Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-08 / 156. szám, szombat

I Kezdeményezések, kísérletezések Az utóbbi időben egyre több szó esik iskoláinkról. A CSKP XII. kongresszusa egyik fő feladatként tűzte ki az oktató-nevelő munka színvonalának javítását. S ezt annak érdekében is, hogy az iskoláinkból kikerülő fiatalok valóban minden feltétellel rendelkezhessenek ahhoz, hogy az életben jól megállhassák a helyüket. Iskoláinkon országszerte különböző kezdeményezéseknek, kísérletezéseknek, fej módszerek alkalmazásának lehetünk tanúi. Mindezek egy célt szolgálnak: még hatékonyabbá, elmélyültebbé tenni az iskola oktató-nev«lo munkáját. Ezzel kapcsolatban kerestük fel MÖZSI FERENCET, az SZNT dolgozóját, hogy feleletet kapjunk az iskolaügyet érintő néhány kérdésre: • Először ls afelől érdeklődnénk, mit tesznek pedagógusaink a kongresszusi határozatok valóra váltása érdekében? — A kongresszus céljainak valóra váltásét egyre több pedagógus tekinti szívügyének. Már az elmúlt években is sok egyéni kezdeményezés történt a módszerek tökéletesítésére, az oktató-nevelő munka eredményesebbé tétele érdekében. A kísérletezések a szocialista pedagógia eredményeinek hasznosítására, a szemléltetés általánossá és korszerűbbé tételére, a technikai fejlődés lehetőségeinek kihasználására, a régi, a jó, de a mellőzött és a feledésbe ment módszerek fejlesztésére. • Melyek ezek az új módszerek, s milyen népszerűségnek örvendenek? — Sajnos, ezt a mozgalmat az iráíyító szervek nehézkessége, a legfontosabb kérdések gyors és helyes kiékelésének hiánya és általában az idminisztratlv ügykezelés miatt még nindig a spontaneitás jellemzi. Az iskolákban sok újat tapasztalatunk. Valamennyinek puszta felsoolása is túlhaladná e beszélgetés meretét. Ezért inkább csak ízelítőül nnlitek néhányat, bizonyítékként ara is, hogy a kongresszusi irányelvek megvitatása és a dogmatizmus illeni harc frissítő áramként hatott anítóinkra. A bemutató tanítások szervezése nár majdnem minden iskolában álalánossá vált. Legfontosabb feladaa: a tanítás hatékonyságának növeése, a tanítási óra minden percé" lek belterjes felhasználása, a tanuók aktivizálása terén szerzett ta>asztalatok átadása, a jobb tanuásra ösztönző osztályozás kérdése. ! kérdések megoldása azonban széteszítl a tanítási óra megszokott ;eretét. Ezért a tanítási óra újszerű elépítésének problémái — mint pélául az oktatási folyamat egyes rézeinek szoros kapcsolata; az új isiieretek megszilárdítására és a ré;lek ébrentartására irányuló gondos mnka; a változatos gyakorlatok, melyek lehetővé teszik a tanulók lunkájának állandó figyelemmel kíérését és ismereteik színvonalának iszt ázását, vagy a munka célszerűsíése — jelentik elsősorban azokat a ényezőket, amelyek lehetővé teszik i tanítási órák hatékonyságát és belerjes kihasználását. I Mit érthetünk bemutatókon? — A bemutatók szervezéséhez nem :ell semmi egyéb, mint egy kis ötleesség. Olyan időpontot kell válaszanl, amikor a legkevesebb helyetteítéssel megoldható, hogy az iskola zonos tárgyat tanító pedagógusai köösen meghallgathassák valamennyi artársuk óráját. Nem ' a formalizlusba fulladó szokványos „mintataltások" ezek, hanem egyszerű hétöznapi órák. Egyetlen egy meghaSrozó pedagógiai szempontjuk — a anítás hatékonyabbá tétele. I Tudomásunk szerint több iskolában felvetődött már a szaktanterves oktatás kérdése. Mi erről a véleménye? —• A tanítás teljes szakosításának problémája sokat foglalkoztatja például a bratislavai és a Calovói iskolák igazgatóságát és tanítóit. Az első öt évfolyamban nagy gonddal valósítják meg az úgynevezett kisszakaszos tanítási rendszert. A tanítók az első, illetve a második és harmadik, vagy a negVedik és ötödik évfolyamra specializálják magukat. Sőt Teleky Miklós igazgató elvtárs ezt a kisszakaszos rendszert úgy módosította, hogy már a negyedik, ötödik évfolyamban félig szakoktatást vezetett be. A Dömény és Grellneth ta< nítő-házaspár például — a negyedik és ötödik osztályokban — egymásközt úgy osztják meg a tanítási órákat, hogy mindegyikük csak azokat a tantárgyakat tanítsa, amelyekből egyéni készségeik és képességeik alapján jobb és alaposabb a felkészültségük. Ezzel az ötödik és a hatodik évfolyam közti szakoktatás okozta nagy szakadékot is részben áthidalják a Calovói iskolában. A Calovói és bratislavai iskolában nincsenek „a maradék órák elve" alapján szétosztott vagy felaprózott tantár-> gyak. Nincs például képzőművészük, de megvitatták, hogy a tantestületből kinek van legjobb viszonya a rajzoláshoz, ki Ismeri és szereti közülük a legjobban a képzőművészetet — és őt kinevezték rajzszakosnak. Az iskola minden képzőművészeti óráját ő tanítja. Így aztán erkölcsi kötelessége, hogy minél hamarabb megszerezze ebből a tantárgyból is a szakképesítést. Sok iskolán foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogyan teremthetnék meg az iskolában a tömeges szemléltetés, a tanulókisérletek feltételeit. Tudomásunk szerint a Calovói iskoláé a pálma. A szlovákiai magyar tannyelvű iskolák közül ők vezették he elsőkként a kabinet rendszerű oktatást. A hatodik évfolyamtól minden tanítási órára tanteremről tanteremre járnak a tanulók. Az egyes tantermeket a tanítók szaktermekké varázsolták át. A magyar és a szlovák, a matematika és a fizika eddig csak keveset használt beporosodott szemléltető eszközeit az oktatás folyamán teljes egészében kihasználják. A szaktermekben helyezték el a szakkönyvtárt is, amit — mivel a pedagógusok kezeügyében van — így jobban fel lehet használni. A tanulók az óráról órára való tanteremről tanteremre járkálást először holmi „ballagási előgyakorlatnak" vélték. Amikor azonban látták a tanítási órákon az érdekesebbnél érdekesebb szemléltetőeszközöket és megérezték az elmélyültebb oktatás élményt nyújtó ízét, megértették a tanítói kar igyekezetét. • A fegyelem szempontjából milyenek a tapasztalatok a szaktanter. mes oktatás illetően? — Egyesek attól féltek, hogy a „tanteremről tanteremre való vándorlás" fegyelmezetlenséget szül. És érdekes, az eredmény éppen az ellenkezője: az iskolai fegyelem megszilárdult. Bebizonyosodott: a fegyelem az oktató-nevelő munka eredménye, s ha az elmélyül, akkor az iskolában a fegyelem is szinte automatikusan megjavul. • Milyen a visszhangja ennek a módszernek? — Akadnak még olyan Iskolák is, ahol az új iránti érdeklődést a kényelemszeretet, a merev és a felületes szemlélet a kisebb ellenállás Irányába tereli. Ezekben az iskolákban például a szakképzettség nélküli igazgatóhelyettes tanítja a matematikát és a fiatal matematikus kerti munkára oktatja a tanulókat. Más iskolában pedig célnak tekintik az eszközt. Nagy hűhóval igyekeznek bevezetni a szaktermes tanítási • rendszert komolyabb anyaggyűjtés, a kérdés elmélyültebb tanulmányozása, a lehetőségek alapos felmerése nélkül. Ebben áz esetben csupán a szaktantermek megvalósítása és nem az oktató-nevelő tevékenység hatékonyságának növelése a cél. • A magyar tannyelvű iskolák építésévei kapcsolatban vannak a SZNT-nek valami tervei? — Közösen a magyar tannyelvű iskolák tanácsadó testületével igen alaposan elemeztük az elmúlt két év eredményeit, s főleg a kilencéves alapiskolák óra- és tanterveit. Ennek alapján ugyan lényegesebb módosításokat javasoltunk a minisztériumnak az anyanyelvi, az irodalmi és a zenei nevelés, valamint áz orosz nyelv óratervi korrigálása és kibővítése érdekében, azonban nem nevezhető felfogásbeli vagy tartalmi változásnak, sem pedig átépítésnek. Az iskolareformot talán egy épülő házhoz hasonlíthatnánk, amelynek szilárd, kész az alapzata, állnak már a falai is, de az építőknek még sok munkájuk lesz a belső elrendezésben, hogy az a legjobb, legcélszerűbb legyen. Most dolgozta ki a SZNT a II. ciklusú iskolák óraterveit, valamint egy rendeletjavaslatot, melynek értelmében a magyar tannyelvű alapiskolát végzett tanulók — amennyiben szlovák szakközépiskolában akarják folytatni tanulmányaikat — a nyelvi tan* tárgyakból bizonyos engedményekben, mérsékelt osztályzásban részesülnek. A közép- illetve a főiskolai felvételi beszélgetéseknél is ezentúl majd rendeletileg kell a magyar és a szlovák anyanyelvű gyermekek közt meglevő természetes nyelvi különbséget szemmeltartani és a tanulót globálisan ér-* tékelni. • Sok szó esik mostanában az iro* dalmi nevelésről. Mi ezzel kapcsolatban Mózsi elvtárs véleménye? — Mint ismeretes, 1961-ben egy mí

j nisztériumi rendelet bevezette a nyelvi oktatástól elszigetelt, két nyelven oktatott irodalmi nevelést az alapfokú kilencéves iskolák 6.-9. évfolyamaiban. Sajnos, valóban az a helyzet, hogy a szlovákiai iskolaügyi szervek egészen más koncepciót tárgyaltak meg a tanítókkal az iskolaügy forradalmi átszervezésével kapcsolatos vitában. A sajtóban, a rádióban 1961. elején a mágyar nyelv és irodalom tradicionálisan értelmezett tantárgyát ismertette Karol Pichler, Hassák Vilmos és jómagam is, mint a vita eredményét, a magyar pedagógusok véleményének summázását. Am véleményünk figyelembe vétele nélkül — egészen mást rendeltek el alig fél év eltelte után. Meg kell azonban mondani, hogy e rendelkezés — annak ellenére, hogy azt minden kétséget kizáróan a jóindulat szülte — (Folyt, a 8. old.) Az egyik havi folyóirat közölte ennek a három szép moszkvai lánynak a képét. Foglalkozásukra való tekintet nélkül — Ljubov Kornyeva színiakadémiai növendék, felena Vetrova nyomdász, Olga Melnyicsuk rádiótechnikumi tanuló — mindhármuknak van egy közös vonásuk: fiatalok, álmodozók s most lépnek ki az életbe. S hogy miről álmodoznak? Sok mindenről: a kék égről, a békéről; arról, hogy mindenki boldog lehessen. Es persze, mivel. fiatalok — a szerelemről is... Arról, akivel majd — egy életre — összekötik sorsukat. (Okusko — Szovjet Híradó — felv.) Gheorge Ivancenu (RNK): Versenyző olvasztárok. FECSÖ P Ä El ÉJFÉLI DAL Megsütötte kiflijét a Hold ezüst hídon szánkózik a szél, nyár lesz talán. Most éjszaka van csillagfényhez simul egy levél. Vatta-papucsban csoszognak a felhők a tó mélyén szunnyad a hinár, az égőben, az éjjeliszekrényen ezüstté izzik a hajszálfonál. Éjszaka van s én egy gombnyomással becsapom a vakító homályt,•( s a kohóknál (hogy én fényben ússzak) száz kéz törli izzadt homlokát. JURAJ PADOT £ôte a faCumäati Mézszínű alkony kőrisfákat csókol. Zománcos égre leng az est pora. Csikók nyihognak. Tejszag száll az ólból. Kinyílt a bögyös orgona. Májusi szellők szürke égre szórják a csillag-szalmát, fényesen zizeg. Hold jár a lomb közt: elbitangolt jószág. Békák brekegnek, élő hangszerek. A kályhát tűz helyett csak huzat lakja, kíváncsi csillag vetett ágyra lát. A mindenség most szellős, meleg pajta, adj' isten mindenkinek jó éjszakát. Ford. VERES JÁNOS Segítenek a kommunisták Néhány éve a Csemadok füleki helyi szervezetét úgy tartottuk számon, mint a kultúra terjesztésének élenjáróját. Mi a helyzet a városban ma? Hagyományaikhoz továbbra is igyekeznek hűek maradni. Van egy jól működő színjátszó együttesük, amely jelenleg Capek: Anya című színművével aratja sikereit. A szomszédos Ragyolc községgel közösen alakítottak egy tizenkét pár táncosból álló tánccsoportot ls, amely a július 16-án Sósár fürdőn megrendezésre kerülő járási dal- és táncünnepélyre készül. Ezenkívül van egy harmincöt tagú énekkaruk. Épnek ellenére kulturális életük meg sem közelíti azt a szintet, amit néhány éve elértek. Tudja ezt a vezetőség is. Ennek orvoslása céljából jöttek össze a napokban s hosszas tanácskozás után abban állapodtak meg, hogy a munka további fellendítése érdekében a kommunistákhoz fordulnak, akik segítsége döntően befolyásolhatná a szervezetet s ezen keresztül az egész város kulturális életét. A helyi szervezet 220 tagja közül 46 kommunista. Segítségük bizony számottevő lehetne. , A tanácskozáson a 46-ból 26-an jelentek meg, ami elég kevés. A megjelentek segíteni akaró elhatározása azonban pótolta a távolmaradottak mulasztását. Az összejövetelen arról volt szó, hogy hagyományaikhoz és adottságaikhoz hűen — kommunisták és párton kívüliek közös erővel — lendítsék fel szervezetük és az egész város kulturális életét. Főleg az énekkarra vonatkozóan hangzott el sok megjegyzés. A jelenleg működő együttesek közül ugyanis az énekkar dolgozik a leggyengébben. Ennek felkarolása lenne a legszükségesebb. A tanácskozáson megjelentek egy öntetűen helyeselték azt a törekvést, hogy a szervezet a kommunisták segítségére támaszkodik. Jobb eredményeket — mondták többen — csak a valamennyiünk részéről megnyilvánuló jobb munka eredményezhet. Ennek megfelelően hozták a határozatokat is. A jövőben egyesítik erejüket. Nem tesznek különbséget az üzemben és az üzemen kívül dolgozó együttesek között. A lényeg: mindig, mindenütt, az igényeknek megfelelően dolgozni A kommunisták közül, aki csak te heti, tagja lesz az énekkarnak, ezen kívül erejükhöz mérten segítik a töb bi együttes munkáját is. A szervezet jelenleg a tizenegyéves iskolával tart fenn Jó kapcsolatot. Az iskola tanítói közül többen aktívan résztvesznek a kulturális munkában, és tanáccsal, útmutatással ts ellátják a csoportokat. Elméleti és gyakorlati segítségük minden alkalommal igen hasznos. Ha tehhez most a szervezetben működő kommunisták segítsége társul, a városban minden bizonnyal fellendül a kulturális munka, s nemcsak elérik, de túl is szárnyalják a néhány év előtti igen számottevő és sok elismerést nyert eredményüket. A munka fellendítése azért ls szükséges, mert közeledik az országos dal- és táncünnepély. Ezen ők ls részt szeretnének venni. A ^észvételt azonban csak a jó munk és az ebből születő szép eredmén- 'i'ztosítja. (zsa) 1963. június 8. • Ü| SZÖ Z