Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-13 / 191. szám, szombat

| DÉL-AFRIKAI RIPORT \ Titokzatos repülőgép Az afrikaiak Golinak neve­zik Johannesburgot. Az elne­vezés az angol gold — arany szóból ered. Egyesek büszkén, mások félelemmel ejtik ki ezt a szót Az emberek ismerve a föld mélyének mérhetetlen kincseit és azt, hogy mennyi bajt okozott már az arany, gyakran mondogatják: „Az isten és az ördög Johannes­burgban egymás mellett él." Régészeti ásatásokra emlé­keztetnek azok a helyek — amerre elhaladtunk. Kísérőm, Peter, egy mukkot nem szólt, s érmem ls unszoltam beszél­getésre. Elnézegettem az aranysalakot, közben a múl­ton tűnődtem, amikor a mai Johannesburg helyén csak szegényes barakkok álltak. Ennek mindössze 75 éve. Az­óta a fiatal amerikai iparköz­pontokhoz hasonló modern város épült Afrika mélyén. „Már vagy tíz km utat hagy­tunk magunk mögött — tör­te meg a hallgatást Peter, — az egész utat arany között tettük meg. Ott lent, fehérek és feketék vannak együtt, ta­lán több a fekete, mint a fe­hér, de a föld alatt nincs apartheid". Tőlük balra terpeszkedett a City Deap Mine bánya, a vi­lág legmélyebb — 3600 méter mély bányája. A bánya területén több mint 300 ezer afrikai munkás dol­gozik, ezeknek harminc szá­zaléka dél-afrikai állampol­gár, a többi Swaziföldről, Ba­sutóföldröl, Becsuánaföldröl, Nyaszaföldröl és a közeli Mo­cambique portugál gyarmatról Jött. Petertől megtudtam, hogy Mocambiqueről évente százezren vándorolnak be. Útitársaim beszéltek egy ti­tokzatos repülőgépről, mely a nem kevésbé titokzatos Vi­nela Air Lines társaság tulaj­dona és személyzete „újonco­kat" toboroz a dél-afrikai bá­nyákba. Megtudtam, hogy a száraz fűtenger kellős köze­pén van egy rejtett repülő­Arany a pokolban tér, melyet petróleumlámpá­val világítanak meg és drót­kerítéssel védenek a ragadp­zóktól. A kontinens minden részéből tömegével szállítják a bennszülötteket Francis­townba. A repülőtéren rögtön teherautókra rakják és Johan­nesburg peremvárosába szál­lítják őket. Tavaly hetvenez­ren tették meg ezt az utat. A dél-afrikai őslakók mind ritkábban vállalnak bánya­munkát. Ezért külföldön tobo­roznak munkaerőt. Primitív, írástudatlan embereket „szer­ződtetnek", a gyakran a vi­lágtól legelszakadtabb tör­zsekből. Nevetségesen ámítják őket. Basutoföld vagy Be­csuánaföld lakóit azzal szédí­tik, hogy a bányamunka az ember férfiasságának próba­tétele. Lakást és tisztességes megélhetést ígérnek nekik, azt azonban elhallgatják, hogy Johannesburg közelében a „fe­kete városban", a rezervációs területekhez hasonló benn­szülött telepen helyezik el őket. összezsúfoltan, szenny­ben élnek a szűk barakkokban. A megszédített afrikaiak úgy mennek a bányákba, mintha háborúba készülődnének. 170 ezer líra percenként — Afrikaiak nélkül csődöt mondana a gazdaság — Jelen­tette ki Peter. — Ezt éreztük is a legutóbbi sztrájk idején, amikor a bányákban napokig szünetelt a munka. Naponta egyre több munkaerőre van szükség, hogy életben marad­jon az az 57 dél-afrikai bá­nya, amely évente mintegy 2 millió uncia aranyat ad. Megérkeztünk a helyszínre. Tőlünk balra meredezett az épülő felszíni bányarész váza. Peter elmondta, hogy a bá­nyát három év múlva nyitják meg. — Egy 3800 méter mély új bánya feltárása legalább hat évig tart. A bányászok na­ponta hat méterrel jutnak mélyebbre s a költségek per­cenként ötezer Urát tesznek ki. (1000 líra = kb. 11,60 Kčs.J 1964-ben, ha majd elérik az aranyércet, megváltozik a helyzet: az aranykitermelés legalább 60 éven át percen­ként 170 ezer lírát fog Jöve­delmezni ... Tudja, mennyi közetet kell felszínre hozni, hogy 30 grammot nyerjünk abból az átkozott fémből? Vagy egy tonnát — mutatott rá az embermagasságnyira tornyosuló zöldes kőpiramls­ra. — A telér hamarabb ki­merül, mint gondolnák. Sze­rencsére az urán feltámasz­totta a holt tárnákat. ... 1945 augusztusát írták, az egész világot bejárta az atombomba híre. Az Egyesült Államok akkoriban nehéz kö­rülmények között Katangából szerezte be uránszükségletét. Egyszer a Dél-afrikai Unió el­nöke a következő tartalmú rejtjeles táviratot küldte Tru­man elnöknek: „Tudom, hogy nagy áldozatok árán találtak uránt a kongói erdőkben. Ná­lunk gazdagabb lelőhelyek vannak, melyeket az önök rendelkezésére bocsátunk." A műszerek lázba hozzák az amerikaiakat Egy hét múlva húsz ame­rikai mérnök érkezett renge­teg felszereléssel Johannes­burgba. Megérkezésük után 24 óra múlva teljes felszerelés­sel, kígyómarás és malária el­leni orvosságokkal, valamint két hónapi élelemmel ellátva máris indulni akartak. — Majd holnap — gyugtatgatta őket egy dél-afrikai tisztvi­selő. — De ezek nélkül — mutatott a sátrakra és egyéb kellékekre. — Csak a Geiger számlálócsövet hozzák maguk­kal. Az amerikaiak sejtelmes pillantást váltottak, de egy szót sem szóltak. Másnap reggel négy luxusautó áltt meg szállodájuk előtt. A geo­lógusok elrobogtak a városból és n,egyven perc múlva elér­ték a bányát. — Hát az urán? — kérdezte az egyik ameri­kai mérnök. — Itt van — mutatott a tisztviselő a sárgászöld ku­pacra. Az amerikalak vezetője csak a fejét csóválta. — Mulatságos — dörmögte és társai felé for­dulva megjegyezte: — Ügy lát­szik a hevesen tüzö afrikai nap meglágyította a jtckó agyát. Hosszas vita után az ameri­kaiak megvizsgálták a „csoda­földet". A Gelger-számlálőcső mutatója azonnal kilengett. A műszer rezgése lázba hozta a sóbálvánnyá meredt amerikai kutatókat. Ezen a napon az Egyesült Államok és Anglia el­határozta, hogy óriási tőkebe­fektetéseket eszközöl Dél-Afri­kában. A pokol tornácán A Dél-Afrikai Köztársaságban jelenleg évente több mint hat­ezer tonna, uránércet fejtenek. Ez a mennyiség jóval megha­ladja az Egyesült Államok szük­ségletét, s a dél-afrikai kor­mány engedélyt kapott, hogy uránfeleslegét eladhassa Japán­nak. — Egy év múlva már sza­badon fogunk kereskedni ezzel az „aranyhulladékkal" — újsá­golja Peter, — sa világpiaci árakat Illetően már most bárki­vel konkurrálhatunk. 1 Mielőtt leszálltunk volna a bánya mélyére, az öltözőben megfelelő védőöltözetet és bá­nyászfelszerelést kaptunk. 1408 méter után az volt az érzésünk, a levegő elégette tüdőnket. Itt, ebben a mélységben 400 fehér és 2500 afrikai dolgozik nyolc­órás műszakokban. Nappal a fej­tési munkálatok, a robbantások folynak, éjjel pedig felszállítják a kőzetet. Zúgott a fülem, amikor még lejjebb ereszkedtünk. — Legalább 50 törzshöz tar­tozó afrikai bennszülött dolgo­zik a bányában. Négy különbö­zö tájnyelven beszélnek — vi­lágosított fel Peter. LUIGI ROMERSA MONGÖLIAI RIPORT ] Sarin-Gol a nép büszkesége — 1949 előtt itt pusztaság volt. Egy jurtát sem lehetett látni — kezdte el beszélgeté­sünket Biamba, a darhani vas­úti pártbizottság titkára. — Akkor kezdődött az élet, ami­kor megkezdtük a vasútt el­ágazás építését Darhantól Sa­rin-Golig. Darhan mongolul kovácsot jelent. Lehet, hogy valaha élt itt egy kovács, aki lovakat patkolt, de a mi „ dar­hanunk" a mongol népgazda­ság kovácsa lesz. A kalapá­csok ezreinek ütemében gyá­rak és üzemek születnek az egész országban. Darhan vá­ros első házának alapját az SZKP XXII. kongresszusának megnyitásakor raktuk le. Nagy nehezen találtam rá a házra, melyről Biamba be­szélt. Közben összetévesztet­tem az új tlpusházakat és ut­cákat, melyek annyira hason­lítanak egymáshoz, mint tojás a tojáshoz. Grigorjj Nyesztye­rovics Sramkov mérnöktől már hallottam egyet s mást arról, milyen nagy szerepet fog játszani a darhani ipari komplexum Mongólia iparosí­tásában. Másfél ezer szovjet és kétezer mongol munkás és szakember építi a külszíni szénbányát, az erőművet, a Sarin-Golba vezető vasúti el­ágazást, a magasfeszültségű villanyvezetéket, a 30 ezer­négyzetméter lakóterületű vá­rost stb. Mongólia csehszlovák barátai egy cementgyár• a lengyelek pedig egy szilikát téglagyár építésében segíte­nek. Sramkovtól azt ls megtudtam, hogy az építők az Idén „fron­tális támadásba" lendültek. Ami eddig történt, az csak előké­szület volt — lakóházakat, is­kolát, gyermekotthonokat, für­dőt, kórházat építettek. Ennek eredményeiről saját szememmel Is meggyőződhettem. Ez még semmi — mosolygott Sramkov. — Nézzen el Sarin-Golba. Ott lát majd valamit, ott ugyanis csak tavaly májusban kezdődött meg az építkezés. .. . Ezüstszürke folyő választja el az épülő külszíni szénbányát a fiatal várostól. Katonaszázad — puska helyett lapáttal a vállán — büszkén vo­nul a város utcáin. Sarin-Golban a szovjet építők mellett mon­gol katonák — cirikek zászló­alja is dolgozik. Az egykori pásztorok kőművesekké, techni­kusokká, hegesztőkké képezik magukat. — Tavasszal jöttek — világo­sit fel Zsamjangarou kapitány. — Kezdetben sárkunyhókban laktak, a szovjet elvtársakkal együtt. A szovjet szakemberek esti tanfolyamokat rendeztek. Míg a város fejlődött, minden egyes cirik kitanult valamilyen mesterséget. Néhányan két há­rom mesterséget ls ' el tudnak látni. A munkában megizmosod­nak, megférfiasodnak a legé­nyek. Iparkodók, többnyire a ib-es, 41-es korosztálybeliek. Ellátogatunk a törzskarra. A kapitány újságolja, hogy a zász­lóalj katonái elsők lettek a had : sereg kulturális versenyén. So­kan oroszul ls megtanultak. — Oj épltö kádereket nevelünk. Kulturált, modern szakembere­ket! Beszédbe elegyedtem egy szé­les vállú, mosolygó cirikkel. Életrajza egyszerű. Bevonulásig juhokat legeltetett. Ámuldozott, amikor először látott tyúkot, repülni nem tudó szárnyast. Nem tudta, mit csinálnak az uborkával. Az egymás mellett sorakozó kőházakat mesebeli csodapalotáknak vélte. Legin­kább a vásáron csodálkozott. Purev soha sem látott egyszer­re ennyi embert. Isten háta mö­götti ajmakban született, ott élt, amíg be nem hívták katonának. Példás katona lett, egyidejűleg villanyhegesztőnek ls kitanult. A többiekkel együtt építette az új várost. — A leszerelés után is itt maradok. Sarin-Gol — mindnyájunk büszkesége. Szeret­jük és hozzá kötjük sorsunkat. Nem tudom, hogy leszek meg Kolja nélkül, ha majd hazatér MoszkváOa. Nagyon összebarát­koztunk. Sok mindenre megtaní­tott. Nyílik az ajtó és egy kéksze­mű, Jó megtermett férfi lép be. Valamit kérdez mongolul, azután elégedetten távozik. Jurij Afa­naszjevics Vacsugov volt, az építkezés főmérnöke. öt perc múlva már a dolgozó­szobájában ülünk. Jurij Afanasz­Jevics részt vett a Volga—Don csatorna építésében. — Régóta van Itt? — Az építkezés kezdetétől. Már az ötödik pár haltnacstzmát nyűvöm. Jó emberekkel jól megy a munka. Nagyon jól megértjük egymást a mongol elvtársakkal . .. Egyre határozottabban kidom­borodnak az épülő Sarin-Gol körvonalai. Sarin-Gol — Purev, Vacsugov, Zsamjangarov és Kol­ja édes gyermeke, hős férfiak nagy barátságának szülöttje. A. TYER-GRIGORJAN BULGÁRIAI RIPORT A világ ranglistán a harmadik helyen Bulgáriában évszázadok óta termelik a dohányt, — vagy ahogy ők mondják, az arany leveleket. Dimitrov Dimov-ér­dekes regényt Irt a dohány­ról és a dohánytermelők éle­téről, munkájáról, A regényt meg is filmesítették, ez volt az első bolgár kétrészes film. Az orvosok figyelmeztetései és az egyre sűrűbben megje­lenő dohányzás ellenes cikk dacára állandóan növekszik e szenvedély rabjainak szá­ma. A keleti dohány nem terem meg mindenütt. Elsősorban őshazájában Törökországban, Görögországban, Jugoszláviá­ban, á Szovjetunió déli ré­szein, az ázsiai országokban és különösen Bulgáriában ter­melik. Bulgária a dohánykl­vitel tekintetében a világ har­madik legnagyobb állama. Ta­valy 105 000 tonna keleti do­hányt termeltek, ami csaknem kétszerese az 1961-es termés­nek. Szemléletesen kifejezve Bulgáriában évente annyi do­hánylevelet szárítanak, hogy százmilliárd cigarettát gyárt­hatnának belőlük. Ha ezt a mennyiséget egy nap alatt kellene elszívni, a föld vala­mennyi lakója 30 cigarettát füstölne el. Bulgária a do­hányt feldolgozva vagy' leve­'esen 21 országba szállítja. A legtöbb dohányt Csehszlo­vákia, a Szovjetunió, az NSZK, Lengyelország és az NDK vá­sárolja. A bolgár dohány ki­váló minőségű, aromája kitű­nő. Bulgáriának viszont ara­nyat ér a dohány, külföldről új üzemeket, gépeket, beren­dezéseket, vegyszereket és más fontos árut kap érte A bolgár aranyat nem bá­nyákban fejtik, de termelésé­r „arany lewelek 66 hez mégis sok munkára, fi­gyelemre és tudásra van szük­Ifjú dohánytermelők A dohánytermelés egyne­gyedét a fiatal komszomo­listák vállalták. Fiatalos erőt hoztak magukkal a do­hánytermelésbe. Tavaly a gé­pesítés segítségével átlagosan 1100 kg jó minőségű keleti dohányt termeltek egy hek­táron. Magda Kondová és Go­ce Gyelcsejev komszomollsták a legjobb termelők, átlag 1800 kg dohánylevelet értek el hektáronként. Néhány éve még álmodni sem mertek ilyen eredményről. — Higyjék el — mondja mosolyogva Magda Kondová — nincs ebben semmi boszor­kányság. Mi a tudományban hiszünk és nagyon sokat ta­nulunk. Aprólékosan megis­merkedtünk a dohány bioló­giai tulajdonságaival és meg­tanultuk kihasználni az agro­technikai vívmányait. Már el­múlt az az idő, amikor a fa­luban nagy tisztelettel néztek arra a gazdára, aki meg tudta határozni a dohánymag veté­sének legmegfelelőbb idejét. Éde'sanyám mesélte, hogy az ilyen „szakértő" gazdák so­káig néztek az égre, miköz­ben értelmetlen szavakat mormoltak, s miután össze­csődült a csodálkozó nép, odavetették, hogy holdtölte után hajnalban egy zivatar után van a legjobb vetési Idő. Ma m$r tudjuk, hogy az Ilyen megállapítás • babona volt, vagy pedig megfigyeléseken alapuló tapasztalat. Mi már nem mormolunk érthetetlen szavakat, az Iskolában meg­tanultuk mindazt, amire egy jó dohánytermelőnek szüksé­ge van. Nem volt könnyű mindezt elsajátítani. Vegytan­ból például alig tudtunk va­lamit, pedig a dohánynál na­gyon fontos szerepet játszik ez a tudományág. A dohány szárítása és erjesztése tu­dást igényel. Több évig tar­tott, míg mindezt elsajátítot­tuk. Ennek ellenére a tanfo­lyam résztvevőinek többsége befejezte a tanulmányait és ma a szövetkezet legjobb dol­gozói közé tartoznak. Míg a dohány a gyárba kerül Amikor a komszomolisták fürge kezét figyeltem, ahogy minden egyes dohánylevelet egy hosszú zsinórra fűznek, az jutott eszembe, vajon do­hányoznak-e ezek a fiatalok. Meglepő választ kaptam: A lányok közül senki sem ci­garettázik, a fiúkból ls csak néhányan. Goce Gyelcsev az­zal magyarázta ezt, hogy jó­formán egész éven keresztül dohánnyal dolgoznak és any­nyi dohányillatot szívnak, hogy nem is kell cigarettáz­niuk. A legszebb munka termé­szetesen a termés betakarítá­sa. Július elején, gyakran már júniusban kezdik a szü­retelést. Ilyenkor már kora hajnalban megélénkülnek a falvak utcái. Vidám fiatalok indulnak a dohányföldekre, utánuk nagy kosarakkal meg­rakott szekerek. De nemcsak a fiatalok igyekeznek a föl­dekre, a gyerekek és az öre­gek is segítségükre sietnek. A dohánytermelő vidék fal­vai hosszú heteken keresztül a dohányszedés jegyében él­nek. Mire a napnak ereje lesz, megtelnek a kosarak , és a szedők visszatérnek a fal­vakba. Ügyes kezek zsinórra fűzik a dohányleveleket és a falvak ebben az Időben me­sebbeli erdőre emlékeztetnek. Mindenütt, ahová csak né­zünk, dohány látható. Szárí­tó kerekeken, az épületek fa­lához, kerítésekhez, oszlopok­hoz támasztják. A házak szin­te eltűnnek, csak a dohány­füzérek látszanak. A munka csak akkor ér véget, amikor a dohány megszárad, megfe­lelő színt kap és a dohány­raktárba szállítják. A do­hányt nem takarítják be egy­szerre, mint a búzát. A leve­lek csak fokozatosan érnek be, mindig csak az éretteket törik le. Ez előnyös ls, mert ha egyszerre érne be, nem ér­keznék időben leszedni. Csehszlovák gépek a dohánygyárakban A kitűnő illatú, finomra vá­gott dohányt, melyben nem található a dohányosokat bosszantó levélkocsány ládák­ban teherautókra rakják, s gyárakba szállítják, ahol meg­kapja végleges alakját, Illatos cigaretta lesz belőle. Bulgáriában három cigaret­tagyár van. Mi a Sztara Zago­ra-i Trakija gyárba látogat­tunk el. Kívülről az épü­let nem árul el semmit, pe­dig naponta 800 ember dol­gozik benne. Többségük nő. A gyár a város kellős köze­SZÁR1TJÄK A ZAMATOS BULGÁR DOHÁNYT pén van, de sekinek sincs út­jában. Közelében nincs zaj, nem szennyezi a levegőt. Kel­lemes dohányillat száll a kör­nyéken. Az üzem nem nagy, de gyártmányai kiváló minő­ségűek. Az első emeleten rak­tározzák a finomra vágott do­hányt. Juraj Antonov, az üzem igazgatója nagyon szívélye­sen fogad. Többször járt Cseh­szlovákiában és dicséri a csehszlovák gépeket, melyek gyárukban már öt év óta za­varmentesen dolgoznak. A má­sodik emeleten csomagolják a kész cigarettákat. A legfel­ső emeleten dolgoznak a csehszlovák gépek. A gép egyik végén a munkásnő nagy ládákból a gépbe szórja a do­hányt, ezután már csak egy nagyon hosszú cigarettát lát­hatunk, mely megállás nélkül egy vágóberendezéshez fut, ahol megfelelő nagyságra da­rabolják. A gép másik végén egy munkásnő már a kész cigarettákat szedi ki. Ebben az üzemben gyártják a leg­jobb bolgár cigarettát, a Na­pot. A termelés egyharmadát a Szovjetunióba, Lengyelor­szágba, NDK-ba és hazánkba szállítják. Hagy mennyit gyár­tanak éventCT azt elárulja az is, hogy egy év alatt 125 ton­na cigarettapapírt használnak fel. A Nap cigarettát 18 fajta keleti dohány keverékéből készítik. A gépesítés napirenden Ilyen a fiatal dohányterme­lők élete. Az 1932-es év, ami­kor a munkások a Tonga (a nyers dohány gyors csoma­golási módszere) ellen sztrájkoltak, már a múlté. Ma az egyre jobban fejlődő do­hányipar ezer .és ezer mun­kást tudna még alkalmazni. Nemcsak itt, de a többi ipar­ágban, a mezőgazdaságban is emberhiány mutatkozik. Ezt a hiányt csak új, nagy teljesít­ményű gépek pótolhatják. A dohányiparban is gépek vég­zik már el a munka zömét. ÜJ emberek, új technika — ez a jelszó a Bolgár Népköz­társaságban is. LUBOMlR HÄJEK Ü] SZÖ 4 * 1983, jújius 13.

Next

/
Thumbnails
Contents