Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-29 / 238. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljete

k ! UJSZO SZIOVAKIA KONHUHISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1963. augusztus 29. csütörtök • 30 fillér • XVI. évf., 238 .szám Dicső napok emlékére 1/ ülönös nyár volt. Hiába függesztették ki gyáva szolgák Saňo Mach és Tiso halállal való fenyegetődzéseit, hiába volt a statárium meg h rögtönítéld bíróság és hiába özönlöttek be Dévénynél meg Babia Goránál a hegyországba Hitler halálfejes bandái, a szlovák nép felkelt, hogy fegyverrel kezében küzdjön a szabadságért, a békéért, a fasizmus ellen, hogy vérével mossa le azt a szégyenfoltot, amelyet urainak aljas árulása ejtett a nemzet becsületén. A pohár betelt! Ezerkilencszáznegyvennégy augusztusának utolsó napjaiban kitört a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés és néhány nap alatt Tiso plébánosköztársaséga lényegében megszűnt létezni. Városok és falvak házainak ormán a csehszlovák zászlókat és a forradalom vörös lobogóit lengette a szél. Megszólaltak a fegyverek, megkezdődött a kis Dávid harca az embertelen Góliát ellen! Partizánok és üldözésükre küldött katonák — nagy gyorsan katona mundérba öltözött civilek — nemcsak, hogy hosszú heteken át ellenálltak a túlerőnek, hanem Streénónál, Telgártnál, Cremosnénál meg még néhány más helyen példátlan vitézségüknek adták tanújelét és nem egyszer futamították meg a tapasztalt, jól felszerelt német egységeket. Az egész nép harcolt. Férjeik és apáik oldalán az asszonyok, lányok és gyerekek is kivették részüket a harcokból és velük együtt viselték ezeknek súlyos következményeit. Mert a tragédia bekövetkezett. A Szlovák Nemzeti Felkelés hősei, akiknek egyedül a Szovjetunió nyújtott felbecsülhetetlen segítséget, nehéz fegyverek híján, na meg a katonai vezetés határozatlan magatartásának következtében nem tudták az SS és a Wehrmacht négy illetve hét hadosztálya ellen tartani a frontszakaszokat. A fegyvert azonban Banská Bystrica eleste után sem tették le! Azon az októbervégi ködös estén csupán az első szakasza zárult le a Felkelésnek. Másnap már, fenn a hófedte sűrű erdőkkel borított hegyekben megkezdődött az igazi partizánháború, az élet-halálharc az utolsó emberig, az utolsó töltényig — a győzelemig, mindaddig, amíg meg nem érkezett a felszabadító Vörös Hadsereg. rp izenkilenc esztendő telt el azóta. Nagyon sokan és számtalanszor értékelték már a felkelést, sokszor helyesen, de még többször helytelenül. Éppen ezért kell hangsúlyoznunk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés nem volt a véletlen műve, sem pedig a Tisóék bábkormányával elégedetlen Benes-hű tisztek összeesküvésének az eredménye! Logikus következménye, betetőzése volt a kommunisták munkájának, amely éppen azon a napon kezdődött — 1938. október hatodikán, amikor Szlovákia többi pártja Žilinán beleolvadt a szlovák fasiszták pártjába, a Hlinka pártba. A kommunisták felvilágosító és nevelő munkájának hatása alatt eszméltek rá a szlovákiai dolgozó tömegek, hogy az úgynevezett szlovák állam nem ai ö államuk, hogy Tiso, a plébánoselnök hamis próféta, idegen érdekek kiszolgálója, németbérenc és hazaáruló. Nagy türelemmel és kitartással, veszéllyel nem törődve magyarázták a kommunisták a történelmi helyzetet a népnek, ellenállásra, harcra buzdították a tömegeket és szervezték a földalatti ellenállás rohamcsapatait, a partizán osztagokat. Sok volt az áldozat, a vértanú, Szlovákia Kommunista Pártjának négy központi bizottságát verték szét a Gestapo és az ÜSB ügynökei... De szavuk, mint a mag, termékeny talajra hullott. És az idő lassan beérett. Amikor Sztálingrádnál eldőlt a második világháború sorsa, 1943 karácsonyán létrejött a kommunisták és a polgári ellenállók egységfrontja és az SZKP ötödik illegális Központi Bizottságának kezdeményezésére megszületett a Szlovák Nemzeti Tanács is, amely a fasiszta uralom megdöntése mellett, mint elsőrendű feladatot, az új Csehszlovák Köztársaság felújítását tűzte ki céljául, mégpedig új, demokratikus alapokon és a cseh meg a szlovák nép egyenrangúságának a jegyében, amiért dr. Beneš és londoni tanácsadói — akik valamenynyien az „egységes csehszlovák nemzet" reakciós jelszavának vesszőparipáján nyargaltak — nem túlságosan lelkesedtek. A Szlovák Nemzeti Tanács politikai programjában olyan további pontok is szerepeltek, mint a csehszlovák—szovjet szövetségi viszony és barátság elmélyítése, megszilárdítása, valamint az újjászülető köztársaság népi közigazgatási szerveinek, a helyi és járási nemzeti bizottságoknak megszervezése is. így aztán negyvennégy tavaszán Szlová kiában — a kommunisták fáradhatatlan és kitartó szervező munkájának eredményeként — számos községben és városban már működtek az illegális nemzeti bizottságok, amelyek a kommunista párt járási és helybeli funkcionáriusaival egy általános antifasiszta népfelkelést készítettek elő. Negyvennégy nyarán a párt ötödik illegális Központi Bizottságának sikerült végre a Szlovák Nemzeti Tanácsban a katonai vezetőket meggyőzni, hogy a felkelést — ha csak egy mód lesz rá — a Vörös Hadsereg vezetőségével egyetértésben kell elindítani és ez a megállapodás csupán a német megszállás veszélye esetén változna meg. Sajnos, a Szlovák Nemzeti Tanács burzsoá tagjai, akik elejétől kezdve a kommunisták „átejtésével" számoltak, igyekeztek minden áron megakadálynzni, hogy az SZLKP közvetlen érintkezésbe lépjen a CSKP moszkvai vezetőségével, hogy a felkelés szervezését és kirobbantásának időpontját egybehangolják a szovjet hadvezetőséggel, és ezért követtek el mindent, hogy a kommunista befolyás alatt álló népi egységek, a partizán osztagok lehetőleg a leghiányosabban legyenek felfegyverezve és ne vessék be őket harci akcióba. (Folytatás a 2. oldalon) A Szlovák Nemzeti Felkelés értékelésében is győzött e marxizmus-leninizmus igaza Ünnepi est Bratislavában a Szlovák • Banská Bystricán is megemlékeztek magasló fe Szerdán, a bratislavai Pavol Országh Hviezdoslav Színházban, ünnepi est zajlott le a Szlovák Nemzeti Felkelés 19. évfordulója alkalmából. Az ünnepi esten politikai és kulturális életünk vezető i képviselői, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés i közvetlen résztvevői, a bratislavai üzemek és I a hadsereg képviselői vettek részt. ]elen voltak továbbá a bratislavai konzuli testület képviselői is. A csehszlovák és a szovjet államhimnusz elhangzása után Oldrich Prokop elvtárs, az SZLKP bratislavai városi bizottságának vezető titkára üdvözölte a vendégeket. Ezután Alexander Dubček elvtárs, a CSKP KB elnökségi tagja, az SZLKP KB első titkára ünnepi beszédében méltatta a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét és a párt érdemét a nemzeti felszabadító harc sikerében. Az est második felében kulturális műsort mutattak be. Banská Bystricáról 19 évvel ezelőtt kelt szárnyra a hír, hogy a szlovák nép felkelt a gyűlölt fasiszta rendszer ellen. Banská Bystricán, ahol a J. G. Tajovský Színházban a Szlovák Nemzeti Felkelés ünNemzeti Felkelés 19. évfordulóján a szlovák nemzet történelmének kljezetéről népségéi csúcspontjaként szerdán este nnnepf ülést tartottak, beszédet mondott J. Horváth elv-: társ, az SZLKP közép-szlovákiai kerületi bizottságának titkára. Beszédében hangsúlyozta a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét és azokat az eredményeket, amelyeket szabad életünk 19 éve álatt közös államunkban elértünk. Az ünnepi ülés résztvevői előtt ismertette a CSKP KB Elnökségének határozatát, amely szerint Banská Bystricán múzeum épül, amely egyben a Szlovák Nemzeti Felkelés soha el nem múló dicsőségének emlékműve lesz. A nagyarányú építkezést a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójáig fejezik be. Az ünnepi ülésről üdvözlő levelet küldtek Cseti-i Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, amelyben az ünnepi est résztvevői kifejezik elszánt akaratukat, hogy a kommunista párt vezetésével tovább folytatják azt a művet, melynek alapjait 19 évvel ezelőtt rakták le, Szlovákia épí-: tését közös államunkban — a Csehszlovák Szocia-: lista Köztársaságban. Alexander Dubček elvtárs beszéde Alexander Dubček elvtárs beszéde bevezető részében megemlékezett a Szlovák Nemzeti Felkelés 19. évfordulójáról, s kegyelettel adózott az elesett harcosok és hősök emlékének, majd így folytatta: — A szlovák nemzet nemzeti felszabadító harcával, amely a felkelésben érte el tetőfokát, a világ haladó és demokratikus népei közé sorolódott, a hitleri fasizmus ellen aktívan harcoló népek sorába lépett. Sorsát egyértelműen a világ haladó erőihez, elsősorban a Szovjetunióhoz kötötte, amelyben felszabadulásának és nemzeti létének zálogát látta. A felkelésben — habár népünk nemzeti demokratikus forradalmának kezdetéről volt szó — a nemzeti szabadságért vívott harc egyesült a szociális harccal. A dolgozó nép azzal a szilárd elszántsággal szállt e harcba, hogy nem hagyja többé megfosztani magát e harc eredményeitől és vívmányaitól, nem engedi a régi rendszer és a méltánytalanságok visszatértét, nem engedi, hogy új államunk élére újból azok az erők kerüljenek, amelyek elárulták a köztársaságot, felosztották azt és eladták a hitleri fasisztáknak. A szlovák nép a felkelésben megmutatta, hogy semmi köze sincs a ludák klérofasizmushoz, megmutatta, hogy elutasítja annak cseh ellenes nacionalista szeparatizmusát és az úgynevezett önálló szlovák állam fikcióját. E mélységes felismerésre saját történelmi tapasztalatai alapján jutott. Felismerte, hogy az úgynevezett önálló szlovák állam a világreakció legsötétebb erőit szolgálja, s ezért nem várhatja tőle szociális, demokratikus és nemzeti jogainak biztosítását. A nemzeti felszabadító harccal és főként tömeges fellépésével a Szlovák Nemzeti Felkelésben a szlovák nép határozottan és teljes egyértelműséggel, aktív harccal és emberáldozatokkal is a Csehszlovák Köztársaság felújítása mellett foglalt állást, az új elveken épülő, a két testvérnemzet, a csehek és a szlovákok teljes egyenjogúságán alapuló, szociális és nemzeti szempontból igazságos köztársaság felújítása mellett foglalt állást. Dubček elvtárs beszéde következő részében ecsetelte az 1938 utáni történelmi helyzetet, a müncheni árulást, majd így folytatta: — Egyszer s mindenkorra megcáfolhatatlan történelmi tény marad, hogy az egyedüli politikai párt, amely következetesen védelmezte a köztársaságot és éveken át harcolt annak igazságos szociális és nemzetiségi elrendezéséért, Csehszlovákia Kommunista Pártja volt. A csehszlovák burzsoázia áruló népellenes politikája nemzeteinket igába hajtotta, amely Csehországban a protektorátus cégére alatt, Szlovákiában pedig az úgynevezett önálló szlovák állam keretében valósult meg. A cseh nemzettől elszakított szlovák nemzet kiutat keresett nehéz helyzetéből. Kénytelen volt harcolni a fasiszta rendszer ellen, nemzeti szabadságért, a fasiszták által eltiport demokratikus jogaiért. Ahhoz azonban, hogy az objektív lehetőségek valóra válhassanak, szükség volt szubjektív tényezőre ís, — a dolgozó tömegek elmélettel és világos perspektívával felfegyverzett vezérére. Ez a vezető — tekintettel a dolgozók céljaira és osztályérdekeire — nem lehetett más, mint a kommunista párt. A kommunista párt gazdag tapasztalatokkal rendelkezett már a München előtti köztársaság idején a hazai burzsoázia és a fasizmus elleni harcaiból, s ugyanakkor a nemzetközi forradalmi mozgalom tapasztalataira támaszkodott. Mindig tudatában volt annak, hogy csupán a dolgozók legszélesebb egysége biztosítja a fasizmus feletti végső győzelmet. Ezért programjának megvalósításához olyan hafci eszközöket igyekezett megválasztani, amelyek megnyerik a népet a szívós küzdelemnek. Pártunknak e küzdelem élére vezető útja nem volt könnyű, nem volt akadályoktól, tévedésektől és hibáktól mentes. Csehszlovákia Kommunista Pártja maradéktalanul megértette a Szovjetunió történelmi szerepét és politikáját. Abból az objektív tényből indult ki, hogy a Szovjetunió volt és lesz a fasizmus egyedüli határozott és következetes ellenfele, a szabadságszerető népek jogainak következetes védelmezője. Ebben az értelemben folytatta politikai és felvilágosító tevékenységét. A párt illegális munkája meghozta gyümölcsét. Csehszlovákia népének a fasizmus szembeni ellenállása különféle formákban mér 1939-ben megnyilvánult, — 1939 őszén a tüntetésekben és az ifjúság mozgalmában, a szlovák katonák lengyel háború elleni tiltakozásában stb. A párt a tömegeknek a fasiszta rendszerrel szemben növekvő mértékben megnyilvánuló elégedetlenségét, az ellenállás megnyilvánulásainak széles, különböző áramlatait igyekezett fokozatosan egy áramlatba egyesíteni a hazai klérofasiszták politikája ellen. Pártunk egyes tévedéseinek és taktikai hibáinak leküzdése után és a nacionális illúziók hullámának apadása után — ez a hullám 1938 és 1939 után hatalmába kerítette Szlovákia lakosságának egy részét — klkristályosltotta a nemzeti felszabadító harc helyes és egyedül lehetséges koncepcióját. Ezt a koncepciót a moszkvai vezetőség tűzte ki, amely körül kialakulhatott a nemzeti fasisztaellenes ellenállási front a legszélesebb mértékben, egészen a felkelés előkészítéséig. E koncepció központi gondolata Csehszlovákiának új szociális, politikai és nemzetiségi alapelveken való felújítása volt. Pártunk ezekért az alapelvekért harcolva nemcsak a ludák szeparatizmust ítélte el, hanem a Beneš vezette burzsoá emigránsok soviniszta nézeteit is, akik az egységes „cseh- ' szlovák nemzet" gondolatát hangoztatták. A kommunista pártnak a nép nemzeti és szociális jogaiért vívott harca megfelelt a dolgozók legszélesebb rétegei vágyainak és érdekeinek. A kommunista pártba vetett bizalom szüntelenül mélyült, a párt vezető szerepe megszilárdult. Hogy a harcba valóban bekapcsolódhassanak a dolgozók legszélesebb tömegei, egységes ellenállási szerveket kellett létesíteni. A CSKP moszkvai vezetőségének politikai irányelvei és a CSKP, valamint az SZLKP hazai illegális központi bizottságainak politikai irányelvei alapján illegális forradalmi nemzeti bizottságok alakultak, amelyek harcra egyesítették a nemzeti erőket a megszállók ellen. 1 Szlovákiában a párt s az SZLKP Központi Bizottsága már 1942-ben megkezdte a partizánmozgalom szervezését, amely a nemzeti bizottságokkal együtt fontos eszköze lett a nép tömeges felkelése előkészítésének a (Folytatás a 2. oldalon) Néhány nap múlva megnyílnak az iskolák kapui, s mint minden évben, az idén is sok tanuló ül új iskolák padjaiba. A magasépítő vállalat dolgozói Strkovec bratislavai lakónegyed gyermekei számára a Tokajíki utcán 5 új pavilonból álló kilencéves iskolát építettek 24 tanteremmel, tornateremmel, szociális berendezésekkel, összesen 4 780 000 korona értékben. Képünkön az új iskola épülete jobbra látható. / (S. Petráš felv. — ČTK)