Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-24 / 202. szám, szerda

K A TV műsoráról Mindenkit érintő kérdések a TV-ben BAR A TELEVÍZIÓ művészi programjáról megállapíthatjuk, hogy lehangolóan kerülgeti a maiság forró talaját és ezzel nem a legjobb bizonyítványt állítja kl magáról, ám a program azon része, nelyet hfrszolgákitsak, Illetve riportoknak nevezünk, időnként mégis telibe talál. Az utóbbi hetekben az effajta műsorok körül az a beszélgetés-sorozat viszi el a pálmát, amelyet a televízió és rádió dolgozói a párt és a kormány képviselőivel rendeznek. A szocialista demokrácia és a CSKP XII. kongresázusa elveinek érvényesítése szellemében politikai és közéletünk élvonalbeli képviselői — a hallgatók többmilliós tábora előtt — válaszolnak azokra a kérdésekre, amelyek valamennyiünket közvetlenül érintenek s melyeknek megoldásától sok esetben társadalmunk előrehaladása függ. Kétségtelen, a beszélgetéseket szervezésileg jól készítik elő, lefolyásuk azt bizonyltja, hogy a televízióba, Illetve rádióba beérkezett leveleket a szerkesztők alaposan áttanulmányozzák, úgy, hogy a mikrofon előtt simán formálják a kérdéseket, nincs felesleges időveszteség. Különösen jól sikerült három héttel ezelőtt a televízió stúdiójában a nézők részvételével megrendezett nyilvános beszélgetés Božena Macháčová-Dostálovával, a közszükségleti Ipari miniszterrel, Valamint az utóbbi két beszélgetés ls, ' amikor a közgazdasági kérdésekre Drahomír Kolder, a CSKP KB titkára, az ideológiai kérdésekre pedig Cestmlr Cisáf, a CSKP KB titkára válaszolt. Ogy tűnik, hogy ezek a beszélgetések valóban teljesítik hivatásukat. Sikerült közös gondolatmenettel általános Jellegű következtetésekre jutni s emellett a felvetett problémák hiánytalanul bennünket Is érintenek, még akkor is, ha nem dolgozunk közvetlenül abban az ágazatban, amelyikről szó van. S a kérdések tömege, — amely több esetben a beszélgetésre megszabott Idő kereteinek túllépésére kényszerít, — mutatja, hogy ezek a beszélgetések valóban kétoldali aktivitást váltanak kl. A kérdések azt ls bizonyítják, hogy népünk széles tömegei gyakorlatilag részt akarnak venni államuk Igazgatásában és építésében, s hogy a bíráló szavak (például a közellátás kérdéseiben) ls segíteni akarnak. Ezek a tapasztalatok előre jelzik a következő beszélgetések minőségét és jellegét Is, amelyekre őszintén türelmetlenül várunk. AZ UTÓBBI IDŐBEN már az újságok hasábjain is szó esett (legutóbb a Literárni Novlnyban) a televíziós stúdiók provizórikus műszaki felkészültségéről. E stúdiók többségét régi épületekből átala'kitott, nein megfelelő helyiségekben rendezték be. Mi is csatlakozunk azokhoz, akik azt javasolják, hogy egy nagyvonalú építkezéssel oldjuk meg országos méretben a televízió kérdését, ugyanis a mostani helyzet meg'hoszszabbítása csakis az örökös improvizációk korának meghosszabbítását jelenti. Végül, röviden, a bratislavai stúdió múlt héten sugárzott egyetlen TVjátékáról. Haas rendezésében egy klasszikus spanyol drámát láthattunk, melyről sok Jót nem írhatunk. A darab folyamán több helyütt megbomlott a dráma ritmusa, rosszul sikerült az opieratőr munkája és a színészi alakítások felépítése is sok kívánni valót hagyott maga után, különösen a pszichológiai elrajzoltságot illetően. Itt még a címszerepet Játszó Martin Gregor teljesítménye sem kivétel. Mindez meglepő volt számunkra, ugyanis a darabban csupa tehetséges művész működött közre, akiket már sokkal Jobb, magasabb színvonalú alakításokban csodálhattunk meg. így csak sajnálhattuk, hogy a Zalameai bíró nem érte el a bratislavai stúdió előző TVjátékainak színvonalát, pedig az utóbbi hónapokban bemutatott darabokkal e stúdió országos méretekben is megalapozta jó hírnevét. . • STANISLAV VRBKA A darázsfészekben Hetekkel ezelőtt Vámosladányből már a második panaszlevelet kaptuk, Az elsőt Ozsvald Mária küldte, amelyben a szövetkezet és a HNB elnökének veti szemére, hogy igazságtala nok voltak vele szemben. Az ügyet a )NB Illetékes szerveivel kivizsgál tuk. Bebizonyosodott, hogy levélírónk panasza Jogos volt, Az ügy az ő ja vára el is Intéződött. A JNB ellen őrző ügyosztályának a vezetője ls el ismerte, hogy Taliga Sándor, a helyi nemzeti bizottság elnöke önkényesen járt el özvegy Ozsváldné ügyében. Néhány hétre az ügy lezárása után újabb levelet kaptunk a faluból amelyben most már nem Is annyira Taliga Sándort, hanem Adaml János EFSZ-elnököt vádolják. A levelet Hajdú Eszter Irta alá és közel húsz ládányi lakost sorol fel, akik Igazát bizonyítani tudják, illetve akiknek már meggyűlt a bajuk az elnökkel. A levélirő két dologgal vádolja az elnököt: önkényeskedéssel, kocsmázással és az ebből eredő megbotránkoztató duhajkodásokkal. Mind a két dolgot példák felsorolásával iparkodik bizonyítani. Hajdú Eszter szerint Adaml Jánosnál az önkényeskedés abban nyilvánul meg, hogy a szövetkezeti tagokat önhatalmúlag kidobálja a munkából, esetenként a szövetkezetből is. En nek bizonyítására mindenekelőtt saját családjának a példáját említi fel. Kifogásolta, hogy kisebbik lányát, Arankát, az elnök nem vette fel a szövetkezetbe. Másik lányát, Emmát, kidobatta a tyúkfarmról, férjét pedig, Dulal Bélát a szövetkezetből is kitiltotta. A vádak az első hallásra Igen súlyosaknak tűnnek, de ha az ember több oldalról is megvizsgálja az esetet, változik a véleménye. Igaz, hogy az elnök nem engedte, hogy Dulal Arankát felvegyék a szövetkezetbe. A Tfíneci Nagy Októberi Forradalom Vasműben különféle intézkedésekkel enyhítik a rendkívül nagy forróságot a munkahelyeken. Az egyik ilyen intézkedés, hogy az üzemi kantínokat kellőképpen látják el elegendő menynyiségű alkoholmentes itallal. A kohászok csupán a múlt hónapban 400 ezer palack ásványvizet, 40 ezer liter csapolt limanádét, 35 ezer palack limpnádét, 49 ezer palack gyümölcslét és 150 ezer liter szikvlzet ittak meg. Képünkön: A Tfíneci Vasmű saját szikvízgyára, ahol havonta 150 ezer liter üdítő italt készítenek és onnét szállítják a munkahelyekre. (0. Pícha CTK — felvétele) dolgát., Viszont ez a körülmény ls csak a vezető nagy felelősségét, azt bizonyítja, hogy a vezető mennyire nem nélkülözheti az alulról jövő bírálatot, azt a nélkülözhetetlen segítséget, amely az elkövetett hibákra figyelmeztet. A

zelőtt, a személyi kultusz idején megszoktuk, szinte megmásíthatatlan szabállyá vált, hogy nem is annyira az embert, a tisztségviselőt tiszteltük, nem is annyira e tisztségviselő tudása, hozzáértése, tevékenysége és az emberekkel való kapcsolata biztosította számára a tekintélyt, hanem eleve maga a beosztás, a funkció. Ha valaki minél magasabb funkcióba került, függetlenül rátermettségétől, attól, hogy alkalmas-e annak a funkciónak az ellátására vagy sem, maga a beosztás ténye, a funkció biztosította a tekintélyt és az ezzel Járó sérthetetlenséget. Ez a funkció adta ós biztosította tekintély viszont lehetőséget adott arra, hogy az olyan emberek ls, akiknek nem voltak meg az adottságaik, viszont volt elég és gátlástalan bátorságuk, hogy játsszák és fitogtassák tévedhetetlenségüket, személyüket a párttal és az állammal azonosítsák. A személyt kultusz leleplezése, a kultusz következményei felszámolásának folyamata viszont bírálóvá és igényessé tette az embereket a felelős tisztségviselőkkel szemben. Ma az emberek nem csupán a funkciót nézik, hanem főleg azt, ki az, aki azt a funkciót betölti, de mindenek fölött és legfőképpen azt, hogyan látja el a beosztásával járó feladatokat. H

ogyan látja el a beosztással Járó feladatokat — most. és ezzel értünk el a kérdés tulajdonképpeni lényegéhez. Mert kl, melyik vezető tudja kivivni az emberek megbecsülését, kinek van tekintélye? Annak, aki tekintélyét nem beosztásától várja, hanem azt munkájával, hozzáértésével, helytálláséval, magatartásával szerzi meg. Viszont az a vezető, aki beosztásában, munkájában otthon érzi magát, aki vezető képességét hozzáértésével, felkészültségével és emberségével, nem pedig hangzatos kinyilatkoztatásokkal, hozzáférhetetlenségével és vélt felsőbbségével bizonyítja, nem féltheti tekintélyét a bírálattól. Igaz, hogy az ilyen vezetőknél, éppen képességeik és hozzáértésük tudatában előfordulhat, hogy az alulról jövő bírálatot mint holmi „kontárkodást" utasítanak vissza, mint olyan emberekét, akik, mert messze járnak az ő tudásától, nem képesek és nem is illetékesek tevékenységét elbírálni. Ám az is igaz, hogy a dolgokat nem értő vezetők is rendszerint azzal utasítják vissza az alulról jövő bírálatot, hogy a bírálók nem tudják megítélni a vezető tevékenységét. Kétségtelen viszont az — és ezt az élet igazolja, a fejlődés, az egyre növekvő és bonyolultabbá váló feladatok mind jobban megkövetelik —, hogy a hozzáértés, a rátermettség és a tekintély hova-tovább mind jobban elválaszŕhatatlanokká válnak egymástól. Az élet mindjobban igazolja azt is, hogy a vezetés tekintélyét ne*n a kritikától, hanem a tévedhetetlenségüket fitogtatok hozzá nem értésétől és dilettantizmusától kell félteni. Ettől viszont nagyon, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy annak a szervnek a tekintélyét, amelyet a vezető képvisel, végső soron az emberek előtt az ő tevékenysége határozza meg. Az emberek, szomjúhozzák a nyílt és az őszinte szót. S a nyílt és az őszinte szót, az igazmondást mindenkinél Jobban elvárják azoktól, akiket bizalmuk és megbecsülésük vezető tisztségekbe helyezett. Ám nagyon téved az, aki úgy vélekedik, hogy az emberek őszinteség' és igazmondás igénye vezetőikkel szemben azt jelenti, hogy csak a jót, a szépet, a sikereket akarják hallani. Aki ilyesmit gondol, az nem ismeri az embereket, nem bízik a népben. Nem, mert minden józanul gondolkodó ember, ha máshonnan nem, akkor elsősorban ls a saját életéből és tapasztalataiból tudja, hogy az élet nem lakodalom, hogy az életben sikerek és kudarcok vannak, hogy senki sem köthet az élettel olyan biztosítást, hogy neki minden sikerül. Éppen ezért — és ezt az emberek múltbeli tapasztalatai csak .megerősítik — mindig csak annak a szónak van hitele, amely nem fél nevén nevezni a gyereket, nem fél attól, hogy megmondja: nemcsak sikereink, de hibátnk ls vannak. Gyökerében szakítani kell a személyi kultusz időszakának olyan mentalitásával, hogy az Igazmondás, a hibák nyílt feltárása és beismerése megrendíti az embereknek a vezetőikbe vetett bizalmát, rombolja tekintélyüket és mindennek következtében a fegyelem megiazulásához vezet. Ennek épp az ellenkezője az igaz. Az oly sokat emlegetett lakkozás, a szépítgetés, a semmit mondó frázisok és hibák elkenése az, amely az emberekből előbb a kétkedést, majd bizalmatlanságot vált ki és ez az, ami aztán valóban a tekintély elvesztéséhez s ennek következtében a fegyelem megiazulásához vezet. A hibák pedig, amelyeket elhallgatnak és elkennek, idővel rendszerré válnak és elkövetőjében a tévedhetetlenség és csalhatatlanság tudatát és azt a veszélyes érzést ébresztik fel benne, hogy ő több mint mások, neki mindent szabad. Azt viszont jól tudja mindenki, hová, mire vezet, ha bárki

1 is tévedhetetlensčge és sérthetetlensége tudatában mások, mindenki fölé helyezi magát. TT-ritika és tekintély lényegében és " végső soron annak a sérthetetlen elvnek kifejezőjévé kell, hogy váljék, hogy senki sem tölthet be bármilyen funkciót, nem vonhatja ki magát az emberek ellenőrzése alól, akiknek bizalmából és akiknek érdekében tisztségébe került. Tekintélyét pedig ne várja az ember a tisztség puszta tényétől, még kevésbé attól, hogy tisztsége valamiféle mások fölötti joggal ruházza fel. Nem, és éppen ellenkezőleg i A tisztség arra kötelezi viselőjét, hogy a nép ügyének és érdekeinek szentelje^tudását és egész emberségét. Ezt azonban nem személyes bosszúból, vagy rosszindulatból tette, hanem, tartotta magát a szövetkezeti alapszabályzat idevonatkozó pontjához. Aranka még iskolaköteles volt, ezért a törvények értelmében nem is vehették fel a szövetkezetbe. Hogy Emmát, a nagyobbik lányát elmozdították a baromfitelepről, szintén igaz. Sőt, Emma munkatársnőjét ls más' munkára osztották be. Az ok: nem- végezték becsületesen munkájukat.. Emma nem tudott különbséget tenni az enyém ós a mienk között. Annak idején 4200 tyúkja volt a szövetkezetnek. A tojáseladást 370 000ben állapították meg. Sajnos, 134 000rel kellett megelégedniük. A szövetkezet vezetősége tehát helyesen járt el, amikor más, lelkiismeretesebb gondozókat küldött a farmra. Űket igazolják az eredmények is: az idén 700-zal kevesebb a tyúkjuk, mégis eddig már 260 000 tojást tudtak el adni. A csere tehát nagyon is helyes volt, az egész szövetkezet hasznára vált. Felpanaszolja továbbá, hogy fér jét, Dulal Bélát az elnök kitiltotta a szövetkezetből. Ez az állítása sem felel meg a valóságnak. Igaz azon ban az, hogy részegeskedéséért, meg botránkoztató életéért, azért, mert ré szeg fejjel barátaival már három Iz ben ugrasztotta szét a taggyűlést, szövetkezet vezetőségének szándéká ban van olyan Javaslatot terjeszteni a taggyűlés elé. amelyben tanácsolják a szövetkezetből való kizárását. Az ügy megtárgyalására azonban még nem került sor, Így Dulal Béla még ma ls tagja a szövetkezetnek. Más lapra tartozik az, hogyan jár munkába. Levélírónk „kölcsönvett" példákkal ls megkísérli bizonyítani az elnök önkényeskedését. Felemlíti például Ifjú Lőjek JózsJf esetét. Itt ls rosszul választotta meg az ütőkártyát, mivel olyan emberrel akar érvelni, aki át járóháznak tartja a szövetkezetet, Lőjek József már két Ízben hagyta ott a szövetkezetet. Mind a két eset ben visszafogadták. Sőt, utoljára — saját kérelmére — traktorra ültették. Ezt a munkát is hamarosan megúnta. Egy darabig tétlenül csellen gett, majd a vezetőség tudta nélkül felváltotta feleségét a kocáknál. A békesség kedvéért utólagosan ebbe ls beleegyeztek, azt azonban már nem nézhették el, hogy az egyik ellenőrzés alkalmával hét malaccal nem tudott elszámolni. Ezért az alapsza bályzat értelmében a segéd-zootech nlkust megbüntették, Lőjek Józsefet pedig áthelyezték fűtőnek a dohányszárítóba. Azóta is ott "dolgozik. Az eddig elmondottak-alapján úgy tűnhet, mintha Hajdú Eszter bizonyos személyi számlát akart volna törlesz tenl az elnökkel szemben. Meglehet, hogy ez a gondolat adta kezébe a tollat, de ami az elnök kicsapongá sait, kocsmázását Illeti, abban sajnos, közel Jár az igazsághoz. A HNB elnökével — mit tagadjuk — gyakori vendég volt a „gondűzőben". Abban is igaza van, hogy a kocsmázás, mu latozás több esetben tettlegeséggel végzfdött. Az elnök sok esetben nem viselkedett úgy, mint ahogy az kommunistához illik, s ezzel maga ellen fordította a falu közvéleményét, A kocsmázás egyik oka annak is, hogy Adaml János és Dobrovolný József HNB-tltkár között ellentétek keletkeztek. A titkár nem egy esetben bírálta őt ls és a HNB elnökét ls, hogy viselkedésük, a rendszeres kocsmázás, nem vezethet jóra. A szemrehányást azonban mind ff ketten áskálódásnak vették. Az is nagyon nehezükre esett, hogy Ozsvald Mária ügyében — amit lapunkban ls közöltünk — a titkár nem állt melletük Dobrovolný József szerint a bajok elsősorban abból származnak, hogy az elnöknek már nincs tekintélye a faluban. A második baj, hogy nem tanulnak, s meggyőzés, tudás helyett erőszakkal, hatalmi szóval akarnak vezelnl. Ennek káros hatása a szö vetkezet gazdálkodásában ls visszatükröződik. Hogy csak néhány példát említsünk: 1960-ban e szövetkezet már elérte a tehenenkéntl napi 5,5 liter fejést átlagot. Ez a múlt esztendőben 3 literre apadt. Száz tehénnél öt borjúval csappant az elválasztási átlag. Csökkenő Irányzatot mutat a malacszaporulat ls. Tavaly a növénytermelésben ls silányabb eredményeket értek el, mint az előző években. A sikertelenségért helytelen volna csupán a szövetkezet elnökét hibáztatni. Bűnös a szövetkezet tagsága is, mivel egyéni érdekét magasan a közösség fölé emelte. Rossz bizonyítvány ez a pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság munkájáról Is. Nincs egyetértés a kommunisták között, ami a szövetkezeti vezetőség választásakor ls megmutatkozott. A kommunisták nem álltak ki egységesen Javaslataik mellett. Dobrovolný József is elkövette azt a hibát, BÁTKY, LÁSZLÓ hogy á jövendő elnök személyével kapcsolatban más nézetet vallott a pártgyűlésen és mást a szövetkezeti évzáró gyűlésen, ö is azoknak a táborához csatlakozott, akik ellene voltak Adaml János megválasztásának. Holott a pártgyűlésen ő ls Adaml mellett szavazott. Az llven viselkedés nem méltó kommunistához. Levélírónk felemlíti — és állítását Dobrovolný József is megerősíti —, hogy Adaml János a tagság döntő többségének akarata ellenére került az elnöki /tisztségbe. Azt állítják hogy az érdekeltek meghamisították a Jegyzökönyvet és hiába fordulnak akárhová, a Járáson mindig Adamiéknak adnak Igazat. Nehezen tudjuk elhinni, hogy az elvtársak védenék az igazságtalanságot, mégis azt kell mondanunk, nem ártana, ha az Illetékes szervek utánajárnának a dolognak és konkrét tények alapján véget vetnének a fölösleges, sőt káros szóbeszédnek. Hajdú Eszter leveléből az is kitűnik, hogv az elnök viselkedése miatt már panaszt nyújtottak be a járásra. Az egésznek az lett a vége, hogy valamennyiüket külön-külön a községházéra hivatták, ahol a járási kiküldöttek mindenáron Adamlék igazát akarták bizonyítani. Ezt Dobrovolný József is megerősíti, Sőt kijelentette: tudom, hogy bajom lesž a dologból, mert nálunk csak Adamiéknak lehet Igazuk. Tény, hogy a kivizsgálás eredményeit összegező jegyzőkönyvben jóformán szó sem esik Adamiék viselt dolgairól. Felemlítik azonban, hogy Dobrovolný József helytelenül járt el, amikor a szövetkezeti évzáró gyűlésen ellenkező nézetet vallott, mint a pártgyűlésen. Ezt az előbb már mi is elítéltük. Bűnül rójá-k fel neki, hogy az Idén még egyszer sem tartott teljes ülést a HNB. Ez Is nagy baj. De ezért nem csupán Dobrovolný József a felelős, hanem Taliga Sándor elnök és Adaml János is, aki tagja a HNB tanácsának. Ahogyan egy régebbi jegyzőkönyv is bizonyltja, amikor a szövetkezet ügyéről akartak tárgyalni, a két elnök gyűlés helyett a kocsmában kötött kl. Azonban térjünk még vissza az említett kivizsgálás formájára, módszerére. Az elvtársak talán jól gondolták, de rosszul hatott a nemzeti bizottságra való hívás. Ez a módszer nagyon Is « múltra emlékeztetett. Az idősebbek még nagyon jól emlékeznek arra, mit jelentett valamikor, ha valakit a bíróhoz hivattak. Ha az elvtársak eltekintenek a hivatalos kihallgatásoktól — Igaz, több fáradságukba került volna —, nem adnak okot a szóbeszédre, sőt állíthatjuk, hogy sokkal jobban a dolgok mélyére láttak volna. Ennek a módszernek meg lett volna az az eredménye is, hogy a panaszosoknak beszélgetés közben megmondhatták volna: ebben igazatok van, Itt pedig tévedtetek. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a falu egy megbolygatott darázsfészekhez hasonlít. Szerintünk aligha sikerül megoldani a dolgot azzal, hogy Dobrovolný Jőzsofet — mint az egész ügy kezdeményezőjét és szervezőjét — visszahívják funkciójából. A Vámosladányon történtekért éppúgy felelős Taliga Sándor és Adaml János is, mint e "titkár. A részegeskedés, verekedés éppen annyira nem méltó a kommunistákhoz, vezetőkhöz, mint a l:étszlnűség. Tételezzük fel, hogy Dobrovolný Józsefet a kivizsgálást végrehajtó elvtársak javaslata alapján felmentik a titkári tisztség alól. Ezzel 'elégtételt adnak Adaml Jánosnak és Taliga Sándornak, de vajon vissza' tudják-e állítani tekintélyüket, becsületüket? El tudják faluban felejteni viselkedésüket, kocsmai hősködésüket? Va|on a jövőben hogyan néznek rájuk azok, akiket Adami János megpofozott, emberi méltóságában meggyalázott? Azzal egyetértünk, hogy az alaptalan rágalmakat vissza kell verni. De ha egy mód ls van rá, ezt se csináljuk hatelinl szóval, hanem érvekkel bizonyítsuk. Hajdú Eszternek sincs mindenben Igaza, a titkár ls tévedhetett, de ez nem )elentl ezt, hogy semmiben sem higgyünk szavuknak. Dobrovolný József elbocsájtása csak fél munkát jelentene, mert mit mondanak azok az emberek, akik éveken keresztül szemtanúi voltak a iriásiK kettő nelytelen viselkedésének? Nem vezet ez közömbösséghez, nemtörődömséghez, hallgatáshoz és nem utolsósorban a felsőbb szervek iránti bizalmatlansághoz? Félő, hogy igen. Ezt pedig mindenképpen kerülni kell. SZARKA ISTVÁN 1963. július 24. * ÜJ SZÖ 5