Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-17 / 226. szám, szombat

Bolgár kiállítás Moszkvában TODOR ZSIVKOV ELVTÁRS BESZÉDE Csütörtök reggel Moszkvában bol­gár nemzeti kiállítás nyílt Bulgária építi a szocializmust címmel. A. meg­nyitó ünnepségen Mihail Nyesztye­rov, a kereskedelmi kamara elnöke üdvözölte a bolgár vendégeket, majd Tódor Zsivkov bolgár miniszterelnök mondott beszédet. — Bulgária ma már fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező or­síág — mondotta. — A lakosság reáljövedelme az utőbbi években két­szeresére növekedett. A továbbiakban Zsivkov rámuta­tott, hogy nincs a bolgár gazdaság­nak olyan ága, amelyre ne gyakorolt volna kedvező befolyást a Szovjet­unió testvéri segítségnyújtása. A mi­niszterelnök hangsúlyozta, hogy a bol­gár nép mindig vállvetve fog ha­ladni a szovjet ngppel a békéért és a szocializmusért vívott harcban: „Mindig együtt haladni Lenin pártjá­val — ez a bolgár kommunisták és a nép akarata." Zsivkov rámutatott, hogy a szocia­lista országoknak az összehangolá­son és nemzetközi munkamegosztá­son alapuló kölcsönös segélynyújtá­sa gazdag gyümölcsöket hoz. Kijelen­tette, hogy a bolgár nép támogatja a szovjet kormány békeszerető poli­tikáját. Emlékeztetve arra, hogy Bul­gária csatlakozott a moszkvai atom­csendegyezményhez, megállapította: „Tudjuk, hogy ez a szerződés nem hárítja el az emberiség feje felől a termonukleáris háború veszélyét, ugyanakkor azonban első lépést je­lent e veszély elhárításának útján." Ezután a Szovjetunió Miniszterta­nácsa nevében Draitrij Usztyinov, a minisztertanács első elnökhelyettese üdvözölte a bolgár kormányküldött­séget. „Az ön' k országában a nem­zetgazdaság és a kultúra fejlődéséért, a békéért és a szocializmusért vívott harc a szocialista államok egységes küzdelmének szerves része" — mon­dotta Usztyinov, majd hangsúlyozta a szocialista országok kormányfőinek és pártvezetőinek részvételével nem­régiben megtartott KGST-csúcsérte­kezlet fontosságát Emlékeztetett ar­ra, hogy 1982-ben a KGST országok ipari termelése 9 százalékkal, míg a nyugat-európai kapitalista országoké csupán 4 százalékkal növekedett. Nehru beszéde India nemzeti ünnepén Delhi (CTK) — India népe augusz­tus 15-én ünnepelte hazája függet­lenségének napját Delhiben. Korán reggel az állami himnusz hangjai és tüzérségi dísztűz mellett Nehru mi­niszterelnök ünnepélyesen felvonta a köztársaság állami zászlaját. Ez azt jelezte, hogy India belépett önál­ló fejlődésének 17. esztendejébe. A miniszterelnök üdvözletet Inté­zett a néphez a nemzeti ünnep al­kalmából. — Tizenhat év alatt — hangsúlyozta a miniszterelnök — nagy haladást értünk el az élet kü­lönböző területein: a mezőgazdaság fejlesztésében, új iparágak megte­remtésében, a lakásépítésben. Az ország külpolitikájával kapcso­latban a miniszterelnök hangsúlyoz­ta, hogy India továbbra ls békepoli­tikát folytat és kitart az el nem kö­telezettség elve mellett. Hangoztatta, hogy a nézeteltéréseket békés úton kell megoldani Az Indiai miniszterelnök üdvözölte a légköri, a kozmikus és a víz alatti nukleáris fegyverkísérletek megtiltá­sáról szóló szerződés megkötését, és kijelentette, hogy bár ez a szerződés nem hárítja el a háború veszélyét, mégis jelentős lépés a békéhez és a nemzetközi feszültség enyhítéséhez vezető úton. A Norvég KP deklarációja A Norvég Kommunista Párt titkár­sága deklarációt adott ki, amelyet a Friheten című lap csütörtöki száma közöl. A .:yilatkozat hangsúlyozza, hogy a szovjet-amerikai—angol szerződés megelégedést váltott ki Norvégiában. A szerződést úgy te­kintik, mint a tartós béke biz­tosítására irányuló erőfeszítések egyik láncszemét, amely megköny­nyíti a következő célok eléré­sét: az olyan világ megteremtését, amelyben megtiltanak és megsemmi­sítenek minden nukleáris fegyvert, az olyan világ eljövetelét, amelyben nincsenek fegyverek és amely a kü­lönböző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttműködésén nyug­szik. Ennek érdekében meg kell szüntetni a föld alatti nukleáris fegy­verkísérleteket is; atomfegyvermen­tes övezeteket kell létesíteni, ás más országok területéről ki kell vonni a nukleáris fegyver minden nemét; az északi országok közvetlen feladata pedig az, hogy valóra váljék a ja­vaslat, amely az északi országokat atommentes övezetté nyilvánítja. A Norvég Kommunista Párt abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a Moszkvában megkötött szerződés je­lentői lépés a béke megőrzésének útján, megelégedését fejezi kl, hogy a norvég kormány aláírta a szerző­dést. 30—40 ezer ember részvéteiére számítanak a faji egyenlőségért rendezett nagy megmozduláson New York (CTK) — A faji egyen­lőségért küzdő kongresszus tagjainak első csoportja augusztus 15-én meg­kezdte felvonulását New Yorkból Washingtonba. Útközben felszólítják az amerikai lakosságot, minél na­gyobb számban vegyen az angusztus 28-i washingtoni tiltakozó tömegtün­tetésen, melyen 30—40 ezer ember részvételére számítanak. í .- v A faji egyenlőségért tüntető Los Angeles-iak is csatlakoztak a New York—Washington felvonuláshoz. Szövetség a haladásért — csaiás Lima (CTK) — Belaunde Terry perui köztársasági elnök elítélte a Szövetség a haladásért szervezet te­vékenységét. Kijelentette, hogy a szervezetből semmi hasznuk sincs a latin-amerikai népeknek, mert sem­mit sem tudott elérni a nyomor és az elmaradottság elleni küzdelem­ben. A Nemzetközi Békeintézet elítéli a kínai vezetők magatartását A Pravda csütörtökön közölte a Nemzetközi Békeintézet anyagait, amelyek a Béke-világtanács Bécsben megjelenő közlönyében kerültek nyil­vánosságra. Kínában az utóbbi időben — írja a közlöny — zajos kampány folyik az atomfegyver-kísérletek eltiltásáért következetesen küzdő béke-világmoz­galom ellen. A Kínai Népköztársaság kormánya megtagadja az emberi egészségre any­nyira káros atomfegyver-kísérletek el­tiltásáról szóló szerződés aláírását, ez pedig lényegében azt jelenti, hogy helyesli az atom- és hidrogénbombák­kal és berendezésekkel végzett kísér­leti robbantások folytatásának politi­káját. Ogy látszik, a kínai vezetők készek feláldozni az embermilliók egészsé­gét és a jövendő nemzedékek egész­ségét és a Kínai Békebizottság siet támogatni ezt a minden nép alapvető érdekeivel ellenkező álláspontot. A Kínai Békebizottság vezetői ez­zel az eljárással megtagadták az atom­fegyver-kísérletek ártalmáről hangoz­tatott régebbi kijelentéseiket. A Kí­nai Békebizottság vezetői támadnak mindenkit, aki üdvözli a legártal­masabb nukleáris kísérletek eltiltását. Még attól sem riadnak vissza, hogy aláaknázzák azt a tömegmozgalmat, amelyet az atom- és hidrogénfegyver ellen küzdő japán országos tanács ve­zet. Ebben a szellemben cselekedett a kínai küldöttség a hirosimai értekez­leten is, ahol el akarta ítéltetni az atomfegyver-kísérletek részleges eltil­tásáról szóló szerződést, A béke-világmozgalomban részt ve­vő kinai képviselőknek csupán az a gondjuk, hogy igazolják a Kínai Nép­köztársaság kormányának politikáját. A kínai kormány pedig arra törekszik, hogy bármi áron is, de részt vehes­sen a nukleáris fegyverkezési ver­senyben. luinimmmimmiiimiHiiiiimuiim Átszervezés a Szövetség a haladásért összetételében... (Nic. Nicolaescu rajza) Köntörfalazás nélkül kimondta ezt Kiio Mo-zso, a Kínai Békebizottság elnöke 1963. július 26-án egy pekingi nagygyűlésen. Beszédében, — amel£ bővelkedett rágalmakban a béke-vi­lágmozgalom ellen — nem a béke é9 a háború erői között vonta meg a vízválasztót, hanem az atomfegyver­rel rendelkező és atomfegyverrel nem rendelkező hatalmak között. Kuo Mo­zso kijelentette: „... Nincs olyan új technika, amely elérhetetlen volna, és amely hosszú időn át az embereit és az országok kis számának monopo* lisztikus tulajdona lenne. Az Egyesült Államok atommonopóliuma ténylege­sen véget ért. Nem sok időre van szükség és megsemmisül az országok kis számának az a kísérlete, hogy az atomfegyver monopolisztikus bir­toklása útján rendelkezzék a világ népeinek sorsával." Ily módon Kuo Mo-zso az általános atomkatasztrófa veszélye elhárításának problémáját felcserélte azzal a Pekingben kiagyalt problémával, hogy az atomfegyverkep zés területén meg kell szüntetni i „monopóliumot". És mit lehet mondani például Liao Cseng-csi-nek, a Kínai Békebizottság elnökhelyettesének egy pekingi gyű­lésen elhangzott beszédéről? Liao Cseng-csi sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy néhány ország „örökre" atomfegyver nélkül maradhat, és azt bizonygatta, hogy a népek biztonsága szempontjából jobb lenne, ha több atomhatalom lenne. A béke hívei tel­jes egészében elutasítják ezt az ál­láspontot, amely megegyezik a nyu­gatnémet revansisták és az „atomdi­csőség" francia bajnokai követelései* vei. A világ jóakaratú emberei, egyesít* ve erejüket, tovább haladnak az atom­fegyver-kísérletek, ezen belül a föld alatti atomfegyver-kísérletek eltiltá­sáért, a tömegpusztító fegyverek eltil­tásáért és megsemmisítéséért, a le* szerelésért vívott szívós harc útján. ENSZ-bizottság Sarawakban Kuching (CTK) — Kuchingba ki­lenc tagú ENSZ-bizottság érkezett, hogy megállapítsa Sarawak és Észak­Borneo lakosságának véleményét a' tervezett Malaysia Államszövetségről. Annak ellenére, hogy a sarawaki kor­mány betiltott miden gyülekezést az ENSZ-küldöttség sarawaki látogatása idején, a kuchingi repülőtéren nagy tömeg fogadta a küldöttséget,, és jel­szavakat hangoztatott a Malaysia szö­vetség ellen. A rendőrség tizenhárom tüntetőt letartóztatott. A hatóságok fokozzák a terrort. Nagy jelentőségű dolog, hogy senki sem képes „levenni a napirendről" az atomcsend kérdését. Annak elle­nére, hogy az erről szóló egyezményt már megkötötték, aláírták, s ratifi­kálásának útjába sem gördülnek je­lentősebb akadályok — legalább is ezt hangoztatják az amerikai szená­tusban uralkodó viszonyok ismerői — az atomcsendegyezmény mindmáig megőrizte frissességét és az érdeklő­dés homlokterében áll. Azért van ez így, mert most kell valóra válnia an­nak, amit az egyezmény aláírásakor az államférfiak hangoztattak: az atomcsendegyezmény nemcsak a föl­di légkör szennyeződésének megaka­dályozását jelenti, hanem hatással kell, hogy legyen a nemzetközi lég­kör tisztulására is. Ez az, amiért az atomcsendegyezmény állandóan ak­tuális kérdés. Az emberek világszerte ugyanis már eleve úgy tekintettek er­re az egyezményre, hogy ez egy to­vábbi, hosszabb enyhülési fo­lyamat kezdetét jelenti. A szerző­déssel kapcsolatos diplomáciai for­malitások már mögöttünk vannak, s most éppen erre az enyhülési fo­lyamatra várunk, s nemcsak várunk, hanem sürgetjük is. A moszkvai szer­ződéssel kapcsolatban oly sokszor hangzott el az „első lépés" kifeje­zés, hogy most természetszerűleg már a „második lépés" esélyeit, kilátásait szeretnénk megismerni. Mi történik tehát annak a bizonyos „második lé­pésnek" az érdekében? Hogyan ala­kul kl olyan helyzet, hogy egyálta­lán megtehessük a második lépést? Milyenek a további enyhülés kilátá­sai? Próbáljunk a múlt hét esemé­nyei kapcsán választ találni ezekre a kérdésekre. • Hogyan képzelik el az atomcsendet a bonni „ultrák"? Kétségtelen, hogy az atomcsend egyezmény a leginkább a bonni re­vansistákat érintette. Köztudomású, hogy atombomba után nyújtogatják kezüket, de a moszkvai szerződés akadályt gördített a nukleáris fegy­ver megszerzésének útjába. Adenauer a nagyvilágban mégis kijelentette, hogy kormánya aláírja a szerződést. Hogyan egyez­tethető ez össze? Mégcsak azzal sem magyarázhatjuk, hogy az NSZK a francia atombombára számít, amely előállításában Bonn közvetve (szak­értőkkel, anyagiakkal) részt vesz. Hi­szen a szerződés 1. cikkelye leszö­gezi, „mindegyik szerződő fél vál­lalja, hogy tartózkodni fog ... bármi­lyen nukleáris robbantás előidézésé­től, az arra való bíztatástól, vagy bármilyen módon való részvételtől... „Ha ezt Bonn aláírja, egyúttal lemond a francia atombombáról. Hacsak... hacsak nem vásárolja meg a szerző­déshez nem csatlakozó Franciaország­tól a kész atombombát, amellyel már természetesen nem kell kísérleti robbantásokat végeznie. Ez azonban csupán feltevés, a francia—nyugat­német szerződés titkos függelékének ismerete nélkül nem bizonyítható. Ami azonban világos és egyértelmű Bonn politikájában, az minden továb­bi enyhülési folyamat megakadályo­zására kifejtett igyekezet. Miért? • A zsarolás nagymesterei Bonnak mindenekelőtt azért van feszültségre, minden enyhülési folya­mat megakadályozására szüksége, hogy zsarolhasson. Tudvalevő, hogy az NSZK az egyetlen európai állam, amelynek területi követelései vannak más államokkal szemben. Ebből Bonn urai kitűnő politikai tőkét kovácsol­tak: agresszív követeléseik érvényesí­tésével bármikor háborút zúdíthatnak NATO-szővetségeseik nyakába, még­ha azoknak semmi kedvük sincsen háborúzni Ezért, ennek a bonni po­zíciónak a megerősítése érdekében volt szükség Schröder londoni utazá sára, és a washingtoni nyugatnémet nagykövet tárgyalásaira. Miután Bonn megkapta Londonban és Washington­ban a biztosítékot arra, hogy szövet­ségesel továbbra is helyeslik a német kérdéssel kapcsolatos bonni álláspon­tot („jogot" az NDK bekebelezésére), nyugodtan aláírhatja a szerződést — a tromf amellyel eddig zsarolt to­vábbra is a kezében maradt. Bonn­ban rákényszerültek arra, hogy atom­bomba nélkül zsaroljanak tovább. Persze atombombával sokkal előnyö­sebb lenne Bonn helyzete. Ebből a szempontból az NSZK csatlakozása az atomcsendegyezményhez az eddigi bonni politika bizonyos fokú veresé­gét jelenti. Mint mondottuk a zsarolás feltéte­lei Bonn számára megmaradtak. De nem maradnának meg, ha tovább enyhülne a nemzetközi légkör. Hi­szen a leglényegesebb enyhülést ép­pen a német kérdés rendezése je­lentené, s minden enyhülés végér­vényben ide vezet. Ez kivenné Bonn kezéből az ütőkártyát. Ezt viszont Bonn nem engedheti meg, s el lehe­tünk készülve rá, hogy minden erő­vel akadályozni fog mindent, ami megvonná tőle az agresszióhoz való „jogát". • Csakhogy változnak az idők Ä világ az atomcsendegyezmény után a további lépést várja. Ennek sorsa, mint láttuk, Bonn részéről ko­moly veszélyben forog. Csakhogy vál­toznak az idők. Már maga az a tény, hogy a világközvélemény nem engedi „levenni a napirendről" a további enyhülés kérdését, azt bizonyítja, hogy Jelentősen megerősödtek a bé­kés erők, élükön a Szovjetunió vezet­te szocialista tábor óriási katonai ere­jével. Annak idején, München előtt, a „Német Birodalom" urai a Iegmesz­szebbmenően számíthattak a tőkés Nyugat támogatására. Bonn ma ugyan­csak számol ezzel. De kevesebb esély­lyel, mint Hitler annak idején. Akkor ugyanis Hitlert nyugodtan lehetett támogatni, akármilyen agresszív is volt, Amerika urai számára ez vaj­mi kevés kockázatot jelentett. De ma? Kockáztathat ma az Egyesült Álla­mok ilyen kalandot? Ma, amikor hid­rogénbomba-hordozó globális rakéták pusztító zuhatagával kell számolnia háború esetén? És itt eljutottunk ah­hoz, ami mégiscsak reményt jelent a további lépés, a további enyhülési fo­lyamat követelői számára: A szocia­lizmus táborának óriást ereje meggon­dolásra kényszerítheti az Imperialista Nyugatot. A jövő háborúja borzalmas következményeinek lehetősége rá­kényszerítheti az Egyesült Államokat, hogy fogja rövidebbre bonni zsaroló­ja pórázát. S, hogy Nyugaton már kezdik megérteni napjainknak ezt a szükségszerűségét, azt az atomcsend­egyezmény is bizonyítja, s azok a nyugati politikusoktól is hallható han­gok, hogy „további lépésekre van szükség". Bonn megzabolizása bonyolult és nehéz feladat lesz. De ez a további előrehaladás feltétele. • Dakar, Brazzaville; :: Ä világban végbemenő őriásl válto­zásokat jellemzi, hogy egyre gyak­rabban fordul a világ figyelme Afri­ka felé A múlt héten ugyancsak ma­gára vonta a figyelmet ez a forron­gó földrész, egyrészt a független af­rikai államok külügyminisztereinek dakari értekezletével, másrészt a volt Francia-Kongóban lezajlott esemé­nyekkel. v Dakarban, Szenegál fővárosában 4 külügyminiszterek lényegében az Ad-: dis-Ababa-i csúcsértekezlet határozat tának teljesítését ellenőrizték, konk­retizálták és több lényeges dologbaflj állapodtak meg. A legfontosabb a por­tugál gyarmatok felszabadító mozgal* mának támogatására létesült alap, ami fedette jelentős lépés része: Afri­ka nemzetei saját kezükbe vették a még meglevő gyarmatok felszabadítá­sának ügyét. Kétségtelen, hogy ennek az afrikai összefogásnak a tudata, hatással volt a kifejezetten francia befolyás alatt álló Kongó (Brazzaville) népének megmozdulására Is. A tudat, hogy ütött a gyarmatosítók végórája Afri­kában, lendületet adott a francia szu­ronyok segítségével uralkodó Youlou abbé brazzavillel diktátor ellenfelei­nek. A brazzavillei nagy munkás tün­tetést közvetlenül Youlou bejelentése váltotta kl, miszerint bevezeti az egypár-rendszert. Ezzel kapcsolatban politikai célzatot kapott a brazzavil­lei munkások harca a jobb létfelté­telekért. A rendkívüli állapot, a fran­cia haderő bevetése mitsem segítétt a néhány napig njég lavírozó diktáto­ron, akinek végül is csütörtökön le kellett mondania. Youlou lemondása lecsillapította a kedélyeket, Brazzavilleben látszólagos nyugalom van. A közvetlen célt ugyanis elérték. A francia neokolo­nializmus bázisa azonban megmaradt, Youlouva! nem távoztak a franciák. A í'elentések szerint a hadsereg vette kezébe a hatalmat. A brazzavillei uralkodó körök most a nép követ« : léseinek közvetlen élét igyekeznek" tompítani. Reformokat azonban'Youlou is ígért, amikor megszorult, s a nép mégsem hitt neki, a tüntetések még nagyobb arányokban folytatódtak a rendkívüli állapot kihirdetése, a fran­cia páncélosok és ejtőernyősök jelen­léte ellenére is. Ez arrpl tanúskodik', hogy Brazzavilleben is tudja a nyo­morgó nép, mit akar, s most az afri­kai nemzetek összefogását érezve maga mögött már nem nyugszik bele elnyomói akaratába. VILCSEK GÉZÄ 1983. augusztus 17. * tJJ SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents