Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-23 / 201. szám, kedd

Ellenzik a lógósok Csetö Dávid könyvelő előtt rengeteg az akta, a kimutatás. A ga­ramgyörgyi szövetkezet gazdálkodása féléves eredményeinek fontos bizonyító okiratai fekszenek véges végig a hosszú Íróasztalon. A mérlegből kitűnik, nincsenek aggasztó bajok a szövetkezet háza táján, hiszen az állam iránti kötelezettségeket a tejen kívül minden terményből pontosan teljesítette. Ennek ellenére az árutermelés nein növekedett a lehetőségeknek megfelelően s előlegképpen továbbra is csak 12 koronát folyósíthatnak a tagok ledolgozott munkaegységeire. Rövid eszmecsere után éppen ezért a további beszélgetés témáját az anyagi érdekeltség fokozása lehetőségeinek kérdése képezi, ho­gyan, mi módon díjazhatnák busásabban a tagok elvégzett munkáját. Ä LUCERNA második kaszálásának termését — világosít fel a könyvelő — mintegy 30 hektáros területen rnagfogásra szánta a vezetőség. Eb­ből 200 ezer korona tiszta bevétel­re számítunk, ami már magában biztosítékát nyújtja annak, hogy két koronával gyarapíthatjuk a munka­egységek értékét. Érdemes-e ilyen kiváló tápértékű takarmányt ilyen nagy területről csupán a pillanatnyi jövedelem ked­véért elvonni az állattenyésztéstől? — Az csak természetes, hogy, a magvakért jobban fizet a termény­felvásárló üzem, mint a szálastakar­mányért. Egyébként is 15 mázsás azonban nem hatott eléggé serken­' ínon at ariitoľmo Qc nnifűfácot cam zösnek. Három évvel ezelőtt a 17 hektáros kertészet mindössze 197 ezer koronát jövedelmezett, tavaly viszont már 658 ezer koronával já­rult hozzá a szövetkezet bevételei­hez. Hogyan csinálták ezt, vetődött fel önkénytelenül is a kérdés. — Senki sem tagadhatja, az anyagi érdekeltségnek, jutalmazásnak igen nagy a vonzóereje. Az előző évek­ben a zöldségtermelésben az elvég­zett munka mennyisége, minősége alapján díjazták a szövetkezeteseket, tehát az előre megállapílott normák alapján írták jóvá a munkaegysége­ket. A díjazásnak ez a módszere átlagtermés mellett csak 800 koro­na értékkel lehet számolni hektáron­ként, a lucernamagért viszont hason­ló területről 9 ezer koronát bevé­telezhetünk. Akármilyen hevesen bizonygat a könyvelő, érvei sántítanak. Hiszen nem vette számításba, hogy a har­minc hektár maglueerna meghagyá­sával ez idén végképp elesnek fe­tően, az árutermelés növelését sem segítette elő. Ebből aztán azt a kö­vetkeztetést vontuk le, hogy az anya­gi ösztönzést a zöldségfélék értéke­sítéséhez kell hozzákapcsolni, ha boldogulni akarunk. Egy év óta tehát az új díjazási rendszer alapján, pon­tosabban minden 50 korona bevétel után írunk jóvá egy munkaegységet. KEZDETBEN nagy port vert fel az hérjedús szálas takarmánykészletük „újítás', eléggé komoly nézeteitéré­további növelésének lehetőségeitől. s ekre adott okot. A szorgalmasabbak azonban csakhamar rájöttek, hogy Amit tehát — ielképesen mondva — megtakarítanak a réven, elveszítik munká]ukat a z értékesítéshez időmí­a vámon. Ha csak három termését számítjuk — átlagosan 15 mázsájával — harminc hektárról 13 500 mázsa száraz lucernával gya­rapíthatnák a takarmányalapot. Eb­ből a mennyiségből pedig a tejho­zam, a súlygyarapodás fokozásával jelentős mértékben növelhetnék az árutermelést s ebben az esetben nem 200 ezer koronát, legalább egyszer­annyi bevételt érhetne el a szövetke­zet. A LÄTSZAT tehát csal és semmi szin alatt nem támasztja alá a veze­tőség állítását. Éppen a gazdálkodás féléves mérlege bizonyítja, a tejter­melés igen alacsony színvonalon in­gadozik a tehenészetben és erre ve­zethető vissza az is, hogy több mint háromezer liter tejjel maradtak adó­sai a közellátásnak. Nagyon helyes, a szövetkezet vezetősége igen nagy reményekel fűz a 200 hektárnyi ku­korica terméséhez, ebben látja biz­tosítékát a szilárd takarmányalap­nak. Az egyoldalú etetés azonban megbosszulhatja magát, ami előrelát­hatólag a téli hónapokban komolyan fenyegeti a szövetkezetet. A gazdaságosságról és a takarmá­nyok célszerű felhasználásáról folyó vitánkat Hasznos Gyula kertész sza­kította félbe. Amint a zöldségter­mesztés eredményeit ismertette, ki­tűnt, vezetékneve tevékenységére is jellemző, mert rövid működése alatt valóban nagy hasznot hajtott a kö­tött díjazási rendszer anyagiakban sokkal igazságosabban értékeli. Per­sze a hátul kullogók, a kiinaradozók nem érték el számításaikat, mert a tökéletesebb díiazási forma teljesen kiűzte az egyenlősdit a zöldségter­melésből. Mennyivel áttekinthetőbb, gazda­ságosabb lehetne a közös egész ter­melése, ha az új formát minden ágazatban meghonosítanák. Termé­szetesen a munkaszervezés színvo­nalának fokozása, az egyes terme­lési ágak közötti összhang megterem­tése nélkül ezt nem lehetne ered­ményesen érvényesíteni. Tettek-e már kísérleteket ezzel kapcsolato­san? — A vezetőség egyelőre csak elv­ben foglalkozott a kérdéssel — tájé­koztatott Csetö elvtárs — Aih konk­rét formában, a tagsággal még nem beszéltünk róla. Az a nézetünk, hogy először az állattenyésztést összevon­juk a takarmánytermeléssel, mindkét ág dolgozóinak érdekét közös neve­zőre hozzuk Aztán rukkolunk ki csak a nyilvánosság elé. A nemes elképzelés ennek ellenére már nyílt „titok", a faluban szélté­ben-liosszában vitatják. A tájéko­zatlanok nem tartják helyesnek az anyagi érdekeltség új változatát, a lógósok pedig egyenesen ellenzik, kiagyalt elveikkel mérgezik a falu és a szövetkezet egészséges életének légkörét. Tudomásul kell venniök azonban nekik Is, hogy csak olyan arányban részesedhetnek a közösből, amilyen mértékben a közös áruter­melését elősegítik, nem élősködhet­nek tovább a szövetkezet derekasan, minden nap szívósan dolgozó tagjai­nak munkáján. A SZÖVETKEZET dolgos népe most az aratást szorgalmazza igen nagy becsvággyal. A termésbetakarítás nem okoz nagy gondot, annál inkább a szalma letakarítása, ami négyszáz hektár területről komoly erőfeszítést követel. Legújabban egy nagy telje­sítményű szalmaprés vásárlásával ugyan jóval megkönnyítették a mun­kát, de a tarlóhántás a szalma ka­zalozásának meggyorsítását sürgeti, hogy 'a következő esztendőben az ideihez képest gabonából is jobb le­gyen a termés. Ném kétséges, a fa­lu összefogásának ereje ezzel a fel­adattal is sikeresen megbirkózik. SZOMBATH AMBRUS iiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiii' MÚLT ÉS JELEN A 100 éves Matica Slovenská kiállításról „Kasza után eke", ezt a jelszót követik a komáromi járásban a Zelený Háj-i szövetkezetesek, akik július 16-ig több mint 150 hektárról takarítot­ták be a termést s mintegy 10 vagon gabonát szállítottak a felvásárló szervek raktáraiba. Képünkön: A Zelený Háj-i szövetkezeteseknek a ko­máromi Steiner Gábor Hajógyár szaktanintézetének 12 növendéke is se­gít Ján Turőek nevelő vezetésével. (Koloman Cích — CTK felv.) ... A csehek és szlovákok szo­ros együttműködéséből, szilárd egységéből született Szlovákia szocialista iparosításának nagy műve Ez a jelszó fogadja a martini Szlovák Nemzeti Múzeum barin, dik emeletén a Matica Slo­venská fennállásának 100 évfor­dulója alkalmából megrendezett kiállitá- első Szlovákia mai bol­dog életét szemléltető részébe lépő látogatót A kiállítás a Mati­ca Slovenská történelmi jelentő­ségét hangsúlyozva egyben képet ad arról is, milyen volt a szlovák nép élete, szociális helyzete s harca a kizsákmányoló osztá­lyok ellen, a nemzeti elnyomás idején. A szocialista Szlovákia életét ábrá­zoló képekkel szemben a Matica Slovenská múltjától beszélnek a fa­lak Legfelül fekete táblán világító betűk hirdetik: a Matica Slovenská a múltban a nemzett jogokért vívott harcok szimbóluma volt, ma pedig élő láncszem a szocialista tudomány, kultúra és népművelés fejlett rend­szerében. A következő helyiségben a múlt kísért. Szá.nadatok, fényképek, té­nyeket leszögező tőmondatok idézik fel, milyen súlyos nemzeti elnyomás alatt sínylődtek a szlovákok a feu­dális Osztrák-Magyar Monarchiában. A falakról azoknak a képmásai te­kintenek ránk, akik felrázták a szlo­vák népet, kitépték a tespedésből, nemzeti öntudatra ébresztették. Itt látható Bernolák, Kollár, Štúr, Janko Král, Ch-lupka "ényképe, tevékeny­ségük, érdemeik feltüntetésével együtt. Az üvegszekrényekben az el­ső eredeti szlovák nyelvű nyomtatott könyvek. A legrégibbet 1790-ben ad­ták ki Budán, egy másik 1812-ben készült Pesten. Lapozni nem lehet benne, de az üveg alatt érdekes bön­gészni a Slovenskje Národňje Novinl (Szlovák Nemzeti Újság) 1845. októ­ber 31-i számát. Egy lépéssel tovább a panelek és a képek már a Matica Slovenská megalapításának körülményeit ábrá­zolják. A másik falon a kezdeti tevé­kenységéből fennmaradt — ma már múzeális értékű — meghívók, kimu­tatások, levelek. Mindegyikét üveg védi az avatatlan kezektől. A Matica Slovenská aránylag rövid idő alatt bebizonyította, létezésének fontosságát. A hivatalok azonban minden eszközz.-.l akadályozták mun­káját. Hol kerestek volna a szlová­kok segítséget, ha nem a testvérnem­zetnéi. Prágában 1873. július 13-án — ol­vassuk Ite- « jungmann ünnepségeken a Matica Slovenská nevében Pauliny­Tóth és Mudroň beszélt. Felszólalt ott P. O. Hviezdoslav is. Pauliny-Tóth a pohárköszöntőben többek között ezeket mondotta: „Amint egyek vol­tunk a múltban, legyünk egyek a jö­vőben is, megértők és hűségesek, mint egy test és egy lélek!" — Mi­lyen szép tanúbizonyság a két test­véri nép kapcsolatáról. Az akkori haladó értelmiség azon fáradozott, hogy a szlovák rjépet nemzeti öntudatra ébressze. Ám a nép nemzeti és gazdasági kettős el­nyomás igájában szenvedett. A szom­szédos helyiségben feltüntetett ada­tok ugyan a későbbi évekről szólnak, aligha találhatnánk azonban meggyő­zőbb érvekel. Például 1910-ben, Szlo­kia lakosságának mindössze 8 száza­léka dolgozott az iparban, vagy kis­iparban. A föld a földbirtokosok ke­zén volt, s csak elenyésző százalékát mondhatták magukénak azok, akik a földel művelték. És még egy megrá­zó adat: a lakosságnak 42,6 százaléka analfabéta voltl A következő helyiségben látható képek, panelek, kiadványok a Matica Slovenskának a húszas években ki­fejtett tevékenységét szemléltetik, kapcsolatát az erősödő, izmosodó munkásmozgalommal, stb. Az egyik üvegszekrényben a számos kiadvány között Peter Jilemnický, Töretlen föld című művét fedezzük fel az író sajátkezű aláírásával. A kiállítás arról is képet ad, ho­gyan álltak helyt a Matica Slovenská dolgozó! a fasizmus és a klerikaliz­mus sötét éveiben. Legtöbbjük támo­gatta a partizánokat, sokan a parti­zánokkal harcoltak a felszabadulá­sért. És a felszabadult hazában a Szlovák N -izeti Felkelés első évfordulójának napján. 1345. augusztus 28-an a Matica Slovenská is meglarlutta első kü/.gyűlé­sét. A tudományos, kulturális és művé­szeti élet igazi fellendülésére azonban csak 1948 győzedelmes Februárja után került sor. Csak egy adatul említsünk a sok köziil: a felszabadulástól 1953-ig a Matica Slovenská annyi könyvet adott ki, mini előzőleg fennállása alatt össze­sen. A szekrényekben magukért beszél­nek a könyvek. Szépirodalmi művek és szakkönyvek, ineséskünyvek és folyóira­tok, mind azl szemléltetik, milyen érté­kes tevékenységet fejteti ki ez az in­tézmény a szlovák nép kulturális fel­emelkedése érdekében. A kiállítás utolsó része a Matica Slo­venská mai küldetéséről szól Múltjához, hagyományaihoz méltó feladal hárul ma a Matica Slovenskára: Szlovákia Nemze­ti Könyvtára és Kiinyvtudoinányi Inté­zete lett. E feladat nagyságának ábrá­zolására csak annyit: az állami könyv­tárakban ma több mint 52 millió kötet könyv van, és a rendszeresen érkező folyóiralok száma meghaladja a 33 mil­liót. Aki nem ismeri hazánk fejlűdésé­nek liternél, le sem tudja mérni, hogyan jutottunk el a 42,6 százalék Írástudat­lantól a fenti 52 millió kötet könyvig. Kell-e szemléltetőbb példa egy nemzet öntudatr* ébredésérül és felemelkedésé­ről? A kiállítás mindenki számára érthető, tanulságos, meggyőző. Csaknem kézen­fogva vezeti a látogatót az időrendi sorrendbe csoportosított anyag között. A rendezőknek a látványosság erűsza­kn tsága nélkül, egyszerű eszközökkel sikerült a legfontosabb momentumokat az érdeklődés középpontjába állítani. Naponta 80U—1000 látogató tekinti meg ezt a kiállítást, amely összesan 400 négyzetméternyi teriilotet foglal el. Az izeinek, vállalatok, szövetkezetek dolgozói csoportosan érkeznek, de jön­nek a vendégek egyenként, még a mesz­szi idegenből is. A vendégkönyvben osztrák, belga, francia, amerikai, kana­dai látogatók kézjegye. Fájlaljuk, hogy a nyári szünidő miatt a tanulóifjúságnak csak egy jelentéktelen hányada tekintette meg a kiállítást, holott fontosnak tarta­nánk, hogy éppen a fiatalság lássa, mert értékes és tanulságos. A kiállí­tás szeptember 30-ig nyitva lesz. Re­méljük az iskolák kihasználják majd a rendelkezésükre álló hónapot és a vasúti kedvezményt. SKALINA KATALIN A többhónapos előkészület után is csak Igen vér­szegény vádakat tudtak kiagyalni Rosenbergékre. Íme a 11 „tény", amely a vád alapját képezte: 1944. november 15-e körül Juüus és Etliel Rosenberg tárgyaltak Ruth Greenglassal (1). November 20. körül Julius bizonyos pénzösszeget adott át Ruth Greenglass­nak (2). Ruth még ugyanaznap vonattal New Mexikóba utazott (3). December 10-én Julius a New York City­ben levő Stanton Street 266 számú házba ment (4). Ugyanezen a napon (ulius Rosenberg vádlott Ruth Greenglasstól egy iratot kapott, amely különféle infor­mációkat tartalmazott (5). 1945. január 5. körül Rosen­bergék Dávid és Ruth Greenglass-szal tanácskoztak (6). Ugyanezen a napon Julius átadta Ruthnak egy üres puddingos doboz elszakított részét, a másik rész felmu­tatójának újabb adatokat kellett volna szolgáltatni. (7). Január 10-e körül julius Dávid Greenglasst bemutatta egy férfinek (8). Január 12-én Julius újra tárgyalt. Daviddal (9). Ugyanaznap Julius Dávid Greenglasstól 6. Kiagyalt vádpontok és a „tanúk" egy Iratot kapott, amely rajzokat tartalmazott a Los Alamosban végzett kísérletekről. (10). Két nappal ké­sőbb Dávid Greenglass visszautazott New Mexikóba (11). A vádirat egyetlen pontjában és a vádak összességé­ben sem volt sző másról, mint a Rosenberg házaspár kapcsolatairól a két Greenglass-szal. Sehol semmi bizo­nyíték. 1961. március 7-én Kaufmann bíró megnyitotta a tár­gyalást. Az amerikai perrendtartás értelmében elsőnek az ügyészt illette a szó, hogy rövid beszédében megindo­kolja vádjait. Saypol nem vádbeszédet mondott, hanem egyszerűen bűnösnek nyilvánította a vádlottakat, mi­előtt egyetlen bizonyítékot is bemutatott volna. Azt ál­lította, hogy összeesküvők, akik azért szövetkeztek, hogy egy idegen ország javára kémtevékenységet foly­tassanak. Teljes komolysággal jelentette ki, hogy meg­cáfolhatatlanul bizonyítani fogja a vádlottak bűnössé­gét. Megnevezte tanúit is, akiknek az esküdtek majd hitelt adnak és akiknek szavát a világ közvéleményé­vel Is el akarta hitetni. Kik voltak ezek? A börtöntöl­telék Harry Gold, a tolvaj Dávid Greenglass, az álnok Ruth Greenglass és még néhány bizonyítani semmit nem tudó gyanús személy. Beszéde tényeket nem igen tartalmazott, annál több rágalmat, hazugságot és gyű­lölködést. Az ügyész egész fecsegése annyira felháborította a védőket, hogy felszólították a bírót, váltassa le Say­polt, mivel félre akarja vezetni az esküdteket. A bíró azonban az ügyész mellé állt. A hallgatóság soraiban szinte kizárólag olyan embe­rek ültek, akiket felingerelt, félrevezetett a vádlottak ellen hangoló uszító propaganda. Nem azt akarták tud­ni, hogy elítélik-e az „atomkémeket" — ebben egy pillanatig sem kételkedtek —, arra voltak kíváncsiak, vajon klmondja-e a bíróság békeidőben (az Egyesült Államok történelmében először) kémkedés címén a ha­lálbüntetést. Nem voltak ott a tárgyalóteremben a vád­lottak barátai, ismerősei Megfélemlítették őket, sokan még azt Is letagadták, hogy Ismerik a vádlottakat. A vádlottak egyedül álltak. Mindenki lemondott róluk, mindenki elhagyta őket, csak ügyvédjeik nem, és né­hány világos ítélőképességű amerikai, de ezeknek hang­ja elveszett a pokoli koncerten. A tárgyalóterem padsoraiban itt is, ott is titkosrend­őrök ültek. Arra figyeltek, akad-e valaki, aki mindezek ellenére olyan bátor, hogy fel meri emelni szavát a vádlottak mellett, vagy bármilyen formában kifeje­zésre meri juttatni rokonszenvét. A biró az ügyész kérésére megengedte, hogy a tár­gyaláson azok az FBI-alkalmazottak is jelen lehessenek, akik a nyomozásban részt vettek, a vádban segédkez­tek, és akiknek neve a tanúk Jegyzékében is szerepelt. Minden más tanúnak el kellett hagynia a tárgyalóter­met, ezek maradhattak, ezek minden szót hallhattak, mindenről tudhattak, mielőtt a tanúk emelvényre lép­tek. De még így, Ilyen körülmények között sem merte megkockáztatni az ügyész, hogy a tanúk emelvényére szólítsa őket és lehetőséget adjon az ügyvédek kereszt­kérdéseire. Egyiküket sem hallgatták ki. Az első tanú kihallgatásától kezdve a legtöbb kérdés az egész per folyamán a kommunizmusra vonatkozott. Nem volt egyetlen tanú sem, akitől ne kérdezték volna meg, hogyan nyilatkoztak a vádlottak a kommunizmus­ról, a Szovjetunióróli Mindenáron rájuk szerették volna bizonyítani, hogy kommunista ügynökök. Ez lehetővé tette volna, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártját megbélyegezzék és kéiaszervezetnek nyilvánít­sák. Ez azonban nem sikerült a per rendezőinek. Kaufmann bíró segítsége nélkül hamarosan összeom­lott volna a vád. Kaufmann azonban azért kapta meg a Rosenberg-pert, mert korábbi ténykedésével bebizo­nyította, hogy ádáz ellensége a kommunizmusnak, a Szovjetuniónak. Nem kételkedett a vádlottak bűnös­ségében, pedig még a bizonyítékokat sem Ismerte., Vé­leménye alapján Etheli és Juliust akár a per kezdete­kor is halálra ítélhették volna. Talán Igaza ls volt, hiszen az egész tárgyalást csak a nyilvánosság számára rendezték szemfényvesztésül. KÖVETKEZIK: 7. BE BIZONYÍTHATATLAN KÉMHISTÖRIA ©f SZŐ 4 * 1983. július 23.

Next

/
Thumbnails
Contents