Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-13 / 222. szám, kedd

A személyi kultusz fe felszámolásának folvomnlo hazánkban A RUDÉ PRAVO, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának központi lapja, augusztus 7-én szerkesztőségi cikket közölt „A személyi kultusz, a kollektív vezetés és az elvtársias kapcsolatok", címmel. A Rudé právo szerkesztőségi cikkében leszögezi: hazánkban a személyi kultusznak és következményeinek felszámolása csúcspontjához érkezett. Ez annak az eredménye, hogy pártunk^ 1956 óta tántoríthatatlanul küzd a személyi kultusz felszámolásáért és a legutóbbi időszakban — a CSKP XII. kongresszusa után — e folyamat .újabb nagy lendületet kapott. A személyi kultuszt, Időszakát és következményeinek felszámolását elemezve a szerkesztőségi cikk hangsúlyozza: a múlt hibáinak feltárása nem öncélú felsorolása mindannak, amit a személyi kultusz okozott, hanem a történelmi összefüggések kutatása és értékelése abból a szempontból, hogy a jövőben soha többé ne ismétlődjék meg a lenini irányvonal elferdítése. Minden olyan értékelés, amely a személyi kultusz egyes megnyilvánulásait kiragadná a történelmi öszszefüggésekből, a valóság elferdítését jelentené, radikalista szubjektivizmusra és nyárspolgári elhamarkodottságra vallána. Az alábbiakban a Rudé právo szerkesztőségi cikke alapján felvázoljuk a személyi kultusz keletkezésének körülményeit és megnyilvánulásának formáit, ismertetjük azt a nagyszabású folyamatot, amely a párt vezetésével megtisztítja társadalmunkat a kultusz maradványaitól és végül a soronlevő feladatokat világítjuk meg, rámutatva, milyen alapokra kell helyezni a társadalmi életet, hogy a személyi kultusz .időszaka ne ismétlődhessék meg, s Lenin forradalmi eszméinek szellemében valósíthassuk meg szocialista társadalmunk történelmi jelentőségű célkitűzéseit. 1 I. A kultusz és időszaka A kultusz és időszaka jellemzéséhez korántsem elegendő a külső megnyilvánulások elemzése, mint pl. J. V. Sztálin személye dicsőítésének, az antileninista módszerek alkalmazásának, a törvénytelen üldözések stb. felsorolása. Mint mondottuk, a kérdést a történelmi összefüggésekben kell látnunk, abban, hogy ez az ártalmas elméleti nézetek és elferdült politikai gyakorlat összességének rendszere volt, - amely a lenini normákat 'szubjektivista, adminisztratív és bürokratikus formákkal helyettesítette. A KULTUSZ TÁPTALAJA A személyi kultusz_ táptalaját nem utolsósorban az 1949—1953 években uralkodó nemzetközi helyzetben kell keresnünk. Az imperialisták agreszszív cselekedeteinek egész sora, főleg Korea megtámadása a háború kitörésének akút veszélyét jelentette. A háború kirobbantásának veszélye indokolté tette minden szocialista országban az éberséget és óvatosságot és teljesen érthető volt az az Igyekezet, hogy megakadályozzuk az imperializmus ötödik hadoszlopának kiépítését a szocialista országokban. Az ország biztonsága érdekében kifejtett óriási igyekezet törvényszerűen növelte a biztonsági szervek szerepét. Ez a tagadhatatlan feszültség látszólagos indoklás és egyúttal táptalaj is volt Sztálin téves tanítása számára az osztályharc éleződéséről. Ezt a sztálini tézist a feszültség adta látszólagos bizonyítékok folytán abszolút érvényre emelték. A biztonsági szervek jól teljesítették az ellenség felszámolásának feladatát. Munkájukba azonban fokozatosan belevegyültek a Berija-féle klikk módszerei. Ennek folytán — ugyancsak fokozatosan — megváltozott a biztonsági szervek munkájának iránya: az ellenséget magában a pártban kezdték keresni, amelybe Sztálin tézisei szerint az imperialisták és szövetségeseik ügynökét férkőztek be. Ezt a folyamatot a párton belüli lenini normák sorozatos megsértése kísérte. Felülkerekedett a gyanúsítgatás és bizalmatlanság légköre, amely lehetővé tette, hogy egyes biztonsági dolgozók Berija példája alapján provokációkat kövessenek el a párt káderei ellen, mesterséges vádakat konstruáljanak, s rágalomhadjáratot indítsanak ellenük. Mindennek sok esetben tragikus következményei lettek. SZEMÉLYEK SZEREPE ÉS FELELŐSSEGÜK MÉRTÉKE Amikor ma meg akarjuk világítani, hogyan jöhetett létre a szocialista törvényesség megszegése olyan nagy méretekben, Ismét az 1949—1954-es időszak egész rendszerét kell figyelembe vennünk. Az összegezett sikerek — s ezek kétségtelenül megvoltak — gyakran a kisebb hibákkal szemben vakságot szültek. A kisebb hibák mellett azután természetszerűleg a nagyobbak felett li szemet hunytak. Ez szülte a vezető személyiségekkel kapcsolatban a kritikátlan álláspontot, amely fiitalános érvényűvé vált. A vak tekintélytisztelet az önkénynek és a szubjektivizmusnak nyitott ajtót. A bizalom, amellyel a párt helyett egyes személyeket illettünk, vak hitté fajult. Számunkra ma az a fontos, hogy tudatosítsuk: a vezető személyiség ellenőrizhetetlensége, a kollektíva fölé helyezése, előnyös helyzet — magában rejti az önkény, a szubjektivizmus, a politikai felelőtlenség lehetőségét. A fentiekkel kapcsolatban rá kell világitanunk egyes akkori vezető személyiségek szerepére és felelősségük mértékére. A történelem iréniája nyilvánul meg abban, hogy pl. Rudolf Slánsky, akinek nagy része volt a lenini elvek megszegésében, az adminisztratív és bürokratikus módszerek alkalmazásában, maga ls e rendszer áldozata lett s később jogtalanul el is Ítélték. Slfinskyt - és másokat is — bíróságilag rehabilitáltuk, mert az ellenük emelt hazaárulás!, kémkedési és ellenforradalmi vádak koholtak voltak. Pártvonalon azonban, mert megszegték az irányítás lenini elveit jogosan nem rehabilitáltuk őket. Ebben az Időszakban Alexej CeptCka akkori nemzetvédelmi miniszter durva módon megsértette a szocialista törvényességet. Ugyancsak L. Kopfiva nemzetbiztonságügyi miniszter is nagy aktivitást fejtett ki hz ún. párton belüli ellenség keresésénél. Az új bizonyítékok alapján a Központi Bizottság úgy döntött, hogy politikai felelősségük nagysága megköveteli a kommunista párt soraiból való kizárásukat. A Központi Bizottság ugyanakkor .felelősségük mértékével összhangban további intézkedéseket tett olyan személyekkel kapcsolatban, akik az államhatalom szerveiben visszaéltek hatalmukkal, megsértették a szocialista törvényességet és maguk It törvényellenes, tevékenységet folytattak. Pártunk Központi Bizottsága április harmadiki és negyediki ülésén elemezte az 1949—1954-es időszakot s itt értékelte az akkori pártvezetés tevékenységét. Pártunk dicső harcos múltja elválaszthatatlanul összefügg Klement Gottwald életével és munkásságával. Gottwald és néhány munkatársa a legnehezebb időkben. 1945-ben és 1948 februárjában történelmi szerepet töltött be. E dicső időszak sikereinek azonban nem szabad elhomályosítaniuk előttünk a negatív jelenségeket. A párt tiszta nevén nem hagyhatunk foltot. Ebből a szemszögből nézve meg kell állapítanunk, hogy Klement Gottwald nagy érdemei és politikai tapasztalata ellenére ugyancsak a személyi kultusz uszályába került s igazságtalan lenne, ha eltitkolnánk felelősségét, amelyet az akkor a pártban meghonosodott ártalmas módszerekért visel. Felelős azért, hogy a párt vezetésében megengedte a lenini elvek megszegését, ami azután a párt szervezeti szabályzata elleni vétségekhez vezetett. Ezen az alapon vált lehetővé a szocialista törvényesség megszegése a biztonsági szervek részéről. II. Mit tett a párt eddig, hogy a kultusz időszaka ne térhessen többé vissza? Csehszlovákia Kommunista Pártja lépésről lépésre helyrehozta az 1949— 1954. években keletkezett hibákat, károkat, fájdalmas jelenségeket. Erre a folyamatra nagy hatással volt az SZKP XX. és XXII. kongresszusa, amely hazánkban is erőteljes lendületet adott a pártélet sokoldalú fejlődésének és a szocialista demokrácia fejlesztésének. 1956 óta a Központi Bizottság mindennapi politikai és szervező munkája a kultusz és maradványainak felszámolásáért vívott harc jegyében folyt. E törekvés legmeggyőzőbb eredménye az a tény, hogy hazánk a helyes úton halad előre, és megérett a szocializmus győzelme. E céltudatos munka illusztrálásához íme néhány adat: 1956 óta számos intézkedés született és valósult meg a biztonsági szervek, a bíróságok és ügyészségek szocialista jellegének megszilárdítására. Ennek a nagy folyamatnak az egyik legjelentősebb része új szocialista alkotmányunk, amelyben leszögeztük a megmásíthatatlan alapelveket, a szocialista társadalom polgárainak jogait és kötelességeit. A POLITIKAI PEREK FELÜLVIZSGÁLÁSA A kultusz következményeinek felszámolásával szorosan összefügg a politikai perek felülvizsgálása. Erre a CSKP XII. kongresszusa adott utasítást, amely a CSKP KB 1963. április 3—4-i ülésén meg is valósult. Ennek az ülésnek a határozata ismét bebizonyította, hogy a XII. kongresszus irányvonalát határozottan követjük, a párt és társadalmi élet minden szaka* • * // MIRŐL IR Ptoklin tittkých krejin, rpaflt sal OROÁN OSTREd^tHOVfftORU KOMUNISTICKÚ STRANY ČESKOSLOVENSKÍ » * # szán felújítjuk és fejlesztjük a lenini normákat. Az utóbbi hetekben folytak le a főügyészség javaslatára a legfelsőbb bíróság előtt azok a tárgyaiásók, amelyeken nyilvánosan revideálták a volt vezető személyiségek ellen hozott igazságtalan Ítéleteket. Eceket a személyeket polgárilag és »Jogilag rehabilitálták. A még hátramaradt néhány eset megtárgyalása után kiadják a teljes közleményt, amelyből a nyilvánosság megismeri az 1949—1954. években lezajlott politikai perek felülvizsgálásának végleges eredményeit. A LENINI ELVEK FELÜjlTASA A PARTBAN A társadalmi, politikai életben a személyi kultusz maradványainak felszámolása feltételezi a pártélet lenini elveinek helyreállítását. Az utóbbi tíz év folyamán teljes mértékben felújult a néptömegek döntő szerepéről szóló marxista—leninista alapelv. Ugyancsak érvényre jutottak azok a lenini elvek, amelyek a lenini j»árt vezető szerepéről szólnak a szocialista és a kommunista társadalom építésében. A pártot ma már nem személyesítheti meg semmilyen egyén, álljon az bármilyen magas poszton is. A pártot nem képviselheti az individualisták semmilyen szűk csoportja, és senki sem alkothat magának jogpt arra, hogy a párt fölé helyezze magát vagy a pártra erőszakolja egyéni nézeteit. A párt a teljesen egyenjogú tagok széles kollektívája. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság számos intézkedést foganatosított minden kommunista aktivitásának fokozására. Ez megnyilvánult a párt vezetősége által szervezett széles körű pártvitákbarv és társadalmi vonatkozásban az országos vitában. Az, hogy a párt vezetősége a párt egész tagságával s végül minden dolgozóval megvitatja, megtanácskozza döntő jelentőségű lépéseit — jó hagyománnyá vált. Az ilyen módszereket a jövőben kötelezővé kell tenni és tovább kell mélyíteni. BÍRÁLAT ÉS ÖNBÍRÁLAT A néptömegek döntő szerepének érvényre juttatásával kapcsolatban hazánkban nagyot fejlődött a bírálat és az önbírálat. Azzal, hogy a pártban megteremtődtek az elvi és gyakorlati jelentőségű kérdések nyílt megvitatásának és bírálatának feltételei, egyúttal létrejöttek a hibák és hiányosságok gyors felszámolásánaklehetőségei is. Mindez lehetővé teszi a párton belüli demokrácia sokoldalú fejlődését és ledönti a személyi kultusz időszakában kialakult gátakat, amelyek a kommunisták és a többi dolgozók alkotó kezdeményezésének útjában álltak. Természetesen nem mondhatjuk, hogy ezen a területen már mindent megtettünk. Sok még az olyan ember, aki minden bírálatban „a párt veszélyeztetését" látja. Ezek a leggyakrabban olyan emberek, akik saját pozíciójukat érinthetetlennek tartják és személyi hibáikat a pártra való hivatkozással akarják elkendőzni. Pedig a párt tekintélyét éppen azzal ássák alá leginkább, hogy elkendőzik a hibákat és így károkat okoznak. Az ilyen törekvések, szöges ellentétben állnak a párt irányvonalával. III. Hogyan tovább? Az eddigiekből szükségszerűen következik, hogy a személyi kultusz felszámolásának további folyamatában a legnagyobb szerep a kollektív vezetés elve következetes érvényes! tésének és az egymásközti elvtársias kapcsolatok kialakításának jut. Fog lalkozzunk most behatóbban ezzel a két kérdéssel. A KOLLEKTÍV VEZETÉS KÖVETELMÉNYE Sokan azt hiszik, hogy eleget tef- i tek a kollektív vezetés követelményé- i nek, ha saját — nem mindig helyes — nézetüket „megszavaztatják" anélkül, hogy ezt előzőleg megvitatták volna az emberekkel, felelősségtelje' sen, kollektíván megvizsgálták volna olyan szakértők, akik ebben a kérdésben tökéletesen kiismerik magukat. Az ifyen gyakorlat a kollektív vezetés elveinek megcsúfolását jelenti és következményeiben aliblzmusnak, a felelősség előli megfutamodásnak minősíthető. A Rudé právo szerkesztőségi cikke kiemeli, hogy a kollektív vezetést szakképzett káderek valósítsák meg. Hangsúlyozza a határozatok következetes ellenőrzésének és a pártszervek rendszeres munkájának követelményét. A rendszeres gy ülésezés azonban még nem old meg mindent. Ennek csak akkor van értelme, ha tökéletes felkészülés, a kérdések nyílt és tárgyilagos megvitatása előzi meg a gyűléseket. Minden kérdésben helyt kell kapnia az egész tagság gyakorlati tapasztalatának és kezde ményezésének. Mindenütt azt a gyakorlatot kellene meghonosítani — írja a Rudé právo —, hogy a kollektív vezetés szerve ne szorítkozzék csupán a kommunisták nézetére vagy álláspontjára, hanem támaszkodjék a többi dolgozó véleményére is." A kollektív vezetés elképzelhetetlen személyi felelősség nélkül. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert az első pillanatban úgy tűnhet, hogy a személyi kultusz elleni harc sikere egyúttal a vezetők tekintélyének leépítését vonja maga után. Ez a másik véglet lenne és az irányítás felszámolását jelentené. A vezetőnek gyakran az „ár ellen" kell haladnia, mert neki az egyének és csoportok érdekeivel szemben a társadalom érdekeit kell védelmeznie. A párt munkájának gyakorlata a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig elvből a kollektív vezetésen alapszik. Bebizonyosodott ez többek kőzt 1962-ben, amikor az alapszervezetek bizottságait egyharmad részben új tagokkal töltötték fel. Ugyanakkor a járási bizottságokba 57, a kerületi pártbizottságokba 50,8 és a Központi Bizottságba — a XII. kongresszuson — több mint 48 százalékban választottak új tagokat. Ily módon a pártszervek friss vérrel telítődnek, olyan elvtársak kerülnek a végrehajtó szervekbe, akik eddig mint a párt sorkatonái, vagy alacsonyabb tisztségek betöltői'közeiről ismerték meg a problémákat. Ahhoz, hogy a kollektív vezetés gyakorlati eredményeket hozzon, szükség van a gazdasági kérdéspk tökéletes ismeretére. Ma a pártmunka középpontjában — így határozott a XII. kongresszus — éppen a gazdasági kérdések és a kommunista nevelés áll. E két fő kérdésnek sokoldalú és mélyreható megismerése teszi hatékonnyá a kollektív vezetés által megvalósított tudományos irányító murtkát. AZ ELVTÄRSIAS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁNAK SZEREPE Mind a kollektív vezetés megvalósításának, mind a személyi kultusz maradványai felszámolásának egyik alapvető feltétele az egész pártban és társadalomban létrejövő egészséges elvtársias kapcsolatok fejlesztése. Ez a követelmény magában foglalja a kommunisták minden jogát és kötelességét, azt, hogy a kommunisták egymásközti és a pártonkívüliekhez való kapcsolatai a kommunista erkölcshöz Igazodjanak, jellemezze őket a kölcsönös bizalom, a közös érdek, a minden régi csökevénnyel szembeni ellenszenv. A párt vezető szerepének érvényesítése a szocialista társadalomban attól függ, hogy a kommunisták megértik-e, hogy személyes céljalkat önként alá kell vetniük az objektív követelményeknek — a szocializmus és a kommunizmus építése szükségleteinek. A párt senkitől sem követeli meg az önfeláldozást, az emberfeletti „hősiességet" és „hűséget". A kommunistákat nem gyúrták különleges anyagból. A párthoz való hűség, a párt programjának támogatása a kommunizmus igazságának megismerése olapjín — ez a kommunisták elmaradhatatlan tulajdonsága. Nem tűrhetjük meg azonban, még a legkisebb mértékben sem a karrierizmust, a visszaélést a pártban betöltött tisztséggel. Nem tűrhetjük, hogy bárki is a pártban betöltött tisztsége révén élősködjék a társadalom testén és mások kárára előnyökhöz jusson. Rudolf Barák esete eléggé elrettentő figyelmeztetés erre. Minden párttag és funkcionárius egységes és oszthatatlan fegyelme tekintet nélkül érdemeire és pozíciójára, az egészséges párton belüli, a kölcsönös bizalmon alapuló elvtársias kapcsolatok egyik fő feltétele, Lenin mindig hangsúlyozta, hogy megengedhetetlen az olyan helyzet, amikor a felelős tisztségviselők nem veszik figyelembe a párt közvéleményét. És szorgalmazta, „... hogy a párttag kötelességeinek teljesítését ne csak az egyszerű tagoktól, hanem a „vezető emberektől" is megköveteljék..." (Lenin müvei, Szikra kiadás, VII. kötet 420. oldal). PÁŔTFEGYELEM ÉS ELVTÄRSIASSÄG A párt megköveteli minden tagjától az öntudatos fegyelmet, amely az igazság Ismeretén, a kommunizmus győzelmébe vetett hiten alapul. E fegyelemnek semmi köze a vakfegyelemhez

1, amely a személyi kultusz időszakában parancsolgatásban, sőt üldözésben Is megnyilvánult. A másik oldalon azonban az adminisztratív módszerek elvetése nem vezethet engedékenységhez a párt alapelveit megsértőkkel szemben. Ilyen jelenségekkel még ma is találkozunk és az elvtárslasság „baráti" értelmezése még gyakori. Megtörténik, hogy kölcsönösen megbocsátják egymás hibáit, s ilyenkor azután nem veszik észre, ha valamelyik dolgozó megszegi a párt szervezeti szabályzatát. A párt nem él légüres térben, a legkülönfélébb hatásoknak van kitéve. Annak ellenére, hogy a szocializmus felépítésével felszámoltuk társadalmunk osztályösszetételében az antagonista ellentéteket, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy igyekezetünk a kapitalizmussal folytatott világméretű harc része és, hogy minduntalan hatnak rá olyan befolyások, amelyek eszmei ingadozást eredményezhetnek. A békés egymás mellett éles és a békés verseny térhódításával kapcsolatban a szocializmus és a burzsoázia ideológiája kízti harc egyre nagyobb arányokat ölt és erősödik. Ugyancsak tovább hatnak a kisburzsoá csökevények és előítéletek. A tudományos gondolkodásmód elégtelensége is gyakran a jelenségek hibás értékelését s ennek folytán nehézségeket von maga után. A múlt hibáiból és tévedéseiből azt kell megtanulnunk, hogy mindezeket a káros befolyásokat csak a nyílt, elvtársias bírálat és önbírálat módszerével tehetjük ártalmatlanná. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha minden kommunista teljesen szabadon, nyíltan és tárgyilagosan vitatja meg a párt politikáját. A kommunistákat ettől a joguktól soha semmilyen indoklással senki nem foszthatja meg. Minden kommunistának természetesen ügyelnie kell arra, hogy viselkedésével és nézeteivel szembeszegüljön a pártellenes irányzatokkal és azt segítse, ami pártos. Az egyén azonban sohasem hivatott arra, hogy saját szubjektív mércéjével állapítsa meg, mi a pártos pártellenes. Itt Lenin szaval érvényesek: „Hogy mi pártos és pártellenes, azt a pártprogram, a párt taktikai határozatai és szervezeti szabályzata... határozza meg." (Lenin Művei, Szikra kiadás. 10. kötet, 35. oldal.). Minden vezető funkcionárius számára érvényes,: ha valóban pártos módon akar vezetni, nem szabad bedőlnie különféle talpnyalók hízelgésének, s azoknak iem, akik szépíteni szeretnék a dolgokat, vagy saját érdekeikből bizalmába akarnak férkőzni. A párt irányvonalát követő funkcionáriusnak a közvéleményt kell figyelemmel kísérnie, ellenőriznie kell az erről érkező jelentéseket és azokra a munkatársakra kell támaszkodnia mindenekelőtt, akik a dolgokat helyes kritikai szemszögből nézik -s nem félnek szemtől szembe megmondani még a legkellemetlenebb igazságot sem. Épp a yezető tisztségviselőktől függ, hogy környezetükben gerinces, elvhű, áldozatkész emberek nevelkedjenek, akiknek tulajdonságai méltók a kommunizmus úttörőihez. — • A párt XII. kongresszusán jóváhagyott szervezeti szabályzat a párttagok kezében eszköz a kommunista nevelésre, útmutató arra, hogyan vezessük lenini módon a dolgozó néptömegeket. A párt szervezeti szabályzata magában foglalja pártunk tapasztalát, bölcsességét, forradalmi hagyományait és azokat a tanulságokat, amelyeket a személyi kultusz maradványainak felszámolása során szereztünk. Az igazi elvtársiasság a párt életében és munkájában, egész szocialista társadalmunkban — a legjobb biztosíték arra, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg a személyi kultusz időszakának hibái, hogy Lenin forradalmi eszméinek szellemében haladhassunk tovább előre. (v.) m-mmm

1 ÜJ sz

ö s f