Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-09 / 218. szám, péntek

Hazánk legnagyobb szövetkezeti községe — Gúta — szállodát épít, hogy a közös gazdaságot látogató átutazó vendégek a jövőben az elszállásolással is meg legyenek elégedve. Képünkön a csaknem két millió korona költséggel épült új szálloda. (Cich — CTK felv.) Mosolyog az elnök Egy kis dinnyekőstolóra invitált meg Václav József, a füri szövetkezet elnöke. Nem is kellett meszszire menni, csupán a kertek alá. Ott terül el a szövetkezet kertészete, a milliók forrása. Sorba kopogtatjuk a hatalmas rögök módjára heverő óriási „tököket", mert nem mindegy ám, milyen a hangja. Az érett dinnyének olyan a „csengése", akár a borral teli hordónak. Válogatás közben azonban egészen máson járt az esze. Ez szavaiból is kiderült. Eldicsekszik, hogy jó lábon áll a szövetkezetük. Különösen a zöldség és a dohány gyarapítja a szövetkezet jövedelmét. Tavaly/á dohány „vágott be" a legjobban. Azt mondta: — Huszonöt hektáron termeltük a füstölnivalót. Egymillió-tizenhatezer koronát hozott a házhoz. Nem kicsiség. Ez annyit Jelent, hogy egy-egy hektár dohány több mint 40 000 koronát jövedelmezett. Hatszázezer koronát azonban a 30 hektáros kertészetük hozott a konyhára. Volt ís. az esztendő végén min osztozni. —- Az idén azonban a kertészet lesz a „sláger" — mondja kissé tréfásan. Két hektárral bővítettük, de ez nem is lényeges. ŰJabb dinnye hátán kopogtat, majd így szövi gondolatának fonalát: — Csináltunk azonban egy császárvágást. Két csoportra osztottuk a kertészeket. Az egyik az alsó, a másik a falu felső részét kapta meg. Azóta olyan verseny folyik közöttük, hogy csak. A pénz meg két oldalról dől a faluba. Ha az egyik csoport húszezer koronát hoz haza, másnap már a másik harmincezret. Nem mondom, az ilyen versenyről csakugyan érdemes beszélni, írni. ' — Derék emberek a kertészeink — dicsér újból az elnök. Samu József például az idén egy fél hektárról harmincezer korona értékű káposztát adott el. Persze vetélytársa sem hagyta magát. Ö meg a paprikával remekelt. Ölünkben cipeljük már a húsz kilónyi dinnyéket, az elnök azonban csak nem fogy ki a szóból. Látom, jólesik neki, hogy elmondhatja mindazt, amire büszkék. — Az idén hatszázötvenezer korona bevételt terveztünk a kertészetből. Mit gondol, hol tartunk? — villantja ránk tekintetét. Négyszázezret mondtam. — Ne felejtse, hogy mi vagonszámra szállítjuk a zöldséget. Egy nap egy vagon zöldség ... Most már igazán nem tudtam, mit mondjak. Ö meg mélyet lélegzett s úgy tetszett, mintha egy kicsit meg is nőtt volna, amikor kibökte a talányt: — Egymilliónál, barátom! Nem hiszi? Kezdetben én sem akartam hinni. De a számok nem csalnak, nem ám. Most már rajtam volt a sor, hogy kérdezzek. — Es mennyi lesz az esztendő végéig? — Mennyi, tálán még félmillió. Lehet, hogy több is, majd meglátjuk. Már a dinnyeföld szélén tartunk, amikor az elnök újból visszatekint. Visszanéz és mosolyog. Megvan rá az oka. Nem is kertészet az övék, hanem aranybánya! SZARKA ISTVÄN Nem rozsdásodik tovább a padláson a fejőgép A nagy hőség és szárazság a Hernád völgyének déli, határmenti szakaszán még mindig kellemetlenkedik. Ez az időjárás az aratásra és a cséplésre ugyan nagyon kedvező — mondja Bittó János agronómus, a kapásoknál azonban nagy bajokat okoz. Ugyancsak sok bajt jelent a meleg a zöldségkertészet számára. Tóth elvtárs, a fiatal kertész hozzáteszi, hogy a kiesést erősen csökkentették volna, ha a tavasszal kért öntözőberendezés idejében megérkezett volna. _Tilimon József elnök elmondja, hogy az idei aratást kizárólag kétmenetesen és nyújtott műszakban végezték. Július 10-én két kombájnnal és egy rendrakóval kezdték meg a kenyércsatát a hernádcsányi határban. A két kombájnos: Varga Barna János és Varga Kmec András, valamint a rendrakó vezetője, Spisák Imre ez idén is kitettek magukért. 258 hektár gabonát kizárólag gépekkel arattak le. Ha a vezetőség úgy kívánta, szívesen dolgoztak nyújtott műszakban is, mert az ez évben bevezetett prémiumos rendszer többletjövedelmet. jelent számukra. Varga László köpyvelő közli a következő adatokat: Ťervteljesítés július 1-én: Vágómarha 139,7, sertéshús 108, borjúeladás 144, tejeladás 120 és tojáseladás 211,6 százalék. Ha e pozitív adatokhoz hozzászámítjuk a szövetkezet kavicsbányájának termelését is, amelynek évi tervteljesítése az egymillió koronát is túlhaladja, úgy nem félünk az elkövetkezendő hónapoktól. A szövetkezet dolgozói Hernádcsányban nem mentesek a konzervativizmustól éá nehezen hajlanak az újításokra. Két évi harc után mégis sikerült az elnöknek elérnie, hogy a fejőasszonyok áttértek a gépi fejésre, amelyhez a szükséges gépi berendezések már két éve feküdtek "a szövetkezet padlásán. A csányi szövetkezetben július 1-én Csigás Ilonka és társnői megkezdték a gépi fejést. Ma már örömmel újságolják, hogy remekül bevált és sajnálják, hogy ilyen sokáig nem hallgattak a jó tanácsra. Hernádcsány az utóbbi öt esztendőben már üdülési központnak is számít, mert a hernádcsányi tó és strand már ezreket csal ki Kassáról is. A szövetkezeti dolgozóknak szintén módjuk van — néha munka közben is — lehűsölni és erőt gyűjteni, mert a strand a szövetkezet udvarától csak egy puskalövésnyire van. A természet itt is kedveskedett a szocialista mezőgazdaság dolgozóinak. Blasko Ferenc, Hernádcsány MILLIÓK FÓRUMA Fűtetlen szobák nélkül Segítik a Vasmű építését A košicei városi és járási pártbizottság felhívására egyre több társadalmi munkás jelentkezik a KeletSzlovákiai Vasmű építkezésén. Eddig már több mint 4300 dolgozó vett részt az akcióban, s közel 40 ezer órát dolgoztak le. A legtöbben a közlekedési vállalat, az útkezelő vállalat, a kerületi nemzeti bizottság és a Kovosluzba-üzem dolgozói közül jelentkeztek. Mato Pál, Košice A televízió és rádió hallgatóinak, szerda esti beszélgetésén pártunk és kormányunk vezetőivel, az a kérdés került napirendre, amely az Idei kemény tél során talán a legtöbb boszszúságot okozta az ország lakosságának. A szénellátásről volt szó. A hallgatók kérdéseire Jindfich Uher belkereskedelmi miniszter, dr. Josef Fabian, a tüzelőanyagipari miniszter helyettese, inž. Matéj Tichý, közlekedésügyi miniszterhelyettes, valamint a Szénlerakat n. v. vezetői válaszoltak. LESZ-E ELÉG SZÉN? — hangzott az első és legfontosabb kérdés. Igen, lesz! — válaszolta határozottan a miniszter. Megjegyezte, hogy az illetékesek okultak az idei tapasztalatokból. Most mindenekelőtt azt tartják szem előtt, hogy a nyári hónapok folyamán a szénbányáktól távolabb eső kerületeket lássák el kellő mennyiségű szénnel. Ezek: elsősorban a három szlovákiai és a dél- illetve közép-morvaországi kerület. A terv megvalósításához kedvezőek a feltételek. Szénbányáink nemcsak törlesztették az esztendő első két hónapjában keletkezett 150 ezer tonnás lemaradást, hanem napjainkig több mint egy millió 700 ezer tonna szenet hoztak felszínre terven felül. Ez lehetővé teszi, hogy a lakosság szénszükségletét 80 százalékban már szeptember végéig kielégítsék, ami egyben a kormánynak a lakosság szénellátására vonatkozó akciótervében feladatként ís szerepel. MIÉRT NINCS RENDSZERESSÉG? A lakosság Jogosan panaszkodik a szénellátás rendszertelensége miatt. E tekintetben viszont nem a szénbányák a hibásak, hanem a közlekedés. Matéj Tichý elvtárs elmondta, hogy intézkedtek kimár a folyamatos szénellátás érdekében. Kizárólag szénszállító szerelvényeket helyeztek forgalomba, melyek nagyobb szénlerakatokba szállítják a szenet. Ez a megoldás annyiban előnyös, hogy meggyorsítja a vasúti kocsik körforgását, a rendező állomásokat mentesíti a kocsielosztás munkálataitól és a szerelvény egy lerakatba egyszerre nagy mennyiségű szenet képes szállítani. Komoly nehézséget okoz azonban a szén kirakása ezekből a szerelvényekből, mert sok helyütt a legszükségesebb gépesítés sem áll a rendelkezésre. Célszerű lenne ezért, ha a nemzeti bizottságok mindenekelőtt az ipari üzemek dolgozói közül önkénteseket nyernének meg a ki-; rakodás meggyorsítására. JAVUL-E MAJD A SZÉN MINŐSÉGE? Ez a másik legégetőbb kérdés. Köztudomású, hogy a különböző szénfajták kalóriaéí'téke nem egyforma, dé amennyiben darabos a szén, még lehet vele fűteni, viszont a szénpor nehezen ég és alig ad meleget. A szénbányákban osztályozzák a szenet, azonban mikorra a vevőhöz kerül, 35 százaléka már apró törmelék vagy por. Ezt a többszöri átrakodás okozza. Ha a szenet még a lerakatok-! ban is osztályoznák, por nélkül kerül-i ne a vevőhöz. A probléma megoldá-i sát nemcsak az akadályozza, hogy szükséges berendezés hiányában a lerakatok nem osztályozhatják a szenet, hanem az is, hogy aránytalanul kicsi a porszén égetésére alkalmas kazánok és tűzhelyek száma. Ha a központi fűtéses házakban ilyen ka-^ zánok működnének, a vevők jobb minőségű szenet vásárolhatnának. Bár évről évre fokozzuk a brikett gyártását is (1958-ban csak 460 ezer tonnát gyártottunk, s 1963-ban már egymillió 294 ezer tonnát készítünk), még nem tudjuk felhasználni az egész pormennyiséget. Ezzel kapcso-í latban érdekes kérdés merült fel: Vajon a vevő visszäutasíthatja-e a rossz minőségű szenet? A válasz: Igen! A szénlerakatok — amennyiben módjukban áll — kötelesek kielégí-; teni a lakosság igényeit. A NEMZETI BIZOTTSÁGOK FELADATA A szénellátás problémájának' észszerű és igazságos megoldását döntően befolyásolhatják (és kell is, hogy befolyásolják) a nemzeti bizott-s ságok. Lényegében az ő feladatuk, hogy szervezzék és Irányítsák a szén'-: elosztást. Leginkább arra kell ügyelniük, hogy a fűtési idény kezdetekor minden családnak legyen tüzelője. Gondoskodniuk kell a háztartások jegyzékének elkészítéséről, az igé-i nyek szükséglet szerinti kielégítéséről (a többgyermekes családoknak, illet-J ve, ahol állandó beteg él a háztartási ban, javasolják nagyobb mennyiségű szén juttatását) stb. A nemzeti bi-f zottságoknak ki kellett dolgozniuk á szénellátás tervét, sok helyütt azon-; ban (például Košicén, Losoncon, Ží-j linán) erről is megfeledkeztek. Ezeki ben a községekben és városokban azután nem csodálkozhatnak majd, ha a szénelosztásban fogyatékosság gok merülnek fel. A nemzeti bizott-í Ságoknak, és a népi ellenőrző bizottságoknak figyelemmel kell kísérniük a szénelosztást abból a szempontból is, hogy a vevők olyan minőségű és annyi szenet kapjanak, amennyiért és amilyenért fizettek. A múltbeli tapasztalatok igazolják, hogy e téreri is komoly hibák történtek. A nemzeti bizottságoknak nem utolsósorbari az is a feladata, hogy a szén gazdaságos felhasználását ellenőrizzék. Végezetül a kérdésekre válaszoló elvtársak leszögezték, hogy bár szénből nincs hiány, a lakosság igényeit csak akkor tudják kielégíteni, ha a szénbányák, a közlekedés, a nemzeti bizottságok és a szénlerakatok jő együttműködése révén mindenütt a szükségletekhez mérten osztják el á szenet. A cél, hogy jől fűtött laká-: sokban teleljen át az ország népe —í elérhető, reális. (szó) A történelmi igazsághoz híven Ä bratislavai Pravda augusztus elsejei számában dr. Anna S t v r t e c- ká néhány gondolatot közöl átfogó történelemtudományi munkájából. Az elemzés lényeges gondolatait a szerző előadta a CSKP Történelmi Intézetének országos aktíváján, ahol a nemzeti felszabadító harc történetírói tanácskoztak. Tekintettel a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő évfordulójára, az alábbiakban ismertetjük a cikk felkeléssel kapcsolatos részeit. A cikket szerzője azzal a megállapítással kezdi, hogy: a történelemírás a tudományok legpolitikusabbika. Minden társadalomtudományi ág közül az ötvenes évek folyamán a munkásmozgalom történelme adózott leginkább a szubjektivizmusnak. E korsžak minden hibája ellenére azonban mégiscsak ez volt a szlovák történelemtudomány modern szakaszának kezdete, amelyben számos alapvető problémát oldottak meg, s mindenekelőtt az ellenállási mozgalom területén állandó értékek is születtek. A Szlovák Nemzeti Felkelés történelmét illetően azonban úgy tűnik — állapítja meg A. Štvrtecká —, hogy a marxista történészek nem ls anynyira a történelmi igazságok felfedését tartották szem előtt munkájukban, mint inkább azt, hogy történelmünknek ezt a szakaszát az új haladó hagyományok megalapozására, a kommunista párt és a nemzet kapcsolatainak megszilárdítására, a pártosságra nevelés céljaira és, sajnos, néha egyes személyiségek pozícióinak megerősítésére használták fel. Ezen ÜJ SZŐ 4 * 196

3 augusztus 9 XXX MIRŐL IR P»f» g»aM VSETKfCH KTAlt-y S

TQfTE^Sg) PRAVDA XXX miatt az okok miatt és mert a párt politikájában a ma már közismert elferdülések keletkeztek, a történelemtudomány igazságkereső funkciója a háttérbe szorult. Ez abban nyilvánult meg, hogy a tudomány alárendelt szerepet kapott a propagandával szentben. Az ellenállási mozgalom és a Szlovák Nemzeti Felkelés történelme mennyiségileg jelentős gyarapodást könyvelhetett el, de meg kell állapítanunk, hogy ezeket a kérdéseket nem tanulmányozták komplex módon, minden összefüggésükben, az időszak minden társadalmi és fejlődési ellentmondásának figyelembevételével. Gyakran megtörtént, hogy az egész nemzeti felszabadító harcot a proletariátus mozgalmára szűkítették le, a mozgalom többi erejét — a szlovák társadalom különféle, többek között nem kommunista rétegeinek ellenállását, — pedig lebecsülték. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a proletariátus és a burzsoázia közti alapvető ellentét megoldásához abban az időszakban a kulcsot a nemzeti momentum jelentette. Ebben pedig bizonyos mértékben érdekelt volt az antifasiszta burzsoázia egy része is. Ezért el kell gondolkoznunk az egész ellenállási folyamat átfogó képe megalkotásának szükségessége felett. Olyan tevékenység megvilágítására gondolok, mint például a faji üldözés áldozatainak védelme és bújtatása, a szökések segítése, a suttogó propaganda, az államellenes hangulat keltése, az igen tevékeny kémkedés, s főleg egyes burzsoá körök befolyása az ún. szlovák állam gazdasági és államapparátusára. Ezt a tevékenységet nem becsülhetjük le, mert kihatással volt a rendszer jellegére és az ellenállási mozgalom fejlődésére is. Az ellenállás minden "jelentős öszszetevőjének tökéletes megismerése feltétlenül szükséges lesz azért is, hogy helyesen értelmezhessük a nemzeti felszabadító harc legmagasabb szervének, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a szerepét. Ügy vélem, hogy az eddigi Irodalom éppen a Szlovák Nemzeti Tanács tevékenységének értékelésében volt leginkább szubjektivista. Minden bizonnyal a legtöbb történész esetében az ilyen értéke lés meggyőződésből fakadt De sájái lapasztalatomból tudom, hogy még 1959-ben az SZNF 15 évfordulójára rendezett 'Konferencián is ére/hető nyomás nyilvánult' meg olyan érte lemben, hogy az értékelés ne törjön ki az addigi hivatalos politikai sémák kereteiből. A Szlovák Nemzeti Tanács működését a Felkelés idején úgy írták le, hogy az az SZLKP-n belüli „nacionalisták" koalíciós paktálása volt az ellenálló burzsoáziával, s úgy értékelték, mint a munkásosztály érdekeinek elárulását. A Szlovák Nemzeti Tanácsot a történelemtudomány nem értelmezte következetesen minden ellenálló erő közös célja szempontjából. E közös cél eléréséért vívott harcban az egyik oldalon a leigázott nemzet állt, a másikon pedig a megszállók és a megszállókat támogató erők. Az eddigi értékelések a hangsúlyt a Nemzeti Frontban tömörülő erők belső ellentmondásaira helyezik, tehát a proletariátus és a burzsoázia harcára. Nem értettük meg, hogy abban az időben szükség volt bizonyos kompromiszszumukra is, amelyek mögött különféle osztályok és csoportok, valamint személyek érdekei álltak, s hogy e kompromisszumokat létrehozó emberek képességei az akkori társadalmi folyamatok értékelésére és kihasználására különfélék voltak. Tény az, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács 1943. évi megalakulásával a nemzeti felszabadító mozgalom bővülni kezdett. Addig az alakuló Nemzeti Frontban és a mozgalom vezető erejében — a kommunista pártban — hosszú ideig nem sikerült legyőzni a baloldali irányzatokat és dogmatikusan a nemzeti felszabadító harc végső céljaként a proletariátus diktatúráját tűzték ki. A Szlovák Nemzeti Tanács megalakulása óta azonban a fejlődés lényegében a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa irányvonalának megértése és a szlovákiai viszonyokra vaíő alkalmazása alapján valósult meg: a mozgalomba bevonták a nemzet minden rétegét s így készültek fel a fegyveres harcra. Ugyancsalí érzékenyen kell kezelni a hadsereg szerepét a felkelésben.'Ez a kérdés sok tízezer embert érint és szerepük igazságos elbírálása nemcsak a történelem számára fontos, hanem kihatással van jelenünkre is. Hiszen hatvanezer felkelő katona ma a szocialista társadalom építésének fontos szakaszain dolgozik, és szükséges, hogy részvételükről a felkelésben Igazat mondjunk, nehogy megbántva, a sérelem tudatával kelljen viselniük a politikai és történelmi sémákat a hadsereg részvételéről a felkelésben. Meg kell állapítanunk, hogy eddig nem értékelték kellőképpen a szlovák hadsereg szerepéi és baloldali módon ezt katonai puccsnak minősítették, amelynek célja a burzsoázia helyzetének megszilárdítása volt. Pedig hadseregnek kellett lennie annak az erőnek, amely a katonai siker feltételeit megteremtette. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy szemet hunyunk a fegyveres harc és katonai politika hibái és tévedései felett. Sok hibának a gyökere a szlovák nemzet történelmi múltjába, politikai, szociális és kulturális fejlődésének korlátozottságába nyúlik vissza. Meg kell mondanunk, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács koncepcióját és az egész nemzet felkelésének a tervét 1944 augusztusában a CSKP moszkvai vezetősége hagyta jóvá, ahogy arról a legújabban felfedezett dokumentumok tanúskodnak. Az eddigi még nem teljes kutatások azt mutatják, hogy a felkelésnek, úgy ahogy keletkezett, történelmi okai és történelmi létjogosultsága van. v