Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-03 / 212. szám, szombat

Nehezen születik a NATO sokoldalú atomhadereje Washington (CTK) — Nyugatnémet hírügynökségek jelentése szerint Washingtonban tárgyaltak a NATO sokoldalú atomhadereje kialakításának tervéről, melyen az Egyesült Államok, az NSZK és Olaszország képviselőin kívül görög és török küldöttek is részt vettek. Az Egyesült Államok minden igyekezetével azon van, hogy a tárgyalás résztvevőinek száma bővüljön, főleg Belgium és Hollandia részvételével. Nagy-Britannia kijelentette, hogy leghamarabb őszszel vesz részt a tárgyalásokon. Ezzel szemben Kanada nem vesz részt a tárgyalásokon. Komoly nézeteltérések merültek fel az atomhaderő felfegyverzésének, ellenőrzésének és megszervezésének kérdésében. Erősödik a Bundeswehr befolyása a NATO-ban Párizs (CTK) — A NATO párizsi parancsnokságában négyről hétre emelkedett a nyugatnémet Bundeswehr tábornokainak száma, jelentette megelégedéssel a DPA nyugatnémet hírügynökség. Ez megfelel a NATÖ-ban levő nyugatnémet egységek arányának. A nyugatnémet militarizmust a következő tábornokok képviselik a NATO főparancsnokságában: MüllerHillebrandt altábornagy, a tervező- és hadműveleti vezérkari főnök helyettese, Gartmayer tábornok, a tervezési és a katonaság elhelyezését irányító osztály főnökének helyettese, von Plötz dandártábornok, a légvédelmi osztály főnökének helyettese, Koller-Kraus dandártábornok, a tervellenőrző osztály főnökének helyettese, Henrici vezérőrnagy, a hírszolgálati és elektronikai osztály vezetője, Stamm dandártábornok, a személyzeti és jogi osztály vezetője, Heck tengernagy, a logisztikai osztály vezetőjének helyettese. A NATO nyugatnémet vezető képviselői mind a hitleri Wehrmacht volt tisztjel. A hét tábornokon kívül még számos tiszt képviseli a nyugatnémet militarizmust a NATO szerveiben. A Biztonsági Tanács ú'ból elítéli a dél-afrikai fajüldözőket New York — (CTK) — Csak a fajirtó politika megszüntetése és az egyenjogúság mentheti meg Dél-Afrikát a véres harcoktól — jelentette ki Louis Rakotomalala, a Malgas Köztársaság ENSZ-küldöttségének tagja. A fajirtó politikával a fehér kisebbség uralmát akarják erőszakkal megtartani a 12 millió afrikai lakos felett, jegyezte meg Madagaszkár képviselője és hangsúlyozta, hogy az afrikaiak nem érthetnek egyet a délafrikai helyzettel. Ebben a harcban nincsenek egyedül, pártjukon több mint 200 millió afrikai testvérük áll. Louls Rakotomalalán kívül Rudolph Grimes libériai külügyminiszter szólalt fel a Biztonsági Tanács ülésén, melyen 32 független állam kérésére a Dél-afrikai Köztársaság fajirtó politikájáról tárgyalnak. Élesen elítélte Drámai harc az USA-ban a fajüldözés ellen New York (CTK) — A brooklyni kórház építkezése előtt már négy hete a tiltakozók járőrei tartózkodnak. A tiltakozók megakadályozzák az építkezési anyag szállítását, a teherautók elé fekszenek, felkúsznak a darukra. Az építkezésen számos rendőr tartózkodik. A rendőrautók naponta többször szállítják el a letartóztatott tiltakozókat. A letartóztatottak száma elérte e 600-at. Csütörtökön összetűzésre került sor a tiltakozók és a rendőrség között. William Jones, a tiltakozók egyik vezére kijelentette, hogy New Yorkban és Alabamában, az Egyesült Államokban és a Dél-afrikai Köztársaságban egyforma bánásmódban részesítik a négereket. Líbia kormánya megszakította gaz dasági kapcsolatalt a Dél-afrikai Köztársasággal és Portugáliával tiltakozásul fajgyűlölő politikájuk ellen. (CTK) Nagy-Britannia segít a kurdok elleni irtóhadjáratban London (CTK) — lan Mikardo, az angol Munkáspárt végrehajtó bizottságának tagja a Tribúna hetilapban cikket közöl, melyben megemlíti, hogy a kurd partizánok a hegyekbe rejtőztek és az iraki kormány nem törheti meg ellenállásukat s ezért bosszút áll a védtelen lakosságon, gyilkolja az asszonyokat és gyerekeket. Mikardo elítéli az angol kormányt, mert eleget tesz az iraki vezetők kérésének és lökhajtásos bombázó repülőgépeket és tankokat bocsát rendelkezésükre azzal a feltétellel, hogy a fegyvereket nem használják Kuwait ellen. A brit kormánynak a védtelen polgári lakosság elleni gyalázatos tette ellenkezik a világ vágyával, írja Mikardo. a dél-afrikai faji megkülönböztető politikát és megemlítette, hogy az ENSZ számos felhívása ellenére nemhogy javulna a helyzet a Dél-afrikai Köztársaságban, de egyre feszültebb és veszélyezteti Afrikában a békét és a biztonságot. Libéria küldötte felhívta a figyelmet arra, hogy Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Franciaország és Nyugat-Németország gazdasági segítséget nyújt a dél-afrikai fajüldözőknek. A továbbiakban Stevenson, Amerika küldötte szólalt fel. Várható, hogy a mai nap folyamán Ghana, Marokkó és a Fülöp-szigetek közös határozati javaslatot terjesztenek elő, s valószínűleg szigorú gazdasági megtorló intézkedéseket követelnek a j Dél-afrikai Köztársaság ellen. Az Amur partján új város Születik. Amurszk lesz a neve és az egész Szovjetunióból idesereglett fiatalok építik. A tajgában nemrég még megbúvó apró barakkok helyén ma sokemeletes paloták emelkednek. A képünkön látható vasbeton-elemeket gyártó üzem szállítja a ^nagyszabású építkezéshez az anyagot. CTK—TASZSZ felv. Kennedy sajtóértekezlete Kennedy elnök csütörtök délután sajtóértekezletet tartott. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint elsősorban a múlt héten Moszkvában parafált részleges atomcsend-egyezmény kérdésével foglalkozott. Az elnök kijelentette, hogy meggyőződése szerint a szenátus — kellő tanulmányozás után — ratifikálni fogja az egyezményt. Hozzáfűzte, hogy az ellenkezője súlyos hiba lenne. Egy kérdésre válaszolva ugyanakkor kijelentette, hogy az Egyesült Államok folytatni fogja a földalatti atomfegyver-kísérleteket, amelyeknek megtiltására — mint ismeretes — a moszkvai egyezmény nem terjed ki. Amikor az újságíró megkérdezte, hogy szándékozúk-e az Egyesült Államok atomfegyverkezéssel kapcsolalatos értesüléseket Franciaország rendelkezésére bocsátani, az elnök kitérő választ adott. Emlékeztetett rá, hogy a múltban erről már folytak tárgyalások a nyugati szövetségen belül, — és Franciaország visszautasította a felajánlott Po la r is-rakétákat. Mint mondotta, kormánya más választ nem kapott ebben a kérdésben, eltekintve a De Gaulle tábornok hétfői sajtóértekezletén elhangzott megjegyzéseitől. __ Kennedy kijelentette, az Egyesült Államok változatlanul reméli, hogy végül is sikerül majd egyezményt kötni az összes nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról. A Moszkvában létrejött megállapodás — fűzte hozzá — csak első lépés a feszültség tényleges csökkentéséhez vezető hosszú úton. Amikor megkérdezték, hogy az NDK kormányának a moszkvai atomcsend-egyezményhez való csatlakozása az NDK elismerését jelentené-e a nyugati hatalmak részéről, Kennedy határozottan tagadó választ adott. Utalt arra, hogy a laoszi kérdésben kötött egyezményt aláírta a Kínai Népköztársaság ls, de ez mégsem eredményezte Peking elismerését az amerikai kormány részéről. Hangoztatta, hogy kormánya a jövőben sem szándékozik elismerni az NDK1 és síkra száll Németországnak úgynevezett szabadválasztások útján történő újraegyesítése mellett. Egy további kérdésre válaszolva Kennedy kijelentette, hogy .véleménye szerint egy keleti-jnyugati csúcstalálkozó e jelenlegi időpontban „nem szolgálna hasznos- célokat". Ehelyett ezt fejtegette, hogy az olyan tárgyalások, amelyek a „forró drót" — megállapodáshoz és a részleges etömcsend-egyezményhez vezettek, „kielégítőek ez eszmecserék fenntartása szempontjából". Foglalkozott az elnök a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közt megkötendő megnemtámadási egyezmény szovjet javaslatával és kijelentette, hogy véleménye szerint tanácskozásra van szükség az Egyesült Államok és szövetségesei között egy ilyen szerződésről. Mint mondotta, ez nagyobb biztosítékot szavatolna Nyugat-Berlínnek. A nyugati szövetségesek egymás közti tárgyalásai után ismét kapcsolatba kell majd lépni a Szovjetunióval ebben a kérdésben — tette hozzá. Sajtóértekezlete további részében az elnök határozottan állást foglalt a sokoldalú NATO atomhaderő tervének megvalósítása mellett, majd belpolitikai kérdésekkel foglalkozott, s ezek közül is elsősorban a néger problémával. Az Egyesült Államok kortnŕmya bejelentette, hogy „műszaki nehézségek" miatt el kellett halasztani egy speciális nukleáris töltet föld alatti robbantását az Üj Mexikó-I Carlsbad kísérleti telepen. A kísérlet az atom-; robbantások békés kihasználását szolgálta volna. (CTK) Svájc augusztus 1-én ünnepelte nemzeti ünnepét. 672 évvel ezelőtt augusztus 1-én egyesült három sváj-; ci kanton — Scliwyz, üri és Unter-: walden —, s ez lett a svájci állem-i szövetség alapja. (CTK) Francisco J. Orlich, Costa Rica el-í nöke elrendelte a „Szabad Costa Rr« ca" fasiszta ifjúsági szervezet felosz-í látását. (CTK) Argentínában a közvélemény nyomására további 52 politika! foglyot bocsátottak szabadon, akiket bírósági eljárás nélkül tartottak börtönben. (CTK) Málta szigete legkésőbb 1964. ináí jus 31-én nyeri el függetlenségét, (CTK) Az Egyesült Államokban júliusban 4,3 millió volt a munkanélküliek száma. Ez a dolgozó lakosság 5,® százaléka. (CTK) Rómában augusztus 2-án megkezdődött az Olasz Szociális Mozgalom neofasiszta párt kongresszusa. Hetediknek jelölik, de a valóságban ez csak a hatodik, mert az előzőt, n>e-; lyet 1960-ban Genuába hívtak össze, nem valósíthatták meg az ottani antl-i fasiszták és ellenálló harcosok tilta-; kozása miatt. (CTK) . " 'T'ermészetesen a múlt héten lsmét az atomcsend-egyezmény állt a világsajtó érdeklődésének középpontjában. Az egyezmény parafálása óta eltelt időszakban úgyszólván minden állam „letette a garast" — színt vallott, hogy viszonyul ehhez az egyezményhez, s rajta keresztül a nemzetközi légkör enyhüléséhez. Mielőtt latolgatni kezdenénk az atomcsend jövőjének és a nemzetközi helyzetre gyakorolt hatásának lehetőségeit, tisztázzunk néhány fogalmat, amelyek oly gyakoriak mostanában a lapok hasábjain: © Parafálás, aláírás, ratifikálás Valamely egyezmény paťafálása azt Jelenti, hogy a tanácskozó felek képviselői kézjegyükkel látják el a megállapodás szövegét; amivel kifejeziki ezen a megszövegezésen már nem kívánnak változtatni. Parafálás után az egyezmény szövegét megállapodásnak lehet minősíteni. Ezután kerül sor az aláírásra, amikor az egyezkedő felek kormányai (rendszerint kormányfői, vagy azok teljhatalmú megbízottai) aláírásukkal hitelesítik az egyezmény szövegét. Ebben a fázisban a megállapodás a kormányok kötelezettségvállalása. A kormányok azonban tetteikért hazájuk választott szerveinek felelnek, s ha ezek a örvényhozó testületek helyesnek találják kormányuk eljárását, ratifikálják, tehát megszavazzák a kormány által aláírt egyezményt Ekkor emelkedik az egyezmény törvényerőre, ekkor lép érvénybe. Az atomcsend-egyezmény esetében a parafálás megtörtént, az aláírásra hétfőn, augusztus 5-én kerül sor, s hátra marad a ratifikálás, ami majd a három nagyhatalom törvényhozó testületeiben megy végbe. © Milyenek a kilátások? Ezek után az egyezmény mielőbbi érvénybe lépését váró, a nemzetközi feszültség enyhítéséért szorongó ember feszülten „drukkol", hogy már túl legvünk a ratifikáláson is. A gondot természetesen nem a Legfelsőbb Szovjet a nagyvilágban okozza, amely a szovjet kormány minden békekezdeményezését a legnagyobb támogatásban részesíti, s megköveteli a kormánytól a következetes békepolitikát. A kételyek az amerikai szenátussal kapcsolatban merültek fel. Itt erős pozíciókat tartanak kezükben a „veszettek", a szélsőséges, hidegháborún élősködő reakciós elemek, mint például Goldwater szenátor, vagy a külügyi albizottság elnöke — Stennis. A közvéleménynek, az egyszerű, békére vágyó amerikaiaknak nincsenek u szenátusban „lobby"-]al, a szenátorok döntését befolyásoló ügynökségei, mint például a hadiipari monopóliumoknak. Mindennek tudatában érthető az aggódás a szerződés sorsa iránt. A legutóbbi hírek azonban — mint Kennedy elnök sajtóértekezlete — arról tanúskodnak, hogy megvannak a kilátások a ratifikálásra az amerikai szenátusban is. A Kennedy-kormány minden bizonnyal védeni fogja eljárását, hiszen ez úgynevezett „új koncepciójának" része. Maga az új koncepció pedig megfelel a mammutmonopóllumoknak is, hiszen eddig sem károsultak rajta. Bonyolult összefüggések ezek, s az érdekek szövevényes csomóját nem célunk bogozgatni ezen a helyen. A hivatalos körök és ezek nézetét tolmácsoló amerikai sajtó visszhangját tolmácsolva azonban az atomcsend-egyezmény kilátásait a. szenátusban derűlátóan ítélhetjük meg. ^ásszóval: a „veszettek" rugkapálózása ellenére, itt is érlelődtek a múlt héten a ratifikálás feltételei. © Az ellenzék Tegnapig vagy negyven ország kormánya jelentette be, hogy kész csatlakozni a részleges atomtilalmí egyezményhez. Köztük számos olyan ország, amely atomreaktorral rendelkezik, tehát előbb-utóbb lehetősége nyílna saját atomfegyver elkészítésére, sok olyan ország, amelynek területe lehetővé teheti az atomfegyver-kísérleteket. Az algériai miniszterelnök kijelentése különösen értékes, mert szerinte Algéria kormánya nem engedi meg az egyezményt elvető Franciaországnak, hogy területén atomrobbantásokat végezzen, pedig itt van a franciák jól kiépített atomlőtere. Az óriási visszhang, amit a részleges atomcsend-egyezmény keltett, igen jelentős momentum. Nemcsak azért jelentős ez, mert egy egész sor ország helyesli, hogy többé nem szennyeződik rádioaktív hulladékkal a légkör. Ez többé-kevésbé természetes. Jelentős ez a támogatás azért, mert a moszkvai egyezmény első lépés a nemzetközi feszültség további enyhítése felé. Más szóval: aki ezt az egyezményt támogatja, az enyhülést igenli, aki elveti, a további enyhülésre, a nagy célok — a leszerelés, a tartós béke, a teljes atomcsend, a megnemtámadási egyezmény — elérésének egyedüli járható útjára mond nemet. Ma már mindenki tudja, kl mond nemet: Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság és a Kínai Népköztársaság. Szomorú, hogy egy szocialista országot is ezek közé kell sorolni. Ennek az „atomcsend-ellenzéknek" ahány tagja, annyiféle a kifogása. Nézzük meg most már, ki miért ellenzi a megegyezést, s milyen jelentősége van ennek. © Melyik bomba veszélyesebb? De Gaulle elnök azt állítja, hogy a részleges atomcsend-egyezmény nem old meg semmit, de ha megoldaná az atom- és rakéta leszerelését, akkor csatlakozna hozzá. Az NSZK attől tart, hogyha az NDI< is aláírja az egyezményt, akkor ez a „szovjet zóna" elismerését fogja Jelenteni. A kínai kormány azzal „érvel" hogy a megegyezés behódolás az imperializmusnak és „már maga Hruscsov elvtárs is annak idején ellenezte a részleges megegyezést". A" „mindent vagy semmit" hangoztató kínai vezetők megfeledkeznek róla, hogy ezt már egyszer megpróbáltuk, s ezzel a módszerrel nem jutottunk előre, sőt fokozódott a fegyverkezési verseny. Ellenben a „lépésről lépésre" módszer már meghozta első gyümölcsét... A „mindent vagy semmit" elképzelés hangoztatásában szembeszökő az egyöntetűség De Gaulle és a kínai vezetők között. De Gaullenál ez érthető, hiszen maga is hangoztatja, hogy önálló atomerő fejlesztéséről nem mond ie. A kínai vezetők azonban nem beszélnek saját atombomba-fejlesztésről, mégis ezt a következtetést kell levonnunk állásfoglalásukból. Nyugaton ezt ki is használják és az egész atomcsend-propaganda egyik legfőbb része a találgatás, mikor,' milyen atombombája lesz Kínának. Még Dean Rusk ls megkockáztatott egy kijelentést, miszerint „egy éven belül lehetséges a kínai kísérlett robbantás". Mások öt, tíz évre becsülik a kínai atombomba előállításának határidejét. Mindez persze alaptalan találgatás, de kitűnő propagandaeszköz az Imperialisták kezében, amellyel elterelhetik a figyelmet a már meglévő francia atombombáról. S itt nekünk is figyelmeztetnünk kell rá: a kínai vezetők álláspontjának elítélésében nem szabad átesnünk a ló másik oldalára, s megfeledkeznünk arról, hogy a már meglevő atombomba veszélyesebb, mint az, amelyről csak most találgatják, mikor készülhet el. Ez természetesen mit sem változtat a tényálláson, hiszen ezt a propagandafegyvert maguk a kínai vezetők adták az imperialisták kezébe. Persze ellenértéket ls vettek érte: az Humanlté megállapítja, hogy a Zsenmin-zsi-pao megjelenteti a gaulletsta Natlon vezércikkeit ... Ehhez nem kel kommentárt fűzni. © A kibontakozás lehetőségei Az ellenzék tagjai közül a bonni kormány állásfoglalása a legfurcsább, kifogásai átlátszóak. (Kennedy maga jelentette ki tegnapelőtt, hogy az NDK csatlakozása nem jelenti elismerését}. Az igazi ok nem is az NDK csatlakozása, hanem az attól való félelem, hogy ezután gátat vetnek az atomfegyverek terjesztésének és — Bonnak még nincs meg az atombombája. Ezért Bonn kitart kétkulacsossága mellett: egyik kezével a francia atombomba felé nyúl, a másikkal az USA mellett szavaz. Az, hogy „üdvözli" az egyezményt — gesztus Washington felé („hiszen ml támogatjuk, amit ti tesztek"), s az, hogy „ez idő szerint nem csatlakozik hozzá" — gesztus Párizs felé („a te bombádban bízom, mert abból nekem is jut"). A revansista Bonn állásfoglalása komoly veszély, mégpedig két szempontból: 1. támogatja vele Franciaországnak azt a törekvését, hogy továbbra is szennyezi a Föld légkörét, 2. akadályt gördít az atomcsend-egyezmény legfontosabb célja, a megnemtámadási szerződés megkötése, a további enyhülési folyamat kibontakozása elé. A további kibontakozás — s ezt ígérik a vezető államférfiak — folytatni a megkezdett tanácskozásokat, haladást elérni más kérdésekben is. Nyugat, úgy látszik, a teljes atoracsénd-egyezményről akar most tárgyalni, a szocialista országok inkább a megnemtámadási szerződés gondolatát helyezik előtérbe. Ez a z utóbbi törekvés érthető is, hiszen már bebizonyosodott, hogy a teljes atomcsend terén a helyszíni inspekciókon megfeneklettek a tárgyalások, s itt nincsen akkora remény az előrehaladásra, mint a könnyebben megoldható megnemtámadási szerződés kérdésében. Akármelyik formáját valósítják is meg a közeledésnek, az további lépést jelent az enyhülés, és ennek révén a nagy célok — a tartós béke, leszerelés, feltételeinek megteremtése felé. VILCSEK GÉZA 1SB3. augusztus 3. * fj] SZÖ 3