Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-07 / 216. szám, szerda

Madem mete a äec&iiletwl Hol tolt, hol nem volt, volt egyszer Losoncon egy üzemigazgató, akt munkahelyére jó néhány kilométerről járt be dolgozni és sokat panaszkodott munkatársainak, hogy nem sikerült még megjelelő lakást szereznie. Tanácsot kért egyiktől is, másiktól ts, hogyan kaphatna a városban lakást. Egyik közeli munkatársa azt tanácsolta neki, látogassa meg a városházán az Illetékeseket — „hiszen igazgató vagy, vagy mi a szösz, fontos beosztásod van, jogod van megfelelő lakásban laknod." Az igazgató ezt a tanácsot nem fogadta meg. Azt mondta, s helyesen mondta, nem egyeztethető ez össze a becsülettel. Hanem ha szerét tehette, továbbra is panaszkodott a munkatársaknak. Tanácsot azonban nem nagyon tudtak neki adni ebben a fogas kérdésbenEgy Idős munkásnak, név szerint Slnka Gyulának is a fülébe jutott az igazgató problémája. Ejnye — gondolta az üzemnek valóban szüksége lenne rá, hogy az igazgató mindig „kéznél legyen . Mit ís lehetne itt tenni? Gondolkodott, gondolkodott Sinka Gyula, mert nehezen tudta eldöntent, ml Ilyenkor a teendő. Aztán hazament szép, kétszobás összkomfortos lakásába, ahol mint munka után mindig, beszélgetni kezdett élete párfával. — Néhány hét múlva nyugdíjba megyek, kedvesem. — Sose búsulj, Gyulám — mondta neki felesége az idős emberek nyugalmival és bölcsességével. Hiszen mindenki megöreaszik. * — Hát, sajnos, én is úgy jártam. Sokszor már napokig csak azon gondolkozom, mit csinálok majd, ha nem járok be naponta a gyárba. — Pihensz majd, Gyulám. Kényelmes lakásunk van, fó nyugdíjat kapsz... — Az ám, a lakásunk... Es itt már örült Gyula bácsi, hogy arra terelte a szót, amiről beszélni akart. Ki is rukkolt nemsokára elhatározásával. — Túlnagy nekünk ez a lakás —, mondta feleségének és széttárta kezét a valóban szép otthonban. — Meg aztán, tudod, az üzemigazgatónak éppen ilyen lakásra lenné szüksége. Neki gyerekei vannak, a mieink meg már szétröppentek. Meg aztán a kisebb lakást takarítani is könnyebben tudnád... Egy szó mint száz, Gyula bácsi megegyezett az asszonnyal. Az tgazgató nemsokára beköltözött a kétszobás összkomfortosba, Slnka Gyula is egy összkomfortosnak a legjobb akarattal se nevezhető egyszobásba. Gyula bácsi öreg szakifal mikor meghallották az esetet, először megijedtek. — Hallod-e — szólt az egyik a másikhoz. — A Gyula csak nem...? Es a feféhez mutatott, félreismerhetetlenül arra célozva, hogy a tett mögött a legfőbb esetben is pillanatnyi elmezavart seft. — Megnézzükl Végére járunk a dolognak. Sinka Gyulát éppen lakásberendezés közben találták. Mindketten megörültek, mert látták, öreg barátjuk testileg-lelkileg a legjobb egészségnek örvend. Vígan fütyörészve tologatta ide-oda a bútorokat, mintha csak úfházas lenne és éppen a lakását rendezgetné. — ...izé... mit tettél, Gyula komám — kérdezte tőle egyik barát f a. — Hurcolkodtam, — felelt^ lakonikus egyszerűséggel. — Valaki az igazgatóságról talán azt állította, hogy nem jár neked az a lakás? Mondd meg őszintén, ml majd teszünk valamit. A törvény a te oldaladon van. jogod van a lakásra. Sinka Gyula csak a fejét csóválta: — Jog, jog, tl mtndlg csak a jogra, a paragrafusokra hivatkoztok. Hát benne van az élet minA Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola diákjai rendszeresen segítséget nyújtanak a Iubietovál szövetkezetesek nek, akik már két éve meghonosí tották a tárgyaleves gazdálkodást. Képünkön Ján Henko, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola elsö évfolyamé nak hallgatója elrendezi a permetező csöveket. (F. Kocian — CTK felv.) den problémája akár a legfőbb törvénykönyvben is? Az igazgatónak jobban kell a nagy lakás, mint nekem, hát lakfon ő a kétszobásban. így van ez rendjén. Ha nem tettem volna így, szégyenkeznem kellene magam előtt, hogy negyven év alatt a párt csak ilyen önző embert nevelt belőlem. A szakik még távozásukkor is csak a fefüket csóválták: — Hiába, Gyulát sohasem értjük már meg. Ilyet tennil Millió ember közül egy se csinálná ezt utána. Ami pedig ezután következik, az már egyáltalában nem mese. Boldogan élt Sinka Gyula az egyszobás lakásban, de a sors úgy hozta, hot,y a fészekből kirepült gyerekek hazaszálllngóztak, lényegesen kibővült a családi kör. Lassan már szűknek bizonyult az egyszobás lakás. — Sose búsuljatok — biztatta Gyula bácsi a családot. — Majd beszélek én az igazgatóval, elintézzük, hogy kapjak egy megfelelő lakást. . Elment Sinka Gyula ide, elment oda, sok helyen járt az ügyben, volt olyan hely, ahol egész terjedelmében meghallgatták a hosszú históriát. Mindenütt csodálkoztak rajta, hogy olyan meggondolatlanságot követett el, mikor elcserélte a lakást, de olyan hivatal ts volt, ahol nem akadt idő az öreg panaszainak szóbeli végighallgatására, hanem ezzel intézték el a dolgot: — Adjon be kérvényt! Sinka Gyulának ekkor már kezdett a dolog nem tetszeni, hiszen — ahogy emlékezeti — ő senkinek se mondta akkor, hogy „adjon be kérvényt". Ennek ellenére „beadta a kérvényt". E s megkezdte a kilincselgetést. Mindmáig hiába. Valahogy mintha rossz emlékezőtehetséggel lennének megáldva azok, akikkel akkor Gyula bácsi jót tett. Sőt, már az Igazgató elvtárs ls megfeledkezett a dologról és csak mint élete jelentéktelen epizódjára emlékezik az esetre. Stnka Gyuláék meg csak szoronganak a lakásban. Az idős kommunista már az első köztársaság Idefén is harcolt azért, hogy Losoncon kiépítsék a vízvezetékhálózatot. Ez a régi álma most néhány éve megvalósult. Csodák csodája azonban, mintha csak valami gonosz dzsin tréfálna velünk, Gyula bácsi azt a boldogságot sem élvezheti, hogy megcsavarná a csapot és folyna a fó hrltioval víz. Az 0 lakásába nem vezették be a vizet. A fővezeték néhány méterre van a háztól, de valami miatt éppen ide nem fektettek le egy kis mellékágat. Ezért is hiába kilincsel a hivatalok ajtaján Gyula bácsi. Olyanok is akadtak már, akik az. idős ember méltatlankodására így feleltek: „Hordfál, öreg, magadnak vizet, ráérsz, te már úgy is csak nyugdífas vagy. Ogy tűnik, mintha Losoncon már mindenki elfelejtette volna, hogy van ott egy öreg kommunista, a párt alapító tagfa, aki amíg nem csak nyugdíjas volt, olyan Jól dolgozott, hogy a kormány állami kitüntetéssel jutalmazta. Gyula bácsi szakijai, akik akkor, 1958-ban, mikor kicserélte az öreg a lakást, rendkívül csodálkoztak a tetten, most azt mondják kissé kárörvendően: — Jó ember ez a Gyula, csak egy hibája van: túlságosan becsületes. - * — Lejátszódott pedig ez a részben mesébe illő, részben pedig nagyon ts mai történet 1958 és 1963 között. Abban az évben, amikor nem egy kötetben arról írnak a tollforgatók, milyenek legyenek a szocialista társadalom tagjai. Valamelyik legközelebbi kiadványba Slnka Gyula esetét ls bele kellene szerkeszteni. Tanulságul. TÖTH MIHÁLY AZ l)J SZO POSTAJABĎL KÁLVÁRIA Ez év februárjában VIrena Jelzésű

1 mosógépet vettem. Az első mosásnál elromlott. Az üzletben nem cserélték vissza, hanem azt ajánlották, vigyem KIrályhelmecre megjavíttatni. Megtettem. Onnan azonban Košicére irányítottak. Ilyen távolságra egyedül nem vihettem a mosógépet. Írtam hát a trnavai Kovosmalt-üzembe. Azt válaszolták, hogy Košicére tartozunk. A Košicére küldött levelemre érkezett válasz úgy szólt, hogy Trebišovon javítják ki a gépemet. A trebiŠovi üzembe már háromszor írtam, de választ nem kaptam. Ugyanilyen helyzetben van szomszédom is, akitől megtudtam, hogy személyesen járt el az ügyben Trebišovon, ahol azt a választ kapta, hogy a kommuniális üzemnek nincs szerződése a trnavai vállalattal. A nehezen megtakarított pénzem így használhatatlan gépben hever. Miért utasította el mosógépem megjavítását a košicei, Jesenský utcai javítóüzem, ha a treblšovinak nem áll módjában a javítás? Diószegi Margit, Lelesz. Segítenek a fiatalok A košicei járásban a fiatalok is nagy számban bekapcsolódtak az aratási munkákba. Harminchét kombájnt, 132 rendrakót és 67 kévekötőgépet vezetnek, s eddig már több mint 10 ezer hektárról takarították be a termést. A fiatal kombájnosok közül Bobaly József, a nagyidai ÁG dolgozója bizonyult eddig a legjobbnak, közel 150 hektárnyi gabonát aratott le. Paksy László a gombosi EFSZ traktorosa pedig rendrakó gépével több mint 260 hektárról vágta le a gabonát. Dicséretet érdemel a jászói Ifjúsági alapszervezet, valamint a nádasdi szervezet hét tagja, akik társadalmi munkával segítik a mezőgazdasági üzemeket. Az aratási munkákból továbbá kivették részüket a ruszkai, tornaújfalusi, jánoki, perényi, gombosi stb., alapszervezet fiataljalt. Mató Pál, Košice Síutiwta SST

1 F Ű T Ő É IC A napokban ünnepeltük Gárdonyi Géza születésének 100. évfordulóját. Az uradalmi gépész flá Agárdon született. Iskolái elvégzése után hosszú ideig új ságíró skodott. Megúnva a hírlapírást és a fővárosi zajos életet, diákkorának kedves városába: Egerbe vonult vissza. Itt dolgozott 1922ben bekövetkezett haláláig. A szépirodalomnak csaknem minden műfajában vannak jelentős alkotásai. Leghíresebb müve az Egri csillagok és a Láthatatlan ember. Alábbi írása Gárdonyi elbeszélő művészetét csillantja fel. A felbari szövetkezetesek sikeresen befejezték az aratást és szép terméseredményeket értek el. Árpából 31 mázsát, zabbői 35 mázsát takarítottak be hektáronként. A szerződéses eladást 100 százalékra teljesítették, sőt búzából 200 mázsát adtak el terven felül. Patasi István A bratislavai Magasépítő Vállalat a harmadik negyedévben további 867 lakásegységet ad át rendeltetésének. Ezzel az év elejétől átadott lakások számát 2245-re növeli, ami az évi feladat 80 százalékának elvégzéséi jelenti. Ivan Pohovej A Žiar nad Hronom-i SZNF Üzem a második negyedévben 1,5 millió kilowattóra elektromos energiát termelt terven felül, az önköltségeken pedig 777 ezer koronát takarított meg. Jozef Tadian • Füleken 12 tantermes magyar középiskola építését kezdték meg, amely .5,5 millió költséggel a jövő év szeptemberére készül el. Sólyom László * A kovácspataki nyugdíjasok otthanának 40 lakója a minap autóbuszkiránduláson vett részt. Többek között Pöstyénben és Trencsénteplicen is jártak. Varga István Az ember fűtő volt egy gépgyárban. Az asszony mosni járt. Reggeltől estig dolgozott mind a kettő, s mégse volt semmijük. Egy este így szólt: — Holnap már nem dolgozhatok. Nagyon elnehezedtem: nem bírom. A tűzhely lángjánál gyertyát gyújtott, és az asztalra tette. A lábost ls az asztalra tette egy avult újságpapirosra. A lábasban kása volt; a kásán pirított szalonna. Egy borszéki literes üvegben bor állt a lábos mellett. — Ha szegények vagyunk is, jól élünk — mondta az asszony. De aznap mégse volt olyan vidám, mint máskor. Az ura komoran hallgatta. Az ura mindig komor volt. Vele jár ez a foglalkozással, megfáradottsággal. Az asszonyka esténklnt meg-megvidámította az urát. Csevegett, mint a veréb. — Hát ne dolgozz — felelte röviden az ember. Szótlanul ette meg a vacsorát, aztán pipát dugott bozontos, fekete bajusza alá, és mogorván nézett a gyertyára — éppen úgy, mint ahogy a kazán tüzébe szokott nézni. — A bába itt lakik a házban — szólalt meg újból az asszony. — Ha az éjjel szólítalak ... — Hát már annyira vagy? — Annyira — felelte az asszony a fejét lehajtva. Nemigen beszéltek erről. Mindöszsze egyszer, mikor az asszony észrevette az állapotát. — Hallod-e, János — mondta akkor vidáman —, mit szólná] arra, ha az Isten egy Jancsit adna nekünk? — Isten őrizzl — felelte az ember. Az asszony akkor elszomorodott és könnyezett. Eszébe Jutott, hogy az ura milyen sajnálkozva beszélt egy másik fűtőről, akinek a kisfia ott áll minden este a gyár kapujában; ott áll mezítláb, rongyos szalmakalapban, szurtosan, szakadozott ruhában. Aztán kijön az apa, s megcsókolja a fiát; vezeti nagy büszkén. Š — Mért szereti, mért büszke rá? í — fejezte be az elbeszélését János. — Ha az egyik gyerek megnő, nem adhat neki egyebet, csak a maga zsíros kékvászon zubbonyét, szeneslapátját. Nyomorúság az öröksége. Az asszonynak mindig eszében volt az a kisfiú. Egyszer küldött Is neki pogácsát. És hát többet nem beszéltek a maguk várakozásáról mind e mal napig. Sokáig hallgattak most, és szomorú volt mind a kettőnek az arca. A kis tömpe orrú asszonynak az orra körül borongott a szomorúság, az embernek a szeme körül. — Minek ez nekünk — szólalt meg aztán az ember. — Négy éve lakunk együtt, Borcsa, és azt gondoltam, hogy a nyomorúságunk velünk száll a földbe. — Ö — szólt az asszony könnyezve —, kl tehet ellene. — Gondold meg, hogy nem lesz neve. Gondold meg, hogy nem lesz soha jó ruhája. Nem játszik ez virágos réten, zöld erdőben, felnő az utcán, meg ebben a sötét odúban. Aztán ha átesett az egyik nyomorúságon, belekerül a másikba. Ha férfi lesz, járhat a gyár kormos fala közé. Ha nő lesz, fölkelhet veled hajnalban, s megyen a mosókonyha förtelmes gőzébe. Érdemes ezért világra jönni? — Bárcsak halva születne! — felelte keserűen az asszony. Kis idő múlva lefeküdtek és sötétben folytatták a szomorú beszélgetést. Aztán elcsendesültek. Az asszony halkan nyögdécselt, sóhajtozott. Egyszer aztán megrázta az urát: — Jánoskám! Alszol? Eredj a bábáért! János megrázkódott, és sietve felöltözködött. Aztán nem Is feküdt le többé. Ojra pipára gyújtott, és ott járt föl és alá a lámpás körül a folyosón. Éjféltájon halk sírás hallatszott k! a szobából. Az ember megállt és reszketett. Aztán besietett a szobába. A gyertya ott égett az ágy mellett. A bába egy csupasz kis porontyot tartott az ember elé: — Fiú! Az asszony ragyogó szemmel bámulta: u — De milyen szépl — Csakugyan fiú ^ mondotta az ember is. „ ...j j — Nézd a szemét: olyan, mint a tied... — Olyan al — felelte az ember. És mind a ketten nagy érdeklődéssel, mosolyogva nézték a gyereket. A TV műsoráról Változó értékű előadások Úgy látszik a színházakra jellemző nyári uborkaszezon ez évben a televízióra is érvényes. Egyre kevesebb ugyanis az olyan műsorszám, mely leköti a nézőt. Néha már-már arra kényszerül, hogy kikapcsolja készülékét. Mostanában alig látni érdekes, művészileg értékes adást. A múlt heti adások közül elsősorban Sigfried Lenz, nyugatnémet szerző „Az ártatlanok ideje" című darabjának bemutatója érdemel dicséretet. A darab az emberek erkölcsi felelősségét boncolja. Cselekménye nincs időhöz kötve mégis érezteti, hogy a német nemzet 'felelősségéről van szó. Az erősen kiagyalt cselekmény, mely a kérdések absztrakt megoldásához vezet, a háttérben kilenc ártatlan polgárral börtönbe vetett merénylő történetét ecseteli. Mivel a darab nem volt helyhez kötve és mivel az égető problémát csak általánosan elemezte, a cselekmény kissé vontatott volt. Ez azonban mit sem vont le a dráma értékéből. Ivan Balad'a rendező, valamint a szerepeltetett bratislavai és vidéki színészek mindent megtettek a darab sikeréért. Lenz darabja Is arról győzött meg, hogy nem minden dráma alkalmas televíziós bemutatásra. A televízlóban nagyon fontos szerepet játszik a bensőség. Ezt tökéletesen kihasználta a „Fekete óra" című adás. František Halas modern cseh költő „Én visszatérek oda" című prózai kötetét Ottmar Krejča érdemes művész ismertette. Krejča bebizonyította, hogy a művészi alkotás elemzésének nem kell száraz, emészthetetlen előadásnak lennie. Ez azonban feltételezi, hogy az előadó tökéletesen értse a költőt s beleélje magát a költő által alkotott világba. KrejCa ennek eleget tett. Ismertetése, melyet a mű művészi felolvasásával kötött össze, mintául szolgálhat az Irodalomkritikusok számára, sőt a szavalók részére is. Halas prózája mindnyájunkat közelről érint. Feleleveníti a szülőföld szépségeit, elragadóan ír a természetről. Az adást nézve arra gondoltunk, milyen nagy veszteség érte az irodalmat, amikor Hajas 15 évvel ezelőtt eltávozott az élők sorából, és mikor néhány éve olyan igazságtalanul értékelték müvét. Ma, amikor újjáértékeljük a múlt tévedéseit, jogosan rehabilitáljuk František Halast, aki egész életművét a népnek és szülőföldjének szentelte. A múlt héten látott műsorszámok közül csak a harmadik moszkvai nemzetköz! filmfesztiválról rendezett beszélgetés elégítette kí a nézők igényét. A televíziós riportban a „Halál neve Engelchen" című film. alkotói gyűltek össze, hogy elmondják a fesztiválon szerzett élményeiket és egyet-mást MüaCko regényének filmre viteléről. A beszélgetés közvetlen volt. Bepillantást nyerhettünk a filmművészet kulisszái mögé. A moszkvai filmfesztivál mozgalmas légkörét elevenítteték fel. Ez nemcsak Elmar Kloš és ján Kádár rendező érdeme, hanem a moszkvai filmfesztivál bíráló bizottságának tagjaié is, Ján Procházka íróé és Jifí Pittermann filmkritikusé. Talán csak a díjnyertes filmből bemutatott részletek sokasága rontotta az adás összbenyomását, aminek következtében a feltett kér-: dések mindegyikére nem válaszolhattak. STANISLAV VRBKA • Oj FERNANDEL-FILM készül a billancourt-I filmstúdióban, a „Jó Dagobert király" címmel. A Merovingdinasztia utolsó királyának gáláns kalandjairól szóló film — 1963-ban játszódik, s mivel Fernandel a főszereplő — természetes vígjáték lesz. • MARIA CALLASNAK, a világhírű énekesnőnek ítélték az olasz újságírók az ún. „savanyú uborka" díjat. Ezt a tréfást kitüntetést minden évben az a művész kapja, aki a legmostohábban bánik a sajtó képviselőivél. 1963. augusztus 7. * 0| SZÖ S