Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-04 / 213. szám, vasárnap

A forradalmi sajtó múzeuma . Á ÍMJ-ipit Ä Ire jj|H llnillllllll liiiu I . A TELEVÍZIÓNÉZŐK FIGYELMÉBE. A Csehszlovák Televízió hétfőn, augusztus 5-én 14 órakor helyszíni közvetítést ad a moszkvai Kremlből az atomfegyverkísérletek betiltásáról szóló egyezmény aláírásáról. A DÉL-CSEHORSZÁGI KERÜLETBŐL tegnap 400 CSISZ-tag indult útnak különvonaton a Német Demokratikus Köztársaságba. , JÚLIUSBAN hazánkban 140*nagyobb tűzvész pusztított. A pusztító lángnyelvek több mint nyolcmillió korona kárt okoztak, egy ember életét vesztette. A FÜLÖP-SZIGETEK fővárosában — Manilában — és környékén kolerajárvány terjed, amely az egészségügyi minisztérium közlése szerint már halálos áldozatokat is követelt. URUGAY fővárosa — Montevideo k— közelében pénteken éjjel kisiklott egy személyvonat. A szerencsétlenségnél 40 személy életét vesztette, a sebesültek száma meghaladja a százat. A szerencsétlenséget az okozta, hogy a szerelvényt teljes sebességgel vakvágányra térítették. A JAPÁNI Jaejama tűzhányó az idén már másodszor kezdte ontani a lávát. AZ IDÉN Magyarország rendezi meg a szocialista és népi demokratikus államok nemzetközi lóversenysorozatát és esedékes lótenyésztési kongresszusát. Ebből az alkalomból augusztus 24-én és 25-én, valamint szeptember 1-én, 5-én és 8-án rendezendő nemzetközi lóversenyeken a baráti államok legjobb telivérjeiket vonultatják fel. MIROSLAV HRŰZA brazíliai csehszlovák nagykövetet a Brazil Szépművészeti Akadémia dísztagjává választották. HELYREIGAZÍTÁS. Lapunk tegnapi számának 2. oldalán az Oj légkör jegyében című közleménybe hiba csúszott. Az első mondat helyesen így hangzik: Az ENSZ gazdasági-szociális bizottsága elfogadta a Szovjetunió, Csehszlovákia, az Egyesült Államok és Kolumbia közös határozatát a fegyverkezés szociális és gazdasági következményeiről. A hír hibás szövegének javítása csak lapzárta után érkezett. FRANCIAORSZÁG ÉS USA KÖZÖTT 1965-ig 7000 km hosszú közvetlen telefonkábelt fektetnek le, amelyen egyidőben 128 telefonbeszélgetés lehetséges. VRÚTKY az 1922—1924-es években csöndes kis város volt. A munkanélküliség, a nyomor és az éhínség azonban sokszor forradalmi lázba ejtette a várost. Ha így alakult a helyzet, mindig a kommunisták voltak az elsők, akik vezették a munkanélkülieket jogaikért vívott küzdelmükben. E harcokban hathatósan segített és sok jó tanácsot adott a munkásoknak Klement Gottwald, az annak idején Vrútkyn tevékenykedő, bár még egészen fiatal, de már nagyon tapasztalt újságíró, a kommunista sajtó szerkesztője. Harcos szellemű cikkeket, ellenállásra, szívós küzdelemre felszólító röplapokat írt a mai Gottwald utca egyik szerény külsejű házának szerkesztőséggé „kinevezett" szobájában. A Bratstvi (Testvériség) nevű első vrútkyi inunkásnyomdában nyomták a kommunista kiadványokat. Abból a szobából — amely egyaránt volt szerkesztőségi Iroda, lakószoba is — Gottwald elvtárs gyakran látogatott el a gyárakba a munkásokhoz, vagy a falvakra a parasztokhoz, a zsellérekhez, máskor meg iskolába a tanítókhoz. Az említett vrútkyi házat néhány évvel ezelőtt tataroztál;, rendbehozták. Ma már más célokat szolgál, mint 40 évvel ezelőtt. Az SZLKP KB határozata értelmében 1957 májusában ebben a házban nyílt meg a Klement Gottwald-Múzeum, amely a forradalmi sajtó dicső múltját felidéző felbecsülhetetlen értékű emléktárgyak gazdag tárháza. Itt őrzik a Pravda Chudoby, a Hlas ľudu, a Proletárka, a Munkás, a Spartakusz és más lapok, valamint számos röplap s egyéb dokumentum eredeti példányait. Ezeket az értékes gyűjteményeket a legkülönfélébb foglalkozású emberek ezrei tekintik meg, s ezt a múzeum nagy látogatottsága minden szónál ékesebben bizonyítja; 1957 májusa — a múzeum megnyitása óta ez év júniusának végéig 44 852 látogató járt a múzeumban. Legtöbben — 15 600-an — 1961-ben, a CSKP, a Rudé právo megalapításának 40. évfordulója évében tekintették meg a múzeumot. A LÁTOGATÖT lépten-nyomon gondolkodóba ejtik a kiállított eredeti újságok, röplapok, kéziratok, fényképek, egy régi nyomdai gép stb., és eszébe juttatják azokat az elvtársakat, akik 40 évvel ezelőtt írták a bátor, hangú forradalmi cikkeket. Felidézi emlékezetében Gottwald, Bacílek, Široký, Čulen elvtársakat, a derék munkáslevelezők .gárdáját és eszébe juttatják akkori nehéz életűket. Hiszen csak gyűlöletben, állandó üldöztetésben volt része azért, mert bátran bírálta a burzsoá társadalmat, megalkuvás nélkül követelte az akkori burzsoá társadalom elsöprését. Mindegyik kiállított tárgy történelmi eseményekre, a kommunista sajtónak és újságíróknak a demokráciáért, a szabadságért és az előrehaladásért vívott harcaira emlékeztet. Küzdelmük a gyárosok, a földbirtokosok, a bankárok s az őket védő testőrségük — a rendőrök š a csendörök — ellen irányult, akik lépten-nyomon éber figyelemmel követték az elvtársak minden cselekedetét. Természetesen nem szorítkoztak csak a megfigyelésre. Betiltották a munkások gyűléseit, elnyomták a sztrájkokat, nem engedélyezték a kommunista újságok, röplapok és falragaszok terjesztését, gummibottal, puskatussal kergették szét a tüntető tömegeket, sőt attól sem riadtak vissza, hogy sortűzzel állítsák meg ártatlan, de igazság- és szabadságszerető emberek felvonulásait. Állandóan üldözték, letartóztatták és börtönbe vetették a burzsoázia és a tőkés rendszer megdöntését siettető újságírókat, a harcos cikkek és a bátor felhívások szerzőit. A vrútkyi Klement Gottwald Múzeum a szlovákiai munkásmozgalom és párttevékenység kiváló történelemkönyve. Helyes tehát, ha minél többen, minél több munkás, párt- és tömegszervezeti funkcionárius, diák — és ami a legfontosabb — minél több, elsősorban kezdő újságíró, valamint a napilapok, folyóiratok, a rádió s a televízió levelezői látogassák. A csehszlovák sajtó napja előtt kiváló alkalom adódik — különösen a nyári szabadságok napjaiban — a forradalmi sajtó múzeumában őrzött gyűjtemények megtekintésére. PAVOL ŠIPOŠ, a múzeum igazgatója közölte, hogy nem sokára egy új teremmel bővítik az épületet, mert a korszerű ismeretterjesztés dokumentum — és egyéb filmek vetítését, előadások, beszélgetések megrendezését stb. teszi szükségessé. A közeljövőben magnószalagra veszik fel a felszabadításunkat megélt és most a szocialista rendszerben is tevékeny, legidősebb vrútkyi kommunisták érdekes megemlékezéseit. Ez nagyon értékes hozzájárulás lesz a szlovákiai munkás- és kommunista mozgalom történetéhez. A magnetofonszalagok ugyanis harmonikusan egészíthetik ki a múzeum gyűjteményeit és bármikor rendelkezésre állnak a bel- és külföldi múzeumlátogatók ismereteinek hathatós gyarapítására. /-v - V Mi lesz belőle? 'A • minap túlzsúfolt villamosban utaztam. Idős, munkából hazaigyekvő asszonyok serege kapaszkodott az „állóhely" alumínium rudjába. Már, minden' férfi felállt, jómagam egy jövendő fiatal anyának adtam át ülőhelyemet. Csupán egy tizenhétéves, szemüveges, kékinges és pirosnyakkendős pionírvezető maradt ülve nagy nyugodtan és hogy udvariatlanságát álcázza, valami ákom-bákomot pingált noteszébe. A mellettem álló ötvenes férfi már nem bírta nézni a jövendő funkcionáriusának terpeszkedését és rászólt: —i No fiam, maga is jól nevelheti a pionír-unokákat, — főleg udvariasságra. A megszólított a nyakkendőjénél is vörösebb lett, de a személyi kultusz idejében basáskodó funkcionáriusoki modorában kérdezte meg, miért? — Azért, mert már rég fel kelleti volna állnia és helyét átengedni amott, annak az idős asszonynak, s fejével balfelé biccentett. — De persze maga a holnap funk* cíonáríusa, még tegnapi módon gom dolkozik és azt hiszi, hogy a tömegeié vannak magáért! Pedig az ellenkezője az igazi A „funkcionárius" a legközelebbi megállónál nagy morfondírozás közepette lelépett a villamosról. A pero* non rágyújtott egy cigarettára és olyan füstfelhőket bocsátott ki, amelyek egy jutási zupás őrmesternek sem váltak volna szégyenére ... Hát bizony én is szeretném tudni, mit tanulhatnák az ilyen alaktól 4 pionírok. — BAR -i A nagylelkű A nép vagyonának dézsmálót felett ítélkezett a galántai járásbíróság. A vádlottak több százezer korona kárt okoztak a fogyasztási szövetkezetnek. Csak az elsőrendű vádlott vagy kétszázezer koronát harácsolt össze magának. Főképpen az ő csalafinta mesterkedésel tették lehetővé a banda tagjainak a kártevő tevékenység folytatását. Ez az ember a tárgyaláson mentségére egyebek között felhozta azt ts, hogy az utóbbi évek folyamán csupán egyetlen útiszámlát nyújtott be kifizetésre munkahelyének, annak ellenére, hogy szolgálati ügyben gyakran utazott. 'A bíró kérdésére, hogy miért nem kért napidíjat és útiköltségmegtérítést, a vádlott így válaszolt: Nem akartam megterhelni a szövetkezetet. (gSl) A kék ing Üton-útfélen hatalmas reklámok hivatkoznak anyáink és feleségeink hiúságára. — Modern asszony a kommunális üzem mosodájában mosat, tisztítójában tisztíttat és ott is vasaltat, harsogják az öles betűk. Noha asszonyaink nagyon sok esetben nem is nagyon törik magukat azután, hogy valaki — mondjuk a mosoda és a tisztító prémiumra „utazó" igazgatója — modern asszonynak ismerje el őket, a kor, az ,,egyenjogú" asszonyok mindennapi két műszaka arra késztette őket, hogy a legnagyobb mértékben vegyék igénybe a helyi gazdálkodás közszolgálati üzemeit. Es eddig rendjén is volna a dolog. Csupán a „kommunái' munkájának a kvalitásával van nagyon sokszor bpj. Gyakran gombok nélkül kerülnek vissza az ingek a mosodából, a megtalpalt cipőnek hiányzik a sarka, a vadonatúj asztalterítő helyett egy rojtos kopott valamit kap az ember. Vagy pedig — akárcsak én — világos drapp sportingem helyett egy szürke-kék ingszerűséget kaptam viszsza. A hölgy aki a fehérneműt a házhoz hozta kijelentette: Kár is volna reklamálni, mert azt az inget sem köszönné meg, amit kárpótlásul kapna! Nem akarok sem szitkozódni, sem pörösködni, de úgy vélem, a helyt gazdálkodás közszolgáltatási üzeme vigyázhatna, hogy csupán olyan munkát végezzen el, amivel megbízzák. A túlbuzgálom helyett inkább a munkájuk minőségének javítására törekednének, és a fehérneműt csak mossák és rie fessék is egyúttal. .— sí —1 Mts Az elmúlt években olvasóinkkal folytatott beszélgetéseink során számtalanszor ismétlődött a kérdés: „Az újságírók rózsaszín szemüvegen át szemlélik a világot?" Nemegyszer merült fel az a kifogás, hogy a sajtó egyoldalúan ír, felnagyítja az eredményeket és hallgat a fogyatékosságokról. Emlékszem baráti beszélgetésekre, amikor mérsékeltebb Ismerőseim a sajtónak ezt a gyakorlatát a valóság elferdítésének, a hevesebb hőmérsékletűek pedig egyenesen az élet hamis, valósággal ellenkező ábrázolásinak minősítették. Az óvatosan burkolt vagy teljesen nyílt szavakból is az a végkövetkeztetés csendült ki, hogy az újság torzít, tehát tévesen tájékoztatja az olvasót. Mert lehetetlen az eredmények, a sikerek összefüggéseiktől kiszakított, egyoldalú kiemelése. Ez azt a látszatot kelti, hogy minden rendben megy és csak sikereink, csak eredményeink vannak. Ilyen látszatkeltésre főleg azok törekedtek, akiknek szervező és irányító munkájában talán a legtöbb kifogásolni való akadt. Valljuk be őszintén, sokaknak nem is lehetett érdeke, hogy az újságíró, vagy bárki más a nagy nyilvánosság előtt szellőztessen olyan fogyatékosságokat, amelyekért éppen ők voltak a felelősek. Sajnos, a személyi kultusz Időszaka megteremtette a bírálat elnyomásának hivatalos lehetőségeit. A párt tekintélyének védelmét pajzsul használva éppen azoka tisztségviselők korlátozzák a bírálatot, akiket az a legkellemetlenebbül érinthetett volna. S a rózsaszín szemüveg az újságírásnak ebben az időszakában akarva, nem akarva gyakorlattá vált. Kialakult egy elmélet, mely szerint a szocializmus építésében legfontosabb a sikerfek, az eredmények népszerűsítése. Ezekkel kell az olvasók millióit megismertetni, tanuljanak belőlük, vegyék át a jó tapasztalatokat. Kár lenne minden további részletezés. Elegendő talán annyit megemlíteni, hogy egy-egy írás JľZ BÍRÁLAT, DE... megjelenését esetenként különféle szervek és tisztségviselők jóváhagyása előzte meg. Megkönnyebbülten állapíthatjuk meg: ennek a korszaknak vége. Pártunk XII. kongresszusa tett utána pontot végérvényesen. Természetesen, a legalaposabb határozat, a legszilárdabb állásfoglalás és a legnagyobb jóakarat sem elegendő ahhoz, hogy éveken át begyöpesedett felfogás, mély gyökeret vert munkamódszerek egyik napról a másikra egyszeriben megváltozzanak. A múlt káros hagyatéka tovább kísért az emberek — helyesebben: egyesek munkamódszeréI en, felfogásában, másokhoz való viszonyában. A bíráló írások — bármennyire is a jőszándék, a segíteni akarás hajtja át őket — máig sem számíthatnak maradéktalan népszerűségre. S bár az emberek hamarosan megtanulnak bírálni, annál nehezebben fogadják el a bírálatot. Mennyi kifogás merül fel egyegy kritikai cikk elleni Hányféle kibúvót keresnek, a leggyengébb szalmaszálba is belekapaszkodnak egyesek. A tavaszi munkák idején időszerű iskolaügyi kérdésekkel kapcsolatos bíráló cikk jelent meg lapunkban. S jönnek az első visszhangok. „Ne haragudjatok, elvtársak, igazatok lehet, de ebben az időszakban ez a legégetőbb problémátok? Ha le akarjuk küzdeni Jelenlegi gazdasági nehézségeinket, minden erőnket a mezőgazdaság fellendítésére kell összpontosítanunk. Ti pedig a dolgozók figyelmét pont ebben a nehéz helyzetben, egészen másfelé terelitek." Nem vitatja, hogy a cikkben foglaltak igazak, de állítja, hogy az írás „rossz" Időben jelent meg. Rövid kis bírálat jelenik meg, hogy a városon végig szirénázó mentőautó valakinek rádiót szállít haza a javítóműhelyből. Az igazgatóság hevesen tiltakozik, hogy a cikket feltétlenül meg kellett volna velük beszélnünk. Helytelenítik, hogy a leközlés előtt nem kértük előzetes engedélyüket. A rimaszombati járásban egy falucska tisztségviselőinek néhány helytelen módszerét bíráltuk. Kifogás? A cikkben foglaltak nagyjából megfelelnek a valóságnak, de helytelenítik, hogy csak a rosszról írtunk és nem említettük meg azt is, hogy azok a vezetők, akik ugyan hibát vétettek, sokat tettek a falu, a közös érdekében. Érdekes, hogy a múltban nem egy újságcikkben csak a sikereket, eredményeket sorakoztattuk fel egyoldalúan, a fogyatékosságokról említést sem tettünk. Ennek ellenére egyetlen egyszer sem történt meg, hogy valamely tisztségviselő az Ilyen „egyoldalúság" ellen tiltakozott volna.. A szlovák szakszervezeti napilap nem ís olyan régen megbírált egy trenCíni üzemet, mert Hollandiába küldött termékeiket a megrendelő gyártási hibák miatt viszszaküldte. Nehezen találná ki bárki is, milyen választ kapott a szerkesztőség. Az üzem igazgatósága a szerkesztőséget vádolja, hogy az üzem és végső fokon köztársaságunk jó hírnevét csorbította, mert ország-világ előtt kiteregette az üzem fogyatékosságait így külföldi partnereik is elriadhatnak a további megrendelésektől. Szerintük nem az csorbítja hazánk jő nevét, hogy az üzem rossz terméket gyártott, hogy a felelős dolgozók felelőtlenül dolgoztak. Ah, nem. A minőségi ellenőrzést se okolják, hogy hibás termékeket engedett ki a gyár kapuján. Az ország, az üzem hírnevét ezek szerint egyes-egyedül az újságcikk rontja... A példákat sorolhatnánk tovább és nem győznénk csodálkozni a megbíráltak leleményességén. Mert például, mit fed az a megállapítás, hogy a kritika rossz időben jelent meg? Ha a megbíráltak határozhatnák meg, melyik az az alkalmas Idő, amikor az újságban megjelenhet a róluk, fogytékos munkájukról szóló bírálat, bizonyára molyok rágm^k a megsárgult kéziratot. Márpedig a fogyatékosságok feltárása mind a gazdaságfejlesztés, mind a társadalomépítés szempontjából sem tűr halasztást. Csakis így érhető el gyors felszámolásuk. Az egyik feladat sürgőssége pedig eleve nem zárhatja ki a másik sürgősségét. Vagy hány bírálat láthatna napvilágot, ha közlése a megbíráltak előzetes jóváhagyásához lenne kötve? Nem nehéz a válasz. A bírálattól való félelem a múlt öröksége. A bizalmatlanság légkörében sokszor elegendő volt egyegy rossz vélemény-nyilvánítás, bírálat, esetleg rosszakaratú feljelentés és a megbírált kegyvesztetté válhatott —• a tisztségébe, beosztásába kerülhetett. Ha a múlt hibáink eltávolításáról beszélünk, akkor mindenekelőtt a bizalom légkörének megteremtésére gondolunk. Ilyen helyzetben azután nem lesz szükség valakinek fogyatékosságai mellett alibiként szükségszerűen felsorolni érdemeit Is és a bírálat nem válhat az illető kárára. Ellenkezőleg! A bizalom és őszinteség légkörében a bírálat nem tekinthető „fúrásnak", „lejáratásnak", „tekintélycsorbításnak", hanem igenis komoly segítségnek a hibák eltávolításában. Az Ilyen légkör megteremtése elsőrendű társadalmi érdek s ehhez magának a „bírálatnak" is hathatósan hozzá kell járulnia. ZSILKA LÁSZLÓ Ű'J SZÖ 4 * 1983. augusztus i.