Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-13 / 130. szám, hétfő

A belterjes, jövedelmező mezőgazdaság megteremtéséért Jüdtwia (®| KÖNYVRŐL- KÜNYVRE 3 Pincéreknek és mosogatólányoknak A szövetkezetek tagsági gyűlé­sein és a különféle értekezleteken Igen sokat foglalkoznak a többterme­lés kérdéseivel. Nagyon helyesek szek a törekvések, hiszen a szövetke­zeti tagság jóléte és a közös gazdál­kodás vagyonának gyarapodása ösz­szefügg a termelés fokozásával. Egyik régi ismerősöm ezzel kapcso­latban furcsa kijelentést tett és meg­jegyezte, hogy a többtermelés nem mindenütt jár a gazdálkodás ered­ményeinek növekedésével és a tagság életszínvonalának emelkedésével. Fel­tevését aztán részletesebben is kifej­tette: Szövetkezeteink zömében nagy erő­feszítéseket tesznek a hektárhozamok és az állattenyésztés jövedelmezősé­gének növelésére. A bajok azonban ott kezdődnek, hogy nem tudják mennyiért termelik a gabonát, mibe kerül egy liter tej, egy kilogramm hús és a tojás a szövetkezetnek. Ogy hiszem ez az érvelés mező­gazdasági termelésünk egyik legsar­kaiatosabb kérdését, egyben legérzé­kenyebb területét érinti, mert tagad­hatatlan, a ráfordítási költségek szö­vetkezetenként valóban eltérőek, a legtöbb helyen túlságosan nagyok. Nem ritka eset, hogy egyes szövet­kezetekben 3 koronánál is drágábban termelik - a tejet, a sertéshús kilo­grammja 10 koronánál is többe kerül és a tojás költségei sem kisebbek 1,50 koronánál. Az /Silami terményfelvásárló üzem a szövetkezeteknek egyenlő árat fi­zet terményeikért s nem veheti fi­gyelembe, hogy imitt-amott mennyi ráfordítást eszközöltek a gabona, a hús és a tej kitermelésére. Azok jár­nak tehát jól, akik a termelés foko­zásával párhuzamosan szem előtt tartják az önköltségek csökkentését ls, intenzíven gazdálkodnak, olcsób­ban termelnek. Ebben a tekintetben/ kétségkívül helyt kell adnunk isme­rősöm érvelésének. A termelési költségek előbb említett Ingadozásának okát a kis­parcellás gazdálkodásból visszama­radt elavult módszerekre, a gépek és az új technológia iránt tanúsított bi­zalmatlanságra vezethetjük vissza. Mert azokon a helyeken, ahol az élő­munkát csökkentették, a munkafolya­matokat gépesítették, már eddig is Jelentős eredményeket értek el a ter­melés fokozásában és olcsóbbá téte­lében. Vegyük csak alapul a komár­nói járás mezőgazdasági üzemeinek sikereit. Tavaly a Járásban 43 komplexbri­gád 31 800 hektárt művelt meg, vagyis a szövetkezetek, állami gazda­ságok szántóterületének 42 százalé­kát. A komplexbrigádok száma az idén 59-re emelkedett, melyek ezút­tal 42 895 hektár szántóföld megmű­velésének gondját vállalták. A komplexbrigádok rövid működé­sükkel igazolták létjogosultságukat, forradalmasították a szövetkezetek és az állami gazdaságok termelését. Az új technológia és a tudományos Ismeretek felhasználásával számot­tevő eredményeket mutathatnak ki minden termelési ágazatban. A gabo­natermesztésnek például csaknem minden munkamozzanatát gépesítet­ték, emberi kéz érintése nélkül kerül a gabona a raktárakba. Megközelítő­leg már a kukorica megművelését is gépesítették, de a gyomirtáshoz szükséges vegyszerek hiánya, melyet iparunk a közel jövőben teljes mér­tékben pótolni fog, egyelőre gátolja a komplex megművelést. Maradjunk azonban szorosan a ter­melés fokozása és az önköltségek csökkentése kérdésénél. A járás kom­plexbrigádjai közül a legszebb ered­ményeket Zemianská Olčán érték el. A szövetkezet gépesített brigádjai 1348 hektár földön gazdálkodnak, de nemcsak egyszerűen gazdálkodnak, hanem Intenzíven ls termelnek. Ta­valy erről a földterületről 5 millió 145 ezer korona hasznot hajtottak a szövetkezetnek, egy-egy brigádtagra átszámítva 98 944 korona bevétel ju­tott. A hagyományos munkamódsze­rekkel dolgozó szövetkezetesek egyé­nenként ugyanakkor csak 37 500 ko­rona hasznot nyújtottak. A nemesócsai szövetkezetben a komplex gépesítés a termelési költ­ségek alakulását ls kedvezően befo­lyásolta. Emberemlékezet óta csak az elmúlt évben fordult elő, hogy a búza métermázsáját 47,21 koronáért, az árpáét 37,47-ért, a rozsét 27,21-ért, a kukoricáét 34,54 koronáért, a cu­korrépáét 7,23 és a száraz lucerna métermázsáját 39,90 korona ráfordí­tással termelték. A járás ama szövet­kezeteiben, ahol még nem szervez­ték meg a gépesített brigádokat, az említett termékek előállítási költsé­gei több mint 60 százalékkal voltak . nagyobbak. A műszaki fejlesztés _ mert a komplexgépesítést nyilván ide so­rolhatjuk — igen szép távlatokat tár fel. Am ezen a téren tennivalónk még akad bőven. Mezőgazdaságunk az eddig elért sikerek ellenére, nem állja a versenyt a világ legkorsze­rűbb mezőgazdasági országaival, és az utóbbi években a lakosság gyor­san növekvő élelmiszerszükségletei­nek kielégítésével sem tart lépést. Termésátlagaink — jó egynéhány mezőgazdasági üzemet kivéve — jó­val alacsonyabbak, mint például a fejlett tőkés államokban. Nem különb a helyzet az állattenyésztési termé­keknél sem. E bajokon azonban segíthetünk, a tudományos Ismeretek és az új technológia felhasználásával s akkor képesek leszünk felvenni a versenyt a világ fejlettebb államainak mező­gazdaságával. A komárnói Járásban az állattenyésztés korszerűsítésében is találhatunk biztató eredményeket. A baromfitenyésztés nagyüzemi mód­'(CTK) — A nyugat-szlovákiai kerü­let területein a vlzgazdasági dolgozók megkezdték a levezető csatornák tisz­títását és rendbehozását, hogy bizto­sítsák a csatornák lefolyását és meg­akadályozzák a belvizek keletkezését. A Dunajská Streda-i Járási Vlzgazda­sági Igazgatóság dolgozói az első ezer méteren már befejezték a leve­zető csatornák medrének tisztítását. szereinek érvényesítésével fl Járás szövetkezetel, állami gazdaságai már tavaly magukra vonták az ország közvéleményének figyelmét. Több mint 33 000 tojóstyúkot tenyésztettek ketrecekben s egyben sikeresen al­kalmazták a mélyalmozáson alapuló eljárást ls. Ennek az lett a gyakorla­ti eredménye, hogy egy-egy tojó évi hozama elérte a 137 tojást és egy gondozó 1923 tyúk körül végezte el a szükséges teendőket. A munkater­melékenység egy-egy dolgozóra át­számítva 205 851 koronára emelke­dett. A tenyészállatok szabadistállózását ugyancsak egyre nagyobb sikerrel valósítják meg a járásban. Az eddigi kimutatások szerint a szabadistállő­zás előnyeinek felhasználásával több mint kétezer növendékállatot te­nyésztenek, s ez a rendszer 50 szá­zalékkal növelte a munka termelé­kenységét. A tehenészetben szintén érvényesül a szabadistállózás, de ezen a téren mintha megtorpantak volna, mert a komárnői ÁG, mely tavaly átlagosan 6,48 literes tejhoza­mot ért el tehenenként, a szabad­istállóban tartott tehenektől csak 5,53 liter tejet termelt. Ezt a különb­séget takarmányhiánnyal magyaráz­hatjuk, amire a szabadistállózási rendszer Igen érzékeny. Valamivel jobbak az eredmények a sertéstenyésztésben, ahol szintén bevezették az új technológiát. Bár még nagyon sok vita van akörül, hogy az új technológia közül melyik eljárást alkalmazzák, a száraz, vagy a nedves, esetleg a kombinált ete­tést. Az új módszerek előnye vitat­hatatlan, s attól függ, milyen szín­vonalra emeljük a takarmányterme­lést. Ha van elegendő szemestakar­mánya és tápkeveréke a szövetkezet­nek, az új módszerek bármelyikét eredményesen alkalmazhatja. A járás területén jól halad a tavaszi munka, minden mezőgazda­sági üzemben nagy súlyt fektetnek a takarmánytermesztésre. A munka nagyobb része, az Igazi erőpróba azonban csak most következik a me­zőgazdaság Irányításáért felelős ter­melési Igazgatóságok, szövetkezeti vezetők, szakemberek számára Is. Határozottabb léptekkel kell előre­lépnünk, hogy ne csak a komárnói járásban, hanem az országban minde­nütt érvényre juttassuk a mezőgazda­ságban a műszaki fejlesztést, mert csak így járhatjuk gyorsabban azt az utat, melyen elindultunk a belterjes, jövedelmező gazdálkodás megterem­tése felé. Szombath Ambrus A Nové Zámky-1 vízgazdasági dolgo­zók, akik a levezető csatornák tisz­togatását a legközelebbi napokban fe­jezik be, most az árvíz okozta károk kiküszöbölésén dolgoznak — feltöltik a gátakat és fűvel vetik be. Jól haladnak a komárnói Járási Vízgazdasági Igazgatóság dolgozói is. Több talajjavítási és egységes föld­művesszövetkezet a talajvizet csator­nákba vezeti le. Pincéreknek és mosogatólányoknak — ezzel a különös ajánlással bocsá­totta szárnyra három évtizeddel ez­előtt egy cseh proletárlró, Géza Vče­lička, Belvárosi nagy kávéház című könyvét, melynek magyar fordítása most tavasszal Jelent meg a budapes­ti Európa Könyvkiadó és a Szlová­kiai Szépirodalmi könyvkiadó közös kiadványaként. A "cseh irodalomtörténet regénynek mondja a Belvárosi nagykávéházat, a Záróra mellett Včelička legjelentő­sebb művét. Találóbb volna, ha a szociális riportregények közé sorol­nánk a könyvet; tagadhatatlanul kö­zelebb áll a riportregény műfajához, mint a húszas és harmincas évek kri­tikai és szocialista realizmusának cseh alkotásaihoz, Olbracht, Majero­vá, Vančura és Pujmanová regényei­hez. Včelička, a volt pincérinas, majd gyári gyakornok és későbbi riporter, mint a Rudé právo szerkesztője jut el a szépprózához. Ez a tény: újság­írói mivolta és kommunista eszme­világa dönti el mondanivalója ho­gyanját és lényegét. Publicisztikai prózát, riportirodalmat művel, mert úgy érzi hogy a halódásra ítélt rend megdöntéséhez ez elengedhetetlen, szükség van rá, hogy eszméltessen és híradást adjon arról, hogyan és milyen körülmények közt él a dolgo­zó ember. Jaromír Lang, a könyv terjedelmes Utószavának Írója a néptömegek éle­tével állandóan kapcsolatban álló Jullus Fučík klasszikus példájára hi­vatkozik, amikor Včelička életművé­nek alkalmi riporttermését elemzi. Jullus Fučík szerényen „riport"-nak nevezte müvét, magáról meg ezt mondta: „... én újságíró vagyok, egyszerű propagandista, aki az érzé­seire támaszkodik, egy kicsit fantasz­ta, az egyensúly iránti kriticizmusal megáldva..." Nos, a pincérek és mosogatólányok elképesztően nyomorúságos helyzetét alaposan ismerő Včeličkára és művé­re Illik ez a fucsiki meghatározás: propagandista, aki a forradalmi új­ságírás munkája mellett tanulja meg, milyen Íróhoz méltó nagy feladat sík­ra szállni a haladás eszméiért, az emberi boldogság nevében. Včelička életének tényeit és tapasztalatait köz­li, azt írja meg, amit a maga bőrén megszenvedett, amit tüdőbajos pincér­inasként látott és átélt. Munkájának legnagyobb erőssége, hogy egy meg­vetett foglalkozási ágnak, a pincér­mesterségnek nyomasztó életfeltéte­leit nemcsak zolai élethűséggel és következetességgel, de belülről is megrajzolja, felfedve az első köz­társaság szociális életének eddig meg nem világított területét, egy megve­tettnek, deklasszáltnak ítélt mester­ségnek szociális tragédiáit és hátte­rét. Ügy érzem, Včelička nem torzít és nem túloz, amikor lefesti a pincérta­Smetana: Az üzemi hangverseny-sorozat utol­só két estjén Smetana „Hazám" című ciklusa került előadásra. A hattagú szimfonii.us körkép a cseh zeneköltő művészi hitvallása hazája mellett. A hazaszeretet zengő himnuszának előadása állami ünnepünk alkalmából különösen mély értelmet nyert. Smetana muzsikája annyira beszé­des és képszerű, hogy program nél­kül sem téveszti el a hatását. A kom­pozíció gondolati alapjának Ismerete mégis szükséges ahhoz, hogy egész mélységében megértsük Smetana ha­zaszeretettől Izzó mondanivalóját. Az üzemi dolgozók számára rendezett hangversenyek látogatói között bizo­nyára akadnak olyanok ls, akik zárt teljességében most először hallották a nagyszabású szimfonikus ciklust. Ezért röviden felvázoljuk a mű Sme­tana által hitelesített programját. A moldvaparti „Visegrád" a régi cseh hercegek és királyok székhelye. A ze­neköltő lelkében a romokba dőlt, büszke vár láttán megzendül a legendás dal­noknak, Lumlrnak hárfája és hangja. Es íme: Visegrád ősi dicsősége teljes pom­pájában íeltámad előttünk. A lovagok innen Indultak hódító útjukra és ide tértek vissza harsogó diadalénekkel. Ké­sőbb beborul az ég Visegrád fölött. Vad csaták, pusztító ostromok dúlják fel, a íényes termek összeomlanak, a büszke vár szomorú romhalmazzá válik. Itt áll Visegrád pusztán, elhagyottan. Romjai panaszosan visszhangozzák Lumír hárfái jának elnémult dalát. „Moldva" címet viseli a ciklus máso­dik része. Cseherdőben két patak csör­gedezik. Hárlapengés, vonós pizzikatók érzékeltetik a patakok játékos mozgását. Mind erősebb lesz a vízár, a zene hul­nulő Antonínnak a mai fiatal nemze­dék szemében elképzelhetetlen mun­kakörülményeit vagy megírja a kis Adolfnak, a Piccadilly nagykávéház ezüsttlsztltójának szörnyű haldoklá­sát és magányos halálát egy ablak­talan klskamra rozoga vaságyán. Na­pi tizenhatórás munkaidő, pihenőt, napfényt, jó ételt nem Ismerő sza­kadatlan robot, ezernyi megaláztatás a vendégek, pincérek és a tulajdonos részéről. A kikopott feketei szalonka­bátokban rohangáló, halálos fáradt pikolókat, újságokat hordó, piszkos edényt eltakarító fiúkat mindenki megrugdoshatja, megalázhatja és semmivel sem különb a konyhában robotoló mosogatólányok sorsa. Pisz­szenés, lázadás nincs, de nincs mun­kásvédelem se, mert a pincérszak­szervezet vezetői egy húron pendül­nek a „tulajokkal", elfelejtve saját inaskodásuk keserveit és a borravaló­rendszer áldozataként szolgákká vál­nak. Včelička elkerüli a témaadta buk­tatókat, nem Irt afféle panaszdalba csukló szentimentális helyzetjelentést az embernek ember által való kizsák­mányolásáról, a munkaerő legocsmá­nyabb kihasználásáról, hanem harcos optimista pátosszal fűtött regényrl­portot: nézzétek, Ilyen társadalmi egyenlőtlenséget teremt a kapitaliz­mus, Ilyen tragédiákat teremt egy pusztulásra érett, csontja velejéig hamis társadalmi rend. Včelička könyve cselekményben szegény, tíz fejezetében voltaképpen nincs másról szó, mint megvilágíta­ni, mi van a kávéház fényes tükrei, fényűző bársonyfüggönyei, ezüstös ra­gyogása mögött,, milyen élet folyik az üzem munkahelyein, a söntésben, a konyhában, a pincében, a ruhatár­bai^és azokban a mocskos odúkban, aháf a pincérpáriák legfiatalabbjai szűkre szabott pihenőidejüket töltik. Ennyit mutat és ez elég, mert újsze­rűen és eredetien mutatja meg ezt a belső világot hullafoltjaival, vergődő embereivel, a kapitalista civilizáció sivár, senyvesztő tényeivel. Az olvasó végül felteszti a kérdést! mi az értelme ennek a nyomasztó leleplezésnek? A felelet kézenfekvő: hitet adni az lnaskodást befejező An­tonínoknak, megláttatni velük a szo­ciális perspektívát, az előre vezető utat. A pincérmesterséget kitanult kis Antonín sorsa ugyan nem fordul jobbra, a munkanélküliek számát szaporítja, ám Danihelka sofőr, Kuče­ra pincér, és alkalmi olvasmányai hatása alatt fiatal fejjel öntudatra ébred, emberré érik, hite megszilár­dul és felismeri: „Egyesülnöm kell a többiekkell A világ valamennyi munkásával, min­den társammal a szenvedésben." És ez a felismerés nem puszta szó­lam, de már egy öntudatos ember hite és vallomása. EGRI VIKTOR HAZÁM lámái is egyre szélesednek. A két patak egyesül, megszületett a Moldva. Sűrű er­dők, lankás dombok, szelíd mezők kö­zött folyik tovább. A távolból erdei va­dászat kürtjeleit halljuk, egy faluban vidám mennyegzőt ünnepelnek. Felkel a hold, a folyó vadregényes, sziklás tá­jak felé siet. A zúgó, tajtékzó, örvénylő hullámok játékát a vonóskar hullámzó mozgása érzékelteti. Nagyszabású foko­zás után a folyó széles hömpölygéssel megérkezik Visegrád falai alá. A harmadik rész, a „Sérka" mondai anyagot dolgoz fel. Sárka, a cseh haja­donok vezére szerelmében csalódva bosz­szút esküszik és amazonjai élén harcba száll a férfinem ellen. „Csehország berkeiről é« mezeiről" cf­mü negyedik rész idillikus, festői táj­kép. Az ötödik rész, a „Tábor" Ismét tör­ténelmi képet ábrázol. A huszita hábo­rúk elevenednek meg drámai mozgal­massággal. A szimfonikus költemény alapját a husziták himnusza és csata­dala alkotja: „Ti vagytok ax Isten ka­tonái!" „Blaník", 'a ciklus utolsó zenekölte­ménye a Tábor gondolati folytatása. A hősök sírjukban porladozva álmodnak nemzeti dicsőségükről. Sírjuk fölött pásztorok legeltetik nyájukat. A befejező részben indulóvá szélesedve hangzik fel a husziták dala. A Csehszlovák Rádió szimfonikus zene­karát dr. Otakar Trhlik vezényelte. A fia­tal karmesterből egészséges muzikalitás árad, dirigálásmódja friss, természetes és őszinte, különösen az első három költeményben ellenállhatatlanul magával ragadta hallgatóságát. A zenekart kitűnő teljesítményre inspirálta, a muzsikusok odaadással és szívvel Játszottak. A kö­zönség zúgó tapssal köszönte meg szép teljesítményüket. HAVAS MARTA 1963. május 13. ^T 5 ^ BÁNYÁSZ­CSALÁD Huszonhárom éve dolgozik a petrvaldi Fučík Bányában Old­ŕich Novák fűdiszpé­cser. Novák elvtárs ez idfi alatt az egész rokonságot „beszer­vezte" a bányászok nagy családjába. Ké­peink balról jobbra: Felsfi sor: Jozef No­vák, aki már néhány éve a bányaközleke­désben dolgozik. Ka­rel Novák, a felvo­nónál végzi példá­san kötelességét. A sor harmadik képe a „családfőt", O. No­vákot ábrázolja. Al­só sor: Jlŕina asz­szony, a „családfő" felesége, aki a fej­tőhídon végzi fel­adatát. Lánya, Olga Mačutková a szén­mosóban dolgozik. Richard, a ffidiszpé­cser legidősebb fia, mint bányász végzi munkáját a 2. számú iizemrészlegben. (Svoríílk — CTK felyétele). Megkezdték a levezető csatornák karbantartását i

Next

/
Thumbnails
Contents