Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-05 / 214. szám, hétfő

A szovjet kormány nyilatkozata a moszkvai atomcsendegyezményről (Folytatás az 1. oldalról) kozatában Ily módon magyarázza a szerződés céljait és lényegát. A Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata azt állítja, hogy a szerződés aláírása a három hatalom „nukleáris monopóliumának megszilárdítását" szolgálja, és a Szovjetunió részvétele az ilyen szerződésben „behódolás az amerikai imperializmus előtt". Nagyobb abszurdumot nehezen lehet elképzelni. A Szovjetunió, az összes békeszerető erök a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötésére törekedve a megállapodásban olyan Intézkedést látnak, amely óvja az emberiséget a légkör, a víz és a kozmikus térség radioaktív anyagokkal való beszenynyezfidéséből fakadó veszélyes következményektől. Azok, akik egyenlőségjelet téve szocialista hatalom ős kapitalista országok közé, vádakkal illetik a Szovjetuniót, olyan látszatot akarnak teremteni, mintha a Szovjetunió valamiféle atommonopóliumra törekedne, sót „kapitulált" volna. A dolognak az a látszata, hogy az felelne meg a béke érdekelnek és az nem volna kapituláció az Imperializmus előtt, ha a nukleáris fegyver elterjedne a világon, ha a nyugatnémet revansistáknak megengednék, hogy kezükbe kaparintsák az atomfegyvert, ha az államok sorozatos atomrobbantásai egymást követnék. A dolog éppen ellenkezőleg van. Éppen ez volna felelőtlen játék milliók sorsával, és okvetlenül számolnia kell ezzel annak, aki nem szavakban, hanem tettekkel gondoskodik népe Jelenéről és JövöJéról, a béke megőrzéséről. A Kínai Népköztársaság kormánya szeretne eltüi.tetnl világszerte Ismert tényeket. Már az ls mutatja, mennyire alaptalan az a kísérlet, hogy ' árnyékot vessenek a Szovjetuniónak a nukleáris fegyver kérdésében kifejtett álláspontjára, hogy éppen a Szovjetunió javasolta már 1946-ban elsőnek: tiltsák el mindűrökre az atomfegyvereket és semmisítsék meg az atomfegyverkísérleteket. A Szovjetunió, amely pedig a legmodernebb nukleáris fegyverekkel és a legtökéletesebb hordozóeszközökkel rendelkezik, hosszú évek óta kitartóan és következetesen küzd az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásáért, gyártásuk beszüntetéséért, minden ilyen fajtájú fegyverkészlet megsemmisítéséért, az atomkísérletek beszüntetéséért és az államok egész hadigépezetének összezűzásáért. N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő 1959-ben az ENSZ-közgyülés szónoki emelvényéről Javasolta az általános és teljes leszerelést, amely a tartós békéért harcoló népek lobogója lett. A szovjet leszerelési program alapját és gerincét az összes nukleáris fegyverek és hordozóeszközök eltiltása ás teljes megsemmisítése képezi. Jól Ismert dolog, hogy a szovjet kormány a nukleáris fegyverkezési hajszát korlátozó, olyan Intézkedések haladéktalan megvalósítását is szorgalmazza, mint például e világ különböző térségeiben létrehozandó etommantos övezetek, az Idegen területeken levő katonai támaszpontok felszámolása. Lehet-e azt mondani, hogy a Szovjetunió ezeknek az intézkedéseknek ez indítványozásakor csak a saját érdekelt tartja szem elfitt, s nem számol az egész szocialista közösség, valamennyi nép érdekeivel? Vajon az, amit a Kínai Népköztársaság kormánya nyilatkozatában atommonopóliumnak nevez, vegyis az, hogy a Szovjetuniónak birtokában van ez a fegyver, nem Játszott-e, mondhatni, döntő szerepet abban, hogy a szocialista országok, s köztük a Kínai Népköztársaság is, nem váltak az imperialista támadás célpontjává, és sikeresen építhetik a szocializmust és a kommunizmust. A kínai kormány nyilatkozata a továbbiakban azt állítja, hogy az atomkísérleteket megtiltó szerződés nem oldja meg maradéktalanul minden fajtájú atomfegyver megtiltásának, az atomfegyverkészletek megsemmisítésének, az atomfegyvergyártás megszüntetésének feladatét. Kétségtelen, hogy a szerződés nem oldja meg mindezeket a kérdéseket. Természetesen mindenki számára érthető, hogy minél átfogóbb a megállapodás, afinál jobb. Az ideális megoldás az lenne, ha haladéktalanul megkötnék a szerződést az általános és teljes leszerelésről. E mellett szálltunk síkra a múltban, és ezt akarjuk most ls. Talán a kínai vezetők tudják annak a titkát, hogyan lehetne egy csapásra megoldani ezt a problémát? Ami bennünket Illet, mi úgy véljük, hogy Jobb vclaminek egy részét elvégezni, mint semmit sem csinálni, amikor egy ilyen részleges Intézkedésre vonatkozó megállapodás megfelel a béke érdekeinek, a szocializmus érdekeinek. Ha a jelenlegi körülmények között egyelőre nem lehet megoldani a problémát egyszerre és teljesen, úgy az egyetlen ésszerű kiút; lépésről lépésre megtenni ezt. Teljesen elveszti a realitás Iránti érzékét az, aki 'a világ sorsát, ez embermllllök életét érintő ügyekben a „mindent vagy semmit" alternatívát vallja. Könnyű dolog jobbra-balra dobálózni olyan egyszerű és könnyű formulával, hogy vagy mindent, vagy semmit. Gyakorlatilag azonban ez a követelés minden reális tartalom nélkül való. Lehet-e reálisnak nevezni az ilyen hozzáállást a nemzetközi kérdésekhez? A kommunistáknak, elsősorban pedig a kommunista állami vezetőknek kötelességük arra törekedni, hogy akár lépésenként ls megszabadítsák a népeket a nukleáris háború ős a megsemmisülés veszélyétől. A szovjet kormánynak az a meggyőződése, nincs a földön egyetlen olyan ország sem, amelynek népe helyeselne olyan politikát, amely arra kárhoztatná az embereket, hogy radioaktív levegőt lélegezzenek be, helyeselné a féktelen nukreálls fegyverkezési versenyt és azokat a terveket, amelyek szerint nukleáris fegyverhez juttatnák az imperialista tábor legkalandosabb köreit, köztük a nyugatnémet revansistákat is. Ilyen nép nlncsl Csak olyan emberek kifogásolhatják a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződést, akik nem törődnek a népneknek a nukleáris háború ellen vívott harcával, és a leszerelésről hirdetett legradikálisabb hangzatos frázisokkal leplezik azt, hogy nem hajlandók, nem kívánnak törekedni a leszerelésre. Csak olyan emberek emelhetnek kifogást e szerződős ellen, akik ez általános és teljes leszerelésért vívott harcot a közömbös megfigyelő álláspontjáról tekintik és akik nem törűdnek a békáért vívott harc reális eredményeivel. Azok számára, akik ezt a harcot vívják, minden lápés fontos a nagy cél felé vezető úton. Egyébként nyilatkozatukban maguk a kínai vezetők is kénytelenek elismerni, hogy a nukleáris fegyver teljes eltiltásához „fokozatosan kell eljutni. De ha elismerik ennek szükségességét — s a Jelenlegi körülmények között más lehetőség nincs —, akkor, kérdezzük, miért tesznek szemrehányást a Szovjetuniónak azért, hogy nem tudta egy csapásra elérni az egész probléma megoldását? A kínai vezetőket nyilvánvalóan elragadta a vita heve, s úgy gondolják, hogy az adott esetben a logika rájuk nézve nem kötelező. A Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata egyfelől azt állítja, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés semmit sem ad a népeknek, mivel nem irányozza elő a nukleáris fegyverek teljes eltiltását és megsemmisítését. Másfelől azonban a nyilatkozat hangoztatja, hogy a szerződés, úgymond, azért rossz, mert nem terjed kl a föld alatti nukleáris kísérletekre. Más szóval, elvben a kínai kormány is elismeri, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése hasznos dolog, s a népek kívánják ezt. De ugyanott, szó szerint néhány sorrral később, a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata egymás után sorol fel mondvacsinált érveket e szerződés ellen, és azt állítja, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés tulajdonképpen „megtévesztés", hitvei nem oldja meg taljesen a nukleáris fegyverek megsemmisítésének problémáját. A nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés még abban az esetben ís< ha kiterjedne a föld alatti kísérletekre, természetesen Csupán részintézkedés, csupán egy lépés a leszerelés felé, és kedvezőbb feltételeket teremt számára. De szabadjon megkérdezni, megkönnyíti vagy megnehezíti ez az intézkedés az alapvető feladat: a leszerelés megoldását? A békének az imperialista államok táboréban helyet foglaló legnyíltabb ellenségeit kivéve mindenki elismeri, hogy a nukleáris kísérleteket megtiltó megállapodás minden eddiginél kedvezőbb előfelfeltételeket teremt ahhoz, hogy előbbre Jussunk a leszerelésben is. A tőkésországokban élő kommunisták, a szocialista országokat vezető kommunista pártok pozitívan válaszolnak erre a kérdésre: a nukleáris kísérletek eltiltásáról szóló szerződés megkötése megkönnyíti az általános és teljes leszerelésért jolyó harcot. A Kínai Népköztársaság kormánya pedig az ellenkezőjét állítja. Kiderül, hogy az egész világ téved, és csupán a Kínai Népköztársaság kormányának van Igaza. Kl vezeti hát félre a népeket? Az, aki az első reális eredmények elérése után az elért siker továbbfejlesztését, az agresszív Imperialista erők ellen vívott, s más fontos problémák megoldásáért folyó harc fokozását sürgeti, vagy az, aki leklcsinylőleg nyilatkozik a békéért harcolók erőfeszítéseiről és eredményeiről, s ezáltal félrevezeti a népeket, megingatja hitüket abban, hogy képesek a háború elhárítására. A KNK kormányának ebből az egész felfogásmódjából a kilátástalanság és a pesszimizmus árad. Tartalmát ahhoz a szovjet közmondáshoz lehetne hasonlítani, amely így hangzik: „vagy mindent, vagy semmi". Ez a felfogásmód még érthető lenne azoknál, akiket a történelem kárhozatra ítélt, akiknek inog a talaj a lábuk alatt. De nem lehet megérteni, hogyan léphet fel efféle állásfoglalással olyan ország kormánya, amely a szocialista társadalmat építi. Kit lelkesíthet az ilyen kilátástalanság koncepciója? Az emberek nem abból merítenek energiát, hogy egyre jobban közelednek a nukleáris háború feneketlen sötétségéhez, hanem abból a mély hitből, hogy bilincsbe tudják verni a háború erőit, hogy biztosítani tudják a valódi békét és a haladást. A Kínai Népköztársaság kormánya azt állítja, a nukleáris kisőrletek eltiltásáról szóló szerződés megkötése szerinte ahhoz vezet, hogy az amerikai imperializmus megszerzi a katonai fölényt, s ugyanakkor a békeszerető országok, köztük Kína ls, elesnek védelmi képességük erősítésének lehetőségétől. Különös logikai Még rosszakaróink is elismerik, hogy éppen a Szovjetunió rendelkezik most a világ legerősebb nukleáris fegyverével, bármely célpontot elérő legkorszerűbb hordozóeszközökkel. Ez a hatalmas nukleáris rakétazár nemcsak a Szovjetunió, hanem valamennyi szocialista ország, közte a Kínai Népköztársaság biztonságát ls szavatolja, és a világbéke bástyájául szolgál. Megváltoztatja-e a nukleáris kísérletek eltiltásáról szóló szerződés megkötése a Jelenleg kialakult erőviszonyokat? Nem változtatja meg. A szovjet kormány sohasem lett volna hajlandó olyan szerződés megkötésére, qmely egyenlőtlen helyzetet teremtett volna számára, vagy egyoldalú fölényt biztosított volna a másik félnek. Mindez nem szorul külön bizonyítékokra. Végezetül, ha már felvetjük a kérdést, hogy kinek lesz nagyobb hasznára ez a szerződés, nem lenne-e helyesebb abból kiindulni, hogy nukleáris robbantásokról lévén szó, a Szovjetuniónak, mint a szocialista országok közösségébe tartozó atomhatalomnak könnyebb megítélnie, változik-e az erőviszony vagy sem, s ha változik, akkór milyen irányban. Nem vállal-e túl sokat magára a KNK kormánya, ha ebben a kérdésben a Szovjetunió helyett, a szovjet kormány helyett vonja le a következtetéseket? Nem, nem a szocialista tábor védelmi képessége iránf érzett aggodalom diktálta a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozatát. Emögött nyilvánvalóan az a törekvés rejlik, hogy a szocialista tábor, az összes bé keszeretű erök álláspontját figyelmen kívül hagyva, saját politikát folytassanak azzal a kérdéssel kapcsolatban, mi történjék a legpusztítóbb fegyverrel, az atomfegyverrel — megsemmisítsék azt, vagy pedig megnyissák a zsilipeket a földön való akadálytalan elterjedése előtt. A kínai vezetőknek el kellett volna gondolkodniuk azon, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló egyezmény aláírásának megtagadásával egy társaságba kerültek azokkal, akik az imperialista tömbön belül e szerződés ellen lépnek fel. Senki sem győzheti meg a szovjet kormányt, fiogy az ilyen álláspont megfelel a, népek érdekeinek, legyen az európai, amerikai, ázsiai vagy afrikai nép, legyen az kicsiny vagy nagy ország népe. A Kínaí Népköztársaság kormánya, úgy látszik, maga is megérti, milyen népszerűtlen dolog ma negatív álláspontra helyezkedni a béke megszilárdításának kérdésében és a leszerelés kérdésében. Ezért a kínai kormány is úgy próbálja nyilatkozatában feltüntetni a dolgot, mintha a nukleáris leszerelés kérdéséről ő maga is valamiféle „saját" programmal rendelkezne, amely még radikálisabb is a Szovjetunió és a többi szocialista ország programjánál. De először: a Kínai Népköztársaság kormánynyilatkozatában kifejtett „program" semmi újat nem tartalmaz. A Szovjetunió és a többi szocialista ország annak Idején már megtette a benne felsorolt javaslatokat. A Kinal Népköztársaság kormánya csupán megismétli ezeket az indítványokat. A világ tudja, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország a föld békeszerető erőivel vállvetve aktív harcot folytatott ás folytat az általános és teljes leszerelés programjának megvalósításáért, amely magában foglalja a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítését. Másodszor: a Kínai Népköztársaság kormánynyilatkozatának lényege egyáltalán nem abban a radikális programban van, amely elsorol mások által már régen megtett Javaslatokat, hanem abban, hogy jelen esetben a Kínai Népköztársaság kormánya ezzel a programmal akarja. leplezni, hogy nem hajlandó aláírni a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szőlő szerződést. A kínai kormány nem tud egyetlen meggyőző érvet sem említeni a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződéssel szemben elfoglalt negatív álláspontjának alátámasztására. De nem is lehetnek ilyen érvei olyan kormánynak, amely politikáját kizárólag a béke és a szocializmus érdekelnek, a népek érdekelnek szolgálatába állítja. A Szovjetunió a többi szocialista országgal vállvetve lankadatlan harcot vívott és vív ma is az általános és teljes leszerelés megvalósításáért. A szovjet kormányt mindig őrömmel töltötte el az, hogy a Kinal Népköztársaság eddig ugyanezen a vonalon haladt, maga is hozzájárult a leszerelésért, a népek közötti béka megszilárdításáért vívott harchoz. A Szovjetunió, a többi szocialista ország a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozatát a legmélyebb sajnálatra méltó, példátlan cselekedetnek tekinti. A béke és a szocializmus minden híve csak sajnálhatja azt, hogy szocialista ország kormánya a föld összes népeinek létérdekelt érintő kérdésben olyan lépést tett, amely durván ellentmond a szocialista államok általános nemzetközi politikai Irányvonalának, durván ellentmond

1 azoknak az alapvető elveknek, amelyek vezérlik ezeknek az államoknak a külpolitikáját, és amelyeket a Kínai Népköztársaság vezetői két ízben is — 1957-hen és 1960-ban — aláirtak. A Kínai Népköztársaság kormányának álláspontja szembehelyezkedik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikájával. A kínaí vezetők ezzel nyíltan szembehelyezkednek a szocialista testvériséggel, az egész kommunista vtlögmozgalommal, Európa, Ázsia, Afrika, Amerika minden békeszerető népével. A kínai kormánynak meg kell értenie, hogy erre az útra lépve, közvetlen kárt okoz a szocialista tábojf egységének, gyengíti az imperializmussal vívott harc egységes frontját. Az ilyen cselekedetek csak örömmel tölthetik ei a béke ellenségeit, akiknek titkos céljuk az, hogy megbontsák a szocialista országok egységét^ elkülönítsék őket egymástól, szétzúzzák a szocialista testvériség népeinek nagy egységét, belülről ássák alá a szocialista világrendszert. Még kell látni azt ls, hogy a kínai kormány nyilatkozata, amely támadásokat intéz országunk ellen, a Szovjetunió politikája ellen, újabb bizonyítéka annak, hogy a kinai vezetők az ideológiai nézeteltéréseket átviszik az államközt kapcsolatokra is. Máskülönben nem magyarázhatók e dokumentum ama megbocsáthatatlan állításai, amelyek szerint a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés megkötésével a szovjet kormány „elárulta a szovjet nép érdekelt, elárulta a szocialista tábor országai népeinek érdekelt, köztük Kina népének az érdekelt ls, elárulta az egész világ békeszerető népeinek érdekeit". Nehéz lenne megmondani, hogy ebben mi több: a politikai felelőtlenség, vagy olyan embereknek az ingerültsége, akiknek számításaira rácáfolt maga az élet. Ki hatalmazta fel a Kinai Népköztársaság kormányát, hogy a szovjet nép nevében és helyette beszéljen? Ki kérte fel őt arra, hogy a többi szocialista ország nevében beszéljen? Ogy látszik, hogy a nyilatkozat szerzői elveszítvén önuralmukat, figyelmen kívül hagyják oz államok nemzetközi kapcsolatainak alapvető normált, nem is szólva a testvéri szocialista országok kapcsolatainak normáiról, s nyilatkozatukban igyekeznek a szovjet népet a szovjet kormánnyal szembeállítani. Az Ilyen próbálkozások hiábavalóságát már régen megértették még az imperialisták is, akik az intervenció, majd később a második világháború ével alatt beletörték a fogukat abba a szilárd tömbbe, amelyben a szovjet nép a szovjet kormány és a dicső kommunista párt körül tömörült. Ekkor országunkban várrel és élettel szavaztak a szovjethatalom mellett, a kommunista pár és a szeretett szovjet kormány politikája mellett. Most pedig a kommunizmus építésében elért kiemelkedő győzelmeivel tesz hitet a szovjet nép kormányának békeszerető politikája mellett, és biztosítja határtalan bizalmáról, támogatásáról a Szovjetunió Kommunista Pártját, s annak központi bizottságát. De kinek a nyomdokaiban szándékoznak haladni a kinal vezetők? A Kínai Népköztársaság kormánynyilatkozatában még mikroszkóppal sem lehet felfedezni a szovjet kormány szuverenitása tiszteletben tartásának a nyomát, habár a kommunisták, a szocialista országok nemcsak hirdetik, h^nem következetesen védelmezniük ts kell a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elvét a nemzetközt kapcsolatokban, így a szocialista országok kapcsolatában ls. Ugyan mit lehetne szembeállítani egyes országok szuverenitása kérdésében azzal az imperialista politikával, amely megsérti a népek szuverén jogalt, ha egy szocialista ország kormánya figyelmen kívül hagyja a szuverenitás tiszteletben tartásának alapelveit és a baráti országok, a baráti népek ellen intézett sértő támadásokra ragadtatja magát? Csak azok a személyek — akik dogmatikus elképzelések falával határolják el magukat mindattól, ami mélyen érinti az emberiséget, a munka embereinek reményeitől, aggodalmaitól — nem veszik észre, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem vennék észre, hogy földünkön hatalmas változások mennek végbe, ős nem hisznek abban, hogy a népek akarata képes megakadályozni a termonukleáris világháború kitörését. A Kínai Népköztársaság kormánya megpróbál valamiféle ellentmondásokat találni a Szovjetunió álláspontjában. Akkor azonban, amikor erőltetetten válogatja össze idézeteit és szavakkal zsonglőrködik, elfelejti, azt az egyszerű Igazságot, hogy az élet nem áll egy helyben. Viharosan fejlődik a tudomány és a technika, s az, ami még tegnap nem volt elfogadható, ma mér hasznosnak, sőt nagyon is hasznosnak bizonyulhat. Éppen Így áll a helyzet a légköri, a kozmikus és a víz alatti nukleáris fegyverkísérletek megtiltásával. Vajon férhet-e valamiféle kétség ahhoz, hogy kl Illetékesebb dönteni erről: az-e, akinek van nukleáris fegyvere és kísérleteket végez vele, vagy pedig azok, akik csak irodalomból ismerik. Ebben a vonatkozásban csak egy vélemény lehstséges. Ami a Kínai Népköztársaság kormányának azt a javaslatét illeti, hogy a kormányfők részvételével nemzetközi értekezletet kell összehívni az Idevágó problémák, köztük a leszerelés problémájának megvitatáséra, a szovjet kormány természetesen nem emelhet kifogást ellene, hiszen ez az ő saját javaslata. Ez egyike azoknak a javaslatoknak, amelyeket a szovjet kormány tőbb ízben ls megtett. Ennek a Javaslatnak az előterjesztésével ml abból indultunk ki — s ezt meg is mondottuk —, hogy senki sem vállalhat magára bármiféle kötelezettséget a Kinai Népköztársaságért, csakis a Kínai Népköztársaság kormánya, és hogy következésképpen Kína kötelezettségeinek kérdését csak a Kínai Népköztársaság kormányának résztvételével lehet megvizsgálni. A szovjet kormány most ls szilárdan tartja magát ehhez az állásponthoz.' Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, mi késztette a Kínai Népköztársaság kormányát arra, hogy éppen most tegye meg javaslatát olyan nemzetközi értekezlet összehívására, amelynek feladata megvizsgálni a leszerelés kérdéseit és egy sor más nemzetközi porblémát, és miért állítja azt, hogy ez valami új dolog? Ismét csak az, hogy leplezze, nem hajlandó aláírni a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződést. Akkor, amikor a népek előtt megpróbálják becsmérelni a háborús veszély csökkentéséért vívott harc kétségbevonhatatlan sikereit, megpróbálják befeketíteni a Szovjetunió békeszerető külpolitikáját, a kínai vezetők elárulják a világ előtt, hogy egész politikájukkal a nemzetközi feszültség fokozására, a nukleáris fegyverkezési verseny további élezésére, a verseny kiterjedésének és mértékőnek egyre nagyobb növelé(Folytatás a 4. oldalon) 1963, augusztus 5. * SZÖ 3