Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-01 / 179. szám, hétfő

p Hruscsov elvtárs beszéde az SZKP Központi Bizottságának pEéimi A moszkvai Pravda közölte Nylklta Hruscsov elvtársnak az SZKP Központi Bizottsága június 18—21-i plénumán elhangzott beszédét a párt ideológiai munkájának feladatairól a kommunizmus építésének jelenlegi viszonyai között. Alább, a TASZSZ kivonata alapján, ismertetjük a beszédet. — Beleegyezni a kommunista és a burzsoá Ideológia békés együttélésébe annvlt Jelent, mint lehetővé tenni az ellenség számára, hogy befeketítse mindazt, ami számunkra a legdrágább, annyit Jelent, mint ösztönözni a rágalmazást, segíteni a nép tudatának lezüllesztését, megbontani szervezettségünket, minden eszközzel fékezni előrehaladásunkat •— mondotta Hruscsov. — Harcoltunk ős a Jövőben ls teljes engesztelhetetlenséggel harcolni fogunk nemcsak a rothadt burzsoá Ideológia ellen, hanem annak a környezetünkben megjelenő ügynöksége ellen ls úgy, mint osztályellenségeink ügynöksége ellen. Szilárdan kitartunk forradalmi marxista-leninista álláspontunk mellett Á Szovjetunió Kommunista Pártja é nép harcos élcsapata, kollektív vezére és szervezője. A párt és a nép elválaszthatatlan egymástól. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az ellenség nagyon Jól Ismeri és érzi az SZKP erejét — Ellenségeink fő erőiket mindenkor arra összpontosították és összpontosítják, hogy megpróbálják szétrombolni a pártot, s ezzel megfosztani a szovjet népet irányító és szervező erejétől. A párt szétrombolása nem követeli meg okvetlenül a párttagok fizikai megsemmisítését. Ellenségeink úgy gondolkodnak: ahogyan az embernek el kell távolítani a szívét, vagy ahogy mondják, a lelkét, úgy kell a pártot megfosztani az eszméitől, a forradalmi marxistaleninista ideológiától, vagyis attól, ami összeköt, egyesit, eggyé kovácsol minden kommunistát. A szocializmus ellenségei már régen megértették, hogy a legfőbb erő, amely biztosltja a szocializmus, a kommunizmus építése egész munkájának helyes irányítását, amely szervezett, tervszerű jelleget és forradalmi lendületet ad ennek a tevékenységnek, amely biztosítja az építésnek a sikereit, az a kommunisták pártja, e párt tudományosan megalapozott politikája, forradalmi ideológiája, forradalmi filozófiája: a marxista—leninista elmélet. A szovjet rendszer, a kommunista Ideológia — folytatta Hruscsov —, kiállta ellenségeink támadásalt, kiállt minden megpróbáltatást. Mi szilárdan kitartunk forradalmi marxista-leninista álláspontunk mellett. Kitartottunk és ki fogunk tartani mellette, mert ez az egyetlen helyes álláspont. Azokat az embereket pedig, akik osztályellenségeink álláspontjára csúsznak át, akik igyekeznek néhány Ingadozó embert belerántani az Imperializmus velünk szembeni ellenséges ideológiájának mocsarába, mi mindenkor elítéltük és elítéljük, mint olyan embereket, akik Idegen hangon, ellenségeink kórusában énekelnek. A kapitalista világ Ideológusai sajnálkozva beszélnek arról, hogy a kapitalizmusnak nincsenek a néptömegek számára olyan vonzó eszméi, amelyek összekovácsolnék a népet, ahogyan összekovácsolja a dolgozókat a kommunizmusba, a kommunizmus eszméinek elkerülhetetlen diadalába vetett hit. Az imperialisták, a monopolisták, nevezzék bár a maguk világát „népi kapitalizmusnak", „a szabad vállalkozás" társadalmának, öltöztessék bármilyen cifra ruhába — mindez semmit sem változtathat a kapitalizmus, az imperializmus népellenes lényegén. Jóllehet az Imperializmus pusztulásra van ítélve, még most sem adta fel azt a reményét, hogy feltartóztassa a szocializmus fejlődését, megfertőzze a népek tudatát a kommunizmus ereje Iránti hitetlenség mérgével — hangoztatta Nyikita Hruscsov. Az ideológiai kérdéseket mindig osztályszerapontból kell vizsgálni Azokról az embereikről szólva, akik felülnek a burzsoá propaganda cselfogásainak, akik igyekeznek mocskot dobálni kommunista építésünk elméletére és gyakorlatára, Hruscsov kijelentette: — Nem nyugodhatunk bele és nem is szabad belenyugodnunk Ilyen jelenségekbe, hanem határozottan vissza kell utasítanunk azoknak az embereknek a kirohanásait és rágalmait, akik alá szeretnék ásni a nép bizalmát a párt Iránt. Hruscsov rámutatott, hogy az ilyen törekvések gyakran nem közvetlenül, hanem suba alatt történnek, mondhatnánk, ártatlan jelszavak leple alatt, amilyen például az ideológiai téren megvalósítandó békés egymás mellett élés jelszava. — Sohasem értettünk egyet az ilyen véleményekkel, minthogy az ideológiai kérdéseket mindig osztályszempontból közelítettük meg. Küzdünk minden ellen, ami ártalmas ügyünkre. Hruscsov felhívta hallgatóságát: — Ápoljon és óvjon minden újat, minden forradalmit, mindazt, ami eggyé kovácsolja a népot, de határozottan harcoljon minden ellen, ami akadályozza haladásunkat, ami zavarja népünk egységét, ami pártunk és életigenlő ideológiája ellen irányul. A szónok hangoztatta, hogy ellenségeink, miközben Ideológiai téren békés egymás mellett élésre buzdítanak, arról álmodoznak, hogy sikerül aláásniuk és gyengíteniük a pártnak a népre gyakorolt befolyását, vagyis megfosztani a tömegeket szervező és irányító erejüktől. Képtelenek arra, hogy a pártot belülről ássák alá: az ellenség minden Ilyen próbálkozása kudarccal végződött. Ellenségeink most fokozottan arra törekszenek, hogy pártunkat megfosszák forradalmi szellemétől, lejárassák a marxista—leninista ideológiát, gyengítsék annak az alkotó értelmiségre, az egész népre gyakorolt hatását, s ilyen módon bomlasszák fel a párt eleven testét, egységes szervezetét. Hruscsov élesen bírálta azokat, ak';R „ltákozóknok" nevezik az olyan írókat és művészeket, akik helyesen megmutatják műveikben a szovjet élet pozitív jelenségeit. — Mi nem követeljük, hogy az írók, a festőművészek, vagy a filmművészek megszépítve, az igazságnak nem megfelelően ábrázolják az élet jelenségeit. Nem. Mi azt mondjuk nekik, olyannak mutassák meg a valóságot, amilyen, de ezt életigenlő álláspontról tegyék. Mi arra hívunk fel — folytatta —, hogy az igazat írják még a legsötétebb, a legnegativabb jelenségről is; az igazat írják — életigenlő szemszögből. Egyesek azonban műveikhez a szemétgödörből akarnak témát meríteni, az elért eredményeket, a szovjet nép által kivívott és megszenvedett sikereket pedig be akarják mocskolni. Az ilyen emberek ráadásul azt szeretnék, hogy ezért még tapsoljunk ls nekik. Nem, erre nem kerülhet sor! Elértünk bizonyos sikereket és tovább haladunk előre. Az Imperializmus ideológusai, a kommunizmus ellenségei mindenáron szeretnék feltartóztatni haladásunkat. Ezek az ideológusok a maguk oldalára vonják az állhatatlan jellemű embereket. Ám ml azt mondjuk ezeknek az embereknek: ne szakadjanak el a néptől és a párttól, álljanak be a marxizmus—leninizmus, a ml kommunista pártunk zászlaja alatt menetelők sorába! Ha önökben van forradalmi szellem, ha megvan a nép boldogságáért vívott harc pátosza, ha megvan önökben az ellenség elleni gyűlölet szikrája és hit a népben, a nép erejében, akkor álljanak a marxizmus—leninizmus nagyszerű zászlaja alá. Az osztályellenséget pedig gyűlölni kell, mert nem lehet jó harcosa népének és a kommunizmus ügyének az, aki nem gyűlöli az ellenséget Azoknak az elvtársaknak, akik nem akarnak beállni ez alá a zászló alá, hanem éppen ellenkezőleg, akadályozni akarnak bennünket, le akarják fogni kezünket, amikor kegyetlen harc folyik, azt mondjuk: hagyják ezt abba, hiszen a küzdelemben osztályellenségeink oldalán állnak. De ha mindenáron ilyen álláspontról avatkoznak be a küzdelembe, tudniuk kell: a harcban önök számára nincs elnézés, önökre vereséget mérnek! Az osztályharc nem ismer nemzeti határokat, mert az elnyomó és az elnyomott nem egy bizonyos nemzeti kategória. Az osztályharc nem Ismeri a rokoni, családi kapcsolatokat. Igaz — fűzte hozzá Hruscsov —, hogy egyes elvtársaknak különvéleményük van ebben a kérdésben: a társadalmi Jelenségek értékelésénél az osztályszempontokba gyakran nemzeti vagy faji szempontokat csempésznek. Hruscsov Ismételten hangsúlyozta: — Mi a békés egyUttéiés lenini elvét tartjuk külpolitikánk fő irányvonalának és következetesen tartjuk magunkat ehhez a politikához. A szocializmus erői növelése érdekében végzett szívós munkánk során megtanultunk harcolni a békéért, az Egyesült Államok államférfiai pedig jól megtanulták a szavakat: „békés együttélés". Hruscsov hangoztatta: — A békét nem lehet kikönyörögni, de ki lehet vívni, és mi ki is vívjuk e?t a békét. Éspedig mivel, talán imádsággal? Nem. Mi a békét munkánkkal, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek munkájával vívjuk ki, megteremtettük a hatalmas szocialista államot, felemeltük a tudományt, fellendítettük népünk kultúráját, létrehoztuk és a legkorszerűbb harci eszközökkel szereltük fel a fegyveres erőket. S mindezt talán „fohászkodásokkal" értük el? Mi a békét a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés együttélésének politikájával védtük meg. Hruscsov kijelentette: — Kennedy, az Egyesült Államok elnöke helyesen vonta le azt a következtetést, hogy felül kell vizsgálni az ériékeléseket, számolni kell a szocializmus növekvő erejével, meg kell változtatni a Szovjetunióhoz fűződő viszonyt, és így tovább. Látják, hogyan teszi fel ma az Egyesült Államok elnöke a kérdést? Ez természetesen nem jelenti azt, hogy már felvirradt a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti új kap csolatok hajnala. Ne ringassuk magunkat hiú ábrándokban, elvtársak De rendkívül figyelemre méltó, hogy ezt az Egyesült Államok elnöke, az imperialista tábor vezetője mondja hazánkról. Az Egyesült Államok elnökének e szavai nem lelkesítik szövetségeseit. Ha az Amerikai Egyesült Államok vezetői ezt mondják: mit gondolhatnak Norvégiában, Dániában, Olaszországban, Franciaországban. Nem véletlen, hogy De Gaulle francia elnök így beszél: ma egyáltalán nem jelenti a biztonságot az Egyesült Államok védőpajzsa mögött állni. Ezért Franciaországnak — mondja De Gaulle — meg kell hogy legyen a ma ga „védőpajzsa". A francia elnök véleménye szerint pedig a saját atomfegyver a megbízható „védőpajzs". „Atomvédöpajzsot" teremteni azonban nem egyszerű dolog. Qtt maradhat az ember — ahogy mondják — nadrág és védőpajzs nélkül! Ez az „atompajzs" óriási erőket, óriási anyagi eszközöket igényel. Az imperialisták háborúval nem változtathatják meg a történelem menetét Ma levonható az a következtetés — jelentette ki Hruscsov —, hogy az imperialisták egyre inkább elvesztik a saját erejükbe vetett hitet, elvesztik azt a reményt, Jiogy háború útján megváltoztathatják az események menetét, megállíthatják a kommunizmus építését hazánkban, a szocializmus építését más országokban, megállíthatják a haladó erők mozgalmát az ivperializinus és a gyarmati rendszer ellen. Az Imperialisták egyre inkább kezdik megérteni, hogy az új világháború, ha kirobbantják, még megsemmisltőbb pusztulást hoz rájuk, mint amilyent Hitler számára hozott a második világháború. A kommunista építésben elért sikereink a marxizmus—leninizmus eszméinek az életbe való átültetését jelentik — jelentette ki Hruscsov, majd megállapította: — Kudarcot vallottak az imperialisták reményei, hogy a Szovjetunió a második világháborút követően hosszú ideig nem tér tnagához, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más erős kapitalista országok rákényszeríthetik akaratukat a Szovjetunióra. — Hruscsov megállapította: — Jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban a hivatalos körökben már vannak olyan erők, amelyek elismerik, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok ellen alkalmazandó gazdasági blokád politikája nem érte el célját. Az Egyesült Államok üzleti köreinek képviselői egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy ezt a politikát felül kell vizsgálni. A szovjet gazdaság fejlődésében elért sikereket bizonyító számadatokat ismertetett Hruscsov, majd rámutatott, hogy a párt, a szovjet nép megszervezi hatalmas munkáját a kommunizmusnak a marxista-leninista tanítás alapján történő építésére, számba véve a reális körülményeket a gazdaság fejlődésének minden egyes szakaszában. Aki a társadalmi, fejlődés törvényeit figyelmen kívül hagyja, azt az élet bünteti meg A békét nem lehet kikönyörögni, de ki lehet vívni A nemzetközi porondon kemény osztályharc folyik — jelentette ki Hruscsov. — Az ellenség a marxi— lenini elméletet rohamozza, meg akarja rontani az emberek lelkét és tudatát. Annak, aki a kommunizmus építői táborából a másik táborba csúszik, előbb vagy utóbb számo: kell adnia tevékenységéről népe előtt. — Még igen sokat kell fáradoznunk, hogy megteremtsük a feltételeket a kommunista termelési és elosztási módra történő átmenet számára — jelentette ki Hruscsov. — A kommunizmusba történő átmenet hatalmas erőfeszítéseket, önfeláldozó munkát kíván meg a néptől. Egyesek azt gondolják, hogy aránylag könynyen és gyorsan érhető el mindez. A kommunizmussal azonban nem lehet játszadozni: a társadalom fejlődésének megvannak a maga törvényei, amelyeket ismerni kell, s amelyekkel számolni kell. Akinek eszébe jutna figyelmen kívül hagyni a fejlődés törvényszerűségeit, azt maga az élet fogja megbüntetni. Nem állítom, hogy már mindent megoldottunk, hogy nálunk nincsenek fogyatékosságok — mondotta Hruscsov —, csupán annyit akarok mondani: a kommunista építésben elért jelentékeny sikereink szemléletesen mutatják, hogy az életet igenlő úton haladunk. Ha ma bizonyos fogyatékosságok mutatkoznak nálunk, akkor meg kell értenünk, miért állnak azok fenn. Nemcsak a mát kell látnunk, hanem azt is, ami tegnap történt, s tudnunk kell, mi lesz holnap. Ha összehasonlítják azt, ahonnan elindultunk, ami rendelkezésünkre állott, mindazzal, amit létrehoztunk, ami most a miénk, akkor láthatjuk, milyen biztosan és gyorsan halad országunk a kitűzött cél felé, és ezt a célt el is éri. Ez a fő dolog! Hazánk már utolérte az Egyesült Államokat a vas-, az ércbányászat, az állati eredetű olajok, a cukor, a gyapjúszövet, a forgácsoló szerszámgépek, a fűrészelt áruk gyártásában, mégpedig mind az abszolút számok, mind pedig az egy főre jutó termelés tekintetében. Túlszárnyaltuk az Egyesült Államokat a széntermelés és a cementgyártás területén. Gyorsan utolérjük Amerikát az acélgyártásban. Nincs messze az az idő, amikor a Szovjetunió nemcsak utoléri, hanem maga mögött is hagyja az ipari termelés valamennyi ágában az Amerikai Egyesült Államokat, a tőkésvilágnak ezt az elismert vezetőjét. Meghiúsítottuk az imperialisták számításait. hogy a Szovjetuniót katonai támadással győzzék le. Most meghiúsulnak az imperialistők azon reményei is, hogy a Szovjetuniót gazdasági versenyben győzik le — jelentette ki Hruscsov, majd rámutatott, a Szovjetuniónak a gazdaság fejlesztésében elért hatalmas sikerei szétzúzták az imperialisták rágalmazó koholmányait, bebizonyították a szocialista rendszer nagy fölényét. — Ezek a sikerek a marxista—leninista elméletek, ideológiánk helyességét igazolják, társadalmi rendszerünk előnyeit bizonyítják. A békés együttélés elvének tagadása a munkásosztály forradalmi erejében való hitetlenség A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése nem jelenti a nemzetközi síkon folytatott osztályharc gyngülúsét, és mivel van osztályharc, az ideológia területén le hetetlen a békés együttélés. Aki az Ideológia területén való békés együttélés mellett száll síkra, akarva-aka ratlanui a szocializmus eláiulásának, a kommunizmus ügye elárulásának útjára lép. Aki tagadja a különféle társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elvét, a békés verseny elvét, az orról tesz tanúságot, hogy nem bízik a munkásosztály forradalmi erejében, a marxizmus—leninizmus eszméinek hatalmas erejében. A- Szovjetunió és a többi szocialista ország sikerei megerősítik az egyes országok munkásosztályának saját erejébe vetett hitét, a szabadságén folytatott harcra ösztönzik az elnyomott népeket, öntudatra ébresztik a különböző országok érteimiségét, felfegyverzik a szocializmus harcosait az imperialista erők ellen folytatandó ideológiai harcra. A Szovjetunió és a többi szocialista orszáfi kiemelkedő sikerei a szocializmus és a kommunizmus építésében. meggyőzően mutatják, hogy az imperialisták elszámították magukat, amikor gazdaságilag akartak megsemmisíteni bennünket. Ellenségeink most a szocializmus országai elleni ideológiai harcra összpontosították fő erőiket. Az Imperializmus ideológusai azzal áltatják magukat, hogy az ellenséges ideológia segítségével belülről tehetnek tönkre minket. Hruscsov ezután beszélt a Szovjetunió ideológiai ellenfeleinek tételéről. Azt állítják, hogy minél több a Szovjetunióban a művelt ember, annál Inkább sebezhetővé válik a szovjet társadalom ideológiai szempontból. — Az imperialista propaganda állításai szerint, az emberek az anyagi jólét növekedésével, a kultúra növekedésével párhuzamosan fel fognak lépni a párt vezetése ellen — mondotta Hruscsov, s hozzátette: — Az imperialistáknak az ideológiai diverzióval kapcsolatos jóslásai nem fognak beválni. Azok a kísérleteik, hogy aláássák a szocializmus erőit, hogy megállítsák a forradalmi harc fejlődését, épp úgy kudarcot vallanak, mint ahogy kudarcot vallottak korábban a szocialista országok elleni katonai akciók, és azok a gyalázatos tervek, hogy gazdasági blokáddal fojtsák meg a szocializmust. A szovjet tudomány és kultúra fejlődését jellemezve, Hruscsov megállapította, hogy a Szovjetunióban évente 120 000 végzett mérnök hagyja el az egyetemeket és a főiskolákat, vagyis csaknem háromszorta több, mint az Egyesült Államokban. — Országunk népgazdaságában — mondotta — több mint kétszer annyi diplomás mérnök dolgozik, mint Amerikában. A Szovjetunió sikereit még ellenségei Is kénytelenek elismerni. Hruscsov emlékeztetett arra, hogyan nyilatkozott ezekről a sikerekről Udall, az Egyesült Államok belügyminisztere, miután megismerkedett a szovjet villanyerőmű-építkezésekkel. — Ez a befolyásos amerikai vezető — jelentelte ki Hruscsov — nagyra értékelte sikereinket, és el kell ismerni, közzé is tette Amerikában a nálunk szerzett tapasztalatait. A mesebeli fönixraadár gyorsaságával Igen nagy eredményeket értünk el a tudomány fejlesztésében, a világűr meghódításában. Ma már senki sem meri tagadni azt a vitathatatlan tényt, hogy a világűr békés meghódításában a Szovjetunió szilárdan áll az első helyen! Valentyina Tyereskova és Valerij BikovszkiJ űrrepülése a "szovjet nép, a szocializmus nagyszerű győzelme. Ez az űrrepülés nagy lenini pártunk győzelme volt. A szónok ezután amerikai útjára emlékeztetett. Beszélt találkozásáról Hurry Schwartzcal, akit a New York Times-nál a „szovjet ügyek" legjobb siakértőjének tartanak. — Ez az ádáz antikommunista a mitoszbeli főnixmadárral hasonlította össze a Szovjetuniót, a háború után olyan gyorsan állította helyre gazdasági életét a szovjetország. Az ókorban keletkezett a szép mese — mondotta Hruscsov —, amely szerint madár született a hamuból. Érdekes, szép legenda ez, de csupán legenda. Az viszont, ami a Szovjetunióban végbement, nem mess, hanem nagyszerű Igazság, a lenini párt vezette szovjet nép alkotó munkájának eredménye. Hruscsov Idézte Harry Schwartznak a szovjetország jövőjéről mondott szavalt. „Nyilvánvaló — ír*a Schvvartz —, hogy a közali években a Szovjetunió felvázolja a bőség kommunista társadalmának körvonalait. Lehetséges, hogy 1970 re, vagy talán valamivel később, a szovjet vörös zászló ott liftig majd büszkén és egyedül a holdbeli szovjet támaszponton." A teremben levők tapsától kísérve Hruscsov kijelentette: Jól mondta! Hruscsov megjegyezte, hogy a szovjet művészet egyes képviselői, vagy ahogy nevezik őket, a „szurokmázolók" álláspontja szerint Harry Schwartz szavait a szovjet valóság lakkozásaként kell értékelni. — • A szovjet valóság „lakkozói" közé SOTOlancló továbbá — mondotta Hruscsov — Howard Morgan, az Egyesült Államok atomerő-blzottságának tagja, sőt maga Kennedy, az Egyesült Államok elnöke is, aki ezt mondta a washingtoni egyetemen: „Üdvözölhetjük az orosz népet a tudományban és a vi lágűrkutatásban, a gazdasági és ipari (Folytatás a 3. oldalon j ÖJ SZÖ 2 * 1963. július 1.