Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-24 / 264. szám, kedd

Híven követjük a békés együttélés lenini politikáját Elvtársak, kedves barátaim, polgár­társaim! Engedjék meg, hogy bevezetőben tolmácsoljam a csehszlovák—szovjet barátság manifesztációja részvevőinek s a déi-morvaországi kerület vala­mennyi dolgozójának Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­sága, a Nemzeti Front Központi Bi­zottsága és a köztársaság kormánya forró elvtársi üdvözletét. Összejövetelüket a hazánk népe és a Szovjetunió népe közötti testvéri kapcsolatok és a szocialista szövetség további megszilárdltásáiiak jegyében tartják. Valóban minden okunk meg­van arra, hogy „Örökre a Szovjet­unióval" jelszót — melynek jegyé­ben kezdtük a háború után szabad életünk építését —, ma a szocialista rendszer győzelmének feltételei köze­pette fokozott érvényűnek, egész né­pünk megszeghetetlen kötelezettségé­nek tekintsük. A szovjet néppel együtt az év végén emlékezünk meg az 1943. december 12-én megkötött csehszlovák—szovjet szövetségi, barátsági és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés 20. évforduló­járól. Történelmi jelentőségű dátum ez számunkra, mert új időszakot nyi­tott a nemzeti önállóságunk vissza­szerzéséért vívott küzdelemben, egyik szilárd alapját képezte hazánkban a szabad és szocialista igazságos élet megteremtésének. A Szovjetunióval megkötött 1943. évi szövetségi szerződés a háborús évek első olyan dokumentuma volt, amely a nácizmus által leigázott nem­zetek felszabadítása utáni Európában a béke szilárd kezessége és a viszo­nyok haladó rendezése követelményé­nek megteremtését tartotta szem előtt. Ide számított a Csehszlovák Köztársaság önállóságának, szabadsá­gának és függetlenségének visszaállí­tása háború előtti határainak kereté­ben. A Szovjetunió, amely soha nem ismerte el Münchent, e követelmény teljesítéséért a nácizmus elleni harc kezdetétől fogva teljes súlyával sík­raszállt. Már akkor természetes do­lognak tartotta ezt, amikor a nyugati hatalmak még ingadoztak a szégyen­teljes müncheni egyezményre tett alá­írásuk visszavonásával és érvénytele­nítésével. A Szovjetunió állásfoglalása határ­talanul lelkesítette népünk nemzeti felszabadító harcát. E küzdelem moz­gató ereje a kommunista párt volt és kibontakozását elősegítette a szovjet hadsereg győzelmes előretörése a ke­leti fronton. A Szovjetunióval 1943. december 12-én kötött szövetségi szerződéssel és kommunista pártunk politikájával tehát elválaszthatatlan kapcsolatban áll legújabb történel­münk legdicsőbb fejezete — a fasisz­taellenes felszabadító harc és ennek fő megnyilvánulási formái: a Szlovák Nemzeti Felkelés, katonai egységeink harca a szovjet hadsereg oldalán, a cseh- és morvaországi partizánmoz­galom, a májusi prágai felkelés és hazánk felszabadítása a szovjet had­sereg által. Ezeknek az események­nek összessége elválaszthatatlan része, kiindulási pontja volt a nemzeti-de­mokratikus forradalom kibontakozásá­nak, amelynek megvalósítása a koši­cei kormányprogram alapján hazánk dolgozóinak teljes nemzeti és szo­ciális szabadságot eredményezett. Visszaemlékezünk ezekre az esemé­nyekre éppen a mostani napokban, az 1938-as müncheni diktátum évfordu­lója előtt, amellyel a nyugati hatal­mak a köztársaságot kiszolgáltatták a hitleri fasizmus kénye-kedvére. Az idősebbek minden bizonnyal jól em­lékeznek még a negyedszázad előtti mozgalmas napokra, főként az 1938. szeptember 23-1 éjszakai mozgósítás­ra, amikor a kommunista párt által fellelkesített nép egy emberként kelt fel azzal az eltökélt szándékkal, hogy Hitlernek egy talpalatnyi földet sem enged át hazánk területéből és meg­védi annak ezer éves határait. A köz­társaságban lavinaként terjedt a kö­vetelés a Szovjetunió segítségének igénybevételét Illetően, amely a Nép­szövetségben a mi ügyünkért harcolt és készen állt a veszélyeztetett Cseh­szlovákia megsegítésére. 1938 mozgalmas hónapjaiban, ami­kor Hitler fokozta Csehszlovákia meg­támadásának előkészületeit, és ötödik hadoszlopa, a henlelni párt kiharcolta Irredenta követeléseinek teljesítését, határvidékünk elszakítását és a Har­madik Birodalomhoz való csatolását, hazánkban a kommunista párt és a többi demokratikus erő vezetésével megszületett népünk szilárd egysége. Hitler agresszív követelései ellen, a meghátráló uralkodó burzsoázia ka­pitulációja ellen és Szlovákiában a ľudák reakció ellen egy síkban, a fa­sizmussal szembeni ellenállás front­jában egyesültek munkásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk tag­jai. Valóban hatalmas hazafias mozga­lom lángolt fel nálunk a széles anti­fasiszta frontban a szabadság, önál lóság és demokrácia védelmére, a köztársaság megvédésére a hitleri fa­sizmussal és csatlósaival szemben. ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÉDE A VASÁRNAPI BRNÍI BÉKEÜNNEPSÉGEN A burzsoáziának saját népétől való osztályfélelme, az akkori kormány vo­nakodása attól, hogy a Szovjetunió közvetlen beavatkozását kérje Cseh­szlovákia védelmében, az Egyesült Ál­lamok és Olaszország különféle komp­romisszumos javaslatai által ösztö­kélt, teljes gőzzel nekilendült brit­francia politika békéltető gépezete 1938-ban Münchenben a Hitler terü­leti követelései előtti teljes kapitulá­cióhoz vezettek. Ezután már csak Idő kérdése volt, hogy Hitler bevégezze müvét, ami be is következett 1939. március 15-én Cseh- és Morvaország bekebelezésével, Szlovákiában pedig a hitleri fasizmus céljait szolgáló Iu­dák bábállam kikiáltásának kezdemé­nyezésével. München, s minden ami vele össze­függött és utána következett, népünk számára nagy iskolát jelentett, amely­ben világosan látta, ki védi érdekeit, kit számíthat barátjának, s kit tart­son ellenségének és árulónak. Azok­ban a nehéz napokban, amelyek szin­te pusztulással fenyegették nemze­teinket, a nép megszabadult némelyik nyugat-európai állam politikájával kapcsolatban táplált Illúziójától, meg­ismerte a burzsoázia áruló, kollabo­ráns arcát, s mindebből helyes ta­nulságot vont le a maga számára köz­társaságunk további fejlődésével és helyzetével kapcsolatban. A fasizmus dúlása Idején a nép sa­ját maga tapasztalta, hogy a megszál­lókkal vívott harcban a kommunisták hozzák a legnagyobb áldozatokat, s teljes bizalmat és támogatást érde­melnek. 1945 után népünk ezért vá­lasztotta egyöntetűen a szocializmus útját, ezért tartotta a kommunista pártot vezető erőnek ezen az úton, s ezért döntött a Szovjetunióval való szilárd barátság mellett. Ma szilárd alapja van a Szovjet­unióval való testvéri barátságunknak és a kölcsönös segítségnyújtásnak, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a proletár nemzet­köziség szellemében évek hosszú so­rén át kifejlesztettünk. Megbonthatat­lanok a nemzeteinket összefűző, ba­ráti, elvtársi kapcsolatok. Amikor a nemzeteink tudatában végbement eme nagy változásokat em­lítjük, nem feledkezünk meg arról, hogy a párt mellett 30 éves fennállá­sa alatt a Csehszlovák—Szovjet Ba­ráti Szövetség is nagy munkát vég­zett a Szovjetunióval való barátság és szövetség fejlesztésében. Tagjainak és funkcionáriusainak ezrei áldozat­készen terjesztették az Igazságot a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom útjáról, a Szovjetunióban végbe­menő nagy politikai és szociális vál­tozásokról, s a szocializmus sikerei­ről. így erősítették hazánk népének a szovjet nép iránt érzett rokon­szenvét. Testvéri internacionalista kapcsola­tainkat a Szovjetunióval természete­sen nem lehet csak a kölcsönös anya­gi előnyök értékének mértékével ki­fejezni. Teljes egészében magunkévá tesszük a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusainak következtetéseit, amelyek felújították a lenini szellemet egész mozgalmunk­ban, teljes mértékben magunkévá tesszük a Szovjetunió Kommunista Pártjának programját, a kommuniz­mus építésének programját, ajnely számunkra is megmutatja a fejlődés irányát. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak lenini politikája a legutóbbi év­tized folyamán bebizonyította életere­jét és helyességét mindenekelőtt a szovjet gazdaság, tudomány és tech­nika hétmérföldes léptekkel történő előrehaladásával, amely ragyogóan nyilvánul meg a Szovjetunió által a világűr meghódításában elért nagy si­kerekben. őszinte szívből örülünk ezeknek a sikereknek. Népünk nagy­rabecsülését kifejezően megmutatta Juríj Gagarinnak, az első űrrepülőnek és Valentyina Tyereskovának, a vi­lág első női űrhajósának lelkes fo­gadásával hazánkban. Ahogy a Szov­jetunió vezet az űrrepülésben, hisz­szük, hogy nincs messze az idő, ami­kor a Szovjetunió az első helyre ke­rül a világon az Ipari termelés meny­nyiségét és az egy főre eső termelést illetően is. Ennek biztosítéka a szov­jet nép lelkes munkája, e munka he­lyes irányítása a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és Központi Bizottsága ál­tal, melynek élén Nyikita Szergeje­vlcs Hruscsov áll, akinek mai mani­fesztációnkról elvtársi üdvözleteinket küldjük. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak és a Szovjetunió Kommunista Fártjának eszmei egysége az utóbbi években pártunk politikájának min­den megnyilvánulásában, így a XII. kongreszus eredményeiben is híven tükröződött. A XII. kongresszuson joggal állapíthattuk meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és Csehszlovákia Kommunista Pártja kö­zött a sokéves együttműködés folya­mán igazi elvtársi kapcsolatok ala­kultak ki, úgyhogy ma az állami po­litika és a nemzetközi kommunista mozgalom valamennyi alapvető kér­désében teljes nézetegység uralkodik közöttünk. A nemzetközi politika kérdéseinek értelmezésében is teljesen azonosak a nézeteink. Egyformán értelmezzük az imperializmus és a kolonializmus elleni harc, valamennyi nemzet sza­badságáért és egyenlőségéért folyó küzdelem, a békés együttélés politi­kájának érvényesítése, a forradalmi fejlődés, valamint a háború ellen, a béke megőrzéséért vívott harc kér­déseit. A béke megvédése az emberek többségének ügyévé vált az összes vi­lágrész valamennyi országában. A világ békééről a világűrben, a légkörben és a víz alatt végzett nuk­leáris fegyverkísérletek beszüntetésé­ről szóló egyezmény megkötésével ezen az úton elérték az első kézzel­fogható eredményeket. Ezt az egyezményt a nemzetközi kapcsolatok megjavulásának kezdete­ként üdvözöljük. Elvárjuk, hogy a nyugati hatalmak a további Javasolt Intézkedésekkel kapcsolatban, ame­lyek megvalósítása erősítené a hideg-i háború beszüntetésének kilátásait és megszilárdítaná a békét, szintén ked­vező álláspontot foglalnak el. A Szovjetunió már számos ilyen kérdést programra tűzött, mint pél­dául a német kérdés békés megoldá­sát, a NATO ős a Varsói Szerződés országai közötti megnemtámadási szerződés megkötését, a katonai költ­ségvetések befagyasztásét, a Német Szövetségi Köztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban állomá­sozó külföldi csapatok létszámának csökkentését, a németországi külföldi katonai egységeknél a Szovjetunió és a nyugati hatalmak képviselőinek köl­csönös cseréjét, az európai atomfegy­vermentes övezet megteremtését. E kérdések megoldásában minden előrehaladás jelentős hozzájárulást jelent a béke megőrzésében. Ezek a javaslatok konstruktívak, minden te­kintetben hasznosak, és ezért külpo­litikánk teljes erejéből megvalósítá­sukra törekszik. Egyben szem előtt tartjuk, hogy a termonukleáris háború veszélye még nincs kiküszöbölve, s ennek a ve­szélynek leküzdése a béke, a demok­rácia és a szocializmus erőinek első­rendű és állandó feladata. Ezért tesszük teljes mértékben a magunké­vá a Szovjetunió békeprogramját, s további szocialista államokkal együtt ezért küzdünk következetesen a bé­kés együttélés lenini politikájának érvényesítéséért, az általános és tel­jes leszerelésért. Mindez teljes összhangban áll a világ valamennyi népének érdekeivel és a nemzetközi kommunista mozgalom forradalmi cél­jaival. A marxista—leninista pártoknak et­től az elvi álláspontjától — legna­gyobb sajnálatunkra — élesen eltér a kínai vezetők sajátos „fő irányvo­nala", amelyet minden módon rá akarnak erőszakolni a kommunista pártokra, s amely a baloldali oppor­tunizmus pozícióiból revideálja az ?957. és 1960. évi moszkvai dokumen­tumok fő programpontjait és lenini szellemét. A kínai nép forradalmi harca iránt éjzett minden tiszteletünk ellenére mélységesen elszomorít bennünket, hogy éppen akkor, amikor a béke, a szocializmus és a nemzeti felsza­badító mozgalom új sikereket ér el a világon, a kínai képviselők naciona­lista és hatalmi presztízskérdésekből kifolyólag a Szocialista országoktól való elszakadás útjára tértek, a kom­munista mozgalomban nemzetközi frakciós tevékenységet fejtenek kl és a békés együttélés politikájának reak­ciós ellerízől'mellé állnak. A Szov­jetunió, más országok és kommunista pártok elleni durva támadásokkal maguknak is és a nemzetközi kommu­nista mozgalomnak ls ártanak, mert ez az eljárás ellentétben áll az osz­tály- és a marxista—leninista alapel­vekkel, s a szocializmus ellenségei­nek malmára hajtja a vizet. Főként a legutolsó nyilatkozatok és a Klnal Kommunista Párt, valamint a Kínai Népköztársaság hivatalos sajtójának fellépése mutatja, hogy polemikájuk­ban a párton belüli területről nyil­vánvaló állami álláspontra tértek át, a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a Szovjetunióval való nyílt szakí­tás útjára léptek. Ez pedig nem ve­zethet máshová, mint a Szovjetunió­val szemben kimondottan ellenséges állásfoglaláshoz. A kínai vezetők sú­lyos felelősséget vesznek magukra a világon a szocializmus és a kommu­nizmus érdekeinek okozott károkért. E nézetek és tevékenység ellen hatá­rozott harcot íolytatunk és a Szovjet­unió Kommunista Pártjával, valameny­nyi szocialista országgal és az ösz­szes többi kommunista pártokkal ba­ráti együttműködésben mindent meg­teszünk azért, hogy megszilárdítsuk a kommunista mozgalom marxi—leni­ni egységét. A bonni uralkodó körök támadó politikát hirdetnek és támogatják a revansizmust Elvtársak, a nemzetközi légkörben bekövetkezett bizonyos enyhülés nem lankaszthatja éberségünket a béke­ellenes revansizmus komoly veszélyé­vel szemben, mely állandó táptalaj­ra talált szomszédságunkban, o Német Szövetségi Köztársaságban. Az NSZK kormánykörei és revansista szerve­zetei a támadó politika melegágyai, amely Európa reakciós erőinek egye­sítésére törekszik azzal a célkitűzés­sel, hogy általános revízió alá vegyék a második világháború kimenetelét, az egész német földön uralomra jut­tassák a burzsoáziát és új területi terjeszkedést kezdjenek Közép-Euró­pában. De Gaulle francia elnök és a nyu­gat! hatalmak támogatásával a nyu­gatnémet militaristák teljes gőzzel tö­rekszenek a Bundeswehr atomfelfegy­verzésére a NATO úgynevezett sokol­dalú atomerejének megteremtése ke­retében. Közismert, hogy a Német Szövetség! Köztársaság és az Ameri­kai Egyesült Államok, valamint többi NATO-beli partnereik közötti legutób­bi tárgyalásokon a nyugatnémet mi­litaristák szívósan és mondhatni si­kerrel keresztülharcolták követelései­ket, az úgynevezett „offenzív védel­met" és a „hagyományos és atom­fegyverek egyensúlyát" illetően, e fegyverek fokozott szállítását az Ame­rikai Egyesült Államokból és széthe­lyezésüket közvetlenül a Német Szö­vetségi Köztársaság határának egész hosszúságában. A Német Szövetségi Köztársaság és a NATO-országok viszonyának Ilyen alakulása nyomatékosan figyelmeztet bennünket arra, hogy éberen őrköd­jünk és mindent megtegyünk hazánk védelmének erősítésére. Megmutatja, mily nagy jelentőségű számunkra szö­vetségünk a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal, s mily nagy fontossága van az országaink védel­mi képességét biztosító Varsói Szer­ződésnek. A nyugat-németországi helyzet meg­ítélésénél természetesen nem akarjuk azonosítani a Német Szövetségi Köz­társaság dolgozóit a nyugatnémet mi­litaristákkal és revansistákkal. Jól tudjuk, hogy a nyugatnémet dolgozók többsége, a német munkásosztály, a' haladó értelmiség hozzánk hasonlóan háborúellenes. A Bundeswehr atom­felfegyverzése ellen foglalnak állást, s a békeszerződés megkötését kí­vánják. Ogy véljük, hogy a mostani időszak, München 25. évfordulója Igen alkalmas jóindulatuk megmutatására, a közeledésre, hogy közös határaink a béke, a barátság határaivá válja­nak. Minden kezdeményezést támogatni fogunk, amelyet részükről ez a törek­vés vezérel. Valamennyi nemzettel, közöttük a Német Szövetségi Köztár­saság népével való békés közeledést kívánjuk. Ogy véljük, hogy itt rámu­tathatunk arra a barátságra, amely hazánk népe és a Német Demokrati­kus Köztársaság népe között szövő­dött az elmúlt évek folyamán, s amely elősegíti kölcsönös közeledésünket. Minden erőnkkel a XII. kongresszus irányelveinek teljesítéséért Elvtársak! Barátaim! A kommunizmus eszméinek győzel­méért és a vllágbékéért vívott világ­történelmi jelentőségű küzdelem, nemcsak a nemzetközi-politikai és az eszmei fronton megy végbe. Nagy, sőt végeredményben döntő jelentő­ségű a gazdasági térület is. A szo­cialista világrendszer gazdasági ere­lének rohamos növekedése döntő té­nyezője a világ fejlődésére gyakorolt politikai ás eszmei hatása fokozódá­sának. l Ezeknek az eredményeknek eléré­sében döntő része van a Szovjetunió­nak, s részesedik benne hazánk is. Gazdaságunk eddigi fejlődése meg­mutatja, hogy a szocialista rendszer a fejlett iparral rendelkező ország­ban is a termelőerők gyorsabb fejlő­dését teszi lehetővé. Az 1948. évi hely­zetet véve alapul 14 év alatt töbtí mint hatszorosára növeltük hazánk­ban az ipari termelést. Nincs szándékomban ezen a helyen kiemelni gazdasági fejlődésünk to­vábbi kedvező oldalait, amelyek a nép életszínvonalának lényeges eme­lését eredményezték. Ezeket a ked­vező eredményeket mindenki saját maga látja, ha a valóságnak megfele­lően néz a dolgokra. Az elért ered­ményeket a múlt év Végén behatóan értékelte pártunk XII. kongresszusa. Természetesen egyszersmind rámuta­tott az átmeneti nehézségek okaira ís, amelyek azonban semmi esetre sem vethetnek árnyékot gazdaságunk állandó növekedésére és erősödésére. A kongresszus előtti vitát is figye­lembe véve, a XII. kongresszus kitűz­te népgazdaságunk további fejlődésé­nek fő irányait. E feladatok megva­lósítására irányul most a Központi Bizottság és az egész párt, az állami és gazdasági szervek, a társadalmi szervezetek és az összes dolgozók igyekezete. A dolgozók megértő tö­rekvésének köszönhetően már ma rámutathatunk népgazdaságunkban egyes jó eredményekre. A népgazdasági ágazatok többségé­ben behozták a téli hónapokban ke­letkezett lemaradást. Az ipari terme­lés tervét már a második negyedév­ben 101,1 százalékra, az első félévi tervet pedig 104,4 százalékra teljesí­tettük, és az elmúlt nyolc havi tervet 100,5 százalékra. A termelési terv jobb teljesítésével párhuzamosan megjavult a szállítási terv teljesítése, a kohászati termékeknek a kívánt választékban való szállítása is, és szintén jobban teljesítik a külkeres­kedelem szállítmányait. Bányászaink behozták a szénfejtés téli lemaradá­sát és augusztus végéig már több százezer tonna szenet fejtettek terven felül. Ehhez az eredményhez hozzá­járultak kerületük bányászai is, akik az első félévben mintegy 8000 tonna kőszenet és 54 000 tonna ligni­tet fejtettek terven felül. Az idén a terv teljesítése folyamán eredményesen megoldunk számos fon­tos problémát, így például az anyag­források mozgósítását a beruházási építkezés szükségleteinek fedezésére — főként a gépszállítmányokat ille­tően — a legfontosabb „építkezések szem előtt tartásával. Természetesen még ma sem lehetünk teljesen elége­dettek. A népgazdaság fejlődési szempontjából"BWítő fontosságú épít­kezéseken nincs elegendő számú dol­gozó, ezzel szemben a kevésbé jelen­tős építkezésen a szükségesnél többen dolgoznak. A létszámon felüli dolgo­zókat ezeken az építkezéseken fel kellene szabadítani. Határozott javu­lást kell elérnünk ezen a területen. További javulásra kell törekednünk a kapitalista országokkal folytatott külkereskedelmünk mérlegében és egyéb területeken ls. Most készítjük elő az 1964. és az 1965. évi tervet és kidolgozzuk az 1970-ig terjedő távlati tervet. E mun­kák folyamán a fő figyelmet annak szenteljük, hogy megállítsuk gazda­ságunk eddigi extenzív fejlődését, és határozottan áttérjünk az intenzív fejlődésre az egész termelés korsze­rűsítése/ s ezáltal a munkatermelé­kenység magas színvonalának elérése útján. Ezzel kapcsolatban mindent meg kell tennünk a szocialista országok kölcsönös együttműködésének jobb kiaknázására a nemzetközi szocialista munkamegosztás, a termelés szako­sítása és a kooperációja alapján. Az ehhez vezető utat megmutatják a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai kommunista és munkás­pártjai első titkárai idei értekezleté­nek eredményei. Következetesen érvényesítsük az irányító munka lenini elveit Elvtársak, amint a sajtóból isme­retes, a Központi Bizottság két nappal ezelőtt ismét foglalkozott az irányító és a szervező munka kérdéseivel. Tanácskozása szerves része annak az igyekezetnek, amellyel Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának Közpon­ti Bizottsága a XII. kongresszus irány­elveinek teljesítésére törekszik. Az ülésen elfogadott határozatok azt a célt követik, hogy az irányító munká­ban következetesebben alkalmazzák a lenini alapelveket, főként a kollek­tív vezetés és döntés alapelveit, megerősítsék társadalmunk életében a párt irányító szerepét, elmélyítsék a dolgozók befolyását a gazdaság és az ország Igazgatásában. A pártnak ez az irányvonala 1958 óta lépésről lépésre megvalósul. Ezt bizonyítják többek között a párt által a népgazdaság fejlesztésével és a társadalom életével összefüggő fon­tos kérdések megtárgyalására szer­(Folytatás a 4. oldalon) 1963. szeptember 26. * tJJ SZÖ «j|

Next

/
Thumbnails
Contents