Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-21 / 230. szám, szerda

t'A minap Bratislavában járt MoszJcalenko elvtárs, az ismert mezőgazdasági szakember. A. járási pártbizottságok titkárai, szövetkezeti elnökök, zootechnikusok éppen arról tárgyaltak az egyik gyűlésen, miként lehetne megszüntetni a tejtermelésben levő fogyatékosságokat. Készt vett az illésen Moszkalenko elvtárs is és háľom órán át beszélt arról, hogy nálunk minden alapfeltétel megvan a tejtermelés gyors fokozáséra. Van elég takarmány is, tehát nem lehet mindent a takarmányhiány számlájára írni. Fö érve: a téli hónapokban négy liter volt a napi átlag egy-egy tehénnél, ma négy és fél. Pedig most van elég takarmány. Akkor mi a baj? Az, hogy — amint mondotta — a rossz etetés, bánásmód, szakszerűtlen fejés folytán húsra szedi fel a jószág a takarmányt, nem pedig tejre. — Olyanok maguknál a tehenek, mint az akkumulátor, nyáron megeszik a sok takarmányt és húsra váltják... Valaki megjegyzi mellettem: „Feltételes refleksz. Tudják a tehenek, hogy télen nélkülözni fognak." (m-f-.) MEGTÖRT A JÉG öt esztendő telt el azóta, hogy a Banská Bystrica-i cementgyárban nem mondhatták ki ezt a két szót: teljesítettük a tervet, öt évig a gyár dolgozói alig ismtfrték a prémiumot, s a cementgyárak között általában ők voltak a sereghajtók. Vajon hogyan lehetséges az, hogy egy gyár évekig egyszer sem tudja valóra váltani kitűzött tervfeladatait? Ha jól megfontoljuk a dolgot, nem következtethetünk másra, mint e termelési terv túlméretezettségére. Nem mintha a terv túlszárnyalta volna a gyár ter-. melési kapacitását, hanem a hibát tervezőink azzal követték el, hogy nem veték figyelembe reális munkafeltételeit. A Banská Bystrica-i cementgyár ötéves múltja tipikus eset népgazdaságunk rohamos fejlődésében. Ugyanis az ilyen nagy gyárak nem egyszerit, hanem több szakaszban épülnek, s az a gyakorlat, hogy amint elkészül az első szakasz, a gyárban megindul a termelés. Ez lég nem volna baj, hisz célunk az, hogy a rendelkezésünkre álló termelő kapacitást a lehető legjobban kihasználjuk, s nem az, hogy akár egy gépet is — mely termelhet — parlagon hevertessünk. Csakhogy eddig legtöbbször nem vettük figyelembe azt, hogy az egyszerre történő termelés és építkezés bizonyos mértékig kölcsönösen feltartóztatja egymást, tehát egyik sem folyhat úgy, mintha egyiknek semmi köze sem lenne a másikhoz. Ezt a körülményt figyelembe nem vevő termelési terv, jóllehet eleinte serkentőleg hat a dolgozókra, később azonban, amikor bebizonyosodik, hogy teljesíthetetlen, a sorozatos kudarc lankasztja a munkakedvet, s a tényleges gazdasági eredmények még a mérsékelt tervet sem fedezik. A Banská Bystrica-i cementgyár többéves sikertelensége a tervteljesítés terén ennek szemléltető bizonyítéka. Mi történt tehát e gyakorlatban? Ezerkilencszázötvennyolc januárjában üzembe helyezték az első fo-rgókemencét. Az üzem vezetői és dolgozói — bár voltak kezdeti nehézségek — hallatlan erőfeszítés árgn néhány hónapig teljesítették a termelési tervet. Az ötvenkilences esztendőre — ennek megfelelően — felette igényes tervet kapott a gyár. Ugyanakkor megkezdődtek a második szakasz építkezési munkálatai, melyek — munkaerő híján — a termelésből is jelentős erőket vontak el. Ez a körülmény, továbbá a szakemberhiány és a tervrajzokban vétett komoly hibák gyakorlati kiütközése eleve kudarcra Ítélték a termelési feladatok teljesítéséért kifejtett igyekezetet. A szakemberhiány szembeötlő példája a gyártásvezető esete, aki soha addig nem dolgozott cementgyárban, s a tisztség betöltése előtt is mindössze két hónapos „begyakorláson" vett részt az egyik cementgyárunkban. A tervrajzban elkövetett komoly hibákat pedig az is bizonyítja, hogy a forgőkemencékből kikerült anyag őrlésére több milliós költséggel egy malmot építettek, melyre mint a gyártás megkezdésekor kitudódott, semmi szükség sem volt, ugyanis a porlasztó azonnal őrölhette a íoigókemence adta nyersanyagot. A helyzet bonyolultságát egyébként az is tükrözi, hogy a gyárnak ötéves fennállása óta már a negyedik igazgatója van. Az új építkezés nem közvetlenül a termelő munkásokat szólította el, hanem a karbantartók nagy többségét a szerelési munkálatok elvégzésére. Így a már felépült részlegen továbbra is termelhettek ugyan, azonban az állandóan dolgozó gépek karbantartását szükségszerűen elhanyagolták, aminek gyakori üzemzavar volt a következménye. Természetesen ez visszatükröződött a tervtel• A küszöbön illó tanév kezdetével megélénkül a pionírcsoportok sokrétű tevékenysége is. A fiúk és leányok felkészülnek a CSISZ pionírszervezete alapításának 15. évfordulójára, amely 1964 áprilisára esik. jesítésben. A cementgyárról a múlt esztendő végéig ezért beszélhettek, csak mint olyanról, amely nem ké« pes teljesíteni termelési feladatait. Helyzetével a legfelsőbb szervek is többször behatóan foglalkoztak, azonban problémáit nem oldották meg az adott kívánalmaknak megfelelően. Végül ez év elején megtört a jég. A gyárban tavaly elkészült a harmadik forgókemence, s némileg kiegyensúlyozódtak a feltételek és « gyárral szemben támasztott igények. Azonban nem adnánk valóságos képet a gyár eddigi történetéről, ha nem jegyeznénk meg, hogy a munkafegyelemmel is baj volt. Gyakori esetnek számított az, hogy egyik-másik dolgozó késve vagy ittas állapotban jött munkába, hogy a tiz- vagy húszperces munkaszünetek túlságosan elhúzódtak, aminek természetesen a törvényes munkaidő pazarlása lett a következménye. Az ilyen Jelenségek soha sem indokollak, azonban új gyárak esetében úgyszólván rendszeresek. A gyárral együtt fejlődtek azonban az emberek is. A folyó év első negyedében már háromezer tonna cementet gyártottak terven felül,, s teljesítették az első félév termelési feladatait is. A gyárban észlelhető lázas igyekezet (rendszeres prémiumosztás — megjött a munkakedv) reményteljes előrehaladás tényét jelzi. Az akcióterv előkészítésébe bevonták a dolgozók nagy részét, s « kitűzött feladatok legjellemzőbb vonása: a terv teljesítés feltétlen biztosítása. Ebben a munkában — igen helyesen — az üzemi pártbizottság és az eddigiek közül legaktívahb igazgató, Juraj Černý mérnök jár az élen. A pártbizottság munkastílusának érdekes, és a gyakorlat bizonyítja: eredményrevezető momentuma az, hogy amennyiben két részieget érintő probléma kerül napirendre, azt a két részleg pártbizottságának együttes ülésén tárgyalják és oldják meg. Ilyen probléma például a nyersanyagkérdés. A kőbánya dolgozói a nyersanyagőrlő munkásaira panaszkodtak, hogy lassan ürítik a kötélpálya csilléit, s ezzel hátráltatják a munkát. A malmok emberei viszont azt állították, hogy a kőbánya rossz minőségű, gyakran különböző vegyi összetételű nyersanyagot küld. A két részleg pártbizottságának ülésén megvitatták a kérdést és mindkét fél beismerte hibáit, majd elhatározták. hogy itt is, ott is kiküszöbölik a fogyatékosságokat. Azóta egyik részleg sem panaszkodik a másikra. A gyáron belül állandósult termelési feltételek, az ésszerű irányítás és szervezés, valamint az anyagi érdekeltséggel felfokozott munkakedv végül is annak reményét kelti, hogy Szlovákia legnagyobb cementgyárában végre kedvező fordulat áílt be a termelési feladatok teljesítésében. SZABÓ GÉZA A LEGFIATALABB A melniki villanyerőműben az 1. számú üzemrészleg főjavítását végzik. A szerelők kötelezettséget vállaltak, hogy a javítást három nappal előbb a határidő előtt befejezik. Képünkön J. Kuttunberg és N. Procházka szerelők munka közben. (Finda — ČTK felv.) A Záhorská Bystríc*-! EFSZ gépesítő központjának irodájában kora reggel gyülekeztek a traktorosok. Ott voltak a komplexbrigád tagjai, akiket az egyik legjobb traktorista, Horváth Feri vezet. Kívüle még öten jöttek. Nincs olyan gép, melyet nem tudnának vezetni, nincs olyan munka, melyet nem tudnának elvégezni. A legfiatalabb közöttük Jožko Polák, mindössze 18 éves. Egy évvel ezelőtt végezte el a malaekyi mezőgazdasági iskolát. A gépekhez . ért. Ezt mindnyájan elismerik. I. S. Búza a kocsiderékban A

tiszta derült ég szűzi kékségét parányi felhőrongyocska sem bontotta meg. Messze volt még a dél, de a nap már olyan erővel ontotta sugárözönét a földre, hogy szinte leégette az inget a mezőn dolgozó emberek hátáról... Barci Barna lazán tartotta a dűlőúton kocogó lovak gyeplőfét. Az okos állatok maguktól kitértek a szembe fövő traktornak, mely mögött a pótkocsi hatalmasan meg volt rakva búzakévékkel. A kiálló szúrós szalmatövek végigsúrolták a parasztszekér ponyvával borított oldalát, kis híján lesodorták Barci Barna fejéről az ütöttkopott kalapot. A széles vállú, mokány parasztember szitkozódva kapott a kalapja után és bozontos szemöldöke alól sötét pillantást vetett a tovaporzó jármű után. A két szürke kocogása megcsöndesedett, balra rántották a kocsirudat, s a fogat nekivágott a meredek domboldalnak. Traktor ide már nem jöhet fel a pótkocsival, a búzakeresztet csakis lovaskocsival hordhatják a cséplőgéphez. A lovak nekifeszülve kapaszkodtak fölfelé, egy más után hagylak maguk mögött a sűrűn álló búzakereszteket. Barci Barna szeme végigfutott a csomókon. „Jól fizetett a föld — gondolta —, ennyi csomót én sohase hordtam be erről a tábláról" Parázsló szeme végigtekintett a domboldalon. „Nem is olyan régen ez mind az enyém volt — motoszkált agyában ,a gondolat. — Első gazda voltam a faluban, most meg az állami gazdaság közönséges kocsisa vagyok." Indulatosan a lovak közé csapott hosszú nyelű ostorával. Ez az ostor még a régi idők emléke. Amikor unnak idején ezt az ostort megsuhogtatta a két csillogó szőrű ló háta felett, a pompás állatok úgy ragadták magukkal a szekeret, hogy János, a szolga alig tudott megkapaszkodni rajta. A gazda azonban szálegyenesen állt a kocsin, élvezve a füle mellett elsuhanó szél simogatását. A

ndrás bácsi földbe szúrt villájára támaszkodva, a szélső keresztnél várt a felfelé igyekvő kocsira. Szemébe húzott kalapja alól elgondolkozva szemlélte a fogatot. — Ejnye, Barna fiam, tán köszvényesek a lábaid, hogy nem segítesz az állatokon — szólt fejcsóválva a kocsishoz. — Amikor a saját állataiddal jártál, nem jöttél volna jel a kocsin terpeszkedve ezen a kaptalón. Amaz megrántotta a vállát. — Mit kíméljem őket, nem az enyémek — morogta bosszúsan. — Éppúgy a tied, fiam, mint ahogy az enyém — válaszolt, az öreg. — En is majdnem annyi földet adtam a gazdaságnak mint te. A másik ügyet sem vetett rá. A szekér háta mögött motozott. A kerékkötő lánccal mozdulatlanná merevítette mind a két hátsó kereket, hogy a dombról lefelé fékezzék a kocsit. Aztán odairányította a lovakat az első kereszt mellé. András bácsi villáján magasra emelkedett a csomó felső kévéje. A dús száraz kalászok suhogva repültek a kocsiderekat beborító ponyvára. Barci Barna egymás után kapkodta el a kévéket. Nehéz csizmája kíméletlenül taposta a kalászokat, minden lépését pontosan kiszámítva úgy irányitolta, hogy véletlenül se lépjen a szalmára, lába mindig a telt kalászokra tiport. Marokszám pergett a gabonából a ponyvára a kiszáradt szem. András bácsi nem állhatta meg szó nélkül. — Barna, te! Nem így raktad, te valaha a kocsit. Hisz mind kitaposod a búzából a szemet. A másik dühös pillantást küldött jeléje. — Törődjék a maga dolgával — szólt mérgesen. — Mit kötekedik mindig az emberrel. Tovább tiporta, gyúrta a kalászt, mintha dühében tenné. D

elet harangoztak a toronyban, amikor Borci Barna az utolsó kévét is jöUendítette a búgó cséplőgép tetejére. Lerakás közben úgy igazította a ponyvát, hogy a kitaposott búza súlya a kocsideszka alá húzza, elrejtse az elorzott magot a cséplőgépnél dolgozó emberek szeme elöl. Ebédre beállt a szekérrel a házuk udvarára. Nem volt ebben semmi feltűnő, így csinálta ezt a behordás kezdete óta délben is, vacsorakor is. A magasra rakott hasábfák elrejtették a kocsit az utca felöl a kíváncsi tekintetek elől. A kocsizörgésre előkerült Barciné, felhajtott kötényéből zsákot szedett elő, embere a kocsin azalatt halomba öntötte a gabonaszemeket, s a búza máris széles sugárban ömlött a zsák szájába. Barci Bálint kedvtelve legeltette szemét a degeszre hízott zsákban. „Lám 'mégis túljárok az államiak eszén" — villant át agyán a gondolat. Leugrott a. kocsiról, hogy vállára lendítvý a zsákot, a többi mellé állítsa a kamrába. Mozdulata azonban félbeszakadt, a nehéz zsák huppanva zu

.lm

.nt vissza az udvar porába. Honnan, honnan nem, az állami gazdaság iaaz gatója közeledett felé, mellette meg András bácsi 'szeme lövellte a villámokat a sóbálvánnyá meredt emberpárra. GÁL LÁSZLŐ Mennyit doiiányoztwik ' (CTK) — Tavaly nálunk 19 milliárd cigarettát szívtak el. Az előző évhez viszonyítva, amikor minden 15 éven felüli lakosra átlagban 2000 darab cigaretta jutott, tavaly a fogyasztás 138 millió darabbal csökkent. 1962ben naponta mintegy 10 millió korona ment füstbe. Az idei első félévben több mint 9,5 milliárd cigarettát vásároltak a dohányzók, ami pénzben kifejezve 1 milliárd 716 millió koronát jelent. És mivel az év második felében rendszerint nagyobb a cigarettafogyasztás (szaabdságok, karácsonyi bevásárlás), az idén valószínűleg túladunk a tavalyi dohányzási mérlegen. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy az utóbbi években nálunk a cigarettázás mérsékelten csökkenő tendenciát mutat. A legnagyobb keletje a Partizánkynak és a Bystricának van (az idei termelés 47 százalékát teszi ki). Az utóbbi Időben a Lipa kezd közkedveltté válni, amely a cigaretta összfogyasztásának csaknem 30 százaléka. Fokozódik az érdeklődés a füstszűrős cigaretták iránt. Eddigi fogyasztásuk csupán 6,5 százalékra rúg. A jövőben 30 százalékban veszik ki részüket az össztermelésből. Napjainkban a csehszlovák dohányelárusitö boltokban 19 hazai cigaretta fajtából választhatnak a dohányzók. Kidolgozták az akciótervet A Nyugat-Szlovákiai Konzervgyárak malaekyi üzemének dolgozói is kidolgozták már az akciótervet s vállalták, hogy 1 millió 27 ezer koronával járulnak hozzá a milliárdos mozgalomhoz. Az akcióterv jelentős pontja továbbá az is, hogy a III, és a IV. negyedévben 200 ezer koronával szárnyalják túl az exporttervet s igen nagy súlyt helyeznek a minőség betartására. Jozef Krétký A NYITRAI Wilhelm Pieck Üzemben szigetelőanyag gyártását kezdték meg, amelynek termelése teljesen fedezi a Zlaté Moravce-i hűtőszekrénygyár szükségleteit. MEGJEGYZÉS Nehézségek a nehézségi övezetben Barátom szenei tó melletti kis nyarolójában töltöttem családommal együtt szabadságom egy hetét. A szép, meleg időben bizony ízlett a frissítőül vásárolt palackozott sör. Így nem csoda, hogy elutazásom előtt összeszedtem vagy húsz üres üveget, mondván — kár hevertetni, nincs itt erre hely, a kereskedelemnek is bizonyára szüksége van az üres üvegekre, és a befolyt összegért még vásárolhatok is. E gondolattal, melyet rögvest követett a lett, kezdődött a kálváriám. Jól megrakodva végigkoptattam a strand falatozójához vezető utat, majd az állomás restijében és büféjében próbálkoztam eredménytelenül. Nem maradt más hátra, mint begyalogolni a városba a 47. számú élelmiszerboltig. Itt sem jártam jobban. Kifogás az viszont akadt bőven mindenütt: „Nem árulunk palackozott sört, tehát nem veszünk át üveget sem. Árulunk palackozott sört, de most nincs, és ezért nem vehetjük át. Nincs ládánk, nem tudjuk elraktározni." A 47. számú bolt vezetőjét hidegen hagyta többszöri kérésem, annak ellenére, hogy — szombati nap lévén — az alig száz lépésnyire levő eszpresszó előtt (ahol végül is becserélhettem az üvegeket) már ott állt az üres üvegeket gyűjtő tehergépkocsi. Nem izgatta az sem, hogy „előzékenységét" a panaszkönyvben nyugtáztam, amelyben már különben ott díszelgett egy azonos tárgyú és minden bizonnyal pusztába kiáltott, elintézetlen bejegyzés. Nem írnék erről az első pillanatban apró-cseprőnek tűnő bosszúságomról, ha nem tudnám, hogy ilyesmi sorozatosan előfordul és apránként, de mérget kever életünkbe. Látnunk kell azt, hogy az üres üvegek becsértékének, sőt egyszerű átvételének megtagadása is egy világos rendelkezés szemrebbenés nélküli felrúgását és a vásárlók bosszantásét jelemi. Az illetékes szenei szervek is gondolhatnának arra, hogy nem elég örömmel tudomásul venni a szenei fürdőhely gyors besorolását az ún. első nehézségi övezetbe, ami ma- • gasabb árakat és így nagyobb hasznot jelent, hanem gondoskodni kell a szolgáltatások minőségének tökéletesítéséről is. Nem ártana, ha Szencen, de másutt is a népi ellenőrző szervek a körmére koppintauának azoknak a kereskedelmi alkalmazottaknak, akik büntetlenül ingerelhető feiőstehenet látnak a vásárlóközönségben. G. X. ül SZÖ 4 * 1963. augusztus 21.