Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-08 / 156. szám, szombat

Győzzön az ész a rombolás és a háború erőin! Fajgyűlölők garázdálkodnak Észak-Karolinában Washington (CTK) — Észak-Karo­lina textilipari központjábah, Le­xingtonban csütörtökön este véres verekedést provokáltak ki a fajgyű­lölők. A íejböszült tömeg megtámad­ta a négerek egy csoportját, akik „csak fehérek számára fenntartott" vendéglökbe, színházba és más köz­épületekbe akartak bemenni. Az egyes csoportok közötti verekedések után a fajgyűlölők mintegy 2000 fő­nyi tömege gyülekezett a néger ne­gyed közelében. A rendőrök tétlenül tűrték, hogy a fajgyűlölők téglákkal, kövekkel, botokkal meggyújtott ben­zines üvegekkel rohanjanak meg mintegy 100 négert, akik megkísé­relték megakadályozni a tömeg be­hatolósát a néger negyedbe. A tá­madók egy néger leányt kővel meg­sebesítettek és betörték a négerek templomának ablakait. Azután egy lakóházra dobáltak köveket és ben­zines palackokat. A ház több védő­jét megsebesítették. Eddig ismeret­len okokból, — de nincs kizárva, hogy provokatív céllal — néhány lö­vés dördült el, és az egyik támadó fejlövéssel holtan rogyott össze. Cél­zatos provokációra utal az a tény is, hogy egy további lövés nem élőiről, hanem hátba találta a helyi lap fo­toriporterét, aki felvételeket készí­tett a támadó fajvédőkről. A rend­őrség csak ezután avatkozott be és tűzoltó fecskendőkkel szétkergette a tömeget. A lemondott angol hadseregügyi miniszter botránya London (CTK) — A londoni Bucking­ham palota képviselője közölte, hogy az angol királynő a jövő kedden hi­vatalosan elfogadja John Profumo angol hadseregügyi miniszter lemon­dását. A miniszter kénytelen volt le­mondani tárcájáról, mert beismerte, hogy a 21 éves vörös hajú modellel, Chrisline Keelerrel való kapcsolatáról hazudott a parlament előtt. Lemondá­sa egybeesik azzal a nyomozással, amelyet a rendőrség folytat London egyik legnagyobb bűnhálózatának, a magukat modelleknek nevező nőkből álló „callgirl"-hálózatnak a felderíté­sére. Újságíró- és képviselőkörökben már hosszabb idő óta szóbeszéd tár­gya ez a „callgirl" hálózat; hírek szállingóztak orgiákról London elő­kelő nyugati negyedének lakásaiban, meztelen fürdőzésekről főúri parkok úszómedencéiben. A konzervatív párt, amely már amúgy - is demoralizált állapotban van, nagy árat fog fizetni ezért a botrányért. Az egész angol sajtó ve­zető helyen foglalkozik Profumo le­mondásával és felszólítja a miniszter­elnököt, hogy írja ki az általános választásokat. A parlament hétfőn vitatja meg a Profumo-ügyet. A rendőrség a Lexingtonnal szom­szédos Greensbjroban letartóztatott 278 néger tüntetőt, akik Jesse jack­tonnak, a néger diákok vezérének letartóztatása ellen tiltakoztak. Az esti órákban mintegy 8000 néger me­netelt végig a város nagy körútján, majd az egyik legforgalmasabb útke­reszteződésen ülve folytatták tünte­tésüket. A rendőrök erre készenlét­ben tartott autóbuszokkal nyomultak a fűntetők közé, akiket a gépkocsik­ba tuszkoltak, 278 tüntetőt, közöttük kiskorúakat is letartóztatták. A fehérbőrű és a néger lakosság képviselői Los Angelesben hat órai tanácskozás után elhatározták, hogy vegyesbizottságot választanak, s meg­bízzák a néger lakosság panaszainak kivizsgálásával. Ugyanis az a hely­zet, hogy bár a hatóságok hivatalo­san tagadják, tényleg azonban faji megkülönböztetés érvényesül a la­káskérdés megoldásában, a dolgozók felvételében a munkahelyekre, az iskolákban stb. Köztudomású az is, hogy a helyi rendőrség a legdurvább bánásmódot alkalmazza a négerekkel szemben. Martin Luther King lelkész, a faj­gyűlölet ellen küzdő négerek ismert vezére június 6-án interjút adott á New York-i televízió munkatársának. Kijelentette, hogy nem kételkedik Kennedy elnök „jóakaratában", aki már eddig is bizonyos lépéseket tett a faji megkülönböztetés érdekében. „Sajnálatos azonban, — mondotta King —, hogy nem állt a faji meg­különböztetés küzdők élére, mint ahogy az USA néger lakossága várta volna." Az afrikai szervezetek tiltakoznak az alabamai négerüldözések ellen ban nem hihetünk abban, hogy ezek a' szavak őszinték s abban sem, hogy Kennedy kormánya rokonszenvvel fi­gyeli a négerek sorsát." Kairó (ČTK) — Tizenegy basuto­földi, swaziföldi, mocambiquei, zan­zibari, kenyai, észak- és dél-rhodesiai, Dél-afrikai Unió-beli és délnyugat­airikai párt, illetve szervezet június 6-án nyilatkozatot tett közzé, mely­ben mélységes aggodalmát' fejezi ki az USÁ-ban élő négerek helyzete miatt. A nyilatkozat többek között hangsúlyozza: „Nem először vagyunk tanúi annak, hogy az USÄ-ban emj­bertelenül üldözik a néger lakossá­got. Világszerte csak egy-egy néger­ellenes provokáció ismeretes, de mi tudjuk, hogy az amerikai fajgyűlölők mindennap vétenek a törvények el­len. Az USA kormánya szavakkal ugyan elítéli a fajgyűlölőket, mi azon­8 • • • iíi'.í A jugoszláviai Novy íjadban ilyen szép, korszerű lakóházakat építenek az új városnegyedekben. A szíriai miniszterelnök az arab szövetség kérdéseiről Damaszkusz (CTK) — Szalah Bitar szíriai miniszterelnök a június 6-1 da­maszkuszi sajtóértekezleten kijelen­tette, hogy az Egyesült Arab Köztár­saság, Szíria és Irak tervezett hár­mas szövetsége most válságot él át. Nézete szerint az egységhez vezető egyedüli helyes út a hármas szövet­ségnek az egyenlőség alapján törté­nő megalapítása. Bitar egyúttal ta­gadta, hogy a Baath párt Szíriában és Irakban csupán a két ország kö­zötti unió megteremtésére törekedne. Hozzáfűzte, hogy Ben Bella algériai miniszterelnök kapcsolatban áll a szí­riai kormánnyal és hogy Algéria köz­vetítése hatékony szerepet tölthetne be a hármas szövetség megteremté­sénél. Az NDK-ban elfogatóparancsot adtak ki Globke ellen Berlin (CTK) — A Német Demokra­Jikus Köztársaság főállamügyésza Globke bonni államtitkár ellen elfo­gatóparancsot adott ki. Az elfogató­parancs rámutat arra, hogy Globke ellen az az alapos gyanú merült fel, hogy mint a fasiszta birodalmi bel­ügyminisztérium egyik vezetője, je­lentős mértékben vett részt azoknak a fasiszta gaztetteknek előkészítésé­ben és megvalósításában, amelyek sok millió zsidó és más nemzetiségű (CTK felvétele) I ember meggyilkolását idézték elő. egy iŕt*H> a nagyvilágban (Folytatás az 1. oldalról) Válasz: Az államok tényleges biz­tonságát nem lehet atomerőre építe­ni. A gyúlékony anyag felhalmozása nem csökkenti, hanem fokozza a vi­lágégés veszélyét. Ezt mindenki tud­ja. A NATO vezetői a józan észnek ellentmondva cselekszenek (gy és határozott célt követnek vele: el akarják altatni a népek éberségét. Ha a Földközi-tengeren NATO-raké­tákkal felszerelt hadihajók tűnnek fel, akkor az itteni országok akara­tuk ellenére nukleáris hadműveleti övezetbe kerülnek. Az előző helyzet­hez képest felette fokozódik a föld­közi-tengeri országokat fenyegető ve­szély. Régebben csak két országot — Olasz- és Törökországot tették kl a visszavágás veszélyének. Az amerikai stratégák most az összes földközi­tengeri országokat hasonló „túszok­ká" szeretné tenni, mert a Polaris­tengeralattjárók bármelyik földközi­tengeri ország partmenti övezetében tartózkodva rakétákat lőhetnek kl a szocialista országok területére. Már rámutattunk arra, hogy nincs más választásunk, mint rakéta- és nuk­leáris fegyvereinkkel Iötávolságban tartani a NATO mozgó tengeralatt­járóit és a NATO-államok, valamint a területüket állandó és ideiglenes ra­kéta- és nukleáris támaszpont cél­jára kölcsönadó országok partvidé­két. A nyugati kormányok a történe­lemre hivatkozva akarják igazolni ve­szélyes politikájukat. Aki ismeri a történelmet, jól tudja, hogy a Föld közi-tenger térségének állítólagos vé­delme az afrikai és a közel-keleti or­szágok ellen intézett kalóztámadások láncolata volt a koncon marakodó kizsákmányolók viszályaiban. A NATO rakéta- és nukleáris erői a Földközi-tengeren nagy szerencsét­lenséget idézhetnek elő, s jelenlétük­nek semmi köze sincs a népek biz­tonságának szavatolásához. A népek biztonságának egyetlen feltétele a Földközi-tenger egész vidékének ra­kéta- és atomfegyvermentes övezetté nyilvánítása. A Szovjetunió kész meg­bízhatóan szavatolni, hogy háborús bonyodalmak esetén a Földközi-ten­ger vidéke kívül esik az atomfegyver Letartóztatások Portugáliában Párizs (CTK) — Egymást követik a letartóztatások Portugália valamennyi tartományában. A lisszaboni Tivoli moziban előadás közben politikai rendőrség rontott be és igazoltatta a nézőket. A rendőrség letartóztatta Ernest Gomezt, a pénzügyminiszté­rium magas rangú hivatalnokát, ezenkívül számos építőipari és kikö­tőmunkást is. A rendőrök megverték egy letartóztatott feleségét, aki tilta­kozott a rendőrterror ellen. N apjaink gyorsan zajló világese­ményei közepette nem vélet­len, hogy a háború és béke mellett talán a legtöbbet emlegetett szó az egység. Egységre törekszenek a haladó erők, a progresszív mozgal­mak, hogy visszaverjék a reakció tá­madásait, de igyekeznek különféle ér­dekszövetségen alapuló egységet ösz­szetákolni a társadalmi fejlődés leg­sötétebb erői is, hogy útját állják a forradalmi változásoknak. Nem vélet­lenül emlegetik oly sokat az egy­séget. Hatalmas erőt jelent e szó, de amilyen jelentős szerepet tölthet be, oly bonyolult probléma megteremté­se és megőrzése. Napjaink világese­ményei teljes mértékben igazolják ezt. • Az arab egység tűzpróbája Az arab népek egységtörekvése nem mai keletű. Valamennyi arab nép az arab nemzet részének vallja magát és az egység szükségességét hirdeti. Ez az egységtörekvés különö­sen az imperialista gyarmatosítók el­len vívott nemzeti felszabadító harc­ban erősödött meg, és először az Egyesült Arab Köztársaság (Egyip­tom, Szíria) megalakulásában öltött konkrét formát. Ez az összefogás, amelyben számos politikus az arabok teljes egyesülésének magvát látta, is­mert politikai és gazdasági problé­mák miatt Szíria kilépésével felbom­lott. Az újabb kísérlet azonban nem sokáig váratott magára. Egy szíriai és egy iraki államfordulat után ez év április 17-én aláírták az EAK, Irak és Szíria egyesüléset. Megalakult másodszor is az Egyesült Arab Köz­társaság. > A megállapodás óta azonban viha­ros hetek zajlottak le Szíriában és Irakban. A zavaros, egymásnak sok­szor ellentmondó szűk szavú hírek­ből, ha nem is lehet teljes képet ad­ni az egymással viaskodó politikai csoportokról és a helyzetről, azon­ban fel lehet vázolni a válság főbb okait. bevetési övezetén, természetesen az­zal a feltétellel, hogy a nukleáris fegyverrel a rendelkező nyugati or­szágok is kötelezettséget vállalnak. Elégedetten állapítjuk meg, hogy a földközi-tengeri országokban szá­mos államférfi rádöbben a nagy ve­szélyre. A szovjet kormány felhívása pozitív visszhangot keltett a dél-eu­rópai, közel-keleti, és észak-afrikai országokban. Felhívásunkat az Addis Ababa-i afrikai csúcsértekezlet rész­vevői is kedvezően fogadták. Nagyon érthető, hogy a földközi­tengeri országok népeinek legszéle­sebb rétegei egyetértéssel fogadják a szovjet kezdeményezést. Kérdés: Miben különbözik a föld­közi-tengeri atomfegyvermentes öve­zet a Rapacki-tervtől és a balkáni atomfegyvermentes övezettől? Válasz: Az utóbbi időben olyan személyiségek, akik a termonukleáris veszély elhárítására törekszenek, sok javaslatot tettek ^ atomfegyvermentes övezetek létesítésére a világ külön­böző részein, így Közép-Európában, a Balkánon, Észak-Európában és a Föld­közi-tenger térségében. Az ENSZ köz­gyűlése már határozatba foglalta az egész afrikai kontinens atomfegy­vermentes övezetté nyilvánítását. Ért­hető, hogy minden egyes javaslat­nak vannak sajátos vonásai, ám kö­zös bennük az a törekvés, hogy az emberiséget megszabadítsák az atom­veszélytől. Ez a legfontosabb. A Szovjetunió híven politikájához, mellyel a békét és a népek barátsá­gát szolgálja s elszántan küzd a le­szerelésért, mindenkor kész támo­gatni minden olyan lépést, amely kö­zelebb hozza az ész nagy győzelmét a rombolás és a háború erőin. 1964. január 1-én kezdődik a nyugodt Nap nemzetközi éve Varsó (CTK) — A Nemzetközi Vi­lágűrkutatási Bizottság 6. ülésszaká­nak résztvevői június 6-án Varsóban a nyugodt Nap nemzetközi éve kuta­tási programjának részleteiről tár­gyaltak. A nyugodt Nap nemzetközi éve 1964. január 1-én kezdődik és 24 hónapig tart. Ebben az időben ugyanis csekély Nap-tevékenység vár­ható. A nyugodt Nap nemzetközi évének keretében végzendő munkában mint­egy 60 ország tudósai vesznek részt. A mostani ülésen az egyes progra­mok összehangolásával különbizott­ság foglalkozik Freedman amerikai tudóssal az élén. A nyugodt Nap évé­ben a tudósok összeállítják Földünk új magnetikus térképeit. A Szov­jetunió és az Egyesült Államok meg­állapodtak abban, hogy 1965-ben egy­egy mesterséges holdat fellőnek. Áz egyesítési okmány értelmében az egyes országokon belül a külön­féle pártok és csoportok közötti poli­tikai egység megteremtése biztosítaná alapját. A közös állásfoglalás kidol­gozása ionban zsákutcába jutott Szí­riában és Irakban is. Mindkét ország­ban kiéleződtek a Baath-párt és az unionista (úgynevezett Nasszer-párti) erők közötti ellentétek. A hatalmon levő Baath-párt Szíriában a hadsereg és az államapparátus vezető posztjai­ról kiszorította az egyesülést türel­metlenül sürgető unionistákat, Irak­ban pedig egy leleplezett összeeskü­vés alapján indult meg az egyesülés legradikálisabb hívei elleni tisztoga­tás. Miután az unió leglelkesebb hí­veit félreállították, mindkét ország vezetői kijelentették, hogy kitartanak a Kairóban aláírt okiratok érvényes­sége mellett és népszavazás dönt majd az egyesülésről. Közben Kairó­ban folytatódnak a kétoldalú diplo­máciai tanácskozások, amelybe be­kapcsolódott az EAK-hoz csatlakozni óhajtó jemeni elnök is. A többi arab ország egyelőre kívül­ről figyeli a helyzet alakulását, ki­kristályosodását. Ben Bella algériai miniszterelnök megkísérelte a közve­títést, azonban az ilyesminek a szem­ben álló felek közül mindig csak az örül, akinek igazát támogatja a köz­vetítő. A különféle történelmi és társadal­mi fejlődésen átment arab országok egyesítéséhez nem elegendő nz im­perialista-ellenesség, a nacionalizmus, a közös nyelv, az egység utáni vágy. Türelemmel ki kell "várni, amíg az egyes országokban megérik a helyzet az egyesülésre és az unió valamennyi tagállam érdekelt, fejlődését szolgál­ja. Ügy látszik, az arab országoknak még nem sikerült teljesen leküzdeni a különféle elválasztó ellentéteket, de az elkövetkező hónapok bebizonyítják majd, hogy az Egyesült Arab Köz­társaság mennyire életképes, meny­nyire sikerül egészséges alapokon va­lóra váltani az egyesítést. • Az afrikai egység legnagyobb akadálya Az Addis Ababa-i csúcsértekezleten az egyik államfő határozottan kije­lentette: „Mától kezdve csak egy Afrika van!" Nem vonjuk kétségbe az afrikai ál­lamférfiak őszinte lelkesedését, de az afrikai egység megteremtése hosz­szan tartó, bonyolult történelmi folya­mat. Igaz ugyan, hogy az egyes afri­kai országok parlamentjei megkezd­ték az Addis Ababa-i határozatok jóvá­hagyását, az arab országok példája azonban azt mutatja, milyen nehéz az egység megteremtése még ott is, ahol számos rokonvonás van az egyes országok között. Afrika pedig a leg­különfélébb gazdasági fejlettségi fo­kon álló, sok-sok nemzetiségű és a különféle gyarmatosító hatalmak még mindig jelentős befolyása alatt álló népek közössége. Ezért az egység megteremtése még bonyolultabb, és a gyarmatosítás végleges felszámolása elengedhetetlen feltétele ennek. Mindaddig amíg a fekete földrészen gyarmatok lesznek, az egység meg­teremtése csak jószándék marad. Az afrikai államfők csúcsértekezle­tért létrehozott afrikai egység-szer­vezet csak úgy járulhat hozzá a tör­ténelmileg kialakult különféle cso­portosulások megszüntetéséhez, ha ugyanakkor teljes mértékben ' támo­gatja a nemzeti felszabadító mozgal­mat. Az a tény, hogy az ENSZ tagálla­mainak kb. egy harmadát kitevő afri­kai országok zászlajukra írták az egységet és a békés együttélést, rendkívül nagy, jelentőségű. Nem rin­gatjuk magunkat ábrándokban, s tud­juk, hogy az imperialisták intrikái egymással szembeállíthatnak orszá­gokat, népeket. Afrikában azonban az egységre törekvésnek nagy lehe­tőségei vannak, amelyek kiaknázása feltétlenül hozzájárul a gyorsabb fejlődéshez és a népek közötti meg­értés és együttműködés megerősödé­séhez. • Veszedelmes egységtörekvések Ä nyugati diplomáciában tovább folynak a tanácskozások. A napiren­den különféle pontok szerepelnek, azonban fő mattója ezeknek, az atom­fegyver körüli egyenetlenségek ^si­mítása. A Közös Piac értekezletén és a Nyugat-európai Ünió parlamentjé­nek ülésszakán is ide lyukadtak ki. A szegény újságolvasó nyugati pol­gárok már azt sem tudják, mit jelent az a rengeteg „szakkifejezés", amely mind az atomfegyverkezést akarja el­fogadhatóbbá, megemészthetőbbé ten­ni. Az utóbbi hónapokban rengeteget hallottunk a független, sokoldalú, ál­lamközi, soknemzetű, elrettentő atom­ütőerőról. Valamennyi kifejezés lé­nyege a NATO atomfelfegyverzése, á Bundeswehr nukleáris fegyverhez Jutj tatása. Washington legnagyobb bánatára mindeddig nem sikerült elfogadtatni a tagállamokkal egyetlen formát sem; Valakinek mindig van bizonyos kifo­gása, amely elodázza a döntést. Mint ismeretes a NATO ottawai értekezle­tén a skandináv államok keserítették el az atomfegyverre vágyó nyugata német militaristákat, most pedig Angr lia is újabb és újabb kifogásokat ta­lál. Ricketts amerikai admirális a na* pókban Londonban felajánlotta az angoloknak, hogy ha elfogadják a fel­színi (kereskedelmi) hajók rakéta-: felfegyverzésére tett amerikai javas­latot, a sokmillió dolláros megrende­lésből valamit nekik is juttatnak. Az admirális azonban kénytelen volt dol­gavégezetlenül hazatérni. A nyugati táboron belül mutatkozó ellentétek kiküszöbölésére, az annyira áhított egység megteremtésére nem javulnak a kilátások. De Gaulle to­vábbra .is ragaszkodik az önálló atom­ütöerőhöz, hiába próbálkozik Wa­shington a meggyőzés, a rábeszélés valamennyi eszközével. Kennedy elnök a jövő hónapban Európába látogat és megkísérli a né­zeteltérések. elsimítását. A jelentések szerint nem találkozik De Gaulleval, ellenben meglátogatja a kancellári székből távozó Adenauert, aki előző­leg a francia elnökkel tanácskozik. Amit nem sikerül megoldani külön­féle értekezleteken, diplomáciai, mi­niszteri megbeszéléseken kísérlik meg a nyugati vezetők. Az egység meg­teremtése azonban bonyolult kérdés, mert ez az egység az NSZK atom­felfegyverzését, a nemzetközi feszült­ség fokozását szolgálja és ezért az egyszerű emberek nem támogatják. Ez pedig sorsdöntő tényező lehet. Sz. B) \ 1963. június 8. UJ 3 *

Next

/
Thumbnails
Contents