Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-19 / 259. szám, csütörtök

Megkezdte munkáját az ENSZ Közgyűlésének XVIII. ülésszaka Venezuelai küldött lett a közgyűlés idei elnöke • Javaslatok a közgyűlés előtt New York (CTK) — Mint már Je­lentettük, 111 állam küldöttségének részvételével kedden megkezdte mun­káját az ENSZ-közgyűlés XVIII. ülés­szaka. Zafrullah Khán leköszönő el­nök rövid megnyitó beszéde után dr. Carlos Sosa-Rodriguez venezuelai küldöttet az idei ülésszak elnökévé választották. A kilenctagú mandátum­vizsgáló bizottság megválasztásakor az indonéz küldöttség tiltakozott az ellen, hogy Malájföld helyét a Ma­laysia Államszövetség képviselője foglalta el. Indonézia ugyanis nem ismeri el a most megalakult neoko­Hnialista föderáciét Ezután megválasztották az egyes főbizottságok elnökeit és a közgyűlés alelnökeit. A politikai főbizottság el­nökévé Carl Schurmann holland, a különleges politikai főbizottság elnö­kévé Mihail Hasaganu román küldöt­tet választották. Ismael Thaibét (In­donézia) a gazdasági és pénzügyi főbizottság, Hnmberto Diaz Casanu­evát (Chile) a szociális, humanitá­rius és kulturális főbizottság Achkar Marofot (Guinea) a gyámsági főbi­zottság, Milton Gregget (Kanada) az adminisztratív és költségvetési fő­bizottság, Jósé Maria Rudát (Argen­tína) a jogi főbizottság elnökévé választották. Gromiko találkozott a szocialista küldöttségekkel Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter kedden ebédet adott a szo­cialista ENSZ-küldöttségek tiszteleté­re. A díszebéden részt vett Václav Dávid csehszlovák, Péter János ma­gyar, C. Manescu román, I. Basev bolgár, Dügerszüren mongol külügy­miniszter, Winiewicz lengyel kül­ügyminiszter-helyettes és a küldött­ségek tagjai. Szovjet részről jelen voltak a küldöttség tagjai: Szemjo­nov, Fedorenko, Azimov, Menysikov, továbbá Dobrinyin washingtoni szov­jet nagykövet, Palamarcsuk ukrán és Kiszeljov belorusz külügyminisz­ter. Gromiko kedden baráti megbeszé­Megünnepelték Afrika napját Számos afrikai országban megünne­pelték Afrika napját. Algírban a ked­di nagygyűlésen Ben Bella köztársa­sági elnök beszédében hangoztatta, hogy a portugál gyarmatok népének nemzeti felszabadító harca egész Afrika harca is, s újra megerősítet­te, hogy Algéria kész anyagi és er­kölcsi segítséget nyújtani a küzdő népeknek. Addis Ababában Haile Szelasszie császár rádióbeszédében üdvözölte a függetlenségért küzdő afrikai népet, s kijelentette: Etiópia erkölcsi és anyagi támogatást nyújt a harcoló népeknek. Az afrikai egységmozgalom sikereivel kapcsolatban hangoztatta, hogy országa mindent megtesz az egység erősítésére. Az Afrikai Egységszervezet titkár­sága az ünnepi alkalomból nyilatko­zatot adott ki, amelyben felhívta a közvélemény figyelmét az afrikai nép szenvedéseire. Afrika népe az akadá­lyok ellenére ís kivívja szabadságát és függetlenségét — szögezi le a nyi­latkozat. Kairóban nagy népgyűlésen emlé­keztek meg Afrika napjáról. Nasszer elnök üzenetében hangsúlyozta, hogy az afrikai nép szabadságharcát a győzelemig folytatják. Újabb győzel­mes szakasz kezdődött az afrikai sza­badságmozgalomban. Az imperializ­mus maradványainak felszámolásával egyidejűleg egészséges gazdasági vi­szonyokat kell teremteni, amelyek megóvják az afrikai népet a gyar­mati rendszer bármilyen formájának visszaállításától. Ennek érdekében fontos, hogy az afrikai országok üsz­szehangoiják gazdaságukat, fejlesszék az általános együttműködést — han­goztatja Nasszer üzenete. (CTK) A kínai vezetők káros nézetei a nemzeti felszabadító harcról A moszkvai Pravda keddi száma hosszabb cikkben bírálja a Kínai KP vezetőinek hibás állásfoglalásait a nemzeti felszabadító harc kérdései­ben. A cikk szerzője bevezetőben meg­említi: a nemzeti felszabadító moz­galom mostanában a Kínai Kommu­nista Párt vezetői különös figyelmé­nek és rendkívül rafinált manővere­zéseinek célpontjává vált. Minden­áron azt a benyomást akarják kelte­ni, hogy ők az ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai népek vágyának kifeje­zői, hogy ők — s kizárólag ők — a nemzeti felszabadító harc szükségle­teinek és problémáinak egyedüli szakértői. A legutóbbi események világosan arra mutatnak, hogy a KKP vezető­sége meg akarja kaparintani a nem­zeti felszabadító mozgalom feletti ellenőrzést, hogy azután ezt a moz­galmat a nemzetközi kommunista mozgalom ellen, saját soviniszta és uraimi céljaira használja fel. Ez a kínai vezetők gyakorlati tevékenysé­ge. Elméleti bázisuk visszatükrözi eszmei erőtlenségüket, háborúskodó szubjektivizmusukat, amelyet az a tö­rekvés diktál, hogy az élet tényeit öncélú politikai terveik Prokrusztész­ágyába fektessék. A KKP vezetősége állásfoglalásának lényege az — jelenti kl a cikk szer­zője —, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom jelenkori szakaszára a há­borús utat akarják ráerőszakolni, mint lényegében egyedül hatásos és fő módszert. Ez nyilvánvalóan kalan­durkodó kísérlet. Rendkívül hibás az a dogmatikus taktika, amely a fegyveres harcnak mint egyetlen formának abszolutizá­lásán, vagy legalábbis annak első­sorbani alkalmazásán alapszik, s nem számol a történelmi helyzettel, az osztályerők viszonyával. A fegyveres harc jelszava azokban ai£ országokban, amelyeknek élén lialadó nemzeti kormány áll, ponto­san annyit Jelent, mintha arra ad­nánk ki a jelszót, hogy a szóban for­gó országokban erőszak útján dönt­sék meg a tömegek bizalmát élvező és antiimperialista vonalat képviselő kormányokat. Ez az imperialistáknak igen előnyös, de a szóban forgó or­szágok progresszív irányban történő fejlődése távlatait illetően káros po­litikai kalandorkodás lenne. Hasonló­képpen siralmas eredménnyel járna a kínai polgárháború időszakában érvényes tételek és módszerek gépies átültetése. A cikkíró ezután arra hívja fel a figyelmet, hogy a kínai vezetők he­vesen ellenzik a felszabadult orszá­gok nem kapitalista fejlődése kérdé­sének felvetését is. Hazug módon Le­ninre hivatkozva, s így leplezve el­térésüket a nem kapitalista fejlődés lenini elméletétől — írja a szerző —, azt hirdetik, hogy a nem kapitalista fejlődést feltétlenül proletárdiktatúrá­nak kell megelőznie. Lenin persze nem így vetette fel ezt a kérdést. Hiszen a nem kapitalista fejlődés el­méletének egész lényege abban fog­lalható össze, hogy ez az út vezet a szocializmushoz a gazdaságilag el­maradott országokban, ahol nincs proletariátus vagy rendkívül gyenge az. A cikk ezzel kapcsolatban rámutat: az SZKP és a testvérpártok távolról sem hagyják figyelmen kívül a ha­talom kérdését a felszabadító orszá­gokban. Éppen erre a kérdésre vá­lasz a nemzeti demokrácia államáról szóló tétel, amelyet egyébként a kí­nai vezetők hallgatással ignorálnak, bár aláírásuk ott áll az e kérdést felvető 1960-as tanácskozás nyilatko­zatán. A nemzeti demokrácia állama a legcélszerűbb államforma ahhoz, hogy számos felszabadult ország a szociális haladás útján fejlődjön. A kínai vezetők állásfoglalása gya­korlatilag szakadást idéz elő a nem­zeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért folytatott antiimperialista harc egységes arcvonalában. Ez az állásfoglalás egyenértékű annak han­goztatásával, bogy több tucat felsza­badult ország kapitalista fejlődése elkerülhetetlen. A cikkíró ezután említést tesz az Afroázsiai Népek Szolidaritási Taná­csa végrehajtó bizottságának nícosai ülésszakán elért eredményekről, majd így fejezi be cikkét: A kínai vezetők durván sárba tapossák az internacio­nalista kötelezettséget, hátba támad­ják az Imperializmus ellen küzdő harcosokat. S nem véletlen, hogy ép­pen ők ócsárolják a kommunista pár­tokat, amelyek az antiimperialista harc újabb fellendítésére szólítanak, s bíznak a nemzeti felszabadító moz­galom perspektíváiban. (CTK) lést folytatott Popoviccsal, a jugo-, szláv küldöttség vezetőjével. Stevenson Gromikónál Adlai Stevenson, az Egyesült Ál­lamok ENSZ-küldöttségépek vezető­je kedden a szovjet küldöttség szál­láshelyén felkereste Gromiko szovjet külügyminisztert. Kilencven perces látogatása során ez ülésszak napi­rendjén szereplő kérdésekről tár­gyaltak. Beszélgetésük után Steven­son reményét fejezte ki, hogy a hi­degháború már nem fogja befolyá­solni az ENSZ idei tárgyalásait. U Thant nyilatkozata U Thant, az ENSZ főtitkára nyi­latkozott az Izvesztyijának. Kijelen­tette, hogy a remény légkörében nyílt meg a világszervezet XVIII. üléssza­ka. Az idő most nagyon kedvező to­vábbi lépésekre, amelyek haladást jelentenének a leszerelésben és a tömegpusztító fegyverek korlátozásá­ban. • • • Albánia kérte az ENSZ Közgyűlé­sét, hogy az idei ülésszak napirend­jére különpontként tűzzék a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogai viszaadásának kérdését. * « • Á dél-afrikai kormány fajüldöző politikájának figyelésére alakult kü­lönleges 11-tagú bizottság felszólí­totta a tagállamokat, erősítsék meg, hogy a Dél-afrikai Köztársaság kor­mányának politikája és cselekedetei öszeegyeztethetetlenek az ENSZ-tag­sággal. A bizottság javasolta, hogy az előző intézkedéseket egészítsék ki úgy, hogy a tagállamok ne szállít­sanak hadianyagot a Dél-afrikai Köz­társaságnak, katonai személyi állo­mányának kiképzésében se segítse­nek s általában szakítsák meg az együttműködést a dél-afrikai hadse­reggel és rendőrséggel. ENSZ-körök­ben feszülten várják a főtitkár be­számolóját a dél-afrikai fajüldöző politikáról. • • • Subandrio indonéz külügyminisz­ter, aki New Yorkban csatlakozik az indonéz küldöttséghez, elutazása előtt újságíróknak adott nyilatkozatá­ban kijelentette, hogy a közgyűlés foglalkozik majd Malaysia kérdésé­vel. A Fülöp-szigetek külügyminiszte­re is bejelentette, kérni fogja a mandátumvizsgáló bizottság összehí­vását an-nak megállapítására, helyes volt-e az, hogy Malájföld helyét Ma­laysia küldötte foglalta el. Tallin, az Észt SZSZK fővárosa a legszebb balti városok egyike. A ké­pen: A XIV.—XVI. századbeli erődtorony és az Oleviste templom. (CTK — TASZSZ felvétele-). Hruscsov meiögazdasógi dolgozók körében ázsiai vidékeken kívül — a kubányl és a rosztovi terület termőföldjel. Nyikita Hruscsov, az SZKP KB els6 titkára és a Minisztertanács elnöke tegnap az astrahányi terület párt­munkásaival és vezető személyisé­givel találkozott, majd Asztrahány melletti szovhozt látogatott meg. Vietnami államférfiak távirata a szovjet államférfiakhoz Ho Si Minh, Truong Chinh és Pham Van Dong a vietnami nép, a Vietna­mi Dolgozók Pártja és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kormánya nevében táviratilag mondott köszöne­tet Nyikita Hruscsovnak és Leonyid Brozsnyevnek a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság nemzeti ünnepe al­kalmából kapott jókívánságokért. „Népünk — hangsúlyozta a táv­irat — állandóan erős támogatást és minden téren megnyilvánuló segítaé­get kap a nagy szovjet néptől a szo­cializmus építéséhez Észak-Vietnam­ban és az ország békés egyesítéséért vívott harchoz". A Vietnami Demokratikus Köztár­saság vezetői kifejezik a testvéri szovjet nép iránt érzett őszinte, mély­séges hálájukat ezért a rendkívül ér­tékes támogatásért és segítségért, éi teljes szívből kívánnak neki további nagy sikereket. Xuan Thuy, a VDK külügyminiszte­re szintén köszönő táviratot intézett Gromiko szovjet külügyminiszterhez. (ÖTK) Volgográd (CTK) — Nyikita Hrus­csov szeptember 16-án a Volga—Don szovhoz megtekintése után Volgo­grádban mezőgazdasági dolgozókkal és szakemberekkel találkozott, akik­kel a szovjet mezőgazdaság legidő­szerűbb kérdéseiről beszélgetett. A beszélgetések során Hruscsov főleg az ásványi anyagokkal kevert műtrágya használatát és az öntözé­ses gazdálkodás elterjesztésének elő­nyeit emelte ki. Megjegyezte, hogy az említett műtrágyából 1970-ig éven­te 10 millió tonnát kell termelniük. Az öntözéses gazdálkodásról szólva a szovjet kormányfő a rizs- ós a ku­koricatermesztés hasznosságáról és távlatairól beszélt. Megemlítette, hogy a rizs és kukorica termesztésé­re legalkalmasabbak — a közép­N. P. Hruscsova elutazott Budapestről Kádár János elvtársnak és felesé­gének meghívására a napokban rövid látogatást tett Budapesten Nyina Pet­rovna Hruscsova, Julija és Jelena -leá­nyai kíséretében. Magyarországi tar­tózkodása alkalmával N. P. Hruscsova leányaival együtt látogatást tett a Herendi Porcelángyárban, Veszprém­ben, Balatonaligán. Székesfehérvárott megtekintette a Csontváry-kiállitást, Esztergomban a város műemlékeit. Járt Budapest több kerületében, a többi között a Csepel Vas- és Fém­művekben is. N. P. Hruscsova és két leánya kedden elutazott Budapestről. KOMMENTÁRUNK: | Erjedés a bonni politikai életben Az észak-olaszországi Como-tó partján fekvő festői szépségű Ca­denabbiában a nyugatnémet politi­kai élet öt legellentétesebb szemé­lyisége találkozott. Olyan politiku­sok adtak egymásnak találkozót, akik otthon nem szívlelik egymást és kölcsönösen sok borsot törtek egymás orra alá. Az öt politikus: Adenauer kancellár, helyettese és kiszemelt utódja Erhard, Schröder külügyminiszter, elődje és a CDU/ CSU parlamenti csoportjának veze­tője, von Brentano, valamint Krone különleges megbízatású miniszter. Aki egy kicsit is tisztában van a bonni kormány kulisszák mögötti üzelmeivel, tudhatja, hány meg­aláztatást kellett eltűrnie Erhard­nak Adenauertől és milyen aljasul intrikált von Brentano Schröder el­len. Krone egy személyben a „bé­kebíró" és a kancellár bizalmasa. EGÝ LETŰNT KORSZAK •. ­A gyorsan kialakuló nemzetközi helyzet hozta össze a bonni politi­kusokat, akik a nyugatnémet kor­mánykörök ellentétes áramlatait képviselik. A cadenabbiai tanácskozásnak az volt a célja, hogy kijelöljék a bon­ni politika további irányvonalát. A nyugatnémet politika az utóbbi hónapokban zsákutcába jutott. Gon­doljunk csak Adenauer céljára: Né­metország „egyesítésére", azaz a. Német Demokratikus Köztársaság bekebelezésére, az első revansista cél elérésért erőpolltikával, nuk­leáris fegyverkezéssel és háborús készülődéssel. A nyugatnémet im­perializmus az elmúlt 14 év alatt egy lépéssel sem jutott közelebb céljához, ellenkezőleg, legfőbb at­lanti szövetségeseivel ls ellentétbe került. E szemszögből nézve a dolgokat a szombati cadenabbiai tanácsko­zás eredményéi enyhén szólva si­ralmasak. Többé-kevésbé hivatalo­san jelentették be, hogy a bonni kormány nem fog előterjeszteni több javaslatot, csupán taktikát változtat a Kelet és a Nyugat közti feszültség enyhítéséről folyó tár­gyalások egyes szakaszaiban, s majd előáll ötleteivel, amelyekről semmi közelebbit nem mondtak. Jellemző, hogy Adenauer röviddel a tanács­kozások előtt ismét óva intett a Szovjetunióval folytatandó megbe­szélések túl derűlátó értékelésétől. A bonni politikával foglalkozó hírmagyarázatokból kitűnik, hogy a szövetségi kormány követeléseinek taktikai előterjesztésével Igyekszik majd zavarni a Szovjetunió és a nyugati hatalmak tárgyalásait. Han­goztatni fogja, hogy amíg a feszült­ség oka — szerinte a két német állam létezése — fennáll, vagyis amíg az NSZK nem kebelezi be az NDK-t, az enyhülés lehetetlen. Bonn esztelen és veszélyes elképzelései­hez fölösleges kommentárt fűznünk. Amikor a bonni kormány habozva írta alá a moszkvai atomcsend­szerződést, amit azzal próbált ma­gyarázni, hogy a szerződés növelné az NDK tekintélyét, a valóságban jól tudta, hogy az atomcsendegyez­mény veszélyezteti a Kelet ellen irányuló támadási terveit. .. SZOMORÜ ZÁRSZÁMADÁSA Schröder külügyminiszter most Franciaországban propagálta a bon­ni kormány régi politikájának új taktikáját, majd az Egyesült Álla­mokba utazik, ahol ligyelmes hall­gatóságra, de kevés megértésre ta­lál. Ha Kennedy elnök és kormá­nya tovább akarja folytatni „béke­offenzívának" nevezett politikáját, akkor Bonn és revansizmusa csakis a terhükre lehet. Tény az, hogy a Kelet és a Nyu­gat közti közeledést lehet fékez­ni, gátolni, de nem lehet semmibe venni, mert más lehetőséget az­után csak a pusztító atomháború jelent. Az emberiség nagy megköny­nyebbüléssel fogadta a moszkvai atomcsendegyezményt és bizonyára további lépéseket is klkényszerít. A tárgyalások befolyásolására vo­natkozó német terveket a küszö­bönálló bonni kormányváltozások szempontjából kell megítélnünk. Adenauer már régebben kénytelen volt bejelenteni, hogy október kö­zepén visszavonul és a közvéle­mény nyomására beleegyezett, hogy Erhard jelenlegi gazdasági minisz­ter legyen az utódja. Erhard bizo­nyára személyi változásokat eszkö­zöl a kormányban, amiről már most különféle hírek keringenek. Erhardnak fel kell számolnia Adenauer terhes külpolitikai örök­ségét. A cadenabbiai tanácskozás megmutatta, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Az agg kancellár igyekezett megkötni Erhard és Schröder ,kezét, hogy kitartsanak a régi merev politikai irányzat mel­lett. Mindkét miniszter rugalma­sabb, Amerika-barát politikus híré­ben állott, Cadenabbia után azonban csorba esett hírnevükön. Termé­szetesen, azt ls tudják az embe­rek, hogy senki sem mer ellent­mondani a bonni aggastyánnak, így hát várni kell, míg Erhard elfog­lalja a kancellári széket. A bonni politika erjedésben van, mint az újbor, hiába igyekeznek palástolni ezt a kormánykörök. A nemzetközi enyhülésre irányuló világmozgalom Itt is érezteti hatá­sát. Bonnban új, reálisabb politika születhet, viszont a régi békerontó szellem továbbra is otthonra talál­hat. KAREL ClSAft 1983. szeptember 19 * (jj SZÖ 3 I

Next

/
Thumbnails
Contents