Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-18 / 196. szám, csütörtök

A marxizmus-leninizmus — egységünk megingathatatlan alapja (Folytatás az L oldalról] a forradalmi harc jelentőségét védik. A jelenlegi revizionisták elleni harc alsőrendűségének hangoztatásával érvelnek a Szovjetunió és a szocialista országok valódi béketörekvésel ellen. F0 igyekezetük az, hogy bebizonyítsák az általános és teljes leszerelés megvalósításának, a háború elhárításának és mindazoknak a konkrét intézkedéseknek az „illuzórikus" voltát, amelyeket a szovjet kormány javasol a világbéke biztosítása érdekében. A kinai elvtársak általános szólamai a békeharcról ürességtől konganak, s mondjuk meg nyíltan, bizonyos kétségeket ébresztenek azok ősxinte szándékáról, akik e kinyilatkozásokat teszik. Kételkedésünk főleg akkor jogos, ha ezeket a kijelentéseiket a „szép jövőről" szóló furcsa elmélkedéseik követik, melyek szerint a kommunizmus „az elpusztult imperializmus romjain épül fel." A békés egymás mellett élés — hangsúlyozzák a kínai elvtársak — nem helyettesítheti a nép forradalmi harcát. - A mi nézetünk is ugyanez, de milyen összefüggésbe hozható a „szép jövendőről" való álmodozás ax egyes országok osztályharcával? Miért valósuljon meg ez a „népeknek az imperializmus feletti győzelmét" jelentő harc a termonukleáris fegyverek tüzében? A kínai elvtársak mindig a szocialista forradalomnak csupán fegyveres formájáról beszélnek. A harcnak ez a formája sem tehető azonban függővé az atombombától. Az pedig már megengedhetetlen, hogy az osztályharcról úgy beszéljünk, hogy nem vesszük tekintetbe azon prszág munkásosztályának nézeteit, amelyekben ez a harc folyik. Értelmetlenség azt képzelni, hogy ezeknek az országoknak a dolgozói olyan harcformát választanak, amely ax emberek tömeges pusztulásához, országuk lerombolásához vezet, s majd ezeken a romokon építik fel a „rózsás jövendőt". Dolgozóink, akik nem Inogtak meg a forradalmi vívmányok és szocialista államunk védelmében, ugyancsak nem óhajtják az Ilyen álforradalmi perspektívákat. Azt meg lehet érteni, hogy egyesek elragadtatják magukat a jövőről való elképzeléseiktől. Az azonban teljesen érthetetlen, hogy azok, akik a marxizmusleninizmus híveinek kiáltják ki magukat, a kommunista jövőről szőtt elképzeléseiket összefüggésbe hozzák a termonukleáris háború borzalmaival, amelyhez az avanturista kísérletek — „a világforradalom exportálása" — szükségszerűen vezetnének. Az „opportunizmus" állandó szemrehányása és a „valaki" féiszegségére vonatkozó alattomos célzások (jegyezzük meg, hogy nem csupán véletlen támadásról van sző, hanem állandósuló kampányról, amely bennünket rákényszerltett, hogy válaszoljunk a valamiféle „korunkbeli" gyávákról szóló cikkre, akik állítólag „elárulták" Fučík üzenetét) — egyetlen célt szolgálhatnak: gyengíteni a Szovjetunió és a szocialista or szágok békeoffenzlvájának és a nemzetközi forradalmi mozgalmat a kalandorság és a kockázat vágányára terelni. így csak azok az emberek cselekedhetnek, akik elvesztették hitüket a tömegek forradalmi erejében, a szocializmus erejében, akik nem bíznak a munkásosztály képességeiben, amely kezébe ragadta a hatalmat és megalkotta saját szocialista államát. Ezek az elvtársak képtelenek a növekvő világszocializmus egyre bonyolultabb feladatainak megoldására. Lenin annak idején hangsúlyozta, hogy miután több szocialista és munkásállam születik, ezek az országok fokozatosan döntő befolyással lesznek az egész világpolitikára. Közismert Leninnek az a kijelentése is, amelyben rámutat e hatás konkrét tartalmára: „A nemzetközi forradalomra mindenekelőtt gazdasági politikánkkal hatunk. A világméretű harc erre a küzdőtérre terelődött" — irta Lenin 1921-ben. Mit mondjunk tehát ma, amikor a szocialista világrendszer — Lenin szavaival összhangban — valóban döntő befolyást kezd gyakorolni a világ fejlődésére. Nem véletlen, hogy a kínai elvtársak nem bíznak a szocialista országok népének abban a képességében, hogy a gazdasági versenyben győzedelmeskedik a kapitalizmus lelett. Ok nem bíznak eszméink erejében sem. Minél előbb, véleményük szerint, rövidebb úton akarjak elérni a forradalmat — szól ezzel kapcsolatban az SZKP KB levele. A győzelmes forradalom azonbán csakis a nép munkája révén állandósíthatja és növelheti sikereit, s igazolhatja a szocializmus előnyeit a kapitalizmussal szemben. Igaz, hogy ez nem is olyan könnyű, annál Inkább nem, ha a forradalom olyan országokban valósul meg, amelyek fejletlen gazdaságot örököltek a múlttól. A Szovjetunió és más szocialista országok példája meggyőzően bizonyltja, hogy ilyen feltételek mellett is hatalmas sikereket lehet elérni s meg lehet mutatni az egész világnak a szocializmus előnyeit a kapitalizmussal szemben. Természetesen eredmények csak akkor születnek, ha helyes az irányítás. A tények logikája kérlelhetetlen. A kínai elvtársak harcba szálltak a saját értelmezésük szerinti opportunizmussal. Ezzel szükségszerűen ellentétbe kerültek a szocialista és kommunista építés több alapvető követelményével és a pártirányítás lenini elvével. Álláspontjukra jel lemző az a törekvés, hogy védelmükbe vették Sztálin személyi kultuszát, s támadták až SZKP XX. kongresszusának irányvonalát. A nemzetközi forradalmi mozgalom a XX. kongresszus lenini irányvonalát sajátjának fogadta el, s a kongresszus feibecsülbetetlen leientőségét annak idején a kínai vezetők maguk is hangsúlyoz ml mozgalom további fejlődésével kap csolatos úttörő gondolataiért. Sztálin sze mélyl kultuszának leleplezése és elité lése nemzetközi méretű következmények kel |árt. A XX. kongresszus a lenini elvek következetes felújításának volt az elindítója. Ex adta meg a lökést valamennyi kommunista, forradalmi és marxista-leninista párt tevékenységének demokratizálásához. A nemzetközi forradalmi mozgalom jelenlegi hatalmas fejlődését az SZKP XX. kongresszusának köszönheti. A személyi kultusz leleplezésével és a lenini normák felújításával fokozódott a kommunista pártok hatása a széles néptőmegekre, s növekedett a kommunista eszmék tekintélye. A kínai elvtársak úgy viselkednek, mintha ennek ellenkezője történt volna. Támadják ax SZKP programját s axt az állításukat, hogy Ok „opportunistaellenes harcosok", az össznépi állam és ax SZKP össznépi jellege elleni elméleti támadásokkal akarják alátámasxtani. Tekintet nélkül a társadalmi fejlődésre és arra a valóságra, hogy a Szovjetunióban felszámolták a kizsákmányoló osztályokat, hogy a kommunizmust építő szovjet társadalom a baráti szocialista osztályok — a munkásosztály, a parasztság, valamint ax értelmiség — társadal ma, mindenáron be akarják bixonyltanl, hogy a Szovjetunióban ls létezik „osztályharc". És míg ezt bizonygatják, elleledkeztek tisztázni egy olyan fontos kérdést, mint a szocialista demokrácia fejlesztése a kommunizmus építésének feltételei közOtt. Az SZKP KB levele egész sor további fontos kérdéssel ls foglalkozik. Ilyen például a világon létező forradalmi irányzatok viszonyának a kérdése. Mindenekelőtt a nemzetközi forradalmi mun kásmozgalom — amelyet ma a szocialista világrendszer és a kapitalista orszá gok kommunista pártjai képviselnek — és a nemzeti felszabadító mozgalom viszonyáról eshet szó. Kétségtelen, hogy e két vllágmozgalom közti jó viszony a fő feltétele az imperializmus fölötti győ zrlemnek. A klnal elvtársak egy alkalommal sem feledkeznek meg a proletariátus forradalmi álláspontjának hangsúlyozásáról. Furcsa azonban, hogy ebben a kérdésben elhagyják ezt az álláspontjukat. Szerintük az imperializmus elleni harc döntő ereje nem a szocialista világrendszer, sem a nemzetközi munkásosztály harca, hanem a nemzeti felszabadító mozgalmak. Az SZKP KB levele találóan mutat rá arra, hogy a klnal elvtársak minden bizonnyal a legkönnyebb módon akarnak népszerűséget szerezni egyes népeknél. Az 0 álláspontjuk a nemzeti felszabadító mozgalomnak a nemzetközi munkásosztálytól és a szocialista világrendszertől való elszigeteléséhez vezet. Fontos elméleti hozadékot jelentenek az SZKP KB levelének betejezö részei, amelyekben a marxista—leninista pártok közös irányvonalának fó vonásait vázolják fel. Az általánosítások korunk jellegének alapos elemzésére támaszkodnak. amely elemzés 1960-ban történt a moszkvai tanácskozásokon. Exek a részek meggyőzően hangzanak főleg akkor, ha összehasonlítjuk a KKP Központi Bizottságának általános nyilatkozatait, ame . lyek megkísérlik az egész nemzteküzi forradalmi mozgalom fő vonalának meghatározását, de nem jutnak tovább az általánosan érvényes és már közismert feladatok megjelölésénél, amelyek a kapitalizmustól a szocializmusba való átmenet idején valósulnak meg. Ha a fő irányvonal mindössze általános feladatokat szab meg — hatástalan marad. Ilyen irányvonalra mi nem ' mondhatunk igent. Az SZKP KB levele teljesen világosan kimondja, hogy a jelenlegi forradalmi világfolvamat jellegét és tartalmát a szocializmust építő népek Imperialistáéi lenes harcának egyesítése határozza mog. Ebben az összefogásban fontos szerep jut a kapitalista országok munkásosztálya forradalmi mozgalmának, az elnyomott népek nemzeti felszabadító harcának és általában a demokratikus mozgalmaknak. Az objektív történelmi kö rülményekből kiindulva, — amelyekre az imperializmus aggresszivitásának fokozódása és. a hatalmas pusztító erővel rendelkező fegyverek készítése jellemző — az SZKP KB levele hangsúlyozza, hogy „az imperiallstaellenes erők előtt álló sok feladat közül napjainkban a központi helyet a termonukleáris háború elhárításáért vívott harc foglalja el. A kommunista pártok elsőrendű feladata: a béke erőit a béke védelmére és az emberiséget fenyegető atomháború meg akadályozására tömöríteni. A

testvérpártokhoz hasonlóan, pártunkat is nyugtalanítja a KKP vexetőségének helytelen állásfoglalása napjaink alapvető problémáihoz, főleg a háború és béke, valamint a forradalmi mozgalom és a békés egymás mellett élés kapcsolatának kérdéséhez Teljesen megfejthetetlen számunkra ennek a „revizionista-ellenes" kampánynak a háttere és „a világforradalom védelmének" állandó hangoztatása. Ami pedig végletesen sajnálatraméltó, ami megbotránkoztat mindenkit, aki a proletár nemzetköziség elveit megszeghetetlennek tartja, az az, hogy alaptalan támadásokat intéznek az SZKP és más marxistaleninista pártok ellen. A klnal elvtársak nem válogatnak a szavakban. Gátlástalanul beszélnek valamiféle „patriarchális rendszerről" és a „testvéri pártok belügyeibe való beavatkozásról", sőt a „nagyhatalmi sovinizmus hibáiról" is. A valóságban ez nzt jelenti, hogy nem közvetlenül ugyan, de azonosulnak a kommunizmus legádázabb ellenségeinek „Moszkva kezéről" terjesztett pletykáival. A vádaskodásban még tovább mennek. A szocialista világköxösták — s nemcsak a nemzetközi forradal- ségen belüli államok kOzti kapottatokról figy beszélnek, mintha a Szovjetunió olyan „kapcsolatokat" érvényesítene, amilyen az egyes kapitalista orsxágok kOxött szokásos, s exekben a kapcsolatokban állítólag mindig a „saját javát" és „mások kárát" keresi. Ezek a légből kapott pletykák nem bizonyíthatok semmilyen ténnyel. Az első esetben az Albán Munkapárt vezetői elleni „Igazságtalanságról" beszélve el akarják vakítani az ítélőképes embereket s azt bizonygatják, hogy az SZKP „a többi testvérpártra is rá akarja kényszeríteni programját". Ezek az állítások teljesen erőtlenek. A másik állítás szerint a Szovjetunió a nemzetközi munkamegosztásban „nagyhatalmi sovinizmust" érvényesít oly módon, hogy saját akaratát rákényszeríti más testvérpártokra, megsérti a testvérpártok függetlenségét és önrendelkezését s megkárosítja testvéri országok népeinek érdekeit. Az ilyen kijelentést nem ne-vezhetünk másnak, mint minősíthetetlen rágalotnnak. Mondjuk meg nyíltan, hogy főleg a mi népünket mélyen érintik a Szovjetunió elleni támadások. Ügy érezzük, hogy ezek a sértegetések ránk is vonatkoznak. A Szovjetunió építésünk támogatója, legjobb barátunk; a múltban is, és ma is segíti szocialista építésünket. A világtörténelem valóban nem ismer példát, hogy egy ország olyan méretek ben nyújtson segítséget más országoknak gazdaságuk, tudományuk és technikájuk fejlődésében, mint a Szovjet unió. Mindenki tudja, milyen hatalmas önzetlen segítséget nyújtott és nyújt a Szovjetunió a szocialista országoknak és a fejlődő államoknak, valamint az egész forradalmi mozgalomnak. Ez az anyagi és erkölcsi támogatás összeha sonllthatatlan bármely más ország se gélynyújtásával. Mindenki tudja, milyen számottevő se gítséget nyújtott a Szovjetunió a Kinai Népköztársaságnak. Az SZKP KB levele több tényt sorol fel ezzel a segítséggel kapcsolatban. És ha ennek ellenére a szocialista államok kapcsolataiban bonyodalmak születtek, ez a kinai felelős szervek bűne, amelyek az utóbbi években — saját kezdeményezésükre — korlátozták gazdasági és más Irányú együttműködésüket a szocialista országokkal. Meg keli mondanunk, hogy népgazdaságunkban is éreztük, ennek a ténynek kedvezőtlen hatását. Meg vagyunk győződve, hogy ez nem szolgálta a kínai nép javát. | Ha minden szocialista állam „önellátás" elv szerint járna el, ez kétségtelenül a stagnáció következményével járna nemcsak az egyes országokban, hanem az egész szocialista táborban. A jövőben ez a szocialista világközösség gazdasági erejének gyengülésében mutatkozna meg, s ilyen alapon a szocialista világrendszer a szövetkező monopóliumokkal nehezen vehetné fel a versenyt. A KKP vezetői mindenkit tartózkodásra intenek az SZKP programjával kapcsolatban. Valóban meglepő, hogy megfontolatlanságukban Ilyen messzire jutottak. Hqgyan lehetséges ezt a programot „ráerőszakolni" más pártokra? Talán mi csehszlovák kommunisták térjünk le a kommunista építés útjáról csak azért, mert összhangban van az SZKP programjával? Mondjunk le ennek az építésnek az eszményeiről és elveiről csak azért, mert ezeket az eszményeket és elveket más testvérpárt ls meg akarja valósítani? Védekezzünk e program fő gondolatainak érvényesítése ellen, vagyis ne törekedjünk a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának lerakására, a dolgozók életszínvonalának emelésére a szocialista demokrácia elmélyítésére és fejlesztésére a proletár diktatúra átépítésére és össznépi állammá való alakítására, a kommunista önigazgatás fokozatos bevezetésére, a kommunizmus szellemében való nevelésre stb? Talán vessük el az SZKP programjának ezeket a gondolatalt, amelyek a nemzetközi forradalmi mozgalom tapasztalatait általánosítják, kitűzik a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért, a szocializmusért és az imperializmus ellen vívott harc feladatait? És mindez miért lenne idegen a mi viszonyainktól? Hogyan képzelik el a kínai kommunisták: - szavakkal a kommunizmus mellett kardoskodni, ugyanakkor tetteikben megtagadni a kommunizmust! Nem. Ezen az úton mi nem haladhatunk. Amikor pártunk közvetlenül az SZKP XXII. kongresszusa után kijelentette, hogy az SZKP programját saját programjának tekinti, nem azért tette, hogy ezt a programot valaki rákényszerltette, hanem azért, mert főbb gondolataiban, egész lenini lényegével kifejezi a ml vágyainkat ás céljainkat is, s megjelöli közeljövőnk feladatait. Az csak természetes, hogy a kommunizmus általános eszméit, amelyek minden országra érvényesek, mi a saját szükségleteinkkel, belső feltételeinkkel összhangban fogjuk megvalósítani. És ez a módszer a jövőben sem lesz akadálya annak, hogy a szovjet elvtársaktól és az SZKP tapasztalataiból tanuljunk. A

KKP Központi Bizottságának június 14-i levele újabb bizonyítéka annak, mennyire ellentétesek a kíuai elvtársak kijelentései cselekedeteikkel. Ebben a levélben újra olvashatunk a proletár nemzetköziséghez való hűségről és a kommunista mozgalom egysége megszilárdításának szükségéről. Az 1960. évi Nyilatkozat kötelezővé tette minden kommunista párt részére, tartózkodni minden olyan akciótól, amely a kommunista mozgalom egységét megbontaná. Maga az a tény, hogy a kínai elvtársak a tanácskozások előtt hozták nyilvánosságra levelüket, éles ellentétben áll a nyilatkozat követelményeivel. Csehszlovákia svájci \ nagykövetének kinevezése (CTK) — Autonin Novotný, köztársaságunk elnöke, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és Svájc diplomáciai képviseletetelnek nagykövetségi rangra emelésével kapcsolatban Rudolt Součeket, Csehszlovákia eddigi berni követét kinevezte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság svájci rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé. A kuliig Svájc és Mexiko nagykövetét (CTK) — Václav Dávid külügyminiszter tegnap fogadta André Parodit, Svájc rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a legközelebbi napokban átadja megbízólevelét köztársaságunk elnökének. A fogadáson dr. Bohumil Verner, a Külügyminisztérium diplomáciai protokollfőnöke ls jelen volt. • • • Václav Dávid külügyminiszter tegnap fogadta Alfonz Castro Valiét, a Mexikói Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a legközelebbi napokban átadja megbízólevelét köztársaságunk elnökének. A fogadáson dr. Bohumil Verner, a Külügyminisztérium diplomáciai protokollfőnöke is jelen volt. Haffner nyugatnémet újságíró a bonni poiitika követeli München (CTK) — Egy Münchenben tartott diákgyűlésen Sebastian Haffner nyugatnémet újságíró követelte a bonni politika felülvizsgálását, s azt, hogy a négy nagyhatalom tárgyaljon a német kérdésről. Itt az Ideje, hogy tárgyaljunk a keleti államokkal az európai biztonság rendszerének létrehozásáról, a békeszerződés megkötéséről, s állapodjunk meg velük abban, hogy Németország területéről vonják ki az idegen katonai egységeket — hangsúlyozta Haffner. Az olasz fasiszták „vitája" kongresszusuk előtt Róma (CTK) — Az ún. Olasz Szociális Mozgalom (MSI) fasiszta szervezet tagjai készülnek augusztusi kongresszusukra, amelynek színhelye Róma lesz. „Előkészületük", igaz, nagyon sajátos és összhangban van „hagyományaik szellemével". Egyik római gyűlésükön olyan heves vita kerekedett, hogy nem hiányzott a kölcsönös elagyabugyálás sem. Az ülés négy résztvevőjét eszméletlenül a feketeinges .^bajtársaknak"' kórházba kellett szállítaniuk, ahol három hétig álmodozhatnak a Mussolinikorszak elmúlt dicsőségéről. •k Zinajda Nyikolajevna Osznovina, volgográdi tanítónő Bratislavába látogatott. Osznovina férje a keletszlovákiai partizánmozgalom egyik szervezője volt és nagy segítséget nyújtott hazánk felszabadításában. Az SZLKP KB több illegális dolgozójával együtt pusztult el az ausztriai Melk közelében, amikor a német fasiszták a mauthauseni koncentrációs táborba szállították. Megrendezzük a csehszlovák-kubai barátság hetét (CTK) — A Kubai Köztársaság július 26-ára eső államünnepének tiszteletére július 24. és 30. között megrendezik hazánkban a csehszlovákkubai barátság hetét. Ez a rendezvény szervesen függ össze a két ország kulturális egyezményét kiegészítő idei tervvel. Egyidejűleg ezzel viszonozzuk a kubai—csehszlovák barátság hetét, amelyet ez év májusában rendeztek a Kubai Köztársaságban, i Nagy-Britannia elégedetlen a „hatok" javaslatával Hága (CTK) — Home brit külügyminiszter keddi hágai sajtóértekezletén kifejezte az angol kormány elégedetlenségét a Közös Piacnak azzal a javaslatával, hogy a Közös Piac és Nagy-Britannia között a kapcsolatok a Nyugat-Európal Unió keretén belül valósuljanak meg. Ezzel a Javaslattal Joseph Luns holland külügyminiszter, a Közös Piac miniszteri tanácsának elnöke ismertette meg Hőmet. Az angol külügyminiszter kijelentette, hogy bár ez a lépés „helyes irányban történt", mégsem nyújtja Nagy-Britanniának azt, amit a gazdasági konzultációk fogalmán értett. Az NSZK kormánya a szocialista országokkal folytatott kereskedelemről tárgyal Bonn (CTK) — Az NSZK kormánya tegnapi ülésén megvitatta a szocialista országokkal folytatott kereskedelem elveit, amelyeknek alapján ma az érdekelt ipari képviselőkkel tárgyal. A mai tanácskozáson mintegy húsz személy — az NSZK kormányának képviseletében Adenauer, Erhard, Dahlgrün és Schröder — vesz részt. A bajor igazságügyi minisztérium leplezi a náci bírókat München (CTK) — A bajor Igazságügyi minisztérium kedden elutasította Herterich würtzburgi orvos vádJát, amit azért emelt, hogy megszüntették a bírósági eljárást Eisert és Aumüller náci jogászok ellen. A bírósági pljárást a bambergi tartományi főbíróság államügyészének javaslatára szüntették meg. Az államügyész szerint mindketten „az akkori törvényekkel összhangban" követték el bűntetteiket. Gyermekek kizsákmányolása Olaszországban Róma (CTK) — Az Olasz Cipőipari Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetsége bűnvádat emelt a Miláno melletti Parabiaco falu, cipőipari központ két gyárának tulajdonosa ellen, akik 11—13 éves gyermekeket alkalmaznak. Az olasz törvények szerint munkába csak 15 éven felülieket fogadhatnak. Az Avanti lap ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a város sok tízemében nem Ismerik vagy nem akarják Ismerni az illetékes törvényeket s sok olyan gyermekeket alkalmaznak, akiknek helye az iskolapadokban lenne. A gyermekek, ugyanolyan munkát végeznek, mint a felnőttek, fizetésük azonban csak félannyi. Mozgalmunk egységét nem lehet ilyen példátlan módon semmibe venni. Egységünk alapja nem >lehet a marxistaleninista elmélettel és a proletár internacionalizmus elveivel való formális azonosulás. Ezeket az elveket ugyanis mindenki saját belátása szerint magyarázhatná. Egységünk megköveteli, hogy a forradalmi mozgalom minden egyes osztaga, minden párt őszintén törekedjék a felzárkózottság megszilárdítására. Az egyenjogúság elvét fegyverként alkalmazni az egység megbontására, vagy pedig úgy értelmezni ezt az egységet, amely, megengedi egyetlen párt álláspontjának elfogadását a többi párt akarata ellenére — ez a proletár internacionalizmus elveinek lebecsülését jelenti. Országunk kommunistái nem érthetnek egyet a közösen elfogadott elvek ilyen megsértésével. Azzal sem érthetünk egyet, hogy a kommunista mozgalom egységéért vívott harc leple alatt teljesen alaptalan vádakat emeljenek az SZKP ellen. Azok, akik annyira szeretnek hivatkozni a Nyilatkozatra, ne felejtsék el, következő sorait: „A kommunista és munkáspártok egyöntetűen kijelentik, hogy a forradalmi világmozgalom általánosan elismert élcsapata a Szovjetunió Kommunista Pártja volt, és marad is a lövőben. Ez a párt a világmozgalom legtapasztaltabb és legedzetteb osztaga." A kínai elvtársak annakidején aláírták ezt a nyilatkozatot. Elismerni az SZKP élcsapat szerepét, nem jelenti, hogy ezzel elismerjük valaki egyeduralmát. A kommunista mozgalomban sem a múltban, sem a jelenben, sem a jövőben nem érvényesülhet egyetlen párt egyeduralma. S ha az SZKP vezető szerepéről beszélünk, ez azt jelenti, hogy ennek a leninista pártnak nagyszerű példája, forradalmi hagyományai, XX. és XXII. kongresszusának határozatai, nagyszerű programja, a leninizmus újjászületéséért vívott következetes és rendületlen harca ösztönzőleg hat munkánkra. Az elismerés azt Is Jelenti, hogy ihletet találunk történelmi harcaiban, amelyek az egész világ haladó népeinek csodálatát váltották ki. Mozgalmunk fontos határkőhöz érkezett. Most arra van szükség, hogy a megingathatatlan lenini elvek alapján tömörítsük a munkásosztály forradalmi világmozgalmát. Az ellentéteknek és a komoly nézeteltéréseknek, amelyek felmerültek, megtalálhatók az okai, mégpedig a szocializmus útjára lépő egyes országok egyenlőtlen történelmi fejlődésében. Sokszor azonban az okokat az egyes pártok azon szubjektív képességében is kereshetjük, hogy mennyire tudják az egész mozgalom objektív szükségleteivel összhangban tisztázni a nézeteltéréseket. Nincsenek illúzióink a jelenlegi nézeteltérések gyors és könynyű áthidalására. Ezeknek a nézeteltéréseknek az alapja azonban nem olyan, hogy lehetetlenné tenné megoldásukat, ellenkezőleg, céljaink azonosak s ezért harcunk jelenlegi időszakában is össze kell hangolni érdekeinket. (RUDÉ PRAVO) Úf SZÖ 2 * 1963. július 18.