Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)
1963-09-28 / 268. szám, szombat
AZ ÉLET KÖVETELI Sok szó esik napjainkban a korszerű műveltségről. Rohamosan változó hétköznapjaink vetették fel ezí a kérdést, az a sodró iram, amely áz embert mind nagyobb feladatok megoldására ösztönzi. Mondhatni, korszellemmé vált a művelődés, a nagyobb tudás igénye, s túlzás nélkül állíthatjuk, ma már nincs az a szakma, amely beérné a tegnap műveltségével. Éppen a nagyobb műveltség, a dolgozók politikai és szakmai fejlődése érdekében nem árt hangsúlyoznunk azt a komoly felelősséget, amely e téren a népművelési intézményekre hárul. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt évek során vitathatatlan és jelentős eredményeket könyvelhettünk el a népművelés szakaszán. Tömegalapot nyert kultúránk, szélesre tárultak a művelődési lehetőségek kapui, formálódott és edződött dolgozóink szocialista tudata... —, az elért eredmények azonban csupán egy hányadát képezik azoknak a feladatoknak, melyek e téren ránk várnak. Ha figyelembe vesszük pártunk XII. kongresszusának határozatát — mely kiemeli az új ember nevelésének, népünk erkölcsi-politikai egysége szilárdításának, s marxista-leninista világnézete kialakításának és erősítésének igényét — szükségszerűen látnunk kell a munkának azt a garmadát, mely e téren még elvégzésre vár. S mivel szocialista társadalmunkban a népművelés nem öncélú tevékenység, hanem az ideológiai munka elválaszthatatlan része, az eredmények mellett látnunk kell — éppen a jövő érdekében! — az eredménytelenségek okait is. Nem akar divatos és hatásos elintézési mód lenni, ha azt állítjuk, a népművelési munka kibontakozását erősen hátráltatta a személyi kultusz időszaka. Az alapvető okokat a CSKP XII. kongresszusa e téren felfedte. Az igazsághoz tartozik azonban az is, annak ellenére, hogy az 1953-57es években több Jelentős intézkedés történt a népművelés megújhodása érdekében, a rendelkezésre álló erők maradéktalan kihasználása mégis mulasztást szenvedett. Ha eltekintünk a gyakori átszervezések okozta változásoktól, s a decentralizációs irányzat sok helyütt megnyilvánuló helytelen értelmezésétől — melyek kedvezőtlenül befolyásolták a népművelési intézmények, valamint a nemzeti bizottságok munkáját —, a formalizmus meghonosodása, eluralkodása az a címszó — és nemcsak címszó, de ma is kísértő gyakorlat —, mely részben felöleli a mulasztások okait. A lélektelen munkaszervezésre s elbürokratizálódó tervezésre talán sehol sem lehet annyi példát felhozni, mint éppen a népművelés szakaszán. A kampányokra váltott népművelési munka nélkülözte az egységes és távlati tervezést, s a kulcsfontosságú feladatok megoldása helyett sokszor csupán a deklaratív jellegű elképzeléseknek és látszat-tevékenységnek lehettünk tanúi. A szokássá vált leegyszerűsítő módszer, mely a népművelés hatékonyságát a tojásbegyűjtésre, faliújságra, vagy a látványos, de lényegében szólamokra alapozott előadásokra, ünnepélyekre — magyarán üres szalmacséplésre — szűkítette, sokszor többet ártott az ügynek, mint használt. Ez a módszer — különösen az egyes járásokban — a hozzá nem értés leplezője veit, s „látványosságával" sokszor szinte az érvényesülés egyik fontos feltétele. Talán úgy tűnhet, hogy ez a felsorolás afféle felesleges, túlélt és mellőzhető múlthánytorgatás. Túléltnek kétségtelenül túlélt, sajnos, gyakorlatnak még nemegyszer elfogadott. Szlovákia népművelési otthonait és üzemi klubjait járva sokszor tapasztalható még ez a módszer. Ha a dolgozók szabad idejének értékesítését például a népművelési intézmények irodáiból — a tervek, jelentések, kimutatások alapján — ítéljük meg, könnyen a népművelési dolgozók határtalan aktivitása érzésének lehetünk a rabjai. A „bebiztosítani, szervezni" — jelszó jegyében kétségtelenül sok mindenre gondolnak, érdekkörökre, előadásokra, együttesekre stb. (Mindezt pontosan, számszerűen kimutatva!) Csupán egy valamiről gyakran megfeledkeznek, mégpedig arról, hogy minden akció, rendezvény és szám mögött — embereknek kellene állniok; s az akciók értékét — és egyben a népművelést munka értelmét is — a való élet számára nyújtott segítségben kellene lemérni. Nem is szólva arról, hogy a látogatottságot jelölő kimutatások számadata mennyiben a „behozatali kultúra", vagy a szombat esti táncmulatságok és a vasárnapi teadélutánok érdeme. (Félreértés ne essék, nem az import-kultúra ellen van kifogás, főleg ha a kulturális tevékenység nem kizárólag erre épül!) A formalizmus mai kísértetjárásá* nak bizenyítására néhány példa még akadna, a felsorolás teljessége azonban nem célunk. Egy jellemző azonban még idekívánkozik. Tudvalevő, hogy a népi akadémiák küldetése — jelentős. A szervezés „csodája" azonban itt is kísért. Dunaszerdahelyen ezt úgy jellemezték: — Az odavezénylés nem szervezés! S ez a szövetkezeti munkaiskolákra is vonatkozhat. Persze, az „odavezénylés" alatt nem holmi diktátoroskodó hajlandóságot, hanem az éppen kéznél levők beszervezést kell érteni! Mégpedig: a szervezés, de inkább a statisztika nagyobb dicsőségére. A népművelés terén ís, mint társadalmi életünk minden területén, jelentős az irányítás felelőssége. Nem kívánunk most a nemzeti bizottságok iskolai és kulturális szakbizottságai mulasztásaival foglalkozni. A hozzáértésről és a káderkérdés néhány problémájáról azonban nem árt néhány szót szólni. A napi sajtóból már ismertté vált pártunk központi bizottságának legutóbbi döntése, mely — a XII. kongresszus szellemében — az irányítómunka • megjavítása érdekében az egyes pártszervek mellett bizottságokat létesít. A bizottságok feladata, hogy a kollektív vezetés elmélyítésével segítsék az egyes feladatok megoldását, s a szubjektivlsta megnyilvánulások helyett a társadalmi Igényeket érvényesítsék. A kollektív vezetés és az egyéni felelősség kérdése előtérbe hozza a káderok iránti igényességet. Ez más szóval annyit jelent: a politikai fejlettségnek ma már feltétlenül párosulnia kell a szakmai hozzáértéssel, rátermettséggel. A hozzáértésben támasztott nagyobb követelmények igénye az élet természetes velejárója. Márpedig — és ez a panasz sokszor elhangzott — a népmüvelés sok esetben a másutt — más tisztségben — zátonyra jutottak menedéke. Sok esetben, mellőzve az alapvető feltételeket — a politikai és szakmai felkészültséget —, a népművelés szakaszán olyan személyek kerültek felelős tisztségbe, akiknél vagy az egyik, vagy a másik kritérium, sőt sokszor a képzettség és a gyakorlat feltétele is hiányt szenvedett. Az igény ezzel szemben az, hogy a népművelés is szakembereket kíván, akik az általános szervezési képességek mellett valamilyen szakaszon kiismerik magukat. Persze, a hozzáértés, rátermettség nemcsak az iskolai végzettségtől függ. A vezetéshez élettapasztalat, szakmai jártasság és szervezőkészség is kell. A rátermettség elsőrendű Ismérve azonban a marxista-leninista tudás, s az ehhez kapcsolódó szakmai ismeret. S ezek a szempontok nemcsak az érvényesülés, de a munkavégzés, kötelességérzet és az önbecsülés szempontjából is fontosak. S ez egyben az igényesebb munka és az irányítás javításának fontos feltétele is, mert munkánk további sikere nem kis mértékben éppen a hozzáértés függvénye. S ezt a népművelésben sem lehet szem elől téveszteni. "Sí ft Ä politikai-nevelő munka tartalmát, formáját és módszerét illetően sokszor eltérőek a vélemények. Kétségtelenül végletnek számít az a nézet, amikor egyes népművelési dolgozók munkájuk fő tartalmát a mezőgazdasági termeléssel összefüggő egyszeri, — akciós — feladatok teljesítésében látják (zárszámadások előkészítése, idényjellegű munkák stb.), s megfeledkeznek arról, hogy a feladatok teljesítéséhez a dolgozók sokoldalú előkészítésén — szaktudás, tudományos ismeretek, munkamódszer, a munkához és a közösséghez való szocialista viszony stb. — keresztül vezet az út. A másik véglet ezzel szemben, amikor egyesek a népművelés, számára idegennek tartják a termelési propagandát, vagy a munkatartalomból kirekesztik a közgazdasági jellegű problémákat. Az élet feltétlenül megköveteli, hogy a népművelő tevékenység — mely az ideológiai munka fontos területe — szerves 1 része legyen mindennapjainknak, s a társadalom számára előnyösen kamatoztassa a már kialakult s állandóan fejlődő új formákat, módszereket. Nagyon igaz az a vigyázó gondolat, hogy kerüljük a harsányságot, a lapos és szürke megoldásokat. Az igazi és tartós gondunk azonban — a népművelésben ls — Inkább az legyen, hogy az ötletességnek, teremtő gondolkodásnak és alkotó szellemnek sose legyünk szűkiben. FONOD ZOLTÁN Nagy érdeklődésnek örvend Prágában a mai szlovák képzőművészet kiállítása, amelyen több mint 400 festmény, szobor és grafikai mü látható. Képünkön; a látogatók Alojz Klimo és Ferdinand Hložnik képel előtt. (Foto: ČTK — J. Šaroch felv, J, LACO NOVOMESKÝl Repülőgép a város felett Madarak, felhők és szentek útját szeljük, s hirtelen nem ismert borzalom int nekem, dermesztőn előttem áll a vég, éles körökben száll a gép; a föld alattunk oldalra dől, s a városok: nevetséges, parányi árnyak ferdült felszínen állnak. Oj kor kezdetét látom itt — s orvul pusztuló világ borzálmias végeit: mélybe omlanak városok, s rájok folyamok ezüstje csordul, 1 mint a villámvert, leszelt lombsátor, melyet tetőről sodor le zápor. Mikor a földre értünk, a magasban maradt a pusztulás képe. Közelről szilárd a föld, rajt pihen gépünk. „ De kitől hallja ezt az ijedt kis fecske és kitől hallja ezt a kőszáli sas? Sötét szemükben ősi Korok óta ott ég a sorsuk félelme és a sorsunk fölötti megvetés, '(1935 körüli JOSEF HORAí Sipos Győző fordítása Pulkovo 'Az örök tél határán, messze, hol a legtisztább ég ragyog, vigyázó távcsövekbe hullnak a porzó csillagok. Hullanak olvadozva, akár a könnyű hópihe, nagy tükrös asztalokra, a csillagászok elibe. Méricskélik őket, mérik, elosztályozzák szépen. A szunnyadó idő érik az égi őr ölében. BÄBI TIBOR fordítása Fiatalok és felnőttek — közösen A z ifjúsígi alkotóversenyek szervezésében jelentfis változás történt. A nyolcadik évfolyamban, 1983—64-ben már közösen folynak az Ifjúság és a dolgozók alkotóversenyei. S itt nemcsak címváltozásról van szó. A verseny résztvevőinek bővítése csak a természetes fejlődést követi. Az ifjúsági alkotóversenybe a múltban is bekapcsolódtak a felnőttek, ez azonban az értékelésnél gyakran zavart okozott. Az ú) szervezési forma végre közös nevezőre hozza az eddig két vágányon futó népi alkotóversenyeket. A törekvések és lehetőségek egyesítése minden bizonnyal serkentőleg hat majd a résztvevőkre és szervezfikre egyaránt. Az ifjúsági alkotóverseny tavalyi évfolyamát az ú) versenyszabályok szerint szervezték. Bár még nem beszélhetünk róla múlt idfiben, — a tánczene és társastánc központi szemléjét októberben tartják Ostraván, Zilinán pedig decemberben a karénekek központi szemléjére keriil sor — az eddigi eredmények azonban az új versenyfeltételek, az új szervezési farma helyességét igazolják. A cél ugyanis az volt, hogy az ifjúsági alkotóversenyek súlypontját az üzemekbe és a falvakba, az iskolákba és tanintézetekbe helyezzék át. Ez által mentesíteni akarják a versenyt a formalitástól, a megszokottságtól, az egészségtelen versenyláztól, amelyben csak a versenyzfik száma volt a fontos, néha a népművészeti alkotás fejlesztésének kárára. Ott, ahol az új szempontokat helyesen értelmezték és alkalmazták, ott a népművészeti alkotás szinte újraéledt. Ott viszont, ahol ragaszkodtak a régi, begyökeresedett szervezési formákhoz, ott a siker elmaradt. Sok járásban ugyanis nemcsak, hogy nem élnek az új szervezési forma nyújtotta nagyobb lehetőségekkel, de a kezdeményezés sem éppen erős oldaluk, Helytelen lenne azt állítanunk, hogy az új szervezési forma minden sebre gyógyító Ír. A központi szemlék előkészítése, a résztvevők kiválogatása, azok felkészültsége során elfifordultak ugyanis hibák. Megtörtént az is, hogy némely együttes bejutott a központi szemlére anélkül, hogy a járási és a kerületi szemlén részt vett volna. Nem csoda, hogy a központi szemlén aztán lényeges színvonalbeli eltérések mutatkoztak. A Jövőben az ifjúság és a dolgozók népművészeti alkotásának versenyében — a központi szemlére — kizárólag a Járási és kerületi szemlék legjobbjai juthatnak. Ez feltétlenül megköveteli, hogy a szemlék Időpontjának kiválasztásakor az eddiginél körülteklntfibben járjanak el. Az új, 1963—64-es verseny szervezfii ezt a követelményt már figyelembe veszik. A népművészeti alkotás versenyét a CSISZ, a szakszervezet, valamint az Iskola- és kulturális ügyi minisztérium szervezi. A múltban gyakran megtörtént, hogy az idősebbek az ifjúsági alkotóversenyeket egy kézlegyintéssel elintézték, mondván: cz a fiatalság ügye. Éppen ezért legfőbb ideje volt. hogy a népművészeti alkotás egy kalap alá került, tekintet nélkül arra, hogy fiatal vagy felnfitt részvevőkről van szó. Együttes erővel könnyebb az együttesek színvonala emelkedését elérni, s ezáltal fokozni a népművészeti alkotások társadalmi nevelőhatását. A szervezési elvek, intézkedések azonban még nem jelentenek mindent. Intenzív társadalmi-nevelő hatást csak úgy érhetünk el, ha a népművészeti alkotás versenyeiben teret biztosltunk azoknak az ágazatoknak, amelyek iránt a legnagyobb az érdeklődés. Ez még abban az esetben is indokolt, ha a hagyományos, több éve művelt ágasatok rovására megy. Az utóbbi időben például az érdeklődés főleg az irodalmi tevékenység, zeneszerzés, a kisszinpadi formák, a tánczene és társastánc, a fényképészet és az amatőr-filmezés köré tömörül. Lényegesen csökkent ugyanakkor az érdeklődés az énekkarok, dal- és táncegyüttesek, valamint a bábjátszás iránt. Nem lenne észszerű tehát mereven ragaszkodni ezekhez az ágazatokhoz. Számolni kell azzal, hogy az életmód változásával a népművészeti alkotásnak is lépést kall tartania. A népművészeti alkotások 1963—64-etf évfolyamában nem rendeznek mindan ágazatban központi szemlét. Igaz, ezt az elvet bizonyos mértékig már az idén is érvényesítették. Ezáltal ugyanis jobban kidomborodik a központi szemlék értelme, éspedig, hogy megnyissa a népi alkotások további fejlődésének távlatait. Kétségtelen, nem lehet minden esztendfiben valami újat mutatni, így felesleges, hogy évente, minden ágazatban, központi szemlét rendezzenek. A következő évfolyamban például csak hat központi szemlét tartanak. Júniusban a kisszinpadi formák együttesei Písekben találkoznak, májusban pedig Prostéjovban — az előadóművészek ts a gyermekalkotások szemlélt tartják. Az utóbbit a pionírszervezet 15 éves jubileuma jegyében. A műkedvelő színjátszók hagyományos hronovi találkozójára augusztusban kerül sor, novemberben pe'dig a fényképészeti és filmező szakkör rök tevékenységét értékelik. A bemutatókat minden esetben szemináriumok egészítik ki, amelyeken a népművészeti alkotások időszerű kérdéseit tárgyalják meg. A központi szemléken a jövőben kevesebb együttes vesz majd réizt. Kizárólag olyan együtteseket hívnak a szemlékre, amelyek tevékenységükkel valóban Irányt mutathatnak a többieknek. (ska)' 1903. szeptember 28. + (jj SZÖ 7