Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-06 / 154. szám, csütörtök

NAZIM HIKMET: SZIVEM Szivemben tizenöt seb ág! Szívembe tizenöt kés fúrta hegyét! De szivem mégis dobog, szivem mégis dobogni fog! Szívemben tizenöt seb ég! Hosszan kigyózó fekete vizek ülnek szívem tizenöt sebén! Fekete vizek fojtogatnak, szívem vérére szomjaznak, mert a vér nekik sose elég!!! Szivembe tizenöt fekete kés fúrta hegyét. De szívem mégis dobog, szívem mégis dobogni fog!... Szívemben tizenöt seb ég! Tizenptször vérték szívembe a hideg vasat, azt hitték, szívein a bánattól meghasad. De szívem mégis dobog, ' szívem mégis dobogni fog!!! Tizenöt sebem tizenöt lánggal ág, tizenöt fekete kés szívembe törte hegyét..* S szívem véres zászlóként lobog és dobogni fog!! TÖTH TIBOR fordítása Tervek és alkotások A szovjet filmgyártás az ideológiai munka fellendülése jegyében A pártvezetők és a' művészeti dolgozók gyakori tanácskozásai, a szovjet kulturális életben megindult termékeny alkotó vita szellemében készülnek a szovjet filmesek idei alkotásai. Több mint száz müvet tartalmaz a szovjet filmgyártás idei terve, köztük néhány felkapott irodalmi alkotás filmváltozatát. Igy például megfilmesítik Konsztantyln Szimonov Élők és holtak, a Lenin-díjas leonyid Leonov Orosz erdő című regényét, Vszevolod Visnyevszkij Optimista tragédia c. színdarabját, Vszevolod Kocsetov Területi párttitkár, Vagylm Kozsevnyikov: Bemutatom Balujevet, Judij Bondarev: A csend című regényét. Az időközben elkészült Optimista tragédia már díjat nyert a cannes-i filmfesztiválon. Érdekes ÜJ FILMEK ÖRÖKÍTIK MEG LENIN ÉLETÉT. Megelevenednek a vásznon Immanuil Kazakevics híres Kék füzetének lapjai. A tavaly elhunyt írő művéből készülő film forgatókönyvét Gabrilovics, Granyin és Mihajlov, Ismert filmművészeti dolgozók írják. Ugyancsak Lenin életének egyik epizódját örökíti meg Jurlj Visinszkíj rendező az Appasslonata-ban'. Egy este története ez, melyet Lenin barátai körében tölt el. Közülük Gorkij alakja domborodik ki élesen. A filmben reremiett bensőséges légkörben érezzük a nagy forradalmár erős vonzódását a művészethez, bepillantunk érzelemdús, gazdag lelki világába. A fiint forgatókönyvét Afinogenov, Ancsarov és Visinszkíj írták. Érdekessége, hogy az egyik szerepet Gorkij unokája, D. Peskova alakltja. G. Kozincev, az Idősebb rendező nemzedék kiemelkedő alakja nagy vállalkozásba kezdett. Shakespeare Uamlet-jét filmesíti meg. A tavaly elkezdett mű valószínűen már az idén megszületik. A HÁBORÚS ÉLMÉNYEK ÖRÖK TÉMÁT JELENTENEK a szovjet filmeseknek Is. A filmműtermek idei terveiben több ilyen alkotás szerepel. Az egyik már elkészült: A Borscsagovszklj forgatókönyve alapján J. Karelov rendezte a Harmadik félidőt, mely találóbban jellemzi a légkört, melyben a történet lejátszódik. A náciktól megszállt Kijev a történet színhelye. Az ellenség felkutatja a Dinamó válogatott csapatának tagjait, akik nem tudtak idejében elmenekülni. Kényszerítik őket, hogy álljanak ki mérkőZni a nácik csapataival. Természetesen parancsot kaptak, hogy nem szabad győzniük. A nácik minden téren be akarják bizonyítani „felsőbbrendűségüket". A hazafias lelkesedés, a szovjet ember erkölcsi nagysága azonban erősebb a náci fenyegetésnél: a Dinamó maradék csapata fé' nyes győzelmet arat, amiért a hltleriták egyeseket agyonlőnek, másokat koncentrációs táborokba zárnak. A történet dokumentális jellegű. Egy másik háborús filmét a Beloruszfilm stúdióban forgatnak a hős partizánlány Vera Horuzsej életéről. A moszkvai csatát örökíti meg Ordinszkíj filmje A te küszöbödnél. KOPRODUKCIŰS ALKOTÁSOK ls szép számban születnek az Idén. Enrico Pineda Barnet és JevgenyiJ Jevtusenko forgatókönyve alapján Mi hail Kalatozov forgatja az Én — Kuba című szovjet kubai közös filmet. Közösen tervezik Mitchell Wilson amerikai író regényének megfilmesítését; a Találkozás egy távoli délkörön lesz az első szovjet—amerikai közös film címe. Moszkva körül forgatta Keletre mentek című háborús tárgyú filmjének téli jelenetel Giuseppe de Santls olasz rendező. Ez az első háborús témájú filmje, melyben az alkotó a rombolás esztelensége ellen tiltakozik. Főszerepét az olasz Rafaele Pisu és az orosz Tatjána Szamojlova alakítja. A koprodukciós alkotások közül külön KI KELL EMELNÜNK A DOKUMENTUMJELLEGÜ HAŠEK-ÉLETRAJZFILMET, melynek címé Nagy úton. G. Mgyivanl forgatókönyve alapján JuriJ Dzerov rendezte Vladimír Vlček szaktanácsadói közreműködésével. A film a nagy író születésének 80. évfordulója alkalmából látott napvilágot. A Szovjetunióban nagyon közkedvelt írót Josef Abrhám, Straglipkát, Švejk eredeti élő alakját Rudolf Hrušínský, Hašek orosz feleségét, Surát pedig Inna Gurlaja kelti életre. A film alkotói a nagy humorista életútját vázolták a prágai kávéházaktól Penzáig, ahol a vörös hadsereg politikai biztosa volt. Több mulatságos epizódot láthatunk majd a filmben. Például Strašlípka-Svejk a fehér hordák fogságába esve egy kurdisztáni német telepes ütődött fiának atjja ki magát (hasonló motívummal találkozhatunk a Svejk első kötetének kórházi jelenetében). Vagy Hašek a háború kitörésekor osztrák szállodában Ivan Kuznyecov orosz állampolgár néven Írja be magát a vendégkönyvbe és látogatása okául az osztrák vezérkar inspiclálását tünteti fel. A film alkotói — saját szavaik szerint — méltó emléket akartak állítani annak, aki „nevetve járta az élet útjait" Befejezés előtt állnak a Háború és béke felvételei. Tolsztoj örökszép klasszikus művét Szergej Bondarcsuk ülteti át a film nyelvére. A rendező szerint a Háború és béke forgatókönyvét már maga Tolsztoj írta meg, ezért kegyelettel nyúlnak örökéhez. Párhuzamot vonva a készülő szovjet film és az előző amerikai változat között Bondarcsuk azt állítja, hogy a nagy sikerű amerikai filmből hiányzik a „népi gondolat". A nép egyszerűségében rejlő nagyság kifejezése helyett az amerikaiak impozáns tömegjelenetekre, színpompás kivitelezésre építettek, de hiányzik a műből a népiség. A Háború és béke színes szélesformátumú film lesz, ezenkívül még két változata készül el egy Időben: lesz egy színes szélesvásznú és egy közönséges feketefehér változata. Natasa szerepére Ljudmila Szaveljeva végzős szlninövendéket szemelték ki, Andrej Bolkonszki] herceget pedig Oleg Sztrizsenov, a jól ismert tehetséges fiatal színész alakítja. A felvételeket a moszkvai Kremlben, a Vörös téren, Moszkva környékén, a Novogyevicsij kolostornál és a Kárpátokban forgatták. L- L. A finom vonalak mestere Jifi Svengsbír 1921. április 19-én született Prágában. Mint véső és modellező kezdte pályafutását, de már akkor is rajzolgatott. A háború alatt a földrajzi intézetben térképrajzolóként dolgozott, s közben kényszerszolgálatot teljesített a légvédelemnél. Mindamellett nem mulasztott el egyetlen egy alkalmat sem, és szorgalmasan látogatta az esti munkaiskola rajztanfolyamát. Csak a háború után kezdte meg tanulmányait az iparművészeti főiskolán, 1950-ben végzett Antonín Strnádel tanárnál. Már 1942-ben és 1944-ben bemutatkozott a nyilvánosságnak könyvjelzők és alkalmi grafikai kiállításával. 1946 ófa mint véső és postabélyegtervező dolgozik. 1950-őta tagja a Hollár-művészcsoportnak. Svengsbír rajzain elsősorban a halk tónus kapja meg az embert. Nyugalom, lírai elemek, ragyogó tisztaság van bennük, de sugárzik róluk a rajzoló nagy tehetsége ls. Éz azonban nem minden. Szinte kápráztató a papír fehérsége — egy percre be kell hunyni a szemet, de azután kiemelkednek a varázsló, élő, drámai vonalak kemény, de könnyed fantáziával, élvezettel, érzésekkel vezetett kéz rajzolta őket. Svengsbír ugyanis nemcsak a munkából fakadó örömet önti rajzaiba, hanem az élethez fűződő érzelmi és érzékelő kapcsolatát_ is kifejezi. Rendkívül finomak a rajzai, tele bájjal és kalBndkereséssel, miáltal a tárgyak életre kelnek. Talán úgy mondhatnánk, rajzaival feltámasztja, felfedezi a tárgyakat. Az utcai gázlámpát Svengsbír úgy látja, ahogyan az tavasszal a szerelmesek ölelésének tanúja volt. A műteremben minden tárgy a művész barátja. Beszélget velük a gyorsforralóval, az ecetes üveggel, a szögletesen csiszolt félliteres üveggel, a kávédarálóval. Svengsbír csodálatosan rögzíti rajzaiban korunk precizitását. A kigondolt, vagy létező állatokat úgy rajzolja, hogy a formák összhangban vannak ceruzája hegyével, amely éles, mint a kard. Alkotásaiban benne van a vésőműhelyben szerzett többéves gyakorlata. Svengsbír mostani kiállításának anyaga nem öleli fel a művész minden eddigi munkáját, csak rajzainak egy részét. Ezek a rajzok, melyekben mint drágakövek csillognak a régi hagyományok nyomai, ugyanakkor magukon viselik korunk jellegzetes vonásalt, s elválaszthatatlanok az élet apró örömeitől. Ez a kiállítás Svengsbír tizenötödik önálló kiállítá sa. Az itthon és az NDK-ban rendezett önálló kiállításain kívül több ha zai és külföldi grafikai kiállításon vett részt. Így például 1954-ben Münchenben és Mexikóban, 1955

:ben Kínában, 1956-ban Hollandiában, Vietnamban, Bulgáriában és Romániában 1957-ben Leningrádban. Legutóbb 1962-ben Párizs és Cannes közönsége gyönyörködhetett rajzaiban. Miniatűr szín Nagy példák nyomán Košicén is megalakult a Miniatűr Színház Üttörő kezdeményezésről, műkedvelők lelkes csoportjából alakult együttesről van szó, mely dallal, humorral, tánccal, pantomimmal kíván szórakoztatni. A bemutató előadás a Koncertpalota kistermében volt és a nagy közönségsikerre való tekintettel egy héttel később, újból színpadra lépett a fiatal együttes. A zene, a modern tánczene, n twiszt, gyorsan meghódította a közönséget. Ogy éreztük, hogy a műsor összeállítója Bernatík Rudolf elsősorban ezzel a ténnyel számolt és a zenének döntő szerepet juttatott a műsorban. A közönség azonban szívesen nevet, talán többet is TŐBB FELELŐSSÉGET i Hozzászólás a „Több következetességet az oktató munkában" című cikkhez nevelési eszköz: az irodalom hatása alól. Nagyon helyesen szögezi ezért le a Rudé právo nemrégi vezércikke: „ A személyi kultusz időszaka az egész párt számára intő.-tanulság. A múlt hibái megmutatták, hova vezet... a pártos kiálláshoz szükséges bátorság hiánya". Ez az egyik nagyon tanulságos következtetés az egész esetből. Okulhatnak és okulniuk ls kell belőle mindazoknak, akik a politikai vagy kulturális életben, az oktatásügy vagy a kultúra vonalán Irányító szerepet töltenek be. Most pedig egy kicsit a témánál:' az irodalmi nevelés jelenlegi koncepciójának elkerülhetetlenül bekövetkezett revíziójánál maradok. Csak röviden érintem, hisz minden jóravaló pedagógus szilárd meggyőződése, keserű tapasztalata, hogy az 1961-ben úgymond egyetlen tollvonással bevezetett „új" (valójában primitív és tudománytalan) irodalmi nevelés csődöt mondott. Ez közismert tény. Most már a módosító minisztériumi rendelkezést várjuk, amely hivatalosan is véget vet a jelenlegi áldatlan állapotnak. Ez azonban nem minden. Egyidejűleg a magyar nyelv és irodalom tantervének okos módosításáról is gondoskodni kell. Egyrészt célszerűbben kell megválasztani azr esztétikai és erkölcsi nevelés szempontjából kívánatos anyagot (írókat és műveket), másrészt helyesebben kell megszabni a nemzeti, a csehszlovák és a világirodalom részarányát. Ezenkívül határozottan tudományosabb szemléletnek kell érvényesülnie az irodalmi tananyagnak évfolyamok szerinti elosztásában mind irodalomtörténeti, mind pszichológiai szempontból. Eszerint — hogy csak egy példát említsek — Ady Endrének semmiképpen sem a nyolcadik, hanem a kilencedik évfolyamban lenne a helye. Az irodalmi nevelés elhibázása azonban nem az egyetlen, hatalmi szóval hozott intézkedés. Ezért itt még nem telietünk pontot. Hasonló intézkedés — az érintett cikk is említi — az egyes tantárgyak szlovákul történő tanítása. S ugyancsak ide sorolhatjuk az Iskolák egyesítésének kérdését is. Ez az elv is nagyjából egyidős az előbbi kettővel, s valójában ugyanazok a szervek s rendszerint ugyanazok az emberek szorgalmazták, mint az előbbieket. Erre is szinte szőról-szóra érvényes Dénes elvtárs megállapítása, hogy „a rendeletet minden előzetes és alapos előkészítés, a magyar pedagógusokkal való megtárgyalás és konzultálás nélkül, egyik napról a másikra rideg, adminisztratív úton léptették életbe." Hozzak rá konkrét példákat? Nem szaporítom vele a sorokat, mindenki tud tucatnyit. Végül még egy probléma, amely az eddig tárgyaltakkal szorosan összefügg. (Mert vannak még bőven megoldatlan vagy vitás kérdések, amelyek távolabbról mind összefüggnek, de e cikkbe nem férnek bele, amelyekről azonban még szintén beszélni kell: a kétnyelvűség érvényesítése, a szlovák nyelvtanítás színvonala Iskolában és iskolán kívül, a továbbtanulási lehetőségek, a pedagógiai intézet magyar tagozatának Nyitrára helyezése, a történelemtanítás, az idegen nyelvek tanítása a mSgyar iskolákon, tanítóink továbbképzése stb.) Az elmúlt évek eredményei és hibái mögött emberek állnak. Olyanok, akik gerinces, bátor kiállással, töretlen hittel küzdöttek, verekedtek a helyes, igazságos elvek érvényre juttatásáért, s Igy az eredmények nekik köszönhetők, s olyanok, akik bólogattak, vagy kivárva, helyezkedőn oldalról nézték a fejleményeket s végeredményben a visszahúzó erőket segítették. Az előbbiek közül jó néhányan méltánytalan helyzetbe kerültek, de nem adták fel a harcot. Ma az érdem ezeké, nem pedig azoké, akik csupán regisztrálják az eredményeket. A személyi kultusz elleni harc után nem lehet pontot tenni mindaddig, amíg ezt a harcot társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági téren következetesen végig nem visszük, mindaddig, amíg a Rudé právo szavaival élve el nem mondhatjuk: „Hazánk dolgozói biztosak lehetnek abban hogy a személyi kultusz időszakának negatív jelenségei soha nem Ismétlődnek meg". TOLVAJ BERTALAN Az Oj Szó május 12-1 számában „Több következetességet az oktatómunkában" címmel Dénes Ferenc cikket közölt arról a változásról, amely a Szlovák Nemzeti Tanács Iskolaügyi szakosztályán következett be bizonyos nevelési és oktatási kérdésekben. A cikk pedagógus berkekben nagy visszhangot váltott ki. Nagyon sokan vegyes érzelmekkel fogadták a váratlan cikket, s engem is reagálásra késztetett. Vétkesek közt cinkosnak érezném magam, ha némán hallgatnék mindazokról a körülményekről, amelyek a Dénes Ferenc által vázolt helyzethez vezettek, s ha ezzel kapcsolatban néhány halaszthatatlan következtetést el nem mondanék. Mindenekelőtt egy lényegtelennek látszó, de mégis fontos megállapítással kezdem: a cím nem fedi a cikk tartalpiát. Amiről Dénes Ferenc ír, azt valójában nem úgy lehet sűríteni, hogy „több következetességet az oktatómunkában", hanem úgy, hogy több következetességet, sőt nagyobb szakértelmet az oktató-nevelő munka Irányításában. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy az oktatómunkában mutatkozott következetlenség (bár van ott is elég), hanem arról, hogy az irányvonal megszabása, s az irányító szervekben ennek nyomán megszületett több rendelkezés (és nemcsak az irodalmi neveléssel kapcsolatos intézkedés!) volt alapjában hibás, értelmetlen, tudománytalan, s ezenkívül még a végrehajtásuk módja is nélkülözött minden pártszerűséget, demokratizmust és emberséget, végeredményben tehát felelőtlen és káros lépés volt. Ennyit bevezetőül. S most lássuk az ezzel szorosan összefüggő kérdéseket. És itt ne haragudjék Dénes elvtárs, hogy több kérdésben polemizálni fogok vele — annak ellenére, hogy sokban egyetértek — de erre kényszerít emberi és pedagógus becsületem, meggyőződésem, elvem, erre feljogosít szocialista alkotmányunk, s egyenesen erre "kötelez pártunk XII. kongresszusának a határozata. Maga Dénes elvtárs is fontos feladatként hívta fel erre cikke elején a figyelmet, mond\TáH: „A hibák bátor és nyílt feltárásával tisztítsuk meg a pártot és egész közéletünket a személyi kultusz maradványaitól és ferdítéseitől". Ezért teszek most ennek a kötelességemnek eleget, s teszem ezt abban a tudatban, hogy ma már e miatt nem lehet kellemetlenségem, mint azokban az években, amikor hasonló kérdések megoldásáért (s a sors iróniája, hogy éppen Dénes elvtárssal vitázva) már egyszer felemeltem a szavam... Még mielőtt a szorosan vett témába kezdenék, fontosnak tartom leszögezni, hogy az utóbbi hetek, hónapok új légkörét az ismert objektív okokon, pozitív előzményeken kívül (XX., XXII. és XII. kongresszus stb.) nálunk az teremtette meg, hogy akadtak az ország, a nép sorsáért, az ifjúság neveléséért felelősséget és kockázatot vállalni merő emberek, akik helytálltak s azt vallották, hogy az emberség több mint. a funkció, hogy a szocializmus ügye előbbre való, mint az önnön érdekek, egyszóval voltak elvhű emberek, akik a szocializmus eszméinek újjászületéséért, a lenini elvek győzelméért, a humánus társadalmi és politikai légkörért, az egészséges szellemi élet megteremtéséért mindent latba vetettek. S ha több ilyen ember lett volna azokban az időkben, amikor az irodalmi nevelés különválasztásáról és más értelmetlen határozatról döntöttek, ma nem kellene egyeseknek (vagy többeknek) mea culpázniok. Mert szabad volt-e bárkinek is olyan helyzet megteremtéséhez hozzájárulni, amelyről Dénes Ferenc ír, hogy: „Mi is propagáltuk ezt, és igyekeztünk meggyőzni a magyar tanítókat a rendelkezés helyességéről akkor, amikor erről magunk sem voltunk meggyőződve". Az Ilyen magatartás lehet a személyi kultusz bűne, de semmiképpen sem az ember erénye. Ennek, a levét most sok ezer magyar gyermek Issza meg (teljes két évfolyam, de úgy látszik, három is), akik két-három éven keresztül úgyszólván kiesnek az egyik legerősebb há nevetett volna, ha bőven adagolták volna a humort, a víllámtréíát, az élcet. A „Mindenáron" címszóval összeállított műsort Katuša Otta rendezte és kihasznált minden lehetőséget, hogy fordulatos, pergő műsorral varázsoljon derűt a színpadra. A műkedvelők-között sok fejlődőképes tehetséges fiatal mutatkozott be. A Kultúra és Pihenés Parkjának további tevékenységétől függ, látunk-e a jövőben az együttestől további, műsort. Reméljük, hogy a Miniatűr Színház szakszerű vezetéssel, tagjainak további lelkesedésével tovább izmosodik és sok derűs szórakozást nyújt majd a košicei közönség nek. Loósz Deziő Befejeződött a Prágai Tavasz A prágai Smetana teremben tartott ünnepi hangversennyel ért véget június 4-én este a Prágai Tavasz, a XVIII. nemzetközi zenefesztivál. A többéves hagyományok szerint e nagy zenei eseményt Beethoven IX. szimfóniája zárta le. i 1963. június 8. Cl SZÖ 5 *