Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-24 / 172. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVAKÍA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BlZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1963. június 24. hétfő • 30 fillér • XVI. évfolyam, 172. szám AZ ARATÁS ELŐTT még sok munka vár a szövetkezetek dolgozóira Kedvező időjárás, de lassan megy a kapálás • A lucerna másodszor érik kasza alá • Ügyes szer­vezéssel gazdag takarmányalapot biztosíthatnak Amióta gazdaságaink áttértek a gabonabetakarítás komplex gépesí­tésére, az idősebbektől sokszor halljuk ezt a megjegyzést: el sem kezdtük és máris végeztünk az aratással. A múlthoz viszonyítva valóban más a helyzet. Az akkori többhetes nehéz robotot átvet­ték a gépek, s nemcsak hogy meg­könnyítették a munkát, hanem meg is gyorsították. A gépi erőt illetően az idén még jobban ál­lunk mint tavaly, hanem hogy az aratást zavartalanul végezhessék gazdaságaink, más munkaszaka­szokon még sokat kell tenniük. Juhász Mária, a komáromi járás diszpécsere szombatonként kapja a Jelentést. Az utolsó héten nem na­gyon változnak meg a számok, a kapálás terén kicsinek mutatkozik a teljesítmény. — Az eddig leadott Jelentésekből következtetve — mondja déltájban a diszpécser — kukoricából megköze­lítőleg csak 500 hektárral növekedik a bekapált terület, ami annyit jelent, hogy még e hétre is marad kapálni való. Egészen másképp nézne ki a dolog, ha az utolsó héten kevesebb lett volna az eső. De mit lehet tenni, ha megakadályozta a kapálást. Más szemszögből nézve azonban Jő olda­la is van a gyakori esőnek. Szépen fejlődnek a növények. Bödők István, a tanyl szövetkezet csoportvezetője azt mondja, hogy hét­főn megkezdik a lucerna második kaszálását. Jó termést várnak belő­le. Cukorrépából 350 mázsás hoza­mot terveztek hektáronként, ám egy kicsit sem aggódnak, hogy nem te­rem meg ennyi. A kapásokra ennél kedvezőbb időjárást nem is képzel­nek el. A tanyl szövetkezet a tavaszlak vetésével az élenjáró gazdaságok között végzett. Ennek az az előnye, hogy a kukoricát és a cukorrépát már bekapálták. így a munkaerőt a lucerna kaszálására és gyűjtésére összpontosíthatják, amit egy hét alatt elvégeznek és aratás előtt még másodszor bekapálják a cukorrépát és a kukoricát. Más gazdaságokban ls rohamosan nő a lucerna, és a hét vége felé a legtöbb helyen hozzáfoghatnak a ka­szálásához. Csak az a baj, hogy a kapásnövények is követelik a munka­erőt. A nemesócsai szövetkezetesek­nek sem sikerült a cukorrépát rend­be tenniük. Mikor hozzákezdhetnének a kapáláshoz, rájön az eső. így volt ez a.múlt hét péntekjén is, olyan kiadósan esett, hogy a földekre csak másnap déltájban mehettek. — Még most sem lehet kapálni — mondja Csukás Vince a talaj nézege­tése közben. Üres a határ, ez is kihatással van rá, nemsokára azonban megérkezik Szoboszlay Károly, a szomszédja is, s most már kettesben vizsgálgatják a lehetőségeket. — Homokos talaj — mondja az újonnan érkezett — nem fog ragadni, — s hozzáteszi azt is, hogy neki már csak egy sort kell bekapálnia. Csukás Vince is változtat előző nézetén. Elő­veszi a kapát és munkához lát. Rosz­szul tett volna, ha haza megy, mert hisz alig negyedóra alatt újabb négy kapás érkezett és bizony azok is a kapálás mellett döntöttek. Az Igaz, a nedves talajon lassab­ban megy a munka, a gyomot a fel­színre kell kotorni, nehogy újból megfogamodjék, de várni már nem lehet a kapálással. A-gyom elvonja a növény tápértékét, csökkenti a ho­zamot és ezenkívül új munka jelent­kezik — a takarmánygyűjtés. Márpe­dig ez sem maradhat el, mert a ta­karmányalap biztosítása szintén fon­tos feladat. Annyi bizonyos, minden gazdaságban jó szervezésre van szük­növényeket rendbetegyék, s a lucerna második termését Is betakarítsák. (bj) MOSZKVAI KÜLDÖTT Elég körülményes az utazás a Labe menti Pferov községbe. A szövet­kezetbe igyekvő váratlan-hívatlan vendégnek az országútról, az autóbusz megállójától bekanyarodó dűlőn még vagy három kilométert kell megten­nie az apostolok „lován". Az utat mindenütt hagyma és káposztamezők szegélyezik. Pferovban Ľudmila Cérnát keresem, a szövetkezet elnökhelyettesét, a nők moszkvai világkongresszusának egyik csehszlováktat küldöttét. Alols Skuh­ravtj elnök azzal fogad, hogy Cerná elvtársnőt nemrégen operálták Prágá­ban. A hangszálaival volt valami baj. — Nagy megtiszteltetés érte Ludmi­lát — folytatta az elnök. — Meg is ér­demli. Nem az az asszony, aki za­varba Jön, ha szövetkezetünk asszo­nyainak életéről, vagy akár különbö­ző tisztségeiben kifejtett munkájáról kell beszélnie. Az afrikai nők talán el sem hiszik majd mindazt, amit mond. Ha már itt vagyok, természetesen körülnézek Cerná elvtársnő birodal­mában, A határba tartunk. Otközben is a moszkvai küldöttről beszélge­tünk. Ľudmila Cerná munkásszülők hatodik gyermekeként itt a faluban látta meg ä napvilágot. Ma kitartás­sal,, szeretettel dolgozik a növényter­mesztésben, gondozza, ápolja a zöld­séget. —. Ertl a módját. Ez Itt mtai l&fr A világhírű pieSfanyl fürdőben már teljes a forgalom. A múlt év­ben 16 500 beteg keresett Itt gyó­gyulást, közülük, több mint 800 külföldről érkezett. Az idén még egyszer ennyi külföldi beteget várnák. A Viktória Regia teljes pompájában nyílik már a kis ta­vakon s ide vonzza a sétáló be­tegeket. (V. Pribyl — CTK felv.) 1 Alapvető feladatunk: a népgazdaság fejlesztése Viliam Široký elvtárs beszéde (ČTK) — A Houštka u Brandys-i fürdő parkjában tegnap délután érte el tetőfokát a közép-csehországi kerület kétnapos békeünnepsége, ame­lyen több mint 25 000 ember vett részt. Az ünnepség résztvevői délután körükben üdvözölték V. Široký elv­társ miniszterelnököt, ]. Némecet, a CSKP közép-csehországi kerületi bizottságának vezető titkárát, a szovjet nagykövetség képviselőjét és más vendégeket. Široký elvtárs ezután beszédet mondott, amelyet több­ször félbeszakított a jelenlevők tapsa. Azért gyűltünk össze e manifesz­táción, hogy kifejezzük népünk egy­séges akaratát: kommunista pártunk vezetésével minden erőnkkel munká­hoz látunk szocialista hazánk továb­bi felvirágoztatásáért, a Szovjetunió­val és a többi szocialista országok­kal folytatott testvéri együttműködé­sünk további elmélyítéséért, az egye­temes, tartós béke biztosításáért. A termonukleáris világháború elhárí­tásának és a béke megvédésének kérdése napjaink s az egész világ to­vábbi fejlődésének a kulcskérdése. E feladat teljesítésétől függ a világ va-. lamennyt társadalmi és politikai kér­désének sikeres megoldása. A fejlődés logikája ma az, hogy nincs semmiféle középút a háború és a béke között. Két út van csupán: vagy a nyílt kérdések közös megol­dását keressük, vagy kiélezzük a nem­zetközi feszültséget. Hazánk dolgozói örömmel üdvözöl­ték azt a hírt, hogy júliusban Moszk­vában felújítják az atomfegyver-kí­sérletek beszüntetéséről a tárgyalá­sokat a Szovjetunió, az USA és Nagy­Britannia képviselőinek részvételével. Csehszlovákia népe fáradhatatlanul támogatja azt az erőfeszítést, amelyet a Szovjetunió már évek óta kifejt az általános és teljes leszerelés kérdé­sében. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saságnak legfőbb érdeke, hogy Kö­zép-Európa á béke, a biztonság és az együttműködés körzete legyen. E cél elérésének nélkülözhetetlen feltétele a német békeszerződés megkötése s Nyugat-Berlin kérdésének a rendezé­se. Sajnos, a nyugati hatalmak to­vábbra is támogatják a német revan­sizmust és a militarizmust, és szabad­dá teszik az utat a nyugatnémet Wehrmacht nukleáris felszereléséhez. A nyugatnémet militaristák legfőbb célja ma az, hogy nukleáris fegyvert szerezzenek. E tény megvilágításában tekintünk az NSZK hivatalos ténye­zőinek újabb revansista beszédeire, akik nemrégen ismét dicsőítették a szégyenteljes müncheni döntést s az „átmenetileg elvesztett" területek visszaadását követelték. £ppen azért, mert ismerjük a nyugat­német militarista körök igazi politikai szándékait és céljatt, jól tudjuk, milyen veszélyesek az európai és a vllágbékére mindazon akciók, amelyek Nyugat-Né­metország atomfelfegyverzésére irányul­nák. A béke megvédése és a termonukleá­ris világháború elhárítása éppen a mi nemzedékUnk legnagyobb feladata. Meg­győződésünk. hogy a JHvő nemzedékek már nem fogják ismerni a háború ve­szélyét, de tőlünk függ, hogy már most, a ml korunkban lehetetlenné tegyiik a vi­lágháború kitörését. Hangsúlyozzuk, hogy szocialista tár­sadalmunk sikeres további fejlődésének a fő alapja és előfeltétele, a gazdasági fejlődés: s ugyanakkor e feladat tel­jesítése nemzetközi kötelességünk is. Gazdasági fejlettsége és népének a kommunista párt körfili szilárd felzár­kózottsága folytán a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság fontos helyet foglal el a világban, s nem csekély tisztelet­nek örvend. Népgazdaságunk legkomolyabb problé­mála a mezőgazdasági fejlődés lemara­dása. Minél előbb fel kell használnunk és mozgósítanunk kell összes forrásain­kat, minden tartalékunkat, elsősorban ls a kihasználatlan mezőgazdasági föl­dekben rejlő tartalékainkat. Nem Járul hozzá az ipari termelés teljes konszolidálásához, ha növekszik a termelési eszközre számított anyag-, villanyáram-, és tűzelőanyagfogyesztás. Az első negyedévben a tervezett önkölt­séget több mint 800 millió koronával szárnyalták túl. A munkaidő kihaszná­lása áprilisban fél százalékkal cseké­lyebb volt, mint a tavalyi év ugyanezen időszakában. Ezenkívül növekszik a se­lejt is, mely a múlt év folyamán nép­gazdaságunknak kb. egymilliárd 400 millió korona értékíí pótolhatatlan vesz­teséget jelentett. Továbbra is rossz mi­nőségű, alacsony műszaki színvonalú termékek hagyják el üzemeinket. Az ilyen fogyatékosságok szöges ellentét­ben állanak szocialista társadalmunk ér­dekeivel, az egész nép érdekeivel. Ogy vélem, hazánk valamennyi dolgo­zója egyetért pártunk Központi Bizottsá­gának és a kormánynak azon határoza­tával, hogy rossz minőségű termék ne hagyja el többé Üzemeinket. Az utóbbi Időben a dolgozók a kez­deményezés számos szép példáját adták a fogyatékosságok és a nehézségek el­leni harcban. Kétségtelenül közéjük tar­tozik a CSISZ „Szemfüles" akciója is. Pártunk és kormányunk maradéktalanul támogatja e kezdeményezést és értékeli annak politikai, valamint népgazdasági Jelentőségét. De vajon milyen munkát végez a helyi nemzeti bizottság, ha pl. a „Szemfüles" akció résztvevői jöttek rá ar­ra, hogy a községben hét hektár föld par­lagon hever? És milyen az a gazdasági vezetőség, amelynek nincs tudomása több kihasználatlanul heverő gépről? Egyszőval az a fontos, hogy a fogyaté­kosságok ellen, minden lehetőség és tartalak maradéktalan felhasználásáért vívott harc a rendszeres irányító tevé­kenység ügyévé váljék valamennyi fo­kon. A szocialista rendszer minden se­gítséget megad a termelés gyors fej­lesztéséhez a legmagasabb világszín­vonalon. Ennek egyik legfontosabb útja a nemzetközi szocialista munka­megosztás nyújtotta lehetőségek leg­nagyobb mérvű kihasználása. Ugyan­akkor azonban a legnagyobb mérték­ben mozgósítanunk kell belső lehető­ségeinket is. A burzsoá rosszakaróink feleslege­sen kárörvendenek, hogy a csehszlo­vák gazdaság állítólag válságot él át. Mi nem titkoljuk népgazdaságunk ne­hézségeit. E nehézségek oka azonban nem a szocialista gazdasági törvé­nyekben rejlik, hanem elsősorban ab­ban, hogy e törvényszerűségeket nem használtuk ki eléggé következetesen. Pártunk XII. kongresszusa nemcsak feltárta nehézségeink okait, hanem egyúttal megmutatta" a nehézségek leküzdéséhez vezető biztos utat ís. mila keze munkáját dicséri — mutat Skuhravtj elvtárs a karfiol és burgo­nyatáblára. — Amott hagyma és sár­garépa terem. Valamivel odébb ubor­ka, kelkáposzta, cukorrépa... Mindenki tudja, hogy a zöldségfé­lék gondozása jóval több kétkezi munkát igényel, mint például a gabo­na. De azért a pferoviak brigádsegít­ség nélkül önmaguk is megbirkóznak a tennivalóval. Cerná elvtársnő a kórházi ágyon ls azon törhette a fejét, milyen lesz az idei termés. Még ott is egyre csak arról faggatta falujabeli látogatóit, mit gondolnak, megterem-e az idén az az 540 vagon zöldség. A rokonok, barátok pedig bizonygatták: A tava­lyinál sokkal jobb termésre van kilá­tás. Hiszen megadják a földnek, ami Jár. — Éppen most indítják az öntöző­berendezést — mutat az elnök az agg­regátra, — Bár mostanában majdnem naponta esik, de a vízből Ilyenkor sohasem elég. A természet ajándékát gyakran kell kiegészíteni. Mire való volna különben az a 80 magunk ásta kút és ezek a vízzel teli *rkok, ha nem arra, hogy ne kelljen takarékoskodnunk a vízzel — kap­csolódik beszélgetésünkbe az öntöző­berendezést vontató traktoros. — Mennyire örül majd Ľudmila, ha meglátja, milyen szépen fejlődött távollétében, minden * mílíen dús. a tróplkus éghajlatú, nyirkos levegőjű üvegházakban a kísérletképpen elülte­tett növényzet — tereli ismét helyet­tesére a szót az elnök. Azzal büszkél­kedik, hogy alig győzik betakarítani és elkészíteni a termést a jelvásárlá­st szervek számára. Hirtelen elborul a tekintete. — A felvásárló szervekkel sajnos sok bajunk van. A legerélyesebben rendet kell teremtenünk velük. Nem tűrhet­jük hanyagságukat. Gyakran előfor­dul, hogy napokig felénk sem néz­nek. Így azután az üde, friss zöldség­félékre hiába várnak a városi fo­gyasztók. Pedig a szövetkezetesek tudják, fonnyad un, értékét veszítve, vitamintartalmuk nagy részétől meg­fosztva már nem olyan ízletes és egészséges a főzelék és a gyümölcs l.mlnpgy. 7009. gyümölcsfájuk tmls Nem az ő hibáfuk, hanem a felvá­sárló szerveké, ha a városi dolgozók sokszor elég borsos áron öreg, ke­vésbé tartalmas árut kénytelenek megvásárolni. Síi Amikor a már egészséges Ľudmila Cérnával közvetlenül felépülése után mégis találkoztam Prágában, töviről hegyire kikérdezett: mit láttam, mi­lyennek találtam a szövetkezetet, a termést, a dolgozókat, a gépeket. Esett-e, vagy talán öntözniük kellett. A sok kérdéstől alig hagyott szóhoz jutni, mégis szinte magába itta fele­leteimet. Még így sem volt mindegyik-, kel megelégedve. — Ejnye, ejnye, Sehnal elvtárssal, az instruktorunkkal nem ls találko­zott? — rosszalóan csóválta a fejét. — No persze, nálunk csak itt-ott mu­tatkozik a jóember. Azt állítja min­dig, hogy a gyengébb szövetkezeteket kell istápolnia, hogy a mienket így ís jól vezetjük. Hát ha meggondolom, van valami igaza, azért mégis csak szívesebben látnánk gyakrabban. Az ellenőrzés nem árt különösen, ha olyan tapasztalt szakértőre bízták, mint §ehnal elvtárs. Folyik a szó, mintha már kl tudja mióta ismernénk egymást. Végül, ha nem is szívesen, azért magáról is el­mond egyet-mást. Amikor 1955-ben a Mezőgazdasági Minisztérium a Szovjetunióba küldte, hogy a kolhozok tapasztalatain okul­va elmélyítse tudását, bővítse látó­körét, mindent lelkiismeretesen, szor­galmasan feljegyzett, hggy; q tanulta­kat idehaza meghonosítsa. Sokat mesél még ma is társainak a kolhozpa­rasztok' életéről, szokásairól, lelkiis­meretes munkájáról, de főleg a mun­ka nagyipari megszervezéséről. — Egyszeriben megszerettem, meg­tanultam becsülni azt a népet. Ami­kor pedig küldötteik nálunk jártak, ők Áis jelfigyeltek sikereinkre. De azért hibáinkat, fogyatékosságainkat ts ész­reveszik. Mint például Zagladovova elvtársnő, ö sem rejtette véka alá ki­fogásait, amikor tavaly ősszel mező­gazdasági üzemeinket Járva itt, ott rendetlenséggel, hanyagsággal talál­kozott. — Szóból ért az ember — folytat­ja a megkezdett gondolatot. — Mert a hibák kiküszöbölése, a jó eredmé­nyek megkívánják a nyílt vitát. Nagy kitüntetésnek tartja, hogy tagja lehet a nök moszkvai világ­kongresszusán résztvevő csehszlovák küldöttségnek. Véleménye szerint bol­dogabb, szebb jövőnkért nemcsak a natúrban, a gazaaságban, munkahe­lyeinken kell harcolni, de nemzetközi vonalon is. Példát kell mutatnunk a világ vala­mennyi asszonyának, erőt kell önte­nünk beléjük, hogy hozzánk hason­lóan ők se riadjanak vissza, tartsanak kí a végső győzelemig. Ezt akarja elmondani egyszerű szavakba öntve Moszkvában asszony­társainak Ľudmila Cerná, a kétgyer­mekes boldog, kiegyensúlyozott csa­ládanya, a fáradhatatlan kétkezi munkás, számos tisztsége mellett pár­tunk Központi Bizottságának tagja, a szocialista Csehszlovákia szabad dolgozója, KARgOS MÁRTA

Next

/
Thumbnails
Contents