Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-09 / 249. szám, hétfő

Gyümölcsétterem Tragikus szerencsétlenség a Magas-Tátrában Prágai turisták egy csoportja: Dušan Kutnik, Antonín Pumer, Jo­sef Vlásek és Marié Sovová szep­tember 3-án reggel a Zöld-tó mel­letti Brnőal menedékházból hegy­mászó túrára indultak a Büszke­csúcsra az északkeleti falon át vezető nehéz utat választva. Az út első harmada után azon­ban a turisták, akiket 40 méteres hegymászó kötél fűzött egymás­hoz, Ismeretlen okból balra letér­tek, ahol az elsó hegymászó le­csúszott a falról s a 220 méteres mélységbe magával rántotta mind a három társát. Az áldozatok kiáltásait hallották a közelben tartózkodó turisták. Azonnal értesítették a hegyi men­tőszolgálat dolgozóit. Röviddel ez­után a Lomnici csúcsról útnak in­iult a hegyi mentőszolgálat önkén­tes csapata, Július Andrási sport­mester vezetésével, de fáradságos keresés után a négy turistának már csak a holttestét találták meg. (CTK) Mostanában sok a sza- lalkozását, de még Ilyen bad időm. Így aztán, ha szerény keretek között nagy ritkán bekevere- is kitűnően megfelel a dem Prága központjá ba, lassan, kényelmesen sétálgatok ás sok olyas­mit veszek észre, ami azelőtt — a folytonos rohanás közepette — elkerülte figyelmem. Ennek köszönhetem, hogy a Vencel tér mú­zeum felőli részén ér­dekes úfdonságot „fe­célnak. Népszerűségét ml sem tellemzt jobban, minthogy naponta fél 12-től 19 óráig hatszáz vendég váltakozik az asztaloknál és a bevé­tel eléri a 2500 koronát ts. Az étlap, amely ki­vezető receptfüzetében, melyből naponta 15—20 féle eledel kőzött vála­gathatnak a vendégek. A gytimölcsétterem Igen közkedvelt. A vé­letlenül betévedt ven­dégeken kívül megvan a törzsközönsége, sőt már a külföldlek ls fel­fedezték és htre elju­tott az NDK-ba, Ma­gyarországra, lengyel­országba. A teljes meg­elégedéshez hozzájárul első emeleten gyü­mölcsétterem várja a frissítőkre vágyó járó­kelőket. Az Igazsághoz híven meg kell jegyeznem, hogy az étterem elne zárólag gyümölcsből készült Italokat és éte­deztem jel". Az egyik leket tartalmaz, télen­bérház kapuján szerény nyáron Igen változatos, az "egészséges, vitamin­tábla hirdeti, hogy az Például eper-, ősziba- dús frissítőknek arány­rack-, citrom-, ana­nász-, almaleves, na­rancs-, barack-, ana­nászsaláta, banán dió­val és mandulával, eg­resszósz, különféle gyü­mölcstorták, gyümölcs­ve zé s kissé eltúlozza a krémek, mustok. Közel fogadná hasonló éttér­vendéglátóüzem 30 mi- százharminc készítmény mek megnyitását, es szobát elfoglaló vál- szerepel Rudolf Linka —va lag alacsony ára. Meglepő, hogy az or­szágban még sehol nem követték Prága jó pél­dáját, pedig bizonyos, hogy a közönség más helyeken ls őrömmel BUENOS AIRES tartomány belső ;részében a heves esőzések áradást ' okoztak. Dolores városából több száz ; személyt kl kellett költöztetni. Nin­1 csen hír több mint 500 indián sor­i sáról, akiket a vlz elvágott a világ­: tói. IPARI KÉMEK főiskoláját alapította ; meg Tekeko Ishtda toktót asszony. > Ö maga hosszú ideig mint ipari kém ! működött és ezzel a „foglalkozással" I rengeteget keresett. Most gazdag ta­• pasztalatait az új nemzedéknek kl­vánja átadni. FRANCIAORSZÁGOT a pénteki fel­! hőszakadások után szombaton hideg­1 hullám árasztotta el. Az auvergnei ! hegyvidéken éjszaka a hőmérséklet J fagypont alá süllyedt, s reggel ls ' csak három fok volt nulla felett. RÓBERT MANDEL olasz író, aki ; megírta az első világháború történe­' tét, e napokban 68 éves korában Ná­\ polyban meghalt. MOTTÖ: Most rongy papíron, rothadt kötlevélen A gyalázatnak megadta magát, Anglia, mely más földeket szokott Bevenni, most önmagét vette meg! (Shakespeare: II. Richárd) V. Titkos küldetésben A berlini angol nagykövet Londonba küldött távirata meglepő dolgokat tartalmaz: jelenti, hogy Ewald von kleist, a német vezérkar bé­késebb körének képviselője Londonba készül. A tábornok feladata olyan anyag beszerzése, amely segítségével meggyőzhetné Hitlert arról, hogy Anglia Csehszlovákia megtámadása ese­tén beavatkozik. Henderson brit nagykövet fél az ilyen komplikációktól. 0 a Chamberlain­féle álláspont képviselője, s az ilyesmi szerinte zavart okozhat a brit politikai elképzelések­ben. Ezért a biztonság kedvéért külügyminisz­terének, lord Halifaxnak azt Javasolja, Klels­tet ne fogadják Londonban hivatalosan. Még meg találná győzni a hivatalos köröket, ez pe­dig keresztezné. Chamberlain csoportjának ter­veit — a Harmadik Birodalom kielégítését Csehszlovákia számlájára. Kletst augusztus 18-án érkezik Londonba. Ez az utazás a német vezérkarban az utóbbi Idő­ben lejátszódó érdekes folyamat csúcsponttá. Egyes német vezérkari tisztek ugyanis aggo­dalommal figyelik a Csehszlovákia megrohaná­sára készülő terveket. Szó stnes róla, hogy a tisztek elleneznék a katonai akciókat. Ezt nem teszik. Csak egy egész Európára kiterjedő konfliktustól tartanak, mert tudják, hogy Né­metország erejéből telik ugyan egy Csehszlo­vákia elleni támadásra, de nem egy európai háborúra. Ez vezérelte a tiszteket, amikor el­lenzéket alakítottak a német vezérkarban. Az ellenzéki tiszti körök élén az akkori ve­zérkart főnök, Ludwig Beck állt. ö sem ellenzi a háborút, csak korainak tartja, Né­metországot felkészületlennek. Már 1938 tava­szán rámutatott, hogy Németország képtelen egy Időben harcolni Csehszlovákia, Franciaor­szág és a Szovjetunió ellen. Álláspontját rész­letesen leírta és megindokolta néhány memo­randumban, amelyeket át ts adott Brauchitsch­Í ' ak, a szárazföldi haderők főparancsnokának, ülius 16-án kelt feliratában kérte is Brau­chitschet, beszélte rá Hitlert — ,/ílltttassa le a megkezdett háborús előkészületeket és a cseh kérdés erőszakos megoldását halassza el addigra, amíg gyökeresen megváltoznak a hadászati feltételek". Beck ezt az álláspontját körömszakadtáig védte, s igazáért hajlandó volt a legszélsősé­gesebb tettre — az engedelmesség megtagadá­sára is. Ebben nem volt egyedül, számos tiszt osztotta nézetét. Szövetségeseik ts voltak bi­zonyos polgárt körökben, amelyek nem értet­tek mindenben egyet Hitler elhamarkodott po­litikájával. Ez a szervezkedés képezte annak az ellenzéki mozgalomnak a korát alapját, amely később az 1944. július 20-án Hitler el­len elkövetett merényletben csúcsosodott kt. Kletst ezeknek a köröknek a képviseletében utazott Londonba. Augusztus 18-án délután Klelstet fogadja Róbert G. Vansittart, Halifax diplomáciai fő­tanácsadója. Beszélgetésük nem zajlott le a külügyminisztérium hivatalos talaján. Ezért mindketten teljes nyíltsággal beszéltek. íme a beszélgetés leglényegesebb részének szó­szerinti szövege: KLEIST: ...A tábornokok mindnyájan a há­ború ellen vannak, de nem lesz annyi ere­jük, hogy megakadályozzák, hacsak nem kap­nak segítséget kívülről. Mint már mondottam, ismerik az tdőpontot és azon a napon mene­telniük kell. VANSITTART: ön szerint melyik időpont ez? KLEIST: Azt ön bizonyára Ismert... Szep­tember 27 után már késő lesz. VANSITTART: Mely Időpontig állíthatnánk még meg a németeket? KLEIST: Ogy vélem, szeptember közepéig megállíthatnák őket. De biztosabb lenne, ha még a párt kongresszusa előtt állítanák meg őket. VANSITTART: Milyen eszközöket javasol? KLEIST: Két lehetőség van. Először: Hitler azt hiszi, hogy Franciaország és Anglia kiál­lása máfusban abszolút blöff volt, s ezért tud­tára kell adniuk, hogy tévedett. VANSITTART: Melyik a másik eszköz? KLEIST: Azt kívánnám, hogy az önök valamelyik vezető politikusa olyan beszédet mondana, amely a németországi elégedetlen elemekhez szólna. Hangsúlyozni kellene a há­ború borzaimalt és a kikerülhetetlen általános katasztrófát, amelyhez a háború vezetne. Vansittart csak tájékozódni akart Beck cso­portjának nézeteiről, az egyenes válaszadás elől kitért. Másnap Wlnston Churchill fogadta Kleistet. Churchill nem volt ugyan a kormány tagja, de a beszélgetésen Chamberlain tudtá­val vett részt. Ezért ő sem ígérte a tábornokok kérésének teljesítését. Kleist csekély eredménnyel tért vissza Né­metországba. Az egyetlen, amit Londonból ho­zott, Churchillnek egy magánlevele volt, amely­ben kifejtette nézetét, hogy Csehszlovákia meg­támadása világháború ktrobbantását eredmé­nyezné. A brit hivatalos körök nem vették komolyan Kleist okfejtését. Chamberlain elutasította a Hitler-ellenes beszédet. Az egyetlen, amit tett, az volt, hogy felkérte Hendersont, próbál­ja meg kieszközölni közte és Hit­ler között a személyes kapcsolat felvételét. Ez pedig már nem más, mint közvetlen lépés München felé... Közben Prágában tovább folytatódtak a tárgyalások az SDP és a kormány között Henlein már a harmadik csehszlovák tervet utasította el, nyeregben érezte magát. Kö­vetelései egyre merészebbek voltak, de a csehszlovák kormány engedékenységén nem tudott túltenni. Runclman és missziója bá­mulatos eredményeket ért el Benešnél. Néz­zük csak: Szeptember 5-én délután az SDP szolgálati kocsifa begördül a prágai Vár udvarára. Kundt és Sebekowski szudétanémet képviselők száll­nak kt belőle. Néhány perc múlva már Beneš elnök társaságában ülnek. Mindkét német kép­viselő kissé zavarban van. Sejtik, miért hív­ták őket oly hirtelen audenciára a Várba. Né­hány másodperc zavart csendben múlik el... Azután Beneš egy lap tiszta papírt helyez elé­jük. Ezeket mondja: „Írják le, kérem, milyen követelményeket támaszt pártjuk a német kisebbség kérdé­sében. Előre megígérem, hogy mindet teljesítem. Mintha bomba robbant volna a helyiségben! A két henleinlsta nem fut szóhoz, csak léleg­zet után kapkodnak. Számítottak rá, hogy Be­neš valamilyen engedménnyel, vagy kompro­misszumos javaslattal áll elő..., de erre nem készültek fel. Ez fantasztikus! Hogyan avat­kozzék be a Német Birodalom a csehszlovákiai németek védelmében, ha minden követelmé­nyüket teljesítik? Ernst Kundt leforrázva ül. Dr. Sebekowski lehajtja fejét.... „Kezdték kérem. Komolyan gondolom, írja­nak" — szól az elnök. A képviselők zavartan egymásra néznek. Nem nyúlnak a papíroshoz. Akkor hát Beneš kezdett beszélni. Akadozva beszélt, a negyedik csehszlovák javaslatot hoz­ta szóba, amely kielégíti a Karlovy Vary-i kö­vetelményt. Beleszámítva a német birodalmi eszmékhez való tartozást ís, a köztársaság fel­bomlását is. Hiszen e terv szerint Csehszlová­kiát megcsonkították volna, a német megyék­ben a hatalmat a henletntsták vették volna kezükbe, az államapparátusban, a hadsereg­ben, a minisztériumokban helyet biztosítottak volna a Henleln-párt embereinek. Beneš min­denbe belement. Még aznap este a kormány politikai bi­zottsága jóváhagyta Beneš negyedik tervét. Másnap kellett volna átadni a henleinlsta küldöttségnek a jóváhagyott okmányt, de a küldöttség nem Jött el a Várba. Az SDP ve­zérkarában óriási 'zűrzavar támadt. „Atyaúristen, ezek mindent megadtak!" — üvölt ijedten Kari Hermann Frank, amikor megtudja, ml mindent ajánlott fel Beneš. Visz­szautasítant — ez egyenlő volna az álarc el­dobásával. Az egész világ előtt le kellett volna leplezni, hogy a henleinlsta politika nem más, mint indok kovácsolása Hitler betörése számá­ra, Csehszlovákia teljes „kitörlésére a térkép­ről". Hogy a fennen hangoztatott „őszinte megegyezésre való törekvés nem más, mint blöff. Azonnal távirat megy az Aš-ban időző Henleinnek, aki Itt az NSDAP nürnbergi kong­resszusára készült. Izgatott találgatásokkal telt percek múltak el. Elhatározták: a legközelebbi Időszak szá­mára a legfontosabb az időnyerés. A henleinlsta képviselőkre Hodlá csak szep­tember 7-én tudja rátukmálni a követeléset teljesítését rögzítő dokumentumot. Megjegyez­te egyébként, hogy a megszövegezésben még néhány módosítást eszközölnek... Közben ülésezik az SDP vezetősége. Ürü­gyet! Ürügyet! Ürügyetl Csak néhány napig kell kibírni, Hitler nürnbergi beszédéig. Mi­lyen ürügy alapján lehetne megszakítani a kapcsolatokat, a további, most már csak részletkérdésekre vonatkozó tárgyalásokat a csehszlovák kormánnyal? Ürügyet, ürügyetl De gyorsan, mert késő lesz! Szeptember 7-én a belügyminisztériumban eszeveszetten csengetni kezdenek a telefonok. Hív a brnói területi hivatal elnöksége, hív a prágai rendörigazgatóság, s végül Runctman missziójából az urak ts jelentkeznek ... Következik: Arculütés lovaglóostorral ^ SZÖ 2 * 1963. szeptember %

Next

/
Thumbnails
Contents