Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-01 / 210. szám, csütörtök

Csallóközben £ a szomjas föld Egy régi könyvben lapozgatva • ötlött szemembe a kifejezés: Aranykert. Nem a kifejezés lepett meg, mert azzal már találkoztam a mesében. Csakhogy ott azzal a „pontos" meghatározással függött össze az Aranykert, hogy: Hol volt, hol nem tornák ásása, de akkoriban ebből a ahogy a föld jövedelmezősége növe volt Ezt az Aranykertet pedig nagy munkából sem volt sok köszöhem az Óperenciás-tengeren is túl net. Ma már természetesnek tűnik, kerestette az olvasóval a könyv szer- hogy az akkori gátak nemcsak hasz\rany kertté válik-e Csallóköz? • Jó úton az előkészületek • A múlt tanít és figyelmeztet • 100 000 hektár földön megszűnik a vízprobléma • Megkétszereződhet a termés • Az öntözőberendezés építése a leggazdaságosabb befektetés Ä lépegető kotrógép útja... kedett. Részletek helyett azonban ugorjunk át csaknem egy évszázadot, azzal Zoje, hanem itt a mi öreg földgolyó- not, hanem kárt is okoztak. Ugyanis megjegyzéssel, hogy az elképzelés bisunkon, pontosabban: hazánk polgá- a kavicsos talajú laza földön áradásfainak határátlépő nélkül is megtalál- k

or feltört a talajvíz s ez most már ható helyen, a Csallóközben. Délnyu- semmiképpen nem találhatott utat a gat-Szlovákiának ažon a részén, ahol gáttal elzárt folyóba. Ily módon a gát ^ Nagy- és a Kisduna ölel körül olyan megvédte ugyan a Duna menti falvakat az árvíztől, de a talajvíz gyakran 140 ezer hektárnyi területet. • Egy kis visszapillantás mérnököké, a Csallóköz vízrendezé sének gondolata nem volt hiábavaló. • Harc a vízért A Csallóközben a kor követeimé elmocsarasított egy-egy nagyobb te- nyeinek megfelelő vízrendezés gondorületet. Komolyabb vízrendezésre 1854—1864 között került sor a CsalHogy mennyire függ össze a Csalló 3 csalóval, a Mátyás idejéből származó Aranykert elnevezés az aranymosással, azt kutassák az illetékes szakemberek. Egyébként megbízható adatok híján nekik se lesz könynyű dolguk, ha vállalkoznak a feladatra Ez már az ő gondjuk. Én csu pán néhány bizonyítható tényt mondok el (dióhéjban) a múltból, de azt sem a szemtanúk bizonyítékai, hanem a régi térképek és Írások alapján. Tény, hogy évszázadokkal ezelőtt Csallóköz gyakran hínárba csalta vándorait. Ennek igazát nem kell keresve keresnünk. Elég egy pillantást vetni a Csallóköz évszázadok, sőt évtizedek alatt váltó- lóközben. Részletes, de még nem eléglata tulajdonképpen a szövetkezete cs

ak sítéssel egy időben született meg. Az óta több száz kilométer régi csator g SUVAtiyújtUPEt V ItttHEH CMTORMÍlll csmohmU 4ttst MÍDfRSZíBrJlVOZJÍS wm ISMPSK nát tisztítottak ki, részben az állam, eVKZ.UZ.aUUR, SUl cvutcucn altul vuiiu lunuí^u. , o — - . ,,, , , zó térképére, hogy megállapítsuk: a gé pontos mérések alapján klegészí- 1 részben a lakosság de foként a tengersík Csallóköz (amelyet a múlt tették és megerősítették a Nagy- és CSISZ-szervezetek hozzájárulásával, republikában már az ország éléskam- Kis-Duna védőgátjait, elkészültek a leg- Az új csatornák építése még folyik tájának neveztek), valamikor halat fontosabb csatornák a Rakottyáson és Nagy munkának számít a Duna és és vadat, de mindenekelőtt szúnyogot a Csilizközön keresztül, illetve a Csi- • „ kettős bőségesen termő ingovány volt. Ma lizköz és Komárom közti térségben, már eléggé mesébe illő például, hogy üt zsilip is épült az említett Időben sítményú sztvat yútelepek építése. Apácaszakállas és Keszegfalu között azzal a céllal, hogy a laposokban Bár a komplex vízrendezés munkálaa több ezer hektáros Rakottyást csak összegyűjtött vizet ezeken keresztül tainak Jelentős rész e még elótünk akkor közelíthette meg az ember, ha engedjék át a gátak mögé a folyókba, álaz utóbi néhány évi munkával.jléveken keresztül nem változtatta mo- Igen ám, de mint korábban említet- értük, hogy a Csallóközben megszűnt csárrá a vidéket, sem az ár-, sem a tem, néhány hiba csúszott a számi- a vízveszély. Nos, ez már azt jelen ti belvíz tásba. A csatorna vizét csakis ala- talán, hogy a Csallóköz ezek után Vagy nézzük Csilizközt. Ezt a lát- csony vízálláskor engedhették ki a igazi Aranykertté vált? szatra vízszintsima tájat olyannyira zsilipen és egyik-másik csatorna nem Tény, hogy a Csallók megszerette a víz, hogy egyszerűen a zsilip felé, hanem ellenkező irány- csaknem minden földdarabkája megörök tanyát vert ezen a vidéken. Az ban lejtett. A csatornák eliszaposo- művelhető területté vált. Igaz, hogy ide vetődő halász-, vadásznépség alig dása, a megrekedt víz miatt a tiszti- már eddig l

s lényegesen növekedett talált annyi száraz helyet, ahol le- tás további gondot okozott. (Szlvaty- a termelés, mégis egyre gyakrabban táborozhatott. A kulcsodiak közül tyútelepekről és öntözésről akkor ker

üi napirendre, hogy hazánknak még ma is jó néhányan állítják, hogy még szó sem volt). Ennek ellenére ezen a részén a termelési lehetőségek a falucskát körülvevő öt tó nem a a gátak és a csatornák 34 000 hek- még korá

nt sincsenek kihasználva, természet szüleménye, hanem emberi tárnyi területet ármentesítettek, és Ugyanl

s. A Csallóköz fekvése és minkéz munkája. Azért ásták őket - mindjárt a munkálatok;utántObbmlnt denekelőtt kedvező égba

ji

at

a alkalszerintük -, hogy a belőlük kihordott 1000 hektár területet felszántottak. ^ g bo

n

J

atermésbe

n földből olyan dombocskát hordjanak Ezek szerint — hogy hány tízezer ,

fi

h hazánk aranvkertiévé válion össze, amelyen az odatelepültek laká- hektárral bővült a használható mező- valöba

n nazánk aranykertjévé váljon. sa még a legnagyobb árvíz idején ís gazdasági földterület — jogosan fel védve legyen. tételezhetnénk, hogy létrejött az alaf a parasztok meggazdagodására. Csak• Küzdelem az arral hogy nem egészen úgy történt. RészNehéz lenne meeállanitanl hopv a ben azér

t> mert 10 év után abbah

agy Am a növény főképp a tenyészidéje kuľcsodi hiľóriľban meľnyi az fgaz- ták a nagyszabású munkálatokat, alatt ezekhez a fontos tényezőkhö

z ság Annyl ifizIfnyíľs, hogy építkezés ^ ÄSATÍÄ egy nagyon szempontjából Kulcsod nem viselte * si«álílunkme

K eJv veteL u«V

anis a legkedvezőbb hőmagán a paraszti divatot. A tágas ®

z

e ö|szetügg b itt aiijun* meg egy mérsékletet a le ldeálisabb tala

j. más^eHé'épMtek

6"házak° tehát nagy hlgyľák^a^a 'cLnóközIef S2 erőt is csak akkor hasznosítja kellő fa le he te U mind e n talpa lat n yl vfz- P

o

n<i

áM

1 «**» létfontosságú munmas arra, hogy a gabonatermésben valóban hazánk aranykertjévé váljon. Hiszen az évi középhőmérséklet Itt tételezhetnénk, hogy létre'jött az alap a legmagasabb az országban, Itt a legrövidebb a tél, leghosszabb a tenyészidő és legkiseb a fagyveszély. képpen a növény, ha a föld a kívánt veszél^entes fWdnekľ Tány/ hogy ^a e

fy

(Ebként nagy sikerrel ke- időszakban elegendő vizet kap. Csalvcaieiyiiicmca wiuuciv. ^ciiy, ""67 „

ODC

Tto tett? Csallóköz népe örök harcban állt a csegieteiir vízzel. Ma már szinte történelmi homály fedi, hogy tulajdonképpen mikor is ásták Csallóközben az első csatorlóközi viszonylatban áprilistól oktő bérig általában 1000 milliméter csapadékra lenne szüksége a növényeknek. I Kettős ok . . . , . . „„. - Az egyik fő okra részben már vá- Persze ez a szám a

z egyes területek nákat Annyi bizonyos, hogy több száz a^

un

k. Az az lgazsági hogy a talajösszetételétől és a növények vizí™- t' í

0gy ei

s

<? í£ ' nagy mű tervezői is rájöttek egy-egy igényességétől függően változik. Am eľvolíak Az ta cTlľszoSákhoCT fogyatékosságra. Mindenek- az 50 évi átlagban lehullott csapakisebb-naávobb területekrő öS elött arr

a' az általuk elképzel

t dékmennyiség áprilistól októberig gyűjtsék TvľzessékTleYelgís vt- ÁLJS

1*SciT'ľl mlndüss

?'

e 303 míll

í^ter, s ez a nedzet. De hova, amikor a gátak nélküli f^é®^s^^l dód^k^e/ ugvan^ VeSSége

t '

eg

í°

bban megőrzö taI

ai

f

a>Duna szintje egy-egy áradásnál jóval ®

lveze

t

f?' táknál sem fedezi még a legkevesebb magasabb volt, mint a csatornák alja. • helye',

n már a vízhifn ls vlze

t fénylő növények optimális Az elvezetó-csatornákat tehát leg- jelentkezett. Öntözésről pedig vízszükségletét sem. alább annyira káros, mint hasznos u ť ....... volt összekötni a folyókkal. Maradt aKKor sz0 se

m v . a . , tl tehát a vízgyűjtő csatornák ásásának Ezeknél ls többet nyomott azonban harc a vizértl lehetősége. Igen ám, de még 3—4 év- a latban az a tény, hogy a vízrendevel ezelőtt ls tanúi lehetttünk, hogy zés költségei elképesztő módon súja Nagy-Duna menti falvak- határában tották a földtulajdonosokat, elsősoregyes helyeken „derékig" vízben állt ban azokat, akik éppen ebben az ídőa gabona. Nem a gáton Jött át, a ta- ben és éppen a lecsapolt területből lajból tört fel. Nos, pár száz évvel jutottak földhöz. Olyan nagy volt az Az Idei aratásban úttörő munkát ezelőtt a vízgyűjtő-csatornák is gyak- átminősített föld adója, hogy a tulaj- végeznek a fiatalok és sokat teszran megteltek talajvízzel, eliszaposod- donos vagy a bérlő örülhetett, ha az nek annak érdekében hoev minél tak, benőtte őket a sás és a nád, egy- akkori termelési és jövedelmi viszo- nagyobb területen többmenetesen szóval nem sok hasznot hajtottak, nyok s a nagy kiadások mellett még arassanak. Ennek köszönhető houv mert sokkal inkább szúnyogbölcsővé, a konyhára is került valami. Azaz: egyre több helyen aratnak úl mód mint vízgyűjtővé váltak. az idő tájban az Aranykertben szegé- szerrel. Szlovákiában csupán az tfjúnyebbek voltak a földművelő embe- sági brigádosok több mint 47 ezer • „Veszelyes gatak rek, mint bárhol másutt az országban, és csatornák mert a kapitalista, Jobban mondva akkor még félfeudális állam gyorsabA dunai védőgátak építése jóval ban és magasabb kamattal követelte későb kezdődött, mint az első esa- a befektetett pénz megtérítését, mint A Csallóközben tehát megindult a HARASZTI GYULA Jó példát mutat az ifjúság hektáron alkalmazzák az új technológiát. Élen járnak a nyugat-szlovákiai kerület fiataljai, akik csaknem 32 ezer hektárról többmenetesen takarították be a termést. A

Z UNG MENTI GÄT építésén dolgozik. Onnan jött Nagykaposra. Ünneplő ruhába öltözve, mellén „Az építésben szerzett érdemekért" állami kitüntetéssel ott ült a mezőgazdasági műszaki középiskola nagyter-mében. A kelet-szlovákiai síkságon létesülő vízmüvek többi építőjével együtt elégedetten hallgatta Leukanič mérnök szavait a vízszabályozási munkálatokról és jelentőségéről ... Nem volt indokolatlan Jozef Paluš kotrógépkezelő öröme. Hiszen a fentebb említett 106 kilométer gát építésében ő ís rendkívüli érdemeket szerzett. Bemutatjuk őt, a kelet-szlovákiai síkság legjobb építőinek egyikét és társait. Már több mint tíz évvel ezelőtt a Barátság-vasútvonal építésén eredményesen helytállt. Kitűnőre tette le a mestervizsgát. Munkairánti lelkesedését társai is megcsodálták. Tudták róla, számára iratlan törvény teljesíteni, amire elhatározta magát. Amikor meglátta a földbe harapó kotrógépet, elbűvölte őt. Semmi nem tudta visszatartani attól a gondolattól, hogy egy ilyen gép kezelője legyen. Hogy közelebb kerüljön hozzá, elvállalta a gép kenését, karbantartását. így kezdődött. Ezt követte a szakoktatás, majd a gépkezelői "oklevél. Aztán mint kotrógépkezelő jelentkezett munkára a kelet-szlovákiai síkságon... M

EGZABOLÁZNI A RAKONCÁTLAN FOLYÓKAT, gátakat emelni a Laborc, Ung és Latorca partján, nem könnyű dolog. Ezt Paluš gépkezelő is tudta. Tavasszal és ősszel rohamosan emelkedik a folyók vize és könyörtelenül elseper mindent, ami az útjába kerül. Nem ijedt meg a tajtékzó zava os hullámoktól. Esőben, szélben, a nyári nagy forróság idején, távol családjától határozott moz. dulatokkal irányította gépét. A markolókanál ütemesen vágta és szórta a földet az épülő gátra... Nyolctagú csoportjával elsőként Jelentkezett a szocialista munkabrigád címért folyó versenybe. A munkatársak körében elhangzott néhány csípős megjegyzés: „Már megint ki akar emelkedni az ördögfióka..." és hasonló. Igaz, az üj környezetben még nem ismerték természetét. Csak később szereztek róla tudomást, amikor kezdeményezésére kollektívája elvállalta egy régimódi EŠ-1 Nool jelzésű lépegető kotrógép kezelését. — Betyárgyerek ez a Paluš, nem ijed még semmitől — hangzottak a megváltozott vélemények.., A

Z ÖTSZÁZTONNÁS KOTRÓGÉP, harminchat méteres vaskarjával, három és fél kömbéteres markolókanalával — amely egymagában öttonnát nyom — rövid időn belül a Paluš-csoport irányítása alatt a gátépítők legjobb segítőtársává vélt. Eredményesen folyt a munka, megszűnt az irigykedés. A duzzogó társak is elismerték, a Paíus-kollektíva egyike a legjobbaknak. Joggal. Semmilyen érveléssel nem lehetett megcáfolni az óriásgép kezelőinek teljesítményét. Megemlítünk néhányat. 1961-ben áthelyeztek 452 ezer köbméter földet. Ezzel hozzásegítették a lyiichalovcei Mélyépítkezési Vállalatot, hogy évi tervét 2 millió koronával túlteljesíthesse. A munkatársak közül senki sem tagadja, hogy a Paluš-csoport jelentősen hozzájárult a gátépítés idejének lerövidítéséhez, a Laborénál 9, a Latorcánál 6 hónappal. Ezért velük együtt örültek, amikor elnyerték a szocialista munkabrigád címet. Paluš elvtárs kolektívájának érdeme annál inkább kidomborodik, mert teljesítményüket olyan géppel érték el, amelyet már két évvel ezelőtt kiselejteztek. Paluš elvtárs nemhiába volt gépkenő. Tudta, mi jár a gépnek. A gép pedig meghálálta a gondoskodását ... Jelenleg az Ung folyó mentén épf-. tik a gátat. Említést érdemel, hogyan jutottak el ide az óriásgéppel. Az eddigi gyakorlat szerint az utasítás úgy szólt: „Szét kell szedni darabokra ..." Palušék mást gondoltak. Merész tervüket előbb elvetették. Majd beleegyeztek, hogy a gép „gyalog" tegye meg a 24 kilométeres utat. A mérnökök 21 napot szántak a2 útra. Palušék vállalták, hogy 14 nap alatt megteszik. Nem féltek semmitől, csak a Latorcán valű átkeléstől. Ennek ls megtalálták a módját. —< A folyómeder két oldalát gyorsan összekötjük gáttorlasszal és azon átvisszük a gépet — hangzott a merész elhatározás. így is történt. Aa ötszáztonnás kotrógép Ilyen formában került a folyó másik oldalára. H

A LASSAN IS LÉPKED a kotrógép, kilenc nap alatt „elgyalogolt" jelenlegi munkahelyére. Jazef Paluš kollektívája ezzel 300 ezer koronát takarított meg népgazdaságunknak és a tervezettnél sokkal hamarább láthatott hozzá az Ung folyó gátjának építéséhez... KULIK GELLÉRX Vidám hétvége Festői környezetben — kelet-szlovákiai hegyek, azaz inkább dombok közé ékelődve fekszik a környék kedvelt kirándulóhelye, a Vlnna tó. Ragyogó vasárnap van, a hőség levetkőzteti az embereket. Mindenki lubickol, úszik, viháncol, csónakázik, futkározik, napoztk, vagy gulyáslevest főz. Tarka összevisszaság, az ember alig győzi nézni. Fiatalok, idősebbek, minden korosztály, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül. S az egyik vidám társaság? ... régi ismerősök, a bolyl szövetkezetesek. — Kirándultunk? — Nekünk talán nem szabad? — néz fel az ultiból Lukács János, a szövetkezet gépjavítója. Nem sértődötten, csak olyan csípős Jókedvvel, amit a természet, a víz, az ózon, meg egyéb sok minden varázsol itt minden ember lelkébe. —Nem azt akartam mondani. Dehát a gabona, ...az aratás...? — Megy az nélkülünk ts — nyugtat meg egy kézlegyintéssel Béres András, a szövetkezet elnöke, amint éppen az asszonyokkal vitatkozik. — . mert csak bajnak hozza őket az ember. — Mégis elhozta. Sose hallgasson rá! Jöjjön Inkább fürödni — Invitálnak kórusban a lányok és el ls tűnnek a hűsítő hullámok között. Az aratás ma már nem probléma. Dolgoznak a gépek. No meg, mikor nem végeztünk ml Időben? — kél•» dezl nem kis önérzettel a hangjában, nem is várva válaszra. — Eljöttünk megpihenni. Vagy hetvenen. Aki csak akart. Jólesik az egész heti munka után. — Hát, nem mondom. Es milyen a termés? Hogy fizet a Dianna? Lesi hatvan mázsa, mint tavaly? — kér• dezem a tavalyi jó eredményre célozva, amikor az egyik kéthektártts parcellán több mint hatvan mázsát termeltek hektáronként. — No, azzal most éppen nem dicsekedhetünk. \ A tél keresztülhúzta a számításokat. Valami azért lesz — s a hangja sejteti, hogy nem ís kevés* — Dehát ne beszéljünk most erről. Kell egy kis kikapcsolódás, nemde$ — mosolyodik el, ám látni rajta, hogy nem nra a szavának, gondolatai most is valahol a szövetkezet körül jár;:ak. —Azért, ha felénk jársz, nézd majd meg a kukoricánkat. Azon van nézelődni való. PALÄGYI LAJOS ^IGY JOBB™ A magángazdálkodás idején sok törpegazda két tehenet nem bírt tartani, a föld megművelésénél viszont egy tenhénnel nem boldogult. Más megoldás nem volt, minthogy két ilyen szegény ember össze fogott és az igavonóval kisegítette egymást. l£z jutott eszembe, mikor Kondecs Mihály, a nyírágói szövetkezet (lévai járás) agronómusa azt újságolta, hogy aratás előtt ők is összefogtak, mármint nyíri és ágúi szövetkezetek. - így jobb — jegyzi meg többek között az agronómus. — Mintha a gyalogmunkás is több lenne, és a gépeket is jobban lehet beosztani. A nyári telepen gabonát tisztítanak a szövetkezetesek. A kitisztított magot pótkocsira rakják és amit eladásra szántak egyenesen a magtárba szállítják. — Árpából már csak 80 mázsát kell eladnunk — mondja az agronómus. Jóllehet, mire e sorok nyomdafestéket látnak, a gabonaeladást már el is felejtik a nyírágóiak, mert az aratás ugyancsak jól megy. Az egyik gazdaságnak is meg a másiknak is van egy-egy kombájnja, s ahogy .wv.v.w érik a gabona, úgy győzik az aratást. Nagy előny, hogy a beérett gabonába egyszerre két kombájnt küldhetnek. Szalmaprése is van a szövetkezetnek. Sőt, úgy áll a dolog, hogy jövőre máisikat is vesznek. A kazalozisnál egyelőre a petrencérő segít. Elég az hozzá, a közös gazdaságban nagyüzemi módra megy már a termelés. Es nem is túlzás az agronómusnak a megjegyzése: a faluban sokan nem is tudják, hogy aratás van. Szóval elfogadható az is, így a gyalogmunkás is többnek tűnik, (bj.) 0] SZÔ 4 * 1S63. augusztus 1.