Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-03 / 151. szám, hétfő

A LIPCSEI „Theater der Jungen Welt" Ifjúsági színházban e napokban bemutatták Arnold Zweig egyik darabját az író 76. születésnapja alkalmából. A fiatal nézők az előadás után lelkesen ünnepelték a jelenlevő szerzőt. A PARADICSOMOT valószínűleg a tpanyolok hozták be Európába a perui Andesekből 1500 körUl. Európában tűként a XX. század elején kezdték meg termelésüket, s 8 paradicsomfogyasztás az első világháború Idején növekedett lényegesen. AZ IRAKI KATONAI BlROSAG két évi kényszermunkára ítélt egy középiskolai tanulót, • mert állítólag „kommunista tevékenységet tolytatott és kommunista irodalmat olva•ott.'

4 VILÁGSZERTE egyre többen tanulnak oroszul. Franciaország 17 egyetemén, és Anglia 15 egyetém és sok francia, valamint angol középiskolában vezették be az orosz nyelv oktatását. Orosz nyelvtanfolyamot szervezett a francia televízió és a BBC angol rádió is. 30 ZENEI FESZTIVÁLT rendeznek Európa különböző országaiban június és október között. Ebben a hónapban Amszterdamban, Dobrovnikban és Stóckholmban kerül sor zenei fesztiválra. A PRÁGAI KAROLINUMBÄN felavatták a Népgazdaság Tervezési Intézet mellett működő új főiskolaigazdasági tanszék első 17 végzett növendékét. A CSISZ-TAGOK segítséget nyújtanak Cheb régi történelmi műemlé keinek felkutatásában. A chebi múzeum keretében működő honismereti kör ifjú tagjai védnökséget vállaltak a chebi vár eredeti alapjainak pontos felkutatása telett. A KELET-PAKISZTÁNI partvidéken pusztító ciklon a legújabb jelentősek szerint 5000 embert ölt meg. A CANNESI filmfesztiválon létrejött megállapodás értelmében új csehszlovák—francia koprodukciós film készül. A filmet Charles Exbrayat „Aludj békésen Katalin" című tavaly megjelent regénye alapján forgatják. ÜJSAGARüSÍTÖ automatát helyeztek üzembe Brüsszelben. A készülék két és fél belga frank bedobása után kiadja a kívánt lapot. MEGTALÁLTÁK a Thresher atommeghajtású tengeralattjáró roncsait az Atlanti-óceánban Boston környékén 2500 méter mélységben. A hajótörés -színhelyén lemerül majd a Trieste, Piccard profeszor mélytengeri kutató gömbje, hogy fényképfelvételeket készítsen az elpusztult atomtengeralattjáróról. Miért bántjátok Éviket? i Kínt tavasz van, virágillat bódít, napfény aranyozza be a várost, de Itt, bent a tárgyalóteremben hűvös és szürke hangulat uralkodik. A tárgyalás nyilvános lenne, de ez érdeklődés csekély. Pontosabban: egyáltalán nincs érdeklődő, egyedül ülök 8 tágas teremben, szorongva és érthetetlen Izgalommal. Egy Idő múlva már szinte vádlottnak érzem magam. Pedig ezen a tárgyaláson nincs la vádlott. Csak „felperes" és „alperes" van. És még valaki: Éviké, „akiért" mindez történik. Éviké a „tárgy", az „ügy", melyről ma itt döntés születik. Akták mélyéről felbukkanó lénye pontosan a tárgyaknak kijáró hangsúlyt kapja. „A gyermek", mondja a szenátus elnöke. A hangja komoly, szenvedélymentes, tárgyilagos. Egyelőre nem lehet tudni, melyik félnek van igaza. „A gyermek", mondja a felperes. A „kiskorú gyermek' nyomja meg a szót az alperes. „A telek", „a ház", az „örökség", dünnyögöm bánatosan magam elé. II. A szenátus elnöke két órán át olvassa az előző tárgyalások jegyzőkönyveit. Peres felek 1958-ban [kilencéves házasság után) elváltak. Két gyermektik volt. Közös megegyezés alapján (s ezt a házasságot felbontó bíróság ls figyelembe vette), az idősebb Klárika az anyjával, Éviké — aki akkor öt éves volt — az apjával maradt. Két év múlva az asszony, aki a válás után nyomban férjhez ment, azzal a kéréssel fordult a kassai népbirósághoz, hogy hatálytalanítsa a f

yermekekre vonatkozó döntését és vlkét ts bízza az ő gondjaira. Indokok: annak idején kényszerítenek őt a megegyezésre, holott ő mind a két gyermeket akarta, az apa nem képes helyesen nevelni a gyermeket, idegenekkel nevelteti stb., stb. Itt nincs hely arra, hogy felsoroljam aí asszony valamennyi érvét, kétségbeesett vádját. Nem is ez a lényeg. Kérelmét a járási, majd később a kerületi népbírőság elutasította. Fellebbezett. Ojabb kudarc érte őt az I, fokú felsőbb bíróságon. S ő: újra fellebbezett íj III. " A legfelsB bíróság a Banská Bystrica-i Kerületi Népbiróságot delegálta az ügy kivizsgálására s megtárgyalására, mivel az anya már nem bízott a kassai bíróságokban, mondván, hogy volt férjének rendkívül jók a kapcsolatai s a bíróságot befolyásolhatja ... Tízéves szőke kislány áll a bíróság előtt. Kissé sápadt arccal áll, s nyílt, tiszta tekintetével várja a kérdéseket. Apját kiküldték, „nehogy befolyásolhassa" őt. — Szereted anyukádat, kislányom? — kérdi a szenátus elnöke. Éviké kezét kurta szoknyájához szorítja, mintha szavaláshoz készülődne. A kérdésre kls keze megrándul, ajka reszketni kezd. — Szeretem — suttogja halkan 9 szőke feje előrebukik. — Nagyon? — hallom az elnök hangját. Micsoda kérdések ezek, elnök elvtárs? Hát szabad feltételezni egy tízéves gyermekről, hogy nem szereti az anyját? Mert ha kérdezzük, akkor kétségeink vannak, akkor a negatív válaszra is számltunk. — Nagyon — feleli Éviké most már emelt fővel. Ez már a negyedik tárgyalás. Negyedszer hurcolták elé a tízéves gyermeket, mint valami bűnöst. Miért? Hogy már most tízéves fejjel megismerje a felnőttek önzését? Azt a szikrázó gyűlöletet, jéggé fagyott szerelmet apja s anyja között? Mit vétett a kis eminens tanuló, hogy most szomorúan kell dicsekednie tiszta egyes bizonyítványával. Mit vétett? Miért kell immár negyedszer bizonygatnia félelmetes, fekete taláros felnőtteknek, hogy Igen, Igen szereti az apját is és az anyját is. — Szeretnél anyukáddal élni Éviké? — folytatja a kihallgatást az elnök. — Igen, fta hasé jBnrre. Valaki tiltakozik. Az anfa Jogi képviselője, a fogadoTt ügyvéd. A gyermek válaszai nem lrfiietnek mérvadók, mondja, b gyermeket betanították. a gyermeket orvosszakértők Jelenlétében kell kihallgatni Prágában, Brnóban, Bratislavában kiváló pszlchopatológusok vannak, azok Jelenlétében. -r ... flfe haza Jftnne! — ismétli elcsukló hangon a gyermek. A híróság eltekint a szakértők meghallgatásától. Pedig úgy vélem, az ügyvédnek van némi igaza: Éviké válaszai nem lehetnek teljesen mérvadók. Éviké még rosszul ismeri a felnőttek világát. Tízéves, még nem tudja, hogy a felnőttek között áthidalhatatlan szakadékok keletkezhetnek: a gyűlölet szakadékai. Évike nem tudja, hogy az édesanyla már soha többé nem mehet vissza hozzá Éviire azt sem sejtheti még, hogy őt nem a szeretet, hanem az önzés citálta négyszer a bíróság elé, mint valami bűnöst. A bíróság lsmé* elutasította az anya kérelmét. Évlke az apjával marad. Az asszony sírva fogadta a bíróság döntését. A négy tárgyalás huszonötezer koronájába került, panaszolta. Salnálom őt. Igen, sajnáltam, de közben helyeselnem kellett a bíróság döntését: a gyermeknek elég volt a herge-hurca, a gyermeknek nyugalomra van szüksége. A bíróság tárgyilagos volt. Vagy mégse? Nem, nem vólt elég tárgyilagos. A szenátus rokonszenve érezhetően Évlke felé fordult s ejf a döntést ls erősen befolyásolta. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a szenátus elnöke megkérdezte: „Dehát, miért bántjátok Évikét?" XSÉLYI NÄBY LAJOS niiii

«i

iiBiii«

ir

irif«wi«it»nm»«»i»iitMBi»imi»tiiiif^ Pffíi A Stará Turá-i Népi Szövetkezet tagjai különféle konyhabútort, nyugágyakat, dagasztóteknőket és többféle vegyszert is készítenek. Képünkön lldka Magálová (jobboldalt) és Szabados Mária fényképészeti vegyszereket csomagolnak. (A. Prakeš felv. —. CTK) A bratislavai Kohászati Kerámiai Km tatólntézet a kohászat céljait szolgát ló hőálló anyagok kutatásával foglal, kőzik. Képünkön Inge Kaufmannová és Kamii Cervenka megállapítják a magnezit dolomit tartalmát. (V. Píibyl felv. — CTKf • ••••••••• Figyelmeztetés Az ez év május 28-tól érvényba lépett új menetrendbe újból beve« zették a távolsági vonalakon a helyijegyes vonatokat. Jelenleg növekszik az utasok érdeklődése a Prága főpályaudvarról 15,54 perckor Induló 38-as számú gyorsvonat iránt, s valamennyi érdeklődő számára nem lehet helyjegyet biztosítani. A 38-as számú gyorsvonat elsősorban a Szov« jetunióba utazó utasok számára szolgál. A Koíicéig csatolt vasúti kacsík vannak fenntartva a belföldi forgalom számára. Ezért a Prága— Košice—Čierna nad Ťisou-i erős utasforgalom megkönnyítése céljából beállították a 44-es számú gyorsvonatot, amely a prágai főpályaudvarról 13,00 órakor indul s a szerelvényben két helyjegyes kocsi ls van. Szóhoz jutottak a gépek Az Ostrava—Karvina-í széamedence Doubrava bányájában a szén 80—90 százalékát kombájnok segítségével /Övesztik. Ez az adat azt bizonyítja, hogy tfbDen a bányaüzemben a dolgozöfc szívesen hívják segítségül a gépeket és hogy a bányakombájnok az utóbbi Időben a bányászok állandó segítőtársaivá váltak. Az eredmény nem ls maradt el. Június elsejére ugyanis a bányászok teljesítették az 1963-as évre tett Ígéretüket — 80 ezer tonna szénnel termeltek ki többet a tervben előírt mennyiségnél. Ezenfelül a Doubrava bánya vájárjai már a tél okozta lemaradást ls teljes egészében behozták A háztáji gazdaságok és a közellátás H

a az ember arra vállalkozik és azt tűzi ki célul, hogy a háztáji gazdaságoknak a közellátásban és a népgazdaságban betöltött szerepével foglalkozzék, akkor szükségszerűen az életadta tapasztalatokból és tényekből kell kiindulnia. Mik ezek az életadta tapasztalatok, mit bizonyítanak a tények? Mindenki által közismert, szinte elemi igazság az, hogy az életszínvonal alakulása döntő mértékben függ a mezőgazdasági termelés növelésétől. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az emberek elégedettségét lényegében az a körülmény határozza meg, hogy az asztalon, a tányérban ml van, és hogy az mennyibe kerül. Köztudott dolog az is, hogy Csehszlovákia mezőgazdasági termékekből nem önellátó, és a főbb élelmezési cikkekből — gabonafélék, hűs, vaj stb. — behozatalra szorulunk. Természetes viszont, hogy a külföldről behozott élelmiszerekért fizetnünk kell. Fizetni kell vagy valutával, vagy valami ipari cikkel, mindenesetre olyasmivel, amire nekünk ls szükségünk volna, vagy pedig amit a világpiacon értékesíteni tudnánk s más egyéb dolgokat szerezhetnénk be rajta. Ám ki ne tudná: az első és legfontosabb az ennivaló, a közellátás biztosítása. No már most, ha közismert dolog, és tény az a körülmény, hogy mezőgazdasági termelésünk nem fedezi a szükségleteket, s éppen ezért mezőgazdasági termékekből behozatalra szorulunk, akkor a szükségszerűség és a Józan ész azt diktálja, hogy a mezőgazdasági termelés erőteljes fejlesztése mellett arra törekedjünk, hogy az állami, a központi készletekből minél kevesebb embert etessünk, hogy minél kevesebb legyen azon emberek száma, akik ennivalójukat az üzletekben vásárolják. P

ersze, részletesebb nwgyarfhartť& szorul, mit ís értek az rflaft, hogy „minél kevesebb legyen azon emberek száma, akik ennivalójukat az üzletekben vásárolják". Bratislavában és a nagyobb vidéki városokban is szintén általánossá vált jelenség, hogy a hentesüzletekben a vásárlók igen jelentós része a nem városi lakosság soraiból kerül RÍ. Db hfft R& nem városi lakosok, akkor nyilván falusiak. Városba Járó és ott dolgozó munkások? Azok is, de csak „is", mert igen tekintélyes részük földműves, szövetkezeti tag. Természetesen most már azt a kérdést kell feltenni és válaszolni rá, hogy a földműves, a szövetkezeti tag, akt az élelmiszert termeli, miért kényszerül arra, hogy hús- éi — jelentós mértékben — zsírsztíkségletét a városban, az üzletben szerezze Ve. Akadnak emberek, akik erre a kérdésre sietve azt válaszolják, hogy azok a faluslak, akik a húst és zsírt a városi üzletekben vásárolják, spekulánsok és feketézők, akik a közellátásban mutatkozó nehézségeket nyerészkedésre használják Ifi. Megveszik a húst, meg a zsírt s aztán nyereséggel továbbadják. Lehet, sót valószínű, hogy a városban vásárló falusiak között ilyenek is akadnak, hiszen régi dolog, hogy minden bajnak és nehézségnek megvannak a maga vámszedői, ám ennek ellenére általánosítani és minden, városban húst vásárló falusit feketézéssel vádolni, enyhén szólta is túlzás és igazságtalanság. Így csak azok beszélnek, akik vagy nem ismerik aj életet, vagy pedig, mert képtelenek a kérdés megoldására, félnek az igazsággal szembenézni. Már pedig az igazság a«, ho® a falasiak nem JB kedvŰkb'ÓL nim flasszióből járnak a városba húst és zsírt venni, hanem annál az egyszerű oknál fogva, mert otthon, a falujukban nem, vagy aílft RapwBfe öwf!UftJis«f(í u pedttj most rftm elm s&k helyen MTres nfeg a lehetőségük, ňa pedig felteszszük a kérdést, hogy rniAt nincs meg ez a lehetőségük, aiíkcrr elérkeztünk a mondanivaló tulajdonképpeni lényegéhez: a höalBjl gazdaságodhoz. Nemesek a szövetkezeti tagok, hanem minden újságolvasó tudfa: a fíáztájl gazdaságúk rendeltetése az, hogy fe&ezze a. szövetkezeti tag és családfa élelmiszerszükségletét, másrészt, hogy a háztájiból származó bevételeivel kiegészítse a sžôvetkezetben szerzett Jövedelmet. Mindenesetre mind a szövetkezeti tag, mind a népgazdaság szempontjából a legfontosabb az, hogy a szövetkezeti tag a háztáji gazdasdgban megtermelje mindazt az alapvető élelmiszert, amire önellátásához szüksége van. A fél hektár háztáji földjén termelje kl a télire való toramplit és babot, terméljfen kukoricát a ftlelakrt való dfsznónrfk lássa el magát egélsz évre ZBldségfllévdl. Tarthat még tehenet, nevelhet egy-két disznót, baromfifélét pedig annyit tarthat, amennyit akar, illétve amennyinek ac eleséget Biztosítani tudjh. Sokáig fgy ís vql't ez a gyakorlatban, a sróvetkezeti tagok éltek a háztáji gazdaság adta lehetőségekkel s nemcsak azt és anynyit termeltek a háztájin, amire és amennyire saját ellátásukra szükség volt, hanem maradt még eladni való a piacra is. Abban st itWben is JJh-Wk fwKwfaft, szövetkezeti tagok élelmlszérúgyben Bratislavában, meg a vidéki városokban, ám akkor rtem vitték, hanem hozták az ennivalót. Ez pedig nagy különbség! H

l történt hsít, lto^ most. a s?jöve\kezeti tag nem hozza, hanem viszi a városból az ennivalót? Hiszen az EFSZ-ek alapszabályzatának a MzfSfl gazdaságokra vonatkoztí pontfa nem változott, nlnrs olyan párt- vagy kormányhatározat, ďmély a Mztáfl gazdaságokat megszűntem volna.. vaíB igae, elvileg A papíron a háztáji gazdaságra a lehetőséi; továbbra fs fennáll. IlvMeg ôs papíron, — de rnt a gyakorlat? Gyakorlatban ped% az van, hogy a ttáztáji gazdasttgok szdma ébről évre esökken, egyre kevesebb szbtetkezeü tag termeli kt SlelmtszersTükségletét, s ermél fogva egyre tötíb szövetkezén tag kényszerül és szőrül arra. hogy ennivalóját, legeképpen a HfŰt meg a zsírt, de még a zöldségfélét és a krumplit ts, az üzletben vagyis áz állami készletekből szerezze be. Az a kšrdôs most már, ml az oka a háztáji gazdaságok csökkenésének és ennek folytán annak, hogy a termelők igen jelentős része vásárlóvá vált? Mi af oka annak, hogy a háztáji gaťáas'ágok hovatovább csak elvben és papíroson vannak, de a valóságban annál jobban összezsugorodik a számuk? Rom oly Rönnyű és egyszerű ezekre a kérdésekre választ atiití, nritöl az rftraft eléggé bonyolultak, a s0Slak szerteágazók. Mégis, az okoRat éfc azoH; gyökereit keresve, a ifáztSjlv® fthpcstílatos a*on helytelen, tft. ^ret fltrfi nt&t arlaposan ťíťáíolt rfSzeteknól Rötüttk ki, amelyek a mezőgazdasági termelés növelésének, a szövetkezeti gazdaságok fejlesztésének egyik legfőbb akadályát a háztáji gardaságokban látják. Ljol ős miben rugaszkodik el ez n a nézet az élettől? Elsősorban Is aibbem, hogy a közős gazdaságot — szembeállítja a háztáji gazdasággal, a közOs érdeseit a szövetkezeti tag érdekeitől. Holott az igazság as, hogy a srtvotkeietl Qatdálkod&t és a tiigok háztáji gazdasága szerves egységet képeinek, egymástól el nem tálasztbatőft, tn6x takáto egymíSsal szerfljje trffln állTthat'ffk. Épp^i ezért riejn lehelt a háztáji gazdaságokat rövid átjpeneti, holmi „szoktató" állapotnak sem tekinteni. Nemcsak azért nem Iéhet, mert hosszú folyamat, amíg a szövetkezeti tag mentalitásában é"s dgész életfelfogásában eljut odáig, hogy a közös gazdálko(í&s mindeti tTsyÖt-tmjfit mint a saját)4t ffikftitsfc, nánem rrem lehet egyraerűon gazdasági dkoknál fogva sem amaft tekinteni. Mezőgazdasági termelésűnk színvonalé mdssze jár még aflftl, hogy a szövetkezetek vállalni fudJSR a háztáji gazdaságok megszüntetésével okozott termeléskiesés pótlását. ÉS hogy a háztáji gazdaságok fenntartása nem rövid átmeneti állapot, ennek igazolására elég, ha felemlítjük a Szovjetuniót, ahol több mint 30 évvel a kollektivizálás befejezése után a mezőgazdasági termelésnek majdnem 20 százalékát még mindig a háztáji gazdaságok adják. A Szovjetunió Kommunista Pártjának programja pedig megállapítja: „A kolhozok közös gazdaságai elérkeznek majd egy olyan szakaszhoz, amelyben a fejlettségi színvonaluk már lehetővé teszi, hogy saját erőforrásaikból teljesen kielégítsék a kolhozparasztok szükségleteit. Ezen az alapon gazdaságilag fokozatosan elavulttá válik az egyéni háztáji gazdaság. Amikor a kolhozok közös gazdasága teljes mértékben pótolni fUdja a kolhozparasztok egyéni háztáji gazdaságét, akikor a kolhozparasztok saját maguk meggyőződnek, hogy nem előnyös a háztáji gazdaság fenntartása, akkor önként lemondanak róla." A háztáji gazdaságok felszámoláséhoz vezetett sok helyen a szilárd pénzbeli díjazás nevezetése is. Az ČTZ egyébként hélyes elv, amely a szövetkezett tagok általános helyeslésétel ls találkozott, hogy munkájukért rendszeres havi fizetést kapjanak, a gyakorlatban oda tezeteft, hogy az esetek döntő többségében, ahol bevezették ezt e dljcuáel formát, megszüntettek a hOztáji aazdaságokat és a termelőt szintih Vásárlóvá tették. Velük is tovább nőtt azok száma, akik a hústól kezdve a krumplin keresztül Ü] SZÖ 2 * 1383 június 3,