelenre vizsgázzanak. Ha a „vidékiek" nem Jöttek, rajtuk ne múljék. Kiskövesd mégiscsak kitett magá­ért. Pedig ők a legtávolabblak. Ám „ÚJJÁSZÜLETETT" VÁJÁR A mentők csoportja: (balról) Ján Petty, Gurcsó István, Bányász Imre, Ián Širgef, Fábián András, Simon Sándor, Michal Zagiba, Kerekes Ferenc, Ladi­slav StankoviC és Hetesi László. A hűséges társak, Fábián András, Simon Sándor, Hetesi László és a többiek csaknem hangtalanul távo­lítják el a szlklatörmeléket. Egy pil­lanatra megállnak, arcukról letörlik az Izzádtságot és figyelnek. S való­ban ollg kivehetően hallani vélik a hangot: „Élek..." Az életjel csak fokozza a bányász­társak igyekezetét. A főmérnök fel­méri a helyzetet és utasítást ad. Köz­ben az orvos ls megérkezik és vár. Csak akkor avatkozhat be, ha telje­sen kiszabadítják a bajba Jutottat. A számbelileg meggyarapodott mentők kezén lekoptak mér a kör­mök, az újak végén vér piroslik. De senki sem panaszkodik, egy szót sem mivel az ünnepség egyik legnagyobb felelősségét, a lovasbandérium fel­vonultatásét ők vállalták, nem is akarnak szégyent vallani. Mert mi­lyen is lenne egy szüreti ünnepség felvonulása lovas legények nélkül. Hiszen a menetet ls nekik kell meg­nyitni. A nézők seregének szeme ls rájuk szegeződik. Hogyisne. A rózsaszín szemüvegen felidézett múlt eme pom­pája még a fiatalok szívét ls meg­bizsergett. — Szép — mondja egyszerűen az egyik. — Pompásan megülik a lovat az öregek. Ö regek? Jobban megnézem az arcukat. Erős túlzás a kifeje­zés, de tény, hogy 35 éven aluli alig­ha van közöttük. A hordókat, putto­nyokat szállító szekér elé fogott te­heneket ls idősebb bácsi vezeti. A pótkocsin azonban már fiatal lá­nyok ropják a táncot, a következő kocsin meg legények nyakalják a (bi­zonyára nem üres) kulacsot. A cigá­nyok sem hiányoznak, belemenősen ráteszik a vonót a szerszámra, mint olyankor, amikor még csak olyan vérszegényen Indul a nóta. Sebaj, las­san belemelegszenek a fiúk. A lovasok nemcsak megnyitották, hanem be ls zárják a menetet. Azaz mégsem egészen ők, mert mögéjük felsorakozik jó néhány személyautó és az ezernyi tömeg. Most már — a helybelieken kívül — a környező fal­vakból is több száz ember Itt kíván­csiskodik. Régen láttak Ilyesmit, pe­dig a szemet gyönyörködtető látvány­ból az is kevés lenne, ha rendszere­sen, minden évben megtartanák. Még egy forduló a pincék előtt, aztán letáborozik a népes társaság. Kl a pincék torkánál, kl a lacikony­ha mellett, de nem kevesebben tola­kodnak a borkimérés körül is. A gye­rekek egy része a ballont, zsákba­macskát, meg miegyebet árusító bá­csi körül csoportosul, de sokan már ott ülnek a padokon, mert mindjárt kezdődik a program. Igen, a pódiumon már sorakoznak a CSEMADOK központi, kerületi és járási bizottságának képviselői, a körzeti és helyi Illetékesek. A sablonmentes beszámolók a távo­labb tartózkodók nagy részét ls kö­zelre csalogatja. Miért ls ne, mikor borról meg szerelemről van szó. A szép szavak az idősebbekben talán az emlékeket Idézik, a fiatalok meg — nohát nézzük el, hogy egy kicsit jobban összebújnak, hiszen a fák kö­zött is fúj a szél. A kultúrprogramot az sem zavarja, hogy közben megérkezik a géresi bé­les. Sok a n'ézője az előbbinek, gyor­san elkapkodják az utóbbit. Vagyunk Itt sokan, annyian, hogy a sok pad is kevésnek bizonyul. Hiszen a lele­sziek, a szentesiek, a klskövesdiek, a helmeciek és a helybeliek vala­mennyi fellépésének éppen úgy meg­van a sajátos „íze, zamata , mini a géresi bélesnek és bornak. M ire a nap búcsúzni készül a vi­dám társaságtól, akkora a hoz­záértők már el is felejtették, hogy a bor pincében terem, legalábbis rész­ben. Csúszik már, itt-ott a „jókedv­csináló" mennyiségnél több is lecsú­szik. Ha már egyszer szüreti mulat­Sá g''' HARASZTI GYULA szól, csak szedi és továbbítja a szik­ladarabokat ... A főmérnök megálljt int és figyel. Igen, a föld mélyéből újabb hangok szűrődnek: „Itt va­gyok ... itt vagyok ,.." Egyre magasabb a gödör szélén felhalmozódott törmelék. — Alá kell támasztani, — hang­zik a főmérnök utasítása — mert ha újból beomlik, mindennek vége! Michal Zagiba, Ján Sirgel karban­tartók és Ján Petty technikus mun­kához látnak. — Vigyázni! — harsan a főmérnök újabb figyelmeztetése. A mentők már derekukra erősített köteleken dolgoznak. Tíz óra után néhány perccel újból, de érthetőbb hangokat hallani: „A fe­jem egy szikla alatt van... Itt ol­dalt ... adjatok levegőt... leve­gőt ..." A mentők a megjelölt sziklatömb eltávolításán fáradoznak. Kerekes Fe­renc, Bényász Imre, Letanovszky Fe­renc acélkötelet erősít rá, majd a kétmázsás szikla lassan, óvatosan emelkedik felfelé... Hogy milyen erő van ezekben a bá­nyászokban, mennyire szerethetik baj­ba jutott társukat?!... A sziklatömb már fent van, kisza­badul a fej, de a látvány? Első pil­lanatra szörnyű. Véres fej, torzult arc. De az ajkak megmozdulnak. — Köszönöm barátaim ... A poros bányászarcokon az izzadt­sággal összevegyülnek az örömköny­nyek. Könnybe lábadnak a munkában megedzett keménykötésű bányászok szemel. KULIK GELLÉRT kM'^&K-y^á ij §§ITMÍH a IPÄsMlll A leningrádi hajógyárban november 7-én a tervezettnél egy hónappal előbb vízrebocsátják a Havanna nevű új tar­tályhajót. Képünkön a hajó szerelése látható. (ČTK — TASZSZ felv.j SZOMBATON az 3stl órákban Szlo­váklába érkezett a Német Tudomá­nyos Akadémia háromtagú küldöttsé­ge. A küldöttség tagjait a Szlovák Tu­dományos Akadémia tudományos dol­gozóinak smolenleel házában P. Ne­mec tanár, az SZTA levelező tagja s más vegyészeti és fizikai tudományos dolgozók üdvözölték.* NEGYVEN BÁLNA „öngyilkos lett" egy ausztráliai tengeröbölben. Az álla­tokat nem lehetett visszakergetni a tengerbe, kikecmeregtek a partra, ahol a tűző napsütésben elpusztultak. Eddig még nem sikerült rájönni, ml okozza ezt az ausztrállal tengeröböl­ben két-három évenként megismétlő­dő furcsa Jelenséget. ÁRADÁSOK pusztítottak a Kaspi-ten­ger környékén. Az árnak Iránban 25 halálos áldozata volt. KEVESEBBET fognak harangozni —' reggel hét óra előtt pedig egyálta­lán nem — a nyugat-németországi Bajorországban. Az intézkedés Indok­lása: a harangozásra mint időjelzésre nincs szükség, s alkalmazkodni kell a megváltozott életkörülményekhez, valamint az idegenforgalmi érdekek-, hez. ÖT HALÁLOS ÁLDOZATA van a Du­na jugoszláv szakaszán történt hajó­balesetnek. A Burmának készült „TI­rle" nevű hajó hirtelen kanyarodva felborult és elsüllyedt. A baleset oká­nak kiderítésére megindult a nyomo­zás. BOLDOG ÉS TARTÓS HÁZASSÁGOK „garantál" egy most nyílt zürichi há­zasságközvetítő Iroda, amely amerikai mintára — a Selektornnak nevezett adatfeldolgozó gép segítségével vá­lasztja ki az egymáshoz Illő házasu­landókat. Ha a gép téved, s a frigy felbomlik, a házasságközvetítő vissza­fizeti a pénzt. BARI DÉL-OLASZORSZÁGI VÁROS­BAN a pályaudvaron éjszaka nagy tűz­vész keletkezett. Az egyik vasúti tar­tálykocsi benzinnel való töltésénél ha­talmas robbanás történt. A mozdony és több vagon elégett. A mozdonyve­zető életét vesztette. A tűz oltására több száz tüzőltót vetettek be, mert fé­lő volt, hogy a szél a tüzet átviszi a nem messze levő olaj- és benzinfino­mítóra. HELYREIGAZÍTÁS Vasárnapi vezércikkünk harmadik bekezdésének első mondata helyesen így hangzik: Ez a tény ls közrejátszik abban, hogy a kapások után, ha mó­dunkban áll, ne vessünk mást, mint ke­nyérgabonát. MÁR CSAK EZ HIÁNYZIK — A természet csodákra képes. De nagy kár, hogy a termést betakaríta­ni már nem tudja. D 1 k o b r a 3 Üi SZÖ 2 * 19B 3- oktúbeT 2 L

Next

/
Thumbnails
Contents