Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-02 / 272. szám, szerda

M Jysn voüozosok vorhofók az ól Pártunk XII. kongresszusát megelő­zően a CSKP KB kiadott vitaanyagá­nak megtárgyalása során a dolgozók számos javaslatot, észrevételt fűztek eddigi lakáspolitikánkhoz. A megjegy­zések és javaslatok alapján és a XII. kongresszus határozataiból kiindulva megkezdődött a lakásgazdálkodásról szóló törvény egyes tételeinek meg­változtatására, illetve módosítására irányuló' Javaslatok kidolgozása. Te­kintettel arra, hogy olvasóink részé­ről ezzel kapcsolatban már eddig is számos kérdés vetődött fel, szüksé­gesnek tartjuk ismertetni a készülő új törvényrendelet alapelvét. Hangsú­lyozzuk tehát, hogy olyan módosítá­sokról van szó, amelyekről Jelenleg még vita folyik. Előfordulhat tehát, hogy a végső megszövegezésben még bizonyos változások történhetnek. A kiegészítő törvényjavaslat értel­mében egy személyre az úgynevezett alaplakóterület továbbr^ is 12 négy­zetméter, és a családoknál a szemé­lyenkénti 12 négyzetméternyi terület­hez még hozzászámított 6 négyzetmé­ter továbbra ls változatlan marad. A konyhából csak azt a területet ve­szik számításba mint lakóterületet, amely meghaladja a 12 négyzetmétert. Másszóval, "ha valakinek 12 négyzet­méternél nagyobb a konyhája, a több­letterületet a lakóterülethez számít­ják. Lényeges változás várható azonban olyan esetekben, ha az illető család­nak túlságosan nagy a lakása. Az ed­áig érvényben levő törvények alapján ttlméretezett lakásról akkor beszél­hetünk, ha az alapterület nagysága a már említett méreteknek a kétszerese volt: A módosítási javaslat szerint a jövőben már túlméretezettnek nyilvá­nítható az a lakás, amely a meghatá­rozott alapterületnek másfélszerese. Az érthetőség kedvéért egy példát említünk meg. Mondjuk, hogy egy gyermektelen házaspárról van szó. Ketten kétszer 12 négyzetméter plusz hat négyzetméter területre, vagyis 30 négyzetméterre tarthatnak igényt. Az eddigi törvények értelmében a kéttagú család lakása, bár 30 négy­zetméternél nagyobb volt, csak akkor vált túlméretezetté, ha elérte az 54 négyzetmétert, vagyis a személyen­ként 12 négyzetméter kétszeresét, plusz 6 négyzetmétert. Számtani kép­letben kifejezve: 12 m 2X2 = 24 m 2X X2 = 48 m 2 + 6 m 2 = 54 m 2. Kommentárunk A javaslat szerint ugyanez a lakás már akkor válik túlméretezetté, ha a megállapított alaplakóterületnek meghaladja a másfélszeresét, vagyis a 42 m 2-t. Képletben kifejezve: 12 m 2X2 = 24 m 2Xl,5 + 6 m 2 = 42 m 2. Abban az esetben, ha a lakás túl­méretezett, az illetékes nemzeti bi­zottság lépéseket tehet olyan irány­ban, hogy a lakást egy több tagú családnak utalja ki. Olyan esetekben, ha a lakás lakóterülete nagyobb is az engedélyezettnél, de nem túlmére­tezett, a.nemzeti bizottság nem von­ja meg a lakhatási engedélyt, de a lakók úgynevezett helyi illetéket fi­zetnek. A túlméretezettségről szóló rendel­kezések nem vonatkoznak a családi házakban levő lakásokra, amennyi­ben a tulajdonos vagy annak közeli rokona lakja. A túlméretezettség határának le­szállítását a Jelenlegi lakásviszonyok teszik szükségessé. Az 1961-es nép­számlálásnál és a lakások összeírásá­nál kiderült hogy köze! egymillióval több család él köztársaságunkban, mint amennyi — a Jogosultságnak megfelelő — lakás áll a rendelkezé­sünkre. Ezért egy lakosra átlag csak 9,71 m 2 lakóterület Jut. Előfordul azonban, hogy egyes csa­ládok, vagy személyek túlságosan nagy lakásokat foglalnak el, viszont népesebb családok kénytelenek ki­sebb lakásokban összezsúfoltan szo­rongani. A Javasolt változtatások célja, hogy a nemzeti bizottságok igazságo­sabban oszthassák el a lakásokat, s ne fordulhasson elő a jövőben az, hogy egy gyermektelen házaspár 3, vagy annál is több szobás lakást fog­laljon le, míg sokgyermekes családok egy vagy kétszobás lakásban össze­zsúfoltan élnek. Az új törvényjavaslat a családi há­zakra is kitér. Az eddigiek során a családi házak fogalmát kétféleképpen határozták meg: 1. A lakóhelyiség számának alapján, nem beleértve a konyhát, a lakóhelyi­ségek száma nem lehet több ötnél. 2. A lakóterületek összessége nem lehet több 120 négyzetméternél. A meghatározásnak ez a kettős jel­iege több nehézségre, félreértésre, esetleg félremagyarázásra adott okot, ezért az előterjesztett Javaslatok sze­rint a családi ház fogalmánál csupán egy tényező Jöhet számításba, még­pedig a lakóterületek nagysága. A la­kóterületek összességének nagysága nem haladhatja meg a 120 négyzetmé­tert. Ellenkező esetben a lakás elve­szíti a családi ház jellegét. További változást Jelent az is, hogy esetleges lakásváltoztatások esetében (egy nagy lakás felosztása két kisebb­re! kizárólagosan csak a Járási nem­zeti bizottság dönthet. Ez ezért fon­tos, hogy Indokolatlanul ne kerülhes­sen sor a nagyobb családok számára megfelelő lakások szétválasztására. Ez utóbbira csakis kivételes esetek­ben kerülhet sor. A Járási nemzeti bi­zottság hatáskörébe tartozik olyan esetek megvitatása is, amikor lakáso­kat egyéb célokra akarnak felhasz­nálni. Ez újból szorosan összefügg az­zal az alapgondolattal, hogy fölösle­gesen ne csökkenjen a laKások száma. Javaslatként szerepel az is, hogy a helyi nemzeti btzottsá;; hatáskörébe tartozik a döntés olyan esetekben, amikor nem lakóhelyiségeket laká­sokká akarnak átalakítani. Az említett javaslatok előterjeszté­sére — amint említettük — azért ke­rül sor, hogy különösen a nagycsalá­dos dolgozóknál Jobb lakásfeltétele­ket teremthessünk, s elkerülhessük az egyes családok jelenlegi lakásviszo­nyai közt fennálló jelentős eltérése­ket. (sz) A TV műsoráról Sok múlik a dramaturgián • FRISS ÜJSAG A KIZILKUMSIVATAG LAK0INAK Buhara városát' a távoli Kizil­kum-sivataggal összekötő légivo­nalon megkezdődött a rendszeres közlekedés. Ezentúl naponta két repülőgép közlekedik ezen a vo­nalon és így az itt élő állatte­nyésztők megkapják a legfrissebb moszkvai és taskenti lapokat. A prešovi Dukla­iizemben a villany­motorok és más műszerek gyártásá­hoz hajszálnál sok­kalta vékonyabb írótszálakból ké­szült tekercsekre van szükség. Ezt a munkát az üzem­ben félautomatikus gépeken nők vég­zik. Képünkön Ma­ria Olaxová a te­kercselő gép mel­lett. (R. Berenhaut telvétele) A KOŠICEI TELEVÍZIÓ stúdió mun­kájának értékelésével foglalkozó írá­sokban csaknem minden alkalommal előfordulnak olyan mondatok, ame­lyek a problematikus eredményeket műszaki és művészi éretlenséggel, kezdeti nehézségekkel és más egye­bekkel mentegetik. Csakhogy — úgy vélem — mindennek gyakori hangsú­lyozása nem segít, sőt egészségtelen légkört teremt különösen a stúdió alkotó dolgozói részére, akik lassan­ként elvesztik a művészi ambíció leg­elemibb követelményeit is. Fenntartás nélkül vonatkozik ez különösen a košicet TV-stúdió leg­utóbbi rendezvényére, Vlagyimir Tyendrjakov szovjet író Felső, hetes, ász című elbeszélésének dramatizá­ciójára. Az alapvető probléma már Eduard Grečner feldolgozásában van, aki- lényegében lehetetlen dologra vállalkozott. Drámaivá akarta formál­ni a kimondottan epikus Jellegű tör­ténetet, s ehhez elsősorban a mű meglévő dialógusait használta fel. így aztán a dramaturg minden törekvésé­ből egy eléggé élettelen, vontatott történet kerekedett ki. A tutajosok közé egy büntetett előéletű alak ér­kezik, aki kicsalja a tutajosok pénzét és szökni akar, végülis azonban életét veszti. A dramatizált elbeszélés alap­vető hiányosságait Vido Horňák ren­dezőnek sem sikerült áthidalni, aki ezúttal vendégként dolgozott a ko­šicei művészekkel. Rendezésében mindazok az iskolás hibák előfordul­tak, amelyeket a képernyőn itt-ott láthatunk, s ehhez hozzájárult a szí­nészek felületesen megrajzolt és ala­csony művészi színvonalú teljesítmé­nye is. Ezúttal egyetlen egyet sem említhetünk, aki lekötötte volna fi­gyelmünket. Nem marad tehát más hátra, mint annak a reményünknek adni kifejezést, hogy ez a kudarc a košiceiek számára komoly tanulságul szolgál s a jövőben az ő rendezvé­nyeik is felveszik majd a versenyt a többi TV-stúdió színvonalával, mint pl. az ostravai stúdió, amely már ki­nőtte a gyermekcipőket és eredmé­nyeivel méltón sorakozik fel a prágai és bratislavai stúdió mellé. TALÄN HÁROM ÉVV^L EZELŐTT mutatta be a bratislavai televízió Ber­told Brecht Félelem és nyomor a harmadik birodalomban címen Is­mert művének néhány jelenetét. Most ugyan ezt próbálta meg a prágai TV­stúdió a probléma azonban megoldat­lan maradt. Téves ugyanis az a drama­turgiai felfogás, hogy a játék jelene­teiből mechanikusan ki lehet emelni néhányat, anélkül, hogy Brecht mondanivalója törést szenvedne. A mű lényege ugyanis abban rejlik, hogy a nagy német drámaíró ezúttal a jelenetek mennyiségén keresztül kutatja a háború előtti Németország fasizálódásának okait és következ­i ményeit. Ha a művet megnyirbáljuk, szükségszerűen csak félmegoldás, tor­zó marad belőle. Ez történt J. Naj­mannal is, aki a darabból négy jele­netet emelt ki, s ezekkel lényegében már csak a nácizmus eredményeit do­kumentálta az emberek gondolkodá­sában és viselkedésében. Vitán felül áll, hogy ez a kiemelt négy jelenet magában is iendkívül hatásos, Brecht szava itt is erősen zeng, ám még­sem olyan intenzitással, amilyet a teljes mű váltana ki. Igaz, a mű olyan terjedelmes, hogy húzás nélkül egészében nem lehet­ne a televízióban bemutatni. Ettől el­tekintve megelégedéssel nyugtázhat­juk, hogy Jaroslav Novotný rendezé­sében szigorúan józan kifejezési for­mára vezette a színészeket. Ennek köszönhető, hogy néhány átlagon fe­lüli alakításnak lehettünk tanúi, me­lyek között különösen Otakar Brou­sek, Ladislav Boháč, J. Neméček és Márie Vašová alakítása tűnt ki. Az operatőr munkája is gondos volt, elsősorban az emberi lélek benső rez­düléseit követte, annak erőszakos de­formálását a borzalmas időkben. HANGSÚLYOZNI SZERETNÉNK, hogy mindkét előadás hiányosságainak zö­me az előkészítő Időszak számlájára írandó, s ez a dramaturgia munkája. Ez a lényegében láthatatlan, kulisz­szák mögötti munka határolja meg végső fokon az előadás kimenetelét és hatékonyságát is. S éppen ezért jő lenne, ha a košicei stúdió dra­maturgiája tanulna pl. a bratislavai dramaturgia munkájából, amely csak­nem rendszeresen kivívja a nézők és a kritika elismerését. STANISLAV VRBKA SZOVJET régészek Kurszk egyik ut­cája alatt ősemberek táborhelyére bukkantak. A tudományos expedíció több mint egy méter mélységben ős­kori vadászok táborának maradvá­nyaira talált. Mammut-csontvézat, fegyvereket, sőt okker festék darab­káit találták itt, amellyel a tudósok nézete szerint az emberek testüket festették. A tudósok a táborhely korát mintegy 20 000 évre becsülik. Réinhardt-év Ausztriában Kilencven esztendeje született Max Reinhardt, a magyar származású vi­lághírű rendező. Ebből az alkalomból Ausztriában Reinhardt-emlékévet ren­deznek: előadják azokat a színműve­ket, amelyeket Reinhardt rendezett — az ő rendezői elképzeléseihez híven, s lehetőleg ugyanazokkal a színészek­kel, akiket szerepeltetett. 2. A BAJUSZOS Az első meglepetésből felocsúdott fasiszták szokásuk szerint mindjárt bosszút álltak: kiszemelték a város legszebb lakóházait és nagy „tűzijá­tékot" rendeztek. Égő negyedek fé­nye világította meg Kijev őszi egét. Egyidejűleg hajtóvadászat Indult szovjet emberek, kommunisták és más hazafiak ellen. A Ginzburg-ház ls a halálra ítél­tek között volt. Kudrja és Gruzdova éppen körúton voltak, amikor meg­pillantották a tüzet. Odaveszett a sok felszeretés, rejtjelkulcs, cím, élelem, fegyver... Ojtról kezdhetik a kap­csolatok kiépítését Szerencsére itt volt Lantuh, a nácibarát spekuláns főszakács, ő mindjárt kerített szál­lást. Ismerőse, egy Puskin utcai ház­felügyelő adott nekik két szoba kam­rás manzardlakást. Alig költöztek be, egy szép napon lakásuk közelében félig polgári, félig katonaruhás, lekonyuló ukrán baju­szú alak tartott feléjük. Ivan elfor­dult, de már késő volt. Az illető megszólította: — Jónapot, Ivan Danyilovics. Hogy van? — Jónapot, Tarasz Szemjonovics, hát csak megvagyok valahogy. — Az ám, hát isinét összetalálkoz­tunk — vigyorgott a baiuszos és a Gestapo-legények ismertető karsza­lagját halászta elő a zsebéből. Valami villant Kudr|a agyában. Vi­lágos: az ellenség felismerte őt. Ez az ember petljurlsta ukrán nacio­nalista volt, valamikor kihallgatta fi' a népbiztosságon, mivel nem voltak ellene bizonyítékok, maga szórja! mazia szabadlábra helyezését. Szrval lekötelezettje. Odasúgta Marijának. hogy menjen félre és várja meg fit a sarkon, majd szembenézett a náci pribékkel. — Cserélődtek a szerepek, barátocs­kám, siiost majd én hallgatom ki — csipkelődött a 45 év körüli Gestapo­nyomezó. — Letartóztathatom, sőt fel is akaszthatom. Ugyebár most is dolgozik? Nem véletlenül esert Sz'avcsenko ezredes választása Kudrjára. Rokon­szenves egyéniségén, német nyelvtu­dásán, bátorságán kívül még valami­vel dicsekedhetett, ami egy nyomo­zásnál becses tulajdonság: soha sem vesztette el a fejét, lélekjelenlétévei a legszorultabb helyzetből is kiju­tott. Most ls hldegvérűen és jól szín­lelt fölényességgel válaszolt a pri­béknek: — Persze, hogy dolgozom, nem is magában gyönyörködöm. Nézze, Ta rasz Szemjonovics, éppen eleget tu­dok magáról, hogy felakasszák. Ne ijesztgessen engem a Gestapóval. Hisz köpött maga egyet s mást, s na ezeket az adatokat a Sicherheits­dlenst tudomására hozom, könnyű­szerrel bitófára jut. AZ ELSŐ SIKER Makszim figyelte a hatást. A ba­juszos megingott. Kérlelni kezdte őt. — Ne tegye, kérem. Nem vagyok a nénietek híve, nem is értük, hanem az ukrán népért szolgálok. Makszim felbuzdult az első sike­ren. — Talán hisz a németek győzel­mében? — Nem, nem hiszek, de soha sem lehet tudni... — Nézze, gondolkozzék . . Milyen vége lehet egy olyan hadseregnek, amely nőket, gyermekeket, aggastyá­nokat sem kímél, oroszokat és ukrá­nokat Németországba hurcol el rab­szolgamunkára? No és Babij Jar? Hallott róla, ügye. — Ott voltam, — válaszolt a ba­juszos, — ugyanezt láttam Vinnyicán is. Az emberek azokban a napokban másról sem beszéltek, mint a Babij Jar-i vérengzésről. A németek 55 ezer embert lőttek halomra, s a föld sok helyütt mozgott az élve elásott emberek fölött. — Nézze Tarasz, — folytatta Mak­szim, — a németek tizennyolcban is csúfosan végeztek és kotródtak Ukrajnából, most is égni fog talpuk alatt a föld. Az áruházi robbanás csak az előjáték volt. A bajuszos megpuhult. Megnyug­tatta Makszimot, hogy nem jelenti fel. Kudrja nevetett, biztos volt győ­zelmében. — Én nem is félek ettől, de remélem, még segíthet nekünk. A Gestapo embere beadta derekát. Megegyeztek, hogy másnap ugyanott találkoznak. Kudrja pontosan megjelent a ta­lálkozón. Előzően Mariját előre küld­te, hogy nézzen körül s ha valami gyanúsat észlel, zsebkendője elejté­sével figyelmeztesse. A bajuszos várta Kudrját, üdvözöl­ték egymást és elvonultak. Marija Iljlnylcsn-a üres kézzel haladt el mel­lettük, tehát tiszta volt a levegő. A bajuszos behúzta Makszimot egy bejárat alá és két papírköteget adott át neki. Elmondta, hogy a né­metek katonai adatokat szeretnének megtudni a szovjetország erejéről, ezért különleges kiképzésű kémeket vetnek be. Érdeklődésük területe Moszkva és vidéke, az Urál-vldék, Szibéria és a Volga-mellék. A kéme­ket Varsóban képezik ki, Irányítójuk a Valii vezérkar. A 3—5 főnyi egysé­geket hetenként dobják át szovjet területre. Makszim elégedett volt a napi eredménnyel. A bajuszostól átvett kél köteg két nagy kémcsoport, a csel- • jabinszki és a moszkvai adatait tar­talmazta. Aki foglalkozott már tit­kosírás megfejté­sével a sorok kö­zött könnyen ki­bogozhatta a cso portok vezetőinek nevét. Megegyez­tek abban, hogy­ha valami közbe­jönne és nem tud­nának érintkezni, keresse fel abban a házban 2. emelet 7-es szám alatt Ganna Grigorjevát. a bajuszos ismerő­sét. Ö majd segít helyreállítani a kapcsolatot. Másnap ismét találkoztak. A ba­juszos fontos hí­reket közölt. Bori­szopolban a néme­tek Junkers 88-as gépei lepték el a repülőteret. A Vin­nyica-Zsitomir út-1 vonal mentén pe­dig különös, titkos föld alatti építke­zés folyik. Hadi­foglyokat dolgoz­tatnak, akik közül esy sem térhet él­ve vissza. IVAN KUDRJA MAKSZIM RÁTALÁL EMBEREIRE Sötét napok következtek Kijevben. Az utcákon csak 7—18 óra között le­hetett járni, óvakodni kellett a ház­felügyelőktől, mert a németek besú­gókat építettek be minden házba, s erre a házfelügyelők voltak a leg­alkalmasabbak, ezenkívül napirenden voltak a razziák. Makszim nehéz helyzetbe jutott. Értékes adatait már továbbított a rádión, de nem találta meg a kapcsolatot övélvgl. A véletlen hozta őt össze régi barátjával Alskszej Jslizarov lvovi nyo­mozóval. Az utcán találkoztak. Jell­zarov tisztában volt Makszim külde­tésével. — Vannak számodra embe­reim — mondta, és elmesélte mene­külése történetét. A derék tiszt az utolsókig harcolt, de bekerítették, fogságba esett és a darnyicai gyűj­tőtáborban raboskodott. A drótkerí­tésnél pillantotta meg őt Ismerőse, Rajsza Okipnaja operaénekesnő, aki annak idején segítségükre volt diver­zánsok leleplezésében. A művésznő Jelizarovot harmadmagával kicsem­pészte a táborból és barátnője, Jev­genyija Bremer gyógyszerész lakásán helyezte őket biztonságba. A német származású 37 éves gyö­nyörű szép asszony minden gyanú fölött állott, hisz kommunista férjét 1937-ben koholt vádak alapján kivé­gezték. A nácik ^.Volksdeutschnak" tartották, s nem is sejtették, mily forrón szereti szovjet hazáját ez a hű honleány. Nála lakott Georg, egy német tiszt, a vasutascsztagok pa­rancsnoka, akinek rokonokként mu­tatták be a megszökött hadifoglyo­kat. Szerencsére Georg egy kukkot sem tudott oroszul és Zsenya Bremer annyira élvezte a németek bizalmát, hogy senki sem fogott nyanút, pedig a partizánok az általa szerzett ada­tok birtokában ellenőrizték az egész vasúti forgalmat. Éppen olyan elbűvölő teremtés volt Rajsza Okipnaja ls. Hamis ok­mányokkal ellátva 19 szovjet tisztet csempészett ki Kijevből, fegyverestül, felszereléssel együtt átvezette őket a szigorúan őrzött darnyicai hídon. Ha kellett, tudott kacérkodni, ma­gas rangú tisztek társaságában szel­lemességtől sziporkázott, közben adatokat csalt ki társaságának tag­jaiból. Mind belehabarodtak, egy ma­gyar tábornok a kezét Is megkérte. Rajszára gondolt Makszim, amikor megtudta, hogy az ukrán nacionalis­ták nagy összejövetelre készülnek a ki|evi színházban. Ez pár nappal volt a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 24. évfordulója előtt. Következik: 3. MAKSZIM AKCIÓBA LÉP 1S63. október 2, * fi] 5

Next

/
Thumbnails
Contents