Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-16 / 133. szám, csütörtök

ÁLLAMDÍJASOK Tíz év alatt négy opera 'SsiÄjí^ív ' *'w JÁN CIKKED JÁN CIKKER érdemes művész 1911ben született, Banská Bystrica-i gimnáziumi tanár fiaként. Az első világháborúban elvesztette az apját,' a második világháborúban már ő volt frontkatona, s megtalálta az útat a Szlovák Nemzeti Félkeléshez. A Banská Bystrica-i rádióból az ő felkelési jelzése hangzott, s a partizánok az ő indulójával mentek a harcba. Ezeket az éveket a felszabadulás után a Farkasverem című filmhez írott zenéjében örökítette meg. A háború utáni években a zene népsége, a demokratikusabb műfajok, a népi zeneiskolák problémái kerültek előtérbe. A zenei folklór — amely Szlovákiában sokkal élénkebb mint a cseh területeken — átitatta a szlovák zeneszerzők alkotásait. Cikker ebben az időben írta a Juro Jánošík című népi operáját. S a szerzőnek sikerült egybeolvasztani a szlovák népzene hangjait saját kompozíciós művészetével, s így kialakítani egyéni, zenei nyelvét. Cikker jellemének alapvető vonása a forró humanizmus,, a gyermekszeretet [a Mit meséltek a gyerekek című bájos zongoraciklus), az afiya iránti ^zprete.tp ipái az anyáról) szeretet éš égyüttérzés, a nyomorgó lealacsonyított és lelkileg szenvedő ember 1-ánt. Ez a magyarázata" annak, miért írt Cikker — e kimondottan szimfónikus zeneszerző — már vagy tíz év óta csak operát. Azért, mert az opera a legmegfelelőbb forma eszméinek kifejezésére. A Juro Jánošíkkal és az azt követő Beg Bajazid-dal hazafias történelmi operákat alkotott és ezek táncjeleneteivel bebizonyította, arra is hivatott, hogy a reprezentatív szlovák balett alkotója legyen. A Dickens ötlete nyomán szerzett Uzsorás éš Tolsztoj világhírű regénye alapján készült Feltámadásban Cikker az emberi tudat legmélyebb szándékait érinti és ezzel az emberi lélek zseniális elemzőinek sorába lépett. Nagy utat tett meg Ján Cikker a Beg Bajazidtól a Feltámadásig, amely eddigi művei között a legnionumentálisabb. A Feltámadás című operáért Ján C'ikkert e hó elején a Klement Gottwald államdíjjal tüntették ki. A főszereplők változó lelkifolyamatának felvázolása nem könnyű probléma és ezt az úgynevezett intermezzókban oldja meg, amelyek a három felvonás magját képezik. Az intermezzók köré sorakoznak fel a drámai cselekményben gazdag képek. A zenei nyelv is újszerű, valóban modern, ugyanakkor cikkerien sajátos, tehát nemzeti. A mű kristálytisztán gyönyörű, megalkuvás nélküli és etikailag értékes. Minden frázist mellőzve mai, humanizmusával, törekvésével, zenei nyelvével és egész koncepciójával. A Feltámadást már eddig is több külföldi operaegyüttes játssza, és továbbiak tűzték műsorukra. Merész hidak építője Az utóbbi években megszaporodott nálunk a tudományos dolgozók száma, akik nehéz körülmények között, erejük megfeszítésével olyan értékeket alkotnak, amelyekre a következő nemzedék is büszke lesz. Közéjük tartozik dr. ARPÁD TESÁR mérnök, a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola magántanára is. Kralupyban a Vltava partján az arra járóban felmerül a gondolat: Vajon ki tervezte és építette ezt a függő csőhidat, melynek nálunk eddig még nincsen párja. A híd egy nagyobb kollektíva közös műve. Ám a legnagyobb érdem éppen Tesór docensé, még ha ő csak szerényen beszél is erről. Érdemei elismeréséül kapta meg a köztársasági elnöktől a Klement Gottwald államdíjat. Dr. Tesár mérnök közreműködött több további közúti- és vasúti híd szerkezetének ipari és sportcsarnokok tervezésében. Kunčice kiépítésével kapcsolatban 1958-ban az-Építésben szerzett érdemekért kitüntetést kapta. Sorolhatnánk még tovább tudományos munkáit, amelyek jelentős hasznot hoztak népgazdaságunknak, s melyeket ő maga ültetett át a gyakorlatba. Szükségesnek tartjuk azonban megemlíteni, más irányú jelentős tevékenységét is. A Szlovák Tudományos Akádémia Tudományos tanácsának és több különböző intézménynek is tagja. Tudását készséggel adja át munkatársainak, kiváló pedagógus, népszerű főiskolai tanár és három gyermekének gondos apja. A diákokkal szemben rendkívül igényes, mégis kivétel nélkül szeretik e kiváló szakembert. A Klement Gottwald államdíjas Tesár mérnök, e szerény szeretetre méltó ember egyesíti a kommunista tudós tulajdonságait: kimagasló szakmai tudást, munkalendületet, emberszeretetet. Sokoldalú tehetség KAROL MACHATA, a Szlovák Nemzeti Színház legnépszerűbb tagjai közé tartozik. Nem csoda, hiszen nevéKAROL MACHATA hez fűződik a színház sok sikere. Az 1947—48-as színházi évad óta — akkor indult színészi pályafutása — számtalan fele'"-"etetlen szerepet alakított Szlovákia első drámai színpadán. Már a szerepek száma is nagy tehetségről, érzelmi gazdagságról, szorgalomról és felelősségérzetről tanúskodik. A harmincötéves művész a Szent Johannában, az Irkutszki történetben, a Szemtól-szembe-ben, — a sok-sok többi szerepet nem is említve — a maximumot nyújtotta. De nemcsak a bratislavai színházi közönség ismeri és szereti Karol Machatát. Szívébe zárta őt a mozilátogatók milliós tömege is. Tizenhét filmben szerepelt, többek között az Ifjú szívekben, Falu a hegyek között, Az utolsó boszorkány, a Félbeszakadt dal, A labirintus, az Éjféli mise, a Dal a szürke galambról című filmekben is, s mindenütt meggyőző alakítást nyújtott. Machata két legutóbbi alakítását mégis külön ki kell emelnünk, mért úgy véljük, művészete — eddig — itt érte el tetőfokát. Az egyik Csehov: Ivanov-Ja, a másik Goldoni: Legyező-]e. Machata zengő, tömör összpontosult színészi tehetsége az Ivanovban jutott legintenzívebben kifejezésre. E szerepben belső ellentmondásokkal küzdő, intellektuális bizonytalanságban és fájdalmas hangulatokban kínlódó, reménytvesztett, gyenge jellemű embert állít elénk. Machata Ivanovja egyedül álló művészi alakítás, alkotó színészi munka, amely nemcsak itthon, de a Szlovák Nemzeti Színház drámai együttesének szovjetunióbeli vendégszereplése alkalmával is nagy sikert aratott. Ivanovnak egyenes ellentéte Grespin, Goldoni legyezőjének falusi ifja. Machata sokoldalú tehetségét bizonyítja, hogy a bonyolult elmélkedő jellemek mellett meggyőzően alakítja a vérbő, fiús, eleven alakot is, és nem hiányzik nála a tiszta szentimentalizmus sem. „Machata nagy tehetség, akinél az intuíció egyensúlyban van az intellektussal," — mondja Jozef Budský rendező, akivel már hosszú évek óta együtt dolgozik, — „mint színész rendkívül fegyelmezett, szorgalmas", Néhány nappal ezelőtt a Hviezdoslav Színházban a „JÓ ember Szecsuanból" című darab ötödik képét játszották zsúfolt nézőtér előtt. Karol Machata a pilóta szerepében odalép a fához, megköti a hurkot, kipróbálja elég erős-e... S Itt az öngyilkosság feszült pillanatában valami váratlan' történik. A fa meginog, a színész nem veszti el lélekjelenlétét, mentené, ami menthető, de a vasszerkezetet nem bírja megtartani, az előbb ráesik, majd. feltartóztathatatlanul lezuhan. A közönség előbb zavarban van, később megérti a „változást", s a színházat betölti a nevetés. Az elmaradt öngyilkosság tragikomikus pillanata, ami azzal összefügg, jellemző Machatára. Van érzéke a helyzetek iránt, művészi biztonsággal tud az adott pillanatban cselekedni és megfontolás nélkül vállalja magára a lás kellemetlenségeit. Vidám, közvetlen, őszinte és egyszerű ember, akinek csak „barátai" vannak. (E? pedig a színháznál ritka dolog). Üj színházi távlatok felvázolója Alig egy évvel ezelőtt mutatta be a brnói Mrštikov Színház MILAN KUNDÉRA, A kulcstulajdonosok című színművét, amellyel a fiatal szerzőt néhány nappal ezelőtt Klement Gottwald államdíjjal tüntették ki. Ez a tény igazolta mindazokat, akik a darab bemutatásakor mai drámairodalmunkban előkelő helyet jósoltak e darabnak. Most egy évvel a bemutató után mér csaknem húsz cseh és szlovák színházi együttes műsorán szerepel Kundéra drámája. Eddig hét nyelvre fordították le és Tolmazov rendezésében a moszkvai Majakovszkij Színház színpadáról elindult a szovjet; közönség szívéhez vezető úton ie. Milan Kundéra első darabjával újfajta színházi költészet és metafora jelent meg színpadainkon. Olyan költészet és metafora, amely nem ködösíti el a drámaiságot, hanem rendkívül összpontosítva és sűrítve segíti annak átütését a realitás ábrázolásától egészen az eszmei általánosításig. S ezzel távlatot nyitott színházaink számára a gondolatok és a színpadi formák közötti új kapcsolatok kereséséhez. A darabbal kapcsolatosan a szerző ezeket mondotta: „.... Nagy szerencse volt számomra, mint kezdő drámaíró számára, i hogy rögtön az első alkalommal ; olyan rendezővel találkoztam, aki úgy ; mondván hiteles pontossággal való- ! sította meg a színpadon a szerzői; elképzeléseimet. Itt Otomár Krejčíre < gondolok, a prágai Nemzeti Színház! előadásának rendezőjére." Az önköltségszámítás eredményei az EFSZ-ekben MILAN KUNDÉRA tiiiiiiiimiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Kulturális hírek • A szovjet hadsereg Alekszándrov együttese hathetes vendégszereplése során nagy sikert aratott Angliában. Minden fellépésüknél többszörös isimétlésre kényszerítette őket a közönség tapsvihara. • - Megjelent az első urdu nyelvű tanködfyv Pakisztánban. Az angolról az urdu oktatási nyelvre való áttérés követelményeinek megfelelően a karacsi egyetem folyamatosan adja majd ki a tankönyveket. • Benvenuto Cellini kalandjai címmel nagyszabású kosztümös színes film forgatáséi kezdik meg a közeljövőben Ricardo Freda olasz rendező s irányításával. A film címszerepét í Brett Halsey alakítja. > Szövetkezeteink nagyobb részében már régen lomtárba került a díjazásnak az a módja, hogy az elvégzett ! munkát munkanapokban vagy óra \ bérben értékeljék. Ma természetesen ; már könnyű mondani, hogy ez bizony nem volt a legigazságosabb díjazási módszer. Ám a szövetkezetekben a nyilvántartások 10—12 év előtti fokán i az igazságosabb díjazás rendszerének kialakítására eyszerűen nem volt lehetőség. Ebben a cikkben nem is annyira a díjazásról akarunk írni, hanem inkább azokról a tényezőkről, melyek az igazságosabb díjazás alapjának megteremtésével párhuzamosan ! a termelés fejlesztésének legfontosabb pilléreit is megteremtették. A nyilvántartás jelentősége — mert erről van szó — azonban még nem merül ki az említettekben. Nenincei tapasztalatok Már jő néhány év óta a lučeneci járásnak ebben a falujában működik a környék egyik legeredményesebben gazdálkodó szövetkezete. Az 1260 hektáros szövetkezet tagságából nem hiányzott az Igyekezet — ezt állítja a vezetőséggel együtt Nemcsok László elnök is. A tagok sem panaszkodnak — egy-két esettől eltekintve — a vezetőségre. Talán erre alapozzák a szövetkezetben a termelés fejlesztését? — Az egyetértésre nagy szükség van — véli a l'őklinyvelö és hozzáteszi — bizony az eddigi eredmény nem kis részben éppen annak kö szűnhető, hogy szövetkezetünkben már évek óta nincs alapvető ellentét a leglényegesebb dolgokban. Persze kisebb-nagyobb nézeteltérés akad. — Igen, még akad — mondja Tóth József. Az elnök szól közbe. — Mint mindenütt, a szövetkezeti gazdálkodás léjlesztésében is az ember játssza a főszerepet. Ogye Híves elvtárs? A kérdés a főkönyvelőnek szólt. Vince bácsi, a falu egyi legagilisabb kultúrmjunkása — aki egyébként arról is ismert, hogy szenvedélyes olvasó —, kitéroleg és szerényen válaszol: — Nem mondoih, sokat tehet az ember. Egyszer például azt olvastam, hogy a legmodernabb számológép néhány perc alatt annyi számítást elvégez, amennyihez az embernek napokra, talán hetekre lenne szüksége. Csodálatos gép... Rövid hallgatás után kiegészíti a gondolatot — ... Ám azt is ember szerkesztette. Igen, sokáig öz ember körül forgott a szó, mondván — ha az ember egy kicsit gondolkodik a közösség javára, ha van benne jőszándék, hozzáértés és akarat is, akkor előbb-utóbb lendít valamicskét a szövetkezet szekerén. — Nem boszorkányos dologról van szó — magyarázza Híves Vince főkönyvelő — csupán egy-két csekélységről. A további beszélgetés során kiderül, hogy az efféle „csekélységekből" alapvető dolgok születhetnek a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésének javára. Hogy miről is van szó? Második éve csupán, hogy Nenincén áttértek a könyvelés, a nyilvántartás fejlettebb fokára. Nem volt egyszerű a dolog, mert ugyebár az ilyesmit nem lehet egyszerűen egy rendelettel, vagy határozattal megvalósítani a gyakorlatban. Az is nehezítette a kezdetet, hogy nemcsak az önköltségszámítás ökonómiai része hárult a főkönyvelőre, hanem a»szövetkezet könyvelése és nyilvántartása teljes egészében. Sőt, ezt még súlyosbította az a körülmény, hogy a csoportvezetők jelentése elég gyakran nem fedte a való helyzetet, sem a munka, sem pedig az anyagfogyasztás kimutatásában. A főkönyvelő a járás biztatására jóformán csak saját „kedvteléséből" kezdte az önköltségszámitás bonyolult munkáját. Az akarat azonban győzedelmeskedett. Hives elvtárs az első félév után már odatette a vezetőség asztalára, hogy egyik-másik termék mennyibe került. Volt olyan, aki hitte az adatok hitelességét, de még a vezetőség "néhány tagja sem tulajdonított a számoknak különösebb jelentőséget. Inkább csak azt próbálták az adatokból kihámozni, hogy az állattenyésztési termelés néhány ágazata nem kifizetődő. A főkönyvelő nem adta fel a harcot. Zárszámadásra elkészült az 1962-es év mérlege. A kimutatás szerint a búza mázsája 63,80 koronába került. A rozs mázsájának termelési költsége 92,70, az árpáé 49, a zabé 84, a kukoricáé 161 koronára alakult. Roszszabb volt a helyzet a cukorrépánál és a burgonyánál, melynek mázsája 28, az utóbbié 169,90 koronába került. Figyelmeztető adatok Lehetetlen szó nélkül hagyni a számokat. Meri ugyebár önként adódik a kérdés, miért került olyan sokba egy mázsa kukorica, cukorrépa és burgonya termelése? Vagy még Inkább, miért mutat az önköltségszámítás 1 kg marhahús kitermelésénél 13,56 koronát. És álljunk meg ennél az utóbbi adatnál. Á szövetkezet egy kiló marhahúsért nem kap 12 koronát, az átlag inkább a 11-hez van közelebb. Ilyen különbözet mellett aligha érdemes marhát hizlalni — vonták le egyesek a következtetést, természetesen az első benyomások, csupán a két szám összehasonlításának alapján. Másként alakult a helyzet, amikor az említett adatok mellé továbbiak is kerültek. Mert például 161,50 . koronás kukoricából kevés, gyenge minőségű és — ezzel összefüggően már törvényszerűen — drága tömegtakarmányból olcsón, kifizetődőén nem lehet húst termelni. Itt jön aztán a további kérdés: miért került több mint 160 koronába egy mázsa kukorica, vagy miért volt drága a szálas- és silótakarmány? Nos, ott kezdem, hogy mindössze 21,62 mázsa szemes kukoricájuk termett hektáronként. A cukorrépa is csupán .133 mázsával fizetett, a burgonyából pedig hektáronként mindössze 33,75 mázsát takarítottak be átlagosan. Szóval ezért került 169,90 koronába a burgonya, 161 koronába a kukorica stb. Mi következik ebből? Az, hogy a tényeken el kelleti gondolkodni. Tavaly nem a legjobb földbe került a kukorica, silókukoricái keveset vetettek, a burgonya ültetésével (részben a tavasz késése miatt) megkéstek, a cukorrépa talaját tavasszal szántották és a csapadékszegény esztendőben az egyébként is kevés nedvességet tartalékoló talaj öntözés nélkül sokkal többet nem adhatott, mint amennyi termett. Ezt nem is olyan nehéz kiszámítani, há az ember mögött évtizedes tapasztalatok állnak. Elkerülhetetlen következtetések Nem túlzás tehát, hogy éppen a termelési költségek kimutatása figyelmeztette a neninceieket arra, hogy az idén különösen a kukoricára nagyobb gondot fordítsanak, mint a múlt évben. Csaknem 40 hektáron ki kellett szántani az évelöket, annak a helyére nagyobb részben tejes-viaszos érésű silókukorica került, azaz gazdag fehérjetartalmú tömegtakarImrtny. Nos, ha az títén «zek ápolását, űe főképpen a betakarítást is olyan sikerrel oldja meg a komplexbrigád, mint a múlt évben a gabonabetakarítást, akkor most nem kerül majd több mint 160 koronába a szemes kukorica, olcsó lesz a silókukorica és ezzel arányosan csökken a marhahús termelési költsége is. A sertéshús kilóját 5,76 koronáért termeli a szövetkezet. Ez is jó figyelmeztető számukra, mert most az önköltségszámítás alapján könnyen rájöhettek arra, hogy a siker mindenekelőtt a nagyüzemi technológiára aiapozott takarmánytermesztéstől függ. Tavaly ugyanis a gabonafélék 70 százalékát többmenetesen, a többit pedig kombájnnal takarították be. Tehát olcsón. A szakosítás távlatai Híves Vince könyvelő a termelési költségek kimutatásának jelentőségét helyesen és természetesen nem csupán az eddig felsoroltakban látja. Jelenleg persze a termelés növelése, illetve gazdaságosabbá tétele az elsődleges követelmény az önköltségszámítással szemben, de a jövő szempontjából ez már magában hordja egy nagyon lényeges dolog csiráit. Igen, a termelési költségek, illetve a termelés gazdaságosságának kimutatása az egyik alapvető tényezője a mezőgazdasági termelés szakosításának, körzetesítésének. Hiszen a kimutatások alapján a szövetkezetesek előbbutóbb rájönnek arra, hogy nem helyes, ha mezőgazdasági üzemükben a növénykultúráknak csaknem valamennyi fajtáját termesztik, vagy az állattenyésztés minden ágazatával t foglalkoznak. Hogy miért? A számok nemcsak arra figyelmeztetik a szövetkezeteseket, hogy melyik növényi vagy állati termék termelése mennyire gazdaságos, hanem arra is, hogy egyik vagy másik szakaszon milyenek a lehetőségek a ter-' melés növelésére. S az egyes vidékek termelési körzetek kimutatásaiból bizonyára már törvényszerűen következik a mezőgazdasági üzemek szak'osítása. Szövetkezeteink nagyobb részében még eléggé gyerekcipőben jár a termelési költségek kimutatása, vagyis a fejlettebb fokú nyilvántartás. Ezen a téren sok nehézséget okoz az Is, hogy az illetékes hivatalok még nem készítettek könnyen áttekinthető nyilvántartó lapokat, könyveket. Ám a neninceiekhez hasonlóan így is sok szövetkezetünkben eredményesen birkóznak meg a korszerű nyilvántartás, az önköltségszámítás nehézségeivel, elsősorban azért, mert ennek saját maguk látják hasznát. HARASZTI GYULA 1983. május 18.0] SZÓ 5 *