Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-30 / 208. szám, kedd

Az OSZDMP II. kongresszusának 60. évfordulójára EGY ESZMÉÉRT Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának küldöttei közül már egy sincs életben. Csak az időálló dokumentumok, valamint kortársaik, tanítványaik, fiaik és lányaik élő tanúságtétele őrzi emléküket. A kongresszus 43 küldöttje közül mindössze három volt munkás. Mind a hárman fémmunkások — A. S o t m a n pétervári I. N y i k i t y i n kijevi és S z. Sztyepanov tulai esztergályos. Mind a hárman Lenint támogatták a kongresszuson. Mindhárman megélték a lenini eszmék diadalát és a proletárforradalom győzelmét Oroszországban. Mindhármuknak a legnagyobb boldogság jutott osztályrészül, amikor hazájukban építhették a szocializmust, amelyről először a múlt század végén marxista értelmiségiektől hallottak a munkáskörökben. Szergej Sztyepanov tulai esztergályos legidősebb volt a kongresszus munkásküldöttei között. Korával — 27 éves volt — és munkásmozgalmi múltjával megelőzte társait. „1895 körül bevontak a munkásmozgalom történetét és a politikai gazdaságtant tanulmányozó körbe" — írta életrajzában a párttágok 1923. évi összeírásakor. Tulában utcát neveztek el Sztyepanovról s egy ilyen nevű mozi is működik. Sok tulai emlékszik az „első bolsevista munkásra", a forradalom előtt vívott hősi küzdelmére, majd a győzelmes forradalom érdekében kifejtett nagy szervező munkájára. Tulában sok százezer ember él, akik azoknak az eszméknek zászlaja alatt küzdenek, amelyeket a századfordulón a proletár forradalmárok kis csoportja hirdetett a városban. Tulában, a Kommünárok utcáján van egy park, mely szintén a kommünárok nevét viseli. Bejáratát dombormű ékesiti: a felkelő nap sugaraitól megvilágított munkás zászlóval a vállán vonul. A dombormű felirata: „Ugyanazoknak az eszméknek zászlaja alatt fogok mindvégig küzdeni". A II. kongresszus óta a tulai kommünárok nemegyszer harcban állottak. Most is küzdenek. A harc végét ismerjük — ez a kommunizmus teljes győzelme lesz. Az ország kohója Az OSZDMP II. kongresszusa — mielőtt a belga rendőrség felszólítására Brüsszelből Londonba tette volna át színhelyét — 1903. augusztus 6-án meghallgatta a tulai pártbizottság beszámolóját. A kongresszus jegyzőkönyve ma is őrzi ezt a dokumentumot. így kezdődik: „Tula város 111 ezer lakója közül 65 ezer, tehát a lakosság 79 százaléka munkás. Körülbelül 25 ezer munkás a gyáriparban, vasúti műhelyekben stb. dolgozik." Tula a cári Oroszország egyik legnagyobb s egyben legősibb munkásközpontja volt. Tulát — Moszkva kortársát mesteremberek — kovácsok, fegyverkovácsok stb. építették. Máig is az ő nevüket viselik' a tulai utcák: Lakatos utca, Ágyúcső utca, Puskatus utca, Kovácspuska utca stb. Van még egy utca Tulában. Ezt Gleb Uszpenszkij neves iró „Az Elveszett utca erkölcsei" című karcolatsorozatából ismerte meg Oroszország. Szülővárosa életének borzalmas jeleneteit rajzolta meg a hatvanas évek végén. Ez körülbelül olyan utca volt, mint amilyenben Ivan Sztyepanov kézművesnek, az első tulai bolsevik munkás apjának népes családja lakott. Az itt élő mesteremberek hétköznap a megszakadásig dolgoztak, napjában 16 órát is, ünnepnap pedig leitták magukat, ökölre mentek, kést rántottak egymásra. Kigúnyoltak mindenkit, aki tiszta ingben jelent meg, nem volt maradása az írástudóknak. „Az Elveszett utca türelmesen viseli terhét — a nyomort." — irta Uszpenszkij. Türelmesen? Megállapítása ellenére az író karcolatai végén megrajzolja a gyárból „lázításért" elűzött Mihail Ivanovics alakját. Az író elképzelései szerint lázasan keresi a találkozást a forradalmár Makszim Petroviccsal. A történelemben volt is ilyen találkozás. Az OSZDMP II. kongresszusán a tulai pártszervezetet ketten képviselték: Szergej Ivanovics Sztyepanov munkás és egy értelmiségi — Dmitrij Iljics Uljanov orvos, Lenin öccse. Leleplezik a „ravasz praktikákat" Megelevenedik előttem az Elveszett utcában nőtt legény . Elnézem régi fényképeit a tulai pártarchivumAz Új Szó számára írta: ILJA AGRANOVSZKIJ ban, fia és lánya családi albumaiban. Kissé ficsúrosan öltözködő szép szál legény, az utca népétől annyira megvetett városi szabású orosz ingben, művészmódra megkötött masli-nyakkendővel. Hogyan cseperedhettek fel Ilyenek Oroszország „elveszett utcáin"? Sztyepanov ezt írja magáról: „Gyermekkorom óta nagyon szerettem olvasni. Mindent elolvastam, ami a kezembe került. 1890-ben, tizenhárom és fél éves koromban munkába álltam a fegyvergyár javítóműhelyében. Erős legény voltam. Ez tetszett a fiúknak, s átvittek a szerszámkészítő részlegbe. Egymás után adtak kezembe tiltott könyveket. Az első, a „Ravasz praktika" kinyitotta szememet." Sztyepanov 19 éves korában már marxista körbe járt. Tulában „virágzott" a marxista tevékenység. Ide száműztek olyan neves forradalmárokat, mint Platón Lunacsarszkijt (a későbbi közoktatásügyi népbiztos fivérét), Sztyepanov-Szkvorcovot, (az Izvesztyija későbbi szerkesztőjét), Dmitrij Uljanovot. Volt kitől tanulni. Az Elveszett utca fial tanulnak — illegális körökbe, legális vasárnapi iskolába járnak, ahol ugyanazok a marxisták adnak elő. A tulai pártbizottságnak az OSZDMP II. kongreszszusán elhangzott beszámolójában erről ezt olvassuk: „A munkások az illegális irodalmi művek közül a Kommunista Kiáltványt, az Erfurti programot, Kautsky Marxról írott népszerűsítő művét, az Illegális Oroszországot, Nézeteltéréseinket és Lenin műveit olvasták. Az engedélyezettek közül Plehanov, Engels, Kljucsevszkij, Tocqueville, Minier, Scsedrín, Nyekraszov, Csernisevszkij, Uszpenszkij írásait olvasták. Igen, az Elveszett utca fiái jobban ismerték a társadalom „ravasz praktikáját", mint földiük, Uszpenszkij. v A marxista köröktől már csak egy lépés volt a pártszervezetig. Tulában kezdetben két bizottság — munkásés értelmiségi bizottság működött egymástól függetlenül. Ez 1903 tavaszáig tartott, amikor „az értelmiségiek, valamint 2—3 igen fejlett munkásbizottsági tag agyában megérett az átszervezés gondolata". (A

v-H. kongresszuson elhangzott beszámolóból). Egységes munkás-értelmiségi szociáldemokrata bizottság alakult. Ennek nevében ment Brüsszelbe, majd Londonba Sztyepanov tulai munkás, akit az illegális ötös és hetes csoportok képviselői egy erdei találkozón választottak meg küldöttnek. Természetesen, illegálisan távozott küföldre. A határon rálőttek, de a golyók célt tévesztettek. Vörös igazgató Nem akarom végigolvasni Sztyepanov életrajzát. Ugorjunk át húsz évet. A lenini Pravda 1922. december 7-én két írást közölt Szergej Sztyepanovról, a tulai lőszergyár igazgatójáról. A Pravda pályázatot hirdetett a legjobb és a legrosszabb vállalatigazgató profiljának megrajzolására. Ez a munkások feladata volt. A lap négy lelkes hangú levelet kapott Sztyepanovról. A lőszergyári munkások kollektív levelükben ezt írták: „Nem hallgathatunk igazgatónkról. A mi Szergej Ivanovics Sztyepanovunk barát, atya, gazda és tanácsadó egy személyben. Régi kommunista, aki a cári időkben nemegyszer ült börtönben. Élete — egy becsületes munkásélet példaképe. Becsületes munkásélet! Sztyepanov 1919 óta a legnagyobb tulai gyár első „vörös igazgatója" volt. Vörös igazgató mérnöki tudás, oklevél nélkül. Tisztségében is megmaradt annak az .„öntudatos munkásnak", aki a múlt század kilencvenes évei óta példát mutatott a munkástömegeknek. Sztyepanov gyárigazgató egyidejűleg a tulai városi tanács elnöke is volt. Később lehetetlenné vált e két tisztség együtte§ ellátása. A párt felelős munkával bizta meg Sztyepanovot a szovjet és pártapparátusban — a kormányzósági végrehajtó bizottság elnöke lett. A XIII. pártkongresszuson a Központi Bizottság tagjává, a XIV. és a XV. kongresszuson a Központi Bizottság revíziós bizottságának tagjává választották. Sztyepanov 1935ben autószerencsétlenség áldozata lett. Amikor egy percre visszanyerte eszméletét, ennyit mondott fiának, Borisznak: „A párttagsági könyvem ". Még haláltusájában is pártigazolványára gondolt, mely annyi megpróbáltatást állt ki, s amelyen ez a bejegyzés ékeskedett: „Párttag 1895 óta". A háború és a béke napjaiban Tula 6rf évvel a II. pártkongreszszus után. Már nem 111 ezer, hanem 465 ezer lakosa van. A gyári munkások száma nem 25 ezer, hanem meghaladja a 105 ezret. Tula munkásnépe ez alatt a 60 év alatt ugyanazoknak az eszméknek hatása alatt élt, amelyeket küldöttel védelmeztek a II. pártkongresszuson. Tula csatasorba állva a szó szoros értelmében testével védelmezte a szovjetek zászlaját 1919-ben, amikor Gyenikin elérte a város falait és Tula a vörös hadsereg egyetlen fegyverszállító központja volt. A tulai kommunisták fele a frontra ment, a másik fele nappal a hadiüzemekben dolgozott, éjjel pedig a laktanyákat őrizte. Ezekben a napokban kínaiak, lengyelek. magyarok, csehek, németek és románok is segítettek védeni a világ proletárjainak hazáját. A tulai kormányzósági pártszervezet mellett megalakult a külföldi kommunista csoportok szövetsége, mely pártklubbal és pártiskolákkal rendelkezett. Ez alakította meg az 500 főnyi nemzetközi vörös zászlóaljat és a 350 főnyi munkaszázadot. A szövetség tevékenységére vonatkozó dokumentumok a tulai levéltárban vannak és várják a kutatókat. Külölönsen sok anyag maradt fenn a magyar és a lengyel csoportról. Épségben maradt a magyar kommunisták levelezése és a lengyel szekció üléseinek számos jegyzőkönyve. Tula 1941 őszén hajtotta végre a második haditettét. A fasiszták már elfoglalták déli peremét, de nem tudtak behatolni a városba. A sorkatonasággal együtt a többségében kommunista önkéntesekből álló tulai munkásezred is védte a várost-. Tula védői szétzúzták Guderian fasiszta tábornok harckocsizó hadosztályát. „Tulát el kell felejtenünk" — írta naplójában egy német őrvezető. Tula azonban nem hagyta magát elfelejteni — a szovjet hadsereg tulai fegyverekkel jutott el Berlinbe a Reichstag épületéig. A háború után Tula népe visszatért a békés életmódhoz. A fegyvergyárben varrógépeket és vadászfegyvereket kezdtek gyártani. A lőszergyár szamovárokat és „Tula" védjegyű . mosógépeket gyártott. A régi vállalatok mellett újak épültek — kombájrfgyáť, kohókombinát, rádiógyár, esztergagép-gyár, s más gépgyárak. Tula ma az ország egyik ipari központja. Gj munkások, új értelmiség Az SZKP XXII. kongresszusán 44 küldött képviselte a tulai pártszervezetet. Csak a Novaja Tula-i Kohómű kommunistái két küldöttet delegáltak: Vaszilij Karetnyikov munkást és Makszim Gorlov mérnököt. Munkást és értelmiségit? Helyesebben hangzik: két munkást és két értelmiségit. Mindketten munkáskörnyezetből származnak, s a mostani munkás — a világ legnagyobb automatizált nagyolvasztójának gázfigyelője, aki tucatnyi műszerrel, izotópokkal, rádiókészülékekkel dolgozik, olyan nagy tudással rendelkezik, hogy méltán nevezheti magát értelmiséginek. A fegyvergyárban, ahol azelőtt elvétve akadtak Sztyepanovhoz hasonló írástudó és öntudatos munkások, most a munkások 35 százaléka középés főiskolai végzettségű, 25 százaléka esti és levelező tagozatokon, technikumokban és főiskolákon tanul. Szép évek Az orosz munkásosztály legkiválóbbjai, mint Ivan Babuskin pétervári géplakatos vagy Szergej Sztyepanov tulai esztergályos 60 évvel ezelőtt a bolsevizmus eszméinek zászlaja alá állottak. Leninnel és más hivatásos forradalmárokkal együtt létrehozták a munkásosztály nagy pártját, amely megnyerve a dolgozó tömegek bizalmát, megvalósította a szocialista forradalmat. A munkásosztály pártjaként alakult és a munkásosztály legfőbb osztályérdekeit kifejező kommunista párt az egész szovjet nép pártja lett. Egyesíti a munkásosztály, a kolhozparasztság és a szovjet értelmiség élenjáró, legöntudatosabb részét. Szergej Sztyepanov életrajza végén azt irta, hogy a párt szolgálatában töltött éveket „élete legszebb éveinek tartja". A kommunisták zászlaja alatt vívott küzdelemben eltelt 60 év valóban a szovjet népek életének legszebb éveit jelenti. (Novosztyi) j i* .t*.'- 4 « ' A Stúrovói Állami Gazdaság dolgozót ez idén csaknem 1300 ha területen termesztenek kukoricát. Négy 50 hektáros parcellán öntözéses termesztéssel kísérleteznek. Képünkön: a kukorica az ebedi gazdaság ötven hekáros kísérleti parcelláján. A Stúrovói Állami Gazdaság dolgozói öntözéssel mintegy 40 milliméter csapadékot adtak a növényzetnek, amely hektáronként 45 ezer egyeddel fizet. Ez arra a reményre jogosít, hogy a kísérleti parcellák hektáronként 100 mázsa szemes kukorica betakarítását teszik lehetővé. (K. Cich — CTK felvétele) ÜAZ ÚJ SZÓ Teremtsünk rendet a termőföld nyilvántartásában! Határozottan jobban kell gazdálkodnunk a földdel, amely legfontosabb termelőeszközünk. Sok mezőgazdasági üzemben azonban még azt sem tudják pontosan, mennyi termőterületük van. Nincs rend a nyilvántartásban. Például a szesztai földművesszövetkezetnek az égységes nyilvántartás szerint 1078 hektár összterülete és ebből 923 hektár szántója van, de a szövetkezet tervében csupán 1020 hektár területet s 910 hektár szántót tartanak nyilván. Még kézzelfoghatóbb a helyzet a kenyheci földművesszövetkezetben: az egységes nyilvántartás szerint 720 hektár összterülete, ebből 539 szántója van, de saját térvében a szövetkezet csupán 685 hektár területet s 483 hektár szántót tart nyilván. Hasonlóan lehetne még sorolni tovább, mert még további 29 szövetkezetben, de a bár- . cai, valamint a tornai Állami Gazdaságokban is ilyen a helyzet. Igaz ugyan, hogy az építkezések csökkentik a szövetkezetek és állami gazdaságok összterületét, ezért johHa gombot, akkor egy tucatot Prágai lakos vagyok. Szabadságomat Komáromban gyermekeim-< nél töltöm. Időmből sok mindenre < futja. Néha kedvet kapok és varrogatok. A minap gombokat kerestem a i városban az elkészttett ruhákra. A Steiner Gábor utca 20 számú ruhaüzletbe fordultam be. Különböző j I színű gombokat kértem: négyet, hatot, ötöt, egy-egy színből. Meglepetésemre az elárusítónő azt f ei lelte, hogy nem adnak el három, c négy vagy hat gombot, hanem csak J egy tucatot. — Mi jogon teszik ezt? — kérdeztem. — Ama jogon — felelte —, hogy i a leltározáskor sok munkát ad a< fennmaradó gombokkal való elszá-\ molás. Tessék más üzletben meg-* próbálni, hátha kiszolgálják kíván-' sága szerint... £ Átmentem a szemközti utcában< levő rövidáruboltba. Itt ugyanúgy, jártam. Az elárusítónő hajthatatlan J volt. Hiába esdekeltem, hogy < mindössze tizenöt gombot akarok < és nem harminchatot. — Sajnos, kérem/de hogy a< gombot csak tucatjával adjuk, ná- < lünk már régen bevett szokás — J mondotta és más vevőkhöz fordult. Fruchter Jlndrichné5 200. ÉVFORDULÓ 200 éve annak, hogy Komáromot hatalmas földrengés döntötte romba. 17B3. július 28-át Írtak, amikor reggel 5 és fél hat között a héttornyú várost hatalmas földrengés remegtette meg. 279 ház omlott össze és 787 jelentősen megrongálódott. A romok között 83 ember lelte halálát, 102 pedig súlyosan megsebesült. A Vág—Duna összefolyásánál a föld megnyílt s nehéz szagú kénköves vizet, vörös lángot és homokot lövellt. Még szeptember végén sem csillapodott le. A Rozália templom mögötti részen a földrengés következtében domb képződött. A város belterületén (a városházával szemben) a hatalmas földrepedés kocsikat és embereket nyelt el. Pontosan 20 évvel később ismét romboló földrengés pusztított Komáromban és ez Is borzalmas emlékeket hagyott maga után. Jókai Mór városa már rég kiheverte a földrengés okozta károkat. Ma már új arculata van a városnak, új negyedek nőttek kl a földből a Steiner Gábor Hajógyárral együtt. Szénátsy János ban kellene törődni a szántókkal. Ezeket rohamosabban kellene bővíteni. A helyzet az, hogy 1960-tól számítva a járás mezőgazdasági termelőüzemei összesen 1597 hektár kis hozamú rétet és legelőt szántottak fel s a nagy építkezés ellenére (KeletSzlovákiai Vasmű) 516 .hektárral növekedett a szántóterület. A nagy bűnt ott követik el, amikor a mezőgazdasági termelőüzemek nem használnak ki minden területet. Járásunkban ebben az évben például 259 hektár szántó nem hozott termést, mert néni is volt megművelve. Rudnokon 17 hektár, Falucskán 28, Kecerovské Pekfany-ban 29, Makrancon 47, Felsőmislyén 67 hektár szántó maradt vetetlenül. Ez elsősorban a helyi nemzeti bizottság felületes munkájáról tanúskodik. Nem lehet egyetérteni olyan állásponttal sem, mint amilyet a jánokl szövetkezet vezetősége vallott. Nem kevesebb mint 300 hektár szántóföldet akart kihasítani határából s odaadni az állami erdőknek csupán azért, mert ezek a területek kisebb hozamúak, jobb gondozást igényelnek, esetleg önálló vetésforgót kell rajtuk bevezetni. Érthető ilyen módon a szántóterületet aligha tudnánk növelni. Az állandóan növekedő feladatokat a mezőgazdasági termelésben kétféle módon kell megvalósítanunk: elsősorban a szántóterület állandó szélesítésével, bővítésével és nem utolsósorban a hektárhozamok állandó emelésével. Ezek alapvető kérdések s ezért mindenütt rendet kell teremteni a termőföld s a szántóterület nyilvántartásában. Növelni kell a szántóterületet és gondoskodni kell arról, hogy minden hektár minden községben meg legyen művelve és a leggazdaságosabban kihasználva. Ez kötelessége a helyi nemzeti bizottságoknak s az egyes mezőgazdasági üzemeknek is. IVÁN SÁNDOR, Kassa AZ ÖLVEDI iskola diákjai háromnapos kiránduláson vettek részt a Garam-parton, ahol mindenki nagyon jól érezte magát Éppen ezért úgy határoztak, hogy máskor is rendeznek kirándulást, hogy megismerjék hazánk természeti szépségeit. Bende József • * * A KELET-SZLOVÁKIAI Vasmű rohamos építésével a kassai magasépítőkre egyre több feladat hárul, tehát az utánpótlás biztosításáról is gondoskodniok kell. Ebből a célból 5 millió korona költséggel építőipari szaktanonciskolát építenek. Ladislav Lipták • • • A RIMASZÉCSI EFSZ is befejezte az aratást, s ez idáig már 133 százalékra teljesítette államunk iránti kötelezettségét. Gyurán Béla » » # A CSÁKÁNYHÁZI határban is befejezéshez közeledik az aratás. A gépi munkaerők versenyében pénzjutalmat tűztek ki, s előreláthatólag Tóth János traktoros lesz a győztes, aki a gabonaterület csakneiii egyharmadát aratta le Angyal László kisegítővel. Csaba Zoltán » » » OCOVÁN strandfürdő építéséhez láttak hozzá, amely javarészt társadalmi munka keretében készül el. Molnár Emil 1963. július 30. • ÜJ SZŐ 5