Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)
1963-09-03 / 243. szám, kedd
Különösebb zökkenő nélkül a tavalyinál korábban fejeztük be az aratást Az ország egyes vidékeinek kivételével már csaknem mindenütt végeztünk a kalászosok aratásával. Ott, ahol önkötöző géppel vágták le a termést, még folyik a cséplés. Am a délebbre fekvő falvak határában már elvetették a repcét, javában folyik a kukorica silózása. Minden halad tehát szép sorjában. És ez így van rendjén. Itt a szeptember, a rozs, majd később a búza vetésének ideje. Az őszi tennivalók — ezt néhány év tapasztalata is bizonyítja — jóval nagyobb feladatok elé állítja a mezőgazdaságot, mint az aratás. S ezért nem árt a gabonatermés betakarítási munkáját értékelni, legalább is körvonalazni, hogyan folyt le az esztendő legszebb munkája. AZ ARATÖMUNKÁSOK KITETTEK MAGUKÉRT A jónak ígérkező termést a júliusi kánikula eléggé megvámolta. A dolgozó parasztság annak tudatában, hogy nem mindenütt lesz meg a tervezett hektárhozam, nagyobb szorgalommal látott hozzá a termésbetakarltáshoz. Menteni, ami menthető — ez volt a jelszó. S legtöbb helýen úgy ls cselekedtek. Jobbára az új technológia segítségével végezték az aratást, tudva, hogy e gyenge termésből még kevesebbet takaríthatnak be, ha nagy lesz a betakarítással Járó szemveszteség. Ezért több szövetkezet kombájnosa vállalt kötelezettséget és versenyre hívta társalt a szemveszteség csökkentéséért. A szorgalmas munka, a felelősségérzet általában meghozta a várt sikert. A tervezett 14— 18 nap helyett a szövetkezetek túlnyomó része 8—10 nap alatt befejezte az aratást. Kitettek magukért, s helytálltak a munkában, dacolva a júliusi tikkasztó hőséggel a kombájnosok. S mä már büszkén beszélhetünk arról, hogy az idén nem csupán a hektárok „hajszolása" volt a fő céljuk, hanem arra is ügyeltek, hogy minél kevesebb szem maradjon a tarlón, hiszen fgy vastagabban csurog a kombájn tartályába az acélos búza. Így is többen vannak olyanok, mint Sečkar, Bakulár, Méry, Holubovský, akik már túlszárnyalták az 500 hektáros teljesítményt, vagy közel állnak hozzá. örvendetes tény az is, hogy az idén a mezőgazdasági dolgozókkal karöltve az ipari munkások is nagy számban vettek részt az aratásban. Sok üzemben éppen erre az időre vették ki szabadságukat, hogy segítsenek az • új kenyér betakarításában. Berzétén például .aratás teljében sok rozsnyói bányászt találhattunk a tarlón. 570 SZK—4-ES SZOVJET KOMBÄJN A meglevő kombájnparkot ennyi nagy teljesítményű, kiválóan működő szovjet kombájn gyarapította. Jobbára ennek tudható be, hogy az idén nagy tért hódított a már jól bevált többmenetes aratás. Nem véletlen tehát, hogy a dunaszerdahelyi járásban 22 ezer hektáros területen (600 hektár kivételével) kétmenetesen végezték az aratást. Nagyszerű munkát végeztek a járásban és az egész országban a komplexbrigádok. Szervezettségük, jó munkabeosztásuk révén Jól olajozott gépezethez hasonlóan munkálkodtak. Jellemző, hogy a nemesócsal szövetkezetben Halász elnök úgyszólván észre sem vette, hogy aratnak, hiszen alig akadt gondja a szervezéssel. Mindenki tudta, milyen munka vár rá, így folyamatosan, zökkenőmentesen folyt a betakarítás. Nem csoda hát, hogy Vaszi Sándor és Jakab János rendrakó gépei 500 hektárt teljesítettek. Gazdasági szemszögből vizsgálva a dolgot, ugyancsak nagy haladást értünk el a tavalyihoz viszonyítva. Az eddigi számítások szerint a kombájnosok 12 hektárral nagyobb teljesítményt értek el, egy kombájnra számítva, mint tavaly. Emellett érezhetően csökkentek az önköltségek. A nemesócsaiaknál maradjunk. Náluk tavaly az egy hektárra eső aratási költség 116 korona volt. Az idén a 2M kombájn 52 koronát „emésztett" fel hektáronként, míg a nagy teljesítményű SZK—4-eseknél 22 koronára csökkent a betakarítási költség. Nem is kell külön hangsúlyozni, hogy az idei betakarítás sikerében nagy része van a szövetkezetek és az állami gazdaságok üzemi és pártszervezeteinek. Az említett szövetkezetben is Jóval az aratás megkezdése előtt a kommunisták kezdeményezésére aratási tervet készítettek. S hogy minden ment simán, zökkenőmentesen, az is bizonyítja, hogy jól cselekedtek. A HEKTARHOZAMOK ALAKULÁSÁRÓL Legfontosabb kenyérgabonánk, a búzaszükséglet egyre Jobban emelkedik. Ezért az utóbbi esztendőkben arra törekszünk, hogy bővítsük a búza vetésterületét, egyben fokozzuk a hektárhozamokat. A múlt években 21—24 mázsa között ingadozott az országos átlag. Szép eredmény ez a 20 mázsán felüli hektáronkénti országos átlag, hiszen ugyanebben az időszakban a világ átlagtermése búzából hektáronként 12,3 mázsa volt. Ennek ellenére sem lehetünk elégedettek, mert a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban 23—33 mázsa körüli a búza hektáronkénti hozama. S nem lehetünk elégedettek azért sem, mert mint ismeretes, ebből a termésből nem tudjuk fedezni ä hazai szükségletet. • A háború előttihez viszonyítva 40 százalékkal növekedett a hektárhozam, mégis évente 2 millió tonna gabonát vagyunk kénytelenek behozni. Pedig az 1957—1961 közti esztendőkben a gabonafélékből (búza, rozs, árpa, zab) évente átlag csaknem 5 millió tonnát takarítottunk be. És az idén? Szlovákia gabonára igen kedvező vidékein, a nyugat- és keletszlovákiai kerületekben a vártnál gyengébb lett a termésátlag. Ez főképpen a kései tavasznak és a júliusi kánikulának a következménye. Főképpen azokban az EFSZ-ekben volt gyenge a búzatermés, ahol későn vetettek. A korai tél beálltáig nem bokrosodhatott a növényzet, kifagyott, megritkult. Tanulság: ősszel nem szabad patópáloskodni. S úgy jó, ha október 15 :ig, legkésőbb október végéig földbe kerül a búza. A szóban forgó kerületekben intézkedések is történtek a gabonafelvásárlás csökkentésére. Az országnak viszont nagy szüksége van gabonára, a gabonafelvásárlás országos tervét teljesíteni kell. De hogyan? t TESTVÉRI SEGÍTSÉG Szerencsés fekvésű a mi hazánk. Csehországban például nem ártott meg a gabonaféléknek olyan mértékben, mint Szlovákiában sem a kemény tél, sem a tavasz, de még a júliusi kánikula sem. Meg aztán azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, az említett országrészben fejlettebb a mezőgazdaság, nagyobb fokú a gépesítés is. Ezek összességét számbavéve leszögezhetjük, Jobb termést takaríthatnak be, mint Szlovákiában. A csehországi szövetkezetekben nem ritkaság például a 25—30 mázsás búzatermés, sőt akadnak gazdaságok, melyeken a hektáronkénti hozam meghaladja a 40 mázsát. A Machovicel Állami Gazdaságban például egy negyvenhét- hektáros tábláról 43 mázsa DIANA búzát takarítottak be hektáronként. A Plzeň-északi járásban árpából 49 mázsa, búzából 53 mázsa hektáronkénti termést értek el. E kiváló eredmények tették lehetővé, hogy a néhány évi gyakorlattól eltérően nem a nyugat-szlovákiai, hanem az észak-csehországi és az északmorvaországi kerület teljesítette elsőnek a gabonafelvásárlás tervét. Kedvező visszhangra talált a csehországi szövetkezetekben az az intézkedés, hogy kisegítve Szlovákia egyes járásait, a lehetőséghez mérten adjanak terven felül ls gabonát az országnak. Akadt olyan járás, melynek EFSZ-ei vállalták, négy vagon gaboHírek a komáromi hajógyárból • A város új Szakszervezeti Házában a Szlovák Nemzeti Felkelés 19. évfordulója alkalmából 500 fényképből és számos dokumentumból kiállítást rendeztek a német fasiszták elleni partizánharsokról. A kiállítás szeptember 10-ig tart nyitva. • A tušimicei villanyerőmű igazgatója levélben mondott köszönetet a hajógyár dolgozóinak azért az áldozatkész munkájukért, melynek eredményeként határidő előtt elszállítottak több acélkonstrukciót, s elküldtek egy szerelőcsoportot, hogy így gyorsítsák meg az erőmű építését. • Augusztus 27-én nagy sikerű előadást tartott a hajógyár szerelőcsarnokában a bulnával tetézik a szerződéses eladást. Hodonin környékén 60 szövetkezet közül már 50 átlag két százalékkal teljesítette túl eladási kötelezettségét. A magasfokú öntudat bizonyítéka az is, hogy a minap célba ért (harmadiknak az országban) dél-morvaországi kerület állami gazdaságai és szövetkezetei 730 vagon gabonával adtak többet a tervezettnél. A szocialista haza iránti hűség nagyszerű bizonyítéka, hogy augusztus derekáig már az ország 30 járása (jobbára a cseh országrészekbenj teljesítette a gabonaeladási kötelezettségét. Nagyszerű tettek ezek. Nem túlzás, ha ezt a paraszti önfeláldozást hőstettnek nevezzük, hiszen a hazáért, a haza' érdekében tett legszebb emberi megnyilvánulás, a testvéri segítség Igazi gondolata hatja át a falvak népét. NÉHÁNY ALTALÁNOS TAPASZTALAT Nem véletlen, hogy az Idén az EFSZ-ek, állami gazdaságok általában 5—6 nappal korábban befejezték az aratást, mint tavaly, Az idei aratásban sokkal nagyobb volt az emberről, az aratóról való gondoskodás. Bár helyenként, különösen a keletszlovákiai kerület néhány járásában az ellátásban, a hűsítő italok biztosításában volt fennakadás, mégis sokkal jobb volt e tekintetben a helyzet, mint a múlt esztendőben. Az idén kevesebb kombájnos élt csupáö kenyéren, konzerven, hideg ételen, mert az üzemi konyhák és a helyi vendéglők Jobban gondoskodtak az aratók élemezéséről. Csak egy kerület példáját hozzuk fel. A kelet-csehországi kerületben két évvel ezelőtt még csak 300 ezer ebédet készítettek a Jednota konyháin a szövetkezeteseknek. Tavaly már az aratás idején 1200 000 ebéd fogyott el, az idén a Jednota az aratási időszakra már 1 500 000/ ebédre kötött szerződést a szövetkezetekkel. Több gép vágta az Idén a gabonát. Számottevőek javult a gépek anyagellátás javítása, s a múlt évinél jobban szervezték meg az alkatrészek elosztását is. Az igényelt 3523 pótalkatrész közül 1482-t huszonnégy órán belül leszállítottak a traktorállomásoknak. Nagy haladás ez, hiszen összesen 2588 igénylőt tudtak kielégíteni'. Sajnos a pótalkatrészek még mindig hiánycikket jelentenek, s különösen a kombájnokhoz nincs elegendő belőlük. A tarlóhántással, mint a korábbi években az idén is lemaradtak. Ennek egyik fő oka, hogy a géppel aratott területekről késedelmesen gyűjtötték be a kombájnok után visszamaradt szalmát. Másik ok. Több szövetkezet ígéretet kapott, hogy a nagy teljesítményű kombájnokhoz ugyancsak nagy teljesítményű szalmaprést ls kapnak. Ez javarészben csak ígéret maradt, és bizony három-négy kombájn után egy szalmapréssel nem győzték rendbe tenni a tarlót. Ez is szolgáljon tanulságul a jövőre. •k Az idei aratás is sok lehetőséget adott a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság egy-egy munkájának ésszerű és gazdaságos megszervezéséhez. A következő időszakban az őszi tennivalók forgatagában használjuk fel mindazt, ami jó volt aratás idején és dobjuk félre a rosszat, azt, ami akadályozna bennünket a mezőgazdasági termésbőség megteremtéséért folyó további munkánkban. M. F. Hadat üzentek a selejtnek A tolmács! S. M. Klrov Kazángyár több mint egyévtizedes múltra tekintheti vissza. Tehát ymég új az üzem. Dolgozói az elmúlt idő alatt inkább a sikertelenségek, mint a sikerek sorozatához szoktak hozzá: Ritkán fordult elő ugyanis olyan esztendő, mely után tiszta számlával kezdték volna meg a következő évet. Pillanatnyilag azonban más a helyzet. Ml sem szól jobban emellett, mint az a tény, hogy tervteljesítésükben lényeges javulás állott be. Félévi tervadósságuk — a teljes termelési mutatóban — csak 198 ezer koronát tesz kl, míg. a nevezett feladatok tervét 121,1 százalékra teljesítették. KOMOLY PANASZ CSAK EGY ÍZBEN Az üzem munkaprogramjában jelenleg szereplő gyártmányok igényesek és magas műszaki paraméterekkel rendelkeznek. Ez abból is kitűnik, hogy míg annak Idején kis, óránként alig néhány tonna gőz képzésére alkalmas kazánokkal kezdték el a termelést, addig a ma gyártott kazánok órateljesítménye négyszázhúsz tonna. Hogy helytállhassanak velük a világpiacon — ez évi termelésüknek 60 százalékát külföldi, pl. kubai, romániai s néhány kapitalista állambeli megrendelés képezi —, alapos, pontos, kifogástalan munkát kell végezniük. Főleg ami a hegesztéseket illeti, hisz a varratoknak 180 (sőt, néha ennél is nagyobbl] atmoszféra nyomásnak is ellent kell állni. Munkájukra komolyabb panasz eddig csak egy ízben Romániából érkezett s tegyük hozzá, hogy jogosan és — figyelmeztetőleg. Éppen ezért van min javítaniuk, van mit jóvátenniük, hisz a romániai panaszhoz hasonlót eddig még sem ők, sem pedig más üzemünk nem kapott. j MIRŐL IS VAN SZÖ? Román barátaink az épülő ludusl hőerőművükhöz a tolmácsiaktól rendeltek három nagy teljesítményű kazánt. A tolmácsiak el Is készítették és el is szállították őket, csakhamar azonban visszafelé „utaztak" a kazánok, mivel... Az történt, hogy a román technikusok, még mielőtt hozzáfogtak volna beszerelésükhöz, tüzetesebben szemügyre, azaz ellenőrzés alá vették őket és megállapították, hogy rosszak. Nemcsak a hegesztési varratok bizonyultak gyengének, hanem a kazánok belső „szervein" is eltéréseket észleltek. A bonyolult belső „szerveket" alkotó csövek méretei ugyanis olyannyira pontatlanok voltak, hogy szinte lehetetlen pirulás nélkül beszélni róluk. Vagy nem szégyen iparunkra, hogy két méret helyett négy, sőt öt méretben gyártja a csöveket? Mert a Románlába exportált és onnét „viszszaexportált" kazánok csőrendszerei ilyen csövekből, vagyis olyanokból tevődtek össze, melyeknek az átmérője a végeken 60 milliméter, míg középütt — és másutt! — 50, 54, 56 milliméter volt!!! Hét nem szégyen ezl? KIT TERHEL A FELELŐSSÉG? A rossz munka — mert csak ennek nevezhetjük — 5 millió koronánkba került, ami szép összeg, és — feleslegesen veszítettük el. De talán nem is ennek az elvesztése fáj annyira, hanem az, hogy csorbította gyártmányaik Jó hírnevét. De vajon mi okozta az üzemnek ezt a szégyent? Jaroslav Izakovič, a műszaki ellenőrző osztály vezetője mondta: — Mi sem volna könnyebb, mint a kohóiparra, valamint a hegesztőpálcákat szállító gyárra „kenni" a felelősséget. Hogy minőségileg nem megfelelő átmérőjű és falvastagságú csöveket gyártottak, 111, küldtek nekünk —, ez megcáfolhatatlanul a kohóipar dolgozóinak a bűne; minket viszont azért terhel a felelősség, hogy ellenőrizetlenül átvettük őket és KÉSZÜL A BLANÍK gáriai Georgij Dimitrov Hajógyár 288-tagú énekés táncegyüttese. A várnai hajóépítők együttese már 16 érmet és oklevelet szerzett hazai és nemzetközi versenyeken. • A HESZ hajógyári szervezete szeptember 8-án lövészversenyt rendez a hajógyár Nagydijáért. Nagy érdeklődésre számítanak. ,. Szénássy jános A kunovicei Első Ötéves Terv Gépgyárban sok fiatal fiú és leány dolgozik, a Blaník L 13 jelzésű, fémből készült vitorlázó repülőgépek szerelésén. Egyikük Ľudmila Zajícová, aki képünkön látható. (CTK — Emil Bican felvétele) belőlük készítettük el a kazánok csőszerkezeteit. A felelősség tehát mindkét felet terheli. Amint arra következtethetünk, mindegyiket a technológiai, valamint a munkafegyelem megsértéséért, lazaságáért. KIKÜSZÖBÖLIK A FOGYATÉKOSSÁGOKAT Helytelen nézetet védelmeznénk, ha azt állítanánk, hogy minden egyes gyártmányt el lehet teljesen hibamentesen készíteni. Ilyesmire a világ egyetlen üzeme se képes. A világpiaci érvényesülést, a Jó, a megbízható szállító, vagyis kereskedelmi partner címet azonban ki lehet vívni. A tolmácsiak tisztában vannak ezzel s tudják, hgy ez teljes mértékben tőlük, gyártmányaik minőségi állapotától függ. Ennek fő feltétele pedig a műszaki ellenőrzés színvonalának, valamint a munkafegyelemnek betartása, megszigorítása... — Szó, ami szó — mondta Izakovič elvtárs —, legtöbb Javítani való a munkánkban épp e két vonalon van. Tény ugyanis, hogy ellenkező esetben első félévünket tartozás nélkül zártuk volna. Érthető, hogy miért éppen a műszaki ellenőrzés és a munkafegyelem megjavítására helyeztük akciótervünkben a fő súlyt... A műszaki ellenőrző osztály létszáma alacsony s ráadásul kilenc tagja nem rendelkezik megfelelő szakképzettséggel. (Igaz azonban, hogy továbbképzik magukat). Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy nem tudta teljes mértékben biztosítani a gyártmányok minőségének ellenőrzését. Pillanatnyilag az osztály kibővítésén fáradozik az üzem. Eddig két emberrel erősítette meg Izakovič elvtárs kollektíváját, s még további hárommal akarja. Az osztály viszont azt tervezi, hogy elsősorban is a kohóipar termékeinek — a csöveknek — az üzem részéről történő átvételi, ill. a belőlük készült csőszerkezetek üzemet elhagyó ellenőrzését szigorítja meg, mivel a romániaihoz hasonló esetek megismétlődését így lehet leginkább megakadályozni. MUNKAFEGYELMET, FELELŐSSÉGET! Ez a Jelszó ma az üzemben. Ám a gyors és hatékony intézkedések életbe léptetését más körülmények is sürgőssé teszik az üzem dolgozói részéről. Mellette szólnak a következő adatok: Az üzem tervezett selejtmaximuma a teljes termelési költségeknek a 0,43 százalékát teheti ki. A féléves kimutatás szerint ezt túllépték. Mégis azt állítjuk, hogy sokat tettek már a Javulás érdekében, hogy a legjobb úton haladnak a selejtcsökkentés felé. Hogyan lehetséges ez, amikor azt mondtuk, hogy.,, Lássuk csak: Az elmúlt év első hét hónapja alatt 88 reklamáló levelet kézbesített számukra a posta, ez év első hét hónapja alatt pedig 70-et. Javulás továbbra is várható, hisz mint arra az akciótervükben is vállalást tettek, az elmúlt évhez viszonyítva — amikor 158 rekl. levelet kaptak — az Idén 70 százalékkal akarják csökkenteni a hírnevet rontó levelek számát. — Ezt mindenekelőtt azzal akarjuk elérni — mondta Izakovič elvtárs —, hogy a selejtcsökkentésre irányuló törekvéseket anyagiakkal ís támogatjuk. Ez azonban ellenkezőleg is érvényes! A hibás gyártmányért megbüntetjük a hanyagul dolgozókat, .tekintet nélkül arra, hogy kl az illető... Nagy segítséget remélnek a szocialista -munkaversénytől, a műszaki fejlesztéstől s más mozgalmaktól, mint amilyen például a „Mindenki újító módon", a „Felelek a minőségért" stb. EGY HEGESZTŐ VÉLEMÉNYE Az üzemben túlnyomórészt hegesztési munkálatok folynak. A kazángyár termékeinek minősége tehát nem kis mértékben épp a hegesztésektől, a hegesztőktől függ. A hegesztő azonban csak akkor végezhet Jó munkát, ha minőségileg megfelelő hegesztőpálca áll rendelkezésére. Tudás és szakmai érzék nélkül azonban hiábavalónak bizonyul a Jó hegesztőpálca. Ezt a nézetet vallja egyébként Štefan Tušan hegesztő is. Kérdésünkre, hogy mi a Jó hegesztés titka, így válaszolt ez a huszonhét éves fiatalember: — A hegesztőnek elsősorban is tudatosítania kell, hogy egy rosszul sikerült hegesztés néha sok ember életébe kerülhet, hogy semmiféle körülmények között se engedheti meg magának a felelőtlenséget: Jó hegesztőpálca nélkül azonban nem várható Jó munka a hegesztőtől. Elsősorban is e téren kellene csinálni valamit szakembereinknek, mert mi hiába erőlködünk. Ezzel az óhajjal egyetértünk. A tolmácsl kazángyár, de minden más üzem termékei akkor lesznek kifogástalanok, ha Jó félkészáruból állítjuk elő őket. KEZES IÖZSEF Ül SZÚ 4 * 1863. szeptember % i \