Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-22 / 170. szám, szombat

RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL Épül a volgai kaucsukgyár Az Új Szó számára írta: N. NYERUBENKO Két-három évvel ezelőtt még a sztyeppe szellői kergetőz­tek a nagy pusztaságon, most pedig több száz hektár terüle­ten a mükaucsukgyár épület­testei emelkednek. Kolosszális jnunka testesült meg a sztav­fopoli vegyipar új óriási léte­sítményében. Képzeljük csak el: 5 millió köbméter földet mozgattak meg, 185 ezer köb­méter vasbetont raktak le, 66 ezer köbméter vasbeton- és mintegy 10 ezer tonna fém­szerkezetet szereltek össze, több mint ezer kilométer hosz­szú csővezetéket fektettek le. E számok is ékesszólóan bi­zonyítják az építők önfeláldo­zó munkáját. Az építkezés krónikája meg­örökítette a több ezres mun­kaközösség lelkes erőfeszíté­sét, számos építőipari problé­ma merész technikai megoldá­sát. A Nyeftyehimmontazs tröszt a szovjetországban első ízben szerelt össze henger alakú előgyártmányból egy különleges gáztartályt, mely hatezer köbméter térfogatú, testének, harangjának és fe­nekének súlya pedig 212 ton­na. A Tyeplomontazs tröszt hegymászói azután magasba emelték a földön összeszerelt, 65 tonna súlyú és 45 méter hosszú előfeszített acélhúros csöveket. A nehéz szerkeze­tek szerelésénél ikerdarukat alkalmaztak. A fémszerkeze­tek egyenesen a szállítóautók­ről kerültek rendeltetési he­lyükre. Ezt a Volga-melléki építke­zést a nagyipari és más hala­dó módszerek alkalmazása jellemzi. A Giprokaucsuk ve­zetésével 15 tudományos ku­tatóintézet és 400 vállalat szolgáltatta az építkezés tech­nológiai berendezését, az anyagot és a gépeket. Végre elkészült az első üzem. Az építők a vegyészek biztos kezébe adták át a kész művet. A szovjet iparnak még egy hatalmas erődje épült ki a nagy orosz folyó, a Volga partján. Minden újdonság könnyen utat tör magának a vállalatban. A volgai vegyipa­ri dolgozók a hazai és a vi­lággyakorlatban elsőként állí­tottak elő kaucsukot gyanta­emuigátorral. A cipőipari kau­csuk gyártását is elsajátítot­ták, s bevezették a vízemul­ziós festékanyagok gyártásá­hoz szükséges latex előállítá­sát. Ez a közös erőfeszítés, kitartó kutatás eredménye, a tudomány és a gyakorlat szo­ros szövetségének példája. Az üzem rövid idő alatt a kau­csukgyártás bázisává fejlődött. Omszki, sztyerlitamaki, voro­nyezsi és szumgaití vegyészek keresték fel a sztavropoliakat, hogy tanuljanak tőlük. Sok külföldi küldöttség fordult meg itt. Több szociailsta or­szág vegyészei részesültek itt gyakorlati oktatásban. A káucsukgyártás bonyolult vegyipari termelési folyamat. A kujbisevi gyár alapanyagul a kőolaj melléktermékeiként előforduló gázokat — a butan­butilént, a nyers-butánt és a butilént alkalmazza. Két nap is beletelik, míg a világosbarna briketteket leveszik a termelő­szalagról és polietilén anyag­ba burkolják. A legegyszerűbb vegyületekből létre kell hoz­ni a kaucsuk hosszú, laza molekulaláncait. Ez alatt az alapanyag több mint száz ki­lométert tesz meg a csövek­ben. A telített vegyületek a másik részleg pollmerizátórai­ba jutnak, itt „harci" rendbe sorakoznak és hosszú moleku­laláncot alkotnak. A sűrű massza tovább vándorol a sza­lagöntő gépekbe, majd a meg­formált szalag egy kétemele tes nagyságú szárítóba kerül. A hatalmas légsűrítő és hü főberendezése", több lépcsős centrifugális szivattyúk, kü­lönféle reakciógyorsítók és katalizátorok — ez a nagy és bonyolult technika szelíden engedelmeskedik az ember akaratának. Szinte vezényszó­ra kezdődnek és mnnek vég­be a vegyi reakciók. Nagy képzettségű szakemberek irá nyitják ezt a technikát. Ko­moly tudásra tettek szert, sőt két vagy három hivatást ls be tudnak tölteni. Sok munkafo­lyamatot automata műszerek Irányítanak, több mint 20 ez­ret szereltek fel a gyárban. Vlagyimir Melnyíkov, Viktor Kuznyecov, Rtmma Kapitono­va nem ls olyan régen kerül­tek a középiskola padjaiból a kaucsukgyárba, pedig már ta­pasztalt műszerészek hírében állnak, akik a termelés min­den szakaszán helytállnak. Nagyszerű vegyipari dolgozók váltak a leszerelt katonákból, ilyen például Vlagyimir Kolo­gyazsnlj és llja Svec. Az emberek nem szédültek meg sikereiktől. Mindennapi kötelességüknek tartják azt, ami szerintük felér a hőstet­tel. Egyszer az egyik részleg­ben katalizátorpor tömte be a generátor ciklonjait (gázüle­pltőit). Rendbe kellett hozni a ciklonokat, máskülönben napokig vesztegelhet a beren­dezés, s az ország több száz tonna kaucsuktól esik el. Ekkor Szergej Miljah fiatal szakember, a részleg vezetőjé­nek helyettese bemászott a még teljesen ki nem hűlt be­rendezésbe. A szörnyű hőség­ben és fojtogató levegőben bátran kiállta a nagy próbát. Csak akkor kecmergett ki on­nan, amikor a veszély elhá­íult és a berendezés normáli­san működhetett. A KORSZERI) KAUCSUK­GYAR EGY RESZLETE Jól kezdődött az új év. „Termeljünk ma többet, hogy holnap még gazdagabbak le­gyünk" — ezt a jelszót tűzték ki a volgai kaucsukgyártók. Magasra emelték a mércét a hétéves terv ötödik évében. Sok ezer autó kerekét bújtat­ják majd olyan gumlruhába, melyet terven felül gyártott volgai kaucsukból készítenek. Elhatározták, hogy a tavalyi­hoz képest 26 százalékkal nö­velik a termelést. ... Amikor leszáll az alkony, tüzfény gyullad kl a város fö­lött. Kilométerekre világít a villanyfény. Amott, a város keleti részében terül el a sztavropoli iparnegyed. A fia­tal Iparág gyorsan erőre kap. A közép-volgai gazdasági kör­zetben méltán tartja az első helyet a Nagy Kémia zászló­vivője, a kujbisevi—sztavropoli mükaucsukgyár. Nemsokára második üzemét is megnyit­ják. (Novosztyi) LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK Anglia és a Poláris vita T öbbhetes titkos tárgyalás után Macmillan végre ígéretet kapott Kennedy el­nöktől, hogy európai útja so­rán Angliába is ellátogat. Ez valóban kapóra Jön, hogy el­terelje a közvélemény figyel­mét a Profumo botrányról és valamelyest lecsillapítsa a ke­délyeket és egy kicsit kikö­szörülje a konzervatív párt presztízsét. Most, hogy a konzervatív párt eléggé népszerűtlen, Macmillan nem meri megkoc­káztatni az általános válasz­tásokat. A párt soraiban is erősen külöböznek a vélemé­nyek katonai kérdésekben. Közismert dolog, hogy sem a katonai körök, sem a kor­mányhű képviselők nincse­nek elragadtatva a Poláris ra­kétákkal jelszerelt vízi jármű­vek amerikai tervezetétől, amelyen több nemzetiségű le­génység teljesítene szolgála­tot. Angliáf azonban pemcsak Washington, hanem a bonni kormány is unszolja, hogy fo­gadja el a nyílt tengereken cirkáló, rakétákkal felszerelt kereskedelmi hajók koncep­cióját. E tervet azonban heve­sen ellenzik országszerte. A konzervatív Daily Tele­graphban ezt olvastuk: „Nehéz megérteni, mennyiben szilár­díthatná meg a NATO ere­jét a vegyes nemzetiségű le­génység. Felesleges biztosítás ez. Ügy fest, mintha egy to­vábbi gallyat helyeznénk egy útra, melyet előzőleg már le­döntött jákkal torlaszoltunk el." Az óriás példányszámban megjelenő Daily Express pe­dig így vélekedik: „Angliá­nak vissza kell utasítania a soknemzeti flotta amerikai tervét. Képtelenség az egész. Képzeljünk csak el egy hol­land hajót, német, angol, és olasz legénységgel, görög pa­rancsnoksággal, mely az ame­rlkai elnöknek felelős, de bel­ga vétónak van kitéve. Ugyan miért ragaszkodik Amerika ehhez a tervhez? Nyilván ab­ban a reményben, hogy meg­nyugtassa a németeket. De ha a németek egyszer igényt tá­masztanak atomfegyverekre, ellenőrzésükbe ts egyre in­kább bele akarnak szólni. Egy engedmény igazolja, majd a következőt is. Telje­sen helytelen a németeknek bármit is nyújtani. Egysze­Tüntetnek az angol fiatalok a Falaris rakétával felszerelt ame­rlkai atomtengeralattjáré támaszpontok ellen rüen értésükre kell adni, hogy semmi esetre sem kap­nak atomfegyvert." A Times egyik vezércikké­ben szintén úgy véli, hogy az amerikai terv nem sokkal gazdagltja a Nyugat stratégiai hatalmát. Való célja, hogy Kennedy szövetségeseinek szimbolikusan részesedést biz­tosítson az atomütőerő-appa­rátusban. „Ha Nyugat-Német­ország érdemlegesen akar be­leszólni az atomfegyverek el­lenőrzésébe, a sokoldalú atomerő csupán mint lépcső­re tekinthet. Csak abban az esetben enged a franciák csá­bításának, ha a terv az eddi­ginél többet nyújt neki a jö­vőben" Írja baljóslóan. Antony Terry, a Sunday Ti­mes bonni tudósítója Jelenti, hogy a nyugat-németországi stratégák keveslik a részvé­telt a Polaris-rakéták ellenőr­zésében, tekintette arra, hogy fegyveres erőiknek egyre fon­tosabb szerep Jut majd, ha nyáron megkezdődik széthe­lyezésük a Baltikumtól egé­szen Csehszlovákiáig húzódó Kelet-Nyugat határ mentén. A Daily Worker, Anglia Kommunista Pártjának lapja Ily módon szől hozzá a kér­déshez: „A Polarls-flotta ter­vezet veszélyeztett a világbé­két és különösképpen Anglia létét. Maradéktalanul meg kell tőle szabadulni." Az amerikai tervet tehát minden felől ellenzik. Nézzük csak, mit szól hozzá a szo­ciáldemokrata Munkáspárt. Patrtck Gordon Walker, a párt katonai szóvivője Wa­shingtonban tett látogatása során kijelentette, hogy párt­ja ellenzi a vegyes legénységű Poláris-flottát, de teljesen egyetértene egy amerikai le­génységű és amerikai ellen­őrzés alatt álló Polaris-flot­tával. Támaszpontjaiknak azonban Európán kívül kelle­ne lenniük, nehogy megtorló visszavágásnak tegyék ki az európai országokat, mert ez nemigen járulna hozzá a fe­szültség enyhítéséhez. Nyil­vánvalóan azonban szükség van a flottára, hogy „meg­védje" Európát a szovjet tá­madástól. Ugyanolyan helytelen állí­tás ez a szovjet támadás ve­szélyéről, mint amilyenre lord Home konzervatív párti külügyminiszter alapozza hi­degháborús politikáját. Annak láttán, hogy a Munkáspárt jobboldali vezetői alapjában véve ugyanolyan álláspontot foglalnak el katonai kérdé­sekben, mint a konzervatív pártiak, sok munkáspárti és szakszervezeti tag óva inti a pártot, ne essék ugyanabba a hibába, mint a legutóbbi hatalomra jutása után 1945­ben. John Gollan, Anglia Kom­munista Pártjának főtitkára kifejtette, hogy a Munkás­pártnak a hidegháború befeje­zésére és a fegyverkezési hajsza beszüntetésére kellene törekednie. „Anglia mutasson példát azzal, hogy megválik nukleáris fegyvereitől és fel­számolja a Polaris-támasz­pontokat" —, mondta, majd Így folytatta: „Angliában a válságot csak teljesen új po­litikával lehet megoldant. Né­zetünk szerint a munkáspárti javaslatok nem jelentenek megoldást, mert megvalósítá­suk nem hozná magával azo­kat a gazdasági, szociális és politikai változásokat, ame­lyekre a Munkáspárt válasz­tást sikere esetén alkalom nyílnék. Ellenkezőleg, a kon­zervativizmus megújhódásá­nak veszélyét rejtegetné." MONTY METH THAIFÖLDI RIPORT J EGY VERGŐDŐ ORSZÁG Elefántvadászat T haiföld a térképen ele­fántfejre hasonlít. Ez a hasonlat tetszik is a thaiföl­dieknek, akik nagy tisztelet­ben tartják az elefántot, elvá­laszthatatlan társukat harc­ban, munkában, s ezt a „szö­a kirándulás után fáradtan folytatjuk beszélgetésünket a vonatban. — Minden attól függ, kl a mahaut — a haj csár — válaszolja és beszélni kezd az ország „első számú hajcsáráról", Sárit Thanarat marsallról. Japán és a szövet­ségesek háborúja Idején órna vétségét" a népművészek gyí ran gt,an zászlóaljparancs­ügyes keze kőben fában, fém­ben megörökítette. Természetesen érdekesebbek az élő elefántok, vagy húsz­ezer van belőlük, köztük két­ezer vadelefánt. Egyszer részt nok volt valahol az ország északi részén. Katonai karrier jét 1947-ben alapozta meg, amikor fontos szerepet Ját­szott a függetlenség megőrzé­sére törekvő Pridi Phanom vettem Szurin tartományban > on g kormányának megdönti­egy Ilyen vadelefánt-vadásza- sébe n_ Tíz év m úi va má r a ton, melyet az idegenforgalmi legbefolyásosabb személy lett társaság rendezett a turisták az ors zágban. Washingtoni és számára. Persze megjátszott london l látogatása után 1058 komédia volt az egész vadá- nove mberében államcsínyt haj­szat. Száz elefánt közül vagy négyet „vaddá" nyilvánítottak és visszakergették az őserdő­be, majd megkezdődött a haj­sza. Az ügyesen vetett lasszó az egyik elefánt Jobb hátsó lábát kapta el. Az állat felor­dított, de máris törzsére vető­dött a másik lasszó. Az elfo­gott állat belenyugszik sza­badsága elvesztésébe és fel­adva az ellenállást, híven kö­veti gazdáját. tott végre és kegyetlen szemé­lyi diktatúrát vezetett be. Sá­rit Thanarat — milliomos, Thaiföld egyik leggazdagabb családjának a sarja. Közeli munkatársai is IlyenekJ Tha­nom Kitttkacsorn tábornok, miniszterelnök-helyettes és hadügyminiszter, Prapat Csa­raszutien tábornok, belügymi­niszter és mások. A politikai pártokat Thana­rat ún. Forradalmi Pártjának — Így csinálták ezt Thai- kivéte lé Vel feloszlatták, a földdel is, csak nem a lábá- szakszer Vezeteket betiltották és mintegy húsz haladó szel lemű lapot és folyóiratot meg­szüntettek. Ciklikusan ismét­lödnek a tömeges letartózta­tások. A politikai foglyokat bírósági ítélet nélkül tartják börtönben. Érthető, hogy a terrorral párhuzamosan nö­vekszik a lakosság elégedet­lensége is, s az utóbbi Időben zavargásokról érkeztek hírek, Az állandó nyugtalanság fészke — hivatalosan — az a négy déli tartomány, amely­nek lakossága főként kettős, társadalmi és nemzeti elnyo­matásban sínylődő mohame­dán maláji nép. 1961 óta itt került sor nyílt politikai meg­mozdulásokra, tűzharcra a rendörséggel. Innen terjesz­tették a kormány megdönté­sére felszólító röpiratokat és brosúrákat. Felkelők a dzungetekben A legnagyobb megmozdulás színhelye 1961-ben az ország északkeleti része, a „szabad Thai" mozgalom bölcsője volt. E vidék kilencmilliós lakossá­nál, hanem a nyakánál ragad­ták meg jó erősen — jegyezte meg mellettem valaki. Hátra­néztem. Ananta volt, egy ba­rátságos fiatalember, akivel még a vonaton Ismerkedtem meg. Nemrég jött haza az Egyesült Államokból, ahol ta­nulmányait végezte. Egy ideig a rendőrségnél szolgált, de mindinkább rádöbbent, hogy Thaiföld Amerikától függ, s ezért hátat fordított a poli­tikának és üzletet nyitott. Patpong - amerikai utca Egyet kell értenünk Anan­tával. Bangkok egyik utcáját, Patpongot méltán nevezik amerikai utcának. Itt ütött ta­nyát a Caltex-társaság — mely kezében tartja az üzemanyag­kereskedelmet —, az Egyesült Államok tájékoztató szolgála­tának könyvtára, több társa­ság és az amerikai kereske­delmi kamara. Éjjel-nappal lá­zas munka folyik ezekben az épületekben. A közelben vas­kerítéssel körülvett néhány barakképület. A tágas udvaron tucatszámra vesztegelnek az g a közel áll a Mekong túlsó autók, saját benzinkútjuk van. partján élő laosziakhoz, s a Az árbocon az Egyesült Álla- második világháborúban vlté­mok csillagos lobogóját len- zül küzdött a Japánok ellen, geti a szél. A katonai segítsé- Aszálysűjtotta vidéken él, nél­get nyújtó amerikai tanács- külözl a villamos energiát és adók több száz tisztből álló az öntözést. Még a pénzügy­egyesült csoportja tanyázik miniszter is sivatagnak nevoz­itt. A valóságban az ó ellen- te ezt a 15 északkeleti tarto­őrzésük alatt áll a thaiföldi mányt. Szóval a lakosság meg­hadsereg. Beljebb a városban, elégelte a sok nélkülözést... a Radzsadamnen utcában, A s zôrványos sajtójelenté­Bangkok egyik legszebb ré­szén van a SEATO vezérkará­nak főhadiszállása. Lépten­nyomon amerikai katonákba botlik az ember. Este könnyű rľľľľJľr«II kalandra várva minden szóra- f l" 9? fi zíf u * kozóhelyet ellepnek. . sf l e, s e" e l? f g a^ ' v esküvést leplezett le, kor­mányellenes röpiratokat és titkos fegyverraktárakat ta­lált. Letartóztatták a „szabad Thai" mozgalom számos tag­ját. Két vezetőjét: Krong Csan­davong és Tngpan Sutlmat képviselőket ítélet nélkül szü­lőfalujuk népének szeme lát­tára agyonlőtték. Alig dördült el a sortűz, északkelet népe újra megmoz­dult. A büntető expedíciók szervezett ellenállással talál­ták magukat szemben. Az erős fegyveres csapat bevetette ma­gát az őserdőbe, s csak a lé­gierőkkel és a tüzérséggel tudták megtörni ellenállását. A nyugalom azonban nem állt heíyre. Az ország középső vidékein, de még Bangkok parkjaiban is gyakran jelen­nek meg kormányellenes röp­iratok. A tavalyi nagy razziák után rengeteg volt képviselőt, újságírót, tisztviselőt börtö­nöztek be. A rabul ejtett elefánt igyek­szik kibújni a lasszó szorítá­sából. A thaiföldi nép sem fe­ledte ef ősi hazája büszke ne­vét: Muang Thai — szabadok országa. Ezért Igyekszik vlsz­szanyernl az Igazi szabadsá­got. JEVGENYIJ JEFIMOV1CS KISZELJOV sekből nagyon nehéz teljes képet nyerni az események­ről. Tény az, hogy 1961 de­cemberében a thaiföldi rend A THAIFÖLDI KIRÁLYNAK MEG NAPJAINKBAN ÍS KIJÁR A LÁBCSŰK. „Amilyen a hajcsár..." — Hogyan történhetett, hogy a sziámi elefánt, ez a szabad­ságszerető büszke állat hagy­ta magát befognt a tenger túl­só partjáról hozott szekérbe? — kérdeztem Anantát, amikor Ül SZŐ 4 £ 1963. Június 23,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents