Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-20 / 198. szám, szombat

Gondolatok a népművészeti TALÁLKOZÓK UTÁN A művészi élmény és a közízlés hatékony segítéséért A KÖZELMÜLT NAPOK a népművészeti megmozdulások szempontjából is jelentősek voltak. Láttuk a zsellzi, a gombaszögi dal- és táncünnepélyt, egymás után zajlottak le a járási „ Csemadok-napok és a különféle népművészeti találkozók. Éppen ezért talán nem őrt, ha a jó gazda szokása szerint mi ls mérlegelünk: ml volt jó, mit nyújtottak ezek a bemutatók, milyen volt a színvonal, helyes úton haladunk-e, nem kellene-e más rendezvényekkel dúsítani kulturális életünket, stb. Ezek a kérdések annál ls égetőbbek, mivel az utóbbi Időben újságjainkban, folyóiratainkban több hozzászólást olvashattunk ezekről a rendezvényekről, nemzeti kultúránk kérdéseiről és arról, hogy mit kellene tenni a nem minden esetben kedvező helyzet megszüntetésére. A nagy népművészeti megmozdulásokat Illetően talán éppen az rontott kissé az ünnepek hangulatán, s gondolkoztat el egy kicsit, hogy mi az itt élő magyar nemzetiségű dolgozóknak a művészeti nevelés, a kulturális szórakozás terén csak a népművészettel, a népi együttesek, énekkarok, zenekarok, a táncegyüttesek és a népdal-énekesek fellépéseivel tudunk valamit nyújtani. Valahogy az ilyen irányú — több éves múltra visszatekintő — tevékenységünk úgy tűnik, mintha az Ilyen országos dalés táncünnepélyek járási, népművészeti bemutatók megrendezésével a magyar nemzetiségű dolgozók művészeti nevelése, esztétikai ízlésének fejlesztése, pallérozása terén minden a legnagyobb rendben volila, mintha minden lehetőt elkövettünk volna. A baj persze nem ott van, hogy a résztvevők ezeken a rendezvényeken jól érezték magukat, jól szórakoztak; hogy volt lacikonyha, cigánypecsenye, birkagulyás, bor, sör, sőt esetenként még táncmulatság ls. Az ünneprontás ott kezdődik, ne csak ilyen ünnepekkel, rendezvényekkel csiszoljuk dolgozóink művészi ízlését, ne csak ilyen népvigalmakkal segítsük a kulturált szórakozást. Hogy tennivalónk e téren is akadt, azt a közelmúlt szlovák rendezvényei is bizonyítják. A devini nagy népünnepélyen bemutatták a Jánošík című operát, a Východná-l hagyományos népművészeti ünnepségen pedig a Jánošík című új filmet vetítették, sőt a nézők a Krútňava című operát ls láthatták. Ezen kívül minden jelentősebb fürdőhelyen megrendezik a zenei nyarat, melynek keretében hivatásos színházak, ének- és zenekarok, bel- és külföldi művészek tolmácsolják a közönség számára a ýllág legjobbjainak művelt, alkotásalt. Márpedig ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy dolgozóink jelentős része —f Dél-Szlovákiában — hivatásos színház előadásában még nem látott operát, balettot, operettet; vagy azt, hogy dolgozóink Jó része még nem volt hangversenyen, s művészileg magas színvonalú együttes előadásában nem hallhatta Bartók és Kodály világhírű művelt, — magában ezek a t.ények is knmoly figyelmeztetők. A figyelmeztetés mellett azonban arra is késztetnek, hogy elgondolkozzunk eddigi munkánk felett. Sőt ne csak elgondolkozzunk, hanem — ha a helyzet úgy kívánja — merjük átértékelni eddigi tevékenységünket, s ha kell: megváltoztatni elképzeléseinket, módszereinket TUDOM, SOKAN AZT GONDOLJAK, utópisztikus, megvalósíthatatlan álmok ezek, és ilyen elképzeléseket mi talán sohasem tudunk valóra váltani, amennyiben nincs opera- vagy balettegyüttesünk, nincs nagy szimfonikus zenekarunk, vagy hivatásos énekkarunk, stb. Ez igaz, de nézzünk egy kicsit körül. A bratislavai Nemzeti Színház a múltban nagy sikerrel játszotta a Keszkenő című — a magyar népi hagyományokra és a magyar népzenére támaszkodó — gyönyörű balettot. A nagy szimfonikus zenekarok, énekkarok állandó műsorszámai között ott szerepelnek Bartók és Kodály művel ls. Színházaink, hivatásos együtteseink szólistái közül sokan magyarul ls énekelnek, ugyanakkor az ls tudvalevő, hogy az operaelőadásnál a hangsúly nem ls annyira a szövegen, hanem a zenén és az éneklésen van. Itt ls megemlíthetem, hogy az ostravai színház a közelmúltban játszotta a Bánk bán című operát, és több cseh színház műsorán szerepelt már a Csárdás királynő, vagy a Luxemburg grófja című operett. A bratislavai Nemzeti Szinház ugyanakkor játszotta már Bartók Csodálatos mandarinját és a Fából faragott királyfi című táncjátékot is. Az elmondottakból kitűnik — ez a felsorolásból ls érezhető — a népművészeti bemutatókon, a dal- és táncünnepélyeken kívül más rendezvényeket is szervezhetünk, olyanokat, melyeken valóban magas színvonalú s igazán művészi élményben részesülnek a nézők. Természetesen, most nem a népművészeti rendezvények ellen szólok. Rendezzünk Ilyeneket ls, de jobbat, színvonalasabbat Emellett azonban jó lenne, ha dolgozóinkat a népművészet kincsestárán kívül a művészet más kimagasló eredményeivel ls megismertetnénk. Miért ne léphetne fel pl. a gombaszögi vagy a zsellzi dalés táncünnepély előestéjén valamelyik színházunk, operettel, operával vagy balettal. Vagypedig Gombaszög maradjon továbbra ls a népművészeti ünnepségek színhelye, és másutt, mondjuk Léván vagy Komáromban rendezhetnénk zenei nyarat, melynek keretében hivatásos együttesek, színházak, zenekarok, énekkarok, szólisták tolmácsolásában kiváló művekkel ismerkedhetne meg a közönség. Ezáltal magas színvonalú művészi élményben részesülnének a nézők és ízlésük, művészi értékérzetük ls jelentősen csiszolódna. A DAL- ÉS TANCÜNNEPÉLYEK szervezői — a könnyűműfaj terén — az idén már próbálkoztak hasonlókkal. Az Idei zselízl és gombaszögi táncünnepély előestje ugyanis esztrád-jellegű volt. Ezt a kezdeményezést örömmel fogadjuk, meg kell azonban jegyezni, hogy a színvonal szempontjából talán jobb lenne, ha egy ilyen esztrádest keretében csak hivatásos és igazán kiváló művészek szerepelnének. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy az utóbbi tdőben a rádió és a televízió szerfelett csiszolja a nézők ízlését, fokozza igényüket és így lehetőségük nyílik az egyes műsorszámok összehasonlítására. A könnyűműfaj terén ugyanakkor szem előtt kell tartani még azt is — főieg ami a dzsesz-számokat és táncdalokat illeti —, hogy azokat az emberek akarva, nem akarva hivatásos együttesek, zenekarok, kiváló táncdalénekesek előadásában naponta (hanglemezről, áruházakban, boltokban, állomásokon, vonatokon, stb.) talán többször ls hallják, és így az összehasonlítás alapján joggal tehetnek olyan kijelentéseket — mint ahogy az Zselizen meg ls történt —, hogy bizony színvonalasabb műsort vártak volna. •h IGY, UNNEPZÁRÄS UTÄN jól esik kissé elgondolkodni munkánk, eredményeink felett, mert minden mérlegelésnek, elemzésnek, értékelésnek a kellemetlen oldalakon kívül megvan a szép oldala ls; ugyanakkor a segíteniakarás, a helyzet megjavítására törekvés mindenkor megszüli a magasabb színvonal elérését segítő javaslatokat, ötleteket. Éppen ezért talán hasznos volna, ha az ünnepségek tervezői megszívlelnék és mérlegelnék ezeket a gondolatokat és a jövőben —- ne csak a könnyűműfaj terén, hanem a komoly műfajban is —, valamilyen módon megkísérelnék — ezt a jól megkezdett utat — az eddigi gyakorlatot továbbfejleszteni. DR. KOCZKA ISTVÁN, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetője CSEHSZLOVÁK FILMSIKER VASÁRNAP ZÁRUL A III. MOSZKVAI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL A moszkvai filmfesztiválon a hét elején vetítették A halál neve Engelchen című filmünket, versenyen kf-. vül pedig a Kongresszusi Palotában mutatták be az Amikor a kandúr jön című filmet, amely már Cannes-ban is nagy sikert aratott. Minden nagyzás nélkül állíthatjuk, hogy A halál neve Engelchen című csehszlovák film érte el az első komolyabb sikert. Bár nem éppen kedvező időpontban, a délutáni órákban vetítették a filmet, mégis zsúfolt volt a nézőtér s a közönség rendkívül összpontosított figyelemmel követte az eseményeket Az előadás után Innen is, onnan ls hallható volt a megjegyzés, hogy eddig ez a fesztivál legjobb filmje. Méghozzá olyan emberek állították ezt, akiknek emellett fenntartásaik is voltak a filmmel kapcsolatban. A fesztivál befejező része előtt tehát kétségkívül a komoly jelöltek sorába kerültünk. A halál neve Engelchen című alkotás tehát a verseny keretében vetített filmek egyik legjobbja. Meg kell jegyeznünk ugyan, hogy a fesztiválon kiváló filmeket vetítenek versenyen kívül ls. Ilyen pi. az amerikai West S ide Story, az olasz Négy nápolyi nap, Kramer Nürnbergi per című filmje és mások. Nagy érdeklődéssel vártuk, hogyan áll helyet ehben a konkurrenciában jasný: Amikor a kandúr jön című filmje. Kiválóan helyt állt. A cannesl siker népszerűséget biztosított a filmnek, sok Küldött és külföldi ÚJ(3 Nemzetközi XV

:libBlesztiv61t rendéinek szeptemberben az Egyesűit Áfa b Köztársaságban. Az alexandriai fesztiválra az NÖK nemcsak iá'ékfllmeket, hanem dokumentum és tudományos, valamint gyermekfilmeket is küld. ságíró más rendezvényeket hagyott faképnél, hogy ezt a filmet láthassa. A vetítés alatt pedig megismétlődött a cannesi Jelent: az emberek hangosan nevettek, tapsoltak, előadás után pedig egyhangúan elismerték a film kiváló minőségét és ötletességét Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a csehszlovák filmművészet a moszkvai fesztiválon résztvevő államok sorában tiszteletre méltó helyet vívott kl magának és csak sajnálhatjuk, hogy nem használtuk ki ezt az alkalmat további jó fllmjéink bemutatására is. Az NDK-t a versenyben a Bruno Apitz regénye alapján készült Farkasok közt védtelen című film képviselte. Sajnos a film alatta marad a regénynek. Reánk, akik még élénken emlékezünk a Boxer és a halál, valamint a Szállítmány a paradicsomból című filmekre, amelyekben a mi művészeinknek valóban sikerült az Internáló táborok tragikumát érzékeltetni, a Farkasok közt védtelen című alkotás akadémikusan hat, miután a film csak bizonyos helyzetek dokumentálására korlátozódik, ahelyett, hogy megpróbálta volna analizálás útján belülről ábrázolni a helyzetet. Háborús témával foglalkozik a Támadás című holland film is, amelyet a 40-es évek időszakát jellemző rendezői stílusban forgattak. A film a holland ellenállás egyik akcióját mutatja be, pontos dokumentációval. A becsületesség, a hűség és a feszültség az, amit e film javára írhatunk. Nem különösen szerencsés a Kedves család című vígjáték sem, amellyel Dánia vesz részt a versenyben. A film ugyan szórakoztatja a közönséget, de valahogy nem illeszkedett be a fesztivál keretébe. A film alkotói úgy látszik inkább kedvtelésből, mint a szükségletekből kiindulva nyúltak e témához, s bemutatják egy gazdag hajós családi Idilljét, három leányát a társadalmi előítéletekkel együtt. Nem keltett nagyobb visszhangot —

i a magyarok — Rényi Tamás Legenda a vonaton című filmje sem, amely az épitkezésről-épltkezésre vándorló hegesztő brigád életéből mutat be néhány képet. Az egyes novellák feldolgozása többnyire a színvonal alatt maradt, az összekötő részek unalmasak, a filmből hiányzik az eleven ritmus és a színészi teljesítmények sem eléggé kifejezőek. A további filmekről meg kell Jegyeznünk, hogy azok, akik kiválasztották őket, a legnagyobb mértékben szem előtt tartották a fesztivál jelszavát. Az EAK például Sáladin című történelmi nagyfilmmel vesz részt a versenyen, amely az arabok és a keresztesek jeruzsálemi középkori háborúját mutatja be. A filmen látszik, hogy rendkívüli gondoskodással készült, meg ls haladja az egyiptomi kinematográfia átlagát. Egy fiatal bányamérnök történetét mutatja be az Idegen városban című török film. A fiatal mérnök egyenlőtlen harcot folytat a bányatulajdonosok ellen. A történetet naiv szerelmi bonyodalom teszi érdekesebbé. Kellemesebb hatást vált kl A várakozás partja című iráni film. Egy művelt asszony drámáját ábrázolja, kinek a házassága a társadalmi előítéletekbe fullad. A vontatott történet és a helyzetek aprólékos megvilágítása csak rontott e művön. Vége felé közeledik a moszkvai filmfesztivál, amelyen a csehszlovák filmgyártás magára vonta mind a küldöttek, mind pedig az újságírók figyelmét. A nemzetközi zsűri Ítéletét azonban csak vasárnap tudjuk meg, amikor a moszkvai filmfesztivált ünnepélyesen bezárják. [ska] V. 70. szü/etésnop/áro Július 19-én emlékeztünk V. Majakovszkij 70. születésnapjára. Majakovszkijról szólva a kortársak és az irodalomtörténet nem szűkölködik a dicsérő jelzőkkel. A szovjet korszak legkiválóbb és legtehetségesebb költője volt, s költői jelleme, müveinek felülmúlhatatlan ragyogása mindörökre a nép költőjévé tette őt. Nem túlzás, amikor azt állítják, hogy a szovjet ember iskoláskorától kezdve Majakovszkij verseihez fordul, s ezek a versek végigkísérik egész életén, munkája, pihenése közben egyaránt. A világirodalomban nem találunk még egy költőt, akiben annyira párosult volna a határtalan alkotó lendület, a forradalmi szenvedély, az utolérhetetlen tehetség, a magas fokú eszmeiség, ábrázolókészség és újító szellem, a lángoló hazaszeretet, a forradalom ellenségei és a múlt sötét erői iránt táplált gyűlölet, a lírai érzés és pátosz, a szatirikus és tragikai érzés, mint éppen — Majakovszkijban. A párt szava, a párt ügye versei alaptörvénye, s teljes mértékben érvényesítette költői elvét: „Az igazi költészetnek, ha csak. egy órával is, de mindig meg kell előznie az életet". E lángoló szavú költő művei ma is utat mutatnák a szabadságukért, és a kommunizmus felépítéséért küzdő népek százmillióinak. Születésnapjára emlékezve közöljük az alábbi versét. Minden dolgunkat dicsérni... Minden dolgunkat dicsérni sem kötelesség, nem kényszerít Én sem költemény. le tudnám bontani házam felét, megmosnám, ^ Aki épít és újra felépíteném. és tisztogat, azt követem lázasan lángoló hétköznapokban. ünneplem hazámat, úgy, amilyen; de azt, amilyen lesz háromszorosan Szeretem terveink jövőbe fénylő nagyságát, s az öles lendületet. öröm; ha munkára, harcba vezénylő indulónk dobja pereg. Rothadó szemét ma még takarója, nézem az egyszerű földet, látom mélyét, íme, alóla a kommün házai nőnek. Halványul a bizalom, benned, égi malaszt, szénát a föld csak egy pudot érlel, traktorhoz fordul hát a paraszt kérges szívével. S melyek a fékező, régi nyomorban a homlok állomásán vesztegeltek, ma vasban és kőben a kék napra kilépnek a gyönyörű tervek. És én, mint az emberiség tavaszát, mely született munka és harcok alatt. dalolom e drága hazát; köztársaságomat! Kuczka Péter fordítása 1983. július 20. • ÜJ SZÖ 7