Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-02 / 211. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOYAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1983. augusztus 2. péntek • 30 fillér • XVI. évf., 211. szám A tudatlanság nem mentség Ä népi ellenőrző bizottságok megalakítása nyíltan meg kell mondani — nem egy üzem veze­tői körében jelentős izgalmakat okozott. Még a legmaradibb mód­szerekkel dolgozó gazdasági veze­tőknek is be kell most már lát­niuk, hogy az új szerv hivatása főképp az elavult irányítási és nyilvántartási formák ellen har­colni. Mert a fogyatékosságokat ma főleg a rugalmatlanság, a konzervatív gondolkodásmód, a „ha Jó volt ez tegnap, jó lesz ez holnap is" — féle szemlélet okoz­za. Az Ipari üzemekben a népi el­lenőrző szervek sok hiányosságot tárnak fel, melyek főleg azt bi­zonyítják, hogy egyes gazdasági dolgozók a múltban a népvagyon­nal nem valami gazdaságosan bántak. Az ellenőrzött üzemek nagy részénél kiderült, hogy a leg­gyakoribb károk éppen az alkat­részgazdálkodás, a raktárkészle­tek nyilvántartása szakaszán ke­letkeztek. Ennek aztán már csak logikus következménye a normán felüli készletek mind nagyobb fel­halmozódása. Itt még csak az sem szolgál az illetők mentségére, hogy sok esetben a vétkesek a törvények, az előírások nem tu­dására hivatkoznak. Vegyük például nagyítóüveg alá, hogy egyes üzemekben miképpen távolították el a normán felüli készleteket és hogyan tartják nyil­ván a raktárkészleteket. Az ógyallai traktorállomáson például a felsőbb szerveknek ls feltűnt, hogy milyen hirtelen el tudták tüntetni az anyagraktárból a normán felüli készleteket. Egyik héten még százezres értékeket mutatott ki a raktárkönyv, a má­sikon viszont már azt bizonygat­ták az ellenőrző közegeknek, hogy minden rendben van. „A 169 000 koronát kitevő értéket — Jelentet­ték — ócskavasként eladtuk és {vigyázat, nem sajtóhiba!) 408, azaz négyszáznyolc koronát kap­tunk érte 1 Valahogy túlrugalmasan történt meg a szükségtelennek hitt kész­letek eltávolítása. Az ellenőrzés bebizonyította, hogy ez a feltevés teljesen helytálló, mert az anyag­raktár vezetői az újvári hulladék­gyűjtőnek mázsaszámra adtak el olyan alkatrészeket is, amit a szö­vetkezetesek a traktorok és más gazdasági gépek javításához már évek óta hiába keresnek. Ebbe — természetesen — már az ügyészség is beleszólt. így az­tán a raktárkezelőknek a „jó és gyors munka" elvégzése feletti örömébe ]ó adag üröm is vegyült. Az anyagraktárosok így érvel­tek: „Nekünk abból, hogy meg­semmisítettük az alkatrészeket, anyagi hasznunk egyáltalában nem lett — tehát mi bűnösök nem vagyunk. Mi esetleg csak a tör­vényeket, rendeleteket nem ismer­tük. Hogy ez a szemlélet mennyire káros, azt főképp az bizonyítja, hogy szinte minden üzemben ha­sonlóan érvelnek az érintettek, ha ellenőrzéskor szabálytalanságot fedeznek fel a gazdálkodásban, így van ez rendszerint akkor is, ha törvénytelenül fizetik ki a ve­zetők a prémiumot, akkor is, ha meghamisítják a tervet, vagy a je­lentéseket, stb. Igaz, ezekben az esetekben a szabálytalanságot elkövető vezető rendszerint nem anyagi érdekből követi el a hibát, hanem, mert nem ismeri a rendeleteket. Komá­romban is így volt ez, mikor pél dául a hajógyárból ahelyett, hogy a szükségtelen anyagokat felaján­lották volna az országos börzének, a szó legszorosabb értelmében zsibvásárt rendeztek a felesleges készletekből. Amikor az ellenőrző­szervek megkérdezték, milyen ren­delkezés alapján tették ezt, elég magas beosztású egyénekről is kiderült, nem ismerik a rendele­teket. Kiderült, hogy a raktárve­zetők olyan alapvető fontosságú rendelkezésről sem hallottak még, mint például a szocialista vagyon védelméről szóló törvény, amely kimondja, hogy nemcsak az a bű­nös, aki egyéni érdekből tulajdo­nít el valamit a közösség vagyo­nából, hanem az is, aki nemtörő­dömségből szakszerűtlenül kezéli a gondjaira bízott értékeket. Sok üzemben a legfelsőbb ve­zetők se törődnek sokat a beosz­tottaknak a legújabb rendeletek­kel való megismertetésével. Pedig az a havi két-három óra, amit er­re a célra áldoznának, idővel bő­ségesen visszatérülne. Nem tör­ténne meg, hogy a raktárkezelők csak ösztönösen végeznék a köny­velést, úgy, hogy abban aztán ma­ga a raktáros sem ismeri ki ma­gát. Pedig Komáromban is, meg Őgyallán is a raktár vezetőjének asztalfiókjában hosszas keresés után megtalálták az említett tör­vény szövegét. A rendelkezéseket, az ott lefektetett elveket azonban maga a főraktáros sem Ismerte. Ha ismerte volna, bizonyára nem követte volna el a hibákat. A népgazdaság rendkívül össze­tett problémáinak megoldásával egyidejűleg — ahogy azt naponta látjuk —, ma már az anyagmoz­gatást és az alkatrészkezelést is magasabb szintre kell emelni. Napjainkban nem lehet csak úgy „zsebből" gazdálkodni, mint azt valamikor a kisiparosok tették. Az igényességnek, az új köny­velési módszerek állandó tanul­mányozásának és a törvények be­tartásának szép példáját mutatja a komáromi Járási Építővállalat, ahol a normán felüli készletek felszámolásakor egyetlen szög sem veszett kárba, egyetlen alkat­részt se dobtak hulladékba. Hogy miért? Ott talán öntudatosabbak a dolgozók? Ha az öntudatnak a tudásvágy és az új ismeretek meg­szerzése lenne a fokmérője, akár azt is mondhatnánk, hogy ebben az üzemben öntudatosabbak az emberek. Mert a vállalat anyagke­zelői már nem az ezerszer elismé­telt tételek szajkózásában látják az öntudat ismérvét. Tudják, hogy napjainkban nem elég csak azt mondani, hogy „én egyetértek a szocialista rendszerrel". Ezt az egyetértést tudással, hozzáértés­sel, jól végzett munkával is ki kell mutatni. Sokat beszélnek ma mindenütt a szocialista törvényesség betar­tásának kérdéseiről. A szocialista törvényességet azonban nem sza­bad egyoldalúan értelmezni, úgy, hogy azt csak a bíróságoknak kell betartaniuk az állampolgárokkal szemben. Gyáraink, vállalataink anyagkezelőire ez a tétel nap­jainkban rendkívül érvényes, hi­szen az ő munkaszakaszaikon is sok törvénysértés fordul elő. Hogy úgy végezhessék ők is a munkáju­kat, ahogyan azt a társadalom megkívánja, nekik ls nagyobb szaktudásra, az új ismeretek na­gyobb mérvű kihasználására kell törekedniük. Ma már itt is be kell látni, hogy a hibák elbírálásakor a tudatlanság nem mentő körül­mény. A Vágón épített háromlépcsős — Hriőov— Mikšová—Považská Byst­rica — vízi erőmű építői jelenleg az utőbbi kettő építésének befe­jezésére helyezik a fő sűlyt, mi­vel a turbogenerátorok próba­üzemeltetését szeptemberben meg kell kezdeni. Felvételünkön: a bratislavai Elektrovod üzem dol­gozói szerelik a miksovái áram­elosztó berendezését. (CTK — F. Kocian felvétele) Banyaüzemeinkből jelentik Ostraván az elmúlt években a terv­.eljesítésben szinte kivétel nélkül mindig júliusban fordultak elő a legnagyobb nehézségek. Ebben az év­ben — úgy látszik — jelentősen ja­vult Ostraván a munkaszervezés, mert á szénmedence bányaüzemeiben a múlt hónapban több mint 22 000 tonna szénnel fejtettek többet a ter­vezettnél. Mindez azonban még nem jelenti azt, hogy a mamutvállalat mér teljes egészében behozta az év elejétől keletkezett lemaradást. Még mindig csaknem 64 000 tonna szénnel adósak itt népgazdaságunknak. Az ostravai vájárok úgy határoztak, hogy a tervadósságot a bányászok napjáig teljes egészében kiegyenlí­tik. Rekordteljesítményt értek el szer­dán az ostrava-karvinai szénkörzet­ben, ahol 134 szénkombájn segítsé­gével ezen a napon 47 903 tonna sze­net fejtettek. A bányagépesítés tör­ténetében a szénmedencében eddig ez a legnagyobb, kombájnok segítsé­gével elért teljesítmény. A Dukla-bá­nyában például szerdán egy KSV-80-as kombájn segítségével összesen 3075 tonna szenet jövesztettek. • • » Szlovákia szénbányáiból is jó hí­rek érkeztek. Vájárjaink ugyanis jú­liusban 26 ezer tonna barnaszénnel jövesztettek többet a tervben előírt mennyiségnél. Most már megvannak a feltételei annak, hogy Szlovákia bányászai az akciótervben kitűzött célokat valóra váltsák. E terv sze­rint az év végéig 100 ezer tonna barnaszénnel többet adnak bányá­szaink a tervezettnél... A kitűnő eredmények főleg a novákyi bányá­szoknak köszönhető, akik folyamato­san teljesítik feladataikat. Új módszer a szalma betakarítására A Mezőgazdasági Technikai Kísér­leti Intézet róvinkai részlege a helyi EFSZ határában egy újfajta szalma­összehúzógépet próbál ki. A szalmát nagy teljesítőképességű hárítőgép gyűjti össze és a pótkocsikon elhe­lyezett nagy rámákba rakja. Ezek a formák hasonlítanak a hagyományos szalmakazlakhoz. A kazlak szélessé­gét szabályozni lehet. Az egész futó­szalag-rendszerű begyűjtést a feépek jnellett hét ember végzi. Az utóbbi napokban azonban még egy újabb szalmagyűjtőt próbáltak ki, amelyhez már csak négy emberre lesz szükség. Jó munkaszervezéssel, s a gépek teljes kihasználásával nyújtott mű­szakban 30 hektárnyi földről lehet betakarítani a szóban forgó géppel a szalmát. A hagyományos szalma­begyűjtéshez viszonyítva a betakarí­tási költség csaknem a felére csök­ken. (CTK) Atomfefhok nélküli tiszta légkört követel a világ További kormányok készek csatlakozni az atom­csend-egyezményhez • Harriman: Ez jó egyezmény • Rusk pénteken, Home lord szombaton .indul Moszkvába • Bonn színt vallott '"Pá v i rátok özöne árasztja el ezek­-*- ben a napokbzan a két világ­rendszer vezető államférfiait. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke az atomcsend­egyezmény parafálása alkalmából Nehru indiai miniszterelnöktől, to­vábbá a chilei elnöktől, Tanganyika, Algéria, Afganisztán, Tunézia, Etió­pia, Laosz, a Szomáli Köztársaság és számos más állam kormány-, illet­ve államfőjétől kapott üdvözlő táv­iratot. Kennedy amerikai elnök az USA lakosaitól több mint 2000 le­velet és táviratot kapott. A Fehér Ház sajtótitkára közölte, hogy az atom­csend-egyezményt helyeslő levelek 40:1-hez arányban túlsúlyban van­nak. További kormányok jelentették be, hogy csatlakozni kívánnak az egyezményhez. Walter Ulbricht az NDK Népi Kamarájának ülésén mon­dott beszédében kijelentette, az NDK szintén csatlakozni kíván az atom­csend-egyezményhez és szorgalmaz­za a megnemtámadási szerződést mindekelőtt az NDK és az NSZK Kapóra jött... A főrévi szövetkezet lucernásá­ban 14 szórófej fröcsköli a vizet. „Jó dolog" dicsérik, ahol már ki­próbálták a takarmányok öntözé­sét. Természetes, hiszen a száraz­ságtól repedező földből a növény vajmi kevés tápértéket tud sze­rezni. — Oda nézzen — figyelmez­tet Varga Béla, az öntözőberendec zés kezelője —, mennyivel eleve* nebb az a lucerna, amit tegnap megöntöztün'.. Éppen az öntözött és az öntö- ' zetlen lucernás fiatárán állunk. Valóban nagy a különbség. A ned­vességhez jutott növény eleven­sége folytán olyan, mintha szem­látomást nőne, míg a száraz tala­jon összezsugorítja levelét, csak , tengődik. A főréviek eddig nem győződ­tek meg róla, mennyivel több ta­karmány terem így, mert a ker­tészeten kívül mást még nem ön­töztek. Most azonban féligmeddig a szükség rávitte őket, hogy a ta­karmányt sem hagyhatják csak úgy magára. Az évelőkből a ke­mény tél után kevés maradt a szántóföldnek alig 13 százalékán, ami még testvérek között ls ke­vés. A szövetkezetesek törték is a fejüket, mit tegyenek. A 40 hektá­ros kertészetből nem vehették el az öntözőberendezést, mert ott is szükség van rá. Abban bíztak, hogy az újonnan rendelt berende­zést idejében megkapják. Szeren­cséjük volt, a második kaszálás után éppen jókor érkezett meg a fölszerelés. Azon nyomban szét­rakták a. csöveket és hozzáláttak az öntözéshez. — Ügy gondolom — mondja Varga elvtárs —, hogyha kétszer megöntözzük a lucernát, ad olyan termést, mint első kaszáláskor. Ezek szerint közel 20 mázsának kellene teremnie hektáronként. Nem sok ugyan, de a szövetkezet­nek „jól jön" ilyen hozam beta-­karítása. Varga elvtárs arról is beszél, hogy a fölszerelést nem­csak a lucerna, hanem a cukor­répa öntözésére is kihasználják. A? a tervük, hogy a lucernás megöntözése után áthordják a csöveket a szomszédos cukorrépa­dűlőbe, amit ugyanabból a kútból öntözhetnek. S ha szükséges, a cukorrépa öntözését is megismét­lik. Ezzel is a takarmányalapot', növelik. (fj) között. Az egyezményt aláírni kívá» nó államok egész sorához az NDK-n kívül csatlakozott a finn, japán, iz­raeli, holland kormány is. • Harriman sajtóértekezlete A moszkvai tárgyalások amerikai küldöttségét vezető Harriman kül­ügyminiszter-helyettes sajtóérte­kezletet rendezett Washingtonban. A moszkvai egyezményről kijelentette, hogy „jó egyezmény az, minden cik­kelye pontos és világos". Szovjet­unióbeli élményeiről szólva kijelen­tette: „Meggyőződtem róla, hogysem a szovjet nép, sem N. Sz. Hruscsov nem akar atomháborút. Hruscsov utol akarja érni az USA-t, de háborút nem akar." A továbbiakban azt mon­dotta, hogy a moszkvai egyezmény „mindnyájunk számára igen érdekes lehetőségeket nyit. Véget vet a lég­kör radioaktív szennyeződésének." Az USA biztonságáról szólva Harri­man kijelentette, hogy mindkét fél­nek ma már elegendő atomfegyve­re van egymás teljes elpusztítására, ám a Szovjetunió a rakéták terén fölényben van. A megnemtámadási szerződés lehetőségéről azt mondot­ta, hogy ez „nehéz feladat lesz", és további tanácskozások tárgyát fogja képezni. A francia kormány negatív állás­pontjával kapcsolatban Harriman ki­jelentette, hogy a megnemtámadási szerződés kérdését meg lehet olda­ni Franciaország nélkül is. Az újság­írók megkérdezték, túlélhetl-e az amerikai gazdaság a leszerelést. Harriman így válaszolt: „Nemcsak túlélhetjük, hanem nyerhetünk is raj­(Folytatás a 3. oldalon j Szerszámgép-gyártásunk Szerszámgép-gyártó Iparunk ez utolsó 15 évben jelentős sikereket ért el. Amíg pl. 1939-ben iparunk 8300 szerszámgépet gyártott, 1962­ben ez a szám már elérte a 37 000-t. Gépiparunk e téren főleg a megmun­káló gépek automatziálásában mu­tat szép eredményeket. Világhírnév­nek örvendenek például a hazánkban gyártott automatikus programvezér­lésű gépek. Az utóbbi években meg­kezdtük a megnetdfonszalaggal ve­zérelt megmunkáló gépek gyártását is. Gépiparunk fejlettségét bizonyltja, hogy Csehszlovákia a szerszámgépek kivitele terén világviszonylatban a negyedik helyet foglalja el. (CTK) \

Next

/
Thumbnails
Contents