Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-29 / 238. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljete k ! UJSZO SZIOVAKIA KONHUHISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1963. augusztus 29. csütörtök • 30 fillér • XVI. évf., 238 .szám Dicső napok emlékére 1/ ülönös nyár volt. Hiába függesz­tették ki gyáva szolgák Saňo Mach és Tiso halállal való fenyege­tődzéseit, hiába volt a statárium meg h rögtönítéld bíróság és hiába özön­löttek be Dévénynél meg Babia Go­ránál a hegyországba Hitler halálfe­jes bandái, a szlovák nép felkelt, hogy fegyverrel kezében küzdjön a szabadságért, a békéért, a fasizmus ellen, hogy vérével mossa le azt a szégyenfoltot, amelyet urainak aljas árulása ejtett a nemzet becsületén. A pohár betelt! Ezerkilencszáznegyvennégy augusz­tusának utolsó napjaiban kitört a di­cső Szlovák Nemzeti Felkelés és né­hány nap alatt Tiso plébánosköztár­saséga lényegében megszűnt létezni. Városok és falvak házainak ormán a csehszlovák zászlókat és a forra­dalom vörös lobogóit lengette a szél. Megszólaltak a fegyverek, megkezdő­dött a kis Dávid harca az embertelen Góliát ellen! Partizánok és üldözésükre küldött katonák — nagy gyorsan katona mun­dérba öltözött civilek — nemcsak, hogy hosszú heteken át ellenálltak a túl­erőnek, hanem Streénónál, Telgártnál, Cremosnénál meg még néhány más helyen példátlan vitézségüknek adták tanújelét és nem egyszer futamítot­ták meg a tapasztalt, jól felszerelt német egységeket. Az egész nép harcolt. Férjeik és apáik oldalán az asszonyok, lányok és gyerekek is kivették részüket a harcokból és velük együtt viselték ezeknek súlyos következményeit. Mert a tragédia bekövetkezett. A Szlovák Nemzeti Felkelés hősei, akiknek egyedül a Szovjetunió nyújtott felbe­csülhetetlen segítséget, nehéz fegy­verek híján, na meg a katonai veze­tés határozatlan magatartásának kö­vetkeztében nem tudták az SS és a Wehrmacht négy illetve hét hadosz­tálya ellen tartani a frontszakaszo­kat. A fegyvert azonban Banská Bystri­ca eleste után sem tették le! Azon az októbervégi ködös estén csupán az első szakasza zárult le a Felkelés­nek. Másnap már, fenn a hófedte sű­rű erdőkkel borított hegyekben meg­kezdődött az igazi partizánháború, az élet-halálharc az utolsó emberig, az utolsó töltényig — a győzelemig, mindaddig, amíg meg nem érkezett a felszabadító Vörös Hadsereg. rp izenkilenc esztendő telt el az­óta. Nagyon sokan és számta­lanszor értékelték már a felkelést, sokszor helyesen, de még többször helytelenül. Éppen ezért kell hang­súlyoznunk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés nem volt a véletlen műve, sem pedig a Tisóék bábkormányával elégedetlen Benes-hű tisztek össze­esküvésének az eredménye! Logikus következménye, betetőzése volt a kommunisták munkájának, amely ép­pen azon a napon kezdődött — 1938. október hatodikán, amikor Szlovákia többi pártja Žilinán beleolvadt a szlovák fasiszták pártjába, a Hlinka pártba. A kommunisták felvilágosító és ne­velő munkájának hatása alatt eszmél­tek rá a szlovákiai dolgozó tömegek, hogy az úgynevezett szlovák állam nem ai ö államuk, hogy Tiso, a plé­bánoselnök hamis próféta, idegen érdekek kiszolgálója, németbérenc és hazaáruló. Nagy türelemmel és kitar­tással, veszéllyel nem törődve magya­rázták a kommunisták a történelmi helyzetet a népnek, ellenállásra, harcra buzdították a tömegeket és szervezték a földalatti ellenállás ro­hamcsapatait, a partizán osztagokat. Sok volt az áldozat, a vértanú, Szlo­vákia Kommunista Pártjának négy központi bizottságát verték szét a Gestapo és az ÜSB ügynökei... De szavuk, mint a mag, termékeny ta­lajra hullott. És az idő lassan be­érett. Amikor Sztálingrádnál eldőlt a má­sodik világháború sorsa, 1943 kará­csonyán létrejött a kommunisták és a polgári ellenállók egységfrontja és az SZKP ötödik illegális Központi Bi­zottságának kezdeményezésére meg­született a Szlovák Nemzeti Tanács is, amely a fasiszta uralom megdön­tése mellett, mint elsőrendű felada­tot, az új Csehszlovák Köztársaság felújítását tűzte ki céljául, mégpedig új, demokratikus alapokon és a cseh meg a szlovák nép egyenrangúságá­nak a jegyében, amiért dr. Beneš és londoni tanácsadói — akik valameny­nyien az „egységes csehszlovák nem­zet" reakciós jelszavának vesszőpa­ripáján nyargaltak — nem túlságosan lelkesedtek. A Szlovák Nemzeti Tanács poli­tikai programjában olyan to­vábbi pontok is szerepeltek, mint a csehszlovák—szovjet szövetségi vi­szony és barátság elmélyítése, meg­szilárdítása, valamint az újjászülető köztársaság népi közigazgatási szer­veinek, a helyi és járási nemzeti bi­zottságoknak megszervezése is. így aztán negyvennégy tavaszán Szlová kiában — a kommunisták fáradhatat­lan és kitartó szervező munkájának eredményeként — számos községben és városban már működtek az ille­gális nemzeti bizottságok, amelyek a kommunista párt járási és helybeli funkcionáriusaival egy általános anti­fasiszta népfelkelést készítettek elő. Negyvennégy nyarán a párt ötödik illegális Központi Bizottságának si­került végre a Szlovák Nemzeti Ta­nácsban a katonai vezetőket meg­győzni, hogy a felkelést — ha csak egy mód lesz rá — a Vörös Hadsereg vezetőségével egyetértésben kell el­indítani és ez a megállapodás csupán a német megszállás veszélye esetén változna meg. Sajnos, a Szlovák Nemzeti Tanács burzsoá tagjai, akik elejétől kezdve a kommunisták „átejtésével" számol­tak, igyekeztek minden áron meg­akadálynzni, hogy az SZLKP közvet­len érintkezésbe lépjen a CSKP moszkvai vezetőségével, hogy a felke­lés szervezését és kirobbantásának időpontját egybehangolják a szovjet hadvezetőséggel, és ezért követtek el mindent, hogy a kommunista befolyás alatt álló népi egységek, a partizán osztagok lehetőleg a leghiányosabban legyenek felfegyverezve és ne vessék be őket harci akcióba. (Folytatás a 2. oldalon) A Szlovák Nemzeti Felkelés értékelésében is győzött e marxizmus-leninizmus igaza Ünnepi est Bratislavában a Szlovák • Banská Bystricán is megemlékeztek magasló fe Szerdán, a bratislavai Pavol Országh Hviez­doslav Színházban, ünnepi est zajlott le a Szlovák Nemzeti Felkelés 19. évfordulója alkalmából. Az ünnepi esten politikai és kulturális életünk vezető i képviselői, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés i közvetlen résztvevői, a bratislavai üzemek és I a hadsereg képviselői vettek részt. ]elen voltak továbbá a bratislavai konzuli testület képviselői is. A csehszlovák és a szovjet államhimnusz el­hangzása után Oldrich Prokop elvtárs, az SZLKP bratislavai városi bizottságának vezető titkára üd­vözölte a vendégeket. Ezután Alexander Dubček elvtárs, a CSKP KB elnökségi tagja, az SZLKP KB első titkára ünnepi beszédében méltatta a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét és a párt érdemét a nemzeti felszabadító harc sikerében. Az est má­sodik felében kulturális műsort mutattak be. Banská Bystricáról 19 évvel ezelőtt kelt szárnyra a hír, hogy a szlovák nép felkelt a gyűlölt fasiszta rendszer ellen. Banská Bystricán, ahol a J. G. Ta­jovský Színházban a Szlovák Nemzeti Felkelés ün­Nemzeti Felkelés 19. évfordulóján a szlovák nemzet történelmének kl­jezetéről népségéi csúcspontjaként szerdán este nnnepf ülést tartottak, beszédet mondott J. Horváth elv-: társ, az SZLKP közép-szlovákiai kerületi bizottsá­gának titkára. Beszédében hangsúlyozta a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét és azokat az ered­ményeket, amelyeket szabad életünk 19 éve álatt közös államunkban elértünk. Az ünnepi ülés résztvevői előtt ismertette a CSKP KB Elnökségének határozatát, amely sze­rint Banská Bystricán múzeum épül, amely egy­ben a Szlovák Nemzeti Felkelés soha el nem múló dicsőségének emlékműve lesz. A nagyarányú épít­kezést a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évforduló­jáig fejezik be. Az ünnepi ülésről üdvözlő levelet küldtek Cseti-i Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak, amelyben az ünnepi est résztvevői kifejezik elszánt akaratukat, hogy a kommunista párt ve­zetésével tovább folytatják azt a művet, melynek alapjait 19 évvel ezelőtt rakták le, Szlovákia épí-: tését közös államunkban — a Csehszlovák Szocia-: lista Köztársaságban. Alexander Dubček elvtárs beszéde Alexander Dubček elvtárs beszéde bevezető részében megemlékezett a Szlovák Nemzeti Felkelés 19. évfor­dulójáról, s kegyelettel adózott az el­esett harcosok és hősök emlékének, majd így folytatta: — A szlovák nem­zet nemzeti felszabadító harcával, amely a felkelésben érte el tetőfokát, a világ haladó és demokratikus né­pei közé sorolódott, a hitleri fasiz­mus ellen aktívan harcoló népek sorá­ba lépett. Sorsát egyértelműen a vi­lág haladó erőihez, elsősorban a Szov­jetunióhoz kötötte, amelyben felsza­badulásának és nemzeti létének zálogát látta. A felkelésben — habár népünk nem­zeti demokratikus forradalmának kez­detéről volt szó — a nemzeti szabad­ságért vívott harc egyesült a szo­ciális harccal. A dolgozó nép azzal a szilárd elszántsággal szállt e harcba, hogy nem hagyja többé megfosztani magát e harc eredményeitől és vív­mányaitól, nem engedi a régi rend­szer és a méltánytalanságok vissza­tértét, nem engedi, hogy új államunk élére újból azok az erők kerüljenek, amelyek elárulták a köztársaságot, felosztották azt és eladták a hitleri fasisztáknak. A szlovák nép a felkelésben meg­mutatta, hogy semmi köze sincs a ludák klérofasizmushoz, megmutatta, hogy elutasítja annak cseh ellenes na­cionalista szeparatizmusát és az úgy­nevezett önálló szlovák állam fikció­ját. E mélységes felismerésre saját történelmi tapasztalatai alapján ju­tott. Felismerte, hogy az úgynevezett önálló szlovák állam a világreakció legsötétebb erőit szolgálja, s ezért nem várhatja tőle szociális, demok­ratikus és nemzeti jogainak biztosítá­sát. A nemzeti felszabadító harccal és főként tömeges fellépésével a Szlovák Nemzeti Felkelésben a szlovák nép határozottan és teljes egyértelműség­gel, aktív harccal és emberáldozatok­kal is a Csehszlovák Köztársaság fel­újítása mellett foglalt állást, az új elveken épülő, a két testvérnemzet, a csehek és a szlovákok teljes egyen­jogúságán alapuló, szociális és nem­zeti szempontból igazságos köztársa­ság felújítása mellett foglalt állást. Dubček elvtárs beszéde következő részében ecsetelte az 1938 utáni tör­ténelmi helyzetet, a müncheni árulást, majd így folytatta: — Egyszer s min­denkorra megcáfolhatatlan történelmi tény marad, hogy az egyedüli poli­tikai párt, amely következetesen vé­delmezte a köztársaságot és éveken át harcolt annak igazságos szociális és nemzetiségi elrendezéséért, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja volt. A csehszlovák burzsoázia áruló népellenes politikája nemzeteinket igába hajtotta, amely Csehországban a protektorátus cégére alatt, Szlová­kiában pedig az úgynevezett önálló szlovák állam keretében valósult meg. A cseh nemzettől elszakított szlo­vák nemzet kiutat keresett nehéz helyzetéből. Kénytelen volt harcolni a fasiszta rendszer ellen, nemzeti szabadságért, a fasiszták által elti­port demokratikus jogaiért. Ahhoz azonban, hogy az objektív lehetősé­gek valóra válhassanak, szükség volt szubjektív tényezőre ís, — a dolgozó tömegek elmélettel és világos pers­pektívával felfegyverzett vezérére. Ez a vezető — tekintettel a dolgozók céljaira és osztályérdekeire — nem lehetett más, mint a kommunista párt. A kommunista párt gazdag tapasz­talatokkal rendelkezett már a Mün­chen előtti köztársaság idején a ha­zai burzsoázia és a fasizmus elleni harcaiból, s ugyanakkor a nemzet­közi forradalmi mozgalom tapaszta­lataira támaszkodott. Mindig tudatá­ban volt annak, hogy csupán a dolgo­zók legszélesebb egysége biztosítja a fasizmus feletti végső győzelmet. Ezért programjának megvalósításához olyan hafci eszközöket igyekezett megválasztani, amelyek megnyerik a népet a szívós küzdelemnek. Pártunknak e küzdelem élére veze­tő útja nem volt könnyű, nem volt akadályoktól, tévedésektől és hibák­tól mentes. Csehszlovákia Kommunista Pártja maradéktalanul megértette a Szovjet­unió történelmi szerepét és politiká­ját. Abból az objektív tényből indult ki, hogy a Szovjetunió volt és lesz a fasizmus egyedüli határozott és kö­vetkezetes ellenfele, a szabadságsze­rető népek jogainak következetes védelmezője. Ebben az értelemben folytatta politikai és felvilágosító te­vékenységét. A párt illegális munkája meghozta gyümölcsét. Csehszlovákia népének a fasizmus szembeni ellenállása külön­féle formákban mér 1939-ben meg­nyilvánult, — 1939 őszén a tünteté­sekben és az ifjúság mozgalmában, a szlovák katonák lengyel háború el­leni tiltakozásában stb. A párt a tömegeknek a fasiszta rendszerrel szemben növekvő mérték­ben megnyilvánuló elégedetlenségét, az ellenállás megnyilvánulásainak széles, különböző áramlatait igyeke­zett fokozatosan egy áramlatba egye­síteni a hazai klérofasiszták politiká­ja ellen. Pártunk egyes tévedéseinek és taktikai hibáinak leküzdése után és a nacionális illúziók hullámának apadása után — ez a hullám 1938 és 1939 után hatalmába kerítette Szlo­vákia lakosságának egy részét — kl­kristályosltotta a nemzeti felszaba­dító harc helyes és egyedül lehetsé­ges koncepcióját. Ezt a koncepciót a moszkvai vezetőség tűzte ki, amely körül kialakulhatott a nemzeti fa­sisztaellenes ellenállási front a leg­szélesebb mértékben, egészen a fel­kelés előkészítéséig. E koncepció köz­ponti gondolata Csehszlovákiának új szociális, politikai és nemzetiségi alapelveken való felújítása volt. Pártunk ezekért az alapelvekért harcolva nemcsak a ludák szepara­tizmust ítélte el, hanem a Beneš ve­zette burzsoá emigránsok soviniszta nézeteit is, akik az egységes „cseh- ' szlovák nemzet" gondolatát hangoz­tatták. A kommunista pártnak a nép nem­zeti és szociális jogaiért vívott harca megfelelt a dolgozók legszélesebb rétegei vágyainak és érdekeinek. A kommunista pártba vetett bizalom szüntelenül mélyült, a párt vezető szerepe megszilárdult. Hogy a harcba valóban bekapcso­lódhassanak a dolgozók legszélesebb tömegei, egységes ellenállási szerve­ket kellett létesíteni. A CSKP moszk­vai vezetőségének politikai irányel­vei és a CSKP, valamint az SZLKP hazai illegális központi bizottságai­nak politikai irányelvei alapján ille­gális forradalmi nemzeti bizottságok alakultak, amelyek harcra egyesítet­ték a nemzeti erőket a megszállók ellen. 1 Szlovákiában a párt s az SZLKP Központi Bizottsága már 1942-ben megkezdte a partizánmozgalom szer­vezését, amely a nemzeti bizottságok­kal együtt fontos eszköze lett a nép tömeges felkelése előkészítésének a (Folytatás a 2. oldalon) Néhány nap múlva megnyílnak az iskolák kapui, s mint minden évben, az idén is sok tanuló ül új iskolák padjaiba. A magasépítő vállalat dolgozói Strkovec bratislavai lakónegyed gyermekei számára a Tokajíki utcán 5 új pavilonból álló kilencéves iskolát építettek 24 tanteremmel, tornateremmel, szociális berendezésekkel, összesen 4 780 000 korona értékben. Képünkön az új iskola épülete jobbra látható. / (S. Petráš felv. — ČTK)

Next

/
Thumbnails
Contents