Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-05 / 183. szám, péntek

A SZÓDÓI CSODA A felesleges találgatások elkerülése végett már előre bejelentjük: Olvasóink ne számítsanak valami földöntüli históriára. Elnézést kérek, modern világban élünk, ahol hasonló fantáziaszülte csodáknak nincs helye. A csodatevő szentek világának is réges-régen beharangoztak. Más nótát fütyülő szél járja már a Garam-tájat, beláthatatlan szövetkezeti táblákon gazdálkodnak a szódóiak is. A faluban emeletes házak épülnek, éppen olyanok, mint a városokban. Ogy is mondhatnánk, a falu elindult a város felé. Talán ez volna Szódón a csoda? Ugyan kérem, ezen ma már senki sem ütközik meg. Ez az élet rendje, módja, ki látna ebben csodát. A csodä azonban mégis megtörtént. Maga a HNB titkára adta hírül szerkesztőségünknek, hogy — ahogyan írja —, hadd tudja meg ország-világ... Ha azt állítom, hogy a szódól szövetkezet az utolsó három esztendőben az élenjárók közé tört, a tisztelt olvasó azt mondja: Meglehet, miért is ne. Ha azt mondom, emeletes házakat építenek a faluban? Legyen — válaszolhatják — másutt is ezt teszik. Az Ilyesmi aligha megy csodaszámba. No de most figyeljünk jól. Azt állítom, íiogy Szódón a hízó sertések rumos csokoládét, húsvéti csokoládétojást, kenyeret vajjal, meg rizst esznek. Hiszi ezt valaki? Márpedig akár hiszik, akár nem, az eset megtörtént. Tanúm erre a HNB titkára és az egész falu, akikben a csoda többszöri ismétlődésének láttán elfakadt az epe. Nem szokásom mások „tollával" ékeskedni, azért meg kell mondanom: Ennek az írásnak tulajdonképpen nem is én vagyok a szerzője, hanem Mocbeichel Ernő titkár és a falu népe. Számomra csak az a szerény szerep jutott, hogy úgy ahogy mondatokba tömörítsem gondolataikat. rpöbb mint három esztendőre 1 nyúlik vissza a történet. Az egerek népes hada évekkel ezelőtt birtokába vette a Jednota szódói üzletét. Kezdetben a bosszúálló, de még tapasztalatlan győztes sereg az elfoglalt üzlet „kapitányának" köpenyén állt bosszút. Egy kis terepszemle után azonban nagy örömmel állapították meg: semmi más ez, mint a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Volt ott minden, amit csak egý egérszem vagy száj megkívánhat. Még a legigényesebb vén egerek sem panaszkodhattak. . Nyomban . le is telepedtek és nagy jólétekben niegfplelő számú utódokról is gondoskodtak. A jellegzetes egérillat teljesen betöltötte az üzletet. Nem az ő hibájuk, hogy a kákabélű emberi lények gyomrát ez felháborította. Sőt elkövették azt a „szemtelenséget" is, hogy az egérfogak nyomát viselő finomságokat utálattal dobták vissza. Olyan szavakat vágtak az üzletes fejéhez, amit egérnyelven nem is lehet kifejezni. Az elfoglalt üzlet fehérköpenyes kapitánya levelet írt feletteseinek, siessenek segítségére, hogy az ellenséget mielőbb az üzleten kívül tudhassák, vagy pedig az élelmiszer számára más helyiséget jelöljenek ki, illetve építsenek. „Nincs rá keret, nincs a tervben" — volt rá mindan esetben a válasz. A vásárlók (micsoda emberek is ezek a szódóiak) tovább fitymálgatták az ínyencfalatokat. Sehogysem akartak megbékülni azzal, hogy olyan vajat, csokoládét, vagy egyéb finomságot fogadjanak el, amelyeken a vámszedő egerek rajta hagyták „névjegyüket". Annyira ment a dolog, hogy a „vének tanácsánál" — ami emberi nyelven a HNB-t jelenti — tettek panaszt. No de most már fogjuk mi is komolyra az elbeszélést, mint ahogyan a szódói HNB is komolyra vette az egymást érő panaszokat. Ök is Írtak a Jednota járási vezetőségének, fordultak a járási nemzeti bizottság kereskedelmi osztályához, a válasz azonban számukra i? az volt: „Új üzlet építésére nincs keret, nincs fedezet." Tdőközben azonban ki-kijöttek a •1 Jednota ellenőrei. Átvizsgálták az üzletet Egy-kétezer korona árut „leírtak". Az összerágott portékát pedig zsákszámra hordták a Garamba. Hadd hízzanak a potykák. Legyen ne kik is néhanapján karácsonyuk. Az üzletben pedig minden maradt a régiben. A falu vezetői azonban csak nem férhettek a bőrükben. Ojból egy levelet indítottak útnak. Ezt már a Jednota kerületi vezetőségének címezték. Postafordultával azután meg is jött a „biztató" válasz: Ha ilyen a helyzet, a Jednota járási vezetősége tervezze be egy új üzlet építését. Amennyiben a járásiak választása Szódóra esik, talán három év múlva sor kerülhet az új bolt felépítésére. Amíg a posta szorgalmasan szállít gatta a leveleket, a kérdéses üzletben éjjel-nappal folyt a dínom-dánom.- Az áruleírások meg egymást követték. A megrágott, megfertőzött élelmiszert most már nem csupán a halaknak hordták, hanem a szövetkezet disznainak is. (Csoda, hogy a sok édességtől nem hullt ki a foguk.) A nemzeti bizottság újra összeült. Most már ők maguk ajánlottak fel egy kihasználatlan helyiséget a Jednotának, hogy elejét vegyék az egerek további garázdálkodásának. Sajnos ez az indítványuk ls zátonyra futott. Vagy két hónappal ezelőtt újból — talán a harmadik vagy negyedik leírásra került sor. A figyelmes ellenőrök annvi eladásra alkalmatlan árut találtak, hogy most már nem zsákszámra, hanem szekér számra szállították a rizst, vajat, .kenyeret, tésztaféléket, csokoládét a Garamba és a szövetkezet- sertésistállójába Megtörtént tehát az a csoda, hogy a körnvék gyerekei hal helyett csokoládét, nápolvit meg hasonló nyalánkságoka* halásztak ki a Garamból. A szövetkezet sertései is vajat ettek a kenyérhez és utána öklömnyi nagyságú húsvéti csokoládétojásokkal, rumos bonbonnal adták meg szájuk ízét. Hát nem csodálatos világ ez a miénk? üddlg tartana az elbeszélés, ha -Ľ* a dolgok fejlődése láttán nem ült volna össze a szódói pártbizottság. A gyűlésen kiszámították, hogy három esztendő alatt, amíg a huzavona tartott, annyi áru tönkrement, amennyinek az árán egy új bolt is felépülhetett volna. Most már ők is nyomatékosan figyelmeztették a Jednotát: Ha nem* teremtenek rövidesen rendet h'ázuk táján és továbbra is semmibe veszik a helyi szervek figyelmeztetését, tűrik, hogy további ezreket érő áru menjen tönkre, az egész esetet jelentik a felsőbb szerveknek és kérni fogják: a mulasztásokért vonják felelősségre az illetékeseket. A levélnek megvolt a hatása. A jednota egyszeriben talált ideiglenes helyet a boltnak. És ahogyan a falu vezetői előtt emlegették, pénz is van már új bolt építésére. Csupán azt fájlalják: miért kellett a dolog körül olyan nagy patáliát csapni? És ha már annyiszor emlegettük a csodát, ne restelljünk még egyszer a nyelvünkre venni. Mert szó, ami szó, még mindig akad csodálni való az ügyben. Micsoda? Az, hogy a csodatevők valamilyen csoda következtében még mindig elkerülték a felelösségrevonást. No de mit beszélek? Ahogyan hírlik, már nyomon vannak. Találják ki, kire esett a gyanú, a Jednota járási, vagy kerületi vezetői-' re? Ugyan kérem, kit terhelhet itt a felelősség, ha nem Kabáth Valériát, a boltosasszonyt? Ezt nem az ujjunkból szoptuk ki, hanem maga Kabáth Valéria panaszolta el, aki — egyesek szerint — ahelyett, hogy Irogatott a felsőbb szerveknek, inkább csapott volna fel egérpásztornak! H

iába kérem, ilyen az élet! A természet törvényein nem lehet erőszakot venni. Az egér egeret, a medve bocsot, a csoda pedig újabb csodákat szüli SZARKA ISTVÁN Kutatják a növények életritmusának törvényeit Gyermekkoromban egy mesét olvastam a csodafurulyáról. A fák táncra perdültek, egy éjszaka folyamán hatalmas kalászok nőttek a földeken, amikor megszólalt. Nemrég Indiából olyan hír érkezett, hogy két tudós meggyorsította a mimóza és helodea növését azzal, hogy naponta fél óráig különböző zeneszámokat játszottak nekik. Így kezdett a mese valóssággá válni. Ezeket a csodálatos jelenségeket azonban nem tudták megmagyarázni. Már előbb is észrevették, hogy a növényvilágban érdekes „belső tánc" folyik, a levelekben és gyökerekben ritmikus folyamatok mennek végbe. Hogyan tájékozódnak a növények A növény levele a fény felé húzódik, a gyökér a trágyafelé nő, de ezek a mozgások nem ritmikusak. A növekedés egyszer gyorsabb, máskor megáll. Tavasszal gyorsabb a növés folyamata, nyáron alakulnak ki a termés szervei, ősszel szünet áll be, a növény a tél fogadására készül, elalszik és a tavasz kezdetével újból kezdődik ez a körforgás. Mi okozza, hogy tavasszal rügyezik s aztán virágba borul a fa? Milyen „szerkezet" nyitja és zárja a virág szirmait? Hogyan követik a növények az idő múlását? Miért „hallják" a zenét? Ki lehet-e vizsgálni a haszonnövények életfolyamatának ritmusát és megváltoztatni ezt a ritmust úgy, hogy a növény gyorsabban nőjön? Nemrég még nem találtunk erre feleletet. A tudománynak sejtelme sem volt, milyen „motorok", „kapcsolók" okozzák a növény mozgását. A tudósok kitartóan dolgoztak azon, hogy megértsék a növények életritmusának törvényeit és a növényekben mozgószerkezeteket fedezzenek fel. „Örát, sőt stopperórát s különböző „vevőkészülékeket" kerestek a növény szárában, gyökerében, levelében, virágában, meg akarták ismerni összetételüket. A botanika nem talál feleletet Hofmeister német tudós 1862-ben azt tanulmányozta, hogyan jut el az ásványi anyagokat tartalmazó víz a gyökerekből a levelekbe. A „nedvfolyás gyorsaságáénak nevezte el ezt á folyamatot Baranecklj orosz kutató. A kísérletek nehezek voltak. A növénybe nem helyezhetünk számológépet, vagy vízmérőt, mint a vízcsőbe. Magának a víznek mennyisége a növényben olyan csekély, hogy nehéz lemérni. Múltak az évek. Sok laboratóriumban próbálták megoldani a növények életritmusának' kérdését. Idővel a nehézségek is fokozódtak. A tudomány egyre több tényt közölt, de ezeket senki sem tudta megmagyarázni. A fiziológusok válasza A kérdést a biológia más ágazata oldotta meg. 1862-ben Mihail Szecsenov az élőlények idegrendszerének tanulmányozása közben alapvető fiziológiai felfedezést tett. A tudósok már Szecsenov előtt is tudták, hogy az élő szervezet az idegrendszer ingerével felel minden külső világból érkező hatásra. Szecsenov a folyamat másik fontos oldalát fedezte fel, a gátlást. Az idegrendszer felizgatása után gátlás következik, hirdette az orosz tudós. A folyamatok ritmikájának még mélyebb magyarázatát adták a biokémikusok: ha inger keletkezik, a sejt kálium és foszfát-ionokat bocsát ki. Helyükre klór és nátriumionok kerülnek. Ez a hintára emlékeztet. Beáll a gátlás, a hintába új emberek szállnak és újból felrepülnek a magasba... így van ez a sejtben. Ha bekövetkezik a nyugalom rövid időszaka, az „ionforrás" kikapcsolódik, ha újból inger kezdődik, újból munkához lát. Valószínűleg ez az életritmus titka. Hogy megértsük, elsősorban azt kell tudnunk, miért kapcsolódik be és miért dolgozik ez az ionforrás. Darwin kísérletei A kutatók az állatok és élőlények ingerlékenységénél hasonló jelenségeket észleltek. Bebizonyosodott, hogy a „titkos ritmus" ennek a jelenségnek megnyilvánulása. A rejtély, mely olyan soká foglalkoztatta a tudósokat, végre, megoldódott. Azok a nézetek, melyeket a fiziológusok vallottak, sokáig nem találtak visszhangra a biológusok között, ötven év kellett ahhoz, hogy megdöntsék a növények és állatok alapvető különbségéről alkotott nézetet. Ezt a nézetet az idealista tudósok hirdették, azzal bizonyították, hogy a növények egy helyhez vannak kötve. Tagadták, hogy a növények képesek felvenni az ingereket és ezekre felelni. Charles Darwin kísérletei világosan megmutatták, hogy a növény ugyanolyan érzékeny, mint az élőlény, de e nézetéért élesen támadták. Ez a nézet a XX. század feléig uralkodott. Talán az volt az oka, hogy a növényt mint önálló szervezetet senki sehol sem tanulmányozta eddig. A növényi sejt tanulmányozása Az élő szervezet ingerlékenységének folyamatát először Ch. S. Kosztonajec szovjet tudós tanulmányozta. Utána Bitnning német és I. I. Gunar szovjet tudós foglalkozott ezzel a problémával. Éveken keresztül szorgalmas kísérletek folytak. Gunar és munkatársai bebizonyították, hogy a növényekben végbemenő folyamatok többsége ritmikus, 2—5 órás időközökben ismétlődnek. A babot és a napraforgót is tanulmányozták. Ezekben ritmikusan váltakozik a foszformennyiség — nappal növekszik, éjjel csökken. Ezenkívül azt. is megállapították, hogy a foszforáramlat észrevehetően lüktet. A laboratóriumban megkísérelték megváltoztatni ezt a ritmust, 6, 12, 16 órán keresztül megszakítás nélkül mesterséges fénnyel világították meg a növényt, a hőmérsékletet 5 fokról 40 Tokra emelték, de a ritmus egyforma maradt. Ez értékes ismeret. Aztán azt kellett bebizonyítani, hogy a ritmus és lüktetés, amelyre nincs hatással a környezet, csak az ingerlékenységgel magyarázható. Az ion-forrás Az inger és gátlás folyamata az állati sejtben bizonyos ionok kiválasztását okozza, melyeket más ionok elnyelnek. Éppen ilyen ion-cserét fedeztek fel I. I. Gunar munkatársai a növényi sejtekben. Nem sokkal ezután bebizonyosodott, hogy a növényi sejtekben hasonló elektromos folyamatok mennek végbe, mint az állati sejtekben. Bizonyos inger után kétfázlsos elektromos hullámok terjedtek a növényben (például a tökben). A szovjet tudósok ezzel bebizonyították, hogy az inger összefügg a növényi sejt protoplazma ion-összetételének változásával. Sok új kísérlet következett. Egy érdekes, látszólagos ellentmondás mutatkozott. Úgy tűnt, hogyha a növényeket a közönséges tápláló folyadékból csak káliumot tartalmazó környezetbe helyezzük, a növény ionmennyisége hirtelen megnövekedik. A kísérletek eredménye meglepő volt. A gyökerek hasonló mennyiségben nyelik el és választják ki a káliumot, sőt elvesztik a kálium bizonyos részét. A tudósokat nagyon meglepte ennek a kísérletnek eredménye, és új, szokatlan kísérleteket kezdtek. A növényt narkózis alá vetettük. A növény sejtjei egyre kevesebb kálium-iont tartalmaznak. A növény pulzusa egyre lassabban üt. A növény elalszik ... Bebizonyosodott, hogy ilyen állapotban nem kell félteni a fagytól, hidegtől. Így fedezték fel, hogyan lehet a növényeket megvédeni a tavaszi fagyok ellen. Nézzünk a jövőbe Még korai lenne az ingerlékenység elméletének gyakorlati alkalmazásáról beszélni. Keveset tudunk még az állati és növényi sejt rejtelmeiről. Képzeljük el, hogy a búzamező fölé hatalmas hangszórót helyeztek. Induló hallatszik, melyet víg polka vált fel, aztán a keringő ritmusára hullámzik. a búzatábla, és erre az ütemre különböző folyamatok kezdenek „táncolni" a növényben. Belélegzés, kilélegzés, föl, le ... Á hangrezgések kilengése fokozódik, a búza növésének erőssége szintén ... Jól tudjuk, hogy az emberi szervezet bioelektrikus jelenségeinek vizsgálata helyes tények megállapítását tette lehetővé. Miért ne használhatnánk ki rövid időn belül a bioáramot arra, hogy megállapíthassuk a növényéjs"3irapótát? Elektronikus jel figyelmezteti majd a termesztőt, lyen betegségben szenved a növény, és a gyógyítás módszerét is megmondja. Lehet, hogy a növények ritmusának tanulmányozása a trágya hatékonyabb kihasználásában is segít. Mindez ma még csak elképzelés, de lehet, hogy a növények ritmusának tanulmányozása ezt is lehetővé teszi. Lehet, hogy a következő kutatások olyan eredményeket hoznak, melyekre ma még nem ls gondolunk. V. SOJFER A bányászok biztonsága érdekében (CTK) — Bányáinkban a munkabiztonság szempontjából' rendkívül fontos a levegőmozgás állandóan egy irányban való tartása. A régi, elhagyott tárnák sokszor rendkívül bonyolulttá tették a levegőáramlás irányának pontos meghatározását. A kelet-szlovákiai ércbányákban a közelmúltban a régi tárnák légmentes elszigetelésére most gumiaszfaltos emulziót kezdenek már használni, melynek alkalmazása rendkívül egyszerű, mert a tömítést fúvógépekkel lehet végezni. A gumiaszfaltos keveréket a bányászoknak a pardubicei vegyiüzemek szállítják. Csehszlovák tudósok az influenza ellen pp "^-(rju << *>.< A Irencim |ulilen vesztes. Kufató Intézel dulguzói új juhaktok miulaierveil készítették elő Képünkön egy 700 négyzetméter területi! akol látható, amely rossz időjárás esetén tesz jó szolgálatot. (CTK — K. Cich felvétele.

J Hazánkban a múlt év elején minden második felnőtt és minden nyolcadik gyermek megbetegedett náthalázban. Az influenzajárvány tavaly a mulasztott munkanapok számát 6 millió 500 ezerrel növelte az 1961-es évhez viszonyítva. A betegbiztosítási költségvetést 380 millió koronával léptük túl. Az idén megmenekültünk egy hasonló hatalmas náthalázjárványtól, de tovább folyik a harc e veszélyes betegség ellen. A n/odern tudomány ugyan már évtizedek óta ismeri e járvány okozóját, de még nincsenek ellene hatékony eszközei. Világviszonylatban még nem sikerült megoldani a valóban hatásos védő oltóanyag előállítását. É probléma megoldásán a csehszlovák tudósok — a prágai Epidemiológiai és Mikrobiológiai Intézet dolgozóinak aktív részvételével munkálkodnak. A csehszlovák tudósok szovjet és amerikai tudósokkal együtt a náthaláz elleni élő oltóanyag kutatásán dolgoznak. Nehéz feladat olyan élő vírus kitenyésztése, amely nem okoz betegséget az emberben, de megőrzi az ellenanyagok kitermelésének képességét. Ismeretes, hogy a náthaláz megbetegedésének kórokozói tőb,b fajta influenzavírusok. Állatokkal végzett laboratóriumi kísérletek alapján úgy tűnik, hogy az élő oltóanyag ismételt beadása ellenanyagok képzését idézi elő, mégpedig nemcsak a heveny fertőzés ellen, hanem az esetleg jövőben fellépő vírusok ellen ls. E feltételezés azon alapszik, hogy a szérumban ellenanyagok mutatkoznak a náthaláz-vírusok olyan törzsei ellen is, amelyekkel a kísérleti személyek nem kerülhettek érintkezésbe. Az állatkísérletek, amelyeket csehszlovák és amerikai tudományos dolgozók folytattak tavaly az Egyesült Államokban, megerősítették e tényt. Az eredmények azt mutatták, hogy e módszer az embernél is alkalmazható a náthaláz elleni oltásra. E kutatás keretében Csehszlovákia lett az első ország, ahol tavaly ősszel szovjet és amerikai tudósok részvételével kísérletek kezdődtek meg önkéntes jelentkezők élő oltóanyaggal való beoltásával. E kísérleteket, amelyekre a prágai Károly Egyetem 76 orvostanhallgatója jelentkezett, ez év áprilisában megismételték másodszor is. Mielőtt megállapítanák a végső eredményeket, legalább két évig kell még folytatni az élő vírussal történő oltásokat. Ha a legyengült élő vírus ismételt beoltása áz embernél hasonlóan immúnis reakcKit vált ki, mint az állatoknál, a tudósok a beoltott személyeknél nemcsak az egyidejűleg'ható vírusok ellen, hanem az esetleg jövőben fertőző 'írusok ellen is ellenanyagokat termelhetnek ki az emberi szervezetben. 1863. július 5. * SZÓ 5