Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-24 / 172. szám, hétfő

^NÉPESEBB LETT ÚJRA A SZOVJET ÜRREPÜLÖK CSALÁDJA iniiiiniiiiiiiiiiiiiuiiiiniiiiuniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiiiniiiiniiiiiiiniiiniiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A guatemalai partizánok nem teszik le a fegyvert Havanna (CTK) — Amint a Prensa Latina hírügynökség tudósítója jelen­ti San Salvadorhói a guatemalai had­sereg repülőgépei amerikai gyártmá­nyú gyújtó és speciális bombákkal bombázzák az ország észak-keleti ré­szét. Sok ember életét vesztette és számosan megsebesültek. A guatema­lai kormány heves támadásokat In­tézett e körzetben tevékenykedő par­tizánok ellen. Guatemalai sajtóhírek szerint az orszápban terjed a parti­zánharc, és puszta koholmány az a hivatalos kormányközlemény, hogy a partizánalakulatokat felszámolták. A partizánmozgalmat nem törték meg Guatemalában. Ezt bizonyítják a par­tizánok és a nép akciói, melyek el­határozták, hogy a végsőkig harcol­nak a szabadságért. A japán nép tiltakozik az amerikai tengeralattjárók látogatása ellen Japánban vasárnap egységes akciók Jegyében tiltakozó tüntetéseket ren­deztek az amerikai atomtengeralatt­járók tervezett „látogatása" és nuk­leáris fegyverekkel felszerelt repülő­gépeknek Tapán területen való elhe­lyezése ellen. Az amerikai légi és tengerészeti támaszpontok környékén gyűléseket tartottak, amelyeknek résztvevői a haditámaszpontok fel­számolását és az amerikaiaknak Ja­pánból való távozását követelték. A Toklótól délre lévő Jokoszukai leg­nagyobb amerikai tengeri támaszpon­ton, mintegy 80 000 személy tüntetett az amerikai tengeralattjárók látoga­tása ellen. (ČTK) HARCOK KURDISZTANBAN Párizs (ČTK) — A bagdadi rádió híradása a Kurdisztánban június 22-én lefolyt katonai akciókról rámutat, hogy a harcok Kirkuk városától északra, valamint Amadija körzeté­ben (Irak északi részében, Khabur­folyó völgyében) és Maidán környé­kén (az iráni határtól nem messze Sirvan folyó völgyében) folytak. A Francé Presse hírügynökség hír­magyarázatában hangsúlyozza, hogy az iraki parancsnokság első ízben Is­merte be azt a tényt, hogy Kurdisz­i tán egész területén harcolnak és nemcsak egyes elszigetelt körzetek­ben, ahogy azelőtt állították. A Fran­cé Presse hírügynökség a Kirkuk körzetében folyó hadműveletekkel kapcsolatban rámutat, hogy e térség­ben az Iraki hadsereg az akció kez­detétől nyilvánvalóan nem ért el semmi sikert, mert a hadműveletek épp úgy, mint az első napokban to­vábbra is Taktak és Kui Szandzsak köré összpontosulnak. Az atommentes övezet megfelel a latin-amerikai népek érdekeinek Buenos Aires (ČTK) — Brazília. Mexikó, Chile, Bolívia és Ecuador el­nökeinek a többi latin-amerikai or­szág kormányfőihez intézett felhívá­sa, amelyben Latin-Amerika atommen­tes övezetté nyilvánítását javasolják, egyre nagyobb támogatásra és meg­értésre talál az argentin haladó köz­vélemény körében. A Politica Internacionál című fo­lyóirat vezércikkben üdvözli e kez­deményezést és blrál'ja az argentin kormány állásfoglalását, „amely ed­Megszüntetik a munkanélküli segélyt Japánban A japán parlament alsó házában a kormánytöbbség vasárnap reggel egy heti huzavona után áthajszolta annak a törvényjavaslatnak jóváhagyását, amely megszünteti a munkanélküliek eddigi segélyezését. A szocialista és a kommunista képviselők tiltakozásul a reakciós törvény ellen elhagyták a parlament épületét. (ČTK) Kennedy Bonnba érkezett Washington (ČTK) — John Kenne­dy, az USA elnöke vasárnap a kora reggeli órákban tíznapos látogatásra Európába érkezett. Ellátogat az NSZK­ba, Nagy-Britanniába, Olaszországba és Írországba. Kennedyt útján Dean Rusk államtitkár és más hivatalos személyek kísérik. Kennedy az NSZK-ban találkozik Adenauer,, kancellárral, Erhard alel­nökkel és Brandttal, a nyugat-berlini főpolgármesterrel.'Kennedy Angliában Macmillan miniszterelnökkel, Olasz­országban pedig Segni elnökkel és az újonnan megválasztott VI. Pál pápá­val folytat majd tárgyalásokat. Kennedy elnök tegnap Bonnba ér­kezett. Kölnből jött, ahol megállott a városházán. Majd megtekintette a híres kölni székesegyházat, ahol mi­sét hallgatott. A nyugatnémet rendőrség önmagát is túlszárnyalja azokban a hírekben, hány ember fogadta Kennedyt. A rend­őrség szó szerint azt állította, hogy Kölnben „325 000 ember volt lábon". Ezt a város ismerősei lehetetlennek tartják, még akkor ts, ha az összes járókelőt összeszámolták volna. dig nem adott világos választ a la­tin amerikai országok elnökeinek ja­vaslatéra". HIVATALOS KÖZLÉS SZERINT az ŰJ, görög Pipinelisz-kormány három minisz­tere lemondott. A lemondott minisztere­ket élesen támadták az ellenzéki pártok „Karamanlisz ügynökeinek" nevezve őket. Pipinelisz a lemondást elfogadta és új minisztereket nevezett kl. (CTK) A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁR­SASÁG külügyminisztériuma június 22-én kiadott nyilatkozatában határozottan el­utasítja azt az állítást, hogy Laoszban még észak-vietnami egységek tartózkod­nak. (CTK) MISSISSIPPI ÁLLAM Greenwood váro­sában letartóztatták Beckwith kereske­dőt, akit azzal vádolnak, hogy meggyil­kolta Everset, a négerek jogaiért küz­dő harcost. (CTK) BRIT-GUAYANA KORMÁNYA szombaton kisajátította a Shell-olajtársaság olajrak­tárait. E berendezést azért foglalták le, mert az amerikai kormány tiltakozott az ellen, hogy itt szovjet kőolajszállít­mányokat raktároztak. (CTK) ANTONIO MACEO, az USÁ-ban élő ku­bai ellenforradalmárok egyik csoportjá­nak vezetője, az ún. kubai forradalmi tanács elnöke szombaton este lemondott tisztségéről. Megfigyelők nézete szerint Maceo lemondása az USÁ-ban levő kubai emigráns csoportok bomlásáról tanús­kodik. (CTK) CIPRUSI KIKÖTŐBE érkezett szombaton a 6. amerikai flotilla három aknaraüó hajója. A Ciprusi Békevédők Bizottsaga tiltakozott az amerikai hadihajók provo­kációs látogatása ellen. (CTK) SIDNEY egyik legnagyobb termében szombaton este ünnepi gyűlésen emlé­keztek meg az ausztráliai kommunista sajtó 40. évéről. A gyűlésen beszédet mondott Sharkey, Ausztrália Kommunista Pártjának főtitkára. (CTK) LENGYELORSZÁGBAN június 23. és jú­nius 30. között tartják meg a tengeri napokat. Ez Immár hagyományos ünnepe mindazoknak, akiknek a munkája a ten­gerrel függ össze. (CTK) TITO, jugoszláv elnököt meghívták Uruguayba. Tito elnök szeptember­ben Mexikóba, Brazíliába és Chilébe utazik. (ČTK) DE GAULLE francia elnök félórás beszélgetést folytatott dr. Sukarno indonéziai elnökkel.,Dr. Sukarno va­sárnaD Karachiba utazik. (ČTK) A mikor néhány évvel ezelőtt Kur­disztánban Jártam, a kurdok' közül sokan „kajuknak" — édes test­vérüknek neveztek. Bár sok országot bejártam, sehol a világon nem üdvö­zöltek olyan szeretettel, mint ott. So­kat beszélhetnék erről, de e napok­ban minden élményemet háttérbe szorítja kimondhatatlan szomorúsá­gom, mert a kurdok ismét szabadsá­gukért ontják vérüket, újból gyilkol­ják őket, bombázzák falvaikat, és ve­zérük Barzani fejére százezer iraki dinár vérdíjat tűztek kl. Mivel mást nem tehetek értük, leg­alább beszélek róluk, hogy mindnyá­junkhoz közelebb kerüljenek, Jobban megismerjük őket, hogy mindnyájan velük érezzünk. Ha az imperialistáknak tennék fel a kérdést, milyenek a kurdok, előre megmondhatom, mit válaszolijának. Úgy festenék le, mintha mindnyájan nomád élelet élnének, vagy olyan emberekként ecsetelnék őket, akik szenvedélyesen szeretnek ölni, és tel­jesen írástudatlanok stb. Majdnem úgy beszélnek róluk, mint az ember­evőkről. S m:t válaszolnak erre a kurdok? Tréfálkoznak felette. Volt állítólag egy angol nő, aki azt hal­lotta, hogy a ku'dlsztáni hegyekben nőket rabolnak el. Nosza odasietett, hogy saját tasasztalatokat szerezzen. Elhagyatott helyen várakozott egy egész éjszakán át, de hiába. A me­rész hegylakókat nem annyira a bá­torsága rettentette el, hanem a —> kora... De milyenek a kurdok valóságban, milyen Kurdlsztán? K urdisztón egészben véve egysé­ges terület, kiterjedése mint­egy félmillió négyzetkilométer, la­kossága egy nemzet, amelynek nincs saját állama. A napfényes, hegyes, sőt magas hegységek uralta ország az iraki sivatagból emelkedik ki, be­nyúlik Szíriába, Törökországba és Iránba. Ez az az ország, ahol a tuli­pán szabadon virít a réteken, a hegyi patakok partjain. Ez az az ország, amelyet nem lehet országnak nevez­ni, mert nincsenek határai. Nehéz megmondani mennyi a kur­dok száma. Nehéz, Igen nehéz felbe­csülni, hány kurd él Törökországban. A török kormány egyetlen egy kurd­ról sem akar hallani, azt állítja ró­luk, hogy törökök. Törökországban tilos kiejteni azt a szót, hogy kurd. MEGLÁTOGATTAM A török tudományos szótárban a kurd szó alatt a következő áll: „A kurdok hegyekben élő törökök. Olyan törökök, akik elfelejtették (l) az anyai '/elvüket." Az iráni bölcs el­mék még azt is állítják, hogy az Irá­niak eredetileg kurdoki Iránban te­hát a kurdok iránok, Törökországban törökök, az arab államokban pedig arabok. így azután valóban igen ne­héz megmondani, mennyi a számuk. DB a helyzet még bonyolultabb. Rend­szerint, ha egy kurd kunyhóba rend­őr Jött és megkérdezte a családfőtől, hány fia van, a kurd adóra és soro­zásra gondolva ártatlan arccal azt mondotta, hogy csak egy fia van. Ilyen helyzetben a legjobb kijelente­ni, hogy megközelítőleg a kurdok száma kb. 10 millióra tehető. Ebből Törökországban mintegy 5 millió, Iránban 3 millió, Irakban 1 millió 500 ezer, Szíriában pedig kb. 400 000 kurd él... A kurdok két tájszólást beszél­nek. V essünk egy piDantást először a történelembe. A kurd nemzetet ősidőktől fogva felaprózással gyengí­tették. E nemzetet először évszáza­dokra felosztották Törökország és Irán között. Később, amikor a török birodalom összeomlása után létrejött Irak és Szíria, a kurdokat négy ál­lam között osztották fel. Az első angolok 1918-ban léptek" Kurdlsztán földjére. A betolakodók fe­lett lépten-nyomon fenyegetően ott lebegett a kurdok tőre. Az angolok azt tanácsolták egymásnak, és a ha­sonszőrűeknek: „Ne menj a kurdok közé pisztoly nélkül". S éppeň azért, mert a kurdok védelmezték természetes Jogaikat, hőn szeretett szabadságukat, vérszomjas banditák­nak és vadembereknek nyilvánították őket. Vajon nem emlékeztet-e ez a kutyára, amelyik a tükörnek rontott abban a hitben, hogy nem saját ma­gát, hanem egy másik kutyát lát? A kurdok eme hőskorából kiemelke­dik Mahmad sejk alakja. Az első vi­lágháború végén csapatai előtt letet­ték a fegyvert a török helyőrségek. Az angolok ts hamarosan ráébredtek, hogy a kurdok kemény falatot jelen­tenek, amelyen kicsorbul a brit orosz­lán foga. Hosszú ideig próbálkoztak Barzani i mindenfélével — — Mahmad sejket is meg akarták vesztegetni. De csu­pán Irán, Törökország és Nagy-Bri­tannia egyesült seregeinek sikerült legyűzniük a sejk katonáit. Mahma­dot azután száműzték az iraki Basrát övező mocsarakba, fiát Latifot pedig túszként visszatartották. S amikor néhány évvel ezelőtt Fejszál volt iraki királynak kedve támadt a nősülésre, tanácsadóinak szerencsét­lenségükre az az ötletük támadt, hogy Mahmad sejk lányát ve­hetné feleségül. Azt hitték, hogy e házassággal az ingatag lábakon ál­ló trón megnyeri a kurdokat. Csak­hogy erre az üdvös javaslatra Mahmad igen sajnálatos választ küldött az ud­varnak. Azt üzente a királynak: „Mióta élek az imperialisták ellensége voltam, s nem engedem, hogy lányom Imperlálista felesége legyen". Hozzá hasonló egy másik kurd ve­zér, Musztafa Barzani. Musztafa az 1943—1945 közötti években annak a mozgalomnak az élén állott, amely megszállta Irak egész északi részét. 1945 végén csapataival visszavonult Iránba és ott Mahabadban a kurdok iráni vezérével Kadzlm Mohameddel együtt kikiáltották a Kurdlsztán Nép­köztársaságot. Sajnos e köztársaság csak rövid életű volt. összefogott el­lene a Nuri Szaid és az iráni sah. Barzani kénytelen volt hadseregének maradványaival átvágni magát a szov­jet határig. A Szovjetunió menedéket adott a kurd vezérnek. B arzanit a kurdok dicső vezérét néhány hónappal az iraki for­radalom után kerestem fel. Minden kurd Ismeri őt, nemcsak Irakban, ha­nem Törökországban, Iránban és Szí­riában is. A bagdadi Semiramis-szál­loda folyosóján — száműzetésében e szállodában lakott — mind egy szá­lig ott álltak hűséges harcostársai, akikkel együtt küzdött a kurd ál­lamért. Ezek a megtermett, bajuszos veteránok, viharvert arcú, sas tekin­tetű, nemzeti viseletbe öltözött had­fiak nem mozdultak vezérük mellől se nappal, se éjjel. Katonásan kihúz­ták magukat, amikor a sötét folyosón Musztafa szobájába mentem. Arcukon a hegyi tüzek lánglal villództak, hangjuk mint a viharos mennydör­gés. Mielőtt leültünk volna Mulla Musz­tafa, őszinte kézszorítással bevezetőül a következőket mondotta: „Köszönöm, hogy eljött. Tudja amikor száműzetésemből visszatértem Irakba, Csehszlováklába %ls ellátogat­tam. Mindjárt az elején meg akarom mondani, hogy az önök országában nem is ébredtem tudatára annak, hogy több nemzetiség él ott. Olyan szoros testvéri barátságot alakított kl a szocialista rendszer az önök nem­zetet között." A vita folyamán kiviláglott, hogy Mulla Musztafa azt gondolta, hogy az Iraki Köztársaságban az arabok ilyen testvériesen fognak együttélni a kur­dokkal. De Kasszem, az akkori diktá­tor csak alakoskodott, amikor 1958­ban egyenjogúságot ígért a kurdok­nak. Várt egy keveset, azután pedig egymásra uszította a kurd törzseket, végül katonai támadást intézett az Iraki Kurdisztán, Irak leggazdagabb olajforrása ellen. PÁRIZSI TUDÓSÍTÁSUNK Agrárreform — gaulleista módra Nyolcszázezer kisgazdaság nap­jai meg vannak számlálva. Ez a gaullisták agrárreformjának első célkitűzése. Az indok az, hogy ezek a gazdaságok nem életképe­sek. Át kell tehát csoportosítani a földterületet úgy, hogy az ily mó­don nyert gazdaságok megművelé­sénél gépeket lehessen alkalmaz­ni. E célkitűzés talán még elfogad­hatód lenne, ha gondoskódnának a kisparasztok „átcsoportosításá­ról" is és biztosítanák nekik a megélhetést. Ezzel azonban nem törődik a kormány. A valóságban „haladás" és racionalizálás ürü­gyén a kisparasztokat meg akar­ják fosztani földjeiktől és ezeket a nagybirtokosoknak juttatják. A nagybirtokosok a kiváltságok egész sorát élvezik, nem is beszél­ve arról, hogy a nagy földbirto­kok és az elegendő pénz már egy­magukban ls előnyt jelentenek. A kormány azonban még ennél ls többet akar nekik nyújtani. Újabb rendeletekkel gyorsítják meg a kisgazdaságok felfalását. Egyik rendelet leszögezi, hogy ezentúl már nem részesülhetnek felszerelési kölcsönben azok a pa­rasztok, akiknek gazdasága túlsá­gosan kicsi. Egy másik rendelet ugyan biztosít az öreg parasztok­nak csekély kártalanítási segélyt életük végéig, de ez csak amolyan ösztönzés, hogy földjüket a hiva­talos szerveknek adják el, ame­lyek ezt átjásszák a nagybirtoko­soknak. Végül pedig mezőgazda­sági hitelt ezentúl csak olyan földműveseknek folyósítanak, akik életképes, • tehát elég nagy terü­leten gazdálkodnak. A rendelet egész 120 000 frankig terjedő köl­csönt biztosít a nagybirtokosok­nak. Ilyen megpróbáltatásnak kitett kisgazdaságokra gyors pusztulás vár. PIERRE CAMES SZLOVÁKIÁBAN az Idén csaknem 7500 tonna málnát, áfonyát, csipke­bogyót, földi szedret kell felvásárol­ni. Ebből a kelet-szlovákiai kerület­ben több mint 3700 tonnát, a közép­szlovákiai kerületben 3062 tonnát Is a nyugat-szlovákiai kerületben több mint 654 tonnát. Milyen távlatok állottak tulajdon­képpen a kurd nemzetiségi kérdés előtt az Iraki Köztársaság ígérettel­jes születésének idején? Már " említettük, hogy az Imperia­lizmus a kurd népet szétszabdalta. S ez a szerencsétlen sors logikusan tűzte eléjük a feladatot: együtt har­colni a közel- és közép-kelet többi nemzetével az imperializmus ellen — a legnagyobb rossz okozója ellen. Az iraki kurdok zöme is a nemzetiségi problémát a haladásért, a békéért és a demokráciáért folyó egész nemzet­közi mozgalom szempontjából ítélte meg. A Nuri Szaid-rendszer megdöntése után — amely egyaránt sújtotta az arabokat és a kurdokat — az egész ország fellélegzett. Az Iraki Köztár­saságban az a nézet alakult ki, hogy az arabok képezik azt az erőt, amely támogathatja a kurdok ügyét. És vi­szont az Iraki Köztársaság a kurdok­nak is köszönhette, hogy túlélte a megrendülést. És így a kurdoknak a köztársaság megszilárdításáért — az arabok és a kurdok köztársaságáért — vívott harca szent kötelességgé vált. A kurdok ebben a harcban saját nemzeti követelményeik érvényesíté­sére ís gondoltak. Ha ezt az erőfeszí­tést siker koronázta volna, ez nagy példát jelent a törökországi és az iráni kurdok számára. De az esemé­nyek másként fejlődtek. A Kasszemet elsöprő februári államcsíny vezetői azt ígérték a kurdoknak, hogy teljesítik követe­léseiket. Elsősorban a kurdok fő kö­veteléséről az Iraki Köztársaság ke­retében, vagy a tervezett arab ál­lamszövetség keretében megadandó nemzeti autonómiáról van szó. Mint tudjuk, a mostani iraki kormány nem tartotta be ígéretét. S mindenki előtt világos, hogy az ígérgetéssel éppen időt akart nyerni, hogy erejét újabb fegyveres hadjáratra összpontosíthas­sa a kurd törzsek, főként a 20 000 főnyi Barzani-hadsereg ellen, amely az iraki csapatok elleni védekező harcban ejtett hadizsákmányból kor­szerűen felfegyverkezett. Az iraki kurdok előtt most is csak egy út áll: Irak népével együtt har­colni a bagdadi hivatalok ellen. E harcot népünk teljes rokonszenve kiséri. JOZEF VALENTIN 1983. június 24. • {Jj SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents