Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-13 / 253. szám, péntek

Beszélgetés az árokfejtővel H irkó Mihály azt állítja, hogy Sečovská Poliankáról nagyon hosszú az út a kameneci várig. Ugyan nem ts vár ez, hanem már csak olyan várrom, de így szemnek nagyon szép, romantikus látvány. — A turistának igen — mondja Hirkó és kezefejével hajtincset hese­get el izzadt homlokáról. — En ezt a szépséget csak ebb'ól a „tankból" nézem állandóan — fűzi hozzá és ök­levél az £-352 jelzésű kotrógép ka­binfalára üt. Gyerünk hát, próbáljuk ki a „tan­kot' mi ís. ucülök a bágrtstához és beszélgetni kezdünk. Mert Hirkó Mi­hály a Kerületi Mezőgazdasági Víz­szabályozó Üzem bágristája. Nem cso­da hát, ha az egész bodrogi rónasá-. got ebből a szemszögből nézi. A vár­romot ts, meg a hatalmas mező­ket, melyek immár nagyrészt üresek. A termést már rég betakarították, csak a hatalmas kukoricatábla meg­sárgult szárai meredeznek az égnek. Nem volt erre felé rqssz termés, az igaz, de éppen arról van szó, hogy ezen a hatalmas síkságon háromszor­négyszer nkkora termést lehetne elérni, ha nem szenvedne az állan­dó szárazságtól. Sokkal több vízre, csapadékra van szüksége a földnek. De bármily sűrű esőzések legyenek is a környéken, ezt a síkságot, a fene tudja, miért, örökké kikerülik a fel­hők és ezen valamiképpen segíteni kell. Az E-352 jelzésű kotrógép hosszú, keskeny árok végén állomásozik, melyet acélagyaratval vájt a földbe. Mint fekete háló, úgy húzódnak ezek az egyenes, hosszú y árkok szerte a mezőségeken a Bodrogtól kezdve Veő, Szomotor, Malý, Veľký Kamenec irá­nyában, szóval beházlózzák a bodrogi róna egész északkeleti részét. Mintha pedáns, rendszerető vakondok túrták volna fel az egész határt, vonalzó sze-. rint. — Bizony, bele vásna ebbe i a föld-, be a legderekabb vakond foga is — nevet Hirkó Mihály. — Ez a látszó­lag fekete, puha föld helyenként olyan kemény, mint a beton. Ott, Veő környékén például merő száraz agyag. Örültünk, ha napi tizenkét órás műszak alatt 100 métert tud­tunk haladni. — Es itt? — Itt jobb a helyzet. Egy műszak alatt 230 métert is haladunk. — Haladtok? Kivel? — Kusnvír Palival a segédemmel, no meg a masinával simogatja ke­mény tenyerével a kotrógép kuplung­fát. — Es hová lett Kusnyir Pali? — Elugrott ivóvízért. — Hová ugrott el vízért? — kér­dem, mert sehol a környéken nem látni kutat, vagy ahhoz hasonlót. — Szomotorba. Safnos, sehol a kör­nyéken nincs egészséges ivóvíz. — Jó nagy ugrás. — Mit tegyünk? Itt még október­ben is meleg van. Örökké szomjasak vagyunk. — Haza, Sečovská Polian­kára, csak egyszer térek hetenkint. TI át igen, nem létezhet az ember " víz nélkül. Ezek az emberek a víz szálláscsinálói s maguknak nincs elegendő ivóvizük. Engem is elfogott a szomjúság, mert a kotrógép kabin­jában tényleg olyan a forróság, mint egy tank belsejében, holott még csak rövid ideje ülök benne. — Hát ez már semmi, de júliusban, augusztusban... — hunyorított szem­mel méregeti a magas égboltot, mely mindmáig megőrizte átlátszó, júliusi törékenységét. — No jó, de én ruhában vagyok, te pedig egy szál fürdőnadrágban — védekezem. — Vajmi keveset segít ä fürdőnad­rág. — Akkor miért nem öltözöl fel te is? Szokás dolga. Az ősz beálltáig csak fürdőnadrágban dolgozom. Egye­lőre nem tűrné a testem a ruhát. Ör­dög tudja, hogy szokom meg újra. ' Azt mondja újrá. Tehát tavaly szin­tén meg kellett szoknia. Ogy bizony. Tavalyelőtt ls. Tulajdonképpen akkor lett gépesített árokfejtövé. Ezek az árkok képezik mafd a nagykiterjedé­sű vízszabályozás és öntözés csator­nahálózatát. Tavaly az E-352 össze­sen 11 kilométernyi csatornahálóza­tot vájt a földbe. Es idén? A terv 16 kilométert feltételez. — Hogy álltok most? — Jól. Talán túl is telfesítettük a tervet. Egyszerűen, de meggyőzően mond­ja, mintha valami íratlan felajánlást írna alá nekem, vagy a Bodrog elle­ni szövetség paktumát. Tetszik-e a lusta folyónak, vagy nem, mindegy. A paktum fennáll, érvényes. A folyó rövidesen hámba kerül s a bodrogi róna Kelet-Szlovákia tényleges élés­kamrájává válik. M ost mégis úgy tűnik nekem, hogy Sečovská Poliankától, ahol ez a bágeres lakik, ide a ka­meneci várig nem is oly nagy a tá­volság.. Persze, csak nekem, a ceruza vándorának. De ezek az emberek csak eavszer hetenkint térnek haza kedveseikhez, Mégis azt mondják, olyan hamar telnek a heti műszakok, mint a víz, mely nemsokára felfris­síti a síkság tikkadt földjét az em­beri ész és akarat nagyobb dicsősé­gére. VLADIMÍR KALYTCUK EOTVOS JÓZSEF 1813 - 1871 DUZZASZTÓGÁT ÉPÜL A HERNÁDON A Hernád melletti Ružin község mellett új duzzasztógát épül, amely 50 millió köbméter vizet fog majd fel s fűként a Kelet-Szlovákiai Vasmű cél­jait fogja szolgálni. A munkák még csak kezdeti stádiumban vannak, s ott, ahol most Jozef Onderčo bágeres dolgozik, néhány év múlva magas gát fog emelkedni. [Berenhaut felvétele.) Eötvös József, a magyar kritikai realizmus első nagy alakia egysze­mélyben volt író, költő és államférfi. Írói pályája korán induit. Alig 18 éves, mikor részt vesz egy irodalmi vitában: Bajza ellen Kazinczyt védel­mezi ... Kazinczy hálás az ifjú író bátorhangú cikkéért: egyik művét: „Légy, akit várunk" szavakkal ajánl­ta Eötvösnek. A polgári felvilágo­sult Kazinczy, nagy írót, haladó poli­tikust várt. Eötvös, beváltotta a hoz­záfűzött reményt. Bár főnemesi családból szárma­zott, tapasztalatainak és tanulmányai­nak hatására szembefordult osztályá­nak reakciós hézeteivel. Egészen fia­talon a haladó mozgalmakhoz csatla­kozott, > lelkesen küzdött az ország polgári átalakulásáért vívott harcok­ban. Mind politikai, mind írói mun­kásságában a reformkori haladó tö­rekvésekért szállt síkra. Követelte, a feudális rendszer megszüntetését, a jobbágyok helyzetének megjavítását. Munkásságával tulajdonképpen az 1848-as forradalmat segítette elő. Mint J ró az irányzatos irodalom híve. Kora ifjúságától kezdve szem­befordult az öncélú irodalom elvé­vel: az írő pártos, társadalmi hivatá­sát hirdette. Szerinte: az írónak ál­lást kell foglalnia korának politikai és társadalmi kérdéseiben ... Ezt az elvet nemcsak elméletben hirdette, hanem műveiben is megvalósította. Izzó haraggal, gyűlöletes színben-mu­tatta be az elnyomást, a pusztulásra megérett feudalizmust, ugyanakkor rokonszenvvel ábrázolta a n^pet, az elnyomottakat, az új, a réginél fej­lettebb társadalom képviselőit. Első nagy műve: A karthausi nap­ló és levélalakban írt romantikus én­regény. Egy csalódott de hinniakaró korszak vallomása, a főnemesség és nagypolgárság kiábrándult bírálata. Eötvös már ebben a regényében vilá­gosan körvonalazta, hogy az ember legfőbb célja a társadalmi haladás szolgálata. Legnagyobb műve: A falu jegyzője című nagy realista regénye, éles kri­tika, gúnyos szatíra a nemesi várme­gyéről. E hatalmas balzacl célkitű­zésű munka az ábrázolt kor egész társadalmának a keresztmetszetét ad­ja. Cselekményében, embertípusaiban bemutatja a megyei nemesség és hi­vatalnoki kar züllöttségét és korrupt­ságát, a jobbágyság szenvedéseit és kiszolgáltatottságát. A regény főhősé­ben a néppel együttérző, haladó ér­telmiség típusát ismerjük meg. A fa­lu jegyzője meggyőzően tanúskodik arról, hogy Eötvös nemcsak szem­lélte a társadalmat, hanem meg ís akarta változtatni. Regényét ls tár­sadalmi tettnek szánta, agitációs esz­köznek, politikai propagandának, anii sem akkor, sem most nem csökken­tette a mű politikai és esztétikai ér­tékét. A Dózsa-paraszt forradalmat ábrá­zoló Magyarország 1514-ben című re-^ gényével, a realista magyar történei­ml regényírás alapjait rakta le. E mű­vel .Magyarországon elsőnek ábrázol­ta hitelesen egy korszak társadalmi ellentéteit, az osztályok harcát. Az uralkodó réteget arra figyelmeztette, mi minden származhat abból, ha el­nyomják a népet, ha semmibe veszik a nép jogait... Műve a reformkori magyar irodalom egyik legbátrabb, legszókimondóbb alkotása. Eötvös a társadalom reális ábrázo­lására törekedett. Regényeinek szer­kezetében és nyelvében egyaránt érezhető, hogy úttörő • munkát vég­zett. Bár a cselekményt sok esetben megszakító, elmélkedései és hosszú körmondatai nehézkessé, íeszik írá­sait, célját elérte: kora társadalmá­nak valóságát hűen ábrázolta. A szabadságharc után sem politi­kai, sem művészi téren nem emel­kedett/ arra a magaslatra, amelyet a forradalom előtt elért. A szabad­ságharcot megelőzően írt. három nagy regénye azonban elég a halha­tatlansághoz és ahhoz, hogy úgy te­kintsünk rá, mint Igen jelentős író­ra és haladó politikusra. Eötvös József lelkén az átalakulás­ban levő XIX. század társadalmának minden érzése átviharzott. Érzelmei­ből gondolatok, gondolataiból esz­mék születtek. Eszméi bekerültek az irodalomba és máig érően hatnak, nevelnek, tanulságul szolgálnak. Születésének 150. évfordulóján örömmel mondhatjuk: elképzelése sok helyen már megvalósult, másutt most valósul meg. BALÄZS BÉLA AZ ADOTT SZÓ KÖTELEZ A helyi nemzeti bizottságok akcióter­veinek keretében a losonci járásban is számos, igen értékes egyéni és kollek­tív kötelezettségvállalás született, ösz­szesen 1280 egyén és 107 kollektíva tett vállalást. A vállalások jelentős része a hús, a tej és tojás termelésének fokozá­sára és a szerződéses eladási feladatok teljesítésére Irányul. Eddig már 935 vállalás teljesítését je­lentették be. Ez azt jelenti, bogy a vál­lalások eredeti — 1 501 987 koronás — összértékéből a nagyobb részt már va­lóra is váltották, (av) A beszteri szövetkezetben teljes ütem­ben halad a silózás. A terv szerint 140 vagon zöldtömeget számítottak lesilóznl, de a jő termés lehetővé teszi mintegy 175 vagon siló készítését. Az első 15 hektáron már a rozst ls elvetették. Iván Sándor Az 1938. évi szudétanémet puccskísérlet tanulságai Enyhült nemzetközi légkörben gon­dolunk vissza azokra a tragikus, 25 év előtti eseményekre, melyek a má­sodik világháború borzalmainak előz­ményeit képezték. Felidézzük az ak­koriban érthetetlennek tűnő összefüg-1 géseket, melyek tanulságalt levonva, szocialista köztársaságunkat felépítet­tük s biztos alapokra helyeztük. A második világháború történelmé­nek sokrétű és bonyolult problémái­ból e cikkben csak néhányra kívá­nunk fényt vetni. Csehszlovákia a hitleri Németor­szág háborús készülődéseinek útjában állott. Miután Hitler 1938-ban nyilt háborús összeütközést nem mert meg­kockáztatni, Igyekezett Csehszlovákiát szövetségeseitől elkülöníteni. E célra a köztársaság belső nehézségeit, el­sősorban a nemzetiségi ellentéteket használta ki. A köztársaság felbom­lasztásához, persze, a német és ma­gyar kisebbségi kérdés felvetése nem volt elegendő; azt a látszatot kel­lett kelteni, mintha a köztársaság belső összeomlása indokolná- a német katonai megszállást. Ezt az argumen­tumot a Hlinka-párt szeparatista po­litikája adta Hitler kezébe. 1938 májusában, Hitler provokációi­nak elhárítása után, az angol és fran­cia kormány elhatározta, hogy a német követelésekre vonatkozó tárgya­lások Irányítását kiveszi a csehszlo­vák kormány kezéből. Az angol kor­mány közölte, hogy hajlandó közve­títőt küldeni a csehszlovák kormány és Henlein tárgyalásaihoz. Ez Hitler politikájának győzelmét jelentette. Hitler 1938 óta a szudétanémet kér­désből nemzetközi kérdést akart csi­nálni, melynek megoldásánál csakis a nagyhatalmak érdekei döntenek. Az angol közvetítés a csehszlovák állam szuverenitásának megsértését és Hit­ler elgondolásainak elfogadását je­lentette. A csehszlovák kormány, mely 1918 óta csakis a nyugati nagyhatal­makra támaszkodott, nem utasíthatta el ezt a javaslatot, habár köztudomá­sú volt, kinek érdekében akarnak az angol konzervatív politikusok közve­títeni. Runciman lord ,, közvetítő" tevé­kenységével a nyugati nagyhatalmak politikai nyomása erősödött; az an­gol és francia kormányt már csak az érdekelte, milyen módon tehetnek eleget Hitler követeléseinek, melyek­kel elvben egyetértettek. Runciman közvetítésének elfogadásával tehát a csehszlovák kormány igen előnytelen helyzetbe került. Henleln követelé­seinek kielégítése céljából kénytelen volt egyre több engedményt tenni, míg elérte azt a határt, ahol Henlein jól látta, hogy a szudétanémet terü­letnek a köztársaság testéről való le­szakítását is elérheti. Abban az Idő­ben az angol és francia kormány sem beszélt többé a németek egyenjogú­sításáról a köztársaság keretén belül, hanem e területnek Németországhoz való csatolását indítványozta. A csehszlovák kormány nem volt hajlandó elfogadni az egyetlen célra­vezető megoldást: a nemzetiségek helyzetének gyökeres megjavítását. Nem akarta elfogadni a CSKP indít­ványát, mely abból indult kl, hogy a nemzetiségi kérdés a társadalom szociálpolitikai fejlődésének kérdése, hogy a nemzetiségi kisebbségek dol­gozó' tömegei kétszeres nyomás, sa­ját és a cseh burzsoázia, szociális és nemzeti elnyomás alatt élnek. A CSKP elgondolásainak megfelelően zajlottak le 1938 nyarán Szlovákiában a párt kerületi vezetőségének ülése KoSicén és a tömeges népgyűlések (Tornócon és másutt), melyeken a nemzetiségi ellentétek megszüntetésére konkrét, az adott helyzetnek megfelelő megol­dásokat vetettek fel, és a dolgozók tekintélyes része a köztársaság vé­delme, a munkásság egysége mellett tett hitet. A diplomáciai zsaroló tárgyalások nagy része zárt ajtók mögött folyt le. A köztársaság dolgozói csak sejt­hették, milyen sors vár reájuk. 1938. szeptember 12-én Nürnbergben Hitler kijelentette, hogy „Csehszlovákia ve­szély&teti a békét" és azért intéz­kedik, hogy a németlakta területeket a III. Birodalomhoz csatolják". Hitler é kijelentése volt a jelszó, mely után a Szudéta-vidéken a német fasiszták megindították régen előkészített tá­madásaikat. Szeptember 13-án Hen­lein fegyveres alakulatai megtámad­ták a csehszlovák határőrséget, s a hivatalok, párttltkárságok és fonto­sabb társadalmi Intéztnények székhe­lyeinek megszállásával megkísérelték a hatalom átvételét. A kormány, ha már minden tekintetben engedménye­ket tett Henleinnek, nem engedhette meg, hogy a hitleristák terveiket ilyen eszközökkel valósítsák meg. A határmenti övezetben kihirdették az ostromállapotot és a statáriumot. A hadsereg, csendőrség és a polgár­ság önkéntes alakulatai csakhamar rendet teremtettek. Henlein fegyveres alakulatai erős ellenállásba ütköztek s kénytelenek voltak visszavonulni. A cseh nemzet védelmi elszántsága visszariasztotta a támadókat. Henleln további felhívásai süket fülekre talál­tak. A vereséget szenvedett puccsis­táktól a többi fasiszta csoportok is távolodni kezdtek. A Hlinka-párt képviselői, akik a puccs idején Prágá­ban tárgyaltak a német, magyar és ukrán szeparatistákkal az egységes fellépés érdekében, kénytelenek vol­tak kijelenteni, hogy a Csehszlovák Köztársaság alapján állnak. Ez az előnyös fordulat azonban mtt­sem változtatott a csehszlovák kor­mány helyzetén, amíg nem támaszko­dott a nép harcias elszántságára, amig kitartott kizárólagos nyugati orientációja mellett, amíg nem tett határozottabb lépéseket arra, hogy a csehszlovák—szovjet szerződésből fo­lyó védelmi lehetőségeket kihasznál­ja. A kormány miridezt nem tette meg; nem vette igénybe még azok­nak a nyugati politikusoknak segítsé­gét sem, akik a Hitler előtti meghát­rálás politikájával nem értettek egyet. Sőt, a Népszövetség összehívott ülését sem használta ki a köztársaság 'vé­delmére. Az angol és francia kormány viszont félt, hogy a Szovjetunió szi­lárd magatartása és segítőkészsége meghiúsíthatja „közvetítő" tevékeny­ségét, s ezért jött létre szeptember 15-én a berchtesgadeni találkozó. Itt kezdődtek azok a tárgyalások, me­lyek Münchenben végződtek. Negyedévszázad távlatából nézve az 1938. évi szeptemberi eseményeket, ma ls szívszorongva s gyakran értet­lenül kérdezzük: hogyan történhetett mindez? Hogyan'tudta Hitler a köz­társaság katonai megszállását katonai támadás nélkül elérni? Csehszlovákia feldarabolása kiin­dulópontja lett a hitleri Németország hódító tervei megvalósításának. Fel­vonulási területet képezett Lengyel­ország lerohanásához, majd a Szov­jetunió megtámadásához. Feltétele volt a nyugati irányba tervezett tá­madásnak is, miután megsemmisítette Franciaország katonai szövetsége&át, a csehszlovák hadsereget, amely nyu­gati támadás esetén Németországot keleti irányból veszélyeztethette vol­na. Csehszlovákia útjában volt továb­bá a nagynémet birodalom terveinek is, melyekben a cseh- és szlováklakta területek, ugyanúgy mint Lengyelor­szág is a „százmilliós németség élet­terébe" estek. E „germán hatalmi központ" körül kaptak volna helyet a kelet és délkelet-európai vazallus államok, birodalmi provinciák a „bol­sevizmustól megtisztított" Oroszország európai részeibén, és a hatalmas szi­bériai területek, ahová az „alsóbb­rendű" nemzeteket akarták kitelepí­teni. A hitleri Németország tehát so­ha nem számolt Csehszlovákiának a német birodalom érdekszférájába va­ló egyszerű bekapcsolásával, hanem azzal, hogy a köztársaságot teljesen feldarabolja, állami önállóságát fel­számolja, népeinek nemzeti létét meg­szüntesse. Csehszlovákia feldarabolása a hit­leristák terveiben már 1933 óta sze­repelt. E tervek megvalósítását meg­nehezítette az a tény, hogy a köz­társaságban Hitler uralomrajutása után egyre erősödött a köztársaság védelmére Irányuló mozgalom. Ezért a közvetlen katonai támadás kihív­hatta volna a jól felszerelt csehszlo­vák hadsereg ellenállását, esetleg a köztársaság szövetségeseinek katonai beavatkozását ls, ami Németország katonai bekerítését és biztos veresér gét vonta volna maga után. A hitle­ri taktika így diplomáciai eszközök­höz folyamodott. Anglia konzervatív erőinek hátrálásával számolva, világ­háború kitörésével fenyegetve, kiélez­te a nemzetközi helyzetet. Egyidejű­leg a köztársaságon belül a faji és nemzeti sovinizmus eszközeivel szí­totta az ellentéteket, hogy a belső bomlás annak látszatát keltse, mint­ha a köztársaság összeomlása kizáró­lag belső okok következménye lenne. A köztársaság belső bomlasztásá­nak politikai eszközei között első helyen a szudétanémet Henlein-párt szerepelt, melynek sikerült a határ­menti német lakosság túlnyomó ré­szét megnyerni a német fasizmus cél­jainak. Henlein taktikája abban ál­0j SZÖ 4 * lsö 3- szeptember

Next

/
Thumbnails
Contents