Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-20 / 168. szám, csütörtök

Az SZKP q marxizmus - leninizmustól vezérelve irányítja a szovjet ideológiai életet (Folytatás a 4. oldalról] közgazdászok, filozófusok, történészek, fogászok, nyelvészek és a társadalomtudományok más munkatársai előtt komoly feladatok állnak. Tanulmányozniuk kell az élet alapvető folyamatait; össze kell foglalniuk az SZKP történelmi feladatát; fel kell deríteniük a társadalmi fejlődés törvényeit, és — ami még fontosabb — kidolgozni azok gyakorlati alkalmazásának útjait és módszereit a kommunista építés időszakában. A párt szükségesnek tartja, hogy teljesen megszabaduljunk a skolasztika elemeitől, leküzdjük az élettől való elszakadást, az újtól való félelmet, a besulykolt formulák szeripti gondolkodás káros gyakorlaAz előadó a párt ideológiai rohamcsapatainak nevezte a sajtót és a rádiót, a filmet és a televízlót, ugyanakkor felhívta a figyelmet a sajtó munkájában levő fogyatékosságokra. Nagy kárt okoz a lapoknak és a folyóiratoknak a bürokratikus elszigeteltség, és az ezzel járó szűk látókör, a lagymatagság, az anyagok egyformasága, a rendelkezésre álló erő és pénz ésszerűtlen felhasználása. Legközelebbi feladatunk: a sajtó szervezetet összhangba hozni a társadalomfejlődés új feltételeivel, kialakítani a hatékonyabb sajtórendszert. A filmművészet fejlődését érintve, az előadó hangoztatta: nem engedhetjük meg, hogy a pártnak e hatékony eszköze elveszítse harci erejét és hatásosságát, saját sorainkra tüzeljen. A szovjet nép olyan filmeket vár a filmművészettől, amelyek feltárják a kommunizmus építőinek szellemi gazdagságát. Korunkat dokumentáló filmekre van szükségünk, olyanokra, mint a Thorndike német filmrendező házaspár Orosz csoda cíinű filméposza. A művészet pártosságának lenini elveiért Iljicsov kijelentette: a párt nagyra értékeli az írók, a képzőművészek, a zeneszerzők, a színpad és a film művészeinek alkotó tevékenységét, hű segítőtársainak tekinti őket. Alkotó tevékenységük jelentősége különösen megnövekedett most, amikor a párt egyik központi feladata az emberek kommunista nevelése, az új emberek formálása lett. A párt megnyilvánulásai a képzőművészeti alkotás kérdéseiben meglehetősen viharos reakciót keltettek külföldön — mondotta az előadó. — A burzsoá Ideológusok szemforgatva siránkoznak a szovjet kultúra „válsága" felett, sőt demagóg módon művészértelmiségünk hívatlan prókátorai szerepében tetszelegnek. Iljicsov megállapította: ellenségeinket nem a szovjet kultúra állítólagos válsága ejti kétségbe. Ennek csak örülnének. Más hozza kl őket a sodrukból: összeomlottak szellemi értelmiségünk szétzűllésébe vetett hiábavaló reményeik. Dühíti őket az az egyöntetűség, amellyel országunk alkotó értelmisége támogatta a párt felhívását, hogy tartsuk tisztán és harci készenlétben a szocialista képzőművészet erős fegyverét. Az idegesség ellenségeink táborában azt mutatja, hogy a lövés célba talált. A párt követelményeinek lényegét mindenekelőtt a következőkben foglalhatjuk össze: szilárdítanunk kell a képzőművészet kapcsolatát a nép életével, fejleszteni és gazdagítani kell a szocialista realizmus művészetét, a művészet pártossága és népisége lenini elveit. A párt nemcsak úgy tekint a képzőművészetre, mint az élet megismerésének fontos eszközére, hanem mint az élet átalakításának fontos tényezőjére, a számunkra idegen, burzsoá ideológia elleni harc éles fegyverére. Éppen ezért bírálta a helytelen irányzatokat, az eszmei ingadozást. A párt nem engedi meg, hogy a legcsekélyebb rés Is támadjon, ahová ellenségeink befurakodhatnának. Iljicsov ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy egyes kulturális személyiségek idegen eszmék befolyása alá kerültek. Az eszmei állhatatlanság károsan hatott több fiatal, s nemcsak fiatal politikailag éretlen, de túlságosan öntelt és mértéktelenül magasztalt Író és művész alkotó munkájára és műveire. Ezek megfeledkeztek arról, hogy a világban elkeseredett harc folyik a szocialista és a burzsoá ideológia között. Alkotó munkájukban eltértek a pártszerűség és a népiség követelményeitől, s a magasztos hazafiúi szellem ápolása helyett a maguk kicsinyes érzéseiben, élményeiben vájkálnak. Rámutatott arra, hogy „a szovjet valóság ábrázolásában egyes Írók nem tudták elkülöníteni a személyi kultusszal összefüggő torzításokat a párt és a nép óriási, forradalmian átalakító tevékenységétől a szovjet társadalom fejlődésének minden szakaszában. Szemernyi igazság sincs azokban a nézetekben, amelyek szerint a művészet ereje csak a rombolásban, a tagadásban nyilvánul meg, a szocialista realizmus pozitív pátosza pedig a valóság kendőzéséhez vezet." „A legfőbb kritérium, a szocialista realizmus lényege az élet igazsága, amely kommunista világnézet alapján művészi formákban fejeződik ki. A kommunizmus építőinek életigazsága pedig a föld legemberibb társadalmának igenlése." A művész igazi bátorsága nem abban áll, hogy feltár tényeket, kiagyal és lefest szörnyűségeket és fogyatékosságokat, hanem abban, hogy hazafi módjára foglal állást, következetesen és megalkuvás nélkül küzd' a magas kommunista eszmékért. „Az egyénieskedés és az üres fecsegés, a szabadszájúság, az ideológiai játszadozás a burzsoá világgal, a beteges vonzódás minden sötét és jelentéktelen iránt, a szellemi vakság mindazzal szemben, ami fényes és diadalmas, mindez nem más, mint elvetése az orosz és szovjet 'irodalom legjobb forradalmi hagyományainak." Az előadó kijelentette: „A nép az íróktól és a művészektől olyan alkotásokat vár, amelyek teljes tarkaságában ábrázolják az életet, a társadalmi és az erkölcsi tudat különböző szintjén álló embereket, s mindezt híven ábrázolják, hangsúlyozva valóságukban azt, ami benne alapvető, jellemző. A szocialista realista művészet leghősibb alakjai azok az emberek, akik tevékenyen átalakítják az életet, elöl járnak, olyan emberek, akjk — Lenin szavaival élve — a haza virágát, erejét, jövőjét alkotják. Különösen fontos hangsúlyozni a pozitív hős A Duna utcai élelmiszeráruház a zöldség árusítását is bevezette. Felvételünkön lana Sabová az áruház előtt készséggel szolgálja ki a vevőket. (Németh J. felv.) nevelő hatását akkor, amikor a gyermekek és az ifjúság számára alkotó művészetről beszélünk." Az előadó hangsúlyozta, hogy a kommunista párt „küzd a • szocializmustól idegen, vele ellenséges irányzatok ellen, harcolt és harcolni fog továbbra is két fronton a formalista szemfényvesztés ellen éppúgy, mint a kicsinyesség és a sablonosság ellen a kommunizmus nagy és valóban megújító művészetéért". A harc az emberekért, a rossz eszmék ellen folyik A párt a lenini vonalon haladt és halad továbbra is: küzd a pártszerűségért és a népiségért, az eszmeiségért és a magas művésziességért — mondotta Iljicsov, majd kijelentette: „Minden alap nélkül valók azok az aggodalmak, hogy a formalista és absztrakt irányzatok bírálata a művészetben az alkotás pangásához, a művészet Irányításának a személyi kul-, tusz Idejére emlékeztető módszerei újjászületéséhez stb. vezethet." Az előadó hangsúlyozta, hogy az ideológiai kérdésekben nem lehet szó engedményekről és kompromisszumokról. A párt élesen bírálja azokat az irodalmárokat és művészeket, akik hibákat követtek el, letértek a helyes útról. Mindnyájan megértjük azonban — mondotta —, hogy szovjet művészekről, rendszerint politikailag hozzánk közelálló emberekről van szó. A feladat nem az, hogy „kiközösítsük őket", hanem, hogy segítsünk velük megértetni a maguk eszmel-művészi hibáit, s tehetségüket teljes mértékben a nép, a kommunizmus szolgálatába állítsuk. Ne legyünk elfogultak, ne feledkezzünk meg asról, hogy a harc nem emberek ellen, hanem az emberekért, a rossz eszmék ellen folyik. Akik azonban arra számítanak — mondotta Iljicsov —, hogy az eszmei ingadozások és elferdítések elleni harc „ideiglenes" kampány, amely hamarosan véget ér, és „minden feledésbe merül", s egyelőre meg lehet húzódni csendben, azoknak azt mondjuk: nem, komoly dolgokról van szó, a párt nem kampányt folytat, hanem következetes harcot a lenini eszmék diadaláért a művészeti alkotás minden területén. A leninizmus a társadalom irányítását, az egész pártpolitikát, tartós tudományos alapokra fekteti, pontosan meghatározza a társadalom tudományos irányításának elveit. Melyek ezek az elvek? Mindenekelőtt: higygyünk a népben, mint a történelem igazi formálójában, értsünk a tömegek érdekét kifejező. politikai vonalvezetéshez; másodszor: konkrét történelmi alapokról vizsgáljuk a társadalmi folyamatokat, pontosan számoljunk a helyzettel, az események menetében találjuk meg a fő láncszemet, és pontosan határozzuk meg az erők elosztását; harmadszor: ismerjük el a párt vezető szerepét, jogát és kötelességét a társadalmi élet folyamatainak irányítására, és végül tudatosítsuk azt, hogy a kommunista építés feladatalt a párt, a gazdasági, a társadalmi szervezetek valamennyi láncszeme tudományos alapokról közelítse meg. Iljicsov hangsúlyozta: „Pártunk senkivel sem osztozott és senkivel sem osztozik az ideológiai vezetésben. Pártunk a tudományos marxizmus— leninizmus által vezérelve irányította és irányítja az ország ideológiai életét. A Szovjetunió Kommunista Pártja a szovjet nép politikai és szellemi vezetője." „Gigászi emberek" — így nyilatkozott a szovjet népről Fidel Castro elvtárs, a kubai forradalom vezére. Castrőnak népünkről, pártunkról, Nyikita Szergejevics Hruscsovról, pártunk és a kormány vezetőjéről hangoztatott lelkesült szavai őszinték és a hősi kubai nép szívéből fakadnak. A szovjet nép mélységes hálával adózik a baráti szavakért, a forró barátság érzéséért, amely Fidel Castro elvtárs nyilatkozataiból csendült ki. A lenini párt vezetésében, népünk kiapadhatatlan forradalmi energiájában rejlik a kommunizmus teljes győzelmének záloga! — fejezte be előadói beszédét Leonyid Iljicsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának titkára. Iljicsov elvtárs beszámolója után elkezdődött a vita, amelyben több felszólalás hangzott el. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma szerdán délelőtt 10 órakor folytatta munkáját. Szlovákia egyik legfiatalabb üzemi klubja a vágsellyei J. Dimitrov Vegyipari Üzemé. A dolgozók százai tevékenykednek itt a tíz szakkörben. Képünkön Zoltán Vitko, a fllmkör vezetője. (M. Borodáčová felv. — CTKJ • • • m m g A határ mai képe alapján jó termést ígér a föld A lekéri EFSZ-ben derékig érő a kukorica • Nagypusztán jó termésre számítanak • A javítóműhelyekből üzemképes kombájnok, rendrakók kerülnek ki • Legfontosabb szempont: a legkisebb szemveszteség A későn jött tavasz megtréfálta a mezőgazdasági dolgozókat is. Bizony aggódott is a föld művelője. Meg is volt rá az oka, későn vetették el a tavasziakat. Pedig elkelne már egy igazi jó termés. Az utóbbi években eléggé mostoha volt hozzánk a természet. Néhány kivételtől eltekintve a határ tavaly is szűkmarkú volt. 'Bőkezűbb lesz-e az idén? E kis Írás feleletet szándékozik adni a kérdésre, a legilletékesebbek beavatása alapján. Jobb termés várható a tavalyinál Több szövetkezeti elnökkel, állami gazdasági vezetővel és gyalogmunkással beszélgettünk a határban. A dús árpa, a $zépen fejlődő kukorica, cukorrépa Szinte alátámasztotta az elhangzott véleményeket: „Jó termés várható, jobb mint tavaly." Kiváltképpen az árpák, a kukoricák nőnek erőteljesen. Lekéren például azt mondják, az idén árpából — úgy látszik — rekordtermés lesz. S hogy mennyi nálunk a rekord? Tavaly 56 mázsás hektárhozampt ls elértek. Tudnak ők gazdálkodnil Ám nemcsak az árpájuk Igéretteljes, a derékig érő kukoricából is nagy termés lesz, ha ugyan nem jön közbe valami. A szépnek Ígérkező termés láttán felmerül a kérdés. Mi az oka, hogy a kései tavasz ellenére sem maradt le a növényzet? Részben az, bár késtek a vetéssel, egy-két nap alatt elvetettek. A jól művelt földben gyorsan fejlődésnek indult a növényzet. Sokat jelent az emberi szorgalom és a hozzáértés is! Lekéren sem volt ez másképpen. Műtrágyákkal siettették a növényzet fejlődését. Nekik kimondottan acélos búzát, kövér árpát kell betakarítaniuk. Magtermesztésre szakosított a szövetkezet, nem adhatnak el ocsút, vagy befulladt árpát. Mielőtt beérik a gabona A röpke határszemle után álljunk meg néhány szóra a szerelőműhelyben. A gépfelelős Csilling elvtárs egy pillanat alatt „röpgyűlésre" hívja össze a szerelőket. Amolyan talponálló gyűlés ez. Baráni Gyula szerelő arról beszélt, hogy általában Jól megy a javítás. Olykor baj van az alkatrészekkel, de ha egy kis utánjárásba is kerül, előbb-utóbb mindig beszerzik a legfontosabbakat. Melyek azok? Filipovics László egy szuszra felsorolja az alkatrészeket, amelyek sűrűbben kopňak. Ezek főképpen a tengelykapcsolók, a különböző hajtőláncok (bár ezekből sok kell aratás alatt, még mindig nem kaptak eleget az ígéreteken'kívül), és egyéb olyan kellékek, melyek miatt bizony, ha nincs belőlük készenlétben, fél napig is állhat á kombájn a legsürgetőbb munkák idején. Ezt pedig nem szeretnék. Tavaly elsők voltak a járásban Az idén ls úgy készülnek, hogy az elsőséget ne üthesse' ki a kezükből senki. Két SZK-3-as kombájn már csaknem teljesen üzemképes az aratásra. Az egyik ugyan erősebb javításra szorult. A napraforgó a múlt ősszel eléggé megviselte. Tanultak ebből ls. Nem tesz jót a gabonakombájnnak, ha a napraforgót ls azzal takarítják be. Ezért erre a célra átalakítanak egy ZM kombájnt. A jövőben csakis ezzel „aratják" majd a napraforgót, a borsót és egyéb „durvább" növényt. Ezek szerint nyugodtan várhatja a kombájn az aratás megkezdését. Téglás József és Vojtech Luki a két kombájnos. Az ő két kombájnjuk biztosan Jó, üzemképes lesz. Erre szavát adta a szerelőműhely minden dolgozója. Mi lesz a szalmával? A szövetkezet elnöke, Muzslay elvtárs adja a megfelelő felvilágosítást. Szerinte nálunk tavaly sem volt különösebb baj a szalma betakarításával, az idén mégis jobban felkészültek erre a munkára ls. Egy részét préselik, javarészét — különösen a takarmányozásra használható árpaés zabszalmát — szalmazúzóval felszecskázzák. Pajtákban fedél alá kerül a szecska, jó takarmánypótló lesz belőle a télen. Hogyan, milyen módon végzik majd az aratást? Ogy, hogy a leggyorsabban, legkevesebb szemveszteséggel bekerüljön a termés. Természetesen náluk is előtérbe kerül az új technológia, s úgy, mint tavaly, a gabona nagy részét kétmenetesen takarítják be. Kétszáz hektár aratnivalójuk van. Már várják a kezdést, Ők is >íváncsiak mennyit rejteget — mázsákban számítva — részükre a határ. o Mi van a szalma alatt? Tóth Józseffel, a Zsellzl Állami Gazdaság üzemi bizottságénak az elnökével a többi között erről is szó esett. Olyan értelemben, hogy nem elégséges csupán, ha aratás alatt a traktorosok nyakló nélkül „hajszolják a hektárokat", közben a kombájn nem bírja felemészteni a mohón falt búzakalászokat. Már funkciójánál fogva is támogatnia kell a munkaversenyt, de véleménye szerint a túlbuzgóság az aratásban sokszor megbosszulja magát. Ezt tapasztalatból tudja. Nem akart senkit megnevezni, csak úgy figyelmeztetésül említette, hogy olykor a 800—900 hektáros teljesítmény mögött egy kis „sikertelenség" is található... Az a nézete, legyen munkaverseny, az aratásban elsősorban Igen fontos a serkentés, ám azt — hangsúlyozta — sűrűbben meg kell nézni, mi van a szalma alatt, mennyi búza maradt a határban a sokszor indokolatlan hajsza miatt. Gabonánál az érési idő a fontos Így vélekedett az új termésről szólva Jozef Palkovics, a Nagypusztai Állami Gazdaság vezető dolgozója. Azt ugyan már most is bátran mondja, hogy a tavalyinál általában jobb termést várnak. Különösen szép a kukorica és a cukorrépa. Az eddigi becslések szerint az utóbbibői meglesz a 350 mázsás hozam. Tavaly — annak ellenére, hagy májustól novemberig alig volt kiadós eső — 32 mázsás átlagot értek el gabonából. S az idén? Jók a kilátások. Eső is van bőven, szépen fejlődik a gabona, bár kihangsúlyozza: gabonánál az érési időszak döntő a hektárhozamok alakulására. Még egy-két szövetkezeti elnök, vagy agronómus véleménye idekívánkoznék. Ám az eddig elmondottakból is kiderül: A mezőgazdaság dolgozói leküzdötték a mostoha tavaszi időjárásból eredő nehézségeket. Határtalan szorgalommal végzik a növényápolást, a takarmánybetakarltást és készülnek az esztendő legnehezebb, egyben legszebb munkájára, az új kenyér betakarítására. Minden jel arra mutat, úgy mint az eddigi munkákban ls kiiettek magukért, az aratásban sem vallanak szégyent. Méry Ferenc 1883. Június 20. * ÖJ SZÖ 5 I