Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-17 / 195. szám, szerda

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyílt levele a pártszervezetekhez, a Siovjetunió valamennyi kommunistájához Az SZKP Központi Bizottságának nyilt levele, amely a Pravda vasárnapi számában jelent meg, a kővetkezőképpen hangzik: Kedves Elvtársak! Az SZKP Központi Bizottsága szükségesnek tartja, hogy nyílt levéllel forduljon Önökhöz és ezúton fejtse ki álláspontját a nemzetközi kommunista mozgalom nagyfontosságú kérdéseit illetően, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1963. június 14-én kelt levelével kapcsolatban. A szovjet emberek jól tudják, hogy pártunk és kormányunk az egész szovjet nép akaratához híven erőtfáradságot nem kímélve arra törekszik, hogy szilárdítsa a testvéri barátságot valamennyi szocialista ország népeivel, a kínai néppel. Egyesít bennünket a kommunizmus győzelméért folytatott közös harc, egy a célunk, egyezők a vágyaink és reményeink. Sok éven át pártjaink kapcsolatai jók voltak. Ám bizonyos idővel ezelőtt egyfelől a Kínai Kommunista Párt, másfelől a Szovjetunió Kommunista Pártja és más testvérpártok között komoly nézeteltérések keletkeztek. Jelenleg egyre növekvő aggodalmakat keltenek az SZKP Központi Bizottságában a Kínai Kommunista Párt vezetőségének olyan megnyilatkozásai és cselekedetei, amelyek aláássák pártjaink összeforrottságát, népeink barátságát. Az SZKP Központi Bizottsága a maga részéről minden lehetőt megtett a nézeteltérések kiküszöbölésére, és az idén januárban javaslatot tett a nyílt polémia megszüntetésére a kommunista mozgalmon belül abból a célból, hogy nyugodtan és érdemben vitathassuk meg a vitás kérdéseket és elvi marxista—leninista alapon oldjuk meg azokat. Az SZKP e Javaslata forró támogatásra talált valamennyi testvérpártnál. Ezt követően megegyezés jött létre, hogy az SZKP és a KKP képviselői találkozni fognak. Ez a találkozó most van folya matban Moszkvában. Az SZKP Központi Bizottsága remélte, hogy a kínai elvtársak, hozzánk hasonlóan, jóakaratot tanúsítanak és előmozdítják a találkozó sikerét népeink érdekében, a kom munista mozgalom egységének megszilárdítása érdekében. Sajnos, amikor már létrejött a megegyezés, hogy az SZKP és a KKP képviselői találkoznak Moszkvában, imár meg nevezték a küldöttségek tagjait és kitűzték a találkozó időpontját, a kínai elvtársak ahelyett, hogy a fennálló nézeteltérései? megvitatásét e találkozó ideiére hagyták volna, vá ratlanul lehetségesnek tartották, hogy nyíltan a világ elé tárják régi nézeteltéréseket, sőt újabb vádakat is emeljenek az SZKP és más kommunista pártok ellen. Ez jutott kifejezésre a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága június 14-i levelének közzétételében. Ez a levél ön kényesen magyarázza a kommunista és munkáspártok képviselőinek moszkvai tanácskozásairól kiadott nyilatkozatokat, elferdíti e történei mi dokumentumok rendkívül fontos tételeit. A levél alaptalan, rágalmazó támadásokat intéz pártunk és más kommunista pártok ellen, az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusán hozott határozatok és az SZKP prog ramja ellen. Az SZKP Központi Bizottságának el nöksége, miután megismerkedett e le véllel — mint azt Önök is tudják az SZKP Központi Bizottságának . Pravda Június 19-1 számában meg jelent nyilatkozatából, — arra a következtetésre jutott, hogy abban az időpontban nem volt célszerű a szov jet sajtóban közölni a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-i levelét. A levél közlése természetesen nyilvános választ tett volna szükségessé részünkről, ami tovább élezte volna a polémiát, to vább szította volna a szenvedélyeket, s ezzel rontotta volna pártjaink kapcsolatait. A KKP Központi Bizottsága levelének közzététele annál inkább időszerűtlen volt, mert küszöbön állt az SZKP és a KKP képviselőinek találkozója, amelynek célja — véleményünk szerint —, hogy elvtársi szellemben megvizsgálja a nézeteltéréseket, s ennek alapján elősegítse a két párt jobb kölcsönös megértését a mai világ fe|lödésének legfontosabb kérdéseit illetően; elősegítse, hogy kedvező légkör alakuljon ki az összes kommunista- és munkáspártok képviselőinek részvételével megtartandó tanácskozás előkészítéséhez és megtartásához. Ugyanakkor az SZKP Központi Bizottságának elnöksége szükségesnek tartotta, hogy megismertesse az SZKP Központi Bizottságának tagjait és a Központi Bizottság plénumának összes résztvevőit a KKP Központ! Bizottságának levelével, s egyúttal tájékoztassa őket arról, mi a lényege a KKP vezetősége, illetve az SZKP és más marxista—leninista pártok közötti nézeteltéréseknek. A Központi Bizottság plénuma egy hangúlag elfogadott határozatában teljes mértékben jóváhagyta az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének, N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének politikai tevékenységét, amelyet a kommunista világmozgalom erőinek további tömörítése céljából fejtett ki; jóváhagyta továbbá azokat a konkrét intézkedéseket és lépéseket, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának elnöksége tett a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságával való kölcsönös kapcsolatok terén. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma megbízta a Központi Bizottság elnökségét, hogy a KKP képviselőivel létrejövő találkozón tántoríthatatlanul kövesse a XX., XXI. és XXII. pártkongresszus Irányvonalát, amelyet a kommunista pártok képviselőinek tanácskozásai jóváhagytak, a tanácskozásokról kiadott nyilatkozatok kidomborítottak, s az élet, a nemzetközi események menete maradéktalanul Igazolt. A Központi Bizottság plénuma határozottan vtszszautasította a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának pártunk és más kommunista pártok ellen, a XX., XXI. és XXII kongreszszuson hozott határozatok és az SZKP programja ellen intézett alaptalan és rágalmazó támadásait. Ugyanakkor a plénum egész pár tunk akaratát kifejezésre juttatva kijelentette, hogy kész határozottan és következetesen folytatni azt az irányvonalat, amelynek célja a testvérpártok összefogása, a fennálló nézeteltérések kiküszöbölése. A plé num kijelentette, hogy pártunk továbbra is törekedni fog az egység erősítésére a marxizmus-leninizmus és a szocialista nemzetköziség elvei alapján, az SZKP és a KKP testvéri barátságának alapján, a közös ügyünkért vívott harc érdekében. Sajnos, az utóbbi idők eseményei azt mutatták, hogy a kínai elvtársak a maguk módján értelmezik a ml mérsékletünket. Azt az őszinte törek vésünket, hogy kerüljük el a polémiát a kommunista mozgalomban, ók szinte úgy tüntetik fel, hogy el akarjuk titkolni a kommunisták, a szovjet nép előtt a kínai vezetők nézeteit. Türelmünket gyengeségnek fogva fel, a kínai elvtársak a szocialista testvérországok közötti baráti kapcsolatok szabályaival ellenkező módon egyre növekvő tolakodással és kitartással, törvényellenesen terjeszteni kezdték Moszkvában és a Szovjetunió más városaiban a KKP Központi Bizottságának június 14-i levelét, amelyet nagy példányszámban nyomattak ki orosz nyelven A kínai elvtársak nem elégedtek meg ezzel és fokozott ütemben kezdték propagálni és terjeszteni az egész világon e levelet és a pártunk ellen irányuló egyéb dokumentumokat, nem átallották, hogy ezek terjesztésére imperialista kiadóvállalatokat és ügynökségeket használjanak fel. Az ügyet tovább mélyíti, hogy amikor a szovjet külügyminisztérium felhívta a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetének figyelmét arra, hogy nem lehet megengedni ilyen cselekményeket, amelyek durván sértik államunk szuverenitását, a kinai megbízottak nem hagyták abba, sőt tüntetően kijelentették, hogy joguknak tartják a levél további terjesztését a Szovjetunióban. július 7-én, vagyis már azután, hogy Moszkvában megkezdődött a szovjet—kínai találkozó, Pekingben népes gyűlést rendeztek, amelyen hivatalos személyek hősként üdvözölték azokat a kínai funkcionáriusokat, akiket kiutasítottak a Szovjetunióból, mert törvényellenesen pártunkat és a szovjet kormányt támadó anyagokat terjesztettek Kínai hivatalos személyek a testvéri kínai népben a Szovjetunióval szemben barátságtalan érzelmeket és hangulatot igyekeztek kelteni és a gyűlésen újra, meg újra azt bizonygatták, hogy joguk van megsérteni államunk szuverenitását és a nemzetközi kapcsolatok szabályait. Július 10-én a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága újabb nyilátkozatot adott ki, amelyben helyesnek tartja e cselekményeket és lényegében véve jogot formál arra, hogy beavatkozzék a Szovjetunió belső ügyeibe. Ezt természetesen szovjet kormány sohasem fogja megengedni. Az ilyen cselekmények elkerülhetetlenül kiélezik a viszonyt és csak kárt okozhatnak. július 13-án a Renmin Ribao vezércikkében Ismét támadásokat intézett pártunk ellen, hamis megvilágításba helyezte azt a térfyt, hogy a szovjet sajtó nem közölte a KKP Központi Bizottságának június 14-i levelét. A KKP vezetőinek nyílt, barátságtalan cselekményei, az a szívós törekvésük hogy tovább élezzék a vitát a nemzetközi kommunista mozgalomban, az SZKP álláspontjának szándékos elferdítése, azoknak az indokoknak helytelen értelmezése, amelyek miatt mi átmenetileg tartózkodtunk a KKP Központi Bizottsága június 14-i levelének közzétételétől, arra indít bennünket, hogy nyilvánosságra hozzuk és értékeljük e levelet. Mindenki, aki elolvassa a KKP Központi Bizottságának levelét, az egységről és az összefogásról szóló hang és frázisok mögött meglátja a pártunk és a szovjet állam ellen Irányuló barátságtalan, rágalmazó támadásokat, azt a törekvést, hogy csökkentsék annak a harcnak történelmi jelentőségét, amelyet népünk vív a kommunizmusnak a Szovjetunióban való győzelméért, a béke és a szocializmus egész világon való diadaláért. Ez a dokumentum szinte het.ozseg a nyílt és leplezett vádaktól az SZKP-val és a Szovjetunióval szemben. A levél szerkesztői olyan méltatlan, a kommunistákra nézve sértő kitalálásokat engednek meg maguknak, mint „az egész nemzetközi proletariátus és az egész világ népei érdekeinek elárulása", „eltávolodás a marxizmus—leninizmustól és a proletár nemzetköziségtől", célzá sokat tesznek „az imperialistákkal szemben tanúsított gyávaságra", „visszafelé tett lépésre a történelmi fejlődés során", sőt „a proletariátus és valamennyi dolgozó szervezeti és erkölcsi lefegyverzésére", ami egyértelmű „a kapitalizmus visszaállttá sa érdekében tett szolgálatokkal" országunkban. Hogyan foroghat a nyelv, amikor ilyeneket mond a nagy Lenin pártjáról, a szocializmus hazájáról arról a népről, amely a világon elsőnek hajtotta végre a szocialista for radalmat, s a nemzetközi imperializmus és a belső ellenforradalom ellen kemény harcokban védte meg e forradalom nagy vívmányait; a hősiesség és az önfeláldozás csodáit műveli a kommunizmus építéséért folyó küzdelemben, becsületesen teljesíti nemzetközi kötelességét a világ dolgozóival szemben. I. A szovjet állam a kommunista párt vezetésével majdnem egy fél évszázad óta harcol a marxizmusleninizmus eszméinek diadaláért, világ dolgozóinak szabadságáért és boldogságáért. A szovjet állam fennállásának első napjaitól kezdve, amikor országunk élén a nagy Lenin állt, mind a mai napig népünk hatalmas önzetlen segítséget nyújtott és nyújt ma is minden népnek, amely harcol, hogy felszabaduljon az imperializmus és a gyarmati rendszer igája alól és felépítse új életét. A világtörténelemben nincs példa arra, hogy egy ország ilyen arányú segítséget nyújtott más országoknak gazdasági, tudományos és technikai fejlődésükhöz. A szovjet nép és pártunk testvéri szolidaritását teljes mértékben érezhették a kínai dolgozók, a kínai kommunisták abban az időszakban is, amikor forradalmi harcukat vívták hazájuk felszabadításáért és azok ban az években is, amióta a szocializmust építik. Mindjárt a Kínai Nép köztársaság megalakulása után i szovjet kormány megkötötte a nép Kína kormányával a barátsági, szö vetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, amely hatalmas eszköz az imperialista merényletek visszaverésére, a béke megszilárdításának tényezője a Távol-Keleten és az egész világon. A szovjet nép bőkezűen megosztotta kínai testvéreivel a szocializmus építése terén szerzett hosszúéves tapasztalatait, tudományos és technikai vívmányait. Országunk lényeges segítséget nyújtott és nyújt ma is a népi Kína gazdaságának fejlesztésé hez. A Szovjetunió aktív segítségével a népi Kína 198 korszerűen felszerelt ipari vállalatot, termelési részleget és objektumot épített. Országunk közreműködésével jöttek létre Kínában olyan új iparágak, mint a gépkocsi-, a traktor-, a repülőipar, stb. A Szovjetunió több mint huszonegyezer tudományos műszaki dokumentációt adott át a Kínai Népköztársaságnak, köztük több mint ezet^ négyszáz tervet nagyvállalatok építéséhez. Következetesen segítséget nyújtottunk Kínának az ország védelmének erősítésében és a korszerű honvédelmi ipar megteremtésében. Szovjet főiskolákon, Iparvállalatoknál sok ezer kínai szakember és munkás szerzett képzettséget. A Szovjetunió most is műszaki segítséget nyújt a Kínai Népköztársaságnak 88 ipari vállalat és objektum építésénél. Minderről nem azért beszélünk, hogy dicsekedjünk, hanem azért, mert a KKP vezetői az utóbbi időkben csökkenteni próbálták a szovjet segítség jelentőségét. Azt sem felejtjük el, hogy a Szovjetunió ls kapott szükséges árucikkeket a Kínai Népköztársaságtól. Még nem is olyan régen a kínai vezetők sokat és az igazságnak megfelelően beszéltek Kína és a Szovjetunió népeinek barátságáról, az SZKP és a KKP egységéről, magasra értékelték a szovjet segítséget, hangsúlyozták, hogy tanulni kell a Szovjetunió tapasztalataiból. Mao Ce-tung elvtárs 1957-ben ezt mondta: „A kínai nép nemzeti felszabadulásáért vívott harcában testvéri rokonszenvre és támogatásra talált a szovjet népnél. A kínai forradalom győzelme után a Szovjetunió továbbra is minden vonalon hatalmas segítséget nyújt Kínának a szocializmus építésében. A kínai nép sohasem felejti el ezt." Csak sajnálni lehet, hogy a kínai vezetők kezdtek erről megfeledkezni. Pártunk, minden szovjet ember örömmel és büszkeséggel fogadta a nagy kínai népnek az új élet építésében elért sikereit. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából Pekingben megtartott ünnepi fogadáson Hruscsov elvtárs ezt mondta: „Kína hős és munkaszerető népe dicső kommunista pártjának vezetésével megmutatta, mire képes egy nép, ha saját kezébe veszi a hatalmat... Ma mindenki elismeri a kínai nép, a Kínai Kommunista Párt sikereit. Az ázsiai és afrikai népek látják, milyen úton, milyen rendszerben bontakozhatnak ki valóban a tehetségek, a népek alkotó erői, amikor is a nép teljes nagyságában megmutathatja hatalmas alkotó erejét." így állt a dolog addig, amíg a kínai vezetők nem kezdtek eltérni a kommunista világmozgalom közös vonalától. 1960 áprilisában a kínai elvtársak nyíltan feltárták a kommunista világmozgalommal fennálló nézeteltéréseiket, amikor cikkgyűjtemény: adtak ki „Éljen a leninizmus!" címmel. E gyűjtemény alapját ismert Lenin-művekböl vett tételek elferdítése, megcsonkítása és helytelen értelmezése alkotta. A gyűjtemény olyan tételeket tartalmazott, amelyek lényegében véve az 1957-ben megtartott moszkvai tanácskozásról kiadott nyilatkozat alapelvei ellen — pedig e nyilatkozat a KKP nevében Mao Ce-tung elvtárs is aláírta, — a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésére irányuló politika ellen irányultak, tagadták, hogy korunkban van lehetőség a világháború megakadályozására, hogy a békés és nem békés utat egyaránt fel lehet használni a szocialista forradalmak kibontakoztatására. A KKP vezetői megpróbálták, hogy nézeteiket rákényszerítsék az összes testvérpártokra. 1960 júniusában, a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának pekingi ülésszakán a kínai vezetők a testvérpártok vezetőségének tudta nélkül értekezletre hívták össze több párt akkoriban Pekingben tartózkodó képviselőit, s azon nyíltan bírálták az SZKP és más

1 marxistaleninista pá r lök álláspontját, az 1957ben megtartott moszkvai tanácskozásról kiadott nyilatkozatot. Ezen kívül a kínai elvtársak'az. SZKP-vei és más testvérpártokkal fennálló nézeteltéréseiket kivitték egy pártonkívüli szervezet nyílt fórumára. A KKP vezetőségének e lépései komoly nyugtalanságot keltettek a testvérpartokban. Ezt figyelembevéve, a kommunista pártok 1980-ban lezajlott bukaresti tanácskozásán kísérlet történt e felmerült nézeteltéréseknek a KKP vezetőivel való megvitatására, ötven kommunista és munkáspárt képviselői elvtársi bírálatnak vetették alá a kínai vezetők nézeten és cselekedeteit; felszólították a kínai vezetőket, térjenek vissza a nemzetközi kommunista mozgalommal való egység és együttműködés útjára, a moszkvai nyilatkozatban lefektetett elveknek megfelelően. Sajnos, a KKP vezetősége nem vette figyelembe az elvtársi segítséget, továbbra is megmaradt hibás vonalán és folytatta a testvérpártokkal fennálló nézeteltéréseinek elmélyítését. Az SZKP Központi Bizottsága arra törekedve, hogy megakadályozza az események ilyen fejlődését, tárgyalásokat javasolt a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságával. E tárgyalásokra sor is került 1960 szeptemberében Moszkvában. Ámde ekkor sem sikerült leküzdeni a nézeteltéréseket, mert a Kínai Kommunista Párt küldöttsége makacsul szembehelyezkedett a testvérpárt véleményével. A 81 kommunista és munkáspárt képviselőinek 1960 novemberében Moszkvában megtartott tanácskozásán a testvérpártok abszolút többsége elvetette a KKP vezetőségének hibás nézeteit és elgondolásait. A kínai küldöttség az értekezlete* makacsul ragaszkodott külön nézeteihez és csak akkor írta alá a tanácskozásról kiadott nyilatkozatot, amikor felmerült annak veszélye, hogy teljesen elszigetelődik. Most már kétség kívül nyilvánvalóvá vált, hogy a KKP vezetői csupán manővereztek, amikor aláírták az 1960-as nyilatkozatot. Röviddel az értekezlet után felújították irányvonaluk népszerűsítését, -s ehhez szócsövüknek használták fel az Albán Munkapárt vezetőségét. PáTtunk háta mögött hadjáratot kezdtek az SZKP Központi Bizottsága'és a szovjet kor-, mány ellen. 1961 októberében az SZKP Központi Bizottsága' újra megkísérelte, hogy teljesen rendezze a KKP-vel való kapcsolatait. N. Sz. Hruscsov, F. R. Kozlov és A. I. Mikojan elvtárs be•szél't Csou En-laj, Peng Csen elvtárs-, sal és más, az SZKP XXII. kongreszu-' sára érkezett vezető személyi,ségpkkel. Hruscsov elvtárs részletesen kifejtette a kínai küldöttségnek az SZKP Központi Bizottságának álláspontját azokban az elvi kérdésekben, amelyeket Q XXII. kongresszus megvitatott, hangsúlyozta, változatlanul arra törekszünk, hogy megerősödjék barátságunk és együttműködésünk a Kínai Kommunista Párttal. Az SZKP Központi Bizottsága 1962. február 22-i és május 31-i levelében felhívta a KKP Központi Bizottságának figyelmét azokra a közös ügyünk számára veszélyes következményekre, amelyek a kommunista mozgalom összeforrottságának meggyengüléséből származhatnak. Azt javasoltuk akkor a kínai elvtársaknak, tegyünk lépéseket, hogy az imperialisták ne használhassák fel saját érdekükben a szovjet—kínai kapcsolatokban támadt nehézségeket. Az SZKP Központi Bizottsága azt is javasolta, hogy foganatosítsunk sokkal hatékonyabb Intézkedéseket olyan' kérdésekben, mint a belpolitikai tájékoztatás cseréje, a testvérpártok álláspontjának egyeztetése a nemzetközi demokratikus szervezetekben és egyéb területeken. Ezek a levelek azonban, és egvéb gyakorlati lépések, amelyeknek az volt a céljuk, hogy a KKP-val és a Kínai Népköztársasággal nť ilan vonalon megjavuljanak a kapc :olatok, Pekingben nem találtak visszhangra. A múlt év őszén az SZKP Központi Bizottságinak elnöksége hosszasan beszélgetett elutazása előtt Liu (Folytatás a 4. oldalon 1 1783. Július 17. * f ] SZ3 3